Az ilyesmi általában távol áll tőlem, de ez annyira tele van slágergyanús számokkal, hogy nem tudok rá kevesebbet adni. És választ adtak arra a kérdésemre is, hogy a "nem tetszik az énekes hangja" igen kényes problémát el lehet-e simítani nagyon jó dalokkal. El.
Van valami éteri, megnyugtató hangulata, ami nagyon tetszene, ha a gitár nem vágná haza az egészet.
A maga módján szépnek találtam, de nem ragadott meg különösebben, az efféle meg másképp nem működik.
Valószínűleg bármit csinálhatnak, ha azt hallom, hogy Darkthrone, a régebbi dolgok fognak eszembe jutni, amik tényleg mérföldkövek voltak. Mindamellett azok az idők elszálltak, és ez egy egész jó lemez.
Egy kicsit ők is túlzásba estek, ugyanakkor itt nem tudnék rámutatni egy számra sem, ami elhagyhatóbb a többinél, különösen a végét érzem én is nagyon erősnek. Szépek a szövegeik (is).
Nagyon szép zene volna az ember lelkének, és az énekhang is nagyon tetszik, ugyanakkor a hangszeres élvezkedések elveszik a kedvem az egésztől, és totál értetlen vagyok, miért kell ez bele..
Ilyenkor miért nincs senki elég okos se a zenekarban, se a kiadónál, aki azt mondja, hogy 10 szám mínusz, vagy majd jövőre kiadjuk a második felét? Semmi nem indokolja, hogy ez a másfél óra egyben legyen, nem ad ki valami egybefüggőt az egész, hogy hiányérzetem legyen, ha kicsit értelmesebben bánnak az idővel. Amúgy szerethető, én nem érzek a Soliworknél minőségi változást semmilyen irányba már jó ideje.
Telt-múlt az idő, és úgy éreztem, nem történt semmi. A Frozen Vision-nél mondjuk de, a lassú számok jobban állnak nekik. És ami zavart, hogy a számokat bevezető gitártémák közt semmi különbséget nem érzek.
Ómájngott, hát a finneknél nem sok jelét látom a tetszeni akarásnak. Úgyhogy tulajdonképpen az pozitív eredmény, hogy nem is tetszik. És hangulatom sincs hozzá, ami sokkal döntőbb érv itt.
A magam részéről sose voltam különösebben oda a RC-ért. Ez most sem változott, viszont ennél a lemeznél időnként igencsak bekapott a Hangulat fogaskereke, különösen a lemez második fele táján. A baj csak az, hogy nem mindenütt.
Szimplán nagyszerű (de azért nem annyira egyszerű). Úgy idézik meg a múltat, hogy nem a szokásos retróskodás lesz belőle, hanem néha valami egészen izgalmas. Mondjuk annyira ott lettem volna a próbán, amikor a gitáros elővette a Straight Into Your Grave nyitóriffjét, és ahelyett, hogy leoltották volna a többiek azzal, hogy ez a világ legsablonosabb és legelcsépeltebb riffje, írtak belőle egy dal. Ami ráadásul nem is lett rossz.
Dolgozik bennem az irigység, hogy nagyképű sznob jazzkonzimetálnak tituláljam, de azért nem olyan rossz ez. Ez a gitáros csóka 20 éves, és erre képes, aszondom, ejha. Mondjuk ez a punnyadttökű metál nem az én világom (a múltkori Riverside után kénytelen vagyok azt hinni, hogy a polákokból ezt váltja ki a vodka), szerintem túl is van játszva itt-ott, de a többiért jár egy hatalmas respect!
Vannak jó ötletek itt-ott-amott, de mindegyiket sikerül elrontani valahogyan. A rossz ötletek meg ilyen vokállal és hangzással még rosszabbak. A készítők biztos örömüket lelték benne. Bárcsak a hallgatókra is gondoltak volna...
Very nice, very nice, abszolút meggyőző teljesítmény minden szempontból. Talán egyedül az ének az ami kicsit furcsára sikerült mind koncepciójában, mind hangzásában, de lehet, hogy ez is csak a sokat idézett beleszarós hozzáállás végeredménye. A dalok annyira talán nem egységesen jók, viszont a hangszeres játék nagyon adja magát, a hangzásuk meg kifogástalan.
Az ének tiszta Moonspell nekem, és lőn, a német sem volt annyira zavaró. Úgy indultam neki, hogy hú de tetszik, és mivel a kommentek alapján a vége indul be, nagyon reménykedtem a csodában. Ez sajnos elmaradt, mert irtózatosan unalmassá válik a végére az egész. Mikor meghallgattam újra, már az eleje sem tűnt annyira jónak. Hiába no, mondom, hogy csak 50 perces lemezeket lenne szabad kiadni.
A PT-től is a hideg kiráz, Pink Floydot soha nem szerettem (talán a Division Bell kivételével), ez is mérhetetlenül unalmas. Csak angolok tudnak ilyen semmitmondó zenét összehozni, és ilyen nyávogó hanggal engem az őrületbe kergetni (lásd még Coldplay). A zenei teljesítményt persze díjazni kell, ezért nem pontozom le jobban.
Ők voltak az egyik kedvenc bandám, Speedet tekintem a tökéletes metálénekesnek, de egy ideje már nem hoznak annyira lázba. A The Panic Broadcast ugyan tetszett, de nem éreztem már ott sem azt a bizsergést, mint akár a Stabbing the drama esetén. Ez sajnos az új lemezre is igaz, emellett ésszerűtlenül hosszú. Kétségtelenül hatalmas nóták vannak rajta, egy 50 perc körüli 13 számos album simán érne 9.5 pontot. Ez így csak ennyi, de még dolgozok rajta. UPDATE: az album hossza továbbra is negatívum, de ha a dalokat egyenként kell pontozni, akkor sima 9-es.
A hangzás, a vokál és a név elrettentő lehet, pedig igazán kellemes produkció ez, kerek és pofás dalokkal. Szerintem kifejezetten jó dalírói képességgel rendelkező brigád, képesek voltak úgy vegyíteni az elmúlt 10 év trendjeit, hogy abból valami érdekes szülessen, ennek megfelelően néhány ismétléstől és tölteléktémától eltekintve nem tűnik egysíkúnak. Nem egyet eget rengetően kiemelkedő lemez, de simán jó.
Nem nevezném ezt stúdiófelvételnek, inkább próbatermi demó. Ha ezt nézzük egész pontos és arányos. Mondjuk a lábdobot elvitte a cica, mert én nem hallom, de úgyis a csörömpölő cinek, és a károgás a lényeg, mást ugyanis nem lehet hallani. Ha viszont nem lovagolok a hangzáson, akkor azt kell mondanom, hogy a zene annyira unalmas, hogy már fáj. A templomgyújtogatások idején még volt létjogosultsága, mára inkább nevetséges lett.
Emlékszem anno a Dead Poem mennyire tetszett, azóta viszont nem találkoztam velük. Úgy vélem mára elsődleges hatásuk az István, a király lehet, mert inkább tűnt ez egy rockopera soundtracknek, mint metál albumnak. Mondjuk agyalni nem sokat kellett a dalokon, mert gyakorlatilag egy téma egy nóta, csak a gitár 3 fekvésben is eljátssza, az énekes meg öt percen át mondja, hogy "Grandis Spiritus". Ez a dal egyébként is jól jellemzi a lemezt elárasztó ötletrengeteget. Viszont a Cine Iubeste Si Lasa kellemes volt.
Alapjában véve azt mondanám hogy nem tetszik, de mégis van benne valami ami miatt végig hallgattam, többször is.Úgyhogy még változhat a pont.
Taigetosz pozitív.
Hallottam már jobbat is...
Ez jó, ezt tipikusan érezni kell , nem pedig érteni.
Hibátlan, az eleje valóban lassúnak vagy egysíkúnak tűnhet de szerintem az csak egy jó és fokozatos felvezetés.
Engem ez mostanság nem érdekel.
Soha nem tetszett és nem is fog.Nem hasonlítom semmihez mert abból csak sértődés lenne.
Hallgattam-hallgattam-hallgattam...... egyszer csak vége lett ...semmire nem emlékszem belőle.
Ez is rendben van, akadnak jobbak, de több sokkal több a fos ebben a kategóriában mint az értékelhető.Ez pedig nem csak hogy értékelhető hanem kiemelkedő.
Az előző lemez is nagyon bejött a korábbi munkák is faszák, de nekem tőlük eddig ez a kedvencem.
Ebben a mezőnyben ez még jól is esett.
Ezen most lemérhettem, hogy mennyire megfogyatkozott a türelmem az ilyesféle zenékkel szemben. Két-három éve még a dupláját adtam.
A hangulat rendben van, a zenei rész tetszik. Csak ez a vartyogás nem igazán jön be.
Ez a banda sosem érdekelt, éppen ezért meglepett, hogy ez egy olyan lemez, amit még hallgatni fogok. A The Ones You Left Behind kimondottan jólesett. Az album második fele jobb.
Sajnálom, hogy vokálnak az ordítozást választották. Jobban esett volna valami mélyebb hörgés, esetleg tiszta énekkel tarkítva. A zene viszont nagyszerű.
Bevallom őszintén, én nem értem ezt a zenét. Hála az égnek zenész sem vagyok, így zenész füllel sem kell értenem. Így sosem fogok rájönni, hogy amikor kellemesen csordogál a muzsika, akkor miért kell valamivel idegesítővé változtatni. Amennyiben csak rajtam múlik, biztos nem hallgatom meg még egyszer.
Még mindig jól zenélnek, csak már nekem nincs úgy kedvem hozzájuk, mint tíz - tízenkét éve.
Egysíkú és fárasztó 36 perc.
Azta, de trúúÚ...ave saataan Az első Alku című tétel ér valamit számomra, meg a szép finn nyelv, ami persze itt most mindegy, az acsarkodás az acsarkodás.
Három éve az első Hangpróbámon hetest adtam az előző RC lemezre. Az AEALO-t azóta egyszer sem hallottam. Katára is hetest adok, mert nem érdemel kevesebbet, de biztos vagyok benne, hogy az előző sorsára jut.
Ezt a lemezt sokan szeretik: az írott sajtó hp-ján első lett, dicsérik a netes kritikákban stb, stb. Gondolom, ki vannak éhezve az ilyen jellegű zenére a népek manapság, ezzel nincs semmi baj. De rá kellett jönnöm, hogy én nem. Kicsit sem. Nem tudok rosszat mondani a lemezre, egyszerűen csak nem érdekel.
Többször is nekifutottam, egyszer végig sikerült. Nem az én zeném.
Erős hangulatú depi black.
A Plaguewielder lemezt leszámítva nálam az összes anyaguk 9-10 közt mozog, aktuális sílustól függetlenül. A két fószer nagyon érzi a metált. Az artwork is több, mint korrekt, a Peaceville-től megszoktott módon redkívül igényes a kiadvány megjelenése. Ez a lemez most a jobbik kategóriába tartozik, tehát 10
Én nem tudom, miért nem hallottam még a nevét sem ennek a bandának, de bekerül az év felfedezettjei közé. A pontszám változhat (felfelé), ugyanis egy hallgatás után nehéz pontosan megitélni a túlnyomórészt lassú / középtempós black metal jellegű, átlag 10 perc körüli dalok összhatását. Kellemes, hangulatos zene, számomra kis negatívum, hogy németül tolják. Sokat fogom még hallgatni, kiváncsi vagyok a korábbi munkásságkra is.
Féltem tőle, de kellemes csalódás volt. A rajzfilmes klip zseniális. Metálnak nem mondanám, de hangulatában igencsak súlyos. Időt kell neki adni, egyelőre nyolc és ha ez változna is, itt már nem fog látszani :)
Összeállítottam a saját Living Infinite - emet: 01. Spectrum Of Eternity, 02. This Momentary Bliss, 03. Tongue, 04. Let the First Wave Rise, 05. Entering Aeons, 06. Leech, 07. Loyal Shadow, 08. Owls Predict, Oracles Stand Guard. Erre a mindössze 30 perces playlist-re adok 9-et, az egész albumra egy jóidulatú hatost. A többi dal unalmas és steril. Amúgy szerintem ez tipikusan az a jól eladható fesztiválmetál, ahol a kritikaírók sokszor nem írnak túl jókat a zenéről, mégis minden koncerten kicsordul a sátorból a tömeg.
Még mindig immunis vagyok a kórra.
Esedékes volt már nagyon az új Horna lemez. Én jobb szeretem ezt a hangzást black metal esetében, a Bustum túl tisztán szólt. Való igaz, keményvonalas ortodox black metal hallható itt, szóval aki nem igazán kedveli a stílust, azt a Horna új lemeze sem fogja meggyőzni.
17 éve követem figyelemmel a zenekar munkásságát. Meglehet, hogy kissé egydimenziós lett a zenéjük, meglehet, hogy nem ez a legjobb valaha kiadott Rotting Christ lemez, de azért ez még mindig nagyon jó.
Kíváncsian vártam, hogy mit rejt azon banda lemeze, amely a nevét a Twin Peaks egyik legszemrevalóbb üdvöskéjéről kapta. Az első dal megijesztett a sörözős hangulatával (4 pont), aztán a második egy kiváló hard rock nyomulás volt (9 pont). Aztán megint stonerkedés... (6 pont) és kábé ezek váltakoznak. Összességében nem rossz ez. Fantáziadús gitározás hallatszik... Mégsem leszek Audrey Horne rajongó, hiába vagyok Twin Peaks rajongó. Vagy mégis? Újrahallgatom éppen.
Ez djent? Akkor nem tudom mi a djent. Más egyebekkel együtt... Az elszállós részek feljavítják. Tehát ez az ötös a 2,5 és 7,5 átlagából adódik kb...
Nincs dalírói fantázia.
Nem lennék következetes, ha jó pontot adnék erre a lemezre. Ha a többi ingerküszöb alatti thrash/heavy lemezt bántom, akkor ez esetben a Darkthrone-et is bántanom kell. A szürke átlagból csak a punkos, beleszarós részek és a hangzás emeli ki. Szóval számomra messze van ez már a Panzerfausttól a Soulsidetől vagy a Blazetől...
Az eleje kicsit egysíkú, de a közepétől nagyon kinyílik. Minden nap nő a pontszám féllel.
Az első hat Porcupine Tree lemez 10 pontos alkotás számomra. Gavin Harrison belépésével kezdett az összkép leromlani, bár a Fear of a Blank Planet még egy utolsó hatalmas lövés volt tőlük. Az In Absentia-tól kezdve egyre tűnik el a pszichedelia a zenéjükből. Itt mindenesetre egyvalami megvan a régiek varázsából. Mégpedig Wilson éneke. Az végig kikezdhetetlen. A pszichedelia és a jazz ütik egymást. A pszichedeliába bele kell merülni, és abból a jazz totálisan kizökkent. A duplázó meg egyenesen lerúg a földre, és egy lavor jégkockát önt a nyakamba. Ez a Marco Minnemann gyerek is üti itt mint a barom, mert rohadtul nem érti az egészet. Wilsonnak meg valamiért tetszik... Nem véletlenül nem volt soha egyetlen bonyolult téma a pszichedelia feltalálójának a Pink Floydnak a zenéjében sem. A pszichedelia az a zenében, ami a spiritualizmus az életben. Nem csak a pszichedelikus zenék jók, de Wilson hangjához, zeneiségéhez az passzol. Nem a jazz... Szerintem... Ettől függetlenül tetszik ez a lemez. De a Porcupine Tree aranykorának a fele értékben számomra. Érdekes, hogy Redrum álláspontját is meg tudom érteni. Mondjuk részben fedi is az enyémet. Linkeltem lent egy három dalból álló csokrot. Az számomra Wilson tökély korszaka.
Tipikusan a "mindig történik minden" típusú produkció. A zenei dinamika 100%-ra ki van ölve belőle. Nincs a zene terében egy kitöltetlen üres pont sem. Az első hallgatásra belőttem középre a pontot, még változhat... Végigment. Azért vannak itt megalapozott zenei témák, de továbbra sem tetszik. Objektív plusz egy pont.
Nekem ezzel nincs különösebb bajom, sőt... Egysíkúnak sem érzem, mivel nem a gitárra figyeltem közben. Más viszi itt a prímet. A harmónia és nem a melódia. Azt hiszem mostanában jövök rá, hogy a műfaji kategóriák ismerete bebörtönzi a fület, ugyanis elvárásokat kreál a tudat alatt. Utánanéztem a bandának, a külsőségeknek, és érthető lett egycsapásra az ellenszenv gyaníthatóan valódi oka. :-) Banderaaz meg jól összefoglalta.
Nekem ezt felesleges rágni.
Amilyen visszataszító számomra a bandanév, a zene annyira kellemes. Ez az én balszerencsém. Nem hallottam eddig tőlük semmit, de ez sürgősen meg fog változni.
Nem igazán stílusom az ilyesmi, de ez a lemez mégis kifejezetten tetszik. Valahogy olyan természetes az egész, semmi izzadságszag, semmi felesleges sallang, semmi édeskés nyafogás, semmi idegesítő és üres hatásvadászat, csak egyszerűen nagyszerű dalok. Még akár mehet feljebb is a pont.
Nem szeretem a djentet. Azért vannak ezen a lemezen kellemes dolgok, de egészében tömény és fárasztó, és a jellegtelen ének sem használ az ügynek.
Hangulatilag teljesen rendben van, erősen nyomasztó, a fantáziának ebben a műfajban szerintem nincs különösebb jelentősége, az ilyennek pont a monotónia az egyik fő fegyvere. Ennek ellenére nem hiszem, hogy sokszor elő fog kerülni, egyrészt mert ehhez megfelelő hangulat kell, másrészt mert ha mégis ilyet akarok, valóban vannak jobbak is azért.
Ezt a Darkthronet én már nem igazán szeretem. Maradok a Panzerfaustnál vagy a Total Deathnél, ezek még mindig lenyűgöznek.
Annyira azért ez sem izgalmas, hogy ilyen hossz indokolt legyen. A zene persze jó, csak a végére kissé sok belőle.
Túlságosan sokmindent nem ismerek a Porcupine Tree-től (talán egyszer majd nekilátok bepótolni), ezért nemigen befolyásolnak az ottani dolgok. Ennélfogva nyugodt szívvel tudom ezt kellemes hallgatnivalónak ítélni.
Vannak jó dolgok, de azért jó alaposan seggbe rugdosnám azt, akinek az az elmebeteg ötlete támadt, hogy ebből 2 CD-n 80 akárhány percnyit egyben ki kell adni. :) Fele ennyi lenne, kifejezetten élvezném, így borzasztóan tömény és fárasztó, kár érte.
Fárasztó, egysíkú, unalmas.
Nagyon csúnya, puritán zene, dehát ez a műfaj végülis eredendően erről szól, ezért hát azt kell mondanom, hogy ez egy kiváló, mocskos, éjfekete black metál lemez.
Az AEALO lemezük nem jött be annyira, de ez most ismét egy lebilincselő alkotás, ami végig lekötötte a figyelmemet, hangulatos, érdekes zene.
El kell ismernem, hogy van itt érték, de baromira nem tud érdekelni jelenleg ez a stílus.
Vannak kellemes pillanatai, de végig nem tudja fenntartani a figyelmemet, elég sokszor pedig kifejezetten fárasztó. Mindenesetre még emésztgetem, úgyhogy változhat a pontszám. Változott is, de inkább negatív irányba, bár ez a fél pont levonás lehet, hogy csak annak szól, hogy ebben a körben, aminek 6,5 vagy 7-est adtam, azt ennél jobban élveztem.
A zene egész kellemes, még azt is tudom rá mondani, hogy érdekes, de ez vokál eléggé belerondít az összképbe, ráadásul a hatásvadászaton kívül nem sok funkciója van. Szóval lehetne jobb is, bár rossz idő esetén azért lehet előkapom még egyszer-kétszer.
Az elejétől a végéig ugyanolyan, így ami az elején tetszett, a végére már unalmas lett, de ettől eltekintve háttérzenének nem rossz.
Nem igazán tudom, hogy mi kellett volna még bele, hogy jobban tetsszen. Az alapok egyértelműen megvannak, csak legközelebb kicsit talán jobban át lehetne gondolni és megrövidíteni a játékidőt olyan 20 perccel.
Az előző körben tettem egy olyan kijelentést, hogy az Omnium Gatherumé eddig az év albuma... jelentem: ez változott! Régóta hallgatom már ezt a lemezt, de igazán csak az előző egy-két héten érett be. Számomra ez a lemez egy olyan pont Steven munkásságában (PT-t is belevéve), mint a Pink Floyd esetében a The Wall; volt már jobb, zeneileg izgalmasabb, színesebb, de valahogy, egy teljesen másik módon működik ez az album is, csakúgy mint a Fal. Közös kapcsolódási pont még, hogy a dalokat nem csak hallgatni, hanem érteni is kell (bár ez nem elvárható minden esetben egy hallgatótól), valamint a zene mellé kapott képi anyag is, ami a címadó dalhoz született klipp formájában testesül meg. Na, az egy az egyben zseniális!
Jó melodeath lemezhez illően ez sem tört át bennem semmilyen gátat, de nem is szörnyű. Mondjuk a két lemezes kiadás nekem rengeteg egyszerre ebből a fajta zenéből, úgyhogy ez is közrejátszik az általam adott pontszámba.
Szerintem nem is érdemes a Slice The Cake-hez hasonlítani, hiszen akkor még inkább lejjebb kéne húzni a pontszámom...
Az előző körös Bustum-al teljesen elégedett voltam, ezt viszont nem nekem találták ki. Gyakorlatilag semmi izgalom megfűszerezve szar hangzással (vagy true blekk, nemtom minek nevezem) és gagyi énekkel.
Van néhány kiugró pillanat, viszont ha az összképet nézem akkor eléggé unatkoztam ezalatt a közel 1 óra alatt.
Lazán kivágott metál!
Sokszor önismétlő és ekkora zenei tudás felvonultatás után,nem hiszem hogy van minőségi tovább lépés!
Eret vágtam magamon mire vége lett!
Nem járta még a hallójárataimat de azért már befészkelődött,elképzelhető hogy barátságot kötünk!Egy rövid időre!
Német,de az angol varjú nyelvet sem értem,úgyhogy itt nekem mindegy volt! Ma bejött a zene,holnap már nem biztos!
Az efféle zenealkotást,és önkifejezési értéket nagyra becsülöm,de a metalt jobban szeretem!
Kb.négy jó nóta van rajta!A death metal skatulyát meg bátran elhagyhatjuk!
Sajnálom,ezen a hp-n finnyás vagyok!Ez sem tett a műfaj szerelmesévé!
Ez a nyers black nem nekem való,a fantáziámat sem mozgatta meg különösen! Majd ha meg akarom idézni az ördögöt,még előkerülhet!
Kár hogy a vége uncsi lett,de ledöbbentett az egyszerűsége,ami a nagyszerűsége!
A zene finom, néha képes felkelteni az érdeklődést, jól kidolgozott. Ez a pop szerű nyafogás ebben és egyéb fém stílusokban is nálam azonnal hazavágja az újrahallgatás esélyét. Az unalomról, ami igencsak gyakori, már ne is beszéljünk...
Lehet ezt izgalmasabban is tálalni.
Én is az ösztönös kifejezéssel nyitnék velük kapcsolatban. A laza riffek viszik a dalokat, a lemez második fele sokkal erősebb lett. Hatást kifejteni a zenével mindig is tudtak...őszintén: a black kezdeteiből egyedül a Burzum magányossága (Det Som Engang Var) és a Darkthrone lélektelen sötétsége tudott annak idején megérinteni. Ez a "leszarom" feeling még ma is érezhető a produkciójukban. 7 pont, mert ezekből az ötletekből, riffekből kevesebb leszarás mellett jobb dalokat is lehetne komponálni.
Tényleg lassan indul, lehetett volna érdekesebb a felvezetés, de utána igazi hangulatzene.
Egy oldalon olyan szinten hasonlították ezt a lemezt a Pink Floyd nagyságához, hogy kíváncsivá tett a dolog. Őszintén, én Wilsont ugyanolyannak hallom minden lemezen. Apró finomságokból álló, nagyon kitalált zenét játszik minden projektjében, zenekarában, az ének is felemelő, de az egész életművét a kukába dobnám, benzinnel locsolnám és égetném, ha cserébe egy új Pink Floyd lemezt kaphatnék.
Nagyon belecsapnak a lecsóba, aztán 4 dal után már untam magam. Van pár kiemelkedő dal, meg a másfél lemeznyi maradék, de lehet csak én teltem meg vele, mint ezzel a stílussal általában.
Ez a minél trágyább, annál jobb paradoxon számomra sajnos feldolgozhatatlan, pedig vannak fekete fémek, amik betalálnak. Ezen lemezen is vannak kiváló témák, néha a hangulat is nagyon ott van, de az ilyen részek között sokszor hosszú percek telnek el bádog reszeléssel és döglődő varjak utolsó öklendezésének hangjaival. Mindezek ellenére sikerült egy már-már epikus, felemelő pillanatot is csempészni a lemezbe, konkrétan amikor vége lesz.
8 pont, de ennél előrébb soha nem lesznek képesek jutni nálam. Viszont 7-nél kevesebbet sem nagyon tudnék adni egy lemezükre sem. Erős dalok, de a végére valahogy leült a dolog. Egyébként minél távolabb vannak a black metaltól, annál egyedibbek és érdekesebbek szerintem, de lehet miatta kövezni:)
Az énekes hangja nem rossz, zene is jó lenne egy kicsit keményebb hangzással. A boritó viszont rettenetes.
Profi de nem hat meg.
Semleges.
A zene nem is lenne rossz viszont, az ének nagyon erőltetett, és német.
Tingli-tangli,de legaláb nem idegesít.
Nem rossz. Kicsit Slipknot szaga van.
Ez nekem értéktelen.
A külsőségek összhangban vannak a belbeccsel...
Reneszánszát éli a csapat. Ösztönös és zsigeri ez az egész, és még az eredendő csúfságát is sikerült megőrizniük a zenéjüknek a kezdetekhez képest. Így érdemes visszanyúlni a metálzene kezdeteihez...Manapság kezdem csak sokkal többre értékelni a FOAD, Dark Thrones and Black Flags és Circle the Wagons lemezeket is.
Hiányoltam a kapaszkodókat és a kiemelkedő momentumokat. Vagy ez az egész kiemelkedő momentumok halmaza lenne? Fene tudja. Egy biztos hogy borzasztó tömény ez is, kifejezetten leterheli a fület és az agyat majd 80 percen át.
Akadt 2-3 pofásabb szerzemény, de pont ugyanúgy nem hoz ez már lázba mint a többi Soilwork lemez. Ennyi lapos és egymásra nagyon hasonlító számból meg durva 2CD-nyit lemezre pakolni. Björn 'Speed' Strid full ismerős dallamai meg már annyira unalmasak, mint Christian Alvestam esetében.
Black metálra is nyitott zenehallgatóként abszolút nem tudtam ezzel mit kezdeni. Azért ilyen szinten sosem lesz szívem csücske a stílus.
Sokkal komplexebb és összetettebb lett zeneileg a Rotting Christ az idők során, mégis, én pont az egyszerűbb, black metál-mentes dolgaikért rajongok a gótikus korszakukból: A Dead Poem és Sleep of Angels mai napig előkerül.
Napfény, napszemüveg és SÖÖÖR!
Hihetetlen unalmas és fárasztó már ez a dzsent-szarakodás.
Nem tudom az előzőre hány pontot kaptak tőlem, de ez kicsivel jobban tetszik.
A hasonszőrű zenekarokhoz képest jók, az általam preferált zenekarokhoz képest mondjuk úgy "nem túl jók". Ez a fajta gitárjáték, és hangzás pedig gusztustalan.
Oké, hogy black metal on the old school way, de azért egy kicsivel, tényleg egy kicsivel lehetne "alkalmasabb" a hangzása.
Ahogy pörögtek a számok egymás után, egyre jobb lett, bár hiányolom a black metált belőle.
Szerintem ha nem lenne ezer gondom ezzel a műfajjal, még akkor is egy erősen közepes lemeznek tartanám. Most is csak a 'The King Is Dead' mentette meg, mert az konkrétan rohadtul tetszett.
Te jó ég, a 'Dezember'-t kikiáltom az idei év számomra legjobb tételének... A többi meg szimplán nagyszerű.
Úgy látom egy-egy szám tényleg képes kiemelni nálam a középszerűségből bármit. Itt a kilences sorszámú dal tette meg ezt, azt most szénné hallgattam, baromi hangulatos. A többi számot is csak emiatt hallgattam meg négyszer, és így már az összkép sem olyan rossz, mint elsőre.
inagioanhiopnwhpo maoőe ha - Próbáltam érthetően kifejezni a véleményemet. Lehet nem jött össze. Ezek után a Slice The Cake milyen baromi jól esett már...
Lehet én voltam túl bizakodó, de kicsit csalódtam.
Hangulatos és bájosan amatőr, egyben eléggé depresszív is. A mag el lett ültetve, kicsírázott, de még nem fejlődött ki teljes egésszé.
Én is maradok a régi Darkthrone-nál, DE: Ez végre egy mocskos, ÖSZTÖNÖS, sőt ötletesen összerakott lemez! Pontlevonás: néha az ének zavaró, csak egy hasonlat: asszonykám volt hogy felkapta a fejét, mióta hallgatok Ossian-t? :D Azért a helyzet nyilván nem ilyen vészes :P
A vokált szokni kell (nem az a tipikus károgás), amúgy kiváló black metal lemez! (Bustumnál sokkal jobb, Vargsanghoz nem ér fel - most ahhoz mérem az ilyesmit :P)
Továbbra is élvezetes hallgatnivaló, bár hiányolom az igazán ötletes témákat... Valóban nem a legerősebb lemezük, ettől függetlenül tetszik!
:-) azért is. Nekem nem tűnt hosszúnak, tehettek volna még rá 5 dalocskát. :-)
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 228. 229. 230. 231. 232. 233. 234. 235. ... 360. Full screen Vertikális nézet
2013. március 23.
baathory bandeeraz Belial jpeter mike666 Nagaarum Pistike66 Redrum rudolftor boymester lostmind17 insomnium Mighty_Ravendark ∑:
1. Belial
Rotting Christ
Kata Ton Daimona Eaytoy
8 5.5 9.5 7 9 10 9 6 8.5 8   6 8 8.1
2. Grimmjowgod
Agrypnie
Aetas Cineris
9 6.5 9 8 8.5 9.5 8 7 7 8 5.5 6.5   8.1
3. Perszepeta
Darkthrone
The Underground Resistance
7.5 7.5 8 7 10 6 5 7 7 7 6 10 8 7.2
4. Otitis_Media
Audrey Horne
Youngblood
8.5 8.5 7 6 6 7.5 8 6.5 6.5   6.5   7 7.2
5. Redrum
Steven Wilson
The Raven that Refused to Sing...
7.5 5 4 4 8 8 7.5 9 7 6 5     6.7
6. mike666
Tormental
Il Perpetuo Sconcerto Per La R...
6.5 4 6 6.5 9.5 4.5 7 6.5 5 4   3   6.2
7. lostmind17
Soilwork
The Living Infinite
7 9 2 7 6 6 6.5 6.5 5.5 5   5   6.2
8. Pistike66
Horna
Askel Lähempänä Saatanaa
5 3 9 2 9 10 9 4 4 5 2 4 8 6.1
9. Linci
Disperse
Living Mirrors
5.5 6 2 4 4 5 6 6 6 5 6   4 4.9
10. bandeeraz
As they burn
Will, Love, Life
6 8 2 4 4 8.5 4 4 4   7.5   5 4.9
∑:
7.1 6.3 5.9 5.6 7.4 7.5 7 6.3 6.1 6 5.5 5.8 6.7 6.6
Redrum 2013. május 1., szerda, 19:02
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
És még egy érdekesség a Steven Wilson album és a Wall párhuzam közt. Nézegettem az utóbbiról készült animációkat és kiszúrtam ezt az alakot, amely kísértetiesen hasonlít a SW album borítójára, szerintem nem véletlen:





Redrum 2013. március 23., szombat, 17:44
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Úgy néz ki, hogy nem sokan fejezik be ezt a kört
Nagaarum 2013. március 22., péntek, 23:32
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2274
Válasz mike666 üzenetére:

Nyertem Regarde lemezt, tutiság (gun)

Fasza zene!!! :-)
--
Nagaarum YouTube Csatorna
Nagaarum 2013. március 22., péntek, 23:28
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2274
Válasz bahon üzenetére:


Igen, ezt a lemezt hagyom a végére... :'S

Bölcs döntés!
Ha megfelelő sorrendet tartasz, ez lesz a kedvenced. Az enyém ez :-D
--
Nagaarum YouTube Csatorna
bahon 2013. március 22., péntek, 21:39
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Válasz Nagaarum üzenetére:


Bahon! Ezt figyuzd! (w00t)


Igen, ezt a lemezt hagyom a végére... :'S
oldboy 2013. március 22., péntek, 11:58
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1842
Válasz mike666 üzenetére:

Nyertem Regarde lemezt, tutiság (gun)


Gratula!

Azért játssz a másik két LADLO-es albumért is! \m/
mike666 2013. március 22., péntek, 11:52
mike666
Csatlakozott:
2009. május 19.
Hozzászólások: 463
Nyertem Regarde lemezt, tutiság (gun)
Nagaarum 2013. március 22., péntek, 07:25
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2274
Válasz boymester üzenetére:


Ha a dal közepén lévő pszichedelikus katarzisra gondolsz, akkor az minden embernek más szerintem. Nekem egy reflektálásnak tűnik a helyszínre, tisztelgés az ókor egyik csodájának pár hanggal. Mindemellett kísérletezés és zenei szabadság, egy olyan rész követi,ami a jelen prog csapatainak 90%-át inspirálta...szerintem. Monumentális, komplett az egész dal.

Az egy fordítva bekötött gitárkütyü eredménye. Gilmour elrontott valamit az effektek bekötésekor, megtetszett neki, és csináltak belőle egy témát. Az van az Echoes közepén. Magyarul a helyhez nincs köze, mivel a dal már majd egy évvel a koncert előtt lemezen volt.
Bahon! Ezt figyuzd! (w00t)


--
Nagaarum YouTube Csatorna
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.034 seconds to render