A Blackmore házaspárban most sem csalódott aki kedveli az általuk művelt stílust. (Melyben szerintem az egyik legjobbak.) A nagyon lassú dalok nekem sem hiányoztak annyira, ahogy a lemez hosszából is csippenthettek volna le.
Hatalmas album; az Isa óta nem tetszett ennyire Enslaved korong.
Nem igazán szeretem az ipari zenéket, és ahogyan a frontember végigsüvöltötte a lemezt az sem aratott nagy tetszést nálam.
Ezzel a nyálas progszarsággal vallatni lehetne engem.
A változatossága fogott meg legjobban, mivel emiatt a sokadik hallgatás is nyújt még újdonságokat. Plusz fél pont a csodás női ének miatt, azaz Simone Simons vendégeskedéséért.
Ötletes és sötét hangulatú zene, a kísérletezés sem ment az élvezhetőség rovására.
Nem tudom egyesek mit hallottak ezen az albumon, mert én csak egy középszerű death darálást. A jó dalok meg emlékezetes témák az én verziómról biztosan lemaradtak.
Nem egy tucatalbum az biztos; ennek ellenére nem szórakoztatott túlzottan.
Unalmas muzsika, irritáló kornyikálással. Pontozása után azonnali Shift + Del.
Műfaján belül ez egy kiemelkedő album, de mivel nem a szívem csücske a progresszív metál, így nem kap több pontot. Azért be kell valljam, hogy szívesen hallgattam, és meg is marad időnkénti hallgatási célzattal.
okat em ogom allgatni, e eppet em evezném eleslegesnek. ejem éldául enyűgözve lt ellettem.
A viszonylag sok dalolós éneklés ellenére felejtős lett nálam.
Margarétás hangulatom volt miközben szólt: jó, nem jó, jó, nem jó, jó, nem jó... A végén pedig szimplán döntött a borító: jó!
Én végig azon gondolkodtam, hogy hogyan készülhet az Uni-tóból pia. Az oroszok már a halat is lefőzik? Igy már értem, hogy miért ment össze az Aral-tó is!
No nem azért, mert visszakerült a tv-be az "Egy kicsi mozgás mindenkinek kell..."és én éppen azt néztem, de közlöm, hogy nyolcig tornásztam. Igaz hétről indult.
A kör citromdíjasa. Számomra ez annyira emészthető csupán, mint a kenyér árnyéka.
Van olyan sűrű, mint a sarki kocsma tökfőzeléke akkor, amikor a szakács pont annyival több felest ivott, mint ahány kanál liszttel többet tett a rántásba.
A viszonylag sok zenei rész ellenére felejtős lett nálam. Csak ez még lejtősebb...
Rájöttem (Viribusunitis segítségével), hogy én akkor nagyon hasonlítok a Horn of the Rhino ezen lemezére, amikor reggelente a fél évszázados kerékpárommal kitekerek az állomásra. Ugyanis eszeveszetten zörög a sárhányóm. A zaj változatlanságát csak a pedálok felől esetenként feltörő nyekergés szaggatja meg, ami alá néha a nyereg vokálozik. Az úttesten száguldozó csigák tompa szörcsenése pedig már egyenesen zenének számít. És ha mindezt nem hallja meg a járókelő, akkor elgázolom az összes csontját összetörve.
Az utóbbi hetekben elég sok lemez lepett meg kellemesen. Ez is. Nem véletlenül lett a futam győztese. Viszont annyira nem ivódott belém, mint pl... Majd a következő körökben úgyis megtudjátok melyikek!
Az előző albumukkal kilóra megvettek, így roppant kíváncsi voltam az új lemezre. Nem csalódtam: csodálatos, gyönyörű zene. Candice hangja pedig varázslatos. Egyetlen aprócska negatívum, hogy a lassabb számok leültetik a hangulatot, az azt követő gyorsak pedig már nehezen hozzák vissza a lendületet. Élmény hallgatni Ritchie játékát, szólói simán beférnének bármelyik (hard)rock lemezre.
Mindig is szimpatikus banda volt az Enslaved. Őket még a korai időszakukban is meghallgattam - igaz főleg tesóm unszolására. Az újabb kori, kísérletezőbb lemezeik nem nagyon hatottak meg. Az Axioma-nak viszont van esélye; muzikálisabb, mint elődei. Kap is egy jó pontot.
Nemá, hogy franciák. Na, a Kerion mellé felzárkózott még egy banda az "egész hallgatható" kategóriában. :) Zúzós, ütős groove metal nem kevés Fear Factory hatással. Konzekvencia: inkább ez, mint Dino-ék.
Laza, teazene.
Nem egyszerű lemez, ráadásul a maradéktalan örömködést beárnyékolja a néhol középszerűnek tűnő zene. Viszont Khan elad mindent. Nem csak elénekli, de átéli a dalokat és azt valamilyen mágikus módon át is tudja adni a hallgatónak az érzéseit.
Még akár jó is kisülhetett volna a black/death metal és a Louis de Funes filmek fúvósainak házasításából. Ez azonban elsőre vicces, aztán hervasztó, majd idegesítő.
Régisulis death metal a számomra totál rock/metal-zéró Franciaországból. A tapasztalt arcok a szabályok szerint játszanak talán túlságosan is.
Stíluskavalkád; van itt károgással kísért jazz, blekk meg dettt is, szavalások, zajok/zörejek, elektronika stb. Inkább hagyjuk...
"Linoszalv, linoszalv"- hajtogatta a kis japán ENSZ katona a parókáját vakaró sivatagjárónak. Annak meg fingja sem volt arról, hogy mit is akar mondani a kántáló egyenruhás... valahogy így volt ez egy asszem dél-afriaki sivatagi vígjátékban. No hát én is így vagyok a Linoszalv nevű bandával. No, de mindegy is. A filmbeli csóka a japót elküldte a búsba, én meg a lomtáron át Linoékat kilövöm az űrbe.
Tekerik jobbra, tekerik balra - néha (sajnos többször mint kéne) öncélú éz a kevergés. A prog-mentes néhány perc tetszik, de a többi nem tudott megfogni.
A maga nemében ez közel maxpontos. Nem is tudtam hogy Candice Nightnak ilyen szép hangja van.
A Below the Lights utáni időszak termése iránt kicsit közömbösebb vagyok, de attól függetlenül lemezről lemezre lenyűgöznek. Diszkográfiájuk teljes ismeretében még nem merem azt mondani, hogy a legjobb művüket készítették el, de nagyon közel állnak hozzá. (kis rossz szájíz a tiszta ének miatt van, néhol azt érzem hogy így még én is elénekelgetek, ami nem feltétlen jó...)
Kevésbé csapnivaló vokál és egy kicsit több dallam, ezekkel lennék elégedettebb.
Én maradnék a modernebb felfogású prog. zenéknél, ha már arról van szó. Nem mintha egy Yes-t, vagy Genesist nem tartanék sokra, de az Unitopiának sansza nincs, meg ehhez a sok elavult, három évtizedes porral fedett hangszínhez sincs most nagy kedvem......
Én semmi problémát nem látok az új lemezzel kapcsolatban. Ezúttal is megvan az az érzésem hogy egy színdarabot látok-hallok, sőt....ráadásul ennyire sötét és baljós számokat talán még soha nem írtak. Szóval bejön.
A vokál néha fájt, de alapvetően egész fincsi dolgokat hallunk.
Jófajta mészárlásnak tűnt, aztán rájöttem hogy csak a hangzás brutálissága miatt tűnt többnek, mint ami.
Jól példázza ez az album, hogy a mai ingerszegénység közepette bizony nem kell leírni a jelenkor zenészeit! Akkora ötletek vannak itt hogy a heréim leszállnak.
Pont olyan volt számomra ezt a borzadályt végighallgatni, mint amit a borító is ábrázolni szeretne: terhes.
Nem is áll annyira távol zeneileg a Kamelottól, mint hittem. Az énekes hangja is kellemes meglepetés.
Olyan dolgok jutottak eszembe hallgatásakor, mint Celine Dion, egy utazási iroda reklámzenéje, vagy a rettenthetetlen és a pocakos túlkoros ausztrál Robin Hood, illetve a Journeyman tételnél még a Neoton Familia is beugrott gyermekkoromból, valamint a "miéééért?" kérdés. Brühühü, erre én nem vagyok méltó.
Mestermunka.
Felemásak az érzéseim az albummal kapcsolatban. Egyik kézben ott sorakoznak a zseniális, ötletes, izgalmas számok mint a The Horn Cape vagy az I Sea Red, másik kézben pedig a lemez első egyharmada, ami egész eseménytelen. Valahogy mégis elő-elő kerül. A következő lemezre sokkal több samplert kellene pakolniuk, az említett két tétel hangulatában!
Rájöttem arra, hogy a bónusszámok nagyon kártékonyak tudnak lenni. Birkóztunk, harcoltunk egymással aztán mikor a 17 percnyi bónusztölteléket leszedtem, rögtön összeállt az anyag. Vannak nagyon jó pillanatai, de 1-2 nem éppen helyénvaló asszociációm nem engedi feljebb a pontot.
Nem tökéletes. Ez tény. Viszont izgalmas, kísérletező, merész. Ezek azok a tulajdonságok, amik nálam sokat nyomnak a latban. Illetve az is, hogy imádom a zenekart... :)
Ötletes, újító, avantgarde, öntörvényű, zenei, és norvég. Ez nálam szinte egyet jelent a maximum ponttal.
Lepusztítottak elemi összetevőimre! I'm lovin it!
Basszus, ez zseniális. Első körben csak úgy bekerült több lemez közé és egyszerűen beszippantott. Zseniális a koncepció, az albumcím, a borító, zseniálisak a számcímek, a zenei kitekintések, a nap adott részéhez-eseményéhez kapcsolódó általam is annyira közelről ismert hangulatmontázsok és mindez egy black metal alapba ágyazva. KÉSZ!!!!
Vannak olyan húrok, amiket nem mindenki szeret, ha megpendítenek ott bent. Ez az anyag maga Vergilius, aki ha akarjuk, végigkalauzol a személyes poklon.
Kellemes, bármikor előkapható power lemez, a borzasztó karlóbáló sárkánykergető kliséktől mentesen!
Nem vagyok tisztába a csapat valós múltjával, így nem fogom tudni megmondani, hogy az előző korongokhoz képest kiemelkedő, avagy sem, mindenesetre igényes kipislogás a jelenből, csekkolgatjuk a középkort, szoknyás muffokat a főtéren, amint haverunk sört vagy bort rendel a csapostól. Jók a gitárok, és változatos az összjáték, túl sokat nem fogom hallgatni, ám ennek ellenére korrektül összepasszított korong, megfelelő koncepcióval és kelta atmoszférával.
Egyszerűen bámulatos ez az anyag, rengeteg a váltás, komplex témák, monumentális megoldások és kísérletezés, melynek köszönhetően nekem többször is beugrott az Ulver illetve a Satyricon.
Egy kicsit elment mellettem ez az új Dagoba anyag, pedig hajdanán a What Hell Is About korongot szarrá hallgattam. Olyan érzésem van, mintha a srácok túl nagy fába vágták volna azt a fejszét, számomra a komplex témák és technikás matekozás ellenére is olyan semmilyen. Egy nagy üst, tele finom dolgokkal, de a végeredménynek az illata jobb, mint az íze. A borító viszont fasza, az eddigi legjobb Dagoba fedő, kár hogy a lemezről magáról ezt nem mondhatom el!
Ehhez a zenéhez vagy madárlelkűnek kell lenni, vagy 40 éves álmodózónak illetve folyamat spanglit szívva elmélkedve a 70'es évek nagy tragédiáiról... nem mindennapi muzsika, valahogy engem a King Crimson vagy Emerson, Lake & Palmerr - Tarkus lemezére emlékeztet. Ettől függetlenül (vagy éppen ezért) igényes anyag, amiben érdemes elmerülni és nem művészkedő, hanem művészi!
Nekem ez büntetés! Bár érzem benne a tudást, a jól összepasszított nótákat, melyek telis-tele vannak remek szólókkal, jól samplerezett vokálokkal, de nekem ez háttérnek se jó, falra mászok az ilyesmitől. Remek zene, csak nem nekem!
Annyira végülis nem csodálkozom, hogy ezt ajánlottad be és nem a lengyel Moon-t. Párszor még forogni fog az anyag, briliáns cucc!!!
A már jól megszokott és telibe hányt death metalt kapjuk, túl sok eredetiség nincs benne, de remek témák és old school filing annál inkább, nem erre fogok belezni, de csámcsogni nagyon is jó!
Nem kicsit beteg és eklektikus, de gondoljunk már bele a Code666 hozta ki az anyagot, ezzel el is mondtunk mindent, mai napig a Relapse, Earache, Peaceville, az említett Code666 és a Deity Down Records mindössze azok a kiadók, amikben megbízok, pedig hajdanán volt ám nekünk Century Mediánk, Metal Bladeünk, Roadrunnerünk, Music For Nationsünk, Nuclear Blastünk és ezek a kiadók a 90'es évek elején és közepén rengeteg remek és korszakalkotó anyagot adtak ki, mára a divat és a marketing kapitalista monstrumának köszönhetően ezek már lófaszt se érnek, nem garantálnak semmilyen -féle minőséget sem! A code666 meg olyan bandákért felelős, mint a Ephel Duath , Aborym, Manes, Atrox, Control Human Delete és sokan mások, mind de mind igényes és kísérletező zene, melyhez erő és idő kell, de megéri. Ez a helyzet az ezerarcú vérholdunkkal is!
...többet ad, mint a lucskos lyuk a nők lélegző testében, s többet, mint a világ duzzadó erekkel átszőtt pénisze, bugyogó sperma és sikamlós glitering-árbocok a kéj hullámait ölelve. Mesterséges manna, szintetikus ambrózia, pénzsóvár patikus, felemelkedés a fájdalom gleccsereiből, álmosító hasadás, tudattalan éberség.
Jól összerakott, remek zenészekkel feljátszott nem nekem szóló zene! Sajnálom...
Előszöris szerintem egyértelműen idevaló ez a reneszánszos muzsika. Úgymint az ambient, dark, stb. zenék is, amiknek viszonylag kisebb a hallgatósága és ráadásul sok metál kedvelő szereti. Speciel én még Enyát is eltudnám képzelni a Hp-n. Amúgy meg mindenki gondoljon úgy erre a korongra, mint egy kis megújulásra a Brutal R. és a H. of the Rhino között. Ami jelen albumot illeti: a közepes pontszámot a korábbi műveikhez mérten kapják. Drága nejem rendszeresen hallgatja a régebbi munkáikat ( így én is ) és a Fires At Midnighthoz képest ez gyengébb produkció.
Nem sok mindent lehet hozzátenni pontozótársaim által leírtakhoz. Kiemlendő talán a tiszta ének és a hihetetlenül hangulatos gitárjáték. A Raidho a kedvenc.
Az erő van a srácokkal. A borító nagyon bejövős. Jó hangzás. Viszont nem fogom agyonhallgatni.
Ez most pont a lágyságával feküdte meg a gyomromat. Később talán többet ér majd.
Az album első fele, valahogy emlékezetesebbre sikeredett. A csúcspont rögtön az első számban megvalósult. Kellemes meglepetés a morcosabb ének. Több helyen feltűnhetett volna a lemez folyamán.
Eddig még csak nem is hallottam erről a bandáról, így jár a köszönet emp-nek. Számokat külön nem is emelnék ki csak a Catharsist, ami szinte fenyegeti a hallgatót a fokozatos "izmosodásával". A meglepi kategória nyertese.
A srácok lánctalpassal nyomulnak keresztül az ember hallójáratain, porcokat, csontocskákat összezúzva. Hol gyorsabban, hol lassabban. Közben egy-két helyen kellemetes szólókat nyomnak. Egyszóval vulgárisan: odabasznak.
Érdekes, sokrétű zene, amit nem elég néhányszor végigpörgetni, hogy igazán értékelhetni lehessen. Minden hallgatáskor más pontot adtam volna.
Ha egy zenének lenne szaga, itt biztos iszapbűz terjengene. Nehéz, cuppogó, büdüs kipárolgású ingovány, gusztustalan buborékkokkal. Remek vokális teljesítménnyel.
Érdektelen.
Na, ez pont olyan élvezhetetlen számomra, mint a Brutál Nyúl-nak hitt banda. Semmi olyat nem találtam benne, ami megfogna. A női ének is idegesített. Néha jobban esett volna, ha férfihangot hallok. A zene is elég gyengécske, néha nem is hallok semmit...
Változatos, igényes, gyönyörű... Elképesztő, hogy mire képes egy zenekar. Nem tudnék egy számot sem kiemelni, mert mind: kiemelkedő. Órákig hallgattam, teljesen belevesztem, az időt sem érzékeltem... Maximum pont, de nagyon erős maximum.
"A Dagoba(h)... igen, emlékszem már, jártam ott réges-rég egy messzi galaxisban. Félelmetes, idegen világ, az Erő jó oldalának, a galaxis varázslójának otthona. Elmerültem a MOCSARAS POKOLban, és JÓL éreztem magam...aztán valami szörny lehúzott a mélybe....de megmenekültem, s ennek köszönhetően az én adományom egy végtelen, mint a világűr...csak épp a fejére állitva" :)
Ha van szerelem első látásra (márpedig van), akkor ez nekem szerelem első hallásra: mintha az ember nem is a földön járna, hanem valahol a föld és az ég között lebegne... Néhol eszembe juttatta a Tears For Fearst és a Spandau Balletet. (mindkettőjükből van jó pár lemezem, és elő-előveszem, ha álmodozni van kedvem). Ezt a szép zenét is gyakran fogom hallgatni.
Nekem kicsit erőltetettnek tűnik; mintha mindenáron azt akarnák bizonygatni, hogy ők a legjobbak. Néhány szám is igen rövidre sikeredett: jobb szeretem a hosszabb dalokat, szeretek alámerülni benne. Ennek ellenére profi munka és az énekes hangja is pazar. (Amikor olyan finoman énekel {rebegteti a hangját}, nekem David Bowie jut eszembe. Ezt bóknak szántam, mert én csípem őt. )
Huhh; nekem ebben a körben túl sok volt a jóból... :) Ezt így is - úgy is lehet érteni. Tetszik a lemez, a srácok nagyon tudnak és ráadásul nagyon egyedit. A bajom csak az volt, hogy néha túlzottan "sűrű" és kusza volt a hangzás, néha meg nem ártott volna kihagyni pár fúvós hangszert, de ez adja meg (többek közt) egyediségét.
Biztos ennek a zenének is megvan a maga szépsége, de a srácok feladták a leckét... Most azon gondolkozom, hogy nem-e este (mondjuk 1-2 sör után) kellett volna pontozni, mint így, tiszta fejjel, fülhallgatóval a fülemen, melyből ordít a Totál Brutál Metál!!! (1 alkotásuk, ami tetszett: Prefabricated World)
Alapjába véve egy igen zseniális kis album ez, de volt hogy elolvadtam, volt hogy depressziós kedvem támadt. Hullámzóan hatott rám. Azért a nyolc és felet megérdemli (tőlem meg főleg)... egy kis szójáték...Nagyon tetszett a You Vs. the...számuk.
Már konkrétan a második nótánál elkezdett remegni a gyomrom, a rosszullét környékezett, a fejem belefájdult, és a kezem is remegni kezdett (az idegességtől). Ilyen monoton és semmitmondó zenei produkciót rég hallottam. Ami pozitivum volt számomra: az énekes hangja (de nem ebben a közegben)...
Mivel az én ajánlásom, csak jó lehet :) (számomra legalábbis); különleges, mesterien összeállitott anyag, dallamos, változatos, nagyon szép énekkel. Csak azért 9-es, mert nekem túl sok a lassú rész benne.
Tetszett, azt kell, hogy mondjam. Sok más okosat nem tudok róla mondani, idegen tőlem ez a zenei világ.
A többiek már mindent leírtak. Beállok az ajnározók sorába.
Zsíros, kövér 10-es.
Szívesen elhallgattam. Néha kell ilyen is.
Hasonló stílusban maradok inkább az Evergreynél, ők nem idegesítenek.
Egyedi, újító=avantgárd, de nem kötött le, s szórakoztatott annyira, hogy túlélje a hangpeóbát.
Ehhh...hagyjuk. Nem tudom melyik a rosszabb, Kamelot vagy ez. Maradjon az egál.
Érdekes képződmény ez...Nem tudom ki lehet a célközönségük, mert reneszánsz folk-rocknak túl popos, popnak meg nem elég slágeres. Vannak rajta jobb dalok, de a lemez nagy része nálam a kellemesen unalmas kategóriába tartozik.
Nekem az előző lemez (Vertebrae) is nagy kedvencem, ez meg legalább olyan jó, ha nem jobb, úgyhogy jár nekik a magas pontszám!
Ezúttal úgy tűnik még Dagoba bácsi Kacsameséit is bekajálom!:D Persze igazi csemege akkor lenne, ha a lemez közepén tapasztalható színvonalat az elejétől-végéig tartani tudták volna! Azért így is ízletes táplálék!
Lásd kritika!
Talán ezúttal kevesebb a direkt power metalos rész, inkább az agyasan, progosan előadott, Queensryche-osan lüktető témák dominálnak, ami nálam feltétlenül pozitívum!
A fene se gondolta volna, hogy lesz egyszer egy olyan HP, ahol 3 black alapú banda lemezétől is majd lepetézek! És lőn! Az album hallatán egy kósza gondolat befurakodott a homlokom mögé, mégpedig az, hogy ha a Korogot összeturmixolnánk a Másféllel, akkor abból valami tök jó dolog keletkezne...
Ha a hatodikos Pistike technika órán megkérdezi a tanár nénit/bácsit, hogy mi az a gyalu, akkor ezzel a lemezzel bátran lehet demonstrálni! Egy kis reformpedagógia nem árthat senkinek!:D
És íme a forduló 3. "fekete levese", amit jóízűen el tudok fogyasztani! Nyammm-nyammm!!!:D
Ez egy ihletett, baromira súlyos, szutykos, letaglózó torzszülött! Egy jó sludge lemeztől persze ezt el is várná az ember. Azért itt nem puszta mocsármetalról van szó, mert grunge fertőzések és blues gyökerek teszik méregerőssé ezt a lőrét! Nálam az énekes hangja is rendben van, a gitárhangzás meg némelyik nótában úgy horzsol, hogy szinte már fáj! SÚLY!!!
Hozzák a szokásos színvonalat és minőséget a srácok, de ha nem lenne a lemezen a csodálatos francia nyelvű záró nóta, akkor a pontszámom is kevesebb lenne.
Vicces ez a HP azért. A 'Horn of the Rhino' után ilyen fellépő...Mondjuk személy szerint nem értem, hogy egy ilyen anyag metálzenei portálon mit keres, mert még a rock-zenei megjelölés is erőltett vele kapcsolatban. Ettől persze még nem rossz, amit hallunk; mint a népi hatásokkal tűzdelt szerzemények zömének, ennek is van egyfajta atmoszférája, bár a nagy gyönyörködés közepette nem ártott volna több tartalommal és kevesebb mellébeszéléssel megtölteni a sorokat. Különösebb megerőltetés nélkül végigment, de nem lesz gyakori vendég.
Olyan ez, mint a nem túl szép, de okos és kedves hölgy esete. Minél több időt adsz neki, annál jobban hozzád nő, és végül pillangó lesz belőle. Méregerős anyag, le vagyok nyűgözve.
Bomba témák váltakoznak kevésbé fogós és számomra érdektelen dolgokkal. Ott pislog a potenciál a sarokban, csak nekem kicsit zabolátlan az egész (nem először érzem ezt a Dagoba-val kapcsolatban). Amit szerintem jobban ki lehetett volna aknázni az az a fajta atmoszféra-teremtés, amit mondjuk a 'The Horn Cape'-ben vagy a 'Shen Lung'-ban sikerült megvalósítani. Nem rossz, nem rossz, de lett volna még benne...
Habkönnyű kis rock-zene, amivel nekem különösebb bajom nincs, de lekötnie hosszabb távon nem sikerült.
A nyitó 'The Great Pandemonium' hamar extázis közeli állapotba repített, ezt a számot azóta is naponta meghallgatom. A folytatás sem lett rossz, de ezt a nagyon magasra tett lécet azért le-leverik menetközben. Szerethető; kerek nyolcas a végeredmény.
Még mielőtt a HP-kör végeztével tősgyökeres black-metál fannak titulálna valaki, itt parancsolnék megálljt. Habár alapjában véve nem rossz ez a korong sem, azért a Bluntmond és Enslaved szintjétől messze leledzik. Ahogy egy 'kultikus médiaszemélyiségünk' mondaná: 'ez most nem jött át...'
Nem tagadom, van egy-két jó riff (pl. Prefabricated World, Abject Memories), de Bahon hasonlatát használva, az én tökfőzelékembe csak liszt került, a többi hozzávalót kispórolták. Brutális volt, azonban az újjászületés elmaradt...
Komplett audio-'vizuális' kirándulás térben és időben. Ha képes az ember ráhangolni piciny receptorai sokaságát, egészen kivételes élményt nyújt. Az elmúlt hónapok (vagy talán nem túlzok azzal, hogy az év) egyik legnagyobb meglepetése. Számomra bizonyosan. Hangulat és koncepció etalon, művészet. Brávó.
Sokat elmond egy albumról, hogyha a hallgató a track-ek közötti csendre emlékszik a legszívesebben. Nos itt ez a helyzet.
Jó összetevők kevésbé jó keveréke.
Alapvetően kellemes muzsika (bár nem sok fogós témát találtam benne), de ha valami hangulatos, szép zenét szeretnék hallgatni, nem hinném, hogy őket választom (hanem -bár nem egészen ez a stílus - pl. Ophelia's Dream, Arcana, Elend, stb)
Az utóbbi albumaikhoz képest szerintem ez a legkiemelkedőbb, sőt van néhány pillanata is, amikor azt hittem, valamelyik korai, viking metálos alkotásuk szól (The Beacon szám eleje). Sokadik hallgatás után is tud újat mutatni az Axioma. Látszik a zenekar törekvése a változatosságra, az éneklős rész alapból még okés lenne, bár van mit fejlődni (Night Side eleje pl. kivágta nálam a biztosítékot első hallásra) - de mindez csak fél pontot von le a jól megérdemelt (majdnem) maximális pontszámból.
Látszik, hogy a srácok anno odafigyeltek a matekórákon, és most is igyekeztek valami változatosat, és jót összedobni, de nekem ez most kevésnek tűnik. Aztán lehet, hogy még több hallgatás után több pozitívuma is előjön, de most nálam ez ennyi.
Kellemes kis prog.rock, de azért a nagyokhoz még fel kell nőnie (mondjuk nem vok egy nagy prog.rock szakértő, de pl. egy Arena-t szívesebben elhallgatok, igaz azt is csak nagy ritkán :)
Bombasztikus hangzás, ötletes, változatos, minden adott egy jó albumhoz... több hallgatás után viszont nálam most csak ennyire küzdötte fel magát...
Hozzávalók: végy egy nagy rakás ÖTLETET innen-onnan (a stílus nem is fontos, a végeredmény a lényeg), fűszerezd meg némi szinti/hangeffekttel, adj hozzá egy kis sötét hangulatot. Elkészítése: a hozzávalókat dobáld bele egy mixerbe, keverd össze alaposan! Tálald blackes, károgós üvöltözéssel szomszédjaid örömére!
Korrekt arclezúzás...
Az album hallgatása közben a köv. nevek jutottak eszembe: DHG, Arcturus, Aborym, Ulver, ezekhez a bandákhoz ok nélkül nem szoktam bármit hasonlítgatni, legalábbis minőségben, kísérletezgetésben, elborultságban simán megközelíti a "nagyokat"... Van itt mindenféle stílus, de főként blackes alapokon. A lényeg, hogy mégis egy jól felépített, kerek az egész. Nem is szaporítom a szót, az Év kellemes meglepetése, bátran ajánlom mindekinek! "Tökéletesre kísérletezve": ZSENIÁLIS!
a zene még úgy ahogy elmenne szódával, de az "énekkel" együtt nálam ez nem bejövős... (Bár lehet a csalódásomnak az is okot adott, hogy a borító (és kommentek) alapján én valami kellemes kis belezős, gyomorbólfeljövőhörgős grindra számítottam)
1 bajom van vele: totál nem az én stílusom (bár sokkal jobbakat is hallottam már), úgyh. az én pontszámom ne is legyen mérvadó a stílus rajongóinak :)
Ezen nem kell sokat gondolkodni, csodálatos muzsika, élvezet hallgatni.
Zseniális.
1-2 hallgatásig jó volt, utána fokozatosan vesztett érdekességéből számomra.
Ez most nem tudott igazán megfogni. Az igényesség ott van, csak nem tudott közelebb kerülni hozzám.
Nem vagyok valami nagy Kamelot rajongó, de most összehoztak egy számomra is érdekes lemezt, a dalok jók, a női ének természetesen gyönyörű, nagyjából minden a helyén van.
Nem könnyen befogadható zene, de úgy érzem nekem elég jól sikerült. :-) A sok-sok hallgatás után is izgalmas zenék kategóriájába tartozik.
Igazán kedvemre való módon játszák a death metalt, remek dalok, emlékezetes témák, brutálisan jó hangzás, minden nagyon egyben van. Különösen tetszenek a súlyos lassulást is tartalmazó számok, pl. Laws of War.
A zene csak önmagában nem érne ennyit, azonban mint ennek az igen eredeti és érdekes koncepciónak a kifejtésére szolgáló eszköz nagyon is hatásos. Különleges és érdekes hangulatkavalkád.
Ez baromi jó, állati súlyos és lehúzó hangulata van. Bedarált rendesen :-) A Sovereign című tételtől a hideg szaladgált a hátamon...(Az ének egyszerűen zseniális ebben a nótában! De máshol is kiváló.)
Kellemes kis prog. metál album, nem mondanám valami nagy szenzációnak, de az ilyesmi bármikor jól elhallgatható.
Jópofa zene. Érdekes hogy az elektromos gitár /ha jól figyeltem/ csak 1-2 számban kapott szerepet, és ott is csak egy-egy gitárszóló erejéig. Érdemes próbát tenni vele.
Az ezt megelőző Enslaved lemez nagyon nem talált be, ezt már kapásból szívesen hallgatom, de bőven vannak olyan dalok is amiket átlépek, mert untat, nem vköt le, vagy már ismerős. (végefelé)
Modernkedő divatmetál. Ezt a címet nálam már lassan kezdik átvenni a metalcoretól az ilyen industrial groove/math/death/akármilyen metálok. Nem arról van szó hogy rossz, csak messze van tőlem.
A tengernyi, szinte ugyanolyan zenét rejtő kasszikus progresszív albumok közt elfér ez is. Nem lóg kis sem felülről, sem alulról.
Csúcs az amit Kameloték művelnek, egy-egy daluk a friss lemezen többet ér mint sok más hasonló körökben mozgó banda egész munkássága. Csak kicsit soknak látom most a mellébeszélést, amit nem rovok fel, mert így alkot teljes egészet. A Karma-Epica-Black Halo dobogót semmiképp sem veszélyezteti.
emp rövid értékelését látva szinte biztos voltam benne hogy ez nálam is 9-10 pont lesz, aztán az anyagot hallgatva kicsit csalódott vagyok, na nem a minősége miatt mert az hibátlan, hanem mert az én személyes ízlésbeli elvárásaimnak nem felelt meg 100%-ig. Kicsit lehetne szellősebb, ugyanis a cucc tömör, az agyam áteresztőképessége pedig a szűk keresztmetszet. ;Đ
Na ez az amire mindigis vevő voltam...és vagyok most is.
Én ezt ajánlom nektek a nyűgös hajnali ébredések után. Garantáltan lehangol! :D Hangulatában amúgy totálisan újszerűnek érzem, zeneileg nyilván nem mert van amit már pár norvég banda ellőtt, de a DHG, Arcturus, Unexpect stb. "különc bandák" elit társaságába méltón behelyezhető.
Élvezhető elegye a doom, sludge és stonernek. Egy biztos, nem egy rádió adagolta slágerzene. Énamúgy azt mondanám, hogy az ötös track elején hallható, Robert Löwe-szerű tiszta ének jobban állna nekik, de így is oké.
Valahol nálam is az 1 pont környékén mozog a dolog élvezeti értékét tekintve, de azért necces hogy ezt a totál érdektelen germán progmetált ilyen jellegtelen dalokkal kelljen prezentálni...:(
Számomra ez már semmit nem mond. Hol vannak az egykori Under a Violet Moon, Fires at Midnight szintű dalok?
Továbbra sem leszek egy blackmetál fan, de ennyire egyedien kevesen tolják még manapság is. Ez elismerésre késztet.
Friss és ötletes, nem úgy, mint az idei Soilwork. Bátran mondom, meg lehet bízni a franciákban.
Reménykedve kezdtem hallgatni, aztán egyre inkább legörbült a szám. Nem kellett volna eloy-i magasságokat keresni....
Nekem ez - a maga erényei ellenére is - érdektelen lemez.Talán a két bonus dalra kaptam fel a fejem.
.....én meg beszédes pontot adok!
Pazarul megszólaló, inkább a skandináv iskola elemeit mutató deathmetál Franciaországból. Mint egy lórugás....A Prefabricated World Bolt Throweres riffje alatt konkrétan kicsúszott a világ alólam.
Kissé eklektikus, de tetszik. Tobzódnak a fiúk az ötletekben. A konkrétabb megközelítés sokat segíthetne...
Kihalás előtt álló szörnyszülött. Elsőre elgázolt, aztán összetörte az összes csontomat, majd feldobott a levegőbe. Brutális jószág.
Amilyen rossz viszonyban vagyok az utóbbi évtized DT lemezeivel, ez annál jobban bejön. A The God Thing továbbra is a kedvencem, de ez sem lesz mostohagyerek.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 164. 165. 166. 167. 168. 169. 170. 171. ... 347. Full screen Vertikális nézet
2010. október 9.
Sheol bahon Caayn chipmonkey emp haragSICK jpeter Linci Mighty_Ravendark oldboy Otitis_Media Perszepeta Pistike66 ∑:
1. Pistike66
Enslaved
Axioma Ethica Odini
9.5 6 6 9.5 10 9.5 9.5 10 10 9.5 10 9.5 10 9.1
2. snecy
Blutmond
Thirteen Urban Ways 4 Groovy B...
7.5 5.5 2 9 10 10 7.5 8.5 8 9 9.5 10 8.5 8.2
3. emp
In Lingua Mortua
Salon des Refusés
8 3.5 3 7.5 10 10 8.5 8 8.5 9 6 7 9 7.7
4. Caayn
Kamelot
Poetry For The Poisoned
8.5 8 9 9.5 9 1 8 8 4 9 8 6 8 7.3
5. Mighty_Ravendark
Dagoba
Poseidon
5 7 7 7.5 8 7 7 8 10 8 7.5 6 6.5 7.3
6. viribusunitis
Brutal Rebirth
Death Row
6 7.5 4 5 9 9 8 4 6 6 6 8 9 7
7. Sheol
Blackmore's Night
Autumn Sky
9 7.5 9 9 4 9 6 4 7 5 7 5 10 7
8. oldboy
Unitopia
Artificial
3 7.5 7 4 8.5 9 4 10 8 10 7.5 5.5 6 6.8
9. Linci
Vanden Plas
The Seraphic Clockwork
7.5 8.5 6 8 9 1 5 9 4 8 7 3 7.5 6.4
10. haragSICK
Horn of the Rhino
Weight Of Coronation
4 4 2 4 9 9 8 2 8 9 3 4 9 6.1
∑:
6.8 6.5 5.5 7.3 8.7 7.5 7.2 7.2 7.4 8.3 7.2 6.4 8.4 7.3
Linci 2010. október 9., szombat, 13:28
Linci
Csatlakozott:
2010. április 28.
Hozzászólások: 3122
Gratula az Enslaved-nek! Bár én szivesebben látnék
ott 9,1 helyett egy nagy erős kerek 10-est. :-)
(L)
Sheol 2010. október 9., szombat, 10:28
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Linoszalv! (hrhr)
--

bahon 2010. október 8., péntek, 19:50
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
:-(
Megnéztem.
Ezen sajnálatos, ám remélhetőleg csak ideiglenes távozások után négyen maradtak a "régiek" közül.
Caayn, a legrutinosabb (69), Viribusunitis (75), Emp (95) és Pistike (109).
És el sem hiszem, de Sheol a 10. óta benne volt...
MotherRoad 2010. október 8., péntek, 00:58
MotherRoad
Csatlakozott:
2006. november 13.
Hozzászólások: 1915
Válasz Sheol üzenetére:

Viszont most egy időre pihenőre vonulok, mert egy ideje már tehernek érzem a hangpróbázást, szórakozás helyett, és ez nem jó.


Azt hiszem, csatlakoznék.
--
Hülye, aki nem normális!
Enysmon 2010. október 7., csütörtök, 23:22
Enysmon
Csatlakozott:
2010. február 18.
Hozzászólások: 77
Nálam a Blutmond nyerte a kanyart, egy akkora mellbedobással, hogy idáig szóródtak a szegycsontszilánk-törmelékek... (8) Perpill' Sajna nem pontozhatok (gondolom sokak örömére...) ... Ám, talán lesz ez még így se'...! (whistle) ;-) :-)
--
Not all martyrs see divinity.
But at least you tried...
Sheol 2010. október 7., csütörtök, 21:32
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Válasz snecy üzenetére:

A folytatást nem tervezem, de a miértjét írtam is privátban.


1-2 körről volt szó, így még beleférhet egy. |-D
Meg nyilván arra gondoltam, ha megoldódik a mostani szitu. :-)
--

snecy 2010. október 7., csütörtök, 21:27
snecy
Csatlakozott:
2008. február 22.
Hozzászólások: 742
Válasz Sheol üzenetére:


Ja és Snecy-nek mondtam, hogy amíg játszik addig ajánljon csak törzstagként, ha úgy tetszik az én helyemen. (Mivel olvasóiba akart.)

Jó HP-zást mindenkinek a jövőben is! m/


Én igazából csak jöttem felmérni a terepet. |-D
Kiváncsi voltam csak kik alkotják a pontozói gárdát manapság, az elmúlt 1-1,5 évben elég sok új arc bukkant fel.
A folytatást nem tervezem, de a miértjét írtam is privátban.
Sheol 2010. október 7., csütörtök, 21:13
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Találtam egy jó írást a Blackmore's Night-ról, talán lesznek akik jobban megértik, hogy miért is került ide.
http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=21105

Ja és a lényeg, október 19-én: Fallout: New Vegas (w00t)
Készítem is a gép mellé a 2 heti hideg élelmet. (gun)
--

© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render