Na a másik idegtépő baromság. Eddig egy lemezüket se tudtam végig hallgatni, de nem is érdekelt. Nekem az ilyen zenék nem zenék. Szól a dobgép mint a géppuska, néha meg ráömlengenek kissé nyálaskás dallamokat. A Mysticum-nál egy ponttal hallgathatóbb volt de ez se nagy érdem.
Ilyet se hallottam még. Egy pozitívuma volt, hogy érdekes. De biztos nem hallgatom meg többet.
Nekem ez nem old school death metal. Ahhoz a hangzás (főleg a dob) túl mai. Amon Amarth érzés néhol fölbukkan nekem is. Na de ezért nem vonok le pontot. Engem sose érdekelt ha egy zene valamire hasonlított. Nem rossz zene ez, de azért nem hiszem, hogy hosszabb barátságot kötünk.
A black-es részek is elég ötlettelenek de mikor nekifognak énekelni az végképp nem tetszett. Amúgy is utálom a vidám zenéket. A hangzás is túl steril nekem,főleg a dob.Egyedül a lemezismertetőnél a saját szavaikkal rész tetszett,de ugye ez nem könyv hanem zene.
Nekem ez a lemez sokkal jobban tetszik mint a koraiak. Amik szerintem azért lettek klasszikusok mert jó időben voltak jó helyen. Meglepően jól sikerült minden szempontból. Élmény hallgatni.
Én eddig csak névről ismertem őket. Valamikor a 2000-es évek elején hallottam talán egy számot, de biztos nem tetszett ha nem "vadásztam" le a lemezeiket. Ezzel a lemezzel az a bajom, hogy nem vált ki érzelmeket meg még csápolásra se késztet. De az effajta énekelgetés se a szívügyem. Nem a tiszta énekkel van bajom, mert azt szeretem. De ez olyan dolog, hogy szavakba nem foglalható, miért tetszik az egyik miért nem a másik. A hangzás viszont tényleg jó. Biztos nem a mecsekpölöskei kocsma pincéjében vették föl.
Már előre féltem meghallgatni,mert az előző In The Streams Of Inferno lemezüktől is idegrángást kaptam anno. Nem az elektronikával van bajom hanem azzal ahogy összedolgozták ezzel az éles hangzással. A kettő együtt meg baxottul idegesít.Számomra ez a "soha többet" kategória.
Nekem ez az első Nevermore-ra hasonlít, ami az egyetlen lemez volt ami tetszett tőlük. Szóval így ez is tetszik. Kellemes nosztalgia, de anélkül is nagyon jó kis lemez.
Zeneileg tök jó. Viszont a női ének nem jött be ezen a lemezen.
Nem vagyok szakértője a zenekarnak, de ez igazán jól sikerült. Hallgattatja magát rendesen.
Egyelőre nem üt akkorát nekem, mint a Vanitas. Még akkor sem, hogyha a slágerek nagyobb slágerek, mint azon voltak. De egy kicsit önismétlés már ez az anyag, emellett ami miatt leginkább elégedetlen vagyok, nagyon egy kaptafára íródtak a dalok.
Érdekesnek érdekes, és szerintem még viszonylag élvezhető pillanatai is vannak. Még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ezt valaki többször meghallgassa. De nekem ez ennyit ér.
Jobb, mint az Obituary, de nem sokkal. A vokál egymaga -2 pont.
Az első két dalban még nem nagyon értettem, hogy miért olyan kicsi a lelkesedés. Nem éreztem rosszabb blackes izének, mint a többi hasonszőrű bandát, amit dícsérni szoktak itt. Aztán haladtam előre és már érezte, hogy ez bizony rosszabb, mint az átlag.
Az elején volt egy-két jó riff, de nagyon belefulladt az egész az érdektelenségbe. Én igazából azt érzem, hogy ebben a stílusban már nagyon rég óta ugyanazt a lemezt írják meg újra és újra, ezért nem tudok lelkesedni az ilyen old school cuccokért.
Valami volt a vol. 3-ban, ami miatt anno imádtam, ez a mostani nagyjából azt a vonalat viszi tovább, de nekem főleg a hitelességével kapcsolatosan van problémám. Okuk biztos van depiskedni, de szerintem nem tudták ezt úgy igazi érzelmekbe önteni, túlságosan mű, megcsinált az egész, ezért a néhány valóban remek dalon kívül csak ürességet éreztem.
Talán az igyekezetet akarom díjazni akkor, amikor többet adok erre az albumra, mint 1 pont. Beismerem, hogy ezt már nem veszi be az én gyomrom, sátános szövegek gépdobbal kiegészítve...annyira tudom komolyan venni mint az akusztikus gitáron játszott grind core-t.
Kellemes nosztalgiát éreztem hallgatása közben, de nem csak ezért jó, abszolút megállja a helyét 2014-ben. Ha a Nevermore nem tévesztett volna totálisan célt az Enemies of Reality után, akkor ilyen lemezeket gyárthatott volna. Örülök ennek a visszatérésnek, mert a Sanctuary mellett a másik érintett zenekar örökségét is méltóképpen viszi tovább.
A zene egysíkú, a női ének pedig kiborító. Pedig jó riffek és szólók vannak, de ahogyan az a legtöbb doomnál előfordul, az énekkel, szöveggel és ezzel a számomra fárasztó image-dzsel sikerül mindent gallyra vágni.
Szerintem nem rossz ez az album. Érdekes,hogy a Sólstafir után egy újabb északi banda, ahol egyértelmű dark rock hatások vannak. Az utolsó számban meg egyesen country hangulatot éreztem. Nem tudom mennyire új ez a trend, de nekem tetszik.
Jó banda ez, remek albumokkal mindig időt kell adni a munkájuknak, néha többet néha kevesebbet.Nálam a sok villanyosság nem jöttbe elsőre, de még ötödszörre sem,talán idővel, de ennek ellenére is korrekt albumnak gondolom.
Hát ez olyan nemtom milyen volt.
Semmi kiemelkedő, elment egynek, a klip inkább vicces mint komolyan vehető. A sírkövek a trabant a zombizás, inkább hagyjuk.Mondjuk a lányokat én is szívesen "karóba" húznám.
Nem akarom meg indokolni, egyszerűen csak ennyi...
Pure Old School Death Metal, kilenc pontra lőttem be először de az a sok sz... 3 pontos lemez amivel büntetve voltam, azt mondatja velem, nincs min gondolkodni, ez bizony 10.
A Slipknot mindig is megosztó zenekar volt, és én sem tudtam soha eldönteni mit is gondolok róluk, az első albumot akkor mikor megjelent imádtam, ezt kár lenne tagadni, de évről évre egyre kevésbé érdekelt mi van a bandával, ez az album meg, hát, nem változott a véleményem,a metalcore-os részeket meg amúgyis rühellem.
Hát, az AA-nak is nehezen nézem el a villanyos elemeket, úgyhogy itt még nehezebben megy mivel a közelében sem vannak annak amit a Desideratumon hallhatunk.
Nem szerettem a Nevermore-t sem, ezt sem szeretem, nem is érdekel.
Szenvedés volt végig hallgatni , ez valami rock-metal-doom-cure-female-70rock mix volt.
Unalmas.
Nem az én stílusom ez a zene, de nem mehetek el szó nélkül és kevesebb ponttal...
Nem nevezném régimódinak, ez inkább ilyen kisujjból kirázott lemez. Vannak jó témák, de a hangulata nem szippantott be.
Igényes kivitelezésű hazai anyag, amiből külföldön egy emberre jut két ilyen kiadvány...
Büntetnem kell, mert az eddigi legunalmasabb anyaguk. Profi, meg minden, de unalmas.
Valahol mélyen egész jó zene bújik meg, amúgy borzalmas.
Minőségi, de nem az én zeném. Nekem hiányzik a kés éle.
Akármekkora doom mániákus vagyok, ez a lemez elkeserítően egysíkú, unalmas volt nekem. Gaz Jennings ízes gitárjátéka sem menti meg a dolgot.
Lemezről lemezre egy kicsit mindig csökken az újdonság varázsa nekem velük kapcsolatban. Ez már túlgondoltnak tűnik, a korai/korábbi idők spontán brutalitása érdekesebb volt.
Na ne hülyéskedjünk már. Számomra hihetetlen hogy a Sunn O))) a zeneiség totál hiányával együtt is kultikus státuszba kezd kerülni, vagy már került is, viszont még sosem láttam olyan embert akinek ez tetszene is.
Az erős Amon Amarth áthallások miatt biztos nem lesz kedvenc.
Jaja, ez inkább valami gótikus darkwave cucc, annak viszont nem olyan gáz. Vagy szoptatós black. :)
Egyhangú, még Obituary-s mércével mérve is.
Egész életemben tök más metálzenékben mélyedtem el, így nem is tudok a Slipknot-ról nyilatkozni semmit, a The Grey Chapter a legelső lemez tőlük amit eddig hallottam, de ezeket az erős ellenérzéseket nem tartom annyira jogosnak feléjük. Jól és profin összerakott zene ez függetlenül attól hogy nem érdekel az ilyesmi.
Egy norvég ipari black csapattól valóban jogosan várna többet az ember.
Ott lett a dolog elrontva, hogy a középtempó uralkodik a lemezen. Amúgy ez nekem inkább egy újabb Nevermore album, na nem azért mintha annyira hasonlítana arra, de Warrel Dane éneke olyannyira jellegzetes hogy az nekem bármilyen zenei környezetbe illesztve Nevermore-os lesz. Összességében csak 1-2 dalt érzek kiugróan erősnek, a lemez nagyja eléggé langyosvíz. Én amondó vagyok hogy inkább várjuk meg a visszatérés utáni második anyagot...
Hangulatos.
Az újkori két Einherjer albummal sokkal inkább elboldogulok mint a régiekkel. Főleg a Dragons of the North volt annó egy bitang nagy melléfogás hogy azért egykor még pénzt is kiadtam! Lehet hogy csak a nosztalgia mondatja egyesekkel hogy azok olyan hű de jó lemezek voltak? :)
Valahogy elérték a stílusuk határait. Erre utal az elektronika felé történő nyitás is. Nekem ezzel nincs bajom, de már akkora letaglózó erővel nem bír a csapat, mint 2-3 lemezzel ezelőtt.
Ennek a homárnak aki itt óbégat, elviselhetetlen a hangja. Komolyan mondom, hogy kedvem lenne szeneslapátot dugni a pofájába. Értékelhetetlen fos. Ezért megkapjátok a Child Abuse friss nagylemezét a következő körben, ha megtalálom valahol. FASZOM!!!!
Végül is nem rossz. Erőteljesen megszólal, elsőre tetszett is, de aztán valószínűleg a vokalistán elbukott a dolog, mert elkezdte unalomba taszítani a lemezt... A stílushívek nem fognak tévedni vele.
Sajnálom, ha megbántom a zenekart és híveit, de ez számomra nem black metal. Én itt valami gótikus tündérmesés, népi ingyom-bingyomos maszlagot hallok, ami bár használ black metal elemeket, de sokkal több köze van egy Bal-Sagoth által véresre hágott Dalriadához, mint a black metalhoz. Black metalként nem tudom értelmezni.
Nagyon jó ütemben kapott el, mostanában komálom ezt a fajta primitívséget.
Számomra ez dögunalom. Nagyon nagy fan sosem voltam. Nem is leszek. Hónaljszőrszag terjeng körülötte!
Nagyon randa a szentem! Keblemre, én bírom az ilyet! :D Azonban a technogrind vonalon az idei Dol Kruug sokkal jobban szórakoztatott. Industrial blackben még mindig a Gorgonea Prima a csúcs, eklektikus industriálban pedig nem vagyok képes a Vergeltungtól elszakadni. Összességében pozitív a mérleg, csak hát viszonyítottam... :) Oly, de olyan ronda! Visszaaaaa!
A Dreaming Neon Blacket juttatja eszembe, ami számomra etalon Nevermore lemez és talán az egyetlen is amit maradéktalanul szeretek. Itt üvölt igazán, hogy a kevesebb néha több. Nem egy korszakalkotó lemez, de szórakoztató és tudja, hol a határ. Ez nagy erény manapság!
Nekem úgy tűnik, hogy az újkori klasszikus doomot egyedül a női ének tudja megmenteni. Nagyon jó kis lemez ez. Csak azért 8 és nem több, mert az Avatarium létezik. Baromira jól esett a natúr, organikus hangzás is. Élmény ilyet hallgatni fülesben.
Nincs tragédia. Egyszerűen nem érdekel.
A legnagyobb problémám ezzel a bandával, hogy a kalapálós részek olyan egysíkúak, kevés maradandó élményt nyújtanak.A dallamosabb részek faszák, jók az indusztriál elemek is, de összességében nem egy nagy durranás.De zúzásnak fasza egyébként.
Nem tudom, mitől olyan jó ez, pláne nem kultikus, mert ez egyszerűen szar.Az Ulver Q.F.O.M-hoz olyan messzi, mint harciszamár a holdrakétához....
Szalonna,kolbász,hagyma...meg ilyenek...
A dalok nagyon faszák, de nekem a demós hangzás jobban tetszett.
Kövezzenek meg, de nekem ez ennyi.Pont annyi, mint az összes többi lemezük.Se több, se kevesebb...
Nem értem, és nem is akarom érteni.Meghallgatni sem, nem érdekel a cucc...kész...:D
Ha van lemez, amit vártam, akkor ez az.Lehet itt írni, hogy ilyen, meg olyan, de felesleges.Ha van stílusteremtő lemez, akkor a debüt mindenképpen ilyen.Emlékszem, a pofám szakadt le a Crypt Of Fear, vagy a The Rest iszonyú gonoszsága hallatán.Az a lemez megismételhetetlen, és egyszeri. Épp ezért is voltam kiváncsi az új albumra, ami nem jött egyhamar...Tulajdonképpen nem csalódtam benne, tudom, hogy néha olyan, mintha c64-el írták volna a dobokat, azt is, hogy nem 100%-osan komoly, de nekem kellett mint egy falat kenyér.Ha nem is sikerült felülmúlni az In the streams.. lemezt, a maga módján mindenképpen méltó folytatás.A pontszám a dicső idők tisztelete miatt nem lehet kérdéses.
Olyan amilyen.Nem nekem szól.Nagyon nem.
Nem rossz ez.Kicsit tényleg egysíkú, de hangulatos cucc.A leányzónak kifejezetten kellemes hangja van, pedig ha van, amitől lever a víz, az a női énekes metál...de ez hangulatos.
A Norron nekem nagyon betalált, ez a lemez kicsit keményebb dió volt.Nem jött át elsőre, de aztán felfedte magát, kitárta a karjait és belerepültem, mint légy a fosba...:) Az Einherjer próbál visszacsempészni valamit azokból az időkből, mikor a pogány/viking metal nem a bálozós-lármázós trollos gagyit, hanem valóban egy éra hangulati lefestését jelentette.Olyan lemezekkel az élen, mint az első két Hades, vagy az Aeternus(And So The Night become, mekkora istencsászár album!!!) Ha ez a lemez nincs is ezekkel egy szinten, vagy a Dragons Of The North-Far Far North mini által képviselt zenei gyönyörűséggel, a mai dömpingben akkor is kiemelkedő produktum.Re:Teljesen beért, emelem kalapom.
Kemény. Túlságosan kemény. Picit nyugisabb lenne a dobtéma, egész elviselhető lenne.
Ha ha
Kellemesen csalódtam a németekben. Frankó zúzos zene, az ének egy kicsit egyhangú, de az összkép mindenkép jó.
Számomra értéktelen black. Erőtlen zene és idegesítő sipítozás.
Kicsit vontatott, de azért szívesen hallgattam.
Nekem mindig is túl extrémek voltak. Viszont az ének nagyon jó szokott lenni, és most sem csalódtam.
Ezt a hangzást sosem fogom megszokni, és szeretni sem.
Ez egy kincs. Tele jobbnál jobb riffekkel, és szólókkal. De jó hogy most jöttem vissza, mert így nem maradtam le róla.-fél pont a pergősebb számok hiánya miatt. Köszönöm az ajánlónak.
Kicsit furcsa egy ilyen zenéhez egy ilyen énekhang. Furcsa, de nem rossz.
Egyszer elment de, többet nem kerül elő.
Kétségtelenül nagyszerű zene, de ennek ellenére egyszer hallgattam csak meg. Valahogy most nincs hozzá hangulatom.
Valójában öncélú művészkedés, de van egyfajta sötét atmoszférája, ami megfogott. Nem rossz zene a Sunn egyébként szerintem sem. Valahogy hallgattatja magát velem.
Átlagosan jó old school death, szeretem, bár a dob lehetne kissé koszosabb
Lásd kritika.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik. De amellett sem tudok szó nélkül elmenni, hogy gyakorlatilag minden lemez teljesen ugyanolyan a banda történetében. Update: ráfüggtem.
Jó pillanatban kapott el, de nem az én világom.
Többet adnék rá, ha nem cseszték volna el az egészet ezzel a herélt techno dob alappal. Tudom, hogy ez indusztriál és ez direkt ilyen, de én utálom az indusztriált. Viszont jól elképzelhető az egész prüttyök nélkül, rendes dobbal, úgy tetszene. Szerintem egyszerűen nem illik össze a (black) metal és a hc techno.
Nem igazán sikerült megbarátkoznunk, pedig minőségi muzsika.
A kör kellemes csalódása
Elsőre sokkal gyengébbnek tűnik, mint amilyen valójában.
Sosem hatott meg, amit csinálnak. Nekem ez állati unalmas, és sablonos. Nagy gondom vele még, hogy, nagyrészt egyetlen hangon végigbasszerozható, vagyis nulla hangnemjáték. Még csak különlegesnek sem hallom. Elcsépelt melodic death dallamok émelyegnek össze-vissza a grind alapokon.
Critical Message-nek szerintem igaza van abban, hogy a Sunn O))) erősen túlértékelt, mert a lemezeiken hallható mormogást el lehet lőni mondjuk kétszer, de ha mindegyiken csak az van, ott már elgondolkodom, hogy a dalszerzői fantáziával van-e gond. Az első dal ostorcsapkodása totál fárasztó "tegyünk még bele valamit" baromkodás... Amúgy meg kopipészt tenger... Az ének tetszett igazán egyedül, de valóban nem jön össze az egésszel, és a végére már tényleg sok lett. Anélkül két-három pontot adtam volna kb... Ez egy fércmű... Egyik volt tanárom mondása jut eszembe: "Csak teljesítményt tudok pontozni".
A szokásos... Sokat ígérő intró, majd semmitmondó zene.
Ez szerintem nagyon gyenge... A női ének polkorrekten szólva is komikus... Kábé Emppel értek egyet.
Néha kimondottan punkos... Ezért több, mint 5.
Pro: észveszejtően jó gitárhangzás, észveszejtően jó dobhangzás, Corey brilliáns éneke, ideglelősen jó elektronikus effektek, a lemez első öt dala, Jim kiváló témái... Kontra: a lemez második felén sok idegesítő metalcore refrén kapott helyet, és a gitárok is átmennek egy kissé elcsépeltbe. Jobban állt Jimnek, az, amíg nem akart "gitározni".
Bűn rossz.
Nevermore light... csak annál sokkal jellegtelenebb... A The Dying Age tetszett. Annak van varázsa.
A negyedik számnál már zizi volt a fejem a folyamatos riffülléstül. Az első dal (nem az intro) még jól esett, aztán mély unalom...
Olyan, mint valami kalandfilm. Érdekes és figyelemfelkeltő.
Mindig is értetlenül álltam azelőtt, hogy sokaknak mi tetszik annyira ebben a bandában. Szerintem totál egysíkú, unalmas, amit művelnek. Szokták velük kapcsolatban emlegetni, hogy az apokalipszist zenésítik meg minden egyes lemezükkel. Nálam ha már apokaliptikus víziók, akkor sokkal inkább a Neurosis: Through Silver in Blood-ja, vagy 1-2 másik korongja ugrik be...
Kb. annyira összeillő a "szereplők" zenei világa, mint anno a Metallica és Lou Reed kettőséé volt. Talán emiatt ugrott be többször is a Lulu eme kollaborációt hallgatva...
Ez inkább tűnik pőre death metalnak, mint az Obi... Akadnak erősebb pillanatai, a szólók se rosszak, de összességében nem nekem szól.
Nem olyan rossz ez! Az angol kiejtés csapnivaló, a női ének harmatgyenge. Viszont én nem érzek itt Dalriadát, inkább a "Kátai Művek" megoldásai köszönnek vissza, kevésbé veretes kivitelezésben. Az Indulj el... pedig szerintem direkt lett ilyen ritmizálás szempontjából. Hisz a mondatok második felében megmaradt az eredeti ritmus, az első felében variáltak vele. Ergo, ha akarták volna, ott is megtarthatták volna a Muzsikás együttes által népszerűvé tett nóta jól megszokott szövegtagolását.
Nem igazán vagyok képben old school death metal ügyben, de nekem az Obituary eddig hallott lemezei inkább crossovernek tűnnek, mint szimpla deathnek... Mondjuk lényegtelen, hogy minek nevezzük a "gyereket", mert csak az számít, hogy tetszik-e, vagy sem a zene. Ezúttal leginkább közömbös az összkép. Simán hallgatható, de semmi extra.
Lásd kritika!
Az utolsó számban legalább nincs "ének"...
Az utóbbi pár Nevermore albumot űbereli, az egyszer biztos!
Ha nem is sokkal, de az Avatarium valóban jobb ezen a fronton. Én annyira egysíkúnak sem tartom ezt a lemezt. Ellenben hangulatosnak igen!
Azok közé tartozom, akik szerint a Norron, és ez a friss korong erősebb anyagok, mint az első két opusz. Szimpatikus továbbá, hogy a Norron-on anyanyelvükre váltottak, és meg is maradtak annál. Talán némileg izgalmasabb, zeneileg színesebb az előző lemez, de az Av oss for oss is egy jól sikerült alkotás!
Egyetértek Emppel. Lehet mondani, hogy érdekesebb, színesebb lett a zenéjük az elektronika bevonásával, de a Hell Is Empty vagy az In the Constellation... mindent elsöprő ereje már a múlté. Ezzel együtt jó ez a lemez, elő fog kerülni rendszeresen, sőt, az is lehet, hogy idővel felértékelődik majd, de most ennyi.
Ez nekem nem áll össze sehogy se, maximum az érdekes és szokatlan jelzőket tudom pozitívumként rásütni. Pedig semmi gondom a Sunn O)))-al, időnként jól esik hallgatni, de ezzel az egyébként szép énekhanggal... nem tudom, biztos én vagyok vaskalapos :D Számomra két abszolút össze nem illő dolog van összeerőltetve.
Ahogy említették már, hallottunk már ilyet korábban is. Jók az ilyesmik, hiszen ha 20 éve jók voltak, akkor jók ma is, csak én hallottam már túl sokat belőle, és ezért kattanok rá ma már ritkábban egy ilyenre.
Sajnos be kell állnom a becsmérlők sorába, giccses és sablonos, gyenge női énekkel. Semmilyen hangulatot nem közvetít számomra. A béna angol kiejtés meg még nekem is feltűnt, pedig ez nagy szó. :-)
Nem egy nagy szenzáció ma már az ilyesmi, de jót lehet zúzni rá.
Ez még a De Profundisnál is jobban megviselt (pontosabban ez megviselt, az igazából nem, csak nem tudtam komolyan venni :-))... Soha nem bírtam őket, de ez még a megszokottnál is idegesítőbb lett.
Súlyosan beteg, de nekem nem igazán jön be, lehetne ezt jobban, érdekesebben is csinálni.
Kiváló, mert nem csak a Sanctuary, hanem a zseniális Nevermore is bőséggel benne van.
Nekem nem tetszik, szerintem tök jellegtelen, az ének meg gyenge. Semmi emlékezetes nincs itt.
Hát ez közelébe sem ér a Dragons of the North vagy Norwegian Native Art-féle anyagaiknak. Ennyit is csak a szép emlékek és a Nornene című szám miatt kap, ami azért elég hangulatos lett.
Lélegzetelállító, amit művelnek. Bár most az intenzív elektronika miatt van némi szemráncolás.
Bármi is legyen ez, nem esett le. Viszont kár az elpocsékolt időért...
Régóta nem volt itt Old School Death cucc, úgyhogy meg is kapja a jó pontot. Persze én is hallottam már ilyet korábban, de nem lehet nem szeretni...Együtt öregszünk...
Ugye az Obituary szó egy "védjegy". Nyilván markáns jegyei vannak, különben nem lehetne definitív tényező. Én évtizedek óta nem hallottam ilyen jó Obi lemezt! Nagyon bejön...(Persze senki ne várjon egy újabb Cause of Death-t!)
Nem vagyok nagy ismerőjük. Ezek alapján nincs is miért bepótolni a mulasztásom.
Na, ez is borzasztó! Még a végén a Slipknotot felhúzom hatosra, a kör death lemezei meg megkapják a tízest...
Féltem is, hogy 25 év távlatából már nem lesz katarzis. Igazam lett, de még se vagyok elégedetlen. Egy bátran vállalható lemezt hozott össze a csapat, ahol a hangszeresek teljesítménye a leginkább meggyőző.
Így kell egy zeneileg erős albumot egy nem oda passzoló énekkel agyoncsapni.
Úgy gondolom tovább léptek, előnyükre változtak...ez nem csak egy jó, de egyben sokat hallgatós lemez is lesz. (Pedig elég mélyről indult és kellett vagy öt hallgatás ehhez a ponthoz...)
Nem kérdés, s köszönet az ajánlónak. :) - A legközelebbi szerkesztőtalin biztos meghívom egy körre. :) - Ilyen pusztítást már rég hallottam. :)
Ez értékelhetetlen, s kit akarnak vele hülyíteni? Wáááááááááááááááááá... szemöldökrángást kaptam. :S
Frankón erre volt már szükségem. :) - A pontszám pedig beszéljen csak magáért. - Hol van itt Amon Amarth? Az teljesen más stílus. :D - Elárulok egy trükköt, amúgy aki valami svéd kirakat metált emlegetett itt: a gitár le van hangolva B-re (azaz H-ra). :) - Ha a zenekar még a szövegre, és a vokálra nagyobb hangsúlyt fektetett volna, máris közelebb állna a tökéleteshez. :) - Amúgy, ha a Wrath On Your Wound kezdőriffje a Carcassra hajaz, akkor vonjak le egy rakat pontot az "áthallás" miatt?!
Jó ez, csak nem az én dimenziómban. - Valószínűleg lesznek elvakult rajongói a zenekarnak, s nekik ajánlom is. - Szóval a hiba nem az Ön készülékében van. :) - Néhol amúgy hangulatos, néhol pedig a pokolba kívánnám...
A zenekar gyakorlatilag a The End Complete albumon már minden puskaport elsütött amije csak volt. Ráadásul még mindig ugyan azt a hangzást használják, csak időről-időre foltozgatva. - Death metal hívőknek ajánlott, de a többiek nem hiszem, hogy ezt a lemezt fogják felhasználni ahhoz, hogy kulturáltan eltöltsék a szabadidejüket. - Azért egy + pontot még adok, mert John Tardy hangját végre lehet normálisan is hallani. :)
Az ilyen bika hangzás, s a drop B-re (H-ra bocsi:P) hangolt gitárok rendesen ledarálják az ember fejét, bár nem olyan erős ez a korong, mint az elődei, s többet is kell gondolkozni a számokon, azt hiszem lassan ideje lenne rendesen megpihentetni a zenekart. - Kicsit erőltetettnek érzem a 16 opust. - Amúgy ez az album rendesen megérné a 10-est is, ha olyan nóták szerepelnének rajta, mint a The Negative One. - Kár érte...
Tudod, van ez a "kása-zenekar". Jaaaaaaaaaaaa... Akkor meg is ér, vagy 2 pontot. - Még a stílus elvakult rajongóinak se.
Ez egy olyan lemez egy olyan zenekartól, amit már azt hittünk sohasem fog elkészülni. Szellemiségében mit sem változott a banda, s ahogy emp kolléga mondta: az öregek vigyáztak az arányokra. - Nyugodt szívvel vésem be a tízest, pedig mint tudjuk, tökéletes nincs. - A fanyalgók számára még valami: itt mindent lehet hallani, az ének pedig ... az maga az etalon.:)
Mi ezzel a baj? Inkább ez, mint olyan emberek, akiknek a nevében szerepel a gázsijuk: Emilio. :D
Kevés unalmasabb anyagot hallottam mostanság. Igazi állóvíz, egy semmilyen hanggal. - A stílus rajongóinak biztos tartogat még egy két meglepetést a banda, de szerintem az üdvösséget aki csak teheti máshol keresse.
Sokkal jobban tetszik...mint bármely eddigi munkásságuk. Az elektronika ilyen mértékű belecsempészése vakmerő vállalkozás, de nekik sikerült...Önmagukhoz mérve... ez az album legalább akkora előrelépés...mint amilyen a Mayhem.nél a Grand Declaration műremek volt...
A stílus megjelölése: "ez meg mi a szar?"....Elcseszett alkotás a javából... Azt hittem, hogy Scott Walker majd javít a befogadhatóságon...hát nem így lett :D. Talán még a Lux Occulta idei albumánál is több horrort és perverziót sugároz...A hallgatása közben még az Ulverék A Qick Fix of Melancholy kislemeze is beugrott. Igazából nem merem azt mondani, hogy jó ez a zene (viszont rossz se)...de mindenképp erős hatással van rám...és újra és újra visszamászik a lejátszóba....A Herod 2014 számtól pedig a hideg ráz ki...Akinek ez bejött, annak ajánlom a művészúr Tilt albumát.
Unalmas death...de legalább a klipp eléggé gagyi volt :D
Először nem is értettem, hogy Emp miről beszél..., de ahogy az első két számon túllendült az album, egyre jobban kezdett fogyatkozni a black metál...és kezdte a helyét átvenni az operett. Bizony ez operett! Általában a tetőfokon van a hangulat, de ha mégse, akkor a sok giccstől már csak arra tudok gondolni, hogy a Prosecturán kívül nem leszek képes már mást hallgatni. Az első döfést a The Spring Song című ópusz hozza magával, főleg..amikor a női "ének" előmászik. A Dél és Indulj el egy úton című remekművön pedig már csak röhögni tudtam...Sebaj...talán majd 50 év múlva a pókhálós kiscsajokből lett nagymamák a De Profundis-től is kérhetnek már számot a Kívánságkosárban. Megint belehallgattam...ilyen egy béna billentyűst!!!!....sőt, csak most ébredtem rá, hogy az Indulj el egy útonban az énekes megerőszakolja az eredeti dalt, valahogy a szótagszám sem akar kijönni :D
Mike-nak adok igazat...nagyon fasza, amit játszanak...csak éppen nem tud meghatni egyik albumuk sem...ezzel sem léptek sokat előre...
Amikor beraktam ezt az albumot, barátnőm egyből azzal kezdte, hogy miez...és miért Eric Cartmen énekel benne? Később Stan Marsh és Kenny is feltűnik énekesként :D... Ez az ének jól elintézte, hogy még a zenére se tudjak koncetrálni, így arról sem tudok érdemben nyilatkozni...pedig nem tűnik fosnak. Bár egy kicsit műanyag szagot áraszt...szóval maradjunk egy barátságos 4 pontban...
Eléggé idegesített, pedig nincs ellenemre az elektronika térhódítása. A gépi dobok és a folyamatos óbégatás kifejezetten fejfájást okozott. Mivel az Anaal Nathrakh most itt van a mezőnyben, jól megmutatkoznak a minsőségbeli különbségek...ezt máshogy is lehet csinálni. Az elcsépelt "gonoszságra" utaló szavak kántálás már csak hab a tortán..
Úgylátszik a női énekes doom virágkorát éli...nagyon az Avatariumra hajaz, de ők ezt sokkal jobban csinálják...
Tökéletesen meg tudják testesíteni a durva agressziót, mindezt úgy, hogy dallamokat, ötleteket is csempésznek a zenéjükbe, és ezt tökéletesítgették lemezről-lemezre. Amit tudtak letettek az asztalra. Azért valljuk be, még így is szűk keretek közé voltak szorítva, amiből most kitörtek a sok elektronika használatával. Profin megoldották, nincs mese! Kissé alább mentek a villám tempóknak úgy összességében, nem ez lett a legdurvább albumuk, szoknom kellett nekem is ezt a változást, de semmi kivetnivalót nem találtam, nem tagadták meg önmagukat és összeraktak egy elsőre hozzájuk idegennek tűnő stíluselemekből építkező, de kiváló lemezt.
Érdekes lett Scott Walker éneke miatt, viszont nem mondanám túl lebilincselőnek - legalábbis egyben hallgatva, illetve mint Sunn O))) sem túl kísérletezős, inkább fogyasztóbarátibb... Ettől függetlenül nem könnyű zene, félreértés ne essék!
Szimplán közömbös volt mindig is a banda számomra, persze a külsőségek érdekesek voltak az elején. Marketing... Nincs itt sem baj, Naga pro-kontrájával például egyet értek, de marad a közömbösség.
Az indusztriál az egyik legmegosztóbb stílus, várhatóan a fenti lemeznél is színes pontszámok lesznek. Évente túlzás nélkül ha 1 olyat találok ebben a kategóriában, az viszont toronymagasan viszi a "főnyereményt" nálam, igaz nem is hallgatok ilyet túl sűrűn én sem. Amit itt kiválóan megoldottak az a black metal nyersesége keverve a rideg gépies tempókkal (ezek ötvözete elég hatásos és szerintem emiatt annyira nem stílusidegen), megfűszerezve drum and bass alapokkal. Ebben talán nincs semmi meglepő így leírva, viszont annyira ötletesen, profin tálalták, nem kérdéses a pontszám. Levonni max a sok sátánozás miatt tudnék, de nem is kell őket komolyan venni. Kedvencem az All Must End, az összegzi amiről fentebb beszéltem, de a teljes lemezt imádom. Remélem nem kell újabb 16 évet várni a következőre...
Szigorúan önmagukhoz és főleg korai lemezeikhez viszonyítva csalódás volt elsőre. Nem találtam azt a kapaszkodót, ami kiemelné őket a folk metal tömegből. De nem is kell keresni, nem ez volt a céljuk már. Minőségi, kellemes hallgatnivaló ez továbbra is, Norron egyenes folytatása, akinek az tetszett, ez is fog. Én is egyre többet barátkozom az albummal.
Szerintem hozta a magas színvonalat amit vártam mint bármelyik korábbi albuma. Bár nem vagyok egy nagy nu metalos ,de a Slipknot mindíg benne lesz a top-ba
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 271. 272. 273. 274. 275. 276. 277. 278. ... 351. Full screen Vertikális nézet
2014. november 15.
arallu72 bandeeraz Belial boymester Critical_Message emp Gall666 lostmind17 mike666 Nagaarum oldboy Pistike66 viribusunitis ∑:
1. ZolixiusRex
Sanctuary
The Year The Sun Died
9 9.5 3 7 5 8 5 9.5 6 6.5 8 9 7.5 7.4
2. Belial
Obituary
Inked in Blood
10 5 10 8 5 7 5 7 9 7 6 7 9 7.2
3. Gall666
Einherjer
Av os for oss
9 7 3 7 8 6 10 6 7 9 8 6 8 7.1
4. Pistike66
Anaal Nathrakh
Desideratum
2 8.5 8 9 6.5 8 7 5 8 4.5 5 8 9 7
5. viribusunitis
Deserted Fear
Kingdom of Worms
6.5 5.5 7 5 5 6.5 6 8 7.5 5 5 6 9 6.6
6. Otitis_Media
Death Penalty
Death Penalty
7.5 6 2 3 8 8 7 7 9 5.5 7 5 6 6.4
7. oldboy
Slipknot
.5: The Gray Chapter
4.5 7 4 6 6.5 5 2 6.5 6 7 8.5 3 5 5.6
8. mike666
De Profundis
This Winter In My Heart
3 3.5 3 5 6 3 8 2 10 3.5 6 4 4 4.9
9. Perszepeta
Mysticum
Planet Satan
1 4 5 3 5 7 10 2 5 1 3 4 3 3.9
10. nascence
Scott Walker + Sunn ...
Soused
4 5 3 4 0.5 0.5 0.5 1 8 4 3 4 2 2.9
∑:
5.7 6.1 4.8 5.7 5.6 5.9 6.1 5.4 7.6 5.3 6 5.6 6.3 5.9
ZolixiusRex 2014. november 14., péntek, 19:50
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Válasz Critical_Message üzenetére:

Pistike, 20 éve nem ilyen death metál lemezek voltak hanem a Deserted Fearnél százszor jobbak, némelyiknek olyan atmoszférája volt hogy behuggyantott az ember, Malevolent Creation : Eternal, Monstrosity : Millennium, Benediction : Transcend the Rubicon, csak így nagy hirtelen amik kazetta, CD vagy Vinyl formában itt figyelnek valahol a hátam mögött.

Ja, és megtaláltam minden idők egyik legkülönösebb zenekarnevét a metal-archivest böngészve: Butamacho


Nyugodjon le mindenki a p@csába! :-D - Már nem kell sokat várni, hamarosan itt van 2015 áprilisa. :-)
--
In Grind We Trust!
Critical_Message 2014. november 14., péntek, 19:01
Critical_Message
Csatlakozott:
2008. augusztus 14.
Hozzászólások: 137
Pistike, 20 éve nem ilyen death metál lemezek voltak hanem a Deserted Fearnél százszor jobbak, némelyiknek olyan atmoszférája volt hogy behuggyantott az ember, Malevolent Creation : Eternal, Monstrosity : Millennium, Benediction : Transcend the Rubicon, csak így nagy hirtelen amik kazetta, CD vagy Vinyl formában itt figyelnek valahol a hátam mögött.

Ja, és megtaláltam minden idők egyik legkülönösebb zenekarnevét a metal-archivest böngészve: Butamacho
Perszepeta 2014. november 13., csütörtök, 22:04
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1251
Én viszont nem tudom befejezni most, pedig lenne pár lemez, ami érdekel, az majd házi feladatom pótolni, csak nem ebben a körben. Új büntit tudomásul veszem és letöltöm, szerencsére nem életfogytiglan tart :-)
Nagaarum 2014. november 13., csütörtök, 21:26
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2198
Elég ócska kör ez. Nem is tudom, volt-e már ilyen kicsi az átlagom... Az Einherjeren kívül igazából egyik lemez sem tetszett... :-S
--
Nagaarum YouTube Csatorna
Gall666 2014. november 12., szerda, 21:39
Gall666
Csatlakozott:
2011. október 29.
Hozzászólások: 50
Kis adalék a Mysticumhoz.A Generális tényleg félelmetes fazon, bittos jó haver lenne.....:D

Pistike66 2014. november 12., szerda, 17:43
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz emp üzenetére:

Pistike! Szép énekhang???? Értem én, hogy ízlések és pofonok, de nemáááár! (hrhr) (bag)

Erről a "szép" énekhangról ez jut eszembe:



Miért ne lenne az szép hang egy operaénekesnek pl. :-D Belehallgattam régi dologba tőle (csakazértis |-D ) és bizton mondom, hogy a hang szép, csak a legkevésbé sem idevaló, hanem klasszikus zenéhez. :-D
nascence 2014. november 12., szerda, 16:48
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 714
Válasz emp üzenetére:

Szép énekhang???? Értem én, hogy ízlések és pofonok, de nemáááár! (hrhr) (bag)



Én ugyanezt a Slipknotnál éreztem...
Perszepeta 2014. november 12., szerda, 16:24
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1251
Válasz emp üzenetére:

Pistike! Szép énekhang???? Értem én, hogy ízlések és pofonok, de nemáááár! (hrhr) (bag)

Erről a "szép" énekhangról ez jut eszembe:



Az énekkel nekem sem volt nagy gondom önmagában, mármint Scott Walkerrel. Lehet a sok extrém zene és ÉNEK után halláskárosodásunk van (hrhr)
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.06 seconds to render