Az utóbbi albumok fényében ez egy meglepően jól sikerült alkotás lett. Nem tudom miért nem működött nálatok jobban, de szerintem igen sok jó számot írtak most, mint pl. Mother of Mercy vagy a Coming Home; így én nem sírok a korai albumok után. Na meg nagy sci-fi fan lévén a lemez témája, szövegei is kedvemre valók. Amiért nem 10 pont, az egyrészt a hossza miatt van, másrészt azt én is elismerem, hogy nem ez a legjobb lemezük.
Ez sem tudott végig lekötni; ahhoz nem volt elég változatos, viszont hosszú az igen. Egyébként jó anyag, kisebb adagokban kellemes tud lenni.
Mit mondjak, közöm nincs ehhez a fajta zenéhez. Egyszer érdekességképpen jó volt meghallgatni, azonban én nem fogom ezt többször megtenni, sem kocsiban, sem repülőn, sem nyáron, sem télen. :)
Nem idegesített, de nem is tetszett; az énekes hangjával sem volt bajom.
Ezeknek két rajongójuk van: bahon és Caayn.
A lemez elejénél még biztos voltam a 3 pontban. Aztán az Unromance-ben kiderült, hogy tud ez a csaj tisztán is énekelni. Utána sajnos jött megint egy borzalom a French Motel képében. Viszont az utána következő számok meggyőztek, hogy érdemes esélyt adni nekik. A lebegős, elszállós részek, ahol a csajszi is dallamosan énekel azok nagyon tetszettek; még az sem zavart ha egy kis ordítással is voltak fűszerezve. A záró Cosmology a lemez csúcsa. Szerencsére jó hosszú, és nincs benne egy deka (matek?)kórság sem, csak puszta szépség. Nagyon sajnálom, hogy a lemez eleje lerontotta a pontot, de nem mehetek el szó nélkül az idegesítő ordítás/ilyen-olyan kórság/zagyvaság mellett sem. :(
Szép és érdekes muzsika, de néhol nagyon lelassultak; ott el is kalandozott a figyelmem egyből.
Sajnos sem Mag Ilona hangja, sem a zene nem valami nagy durranás. Idén még nem is hallottam igazán jó női énekes lemezt. :(
Régen a Headbanger's Ball-ban láttam/hallottam Danziget, és már akkor is alig vártam, hogy vége legyen a klipnek. Úgy tűnik a sok eltelt év alatt sem kerültünk közelebb egymáshoz, mert most is ugyanúgy vártam, hogy végre vége legyen.
Kórosodó, brutál hangzású death zúzda, elég üres dalokkal. Többet vártam volna ettől a csapattól. Persze azért bőven a hallgatható kategória még így is.
Semleges hatással volt rám, csakúgy, mint az előző. Semmi csalódás, minden megvan benne összetéveszthetetlenül, amit várni szoktam tőlük, csak épp egyetlen szám sem fogott meg különösebben (talán a címadó), ellentétben a régebbi albumaikkal. Na majd a következő..
Az előző Antithesis megmarad kedvencnek, de ez se sokkal marad alul, jóféle komor hangulatot teremtett és fenn is tartotta, csak talán kicsit túl sokáig.
Ilyesmit szoktam apámmal a kocsiban hallgatni. Akkor jó is, meg most sem zavart, de így csak hallgatva feltűnt, hogy ez nagyon nem az én zeném.
Érdekes módon minden hallgatással kevésbé tűnt a Toolosnak, tegnap estére már csak a Scissorlips-en éreztem igazán.. úgyhogy az első benyomásom ("a Tool azért jobb") kihúzva, a Rishloo nagyon jó irányban kísérel meg önállósodni. Igazából értem, mi baja sokaknak az énekkel, de ez az egyik legjellegzetesebb eltérés, másrészt ha sikerül ráhangolódni, akkor a zenével egységben egyáltalán nem zavaró, sőt.
Bennem az énekkel kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy találnak a power zenekarok 90%-ába ugyanolyan hangú énekest? Összességében is teljesen átlagosnak éreztem; amennyi energiával szétszólózták az egészet, abból már valami élvehetőbbet is össze lehetett volna rakni, és az én fejem se fájna.
A véleményem egyszavas, de a pontokat megmagyarázom. Tízből egy szám hallgatható, ez 1. Megtanultak hangszereket használni, ez 2. Meggyőztek valakit, hogy ezt adja ki, ez csak fél, mert nem akarom elképzelni, hogyan sikerült.
Szokásom szeretni az ilyen zenei utazásokat. Ezúttal indiánok letűnt világába, amire érdekes hangszerek használata és kimondhatatlan szavak utalnak, meg persze a hangulat. Kellemesek az akkusztikus gitáros részek, időnként megfűszerezve blackes-doomos elemekkel (ezekből lehetne több, nem sokkal). Szép, jó, a borító is.
Ennyire rossz volna? Engem legfeljebb 2 dolog zavart benne. Az egyik, hogy a hölgy általában magasabban énekelt, mint amit én szeretek elviselni, de ez egyéni szocprobléma. A másik, hogy nem éppen egyedi, de ha valaki ezen a polcon keresgél, és pont ezt a lemezt emeli le a sok közül, jó eséllyel szeretni fogja. Nekem nem világom, nem is szerettem meg, de a "megfelelt" jelzést megkapja.
Igen tetszetős zene ez, ami bemászik az ember fülébe, ilyen szempontból nagyon jó lemez gyenge pontok nélkül. Viszont az izmos úriembertől minden eddiginél jobban padlót fogtam; mint mikor valami hullarészeg próbál énekelni, nulla hangsúly, artikulálatlan ordítások, váhh.. minden levonás emiatt van. Énekescsere meg ugye nem várható, úgyhogy nem leszek Danzig rajongó.
Oldboynak igazat adok, itt minden megvolt, amit a metalcore-ban nem szeretek, csak még az amúgy fogós refrénekben sincs semmi barátságosabb vokál, ennyiben megmaradt halálmetálnak. A basszustémák tetszettek, pl. a Hail The Renegade közepén az a szép.
A hozzászólásom egy nagyon komplikált találós kérdés. Mi az: elöl 7, hátul 9? Igen, az új IM lemez!
Hallgatható, de csak ha nem érem el a távirányító léptető gombját.
Volt is, lesz is...
Számomra olyan, mint a Guilt Machine. Na azért nem olyan kiemelkedő, de az ilyen zenére csak a közösségben végzett körömrágás közben nincsen hangulatom.
A zene átlagos heavy-power (tehát jó!), a pacsirtát meg tiszta énekkel és nagy hangterjedelemmel, viszont fura orgánummal áldotta meg az élet (igen, az élet; elkerülvén a vallási vitákat). És örülök, mert nekem sincsen rosszabb angol kiejtésem. (Lehetek Japánban énekes?)
Nem tudok kevesebbet adni, mert az az igazság, hogy reggelente a kerékpáron ülve az állomásig én is hasonló zagyvaságokat szoktam dudorászni. (Lehet, hogy lehallgatnak?)
Nincs rám olyan hatással, mint az emlegetett Opeth, vagy mint az Agalloch, vagy a Betray My Secrets, de nem kerül a körzeti hulladékudvarba sem.
A zene rendben is volna, de az énekesnő hangja van olyan kínos, mint múzeumban cserépcsörömpölés után azt hallani, hogy "De apa, én csak meg akartam igazítani, hogy ne álljon olyan ferdén!". Ja, és pusszantás a Running Wild feldolgozásért!
De meghallgatnék egy duettet a Magica és a Danzig mikrofonosaival! Rögtön felhagynék a szívizomzatom ritmikus ingerlésével...
Dallamos, üvöltős, kaptafás: maradós!
Régen volt már 1992. Akkor adott jelent meg a Fear Of The Dark, az uccsó Maiden lemez, amiért lelkesedni tudtam. Aztán jöhetett Blaze, meg Bruce megint, egyik korong sem fogott meg igazán. Ezen a FF sem változtat; felesleges témázgatások, kétszavas refrének, elnyújtott dalok. Nem kellemetlen hallgatni, de nem ragad magával, mint egy Seventh Son, vagy nem csap oda, mint egy Fear.
Nem szar, sőt. A Watain után itt a második black(?) metal banda, amit megjegyzek magamnak. Gondolom a bookletben azért köszönetet mondtak a Paradise Lostnak az "ihletért".
Hetvenes évekből lopták (kölcsönözték) a feeling-et és a tompa hangzást. A harmadik szám után már mocorgott a trapézgatyóm a ruhásszekrény alján. De mi a frász az az éjszakai ló?
Ez itt a lovak hp-ja. Van itt éjszakai fajta, ez meg a japcsi (rizsló) változat. Gondolom ezt akarták ábrázolni a borítón is. Na lássuk a zenét... Hát jujjj... amit az énekes összeakrobatázik, az nem semmi. Ezt én nem bírom végighallgatni, bocs.
Kész szerencse, hogy a finn vágtázók (Sonata, Strato stb.) megfáradásával nem tűnik/tűnt el az egyszerű vonalvezetésű gyors heavy metal, elég csak kelet felé fordulnunk. Klassz kis lemez ez, itt-ott egy kis Hammonddal megbolondítva; egyes egyedül a a Still Loving You című örömódával van bajom. Ide ugyanis sikerült egy olyan tipikus távol-keleti pop/rock refrént kreálni, amit csak és kizárólag a Jackie Chan filmekben vagyok hajlandó elviselni. Az angol-kiejtésen problémázókat pedig továbbra sem értem; gondolom a hp blekkendekker (h)orkolói tuti befutók lennének egy szépkiejtési versenyen. ;)
Nyugodt szívvel adom rá az egyest. Ez a falusi búcsúból lopott szintiszőnyeggel letakart tompa grindcore csak az idegek tépésére alkalmas. Jelen korunk lázadó tinédzsere (aki a paradicsomos Rolo-val terrorizálja szüleit) már nem csak azt az intelmet kapja, hogy kapcsolja ki a porszívót, hanem azt is, hogy a Kadlott Károly kazival is tegye ugyanezt. :)
Néha úgy éreztem, még a 3pötty is sok. Van itt szépen csengő akusztikus gitár aztán a szomszédban szóló tuff-tuff dobok fosul, vékonyan szóló villanygitárok, ja és ki ne hagyjam a tökéletes angol kiejtést produkáló "operaénekest". Leginkább mérges vagyok rájuk, mert a gyönyörű részekkel azt csinálták, mint anno Ferenc testvér a hazájával.
A banda gyenge pontja az énekesnő. A fejhangon kitolt magasak inkább irritálóak (ékes példa erre a Wait For Me), mint szépek. A zene egyébként nem rossz.
Glenn bácsi antihangja cseppet sem kopott meg. A DRS pedig messze a leghallgathatóbb az összes Danzig lemez közül, talán mert itt érvényesülnek leginkább azok a hetvenes évekből eredeztethető rock-gyökerek, amikből a Night Horse is szipákolja az éltető energiát.
Pengeéles és überbrutális; a dallamos szólókat is odavágják rendesen. Ezt fogom még hallgatni - főleg egy-egy "remek", melóhelyen eltöltött nap után.
Egy tökismeretlen bandától szép teljesítmény lenne, de a Maidentől kevés. Maradok a best-of gyűjteményeknél.
Elárulok egy titkot, én a 10+4 számos limitált verziót (másfél órás játékidő) hallgattam végig, nem kellett volna, hülye voltam. :D Szeretek minden ilyen zenét, de most ez nem nagyon jött be.
egész kellemes, a hatvanas-hetvenes évekkben gyökerező blues rockról van itt szó, de valahogy a kellemesnél nem több.
Az van hogy balga módon már készültem lehúzni az anyagot, de aztán az olyan dalok mint pl. a Feathergun In The Garden Of The Sun tudatosította bennem hogy ez bizony egy szerethető zene...és szerintem az éneket is dícsérni lehet.
A japánok azért nem művelik olyan rosszul ezt a neoklasszikus ízű europowert, a gond inkább az hogy még egy, a lécet alulról súroló énekest sem tudnak felmutatni, a kiejtés botrány, legnagyobbrészt fingom sincs hogy a papíron angol dalszöveget angolul vagy japánul nyomja el az énekes.
Nem bírtam idegekkel. Az az összesen két perc, mikor végre emberi vokált hallhatunk, biztosan nem menti meg a gyenge értékeléstől.
A torzított gitáros részek kevésbé tetszettek, ellenben ennek az akusztikus neofolk világnak a lényegét sikerült elkapniuk nekik is, nekem is. Bár sok 2-3 perces uncsizós szám van, azért szívesen hallgattam.
erre nem tudok mit mondani, nem kevés szemét jelenik meg manapság metálzene címen, de ez most lesokkolt. Visszahallgatta vajon ez a banda a stúdiózás után a végeredményt?
Soha nem hallgattam még ezelőtt Danzigot, abszolút nem tudtam hova elhelyezni, de jött is ám a ledöbbenés gyorsan. Hát kéremszépen, mire fel az ajnározás? :(((
Hallgassátok csak meg a nyitó A Soulless God-ot....simán felférne a tavalyi Shadows Fall - Retribution korongra, döbbenetes a hasonlóság.(csipetnyi amerikai ízű modern HC) Ez egyben jelenti azt is hogy nem annyira death metálos a végeredmény, mint a korábbi Kataklysm cuccok, de így is üt ám!
Minden egyes végighallgatásnál élveztem, elvoltam vele, azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a HP miatt hallgattam meg ennyiszer. Tökéletesen biztos, hogy ha Maidenes kedvemben vagyok nem az újkori albumaikat veszem elő. Újkori Maidenes kedvem meg nem szokott lenni. :)
Szinte tökéletes, csak megint az a fránya játékidő... Egyre biztosabb lábakon áll a kevesebb néha több állítás.
Nem nyomatom orrba-szájba, de ha előkerül akkor finom falat.
Az érezhető Tool párhuzam ellenére is igen szívesem hallgatom a Rishloo-t is és az irányzat többi míves képviselőjét is. A maximum pontot egyedül az itt-ott felbukkanó szentimentális csöpögés határán egyensújozó zeneiség miatt tagadom meg a csapattól.
gyerünk, gyerünk harcos trollok, fénylő páncélú lovagok, fel sárkányt ölni az üveghegyre és pajkosan műbör nadrágos fenekünkre csapni! Lobogjanak a szögecses karkötők, zászlók és pántlikák!!! Ja és persze senki ne feledje One for all and all for one!!!!!
Szerintem legtöbben már ismertek annyira, hogy az agyalágyult dolgokat nem tartom ördögtől valónak, azonban Rolo-nál én a zenei kisérlet helyett inkább öncélú zagyvaságot hallok. Ezen a vonalon a legutóbbi iwrestledabearonce album jobban bejött. Ja és az utolsó Cosmology geil nyáltenger csak rontott az öszképen nálam. Úgy kellett ebbe a koncepcióba, mint tehénre a búvárruha.
Csak nekem ugrik be a (blackes részeket leszámítva) egy csomó helyen az Orchid/Morningrise korszakos Opeth hangulata??? Egyébként izgalmas, egyedi, friss megközelítésű anyag.
Ezzel a 10-12 éve már "lejárt lemez" középszergyűjteménnyel engem vallatni lehetne! (meg a nazális pacsirtával is)
és a korai anyagok kiválósága ellenére nekem akkor is a 6:66 - Satan's Child a legnagyobb kedvencem! :D
jóféle daráló. Az a régi kézitekerős, amiben sluttyog-bluttyog a hús amint tömködöd lefele szárazkenyérrel!
Korrekt munka, de ennyi és nem több. A napokban rengeteg IM koncert lemezt hallgattam és akkor jött ki igazán a különbség a régebbi és az új anyag között. Nem találtam olyan dalokat, amik felérnének a klasszikusokkal. Persze ez a idézőjelesen gyengébb teljesítmény is a mostani Hp dobogósa nálam.
Kicsit valóban hosszúnak tűnik, de ez éppen hangulat kérdése. ( Legalábbis nálam. )
Nem éreztem azt, hogy a jövőben többször elő kellene szednem.
Túlzónak érzem a Toolhoz való hasonlítgatást. Erős közepes.
A sárkányos borító tetszik, és kb. ennyi.
Az utolsó négy szám megéri a hét pontot is, de a lemez első kétharmada számomra kínzás volt, amire max. két pontot adnék. Amiért a végén tudtak kellemes pillanatokat okozni, megadom az öt pöttyöt.
Kellemes zenei utazás. A muzsikához illő borító. ...és, ahogy Baathory írta, kicsit lehetne több blackes-doomos rész, akkor a pont is feljebb tolódna.
A műfaj laikusaként is igen csak átlagosnak tűnik a zenei rész, a hölgy hangja pedig nem igazán tetszik.
Hát ez bizony, megint nem okozott katartikus élményt. Hihetetlen, hogy egy ilyen kult figura, mint Glenn papa, évtizedek alatt sem tud kiugró teljesítményt felmutatni. Nem volt rossz, csak épp igazán jó sem. Mondhatni elcsordogált a háttérben.
Az előző Prevail korong több kritikát is kapott, ennek ellenére szerintem az is tíz pontos lemez. A friss alkotásuk szintén hozza a magas színvonalat, így jár az elismerés!
Azé' milyen komoly már, hogy 35 év után is alkalmasak ütőképes számok megírására, ilyen például a kezdő dallam Voivodos hangulatú bevezetése és átváltás fülbemászó slágerre , melyet már ötvenedik alkalommal fülelgetem. Azonban második felétől sajnos laposodik a lemez és csak háttérzeneként tud funkcionálni nálam. No de mikor az van, hogy előző lemeznél mérföldekkel jobb és még hallgatatja is önmagát, akkor nem tudom lehúzni. De ez hol van már Dance of Deathoz képes...? :) Ettől függetlenül erős nyolcas.
Mmmmmmmmm, gyengém az ilyenfajta ősrokkkk! Orrba-szájba fogom hallgatni még. :)
Nem lehet nagyon leírni szavakba, mit ad nekem. Fölösleges külső szemlélő számára. Ez az én zeném, érzésvilágom szerves része. Minden töredékében hat rám. Porcupine Tree: Deadwing után második album, amely legmélyebb benyomást okozott nekem. Nem, erre maximálisnál lejjebb nem tudok adni. Gyakori törzsvendégem lesz.
Final Fantasy sorozatba begolyózott japcsik számára maga lesz a Kánaán...Mindenesetre énekest legszívesebben tarkón lövetném. Kétszer is. Néhol vannak jó ötletek, de nem tudják ellensúlyozni a torkossal szemben. Hivatalos weboldaluk nyelvkaotikusságukért mínusz fél pont jár. Amíg ezzel a torkossal próbálnak szívatni, megtartom velük a 9 ezer kilométeres távolságot....
Nem csodálkozok, ha sokaknak beletörik a bicskájuk... Kellett pár nap, amíg bizarr módra megtaláltuk a közös hangot. Megszoktam, sőt, nagyon tetszik, amit csinálnak; Változatos, hangulatos... Kábé olyan, mint mikor Mr. Bungle elkezd mathcore-zni és végeredményként britek komikus világára jellemző muzsika jön létre. Hiába vannak náluk hallgatóbarátabb zenék, valamiért mégis belemásztak az agyamba és kényszert érzek az ismételt meghallgatásukra... :)
Nah, nem is olyan szörnyű, mint ahogy az előrejelzések sejtették velem. Tudnak zenélni, csak ilyesmit már sokszor hallottam. Gyakorlatilag minden klisét felvonultatnak, ami power metal kézikönyvében le van írva. emp véleményére hozzátéve 10-12 éve is csak enyhe sikert értek volna el olyan lemezek társaságában, mint Edguy - Van Glory Opera vagy Brainstorm - Unholy. Minden izében átlagnál jobb lemez. Aki kedveli a povört, ezt is fogja, aki nem, idegesíteni fogja... Plusz fél pontot Wait For Me miatt adtam.
Első élményem Danziggal, és ehhez képes 10-15 perc után máris bemásztak a füleimbe! Abszolút laza, nem érződik rajta görcsölés. Bluesosan doomos. Megnézve a zenekar élettörténetét, már elején túl voltak a zeniten, sz'al nem gáz, ha csak összeültek és ösztönösen csináltak egy jó lemezt. :) Végére megjegyzem, hogy a koszos hangzáshoz való hozzáállás kapcsán két fajta végletet eredményezhet, arany középút nemigen van.
Dörren rendesen.... Érződik minden kottájában a minőség,de létezik ennél jobb hasonló kaliberű zenekarok. Szerintem van bennük több kakaó is, csak most nem mertek kockáztatni...
Elvárások nélkül ültem neki meghallgatni, s láss csodát működik a dolog.
Pistike hajlamos mindig belenyúlni ebbe a zenei világba. Preferálom, mert jóóó.
Na végre valami igazán finom falat! Kis szívemnek egyik csücske ez a muzsika.
Azt hiszem ez nekem való zene, később jobban el is mélyedek benne...
Az ilyen mesemetál zenék már régóta nem hatnak meg (szerencsére). Vajon ők azt hiszik, hogy ez jóóó?
A rengeteg zenei hatást remekül gyúrják egybe. Ha elkapod a fonalat, könnyen addiktívvé válhat.
A metálos részekből lehetett volna több, valóban.
Póóóóver metáááál!!!
Juuj, ez volt az első kontaktusom velük, és szerintem az utolsó is.
Kóóórság? Na ne viccelődjetek! Ez hagyományos kataklysm-metál, és mint ilyen rossz nem lehet.
Számomra kellemes meglepetés ez a lemez!Bár első hallgatásra tök átlagosnak tűnt, így az 5-6. fülelés után szépen kezdenek megnyílni a dalok. Tény, hogy a lemez 2. fele keményebb dió, viszont én örülök neki, hogy az Isle of Avalon-tól kezdődően minden dalban fellelhető valami progos elem, amik nem egyszer eszembe juttatják kedvenc Maiden opuszom (naná, hogy a Seventh son...) hangulatát, megoldásait! Az olyan nagyszerű, libabőrt eredményező verzékkel ellátott nóták, mint a Mother of Mercy, vagy a Coming Home Dickinson Mester szólólemezeit is megidézik, ami egyértelműen pozitívum.Legalábbis nekem...:)Összeségében ez egy nagyon jó album, hozzám eddig ez áll legközelebb a Bruce visszatérte óta készültek közül.
Fajin!És az a borító...Pöpec!
Na kérem!Ezt a fajta klasszikus rockot csak az amcsi bandák tudják ennyire ízesen, fílingesen játszani!Ez a lemez nekem jöhet bármikor, nyári 30 fokos hőségben meg főleg!Simán van olyan jó, mint a Lynyrd Skynyrd tavalyi albuma!Yeahhhhh!!!!!
A Rishloo lemezről-lemezre kezdi levetkőzni a Tool hatását. Persze még így is tetten érhető Maynard-ék világa, de már sokkal egyedibb a végeredmény, mint az első lemezen volt! Bizonyos szempontból a Feathergun lélekzenét tartalmaz, ami simán be tudja szippantani a hallgatót, és akkor úgy jár, mint KM kolléga...:)A borítófestmény, és a honlapról letölthető háttérképek pedig az audio mellett biztosítják a vizuális élményt is!
Japcsíííííí!!!!!
Meshuggahnisztikus, Dillingeriánus, Volta-képpen igen szerethető muzsika!És szerintem nem is zagyva!
Nem vagy egyedül emp! A korai Opeth nekem is sokszor beugrott, mind hangszerelés, mind hangulatteremtés szempontjából. Ennek ellenére, vagy pont ezért eléggé bejövős a cuccos!
Uncsíííííí!!!!!
Evil Elvis visszatért a gyökerekhez egy olyan lemezzel, amelyik az első 3 album zenei világát idézi. Glenn bömbölése meg egy szemernyit sem változott, és bár nekem semmi bajom vele, simán meg tudom érteni azokat, akik falra másznak tőle!:D
Valóban nem sokban különbözik ez a lemez egy metalcore albumtól. Keményebb, gyorsabb, és a vokalista végig üvölt. Egyébként sok a hasonlóság. Egynek elmegy...
Ha igazi, klasszikus Maident akarok, akkor én sem ezt fogom elővenni, ettől függetlenül jóféle, jó dalokat raktak össze az öregek.
Komor, hangulatos, remekül megszerkesztett és hosszú. :-) De mivel a dalok jók, ez utóbbi kevésbé zavart.
Feelinges, húzós, pont ilyen meleg nyárra való zene, bár én az ilyet szinte mindíg jól el tudom hallgatni.
Nem okozott nagy nehézséget hallgatni, csak éppen ez nem az én zenei világom és az ének meg nem tetszett.
Tökéletesen semmitmondó, nem árt, de nem is használ. Egyetlen igazi pozitívuma, hogy nem japánul énekelnek. :-) (U.i.: tévedtem, énekelnek japánul is. Viszem is le a pontot...)
Ezzel én nemigen tudok mit kezdeni, néhány érdekes zenei megoldás miatt kap ennyit, ez az összevissza töredezett, kicsavart, kaotikus, borzalmas rikácsolással tarkított zene nagyon nem az én világom.
Ízlés kérdése, hogy unalmas-e ez a lemez vagy érdekes, hangulatos és jó. Én elejétől a végéig élveztem, a hangszeres munka, akusztikus gitárjáték kiváló és a ritka blackes részek még érdekesebbé teszik a zenét.
Na ilyenkor vagyok bajban, amikor egy ilyen teljesen középszerű, szürke alkotásról kell mondani valamit... mivel semmi frappáns nem jut eszembe, ezért csak azt mondom, felejthető.
Nem sok jóra számítottam az utóbbi idők Danzig lemezei alapján, de kellemesen csalódtam, mert ez egy nagyon jó anyag, az olyan számok mint a Black Candy vagy a Ju Ju Bone igazán kellemes hallgatnivalók, de az egész lemez magas színvonalat képvisel.
Nem tetszik annyira mint a Shadows and Dust vagy az In the Arms of Devastation, de még így is igen jó lemez ez, csupán önmagukhoz képest nem találom annyira erősnek.
Nem ők a kedvenceim a NWOBHM-érából, de rossz lemezt sosem készítettek, még a BB-s időkben sem. Ez is megtalálja a helyét a gyűjteményben, a porosabbik végén.....
Korrekt black, a hallgatóbarát táborból. Értékelem a változatosságra való törekvést is, de azért sok egyszerre....
Na, ezt mindig szívesen meghallgatom. Szerintem ezzel minden zeneszerető ember így van. Időtlen....
A kétségkívül erős zeneiség ellenére úgy jártam vele, mint anno Dobó Katával.....egyszerűen elment mellettem, esélyem sem volt....
Olyan, mintha európai lenne. Kb két tucat ugyanilyen zenét játszó csapatot lehetne megnevezni . Tipikus tucatpower, olyan, amitől távol tartom magam....
Kib@szott idegesítő valami, képtelen vagyok több időt adni neki. Takarodó!
"Buja szépség, halmozz bár bűnre bűnt, Kínozz, ölj, ellenségek nem leszünk" W.S.
Átlagos és kiszámítható. Jelen felhozatalban, saját közegükben viszont nincs mit szégyenkezni. (Eredeti román zenekart úgysem igen ismerek.)
Nem egy hangszálakrobata, de nem is ezért szeretjük. Őszinte, sallangmentes metál a hétköznapokra.
Minden második lemezük üt be nálam igazán. Csak azért nem max, mert a Shadows and Dust egyenlőre jobbnak tűnik.....
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168. ... 347. Full screen Vertikális nézet
2010. augusztus 28.
Sheol baathory bahon Caayn chipmonkey emp jpeter Kovi_Markovics Mighty_Ravendark oldboy Pistike66 viribusunitis ∑:
1. chipmonkey
Kataklysm
Heaven's Venom
7 7 7.5 7.5 9.5 9 10 8 8.5 5 8 9.5 8
2. viribusunitis
Nechochwen
Azimuths to the Otherworld
7.5 9 7.5 3 7.5 9.5 8 8 8 8 9 9.5 7.9
3. Sheol
Iron Maiden
The Final Frontier
9 7 8 8 6 7.5 8 8 8 8.5 8 7 7.8
4. Pistike66
Secrets of the Moon
Privilegivm
7.5 8 6 6.5 7 9 8 7 8 8 9 7.5 7.6
5. emp
Night Horse
Perdition Hymns
5 6 7 7 6 9 6 9 8.5 9 8.5 8.5 7.5
6. oldboy
Rishloo
Feathergun
5 9 8.5 2.5 8 9 6.5 10 8 9 5 5 7.1
7. Enysmon
Danzig
Deth Red Sabaoth
4 7 6 7 3 9 6 8.5 5 8 8 7.5 6.6
8. Linci
Magica
Dark Diary
6 6.5 6.5 7 2 4 5 6.5 4 4 5 5 5.1
9. bahon
Galneryus
Resurrection
3.5 4 7.5 8 6.5 5 5 3.5 4 4 3.5 5 5
10. Mighty_Ravendark
Rolo Tomassi
Cosmology
6 2.5 5 1 3 5 5 8.5 8 8 2 3 4.8
∑:
6.1 6.6 7 5.8 5.9 7.6 6.8 7.7 7 7.2 6.6 6.8 6.7
Caayn 2010. augusztus 28., szombat, 19:13
Caayn
Csatlakozott:
2004. szeptember 3.
Hozzászólások: 2150
Válasz bahon üzenetére:

Caayn! A Nechochwen kommentedben ugye Puskásra gondoltál? (whistle)


Naná! |-D Ki nem állhatom a politikát. (hrhr)
bahon 2010. augusztus 28., szombat, 18:57
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Caayn! A Nechochwen kommentedben ugye Puskásra gondoltál? (whistle)
oldboy 2010. augusztus 28., szombat, 15:15
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1825
Jöhet az új kör! \m/
Sheol 2010. augusztus 28., szombat, 09:39
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Caayn is a fedélzeten!
Már korán reggel jót nevettem a kommentjein. :-D
--

oldboy 2010. augusztus 28., szombat, 09:22
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1825
Válasz Linci üzenetére:

Tegnap este jöttem rá, ki is az a Rolo Tomassi (honnan vették ezt a nevet).
A Szigorúan bizalmas c. filmből: az, aki mindig megússza...
(Egyébként a film zseniális, nem hiába jelölték Oscarra.)

Sőt!
Nem csak jelölték, de 2 Oscart be is zsebelt!
Köztük Kim Basinger, mint legjobb női mellékszereplő.
Linci 2010. augusztus 28., szombat, 08:23
Linci
Csatlakozott:
2010. április 28.
Hozzászólások: 3122
Tegnap este jöttem rá, ki is az a Rolo Tomassi (honnan vették ezt a nevet).
A Szigorúan bizalmas c. filmből: az, aki mindig megússza...
(Egyébként a film zseniális, nem hiába jelölték Oscarra.)
Pope Fapalot 2010. augusztus 27., péntek, 19:52
Pope Fapalot
Csatlakozott:
2008. június 10.
Hozzászólások: 326
oldboy 2010. augusztus 27., péntek, 16:06
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1825
Válasz Sheol üzenetére:

Az semmi, hanem az milyen már, hogy Sheol ad a legtöbb pontot az Iron Maidenre! (weird)

Oldie meg a 2. legtöbbet! ;-)
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render