Egyként kiragadva tízpontos, egészben hallgatva megúnom. Nekem az Anathema - Closer az etalon. Annyi elég is nekem ha ilyenre vágyom.
Nem az én zeném. De vannak ennek is szerelmesei. A grungery.hu-t érdemes olvasni. Épp néztem van Szarka Joseph interjú is, régen nagy hangpróbázó volt a hammernél. Nem ide tartozik de valahogy eszembe jutott a Coroner - Grin lemeze. Na meg is hallgatom
Zeneileg egyáltalán nem volt rossz. Az ének nem tetszett itt-ott. Sőt elég sok helyen nem tetszett mert azért nem ilyenhez vagyok szokva. Csak néha tévedek ilyen zenékhez. Meg lehet hallgatni.
Nem igazán az én zeném és az ének se nagyon tetszik a lemez második felében. Nem a hangszín hanem ahogy énekel. Végülis nem rossz zene, de nem érzem benne azt mint mások.
Bakker először mikor kissé belehallgattam tetszett, de mikor az egész lemez lement nem bírtam feldolgozni ezt az éneket. Túl van ez énekelve. Nekem olyan kissé Sentenced (persze nem az első mert az 10 pontos) jutott eszembe néha. Nem jön ez be nekem.
Bérlel élnek a babér leléleh, ha te kihorászol, s más birhangol annak táncos kence. Kb. ennyi értelme volt ennek a zenének. Én a death metalt nem így szeretem. Csörömpölnek itt rendesen nem tagadom. De ennek a hosszútávú megmaradása igen reménytelen. Persze ez csak az én véleményem.
Az előző lemezen található trombitás (tököm se tudja nem vagyok szakértő a fúvósokban) részei és számomra nem dallamokat képviselő hanem összevissza játszásai nem jöttek be. Szerencsére ezt elhagyták, és egy hangulati szinte dark ambient lemezt alkottak, ami nekem nagyon bejött.
A jófajta black darálás az előnye. Sőt szeretem ezt a megközelítést is. Csak lehetne ez megjegyezhetőbb is. Lehet hülyén hangzik, de a Tristitia első lemeze attól jó mert keveri a két stílust. Persze az inkább doom, meg néha laikus füllel is hamisnak hallom mégis jobban tetszik.
Végülis a fing is azért büdös, hogy a süketek is élvezhessék. Ezzel nem azt akarom mondani,hogy csak a borító tetszett de az énekhanggal nekem is bajok voltak, bár zeneileg nem rossz. De nem is nagy durranás.
Nekem ez olyan volt mint egy hosszú reggeli fingom. Amíg toltam is élveztem, de a végére (mire kinyomtam) azért megkönnyebbültem. Szóval ebből ez sok volt és vártam a végét, de egyáltalán nem rossz. Mindenesetre nekem a 2007-es demo sokkal jobb. Már a To The Void se jött be. Pedig az enciklopédián 100 százalék. Igaz csak egy a vélemény.
A Sleeping Pulse (ami ugye egy sideproject) köröket ver erre a lemezre. Még az első szám után reménykedtem, de mély unalomba fulladt. Kár érte.
Nem nagyon tudok rá mit mondani egyszerűen csak nem az én világom.
Ez a jazz-ba öntött kórság nem az én világom alig bírtam kivárni a végét elenyészően kevés pillanat volt pozitív hatással rám. Nagyon vártam a végét, több esélyt nem kap.
Az Égrengető megjelenésekor azonnal elmentettem a BC linket, nap mint nap visszanéztem meghallgatni és vártam a megjelenést. Aztán egy kicsit csalódást okozott, mert a többi szám nem érte el nálam ezt a színvonalat.
Annak idején a 7 bells nagy kedvenc volt most is belehallgattam , hogy jól emlékszem-e de ez most olyan mintha nem is azta a bandát hallgatnám. Nem biztos , hogy szerencsés dolog egy ilyen stílusváltást lenyomni az együttest kedvelők torkán. Arra ott vannak a sideprojectek inkább.
Sokszor nekifutottam, próbáltam megérteni a nagy lelkesedést, de de nekem ez nem. A sz@r hangzással kenték ela többnyire középszerű témákat. Amikor sikerült kipiszkálni néhány foszlányt a zajból akkor volt néhány jó pillanat de ez kevés
Ez már nem is igazán zene, hanem olyan mint egy zenés rádiójáték. Ha érteném lehet, hogy többet is kapna de így csak ennyi.
Nem vagyok se pandamaci se varjú mégis tetszett.
Először a borító fogott meg utána pedig az egész lemez. Nagyon jó a hangulat változatos a zene és a vokál sem zavar pedig nem szeretema core-os dolgokat.
Eleinte jó ötletnek tűnt Jean Michel Jarre-t kombinálni a death doom-mal de a lemez második felére elfogyott a mondanivaló.
Finom selyemmel és csipkével fojt meg szépen lassan. Nem erőszakosan, hanem szolíd visszafogottsággal. Tökéletes aláfestője egy kellemetlen, szeles, esős vasárnap délutánnak. Csodaszép! Nagaarum és emp megénekelte már a többit.
A rengeteg tapintható és tettem érhető hatás ellenére is engem elszórakoztatott. Nagyon is. Örömteli, hogy itthon is születnek ilyen lemezek. Nem mondom, hogy szerelemre lobbantam az anyag iránt, de megleptek.
Szerencsére a Prehistoricisms albumuk felé kanyarodtak vissza. Nem való ez itt mindenkinek, sőt a többség minden bizonnyal nem fogja érteni, de nem is kell. Agyas, rétegzett muzsika számomra kedve arányokkal és megoldásokkal és még sodrása is van.
Ügyesek, jók a dalok, de a katarzis ennek ellenére részemről elmaradt. Itt is nyugtázni tudom, hogy van remény a magyar undergroundban. Az igazi átütő siker viszont még várat magára.
Meghallgattam többször csak ezt a lemezt, aztán betettem elé az előző kettőt és úgy is lement az egész kör 2x. El akartam kerülni az elfogultságot, és hagytam érni. Nagy utat tettek meg az elmúlt években, de egy valami nem változott: csak rájuk jellemző hangulat és olyan harmóniák ragadják el az embert, amelyekkel csak nagyon kevesek rendelkeznek. Értő fülek és nyitott elme kell a befogadáshoz, de ha ez megvan, akkor a jutalom sem marad el.
Így kell igazán gonosz death metalt csiholni. Pont annyi a hangzásban a kása, hogy az adjon és ne elvegyen a produkcióból. Irtózatos súlya van. Iskolapélda, hogy kell kompromisszumoktól mentesen csinálni az ilyesmit.
Baromi jó is lehetne, ha nem lenne ennyi a rádiójáték, és a teátrális részlet. Sajnos van, hogy átlépik a hangulatkeltés határát és elkezdenek tölteléket gyártani. Teljesen felesleges és indokolatlan textúrák sorakoznak hosszú perceken át. Az elektronikus szaggatásokat meg végképp felejtsék el. Kár érte, mert amúgy piszok ötletes és hangulatos azokon a részeken, ahol valóban zenélnek is, nem csak hangmintákat masszíroznak.
Megkínálom egy ilyen szép ponttal, mert igen érdekes volt, amit hallottam. Sokszor lement, mert nehezen találtam ki, hogy végül is hogy értékeljem. Azért nem lett több, mert azért volt, ahol nekem sántított a különböző stílusok harmonizálása.
Ezzel komoly bajban vagyok. Jó ez valahol, csak engem nem fogott meg. Inkább érzem tisztes iparos melónak, mint kiugró teljesítménynek. Zavart az ének is. Nem, nem azért, hanem a hangszín. Inkább hallgatom az Antimatter-féle busongást és AZT az éneket (Mick Moss).
Szinti nélkül meglehetősen középszerű lenne. Részemről mondjuk olyan nagyon sokat nem javítottak ezzel a helyzeten.
Erősen hangulatzene, de ami jó az jó.
Kerek, alapos, profi munka, ezt elismerem, de nem nekem szól. Ezt a fajta metalkodást pillanatok alatt meg tudom unni. Őszinteségnek, egyediségnek pedig szikrája sincs benne.
Kellemes ez így év végére, kicsit nekem is hiányzik a jó prog vonal, régen nagyon szerettem, de úgy beteltem vele (főleg, hogy az előremutatás gyakorlatilag megszűnt), mint karácsonykor a Reszkessetek betörőkkel...
Meg kell törnöm a diadalmenetet, nekem ez az ének néha túl sok nyújtást adott. De post jelzővel ellátott, hazai zenénél ez a pont nálam a dicsőség netovábbja.
Hatalmas hullámokban érkezik a hangulat, viszont közöttük néha nagy a szélcsend és az unalom.
Pusztuljon a férgese! Legalább annyira hangulatzene, mint az Antimatter, csak a másik végletből!
Az életben nem leltem volna rá erre a lemezre hp nélkül. Nagyon megtalált magának. Csak türelmes embereknek!
Nemrég gondolkodtam a beajánlásán, de megelőztetek. Már hallgatom egy ideje.
Ahogy emp megjósolta, a vokál hazavágta nálam a lemezt. Amúgy egész jó lehetett volna.
Egy nagyon érdekes, egyedi világ kiemelkedő ötletek nélkül.
Kifejezetten hangulatfüggő zene ez, van amikor nem igazán hat, máskor meg olyan kellemes hogy az ember fejfájása is elmúlik tőle. Igazából a "Saviour" etalon lemez óta egyik lemez sem hatott meg különösen el kell ismerni hogy Michael Mossnak van dalszerzői tehetsége, bár nekem hiányzik Duncan Patterson.Szép és szomorkás akusztikus dallamok és elborultság, igy jellemezném a lemezt.
No, micsoda kellemes meglepetés, nekem nem szólt senki hogy egy ilyen banda is létezik, pedig a nevük alapján nem sok jóra számitottam de ez a mittudomén milyen stilusú zene nagyon állat. Búg a füledbe mint a Kyuss, elszállsz tőle mint a Tool-tól és az ének nagyon ott van. Olykor nu-metálos meg nem valami egyedi/egyényi de engem ez nem zavar mert kellemes, jól megirt muzsika.
Nekem az Intronaut sosem jött be igazán, szimpatikus a hozzáállásuk de a lemezeik mindig elmentek mellettem. Lehet ez az album változtatni fog a dolgokon. Odafigyelést igénylő, fifikás metál ez, érzem benne a potenciált.
Ami jó az jó. Itt nincs mese, ez egyből hat. Profi, érett, költői muzsika magasztos énekkel tarkitva. A Borknagar neve töbször is eszembe jutott hallgatás közben (The Olden Domain) ami különösen jó pont mert manapság nem sok ilyen tipusú/minőségü lemezt lehet hallani. Talán az egyetlen probléma vele hogy lehet hamar megunhatóvá válik. De hadd zengjen.
Most találkozom először eme bandával és azt kell mondanom hogy ennek a lemeznek vannak jó pillanatai, de ezt a macskahangú énekest le kellene cserélni.Amúgy is vontatott a zene, ami önmagában nem lenne baj, mégha sokszor nyálas is ám akkor már inkább csináltak volna egy instrumentális lemezt mert ez a muksó az unott hangjával mindent elront.
Én csak a dobot hallom ebböl a masszából.Ez a kaotikus pincehangzás párositva a barátságtalan riffekkel lehet hogy 15 évvel ezelőtt bejött volna de most csak a neuronjaimat öli meg.Igen, sötét, gonosz meg veszedelmes de az egész lemez összemosodik, amikor sikerül kibogozni egy gitártémát úgy tünik mintha az egész lemez alatt csak az az egy téma száguldozna, bár a lemez második felében miután már megszoktuk a hangzást (meg előkerül egy-pár lassú téma)sikerül valami kézzelfoghatónak is kimászni a mocsárból, de az általános képen ez már nem változtat.Annyival maradtam hogy ra-ta-ta-ta-ta. Sajnálom, én probálkoztam.
Kétségtelenül eléri hatását az album. Szinte érezni a megfagyott hullák bűzét a téli, ködös levegőben. Viszont hosszúnak, nyújtottnak érzem a lemezt, kevesebb üresjárattal vagy picit jobb nótákkal (mint például a 6-ik) jobb alkotás születhetett volna.
Ez igazán jól esett a kárhozott lelkemnek. Köszönöm.
Kicsit éretlen de már finom. Kiváncsian várom a következő termést.
A szintitémák nagyon feldobják ezt az amúgy szomorkás de nem nyomasztó doom lemezt, kifejezetten érdekesnek találom ezek a filmes/elszállos témák ötvözetét a lassú sokszor mogorva gitár témáival, mintha egy spanyol horrorfilmet néznék. Hangulatilag valahol a korai Ereb Altor és Alcest lemezei között helyezkedik el.Kellemes kis muzsika.
Nagyon szép zene. Ilyenre mindig szükség(em) van!
A Hammerworld magazin CD mellékletei csak kis százalékban szólnak hozzám, de alkalmanként akad egy-egy olyan CD is, amelynek nagyon tudok örülni. A robotok új lemeze is ilyen. Többször is lepörgött már, nekem tetszik, amit összehoztak, és azok a részek jönnek be a legjobban, ahol a Fates Warning modernebb korszaka is érintőlegesen felsejlik a dalokban.
Mindenképpen izgalmas ez a prog metal anyag, igaz, nehezen emészthető is egyben. Ellenben, úgy igazán, mégsem tudtam megkapaszkodni benne. Lehet, hogy idővel közelebb kerülünk egymáshoz.
Ilyen egy minden szempontból tökéletes lemez! A pontszám nem lehet dilemma tárgya! Nagyon erős körnek tűnik ez nekem.
Uramisten! Én ezt a zenekart idén hírezéskor ismertem meg, de akkor még nem tudtam, hogy le fog esni az állam a hallgatása közben. Ez egyszerűen bámulatos! Elsőre még nem adta meg magát, de harmadjára már futkosott a hátamon a hideg a gyönyörűségtől. Igazi karácsonyi ajándék. Hogy három tízesem legyen egyetlen HP-n belül, ezt nem lehet bírni. Legalább 5 lemez van csak ebben a körben, amelyet állandóan hallgatnék. Legközelebb valami olyat kell beajánlanom, amit már agyonhallgattam, hogy maradjon időm rendesen meghallgatni ezeket (is). Nyolcas fölött most először van az átlagom. Ez az év legerősebb köre számomra. A Secrets of the Moon ajánlója jelentkezzen nálam a rekesz söréért!
Szurokfekete, mindent elsöprő death metal. Megsemmisítő hatása van!
Nem reménytelen a dolog, de engem is inkább zavart a háttérben forgatott film. Nálam ez a nyugodtan kihagyható kategória.
Nagyszerű és különleges. Elsöprő, de emlékezetes. Az ötödik tétel dallamai, például, szenzációsak és rendkívül fogósak! Van mit hallgatni a karácsonyfa alatt.
Ebben tényleg van minden! Nem engedi meg a hallgatónak azt a kényelmességet, hogy ráüljön egy hangulatra, és abba beleélve magát, elutazgasson a hátán. Figyelemre, nyitottságra kötelez, és azonnali újrahallgatásra, egy új hozzáállással. Nekem többnyire tetszett az anyag, bár nem minden elemével tudok maximálisan megbékélni. Először hetest, majd hét és felet akartam adni, de egyre üdítőbben hat a devianciája, úgyhogy nyolcnál kisebbet nem adhatok. Ez egy jó lemez!
Az Alcest párhuzamot én is érzem, de az Ixion egyelőre még nem tart az Alcest színvonalán. Ennek ellenére kimondottan kellemes zene ez is. Az Allegiance és a Doom egészen kiemelkedő, a közepe táján viszont van egy-két átlagos (nem rossz) darab is.
Nagyon jó az Antimatter életmű eddig... érdemes a ráérősebb perceinkre hagyni valóban.
Van pár érdekesebb pillanata a lemeznek, de a magamfajtának csak időpocsékolás az ilyesmi zenék hallgatása.
Azt hiszem megérdemli a lemez azt hogy nyerje ezt a kört, de számomra a 3 évvel ezelőtti, utolsó Neokhrome néven kiadott lemez több frissességgel bírt. Nekem ott hibádzik a Zeng, hogy nagyon úszni akar a ma divatos post-black árral.
Nekem eddig nem nagyon tetszett a SotM zenei világa, de most egy számomra szimpatikus irányba indultak el...én nem bánom.
A jófajta szólók, a tetszetős borító és a magabiztos hangszerkezelés tévútra vitt... valójában ez egy elég gyenge és üres lemez, az ének meg egyszerűen középszerű.
Nagyon nem az én világom
Nem az én világom, de megkapják az 5 pontot a magyar underground támogatása miatt
Az ének szerintem túl "nyálas"..nem fogom mégegyszer meghallgatni valószínűleg
Jó ez csak nekem eléggé hangulatfüggő...
Szenzációs ez a zenekar lemezről lemezre tudnak újat mutatni még úgyis hogy a fekete fém szinte már jelen sincs a lemezen, biztos előkelő helyen a végez az év végi toplistámon.
Valahogy ez most nem jön be, sokadik hallgatás után sem
Nagyon sokszor meghallgattam, mert nem tudtam eldönteni hogy lehúzzam vagy ne, a nem mellett döntöttem így mostanra napi vendég a lejátszómban...köszi az ajánlónak
Kifejezetten tudom értékelni hogy kikerült egy változatos black lemez...
Remek zene de a nyávogós ének idegesít, ha azt elhagynák sima 10-es
Unalomba fullad a szintetizátoros témák miatt annyi amennyi nálam...
Első hallgatásra csak a háttérben ment, néha-néha jobban odafigyelve egész jónak tűnt. Ehhez képest, amikor leültem figyelmesen meghallgatni, a rendkívül sokat ígérő nyitódal után teljesen leült, egyáltalán nem tudott meghatni. A Can of Worms és az Integrity még tartogatott kellemesebb pillanatokat.
Nagyjából ugyanazt gondolom mint még jónéhányan rajtam kívül. Nem feltétlenül nekem szóló zene, de nagyon jól össze van rakva. Magamtól biztos nem fogom gyakran hallgatni, de ha valaki beteszi egyáltalán nem fog zavarni, sőt.
Számomra itt csak számok vannak, de nem DALOK.
Jól felismerhető stílus/hangzás, koncepció, nagyszerű dalok, hangulat, nulla töltelék. Valahogy így kell/érdemes ezt csinálni. Az év végi listámon előkelő helyet fog kapni.
Hogy őszinte legyek nekem is elcsapja a gyomrom az ének, pedig jó lenne ez, de valahogy mégsem akar működni.
Ez nem egy egyszerű dolog, két hallgatás ennek messze nem elég, így hát megérzésre lövöm be a pontot, aztán 10-15 hallgatás után el tudom majd dönteni, hogy hányadán állunk valójában. Sötét és sűrű mint a szurok.
Nagyon jól felépített zene, a masszív black alapot tökéletesen kiegészíti a templomi ének, ami markáns arcot ad neki. Köszi az ajánlónak.
Az erőteljes zenéhez szerintem nagyon jól megy az ugyancsak energikus ének, a lágyabb részek pedig elgendő időt hagynak, hogy szusszanjon egyet az ember. Stílusában kifejezetten erősnek érzem.
Nem is az én zeném, nem is hallok extrát, ami felkeltené az érdeklődésemet.
A nem rádióbarát popzene ritka, mint a fehér holló. De nem csak ezért kell megdicsérjem. A dalok felépítése, a profi produkció, és a "kevesebb több" elv alkalmazása is nagyon szimpatikus. Értem ez alatt például a nagyszerű énekes alázatos hozzáállását. Ilyen hanggal végigdominálhatta volna a lemezt. Mégis megtalálta az egyensúlyt. Egyetlen negatívum, hogy egy kicsit egysíkú. Britsége ordít, és ez itt nagyon jó. Az előző lemezük sokkal kevésbé jött be.
Nem dőlnek le a korlátok, még ha a zenekar saját magára a Bandcampen az alábbi kulcsszavakat adja is meg, hogy: "metal, doom, psychedelic, sludge, stoner". Nem rossz, de ezen dolgok igazi mestereinek a talpát sem csiklandozzák. Mellesleg a totális rádióbarátság nem lenne baj, hiszen rengeteg jó rádiórock csapat van ma is, viszont akkor meg a riffcentrikusságot nem értem. Ismét alátámasztja számomra egy zenekar, hogy szinte csakis a mély undergroundban vannak idehaza igazi értékek. Ott vannak egyedi alkotások. Itt minden másodpercben a hatásokat hallom.
A sznobmutató kileng rendesen. Nem tudom én már ezeket élvezni... Ami tetszett, azt meg villámgyorsan szétcsapták valami felesleges jazzbetéttel, vagy differenciálegyenlettel.
A produkció az valóban átütő, de azon kívül számomra ez messze van a varázslatostól. A post rock ennél fifikásabb kell legyen. Természetesen nem technikailag. Az ének megcsuklatása tényleg a giccsmutatóba lóg. Egyszer - egyszer jó, mindig viszont szar. Mellesleg megint úgy érzem egy kicsit, hogy a nagyszerű hangzás elcsavarta a fejeteket.
A 100%-ban metalzenék általában nálam nem dobogósak, ez alól a Secrets of the Moon viszont kivétel. A legfémesebb, legkeményebb cuccaikért is rajongok. Most viszont meglepődtem, ugyanis a banda ezen lemeze erős eltávolodás a metaltól. Ilyen döntés miatt szinte kizárt, hogy én lehúzzak egy produkciót, mivel a metalt nem tartom a többi műfajnál többnek. Zeneileg, hangzattanilag maximális alkotás, a hangzás nyersessége meg hab a tortán. Ez egy hatalmas zenekar hibátlan lemeze. Benevezem az év lemeze versenyre ezennel.
Ez nem dallamos? Néha kimondottan melodikus. A hangzása is kiváló. A végére nagyon ráálltam.
Kellemes karácsonyi zene :-)
A szlávos hatások tényleg nagyon ütősek, viszont néha mintha egy kicsit túlmelodizálták volna zeneileg
Nem váltja meg a világot...
Borzalmasan lagymatag.
Melepődve nyugtáztam, hogy ez mennyire hasonlít a Sleeping Pulsra....hát úgy tűnik, nem hiába. Itt talán komorabb és merengősebb a hangulat...a csalódottság érzése lengi körbe a dalokat.
Akkor én most nem leszek jófej... A srácok kiválóan megtanultak legózni. Ennek ellenére (vagy köszönhetően ennek?) ez egy műtermék, telis-tele giccses álérzelmekkel, abból a fajtából is a "művészi haldoklással". A tagek közé nem értem, hogyan került oda a doom és a sludge. Ez egy hosszúra nyújtott picsogás, de nem doom és sludge...ha a Crowbar vagy a High on Fire megdörrene mellettük, akkor lefosnák a bokájukat. Zeneileg nem mondanám, hogy rosszak (bár közel sem egyediek), az ének nagyon sokat ront a hangulaton. Néhol a srác már már James Labrienek képzeli magát, de még ő sem hisztizik ennyit egyik DT lemezen sem. Az erőltett manírok mellett a hörgés/rikácsolás(?) koronázza meg az egészet, amikor is szinte már az aranyere verdesi az ínyvitorláját a srácnak. Összeségében megint azt érzem, hogy a magyar mainstream tökéletesen ki lett szolgálva, mégpedig előre megfontolt szándákkal.
Jajj de jó....ezek is túlmatekozták magukat. Egy újabb túlgondolt alkotás. Igen csak újítóak akarnak lenni, közben pedig bizonygatják, hogy igenis kemények..., legalább ne erőltetnék ezt a vonalat...maradjnak a lágyabb/matekos vonultnál...úgy érdekesebb lenne.
Ez nagyon durva...eddig nem is ismertem őket. Ez a zene tele a VHK misztikumával és a Sólstafir-féle motívumokkal...hangosan morajló, elszálló dallamokkal. Az egyszavas cím tökéletesen leírja, hogy mi történik itt...olyan ez mint egy nagyon hosszan zengő visszhang...Nálam is tuti bekerül az évvégi toplistába...Méghogy a Fémforgácson mindig csak ekézzük a magyar bandákat! Az idei felhozatal pont az ellenkezőjét bizonyítja...
Meg is ijedtem az elején, hogy már megint doom muzsika...de nem kellett sokat várni, hogy magával ragadjon. Nagyon odaver az atmoszférája...és a legjobb, hogy a hallgatása közben nem jutott eszembe más, akire hasonlítana...ez is egy kövér 10-es
Tényleg setét és hangulatos...de akkor sem vett le a lábamról. Nem hinném, hogy maradandó lesz számomra.
Egyszerre unalmas és érdekes, bár annyira nem szállnak el, hogy maradandó is legyen nálam.
A Rotting Christ által művelt műfjra hajaz nagyon...csak sokkal letisztultabb. Nagyon kellemes hallgatni való...lehet, hogy még megy feljebb is a pont
Meglepő, de nem a core-os elemek zavartak...hanem az elcseszett hiszti-futamok, amiket próbálnak itt kifejezni...undorító a hangulata, túlságosan is erőltetett. Pedig hangszerügyileg a helyén van minden,csak a jól induló dallamokat mindig elcseszi valami színpadiasan ömlengő álérzelem.
Ez legalább annyira unalas space-muzsika...mint maga a borító. A szinti a gyengéje
Valóban kimondottan hangulatfüggő, hogy hatással van-e rám, vagy sem. Megjelenése idején többször terítéken volt, de nem akart igazán működni. Most újrahallgatva sem. De az igényességét, szépségét értékelem, továbbá azt is, hogy Moss orgánuma többször megidézi Eddie Vedder-ét. De zeneileg is vannak átfedések a Pearl Jam-főnök szóló albumai és a The Judas Table között. Háttérzeneként egyébként kiválóan funkcionál, egy jó könyv mellé tökéletes választás lehet!
Lásd kritika!
Érdekes, hogy BlackZone pont azt az albumukat említette, amelyiket. Ugyanis azon nem alkalmaztak tiszta éneket. Persze zeneileg hasonló volt a szitu, mint most. Nekem az tetszik az Intronaut-ban, hogy elég ügyesen keverik az elszállós témáikban a post rockot a jazzel. A fretless basszusgitárt továbbra is imádom és szerencsére ezúttal sem hanyagolják. Én a dallamos éneknek is örülök, színesebb lett általa a muzsikájuk. Bár nem ismerem az összes albumukat, ez a harmadik, amit hallok tőlük, de eddig ez számomra a legkedvesebb.
Minőségi meg minden, DE! Az ő hatásaik is elég egyértelműek (ének szempontjából VHK, Kátai formációk, zeneileg norvég avantgárd/prog. black bandák) és azt érzem, hogy némileg ráfeküdtek a manapság elég jól futó post vonalra. Ezzel együtt erős anyag, még ha kicsit egykaptafásak is a dalok.
Az engem se zavar, hogy a black metalos alapokat a dark wave-es hangzás vette át és jó pár újdonság is megjelenik, ami mindenképp pozitív. A slide-gitár felbukkanására se hiszem hogy sokan számítottak előzetesen... Az énekes néha Manson-osan tolja, többször pedig olyan erős brit akcentussal, amiről még a The Prodigy is beugrott. Olykor egy kis Primordial-t is érzek, ami szintén örömteli. Valahogy mégsem fogott meg az album hangulata és őszintén szólva a zenét is untam itt-ott.
A magamfajta, alapvetően dallamos muzsikákat favorizálók számára ez megtestesíti az antizene kategóriát. Viszont aki az ilyesmire gyógyul, annak ez tutira jól fog esni. Én köszönöm, nem kérek belőle! :) A két rövid átvezető miatt kapnak egy plusz pontot.
Hmmm... Érdekes, már-már kísérleti zene, de sajnos nem sikerült ráhangolódnom.
Nem átlagos, az tény. Ami egyértelműen a vokál érdeme, hisz komoly dózisban alkalmazza az egyházi éneket, ami eddig talán kevésbé volt jellemző a black alapú fémötvözetekre. Zeneileg már nem érzem annyira unikálisnak. De újítás ide, vagy oda, nekem igen alacsony élvezeti értéket jelent a hallgatása...
Ez igen! Dicséretes mértéktartásra utal, hogy ebből a típusú zenéből megelégedtek 39 perccel! Az sem túl jellemző, hogy átlagban 5 perces nótákat írjanak a hozzájuk hasonló csapatok. Zenei és ének fronton is erős ez a bemutatkozó nagylemez, a gitárszólók élmény számba menőek, a dallamos ének ugyancsak minőségi. Még emelkedhet a pontszám, de ennél lejjebb nem hiszem, hogy menni fog!
A space-es szintitémák kicsit kiemelik a nagy átlagból, de a végére valóban kiszámíthatóvá válik a formula és a dalok is elég egykaptafásak.
Ebben a lehangoló, szürke időben nagyon jól esik ez a szép, szomorú, szívhez szóló zene.
Nem az én zeném, ezért ennél többet nem adhatok neki, de ki kell hangsúlyoznom, hogy ha rajonganék az ilyesmiért, akkor sokkal többet kapna, mert a maga nemében igen jónak hallom.
Kövezzenek meg, de nekem ez nagyon tetszik, igaz, az eddigi Intronaut lemezek is tetszettek. :-) Nehéz, rétegezett, sokszínű, agyas muzsika, kitűnő csemege.
Az ilyesmit sem mindig tudom élvezni, nálam erősen hangulatfüggő, de ha jól esik, akkor nagyon. Ez pedig egy kifejezetten magas színvonalú, kitűnő anyag, ismét egy kiváló hazai lemez.
Kicsit nehezebben állt rá az agyam erre az új irányvonalra tőlük, de megadta magát. Nagyívű, valóban kicsit teátrális, hatásos, a Primordial néhol nekem is beugrott. Kíváncsi vagyok, legközelebb mit találnak ki... összegzésként elmondhatom, hogy ez egy igen erős kör volt, méltó lezárása az évnek. :-)
Nagyon csúf.
Nagyon jó ez is, bár néhol szerintem meg lehetett volna nyesegetni egy kicsit. De amúgy a rádiójáték-szerű elemek jót tesznek neki.
Különleges.
Nekem itt nem volt az énekkel gondom, nem találtam irritálónak, egyébként meg egy húzós, hangulatos, jó kis lemez.
Nálam ez sehogy sem akar működni. Nem ilyesmi érdekel az ilyen típusú zenében.
Régen nagyon szerettem amit csináltak, de a 'Leaving Eden' óta feléjük sem szagoltam. Még mindig nem rossz, de nekem a korai zenéjük annyira ütött annak idején, hogy képtelen vagyok igazán értékelni már őket. Retrosznob leszek, de régen minden jobb volt, ami Antimatter!
Talán a kelleténél több volt itt az őrület. Elismerem a létjogosultságát, de meghallgatni nem tudnám még egyszer.
Rég hallottam számomra értékelhető "ismeretlen" progresszív dolgot, de ezek most betaláltak valamelyest. Visszahallgattam a Habitual Levitations albumukat is, és szintén egy egész kellemes darab. Mondjuk miután kétszer lepörgött, totál el is felejtettem, hogy hallgattam ilyesmit, szóval ez meg nem túl biztató. Lehet a közeljövőben szánok nekik még egy kis időt, mert néha azon kapom magam, hogy egy picit hiányzik a prog. De csak picit.
Én sem ismertem őket korábbról, de tényleg eszméletlen jók. Csak eszméletlen. A 'K' betűs jelzőt és a jelzők jelzőjét nem tudnám rámondani sajnos. Számomra nem emelkedik ki akkora mértékben felfelé a mezőnyből, de mától oda lesz figyelve rájuk.
Én is fennakadtam az elején, mert semmi kedvem nem volt egy lassú doomhoz, de hála az égnek más (de milyen?) irány(ok)ba ment el az egész. Nagyon jó hallgatni, de valószínűleg az dobott rajta sokat, hogy kifejezetten érdekes az egész. Esküszöm jobb szó nem ugrik be.
A hangzás nagyon bejött, de számomra minden más átlagos. Na jó, annál talán egy picit azért több.
Ha fele ilyen hosszú, lehet rádobok még két pontot, viszont túl vontatottnak éreztem egy-két helyen. Vicces, mert ez máskor inkább pozitívum szokott lenni, de itt kifejezetten bántotta a fülem ez meg az. Például a második szám lassú részénél a vokál néha már valamiféle hányásszerű effekteket produkált, ami bevallom inkább taszított, mint bevonzott.
Sajnálom, a kántálással nem tudtam sehogy sem megbarátkozni, pedig nagyon is nyitott vagyok az egyedi(bb) dolgokra. Minden más aspektusát élveztem. Azért nem adom fel, a közeljövőben még párszor nekifutok.
A hangulat vett meg főleg. Ebben a körben ez nyerte el tőlem a "legjobb atmoszféra" díját. Kár az énekért.
Értem mit szerettek volna elérni, de én meg totál mást szerettem volna. A billentyűs hangszer (jó) használata tolta el csak és kizárólag pozitív irányba. A tiszta ének itt jobban bejött, mint a hörgős epizódok.
Finom, leülős, fejhallgatós rockzene. Ide kell a rendes hangcucc és az élmény nem marad el. Nekem azért sok egyszerre és helyenként terjengős/üres is.
Minden porcikám tiltakozik, hogy még egyszer meghallgassam, pedig hangszeres oldalról jó dolgok vannak itt. A dallamok sokszor esetlegesek, az énekhang meg inkább csak zavart.
Volt, amikor én ajánlottam egy Intronaut lemezt. Ez a mostani közel sem tetszik annyira. A dalok simán elmennek mellettem...Hol az a dal centrikus progresszív megközelítés, amit anno annyira becsültem, szerettem?
Hatalmas potenciált érzek a zenekarban. Hogy mégsem kap többet, az a számomra kevésbé tetsző énekhang következménye. Illetve szeretem, ha szellősebb, - azt ne mondjam - sötétebb ez a fajta zene.
Minden lemezüket meghallgatom a megjelenést követően és újra meg újra megállapítom, hogy nem az igazi, nem nekem játszanak.
Rád telepszik és és kinyomja belőled a szuszt ez a kanadai trió. Bírom én az ilyen megpróbáltatásokat...nem kell öt évet várni a regenerálódásra.
Bizony kellemes. Nem lesz dobogón, de mindenképpen elismerést érdemlő anyag, amely engem is meglepett.
Szó szerint ortodox black.:) Persze sokkal árnyaltabb a kép, mert doom, death és post hatások is erősen jelen vannak. Titokzatos ez a lengyel (?) zenekar, igen kevés információt találni róluk. A minőség alapján - bár debüt album - szőröstökű profi zenészeknek gondolnám őket. A zene pedig az év egyik legjobb fekete cucca. (Erősen gondolkodom egy limitált szériás fadobozos verzió beszerzésén.) PS: bátyuskázni nem menő!
A Black Cobra egy jól sikerült dal, a többiből csak részletek tetszettek.
Itt van már hetek óta a gépen és nem tudok szabadulni tőle. De miért is tenném, napi vendég.
Libabőr! :)
Van itt mindenféle hatás, mint a búcsúban. :)
Jó, de inkább úgy érzem az egészet, mintha csak a témák egyszerű egymásra dobolásából állna az egész korong, s nem mintha komplett dalok lennének rajta. - Annyira kiművelt, hogy sokszor majdnem butának éreztem magam ehhez a zenéhez. - Sznobok, s kész, bármennyire is jó zenészek. Leginkább az egészből az ember hiányzik. Igazi zenei maszturbáció... - A kajabálással a jól megkomponált részeket szétcsapni pedig nem való...
Azt hiszem, nem sz@rozok a ponttal. Ez bizony csípőből 10-es. Nálam. - Ja, s végre egy olyan post lemez amin nincsenek töltelékek. Egy két nagy név is tanulhatna a srácoktól. - Ez bizony így telitalálat, mert az embernek hiányérzete támad amint végigfolyt az album, s újra s újra késztetést érez meghallgatni a korongot.
No, a tag kicsit csalóka, mert ez minden csak nem black metal. - Aki a Marduk, Mayhem féle vonalat favorizálja, az bizony itt kérem csalódni fog. Fekete fémnek itt semmiféle jele sincs...
Igazi kompromisszum mentes black/death csemege. - Nekem kicsit a hangzás hangyás, hogy úgy mondjam "koszos" volt, s egy két téma rovására ment. - Ettől függetlenül karácsonyig tuti le fogja rombolni a házat... - A dob még lehetett volna komplexebb, mert a gitárhangzás sem könnyíti meg a zene befogadhatóságát.
Úgy érzem, ez most nagyon sok időt elvett az életemből...
Na, itt aztán megy az istenkáromlás... Remélem még találkozunk a polszkákkal, mert bemutatkozó albumnak ez elég erős lett. - Pandamaciknak, varjaknak, s kriptaszökevényeknek kötelező. De komolyan. :)
Komolyan összerakott zene. Hangulatnak sincs híján. - Inkább ilyet, mint valami múlatósat. :)
Az Ixion által játszott stílus amit nem igazán értek. Tán tisztelem, de nem értem. - Mindenesetre estére, lefekvéshez kellemes kis hallgatnivaló kerekedhet belőle. - A stílus szerelmeseinek ízletes csemege lehet, a többiek keressenek valami kevésbé nyugisat. :)
Tudom, tudtam, hogy nem sok esélye lesz itt a HP-n, mert nem lehet átrohanni rajta. Nem megy a melóba menet, a kocsiba ülve, munka közben. Számomra viszont ez a zene a legbelsőbb félelmeket, kételyeket, megbánást hozza el. Lehellet finoman, törékenyen, helyet adva a hallgatónak is. Az első hangok alatt képes vagyok alámerülni és egy másfajta tudatállapotban végigutazni ezt a lemezt. Tudom, nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az a bizonyos katalizátor, ami néha jobb ha elzárva van a fiókba. Számomra ez ilyen. Az 1 pont levonást azért kapja, mert a Fear lemez ennyivel több nálam egyelőre.
Jane's Addiction, Limp Bizkit, Karnivool, a Deism alatt még Maynard James Keenan neve is beugrott. Ilyesmik. Tök jó lemez ez, amit szerintem a saját hazai közegébe kell elhelyezni, nem a belezős black/death mezőnybe beerőltetni, vagy bármiféle viszonyrendszert alkalmazni erre a két világra. Ami zavar az az, hogy az éneken azt érzem, hogy nem elég jó a keverése. A zene és a produkció tök nyugati, az ének keverése meg még nem annyira. Tudom, hogy a fent említett bandák sokmilliós cuccokkal és szakemberekkel dolgoznak, de hát sajnos ha ilyen kedvem van, akkor azokat a lemzeket fülelem és sajnos egy kicsit zavar a különbség. Ez persze nem a srácok hiányossága. A dob is egy picit tompábban pufog az én ízlésem szerint hallani vágyotthoz képest. Egyébként tök jó, hogy már csak a produkciós utómunkán találni igazán egy kis fogást, szóval jó ez, na!
Na végre, erre vártam az elmúlt 15 évben. Elkezdtek csörgedezni a színvonalban, megjelenésben, hangzásban hibátlan hazai lemezek amik már semmilyen szinten sem maradnak el a nemzetközi élvonaltól. Egyetlen baj van ezzel, a "kicsit magyar, kicsit savanyú, de legalább a miénk" lemezek sorsa ezennel végérvényesen megpecsételődött...
Nagyon szeretem a csapat (blackes) életművét, de ezzel a lemezzel nem tudok dűlőre jutni. Nekem ez túl szentimentális. Már mint az ének. Nem az érzelmekkel van a bajom, hanem az, hogy az előadásmódban egy modoros teátrálisságot érzek. Nagyon a hallgató velejéig akar hatni, de nekem ez már kicsit tolakodó. Nem tudok úgy elmélyülni, ha az arcomba hajolva mondogatja valaki, hogy mélyülj el.
Oly, de randa egy jószág ez! VISSZAAAA, ERIDJÉÉÉ!
Nagyon minőségi anyag. Nagyon jók ezek a pravoszláv hatású szavalások. Mégsem érzem azt, hogy egységesen bombasztikus lenne, mint mondjuk amilyen anno a Funeral Mist - Maranatha lemeze volt. Attól a mai napig égnek áll a hajam.
Hát, ez valami elcseszettűl jó lemez! Sokaknál ki fogja verni a biztosítéskot a HC-s Core-os vokál. Mivel én élek-halok a Burst-ért, így nálam semmi gondot nem okoztak az arra hajazó énekrészek, a zene meg eszméletlen jó. Ez egy igazi krosszóver lemez, amit a lehető legnagyobb nyugodsággal tudok progresszívnak nevezni. Bátor, friss, komplex, érzelmes és húz mint a 815-ös Tatara.
Sci-Fi doom. Tök jó. :)
Valahonnan ismerős volt a nevük, aztán rájöttem korábbi hangpróbán hallgattam őket.Akkor azt mondtam több van ebben a zenekarban, de nem nincs.Nekem ez üresjárat a köbön.
Teljesen egyetértek Pistikével.
Most biztos közellenség leszek, de nekem jobban tetszett volna ha nem magyar a nyelvezete.Ezt leszámítva tényleg profi a cucc.
Abban egyetértek hogy semmi köze a blackhez, és valóban senki nem jutott eszembe nekem se a hallgatása közben.Viszont én szeretem a lassú az elvont zenét, de ez inkább vonszolta magát és gyötrelmes volt.
Baszki!!! Ez böszme, nagyon böszme!
100%
A megjelenéskor kicsit gondban voltam, mindenki dicsérte agyba-főbe, de nekem valahogy nem akart átjönni a dolog. Aztán persze rájöttem, hogy csak épp nem jó hangulatban próbálkoztam vele, két DSBM közt, mondjuk. Amikor odafigyelve leültem ténylegesen ismerkedni a cuccal, már bekúszott a bőröm alá rendesen. Tíz pont és gratulálok.
Hát ez meg honnan? Ingerem lett rendelni a 66 példányos digi cd-ből.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 299. 300. 301. 302. 303. 304. 305. 306. ... 336. Full screen Vertikális nézet
2015. december 26.
arallu72 banya07 BlackZone boymester emperorl2 farrrkas insomnium Kriss Lew Nagaarum nascence oldboy Pistike66 ∑:
1. viribusunitis
Batushka
Litourgiya
7 8 9 10 9.5 9 9 10 10 7 10 5 9 8.6
2. Lew
Perihelion
Zeng
7 9 8 8.5 9 10 7 7 10 8 10 8 9 8.5
3. Kriss
Secrets of the Moon
SUN
4 6 10 7 4 10 9 10 7 10 10 6 9 7.7
4. emp
Antimatter
The Judas Table
7 5 9 7 7 8.5 9 5 6 9 9.5 7 8 7.6
5. banya07
Ephemeral Ocean
The Efflorescence
6 9 6 6 7.5 8 5 7.5 8 6.5 5.5 8 8.5 7.1
6. arallu72
Kzohh
Rye.Fleas.Chrismon
10 6 7.5 10 7 6 5 10 6 8.5 7 5 8.5 7.1
7. farrrkas
Adversarial
Death, Endless Nothing and the...
4 5 9 9 5 10 7 5 7.5 10 7.5 4 8.5 7.1
8. BlackZone
Intronaut
The Direction Of Last Things
6 4 9 7 7.5 7.5 4 5 5 6 6 9 9 6.7
9. emperorl2
Ixion
Enfant De La Nuit
7 7 6.5 8 8 7 5 6 6 5 6 6 5 6.6
10. oldboy
Room of the Mad Robo...
Rat King Racket
5 6 8.5 6 8 8 3 5 7.5 6.5 3.5 10 6 6.2
∑:
6.3 6.5 8.3 7.9 7.3 8.4 6.3 7.1 7.3 7.7 7.5 6.8 8.1 7.3
banya07 2015. december 25., péntek, 00:10
banya07
Csatlakozott:
2013. március 7.
Hozzászólások: 183
https://gutturaldeath.files.wordpress.com/2012/12/merry-xmas.jpg
Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!
BlackZone 2015. december 24., csütörtök, 13:50
BlackZone
Csatlakozott:
2013. november 23.
Hozzászólások: 107
@oldboy:
Zenei visszakanyarodásra gondoltam. Az énekben megtartották a tiszta és a horzsolós éneket is, ami részemről is örvendetes. Utóbbit az előző pár anyagban hanyag mozdulattal lefelejtették. Viszont az általam említett album óta ez az első olyan, ahol van döngölés is. Több a metál, ez által szélesebb lett a spektrum, a dinamika.
emp 2015. december 24., csütörtök, 12:28
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2389
Válasz Redrum üzenetére:

"Tudom, tudtam, hogy nem sok esélye lesz itt a HP-n, mert nem lehet átrohanni rajta" - emp.

Az Antimatter előző albuma megnyerte az aktuális HP-t, igaz a pontszám akkor is itt körül mozgott. :-)



Remélem ettől még gondolhatom úgy, hogy nem sok esélye van magas értékelésre ennek a lemeznek ebben a mostani, sokkal inkább black/death orientált közegben? :-]
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
farrrkas 2015. december 24., csütörtök, 12:22
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 305
Nekem egy kicsit összeszorul a gyomrom minden alkalommal, amikor felizzik a Hammer kontra Fémforgács konfliktus, ha egyáltalán lehet-e ezt annak nevezni. Nem akarom a pápa szerepét elvenni éppen karácsonykor, de a Fémforgács oldalán a Hammer ott szerepel a partnerek listáján, amit nagyon jó látni.

A Fémforgács munkatársaként élek azzal a jogommal, hogy elmondjam: számomra nem ellenszenves a Hammerworld magazin. Természetesen, nekem is megvan a zenei ízlésem, nagyon sok minden, ami megjelenik a Hammerben, nem hozzám szól, (viszont mindig találok benne olyasmit is, ami érdekel), mégsem gondolom úgy, hogy a Hammert utálnom, vagy okolnom kellene bármiért. A Fémforgács elsősorban az undergroundról szól, az emberek kevéske szabadidejében készül, elkötelezett emberek hobbijaként működik. A Hammer nyomtatott sajtó, ami teljesen más feltételeket szab a szerkesztőinek, pár embernek pedig a megélhetést is biztosítja, ami nem zárja ki, hogy ott is ugyanolyan elkötelezett emberek dolgozzanak. Mivel volt lehetőségem a Forgács néhány oszlopos tagjával személyesen is beszélgetni, elmondhatom, hogy szimpatikus, intelligens embereket ismertem meg, akikkel valóban öröm és elismerés egy csapatban lenni. Sokan zenészek is közülük, ami ismét más megvilágításba helyez dolgokat, ebben nem kételkedem. Viszont Lénárd és Cselőtei Lacival, Uzseka Norbival, sőt, Milán Péterrel is volt alkalmam, ha csak pár percre is, váltani néhány szót. Nem úgy tűnt, mintha az ellenséghez tartoznának… Persze, senkinek a fejébe nem láthatok bele, és mindenkinek más elvei, prioritásai vannak, de engem, speciel, nem érdekel, hogy milyen zenekar kerül be és nem kerül be a Hammerbe, kikről olvashatok állandó jelleggel, és kikről egyáltalán nem. Azonban vannak bandák, amelyekről onnan szerzek először tudomást. A kiadó pedig más tészta, a kiadványok nagy részéről nekem is megvan a véleményem, de az legyen ízlés kérdése. A tiszteletem akkor is illeti az újság készítőit.

Én, naivan, egyszerűen nem látom akadályát annak, hogy miért ne lehetne békésebb a hangulat a Fémforgács és a Hammer között. Mindkettő más körülmények között működik, más méreteket ölt és szerintem nem konkurenciája egyik a másiknak. Erről lehetne többet és hosszasan filozofálni, minden álláspontot megérteni, elmagyarázni, de ennyi elég részemről.

Ez az én személyes és őszinte véleményem, fontosnak tartottam elmondani, valamint azt is, hogy ezzel nem állt szándékomban a kollégáim véleményét megsérteni, csak a sajátomat kifejteni. Innen is köszönöm, hogy a Forgácshoz tartozhatok, rengeteg jó zenét ennek az oldalnak köszönhetek, és a jövőben is ahhoz fogok hozzájárulni, hogy ezzel más is így legyen.

Kellemes karácsonyt a Fémforgácsos kollégáimnak, az olvasóinak, és a Hammerworld magazinnak is!
Redrum 2015. december 24., csütörtök, 12:20
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 447
"Tudom, tudtam, hogy nem sok esélye lesz itt a HP-n, mert nem lehet átrohanni rajta" - emp.

Az Antimatter előző albuma megnyerte az aktuális HP-t, igaz a pontszám akkor is itt körül mozgott. :-)
--
"The Ethiopian jazz scene is the only interesting one today."
emp 2015. december 24., csütörtök, 12:16
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2389
Ó, már, de nem hiányzott ez az újabb csörte... Szerintem meg hagyjuk békén egymást. A Hammer is arról ír amiről akar, meg mi is. Naga ír a Karstról, interjúztatja őket, a Hammer meg nem. Ők meg kiadják a Robotokat. Mindenki csinálja azt amit jónak gondol. Szerintem viszonylag más közegnek szól a 'forgács és a Hammer is. Ma már a buszmegállóban is van internet, mindenki meg tudja találni azt a fórumot, ami az ő ízléséhez legjobban passzol...
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Nagaarum 2015. december 24., csütörtök, 11:46
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2113
Válasz tzar üzenetére:

[quote=Nagaarum]

"100%-ban Hammer kompatibilis az anyag, ugyanis az ottani döntéshozók fülére lett hangolva, és még modern is."

Akkor igen rosszul hangolták, mert simán középmezőny lett a Hammer Hangpróbában, 7,4-es átlaggal, ami itt is középmezőny lenne.

Értem én, hogy haragszol valami magánbalhéd miatt, amit én pont leszarok, de ez a feltételezésed nagyon mellément. (Mind a bandára, mind a Hammerre vetített gondolatod.)

Békés Karácsonyt!

LL


Azért csak kiadtátok! (hrhr)
Amúgy nem magánbalhé miatt haragszom a Hammerre, hanem, mert állóvizet csináltatok a hazai rock/metal életből. Befagyasztjátok az időt úgy a 20-25 évvel ezelőtti állapotában. Ebből a tényből pattant ki annak idején az a bizonyos magánbalhé. Illetve balhék, mert veled, és MP-vel is volt...
A te felháborodásod mondjuk tulajdonképpen jogos volt, mikor egyszer régen felhívtál, és azért a csibészségünkért elnézést is kértünk, de a véleményem a lapról ettől függetlenül változatlan.
--
Nagaarum YouTube Csatorna
tzar 2015. december 24., csütörtök, 09:39
tzar
Csatlakozott:
2015. április 28.
Hozzászólások: 8
[quote=Nagaarum]

"100%-ban Hammer kompatibilis az anyag, ugyanis az ottani döntéshozók fülére lett hangolva, és még modern is."

Akkor igen rosszul hangolták, mert simán középmezőny lett a Hammer Hangpróbában, 7,4-es átlaggal, ami itt is középmezőny lenne.

Értem én, hogy haragszol valami magánbalhéd miatt, amit én pont leszarok, de ez a feltételezésed nagyon mellément. (Mind a bandára, mind a Hammerre vetített gondolatod.)

Békés Karácsonyt!

LL
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render