2004-ben kezdtem el bűvészkedni a számítógépen zenéléssel, még évekkel azelőtt, hogy a GuilThee megalakult volna. Tatabányán összekomponáltam primitív cuccokkal 33 percet ambient tételekből.
Utólag visszahallgatva zeneileg mindet vállalom, szeretem, és a következő Nagaarum lemezen ismét fogok ezekből válogatni. Az Űrerdőn egyedül az első tétel szerepel közülük. Az 1068 bar az után született meg, amikor eldöntöttem, hogy a Pigballoon nevet vált a metálos tételek megjelenése miatt. Ez 2011 május utolsó hetében volt. A Póküreg és a Gamma fel lett "gitárosítva", az Űrbögrére meg ránarráltam a regényemből egy részletet. A Mjölniren próbálgattam először a hörgést, de pocsékul sikerült, ezért totál széttorzítottam, hogy ne is lehessen felismerni.
Talán a Mjölnirrel izzadtam a legtöbbet.
Viszont úgy érzem, hogy végig hű tudtam maradni az eredeti elképzeléshez. Egy nagyon ósdi, nagyon analóg hangzásvilágot szerettem volna visszaadni, kopogósan, dohosan, mintha a szemétdombról szedte volna fel valaki, mert megtetszett a formája. A gitárok az Ibanezemen lettek feljátszva vonalból, egy kilazult híd pick-uppal, lestrapált húrokkal. A basszusgitáron szintén nem volt húrcsere, bár a hangszer nagyon jó állapotban van. Összességében a hangcuccal nincs baj, de nem voltam hajlandó túllihegni a felvételt, túl sokszor nekifutni. Azt az érzést szerettem volna visszaadni, amit a Malomkő utca áraszt, azt a lazaságot, amit a témák kitalálásakor éreztem.
Az egésszel kapcsolatba azt tudom mondani, amit Kurt Cobain mondott, mikor valaki szólt neki, hogy hamis a gitárja:
"...Ez nem erről szól!..."