Végre normális dobhangzás. Azért ha ők lennének a kedvenc együttesem és megkérdezné valaki a kocsmába ahol éppen félrészeg vagyok, hogy melyik a kedvenc együttesem bajba lennék a kimondásával ha egyáltalán meg tudnám jegyezni. Kellemesen elzenélgetnek csak egy baja van, hogy egy megjegyezhető témát se hallok ami arra késztetne ebben a zenedömpingben, hogy mégegyszer meghallgassam. Hiányzik már egy Mindrot-Soul szintű mestermű nekem.
A hangzás tényleg jó. Érdekes, hogy a lassabb részek jobban tetszettek. Black-es vernyákolással jobb lett volna nekem. De így is hangulatos. Az a baja,hogy nem túl emlékezetesek a számok.
Én is nagyon vártam ezt a lemezt. Az a baj vele,hogy szinte az összes jobb gitártéma saját maguk újrahasznosítása gyengébben előadva. A hangzás is jó, de valahogy nem elég súlyos. Mondjuk a Massacre lemezben nagyobbat csalódtam. Ha a három nagy kedvencemet (az első két Ep, Cursed) meghallgatom, utána nem nagy szükségét érzem ennek. De sajna az esetek 90 százalékában ilyenek a "nagy" visszatérések, és ez még a jobbak közül való. Állítólag a Brutality is (régi nagy death favoritom)új lemezt ad ki, de már csak reménykedek. Na nem ide tartozik, de legjobban a Paradise Lost beígért nagy death metal témákkal megbolondított új lemezére vagyok kíváncsi. Visszatérve, ha ezt a Morgoth lemezt bedobom a nagy death metal közösbe megállja a helyét, csak mint Morgoth kissé kevés.
A gyors részeknél a dob mintha a volt nagyanyámtól örökölt rozsdás fazekat csapkodnám. De leginkább ez a semmilyen énekhang idegesített. Maga a zene nem rossz, csak azt nem értem minek kell ilyen hosszú lemezeket kiadni. Én régen tökéletesen elégedett voltam a töltelékmentes 37-45 perc körüli remekművekkel. Anno a cd korszakba jött be ez a hülyeség,hogy adjunk ki hetvenperces cd-ket mert majd úgy jobban veszik ha tele van. Igaz a fele dögunalom volt mert valljuk be 70 percig csak zsenik tudnának töltelékmentesen játszani.
Nekem ez elég fárasztó volt, főleg ilyen lemezhosszúságban. Megvannak az erényei és az átlagból kiemelkedik érdekessége miatt. Több jó rész is van benne, de egyben hallgatva valahogy nem az igazi.
Nekem tetszett,hogy magyarul énekelnek. Az Álomkép a Cemetary-ra emlékeztetett.Azt meg szeretem. Kissé a hangzás töményen arcbamászó.Ha jobban érteném a szövegeket (nem vagyok halláskárosult) akkor jobban tetszene. De így is jó volt. Undorító szövegek? Én nem is értem a szöveget he-he. Ezek szerint süket vagyok. Úgyhogy inkább maradjunk egy hatosban.
Jónak tűnik, de valahogy mégse nagyon tetszik. Lehet az az oka,hogy túl "könnyed" ehhez a stílushoz. Magam se tudom pontosan megfogalmazni.
Jammeltek, felvették, kiadták. Egy dalnál, illetve témánál sem nagyon éreztem, hogy egy percnél többet agyaltak volna rajta. Lehet ez jó is, mert néha a zsigerből jövő témák a legjobbak, de itt inkább töltelékmegoldásokat hallok.
Jó zene ez, kár, hogy nincs fenn Spotify-on, többet hallgatnám. Van egyfajta amatőr bája az egésznek, különösen a mai laboratóriumi hangzású lemezekhez szokott fülnek, ahol egy nem pontosan lefogott hangot is azonnal javítanak a stúdióban. Itt bizony jó pár hiba benne maradt a végeredményben, de a lemez erényeit mutatja, hogy ez bizony semmit nem von le az élvezhetőségből.
Én velük csak a Feel sorry... lemez kapcsán találkoztam, anno a Last lough klippje nagyon tetszett, és a lemezt is sokat gyűrtem, de én már csak ilyen modern metalos fazon voltam. Ez a mostani produkció elég semmilyen, de bőven hallgatható. Az azért fájt, hogy a nyitó [jav] dal konkrétan egy téma ismételgetéséből áll. Viszont most biztos előveszem a régebbi lemezeiket, mert sok jót hallottam róluk. Ezt szerintem pedig elfelejtem. Pá!
Uncsi. A csörömpölés tényleg nagyon vicces. De az alacsony pontszám inkább a minden kreativitást és fantáziát nélkülöző egysíkú és sablonos daloknak köszönhető.
A helyenként felbukkanó szórakoztató részek nem feledtetik sajnos az irritáló vokált, és azt, hogy sok helyen csak össze-vissza zenélnek.
Hát ez kurva vicces volt. Kevés olyan zenével találkoztam eddig életemben, ahol a daloktól kezdve, a zenészi teljesítményen, a dalszövegeken, és a vokálon át egészen az image-ig minden minősíthetetlen kategóriába tartozott volna. És lőn!
Mi ez, Amorphis új énekessel visszatért az Elegy-Thousand lakes korszakhoz? Ja nem, akkor csak 8 pont. :) Egyébként szerintem pont a címadó a leggyengébb dal, kliséhegyek a köbön.
Az elején érdekes a közepétől hangulatos háttérnek is odefigyelősnek is jó.
Sokszor nekifutottam de nem tudott magával ragadni. Vannak jó részek de nem tud hosszú távon lekötni. A borító nagyon tetszik
Tisztes iparosmunka kevés fantáziával
Bocs de nekem ez az önismétlés csimborasszója a végére már rohadtul untam.A borító szép a log is. De a zene.... Az ezerszer fikázott műdob (ami általában nem szokott zavarni) most kiverte a biztosítékot.
Na itt most hatványozottan megkaptam azt ami a Forest of Stars lemezről hiányzott. A végére már azért sok lett a jóból.
Nagy szerelem lehetett. A dob néha tetszett, olykor a zene is. Egyszer elég volt.
Nagy baj van ezzel a lemezzel mert nem bírom végig hallgatni . folyamatos késztetést érzek arra , hogy előre vagy vissza léptessek az ON LONELY TOWERS című mesterműre. Korszakalkotó tökéletes mestermunka. Ha csak ez a szám lenne a lemezen akkor is tizest érdemelne. Azért a többi sem töltelék hanem míves prog death. Bocs a zseniális jelzőt kifelejtettem.
Rettentő sablonos a lemez, de kellően bivaly és profi.
Olyan atmoszférikus, blackes, átlagos...
Többször is próbálkoztam vele, hogy lássam, az idő előhozza-e azokat a témákat, amelyek az album lejártával is megmaradnak az ember fejében, ám ilyesmivel nem találkoztam. Kevés a kiemelkedő pillanat, viszont háttérzenének jó. Csakhogy olyasmire nagyon ritkán van szükségem.
Black metal hangulatot csakis erős dalokkal lehet megteremteni; így kell ezt csinálni. Figyelmet igényel, de meghálálja. Igényes bemutatkozás!
Amikor közzétették a Snakestate videót, nem gondoltam, hogy az lesz a mézesmadzag. Vártam a lemezt, reméltem, hogy erős, friss, ötletes riffeket fogok hallani az elejétől a végéig. Sajnos, nem ez történt. Nem egy rossz lemez, de ennyi igazán jó death metal lemez között (elég csak az előző kört megnézni) egy 7-es azt jelenti, hogy nem sokat lesz hallgatva. Kár...
Olyan, mintha egyetlen 70 perces szám lenne a lemezen. Amire a legelején azt mondtam, hogy nem is olyan rossz, arra már fél óra elteltével nagyon ráuntam, és még volt 40 perc hátra. A dob szörnyű, a vokál se tartogat sok jót... ezennel el is búcsúzunk egymástól.
Hosszú utat érzek még a teljes kiismerésig. Igazán felfrissít ez a drámai (de hiteles) hangulat, amellett, hogy minden pillanata leköti a figyelmemet. Nagyon tetszik.
Pár évvel ezelőtt a tizenegy-két éves, emo korszakukat élő diákjaim első szerelmi csalódásaiból fakadó kitöréseket százszor többre értékeltem ezeknél a nevetséges, bunkó szövegeknél. Ami a zenét illeti, nem vagyok ellene az elektronikának a metalban, de ebben a kivitelezésben nemhogy semmi élvezhetőt nem találok, hanem néha egyenesen röhejes. Négy pont alá akkor megyek, ha már határozottan idegesítő, amit hallok. Pedig hallatszik, hogy képzett zenészekkel van dolgunk. Kár, hogy tehetségüket erre pocsékolják.
A melodic death részek nem mindenhol találkoznak az ízlésemmel maximálisan (néhol felszínesebb melódiák is megütik a fülemet), de ez a progresszív megalemez ezer dolgot tartalmaz, amiért érdemes hallgatni: nagyszerű riffek (Chaos, The Song Within), gyönyörű dallamok (A Shapeless Derelict - kedvenc!), na meg az atmoszférikus és komplex zárótétel. Erős anyag!
Pedig nem az efféle a kedvenc stílusom, de ez nagyon ott van. Hangulatában is, a témák is, kellő erővel de ugyanakkor érzéssel eljátszva, kell még jópár hallgatás, de úgy érzem, a pont idővel csak feljebb szaladhat.
Nem akarok, és nem is nagyon tudnék hibát keresni-találni az albumon, korrekt black/death, éppen csak az a pici extra hiányzik, ami kiemelné a dömpingből.
Jók ezek a dalok, élőben, dögösebb hangzással emelne a ponton.
Stílusának egyik átlag alatti példája.
Egy színházi előadás háttér"zenéjének" rendben lenne, önállóan, csak mint "zene" viszont nálam is erősen túlművészieskedett-túlavantgardoskodott valami. Nem tudom élvezni, nem tudom szeretni, és itt a Solefalddal ellentétben biztos vagyok benne, hogy ez idővel sem fog változni, javulni. A pont is annak szól, hogy érdekes, nagyon kilóg a sorból.
Nálam is a szinti húzza le az albumot. Túl sok, pont olyan, hogy ahol nincs, azok az album jobb pillanatai, és a hangzása sem lett eltalálva, sok helyen kifejezetten zavaró-bántó (ha ott épp az volt a cél, az persze más eset, azt elérte).
Az hiányzik itt, ami miatt meghallva rögtön rávágnánk, "na EZ a Barren Earth", ehelyett (legalábbis nálam) hallgatva azt figyelem, melyik rész, melyik más banda, melyik dalához hasonlatos, honnan merít. Nem rossz, de nekem kicsit túl sok a sítluskavalkád, némi egyszerűsítés ráférne.
A riffelős részeknek kifejezetten jó a húzása, az elszállósabb belassulások viszont számomra üresjáratok ezen a lemezen. Azt a kevés vokált pedig, ami itt-ott felbukkan, nyugodtan ki lehetett volna hagyni teljesen, semmit nem tesz hozzá az anyaghoz, néhol csak bezavar. Összességében kellemes hallgatnivaló, de nem több.
Sajnos a sikálás meg a tekerés elnyomják a dallamokat, pedig érzésem szerint jobb is lehetne. A Söngur uppljómunar viszont egy gyöngyszem.
Újabb bizonyítéka annak a meglátásomnak, hogy aki a death-metal hőskorának a hangulatára vágyik, annak elsősorban az ilyen régi motorosok háza táján kell keresgélnie. A germánok nem repítik új dimenzióba a stílust, de ebben a 45 percben igencsak izmos halálmetál notákat fedezhet fel a műkedvelő.
A témák végtelen ismétlése komolyan próbára tette a türelmemet. Az ehhez társuló zenei hiányosságokat már kár említenem, a többiek megtették helyettem.
Igazán kiemelkedő, mondhatni tökéletes avant-garde korong. A dalok, hosszúságuk ellenére elég változatosak ahhoz, hogy ne váljanak unalmassá, a nem ritkán tébolyba átcsapó ének(?) pedig véleményem szerint rendkívül sokat tesz hozzá ahhoz az őrülethez, amit ez a lemez nyújt. Biztosan az egyik idei kedvenc lesz.
Sok értékelhetőt nem tudtam felfedezni ebben a zenében, pedig van itt minden, Ady vers, I. világháborús bakadal (aminek a hangulatával szerintem sikerült nagyon mellélőni). Elvétve 1-2 jobb zenei megoldás felsejlik, de ez édeskevés. A saját szövegeket illetően pedig no comment. A borító is hozza a többi összetevő szintjét.
Azon kívül, hogy a tiszta ének egyes hangfekvései kifejezetten irritálnak, nem találok kivetni valót, valahogy mégis úgy érzem, hogy nem lesz gyakori vendég nálam, nem tud lekötni.
Nekem elég nagy csalódás ez a lemez. Míg az Asphyx, az Autopsy vagy a Corpse legutóbbi lemezei erejük teljében őrjöngő halálgépek, addig a Morgoth visszatérő albuma szerintem igen csak takaréklángon mozog. UPDATE: ha ismeretlen banda lenne, simán adnék rá 8-at, mert egyáltalán nem rossz a cucc, de a Morgoth-tól valami 10 pontos robbanást vártam. De nem dühből akarok pontozni, szóval nyolc.
Nagy kár érte, mert zeneileg jó, de az igénytelenül megcsinált dobhangzás sokat ront rajta.
WTF?! Nekem ők eddig teljesen kimaradtak. Pótolni kell.
A zenéről a régi Crematory, Cemetary világa jut eszembe, bár nem szerettem azokat se. A verbális és vizuális koncepció több, mint cikis és igazából a dobokat leszámítva a zene sem értékelhető. A dobos király.
Korábban sem volt semmi, amit csináltak, de ez a csúcslemezük. Ehhez képest meglepően kevéssé ismert és emlegetett banda.
Ezekben a srácokban látok fantáziát...egész progresszív dolgokat villantanak meg néhe...azért a végére a lekesedésem alább hagyott, talán majd legközelebb
Nem érzem ezt tisztán blacknek, nagyon sok itt a death metálos hatás is. Király anyag, bár úgy érzem, hogy a következő hónapban már nem fogok rá emlékezni...annyira nem maradandóak itt a témák.
Idén ez volt az egyik, amire nagyon vártam. Csalódni nem csalódtam, de valami apró még hiányzik nekem a 10-ponthoz (legalább nem egy újabb Odium lett az eredmény). Nagyon a 90-es évek zenéit idézi a lemez hangulata, jófajta középtempós death metál egyedi tálalásban. A hangzás (főleg a gitárok) az teljesen rájuk jellemző. Még érlelem ezt a rozsdás behemótot.
Mi a fenének kellett a kard és miegyébmás csörömpölése...és a férfikórus szerű szinti zöngés...sablonos és unalmas.
Na neee...ez pont olyan hatást vált ki bennem, mintha az albumborító megelevenedett volna. Mit keres három színes háromszög egy sivár tájon? Alig vártam, hogy vége legyen...végig az volt az érzésem, hogy egy nagy ananász szorult a fülelmbe és rohadtul fájt. Avantgard...ez..avantgard? A múltkori A Forest of A Stars avantgard volt, de ez csak egy túlművészkedett óbégatás.
Szegeden nagyon elszaporodtak az extrém metál bandák...csak hallanék már valami jót is! A zene elmenne, ha nem lenne benne az ultra gagyi szinti. Az elektronikától annyira műanyag lett, hogy néha már Nevergreen-nek is beillene a zene. Inkább valami értelmes oldschool anyagot hallganék. A borítóról pedig...hát legalább a csaj bugyija tiszta maradt a nagy vérengzésben...Tessék tanulni a Cannibal Corpse-tól vagy más grdin bandától, ha már ilyen borító van a tervben.
Ennyire egy szentimentális ömlengést...pedig nagyon minőségi anyag lenne! Legfőképp a vokál teszi az egészet olyan émelyítővé, de a gitártémák is néha nekiiramodnak. A sötétség viszont hiányzik belőle...
Biztos jól érezték magukat a fiúk, amíg feljátszották az albumot, én azonban annyira nem érzem jól magam, amíg hallgatom. :-) Nagy baj nincs vele egyébként, csak nekem elég unalmas.
Nagyon jó ez, ennek ellenére úgy érzem, maradtak még benne lehetőségek. Még jobb dalok, még egy kicsivel több változatosság. A hangulatát tekintve viszont tényleg nagyon ütős.
Nem csinál semmi forradalmi dolgot, egyszerűen csak jó.
Átlagos. A béna dobhangzást meg már sokan említették, természetesen joggal.
Annyira magas szinten zenélnek, hogy erre én nem tudok kevesebbet adni. Természetesen nagyon nehéz anyag, mint a zenekar majd minden eddigi műve, de számomra élvezet minden perce, ezzel a hogy is mondjam... erősen beteg vokállal együtt.
A zene szerintem nem olyan rossz, de ez az ének címén előadott mormogás nagyon nem jön be. A szövegekkel nem foglalkozom, mindig mondom, hogy a hazai csapatok szövegvilágának az a hátránya a külföldi menőkkel szemben, hogy értjük őket. :-) Nálunk sem énekelnek nagyobb baromságokról, mint külföldön, tisztelet mindkét fronton a kivételnek. A borító kétségtelenül visszataszító. Összességében felejtős a dolog.
Nem rossz, de nem is annyira nagy szám. Több mélység jó lett volna.
Nagyon kisujjból kirázott,valahonnan megmaradt ötletek kompozíziója!
Helyén kezelve a zenét,akkor is a középszerűnél is csak kicsit jobb!
Nem lett nagy robbanás az új lemez,meg amúgy is nehéz lehetett a visszatérés a techno világából.Az hogy a rockerszív vagy a pénz döntött a visszatérés mellett, ki-ki döntse el!
Nem azt mondom hogy ez olyan,de ma már a kisszobában egy pc-vel,a pizzás doboz tornyok mellett, lehet ilyet produkciót kreálni!A végeredmény nekem ilyen lett!
Néha kényszerzubbonyos volt az ének,mintha egy inkvizíciós pap küldené máglyára a polgárt!A sok töltelék komplexitásos,húzzuk el a nótát 12 percig filozófia nekem nem jött be!
A szájber prüntyögtetés teljesen feleslegesnek éreztem,nekem csak elvett,hozzá nem tett!De én már csak ilyen elektrofób vagyok!
Ezen a Hp-n nálam ez nyert!
Ez a lemez simán elment volna mellettem a hp nélkül. Kár lett volna érte. Üdv az ajánlónak!
Messziről felismerhetően morgoth-os. Ám manapság ez kevés, én is jobbra számítottam, és a hangzása sem tetszik.
Vörös Erik utódai átgázoltak az észak-amerikai kontinensen. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint ez a lemez, amely Oregonban született, de minden ízében viking. Az atmoszférikus black mellett szeles, zord, nordikus témák sorakoznak a lemez egészén. A hangulata magáért beszél, a többi csak affinitás kérdése. Még emelkedhet a pont...
Továbbra sem tudok megbarátkozni ezzel a zenekarral. Értem, hogy szembe megy mindenféle konvencióval, de nekem semmit sem jelent, inkább csak idegesít...
Kínosnak nem érzem, inkább csak teljesen jellegtelennek. Talán a következő...
Jó lemez, de azok közül, amelyek hamarosan kikerülnek a belső körből. Nem érzek késztetést az újbóli meghallgatásra.
Nem hallottam még a korabeli lemezeiket, viszont az Ungod egyértelműen unalmas és halál egysíkú zene, aminek már-már majdhogynem előnye származik ezen tulajdonságaiból...de azért mégsem. Ennyire már nem vagyok vevő a death metálra, válogatás nélkül.
Hát, én a DHG-tól mindig is megtartottam a három lépés távolságot. Pedig ez a zenei irányvonal bejövős alapvetően. Iszonyat nehéz zene szerintem, bár nem annyira, mint a Supervillian Outcast volt... az ott van minden idők legnehezebben emészthető anyagai között. Jelen pillanatban nem tudom mi lesz a sorsa, sok hallgatás kell(ene) még.
Ez nálam a nagyon "júúj" kategória. Abszolút semmi amit értékelni lehetne.
A 2010-es debüt valami elképesztő volt, mély nyomokat hagyott bennem. Már-már klasszikusként tekintek arra az anyagra. Itt még nem érzem hogy akkora dalóriásokat írtak volna a srácok, de a mai mezőnyben ez egy sima kilences...
Végre! Élő, lüktető hangszerek. Frankós hangulat, kiemelkedő dalok és témák. Értékes anyag.
Nekem ez valamiért baromira bejön. Valahogy tök természetesen jön belőle a korai Death érzésvilága, meg egy kis Obitrutyi is. Nem baj, hogy csak ennyit tud. Ez viszont néha sokkal többet ér, mint a megveszekedett világmegváltás, ami sokszor képes fojtogatni a hallgatót, meg erőszexuálni a fülét, hogy mennyire hiperjajjdenagyújítás megy itt éppen végbe.
Furcsa volt első blikkre a már jól megszokott elmebeteg elektronika hiánya, de aztán szépen kikerekedett, hogy anélkül is mestere a csapat a stílusának. Kevésbé experimental mint eddig, de erősödött az avantgarde vonal. Csúcsszuper!
Óhhh baz+, hányszor, hány bandától hallottam már ezt... Brutál hervasztó. A dob programozott, ez egyértelműen hallatszik. A magyar szövegek olyanok, amilyenek... Ilyeneket írnak a középsulisok miután bebasznak a tablettásboros fröccstől és szimatszatyorral a vállukon 3/4-es műbőrkabátban fetrengenek valami belvárosi park buxusligete alatt, miközben Ossián örökzöldeket óbégatnak hányásfoltos szájukkal. Csodás.
Nagyon eredeti, de nem mondhatom azt, hogy maradéktalanul tetszett. A pontszámomba beleszólt az a bizonyos eredetiség is... Az viszont zavart, hogy a dalokban nem sok kapaszkodó van. Egy dal még érdekes egy ilyenből, de egy egész lemez egyben egyszerűen unalmassá válik...
Nem bántom, pedig tudnám...
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 283. 284. 285. 286. 287. 288. 289. 290. ... 351. Full screen Vertikális nézet
2015. április 18.
arallu72 bandeeraz banya07 boymester farrrkas kopi Lew mike666 nascence Pistike66 rudolftor viribusunitis Critical_Message ∑:
1. mike666
Barren Earth
On Lonely Towers
7 8 10 8 8 8 8 10 7 7.5 7.5 8 9 8.1
2. farrrkas
Misþyrming
Söngvar Elds Og Óreiðu
7.5 8 7 9 9 7 7 8.5 8.5 8.5 6 7.5   7.8
3. arallu72
Morgoth
Ungod
8 7 7 7 7 7.5 9 8 9.5 8 7 7.5 6 7.7
4. Pistike66
Dødheimsgard
A Umbra Omega
7 6 8 6 9 6 10 10 2 10 7 6 7.5 7.3
5. banya07
AEQUOREA
Tellurian
5 6 9 5 6.5 8 7 7 8 5 6.5 8   6.8
6. viribusunitis
Utstøtt
Hjørungavågr
5 4.5 5 6 5 4 5 6.5 5 5 5 9.5   5.5
7. boymester
Evil's Tears
A napon, mikor meghaltál
6 2.5 4 4 3 5 3 3 3 4 5 5.5 2 4
∑:
6.5 6 7.1 6.4 6.8 6.5 7 7.6 6.1 6.9 6.3 7.4 6.1 6.7
boymester 2015. április 15., szerda, 18:21
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3132
Nyomjátok itt a reklámot az O betűs bandának:) Nekem van egy elméletem, mire fel ezen banda és pár hozzá hasonló népszerűsége: mer' a nyócvanas évekbe nem vót más. Meg azóta sincs nemzetközileg is vállalható szintű magyar heavy metal együttesünk, meg má nem is lesz. Persze van aki el van vele, ez hangulatfüggű, vagy élethelyzet hozza (lásd katonaság, vagy pár fiatalkori jó buli), de a minőség bizony stílustól függetlenül egy mérhető jelenség. Én személy szerint legalább tíz éve nem figyelem a magyar zenei életet magazin formájában, mert már akkor meguntam, hogy el akarták nekem magyarázni, mit kell szeretnem, mi a "trendi" (számomra ez a világ egyik leghányingerkeltőbb kifejezése).

Ez meg itt a heavy metal \m/


--
Youtube csatorna
emp 2015. április 15., szerda, 14:32
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Én havonta ellógok a CD Pincébe és turkálok magamnak 2-3 CD-t. Most, hogy megtehetem, leginkább visszavásárolom azokat a kedves lemezeket, amiket anno beáldoztam, hogy a megspórolt zseb és kajapénzt kiegészítve kijöjjön belőle mondjuk két aktuális megjelenés. :-)
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
mike666 2015. április 15., szerda, 14:28
mike666
Csatlakozott:
2009. május 19.
Hozzászólások: 444
Válasz emp üzenetére:

csak, úgy olvasgatnivalónak:

http://www.origo.hu/gazdasag/20150415-tortenelmi-fordulopont-a-zeneiparban.html


Én Spotify-t tolok családi csomagban hónapok óta. Teljesen jó és kényelmes. De az érzés pótolhatatlan, amikor hoz a postás egy csomag obskurus underground fanzine-t, CD-t és kazettát, főleg amikor csak úgy borító alapján rendelsz :-) De ezek valószínűleg amúgy sem képezik részét a statisztikának (hrhr)
boymester 2015. április 15., szerda, 14:17
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3132
Válasz ZolixiusRex üzenetére:

Számomra az Ossian a Maróthy Zoli, Vörös Gabi és Tobola Csaba féle felállással volt addig hiteles, amíg a földbe nem állt. - Ez az "új" nem kicsit olyan, mint az újramelegített paprikás krumpli...

Az pedig, hogy sokan vallják be, hogy a Depeche Mode igenis nagy hatással volt rájuk, hát istenem. Baj, ha az ember másféle zenét is hallgat a "kőmetálon" kívül?!

Kíváncsian várom a kommenteket. - Már csak azért is, mert nálam igen csak jól megfért anno a Moby Dick, és Aerosmith mellett a Spice Girls, vagy a Tony Braxton féle soul zene. - Azt már meg ne merjétek megkérdezni, hogy hogyan jutottam el pl.:a Gutted féle gyilkolós zenéhez. :-)

Még valami, nekem az Omen, Pokolgép, Ossian nóták hangszerelésével (is) voltak gondjaim... - Ha értitek.


Nagy királyság a régi rock&roll, a beat korszak és a hatvanas évek vége...aztán a hetvenes rátesz egy lapáttal a Zeppelintől a Bee Gees-ig, de azért megfejelem időnként szabadidőmet fúziós jazz/rock cuccokkal, vagy hippizenével, ha megunom jöhet Jean Michael Jarre, meg Oldfield, takírításhoz jöhetnek a 80-as évek, Roxettől a Slayerig, betonozáshoz death, doom és ezek finom keverékei, ha remegtetni akarom kicsi lelkem a téli fagyban black, ha hangszeres élvezetekre, durva kompozíciókra vágyom, prog metal és ha tele a tököm az egésszel egy kis reggae, rap, világzenei és magyar folk zene...minden műfajnak megvan a maga minőségi képviselője, értéke, létjogosultsága és legalja egyaránt, hogy kinek melyik falat kell a tortából épp, az csak a nyitottságától és az étvágyától függ. Hogy mi szar és mi nem szar, azt nekem senki nem mondhatja meg, azért van agyam, hogy meghallgassam és az ítéletemet, véleményemet kialakítsam, tököm meg hogy kiálljak mellette és keblemre öleljem a fincsi nehézfémet ami az itteni forgácsműhelyben a koszos padlóra hull....jeah.
--
Youtube csatorna
emp 2015. április 15., szerda, 14:01
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
csak, úgy olvasgatnivalónak:

http://www.origo.hu/gazdasag/20150415-tortenelmi-fordulopont-a-zeneiparban.html
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
mike666 2015. április 15., szerda, 09:32
mike666
Csatlakozott:
2009. május 19.
Hozzászólások: 444
Nem tudom, mi az a kockametál, de szerintem a Running Wild meg az Accept király bandák! A legújabb Accept az egyik legjobb lemezük lett!

Ossian is jó volt, sokat hallgattam én is az Itéletnapot és társait, sőt, ezeket ma is meg tudom hallgatni jó szívvel, de a Lélekerőn és a korábbi jó pár Ossian lemezen található kétbites langyi zenére nyomunk demagóg sablonszövegeket cucc hallatán inkább csak feszengeni kezdek és felidegesít.

A korabeli különbségek magyarázata szerintem nem nagy dolog, természetes, hogy a fejlettebb, jobb módú országok technikailag jobban felkészült, sok tekintetben igényesebb produktumokat termelnek ki.

Ami a magyar bandákat nagyszerűvé tette a hőskorban, az az őszinte életérzés és hangulat, ami feledtetni tudta a technikai hiányosságokat is.

A régi magyar zenekarok közül szerintem egyedül a Tankcsapdában maradt még valami a régi lendületből, na meg a VHK-ban, de az más tészta.
ZolixiusRex 2015. április 15., szerda, 07:15
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Számomra az Ossian a Maróthy Zoli, Vörös Gabi és Tobola Csaba féle felállással volt addig hiteles, amíg a földbe nem állt. - Ez az "új" nem kicsit olyan, mint az újramelegített paprikás krumpli...

Az pedig, hogy sokan vallják be, hogy a Depeche Mode igenis nagy hatással volt rájuk, hát istenem. Baj, ha az ember másféle zenét is hallgat a "kőmetálon" kívül?!

Kíváncsian várom a kommenteket. - Már csak azért is, mert nálam igen csak jól megfért anno a Moby Dick, és Aerosmith mellett a Spice Girls, vagy a Tony Braxton féle soul zene. - Azt már meg ne merjétek megkérdezni, hogy hogyan jutottam el pl.:a Gutted féle gyilkolós zenéhez. :-)

Még valami, nekem az Omen, Pokolgép, Ossian nóták hangszerelésével (is) voltak gondjaim... - Ha értitek.
--
In Grind We Trust!
emp 2015. április 14., kedd, 23:25
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Az, hogy a véleményedet állandó jelleggel úgy fogalmazod meg, mintha az általános érvényű lenne, kiterjesztve azt képzelt táborokra, arra enged következtetni, hogy nagyon bizonytalan vagy magadban. Kevésnek érzed az önálló véleményedet, kell mögé egy csapat, akik majd a létszámukkal igazolják az igazadat.

Minden kijelentéseddel valamiféle szekértáborba próbálsz kapaszkodni, és minden ellenérzésedet és félelmedet "őrájuk" vetíted ki. A másik táborra, azokra akik így meg úgy gondolkoznak, a Depechesek, a Led Zeppelinesek, akik szerint kocka a Running wild, vagy bármilyen általános véleményt fogalmaznak meg.

Ne félj első szám egyes személyben fogalmazni és felvállalni a véleményedet, kevesebb nem leszel tőle, csak is több. Illetve ha olyan véleménnyel találkozol, ami nem passzol a Te általad kialakított képbe, akkor az első ellenérzést leküzdve tedd fel a kérdést magadban: miért gondolhatja ezt így a másik? Ha az a válasz, hogy mert hülye barom, akkor rossz úton jársz. :-) Próbáld meg beleképzelni magad a másik szerepébe és magadnak elmondani, hogy miért van a másiknak igaza.

Azonnal választ kapsz egy valagnyi olyan kérdésre, amik valójában nem is kérdések. :-)
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.035 seconds to render