Untatott. Vontatott.
Ez a "lemez" egy ötlet börze.Rengeteg jó téma, hang, "riff" van rajta, de a végére mégis katyvasz feelingje van.Ez így ebben formában nekem nem tetszik , a vállrándításra szavazok én is.
Ha nem is a top 10-ben vannak nálam, mindenképpen az egyik legtöbbet hallgatottak a műfajban.Azért nem kapnak több pontot mert már volt jobb lemezük is.
Elsőre egyáltalán nem hatott meg sőt még a 4-.dik hallgatás környékén is voltak fenntartásaim. De aztán beérett.
Egyetértek Pistike66 véleményével.
A magasabbik énekhangot ha kivennék, nagyon jót tenne nekik.Ezt leszámítva tetszik.
Lehet hogy máskor kevesebb pontot kapna de ma kifejezetten tetszik, annak ellenére ,hogy a dalok azok összehordott klisék igényesen összefércelve.
Nincs meglepetés, se jó se rossz értelemben.Lehetett volna kicsit "húsosabb" talán.
Bár nem egy Pantera, de annak pótlására megfelelő.Tény hogy Anselmo hangját nem lehet pótolni, de azt leszámítva ok az anyag.
Ezeket nagyon szeretem, ráadásul a Bathory feldolgozás is jó lett, pedig a mester munkáihoz nyúlni nagy felelősség.Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Minden eddigi anyaguk betalált, akár a doomosabb, akár a blackesebb vonaluk volt erősebb. Hangulatkeltésben, hitelességben ott vannak. Az előző lemezük 10-es, ez kicsivel gyengébb.
Érdekes, sokat ígérő lemez, amiből alig teljesül valami. Ha jobban össze lenne rántva, akkor maradandó élmény lehetne.
Igen hangzatos thrash/death, nem éppen fiatalos kiadásban. Darálás, kemény riffek és darálás. Nagyon elkapott a hangulata, ezért a pontszám, de amúgy átlag felett ül kicsivel.
Black metal bármi érdekesség nélkül. A borító azonban nagyon érdekes! Kár, hogy a zenére ez nem mondható. Persze, rá lehet fogni az unalmas, egyszerű black anyagokra, hogy művészien kiábrándító, de én az Asylum filmekre sem fogom rá, hogy művészien pocsék.
Egyben hallgatva állati unalmas, instrumentális post-rock keveredés, azonban elvétve egy-egy ilyen tétel igen kellemes tud lenni. Remek zenészeket hallunk, egy, de önmagában a zene nehezen áll meg két lábon, ehhez az érdekes keverékhez jó lenne egy egyedi énekhangot keresni, akár hölgyet is, tuti felvinné a pontokat.
Nagyon technikás cucc, azonban a darálós részek és a lazulások is szinte mindenhol ismerősen csengenek. Hatásvadász művészkedés szagú számomra a lemez.
Lehet kövezni, tudom, hogy nagy a hype, de sosem szerettem a zenekart és ezen ez a lemez sem fog változtatni. Minden dalba sikerült néhány érdekes, egyedi hangulatú gitártémát összeszedni, az ének továbbra is egy átlagos alter rock zenekar szintjén mozog bármi izgalom nélkül. A Night Is The New Day album sem volt ennyire unalmas. Mintha egy számot hallgatnák végig.
Nagyon érdekes, hogy black metalnak titulálják több helyen, ahhoz nem sok köze van...nekem legtöbb helyen a régisulis death/thrash jut eszembe róla. A gitártémák elviszik a hátukon a lemezt, bólogató ingereket keltenek igen erőteljesen.
Anno nagyon érdekesnek tartottam Chad Gray hangját a Mudvayne-ben, de mára totál beszürkölt. A Hellyeah albumok pedig egytől egyig unalmasak, ötlettelenek. Nem az első osztályhoz tartoznak stílusukon belül sem.
Remek hangulatú, régies ízű fémzene, érdemes megismerni.
Lehet közrejátszik David Gold tragikus halála, de ez az album sokkal jobban ki tudta rám fejteni a hatását, mint a korábbiak.
Ez érdekes lemez. Minden tetszik rajta külön-külön, de egyberakva az én fejemben szétesik, nem tudom normálisan feldolgozni. Ja és inkább vállrándítás.
Nem is tudom. Mintha a stílus az én fülemnek már nem nagyon akarna újat/értékelhetőt mutatni. Biztos nagyon élvezném, ha ez lenne a második-harmadik album, amit életembe hallok, de így ötezredik alkalommal már fáradok.
Az a baj, hogy időt kéne neki adnom, de egyszerűen nincs rá okom. Hiába egész jó, hiába érzem, hogy még jól is elsülhetne egy hosszabb ismerkedés... A vokál meg felemás, nem tudom igazából eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Fejlemények: Eldöntöttem tetszik, és ráfüggtem.
Van ennél jobb a terítéken, de állatias ösztöneimet előhívta, és ezt értékeljük. Elraktározzuk éhínség idejére, mint finomságot.
Ez meg szimplán a legjobb death cucc, amit idén hallottam. Ha van ennél jobb, szívesen fogadom a tippeket. :D
Nem rossz amúgy, de eléggé megfáradtak az elmúlt pár évben.
Ez a tipikus fele-fele fajta zene. Ének nélkül többet ért volna, és erről nem az énekes tehet.
Legkevésbé sem érdekelt. Ha lett volna hozzá szívem, egy szám alapján értékelem, de valahogy azért végigszenvedtem. Szerencséje volt, mert egy pontot nőtt a végére.
Csúnya lesz, de nagy nehezen végighallgattam és sírva mentem vissza Merrimack-et hallgatni. Aztán beleszerettem abba, így ez még jobban leértékelődött.
Nem tartottam sosem jó zenekarnak a Woods of Ypres-t, eddig erősen közepes csak amit letettek az asztalra. Viszont ahogy látom fel is oszlottak, úgyhogy ez nem is fog már változni részemről.
Szerintem a hangzás rendben van, ellenben a beltartalmat nem éreztem túl érdekesnek...pedig Regimental Recordsos cucc, akik már megörvendeztettek nem egy nem kettő minőségi kiadvánnyal.
Talán ezen a lemezen még a szokásosnál is kevesebbet agyalhattak, de azért szerethető lett. Tény, zsigeri lett és spontán...Lehet hogy csak nekem voltak nagyok az elvárásaim velük kapcsolatban.
Tény hogy a borító elég intuitív, szuggesztív lett, ám attól még unalombombáról van szó, csak black metálos köntösben.
Teljesen neutrális a kapcsolatom ezzel a fajta zenével. Szórakoztatni abszolút nem szórakoztat, ráaádsul veszett ügyük is van, mert háttérzenének sosem teszek be semmit a lejátszóba!
Meglepően érett és minőségi zene...a normál ének viszont ront rajta, a hosszúra nyújtott akusztikus betéteket meg szimplán nem éreztem idevalónak!
A Katatonia egy cseppet sem adott alább abból a szinvonalból, ami jellemzi őket folyamatosan már a Tonight's Decision óta! Sőt, a Dead End Kings egy az elődeihez képest kifejezetten sokoldalú, kísérletezőkedvű lemez lett! A The Gathering énekesnő vendégszereplésével készült dallal nem tudok betenni, de a Leech eleje is egy egész új oldalát mutatja a Katatoniának! Szóval, tényleg nem értem mire fel a fanyalgás! ;) Talán még az önismétlés sem igaz, mert elég Opeth-es és Tool-os lett némely dal...
Na ez nem piti...
Ennél már csak a Metalhead a nagyobb szar zenekarnév. :D Van olyan is, nemrég futottam beléjük... Annyira amúgy nem rossz ez, alapjáraton bírom az ilyet, bár az is biztos hogy a Pantera munkásságának fényében ez egy nulla!
Félelmetesen hangulatos, magával ragadó. És több lemezük is van. Kár hogy eddig elmentek mellettem...
Nem ismertem eddig őket, a metal archives-on Melodic Black/Doom Metal a besorolás, namost ebből a melodic az igaz, legalábbis erre a lemezre, a régieket nem ismerem, de ez alapján nem is fogom. Kellemes, laza zene amúgy, a Paradise Lost gyengébb korszaka (Believe in Nothing) jutott róla eszembe, egy kis (korábbi) Katatoniás izzel, de mindkét említett banda akármelyik lemeze izgalmasabb ennél. Szerintem.
Teljesen jó ez, hangulatos zene. Akitsa jutott néha eszembe, bár ez azért "emészthetőbb" annál.
Hihetetlen, hogy a régi nagy zenekarok manapság milyen erős lemezekkel jönnek ki ebben a műfajban. Ez a lemez is ilyen nekem, hangulat, hangzás mind nagyon egyben van itt.
Elsőre valóban unalmasnak tűnhet, de nem az. Az énekhangban lehetne több változatosság, de a teljes képen nem sokat ront ez az apróság. Nagyon jó fajta black anyag, sok meghallgatást igényel.
Szép ez, jó ez, de nem én vagyok a célközönség.
Annak ellenére, hogy vannak benne nagyon eltalált részek és hogy a tagok profi zenészek, nagy százalékában inkább idegesített. Death Metalnak nem nevezném, legalábbis ha a Grave-et is annak hívjuk. Számomra ez faceless.
Sokszor meg kell hallgatni, aztán hogy érdemes-e, az már izlés dolga. Nekem bejön a hangulata, bár a korábbi remekművekkel nem összehasonlítható. A borító meg nagyon jó lett szerintem.
Nagyon sajnálom ezt a lemezt. A zene alapján 8-9 is lehetne, de ez a fojtott ének nagyon nem jön be. Gombócot éreztem a torkomban, miközben ment, nem vicc. Kár érte.
Nem hallgatok ilyet, nem köt le. Ötlettelen, unalmas. Nem tetszik a zenekarnév. Nem tetszik a borító. Végig kellett hallgatnom. Szóval ez legalább 5 mínusz, sajnálom, max. egy kocsmában tudnám értékelni.
Nem gondoltam, hogy a francia Angmar friss lemeze ennyire előre kerülhet itt. Egy jó hangulatú, de minden újítástól mentes black metal lemez ez. Kifejezetten idegesítő tud lenni számomra mostanság, ha a jóféle hangzást, hangulatot elrontják mindenféle marhasággal a haladás nevében. Ez itt most nem történt meg, szerencsére. A Bathory dal tényleg jó lett, de azért az eredeti énekhang klónozása szerintem kissé különös koncepció.
Borongós, esős időhöz kiváló hangulatfestő, nem is kell több.
Az első szám ijesztő volta, és a nem épp top hangzás ellenére ez egy hangulatos dalcsokor, és nálam ez a legfontosabb.
Amikor még svéd death metált kentem a kenyérre is, akkor sem igazán fogott meg ez a banda, sokkal szívesebben hallgattam Dismembert, és egyéb ős-svéd-acélokat.
Unalmas? Biztos, hogy ugyanazt hallgattuk? Sejtettem én, hogy ez az album is úgy fog járni, mint a Marduk - Wormwood annak idején...a pontok akkor is, itt is híven tükrözték, hogy ki érti a black metál mibenlétét, és ki az, aki nem.
Emlékszem ám még azokra az időkre, amikor efféle postulatokat hallgattam állandóan, és ez bizony minőségi munka, ellenben egy Mike Armine-féle hang elkélne a bandába.
Hangulata semmi, de azért a zenei tudást kénytelen vagyok elismerni, igaz? De azért kuka.
Nálam viszont működik, mindig szerettem őket, ez aligha fog változni.
Régimódi pokoli muzsika. :)
Magamtól sose szoktam efféléket hallgatni, kivéve Panterát, ha úgy van kedvem hozzá. A nem tagadott hatás mellett sem tűnik ez annyira vészesnek, ahogy a pontok tükrözik. Kicsit sok az üvöltés, de azért egy hetesre jó.
Itt van az ősz, itt van újra, s megint előkerülnek az effajta zenék (mondjuk nálam egész évben terítéken vannak). Nem tudok mást írni, király zene, hallgassátok! :D
Elég hamar beleuntam. Nagyon szürke... A szinte folyamatos kétszólamozás az éneken giccsessé is teszi. Szerinem Martyr Lucifertől ez nagyon elmarad fantáziában. A skót akcentus egyébként segíti valamelyest érdekessé tenni... Az Adora Vivos tetszett - egy kicsit.
Nagy bátorság (vagy csak egy vállrándítás?) kell manapság egy ilyen lemez elkészítéséhez.
A kollégák teljesen jól összefoglalták helyettem. Kicsit jobb szívű voltam, mint egyébként, mivel tényleg bólogattam rá rendesen. Szóval az élmény megvolt.
Nagyon hangulatos, és tisztességes black metal lemez ez. Az érdekessége pedig az, hogy sokat játszik a prím monoton témát, és csak a basszus változik alatta, ami miatt érdekes harmóniamenetek vonulnak végig. Ez tipikusan a "változik is a zene és nem is" érzést idézi elő. Elegáns, nagyvonalú mint a jó black metal általában. Meggondoltam. Mégis 10 pont.
Engem sosem zavart az ének hiánya. Ez a lemez időnként olyan, mint egy jó kis próbatermi rögtönzés.
A front miatt fejfájás gyötör, így egy kicsit engedékenyebben pontoztam. Nem szokott fejfájás gyötörni... A lábdob rémesen szól. Utoljára a térdműtétemkor fájt a fejem az érzéstelenítés utóhatásakor, de akkor a térdem is fájt. Egy kicsit sznob ez a zene. Akkor még hánytam is. Furán nem illik össze a hörgés az egésszel. Még a fülem is csengett. Ez a zene olyan, mint ez a komment.
Lagymatag, mint az előző. A The Great Cold Distance még nagyon tetszett. Meg pár előző dolguk. Itt meg képtelenség elkapni a zenéből valamit, mert folyamatosan változik, kiismerhetetlen, idegesítő művészkedés. Valószínű, hogy kap még egy esélyt... Daniel dobolása viszont frenetikus, mint mindig, viszont egy katatonia-szerű bandánál régen rossz, ha ez a kiemelhető.
Nem tolakodó ez a dob szerintem. Max a hangereje, de az tényleg. És iszonyúan brutálisra lett keverve. Nagyon tetszik a hangja. Mély, és kíméletlen. A témák meg ütnek, mint a bikacsök. Fasza zene.
Már az első szám végére idegesítővé vált ez az iszonyúan eltúlzott üvöltözés. Félelmetes viszont, hogy mennyire tökéletesen sikerült visszaadni a Pantera hangzását. És gratulálok a zenekarnévhez! Ennél nagyobb szart még talán sosem hallottam! :-D:-D:-D
A basszeros kicsit többet játszik a magas tartományban annál, amit én szeretek, de ez lehet egy színfolt is. És jé... Már megint a franciák. Kiváló black metal. A Bathory dal tényleg nagyon jól sikerült. Talán részben azért, mert az ének itt is kellően pontatlan. Mellesleg szinte egy az egyben olyan a hangja, mint a Mesternek. Megigéző. Kiváló.
Én csak ezt, a posztumuszként megjelent utolsó lemezüket ismerem, de valószínűleg utána fogok nézni/fülelni az előző opuszaiknak is. Ugyanis ez a hattyúdal (ami nem szándékosan lett az) nagy hatással van rám! Eléggé hasonlít Martyr Lucifer szólólemezére, bár annál valamivel metalosabb. A Career Suicide pedig egy hatalmas sláger! R.I.P. David Gold!
Nem tudom zeneként kezelni. 30%-ban zene, 70%-ban zaj. Az 5. és 7. tétel egyszerűen idegborzoló! Kedvencem az egy szál zongorával előadott Dyad Sonne. Bahon örülhet, hogy kihagyta ezt a kört! :D
Csak nem úsztam meg ezt a kört se oldszkúl deathmetál nélkül... A szinte folyamatosan ütlegelt cinek miatt pedig majd szétment a fejem a háromnegyed óra végére.
Ez egy jó black lemez! Első hallgatás alkalmával, ahogy belecsaptak az 50 másodperces első trackbe, nem hittem volna, hogy a folytatás ennyi érdekességet fog tartogatni. Gondolom nem csak én érzek a Merrimack, és a Blut Aus Nord között "szellemi rokonságot"...
Háttérzenének kiváló, de akkor sem vall szégyent, ha valaki rákoncentrálva hallgatja!
Nem ismerem az eddigi dolgaikat, de több helyen is olvastam, hogy nagyot váltottak ezzel a progos iránnyal. Ahogy ilyenkor lenni szokott, akadnak akik istenítik az új, másabb lemezt, mások meg komoly csalódásként élik meg a változást. Én proggerként kifejezetten élveztem az előadást, az album elejére helyezett három részes szerzemény pazar, de a többivel sincs túl sok gond. Maximum az egyediségbe lehetne belekötni, mert a hatásaik bizony elég nyilvánvalóak.
Az összes lemezüket kedvelem, bár a legutóbbival a mai napig nem sikerült kibékülnöm. Viszont a Last Fair Deal... számomra minden idők legjobb depresszív rock lemeze! És ha valaki odafigyelve hallgatja, észreveheti, hogy azon is érezhető volt már az Opeth és az A Perfect Circle hatása. Csak épp akkoriban még Jonas sokkal változatosabban, dinamikusabban énekelt, és iszonyú fogós refrénekkel rukkolt elő. Bandeeraz kollégával értek egyet, ezen, és az előző albumon is valahogy erősebbek a verzék, mint a refrének. Egyébként rendben vannak a nóták, aki azt firtatja, hogy meddig puhulnak még, az nem ismeri a diszkográfiájukat, hisz a 3. opusszal végrehajtottak egy drasztikusnak tűnő váltást, és a Discouraged Ones, Tonight's Decision, Last Fair Deal Gone Down hármas inkább rock, mint metal. Aztán a Viva Emptiness óta újra felütik fejüket zenéjükben a keményebb, metalosabb riffek. A Dead End Kings-en a Buildings című szerzemény viszi talán a prímet e téren, az 1:13-1:23 között végrehajtott Gojira ízű brutálkodás zsírdisznaj!
Réginek régi vágású, de szerintem túl hosszú az album. És több lassulást is beiktathattak volna, mert jól áll nekik az a pár vonszolós téma és számomra pont azok a részek a leghangulatosabbak.
Azért a Pantera nem csak Anselmo miatt volt olyan zseniális, Dimebag legalább annyira "okolható" mindenért! Amúgy hallgatható a Hellyeah (a nevük bár béna, de könnyen megjegyezhető, ami nem hátrány a show bizniszben), de ha már utánérzés szerű bandára van igényem, akkor nem őket választom. A lemez hangzása se tetszik túlzottan, bár Vinnie Paul dobjai már a klasszikus korszakban sem szóltak mindig úgy, ahogy én szeretem...
Az időjárás adott lenne hozzá, de mégsem tud meghatni ez a lemez. Talán az a baj, hogy kezd szakadozni a felhőzet? :P
Hosszabb távon kissé egyhangúvá tud válni.
A hangzás nagyon trágya, ennél azért lehetne picivel jobb a teljes élvezhetőséghez. A nóták hangulatosak, még az a bizonyos első szám is. :-)
Nem rossz, bár sok különlegesség sincs benne.
Kellemesen sötét hangulata van, és még fantázia is van benne. Egyszóval kiváló.
Ez azon post-rock lemezek sorát gyarapítja, amelyekről ha hallgatom megállapítom, hogy jó, meg szép, meg hangulatos, stb. aztán soha az életben nem hallgatom meg őket többé. Pedig tényleg szinvonalas, csak valahogy ez a műfaj nekem jelenleg nem fekszik valamiért.
Fárasztó, technikás tekerésre számítottam, de szerencsére nem egészen azt kaptam. Meglepően fantáziadús a dolog, követhető, sok esetben igen kellemes dalokkal.
Egyelőre feladom, úgyse fog ez működni. Majd talán újra előveszem megfelelő hangulatban, most egyszerűen unom minden percét.
Eddig is szerettem ezt a bandát és e lemez után is szeretni fogom. Remek régivágású zenét játszanak.
A Panterát szerettem, az epigonokat viszont nem szeretem, untatnak és/vagy idegesítenek.
Jófajta hangulatos black metal.
Vegyesek az érzéseim, és én szeretem konkrétan,vizuálisan kapcsolni a zenét és a zenekart!Szóval amikor papucsban pózolunk,majd bőrkabátot veszek aztán gördeszkás gatyában nyomom....hát ez a zene is ilyen!
Nem feltétlenül vagyok a műfaj elkötelezettje,hol tetszett a nyersessége,hol nem!
Annak ellenére hogy a soulless című nótájuk a himnuszom,és az a lemez is betalált,de számomra sosem sikerült felnőniük a kortársaik mellé! Ez a lemez is....? Ezt a sírt már rég kirabolták!
Még a sok disszonancia ellenére is tetszett!
Azt tudom javasolni,hogy keressenek énekest!Lett volna helye hogy kiélhesse magát!
Legalább nem matekozták szét,mint az előző lemezt!Így sokkal jobban előtérbe kerülhetett a brutalitása!
Ja!Hogy a Brave Murder Day is Katatonia volt?Igen... ,volt!!! Ez már messze nem az,és a Discouraged Ones lemezük óta csak puhulnak!
Nem szokásom zenekarokhoz hasonlítani,mégis most a Sartirycon Rebel Extravaganza korszaka villant be sokszor!Emellé jár a jó pont!
Nem az én súlycsoportom,de hősiesen végig vitézkedtem magam rajta!
Meg van az a hangulata ami kiemeli a hp-s black metal mezőnyből!
Túl hosszú. A végén már minden bajom volt. Kéne egy külső fül, aki gátat szab ennek a terjengősségnek, mert rengeteg az üresjárat.
Nem jutottam közelebb hozzá, pedig igyekeztem. Így csak a Dyad Sonne maradt meg kellemes emlékként.
Az a zenekar, amelyik elkövette a kora 90-es évek death metáljának alaplemezeit, az nem kaphat kevesebbet. A hangzás, a fíling most is ott van, csak én lettem öregebb 20 évvel!
A Hypophanie és az Abortion Light jó dalok, a többi átlagos. A hangzása viszont bejön.
Heteken át hallgattam és úgy gondolom a 9 pont bátran adható. Biztosan vannak, akiket az instrumentális zene nem hoz lázba, de nekem sok örömet adott ez a spanyol post-metál banda. Már korábban is felfigyeltem rájuk, de ez a lemez végleg meggyőzött.
Csalódás, egyértelműen. Többet vártam.
Elsőre jobban tetszett, aztán ahogy többet hallgattam,felismertem a hiányosságait. (Önismétlés, szürke dalok) Becsületes rutinmunka, nem több.
Tömény és lényegre törő dalcsokor, ami az éneken bukik meg. A dob túlságosan tolakodó. A kevesebb néha több!
Az kevésbé baj, hogy nem eredeti, de az igen, hogy szar másolat....
Hagyományőrző Francia Népi Együttes. Hangulatos és sötét anyag. Minőségi!
Nagyon egysíkú és sablonos, az ének meg a kifejezetten idegesítővé válik a végére.
Egyszerű alapanyagokból építkeznek, olyan riffekből, amelyekre minden jóérzésű metálos hevesen bólogat. Az más kérdés, hogy két perc után halálra unja magát (lehet, hogy ők így értelmezik a death metalt, hahaha). Talán két olyan szám volt, amire úgy csettintettem is, a többi csak derék iparos munka. Én nem ismerem a múltjukat, de ezek után kíváncsi sem vagyok.
Újabb francia blekk, és itt is inkább a vége felé kezdett el feljebb mászni a pontszám. A bajom az, hogy zeneileg ezek a háromakkordos zenék nem annyira izgalmasak, hogy hosszabb távon is barátok legyünk, a hangulat meg csak ritkán kap el. Emellett túl puritán nekem, ezért sem nagyon köt le, de a háttérben elmegy. A pandamaci image-ért jár a mínusz egy pont.
Nem vagyok az instrumentális rockzene barátja. Viszont itt olyan zenélés folyik, hogy ihaj, de büntiből csak ennyi pontot adok nekik, mert egy jó énekessel szerintem tarolnának. Főleg Tool és A perfect circle hatásokat éreztem, Maynardot el is tudtam volna képzelni a mikrofon mögött. :)
Sokat vacilláltam a ponton. Egyrészt maga a zenei hibrid, amit kitaláltak abszolút telitalálat nálam, másrészt jó dalokat nem sikerült írniuk. Emellett túl sokszor ugranak be a forrászenekarok (Opeth, DT, énekben itt-ott Alice in chains), ami meg az egyéniség hiányát mutatja. Viszont kétségtelenül szórakoztató lemez.
Már nem jelenti azt számomra ez a zene, mint a Last fair deal.../Viva emptiness idején, de még mindig megdobogtatja a szívem. A dob zseniális, a gitárjáték ötletes, változatos, a hangulat nagyszerű mint mindig, talán az újdonság varázsa tűnt el, ezért nem érezzük már annyira kiemelkedőnek. Személy szerint inkább az igazi refrének hiánya zavar, olyan mintha csak verzékből állnának a dalok, amiből azért így is van jó pár kiemelkedő a lemezen. A Leech elején pedig csak néztem, hogyan került Louis Armstrong a lejátszási listámba:)
Minden fordulóban van egy meglepetés versenyző, ebben a Ruins lett az, még ha a pontszámom nem is túl magas. Erről elsősorban az egysíkú ének és az album hossza tehet, egyébként kevés helyen tudnék belekötni. Az persze igaz, hogy sok black metaltól idegen hatás is van a zenéjükben, de ez szerintem csak előnyükre válik. A dob- és a gitármunka is nagyon bejött, hangulatos kis mű született kenguruföldön.
Ez egy vicc zenekar szerintem. Az énekes sajna egy elveszett tehetség, sajnálom, hogy ilyen sörmetálra pazarolja az idejét, a főzenekarával meg értékelhetetlen lemezeket ad ki. Pedig szerintem fasza hangja van. A lemezről szólva: fantáziátlan Dimebag stílusú gitározás, pentaton-riff és szólóhegyekkel, egysíkú énekkel és dobbal. Persze azért a kötelező akusztikus szám is megvan, csak mert úgy illik. De nem okozott fájdalmat végighallgatni.
Egy hallgatható black metal lemez semmi több. A szürkeségből egyedül a sok helyen ötletes basszerjáték emeli ki. Egyébként elég jellegtelenek a dalok sajna, még úgy is, hogy az album második felében azért kezdett valami megcsillanni. A Shores in flames viszont fasza lett, még a jellegzetesen hamiskás vokált is tökéletesen reprodukálták:)
Először azt hittem hogy oroszok ők; aztán meg olyan érzésem volt, mintha az Ondskapt szólna; később meg mintha a Morowe zenéjét és előadási stílusát is hallanám... Egyszóval: ez a zene pont nekem való :)
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 213. 214. 215. 216. 217. 218. 219. 220. ... 336. Full screen Vertikális nézet
2012. szeptember 22.
Belial boymester Grimmjowgod insomnium jpeter mike666 Mighty_Ravendark Nagaarum oldboy Pistike66 rudolftor viribusunitis bandeeraz ∑:
1. Mighty_Ravendark
Merrimack
The Acausal Mass
8 6 10 5 5 8.5 10 10 7 9 7 7.5 6 7.8
2. boymester
Angmar
Cénotaphe
9 9 3.5 9 8 8 8 9 4 9 7 8 5.5 7.6
3. Pistike66
Ruins
Place of No Pity
7 8 5 9.5 6 6.5 8 8 6 9 7.5 7 7.5 7.3
4. Grimmjowgod
The Faceless
Autotheism
7 6 10 8 7 6 6.5 5.5 8 8 8 7 7 7.3
5. mike666
Grave
Endless Procession of Souls
7.5 8 3.5 6 9 9 7 8 3 6 7 9 5.5 6.9
6. viribusunitis
Toundra
III
5 6 9 5 7 6 8 7 7 6 6 9 7 6.8
7. Sheol
Katatonia
Dead End Kings
7 5 6.5 9 5 7 8 6 8 5 6.5 7 8 6.7
8. oldboy
Woods of Ypres
Woods 5: Grey Skies & Electric...
4 9 8 5 8.5 5.5 7.5 5 9 6 6 6 4 6.6
9. Nagaarum
Grafvolluth
Long Live Death!
5 7 5.5 6 5 8 8 9 3 7.5 6.5 6   6.4
10. Belial
Hellyeah
Band of Brothers
7.5 3 2 6 6.5 5 7 4.5 5 4 5 4 5 5
∑:
6.7 6.7 6.3 6.9 6.7 7 7.8 7.2 6 7 6.7 7.1 6.2 6.8
Belial 2012. szeptember 23., vasárnap, 20:00
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 614
Válasz Redrum üzenetére:

Ezen most meglepődtem, hogy a Hellyeah-t Belial ajánlotta. Saját ajánlásának az ember ritkán ad "csak" 7.5-ös pontszámot, igaz a legmagasabb pontszám is ez volt, amit a lemez kapott.


Azért mert én ezt is és az előző albumot is a "fő a változatosság" elv alapján ajánlottam.Mert ha én is doom-black-death vonalról ajánlok, akkor lesz a doom-black-death szekció meg a sok prog-rock.
Ami nem baj csak gondoltam hátha.... mást akartok.
De ha nem hát nem.. (6)

Ezentúl nincs kegyelem ,MUU-HAHAHAHA !!
Irsfa 2012. szeptember 22., szombat, 19:31
Irsfa
Csatlakozott:
2011. október 29.
Hozzászólások: 257
Válasz Redrum üzenetére:

Ezen most meglepődtem, hogy a Hellyeah-t Belial ajánlotta. Saját ajánlásának az ember ritkán ad "csak" 7.5-ös pontszámot, igaz a legmagasabb pontszám is ez volt, amit a lemez kapott.



Elbátortalanodott a farkasnak látszó tárgyak között! :-D (egyébként én dicsértem itt a lemezt, de azért ennyinél én sem adtam volna többet)
Redrum 2012. szeptember 22., szombat, 18:08
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 447
Ezen most meglepődtem, hogy a Hellyeah-t Belial ajánlotta. Saját ajánlásának az ember ritkán ad "csak" 7.5-ös pontszámot, igaz a legmagasabb pontszám is ez volt, amit a lemez kapott.
Sheol 2012. szeptember 22., szombat, 17:42
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Mindjárt zárunk, Antonio!
bahon 2012. szeptember 22., szombat, 16:29
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Válasz MotherRoad üzenetére:

Miután hősiesen végigcsináltam ezt a hp-t, este ismét egy kiváló zenével ajándékozom meg a publikumot... (hrhr)

És ritka jó átlagod lett. 8-|
MotherRoad 2012. szeptember 22., szombat, 13:15
MotherRoad
Csatlakozott:
2006. november 13.
Hozzászólások: 1911
Miután hősiesen végigcsináltam ezt a hp-t, este ismét egy kiváló zenével ajándékozom meg a publikumot... (hrhr)
Nagaarum 2012. szeptember 21., péntek, 23:47
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2113
Válasz insomnium üzenetére:



Az..ha ezt tudtad, csakis oldkúl arc lehetsz!!@

Akkor, ha hosszú keresgéléseim során nekem is sikerült volna beszereznem, és megnéznem, én is az lennék? |-D
Bár szerintem inkább igaza lehet a Petinek, és ez tényleg Parkertoll Szentföldi Sárika... (@)
rudolftor 2012. szeptember 21., péntek, 15:22
rudolftor
Csatlakozott:
2009. május 13.
Hozzászólások: 404
Válasz insomnium üzenetére:



Az..ha ezt tudtad, csakis oldkúl arc lehetsz!!@

Az vagyok,és még gyerekként láttam titokban VHS rendszeren!De a pornót bezzeg azt jobban el tudták dugni előlem a szüleim!
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.079 seconds to render