Az ilyen modernebb felfogású death metalt időnként szívesen hallgatom. Itt a négyes Dark Mechanicus kapott el leginkább.
Nem ismerik a kevesebb néha több elvét. :-( Pedig lehetett volna ebből egy órányi dalt összeválogatni, ami működő albumot eredményez.
Vannak jó pillanatai, de csak a Lost In Silence miatt hét...
Néha túl művészi ez már nekem. Meg sokszor nem jön össze az ének a zenével. Nagyon nem. Viszont van sok olyan rész, ami viszont ötletes és tetszik is.
Jó, nem túl izgalmas, de legalább hallgatóbarát. Már amennyire ebben a stílusban ez lehetséges.
Ha már funeral doom, akkor legalább ilyen legyen.
Ahogy az ismertetőben írtam.
Sajnos sokszor olyan volt, mintha két (vagy több) zenekar játszana egymás után. Időnként túl művészkedik magukat és ezzel számomra oda a hangulat is, ami itt-ott kétségtelenül jelen van. A progos részeknél meg egyetértek Nagával, "hozzák a kötelezőt", vagyis "fogjunkleminnéltöbbhangotadottidőalatt". Nekem hiányzik az egészséges egyensúly ebből az albumból.
Az album első fele volt izgalmasabb.
Inkább a "rozzant" black.
Ezt se hallgatom meg mégegyszer.
Ez egy szar. Monnyuk ki öszintén.
2014 szeptemberében voltam egy Nadir koncerten. Vazze életem egyik legszebb emléke. Kevesen voltunk mert 500 forint volt a belépő. Bár több zenekar is szerepelt ennyi "pénzért". Ha ingyen játszottak volna Balázs Puli valami falunapon, vagy Witnyi Húston-t énekelt volna valami celeb amitől könnyünk taknyunk összefolyt volna. Zavaros a dolog, de aki érti az érti aki nem leszarom. Ez minimum tíz pont.
Egyezünk ki egy hatosba. Az énekhang lófax. Meg az egész semmitmondó.
Ebből se lesz nagy kedvenc. Nem rossz, de később nem lesz nagy kedvenc.
Ki a faxom az a Greg Chandler, ez egy tök átlagos semmi zene. Nem rossz elismerem de semmi több. Az Esoteric is egy semmi unalmas doom. Már a hangzás se olyan, hogy érezzem lassan megdöglök. Ennek ez kell a lényege.
Ez se kedvencem. De nem rossz. Vannak itt jó dolgok.
Király, bár az énekhang néha zavar. De jó ez.
Inkább death doom mint post metal. Nagyon faxa. Tetszett.
Szeretem a modern death-t. Ez pedig az mégpedig a jobbik fajtából. Pusztitó!
A megjelenéskor rácuppantam mert az előző lemezt szerettem. Aztán csak néztem mint a moziban. A három lemez egyszerűen túl sok. Az első lemez egy tök átlagos atmoszférikus death túl hosszú számokkal. A második számomra alig értelmezhető dagályos nyáltenger. A harmadik egy teljesen váratlan de a legértékelhetőbb (funeral) doom death kár hogy belerondítottak azzal a rikácsolással. Én munka és család mellett hangpróbázok szerintem nem vagyok egyedül ezzel, ezért kicsit tapintatlan dolognak tartom, hogy ekkora monstrumokkal terheljenek. Akkor is sok lenne ha tetszene.
Átlagos post-metal akár szemléltető ábra is lehetne a műfaj leirásához. Talán az utolsó szám hangulata ami kicsit a többi hasonló fölé emeli.
Lement párszor de nálam elmaradt a katarzis.
Voltak idegesítő öncélú részek, de az összbenyomás inkább pozitív.
Hasogatta a fülemet ez a fémes fényes hangzás pedig akár jó is lehetett volna.
Első hallásra megfogott néhány téma de a későbbiekben már valahogy nem akartak előjönni. Viszont az az idegesítő ketyegés vagy kattogás vagy tudom is én mi ami a dobok helyett szólt az agyamra ment és azt is lerontotta ami tetszett volna.
Néha mosolyogtam egyszer egy kis STAR WARS fíling is beugrott. A Herald Of Darkness-ben úgy érzem kissé túlvállalta magát a gitáros. A hangzás néhol kifejezetten idegesítő.
Folyamatosan olvadt le a kezdeti széles vigyor az arcomról ahogy az ötletes prog death átalakult a szokásos öncélú technikás death-be.
Bírom ezt a műfajt szerintem teljesen korrekt lemez de itt is hallom azt a rémes ketyegő dobot.
Nekem ez nem túl forradalmi, vagy átütő, sokkal inkább csak szorgos-dolgos iparos meló. Nem kaptam fel a fejem semmire. Se ötletre, se hangulatra.
Az első lemez OK, a második teli van altató dalokkal, a harmadikban van élet megint. Nem áll össze a kép, hogy mit akartak, és nem is vágott földhöz semmi kimagasló. Ha kevesebbet markoltak volna egyszerre...
Nem egy helyen beugrott a Cult of Luna, főleg a merengősebb részeknél, de csak mint hatás. Számomra elég friss és üdítő amit csinálnak, még ha nem is tágítják a korlátokat. Több mint egy stílusgyakorlat.
Az utóbbi pár körben volt alkalmunk azon fanyalogni, hogy a hazai felhozatal és a zenekarok általános, zenéről alkotott felfogása milyen elkeserítő. Erre jön ebben a körben ez az anyag. Évek óta nem követem a zenekar dolgait, mint ahogy hazai bandákkal is jellemzően nem foglalkozok, mert nem nagyon van mit figyelgetni. Ez meg itt egy szép, kerek, érett lemez. Nincs "magyarzenekarszaga". Tisztességes stúdiómunka, jó ötletek, és megvalósítás. Elismerésem!
Nem szolgál ki ez tény, de sok olyan van, hogy nem szolgálnak ki, s ennek ellenére is élvezem. Ezt most nem annyira. Hallgattam többször, hátha megadja magát, de nem. El lett művészkedve, pedig egészen ügyes részletektől hemzseg. Ja és az ének a végére lefelé görbíti az eredményt.
Ez nekem nagyon középszerű. Mondhatni lapos.
Itt az a helyzet van, hogy a The Stones Of The Timeless nóta Greg Chandler hangjával számomra akkora 10 pontos, hogy csak úgy zörög. Érezhetően hozzájárult a zenei részekhez is, mert mintha csak a legutóbbi Esoteric albumról maradt volna le, vagy betekintés lenne a következő lemezbe. Ugyan akkor vannak kicsit gyengébb eresztések is a lemezen. Kicsit vegyes az összkép momentán, de szerintem még érlelni kell, mint a jó káposztát. Még lehet több is...
Az ember azt gondolná, hogy ha más kultúra gyermekei közelítenek meg egy stílust, abból akár még valami különleges is kisülhet. Ez igaz az Új-Zélandi rétegre, de úgy néz ki, hogy indiai barátaink nem ezt a vonalat erősítik. Egy klasszikus indiai zenével (elég sok ilyet hallgatok) ízlésesen megtoldott metálnak jobban örültem volna.
Void Paradigm 2.0 számomra. Teli van egészen jó dolgokkal, aztán szétcsapják valamivel és amit korábban olyan szépen megtartottak, az jól kifolyik a kezeik közül. Darabos, elfárad az ember a nagy koncentrálásban, hogy felfogja az eseményeket. A szinti valóban kegyetlen hangszínen omlik a fejünkre. Kár érte.
Stílusában is és úgy általában is az átlagos szint alatt van. Nagyon sokat kell még fejlődni, hogy ebből legyen valami.
Nem teljesen értem az itt felvetett gonoszság hiányát, nagyon pusztító menetelések vannak a dalokban és a tökgyaluval eltávolított testrészeknél gonoszabbat nem is akarok elképzelni.
Szeretem ezt a stílust, és egész jól is művelik, de ez megalománia.
Van egy-két jó hangulati elem, azon felül mással nem büszkélkedhet. Nem ez a lemez fogja elűzni a post jelzőkkel illetett lemezektől való félelmeimet.
Hangulattól függően 9, azért mert hazai 10. The Legacy eddig a kedvenc, de párszor még le fog pörögni.
A franciákról Párizs jut eszembe legtöbbször, meg hogy mennyire nem tudnak nekem valóan zenélni. Most sem igazán sikerült, bár a körítés most érdekes legalább.
Reggeli merengéshez tökéletes nem túl agyonbonyolított mivolta ellenére is.
Az előző sokkal jobban tetszett, ettől függetlenül az Ennui még mindig az igényesebb funeral doomot produkálja a friss zenekarok közül.
Összeszorított fogakkal, a jól elvégzett munka örömével lapozok tovább a következő lemezre...
Dalonként hallgatva, némi pihenéssel remekmű, egyben pedig idegesítő.
Jó lenne pótolni a régi Opethet, de nem ők fogják. Egyébként elég biztatóan indult a lemez, de elég hamar unalomba fullad.
Nagyon atom! Rég élveztem ennyire modern death lemezt. Iszonyatosan megdörren és nagyon jól mennek rá a hangulatokra, nem csak a tekerésről szól. Sokat fog pörögni. Iszonyat jó témákkal van tele!
Ez egy bosszantó lemez. Hallgattam egy órát, majd 20 percet innen, 20 percet onnan és még így sem értem a végére. És mit kapok 150 percben? Egy olyan zenét végtelenítve, amiből jól esne 45 perc összesen. Ugyan is ennyit lehet megtölteni ezekkel az ötletekkel és ennyi kreativitással. Ami 100 perc fölé megy és működik, az olyan mint a The Wall, vagy a The War of the Worlds esetleg egy Jézus Krisztus Szupersztár. Érzitek a nívóbeli különbséget??? Ízlelni kell ezekete a címeket. The Wall, The War of the Worlds, Jézus Krisztus Szupersztár. Mondjuk legyen csak ez a három. És most mondjuk ki, Songs From The North. Na ők az előbbi művekre lazán rátettek hosszban még vagy 40 percet. MIRE FŐL? ERRE? ERRE AMI ITT SZÓL, már vagy napok óta és egyszer sem értem a végére? Bosszant, hogy elcsaltak összesen 150 percet az életemből és bosszant, hogy azt hiszik, ezzel a lemezzel megéri heteket, hónapokat dolgozni, hogy összeálljon. Nem éri meg. Ez egy mezei lemez, aminél egy Antimatter tömörebben, lényegre törőbben és minden tekintetben értelmesebben tud bánni. Vagy egy Anathema... Az, hogy ide-oda belehallgatva 30-40 perceket!!! szép, meg kellemes, még egyáltalán nem indok ekkora zenei arcátlanságra. Felfuvalkodott lemez ez, azt hiszi, hogy bír 150 percnyi értékkel...
Állat! Azért lesz ez egy picit még ennél is jobb szerintem!
Na, ez az a színvonal, amit elvárnék a magyar bandáktól! Profi, jól megírt, jól megdörrenő album. Ez a megugrandó szint 2015-ben mind külcsínben, mind belbecsben!
Nem hiszem, hogy a hibátlan, vagy bármilyen ízlést tökéletesen kiszolgáló lemez nevezhető csak csúcsteljesítménynek. Sokszor az is az (annak kell lennie), ami nem minden pillanatában szolgál ki, ami interakcióra sarkall, ami próbál kitörni a konvenciók szorításából és teszi ezt úgy, hogy képes izgalmas, új ötletekkel is előállni. Véleményem szerint a Void Paradigm pontosan ilyen.
Viszonylag hasonló hangulat-poszt-black vonalon mozognak a Protolith-szal, annak ellenére is, hogy megvannak a nyilvánvalóan eltérő sajátságos jegyeik. A végeredmény még is hasonló. Közepes posztos hangulatoskodás. Egy ponttal élvezhetőbben számomra, mint az említett bandánál. Viszont, ha a hátralevő lemezek erősek lesznek, akkor arányosítok és mindkettő kap 1-1 pont levonást.
Komolyan mondom, hogy minden egyes dal alatt egy évet öregedtem. Nekem nagyon nem adja a funeral doom. Olyan, mint amikor a járdán tötymörög előttem valaki. Nem bírom se jobbról, se balról megkerülni, pedig nagyon mennék már! :D
Hát én ezt minden amatőrsége, túltolt szintisége ellenére tök élveztem. Okés, nem egy világraszóló lemez, ez tény. Valahogy a Mystic Circle - Drachenblut lemeze jut róla eszembe, amit anno ezerszer meghallgattam.
Minden tekintetben hibátlan és kiemelkedő mű (számomra).
Elsősorban az akusztikus, 'szépeskedő' részekben találtam kedvemre valót, a metalkodásban nem sokat. Összességében elég tucatlemez. Különösebben semelyik irányba sem lóg ki a nagy átlagból. Nem látok bennük túl sok lehetőséget.
Nagyon tetszett. Igazán minőségi technikás death metal. Aki e stílusban keres egy jó lemezt, már meg is találta. Amúgy nem értem, miért black metal ez a Metal Archives szerint...
Egy csoda az elejétől a végéig. Le vagyok nyűgözve.
Egy kellemesen beteg lemez nagyszerű kivitelezésben. A Lost in Silence zsenije 10 pont, de a negyedórás záró tétel is iszonyú hatásos.
Minden dícséretet megérdemel! Zseniális lett a lemez. Sokan példát vehetnének róluk. Viszont sehol nem találtam fizikai változatot megvételre. Ha valaki tud róla, hogy lenne, írhat egy üzenetet. Lehet, nem voltam elég figyelmes.
Élveztem a franciák borult játékát. Avantgard black metal jelző alatt legalább ilyesmit érdemes alkotni, függetlenül attól, hogy annak tartják magukat, vagy sem.
Átlagost alkotni egy olyan stílusban, amelynek művelőiből amúgy is túltengés van, telítettség érzéssel tölt el. A 20-as listám elkészítésekor arra sem fogok emlékezni, hogy léteznek.
Tudom, hogy miután egy két és fél órás lemezre tízest adtam, aligha lesz jogom ezentúl olyanokat mondani, hogy sok ez a 78 perc, de ezt lemeze válogatja, ugyebár. Vannak jó dolgok itt, olyanok is, amelyek különösen megérdemlik a figyelmet, de 15-20 percet nyugodtan ki lehetne ollózni belőle. Többet érne.
Én nem vetek meg mindent, ami szimfonikus metal, de azt nem szeretem, ha túlságosan az ember arcába mászik ez az él. A szóban forgó black anyag tartalmaz ugyan az 5 pontnál jobb ötleteket is, de összességében inkább a zavaró jelző maradt meg bennem.
A Sadist-ot senkinek sem kell bemutatni, tény, hogy egy színfolt a zenei palettán, én mégsem tudtam soha rákapni a zenéjük ízére úgy istenigazából. És Trevor hangja sem segít sokat ezen a megítélésen.
Én is a lágyabb, szebb részekben találtam magamnak kedvemre valót, a többiben nem éreztem, hogy nyújtana nekem bármi pluszt.
A modern death nem annyira a barátom. :D
Mióta fellelhető a lemez, minden nap hallgatok belőle pár dalt. Egyben még nem tudtam eddig nekiülni. Bajban vagyok az anyaggal, mert 100%-osan minőségi cucc, és nagyon kedvelem a csapat egyik-másik korábbi kiadványát is, csak hát az van hogy a 3 CD-s pakk 2/3-ada nem annyira működik. Ami meg működik, az viszont tíz pont...
Ez se rossz, de akár bemásolhatnám ide egy az egyben a Protolith lemezhez írtakat...
Emp-pel egyetértek. Ugyanakkor pedig nagy szó, hogy a Nadir már a kezdetektől magas szinvonalon csinálja a dolgát. Az pedig mindig is extra tényező volt, hogy ők hiteles élharcosai az underground-nak.
Egy izgalmas műfajban alkotott a Blaze of Sorrow egy nagyon nem izgalmasat... Gratula nekik ehhez.
Az Mze Ukunisa-ra 8.5-öt adtam akkoriban...hát ez sem rosszabb, sőt.
A borítóról az jutott eszembe, mikor alsós iskolásként rajzórákon gecigonosz dolgokat próbáltam meg lerajzolni. :))
Túl sokszor száll el az anyag... Nekem ez már átlépi az öncélúság határát.
Alapvetően rendben van ez a lemez. A gond az, hogy kioltja magát a színtér azzal, hogy még a milliónál is több ugyanolyan banda mozog benne...
Lehet, hogy modern, de hogy ötlettelen az biztos...
Én pl pont leszarom, hogy ez három album. Egy percet sem hallgattam meg a második és a harmadik részből azért, mert az első nem ad annyit, hogy tovább hallgassam. Így a pontom az első résznek szól.
Szörnyű, borzasztó....
A kevesek közé fogok tartozni akinél nem jön be.
Kár, hogy túltolják.
Sikerült középszerűen összehozni olyan dalokat, amelyekben egyébként vannak egész jó témák.
A pont inkább annak szól, hogy ez tetszett talán a legjobban e körben, erősebb HP mezőnyben reálisabb a 6 körüli pont.
Két szó bőven leírja az albumot: nem sikerült.
Itt is túltolják rendesen, de az összkép kedvezőbb, legalábbis szívesebben hallgatom.
Nem sok kapaszkodód hallottam itt.
Remek lemez még annak tükrében is hogy a No God, No Satan-hoz képest erősen visszaesett a színvonal
Nem könnyű hallgatni való...az első lemez fogott meg a legjobban a másik kettő miatt meg ment lejjebb a pontszám
Nekem ez dögunalom volt...
Rendkívül jól megszólaló album, kiváló témákkal. A borító is tetszik.
Ha már az indiai csapat megkapta a hatost akkor megadom nekik is, de nem kötünk életre szóló barátságot
Elalváshoz ideális...
Funeral doom...még mindig nem adja magát minden formában
Szeretem a black metalt eléggé, de ezért a szimfónikus dologért sose voltam oda igazán
Jó kis lemez, de szerintem időnként kicsit túl progresszívoskodták
Meghallgattam párszor, de nem találtam benne igazi kapaszkodót
Megadok rá egy nyolcast, mert műfajában nagyon jó, de én azért jobb szeretem a kirpta death metalt.
Nekem ez olyan, mintha 3 különböző albumot adtak volna ki egyszerre. Bejön mindhárom, a kettes is, de a tiszta éneknél sokszor rezeg a léc sajnos. Még hallgatom sokszor, most ennyi. Én szeretem a megalomán lemezeket és nem érzek kényszert az egyben hallgatásra sem, viszont itt annyira különbözőek az egyes lemezek, egyenként viszont egységesek, hogy nem nagyon tudom egy albumként felfogni a cuccot.
Akik szeretik a Neurosis féle világot, azoknak be fog jönni. Hangulat kell hozzá.
Tetszik, hogy még jobban elmentek ebbe a doomos irányba. Amúgy meg mindenben csatlakozom az előttem szólókhoz, nem mellesleg a legszimpatikusabb magyar bandák egyike.
Picit jobban tetszik, mint a Sadist, de nem az én zeném.
Egy korábbi albumukat (Echi) sokat hallgattam anno, ez sajnos tényleg unalmas, pedig szeretem a stílust.
Nem egyszer hallgatós cucc, de bejön.
Tetszik az a fajta amatőr báj, amit már a borító is sugall. Viszont a dalok elég unalmasak és a szintit nem kicsit tolták túl.
Az előző Sadistot nagyon szerettem, itt kissé elszálltak. Ügyesek, de nem annyira élvezem.
Tetszik.
A dob megőrjített. Ilyen lelketlen ócska triggerezést régen hallottam. Közel hallgathatatlanná teszi a lemezt... Más részről meg a harmadik dalig kellett várjak, hogy értékelhető zenei ötletet halljak. Utána nem olyan rossz, de a dob fejfájást okoz.
Semmit nem sikerült előrelépniük a múltkori lemezhez képest. Hallatszik, hogy tudnak zenélni, és van fantázia is. Dalok nincsenek. Dögunalom az egész.
Na ez a tökéletes metal hangzás. Minden a helyén van, nem csak a kibaszott gitárról szól minden. A zene meg ideglelős, és szerteágazó. Nagyon nekem írták.
Megmondom őszintén, hogy ez előtt az Eco-Ethic volt az utolsó Nadir lemez, ami tetszett. A feldolgozások nem mozgatnak, az előző lemez meg egy kicsit fel is bosszantott. Most viszont azt mondom, hogy IGEN! Először 9,5-öt akartam adni, mert az első két szám nem annyira áttörő, de ha ez koncepció, akkor az betölti az űrt. Kiváló anyag!
Igen, szerintem is idegesítő időnként, de annyira ötletes és művészi, hogy muszáj 10-est adnom rá.
Néha vannak rajta érdekesebb megoldások, de többnyire csak hangjegytologatás...
Halálos. Halálosan unalmas. Engem aztán hidegen hagy, hogy Greg Chandler énekel. A Solitude meg igen olcsón megvásárolható. Ennél ugyanis sokkal jobb lemezeket szoktak kiadni. Ez egy nagy semmi. Pár hangulatos pillanatot leszámítva.
A borító nagyon tetszik, és ezzel el is mondtam a lemez rám gyakorolt pozitív hatásait.
A zene ott van a topon, az ének lehetne dallamos is néha, és a káziós (UGYE LEHET HALLANI MINDEN HANGOT, AMIT LENYOMOK) szinti kikészít. Tipikus progmetalos idegesítő hangszín. Kevés progmetalt hallok nem sznobnak. Sajnos ebből is szaglik nekem...
Átlagosan jó post metal. Mondjuk ez a műfaj igényli időnként a dallamos éneket, ezt itt nem kapjuk meg. Zeneileg egész frankó.
Tetszik...bár szerintem se a top kategóriás album. Azért valljuk be, idén hallottunk már pár hasonlót
Namármostakkor...külön mindegyik lemez, de főleg az első megér vagy 8 pontot...mert mégsem rossz az, amit itt előadnak...de egyben ez viszont kínzás...így legszívesebben elharmadolnám a 8 pontot. Devin bácsi Z2 dupla albumát lazán le tudom tolni egyben...ezt nem
Kifejzetten élvezhető post metál. Nem mondanám, hogy megváltanák a műfajt, de minden esetre jól csinálják...
A polcomon még ott figyel a 2005-ből való Tenacity albumuk. Az elmúlt tíz évben egyre kevésbé volt szimpatikus a zenéjük, lassacskán le is mondtam róluk. Gondoltam megint adok nekik egy esélyt...és meglepetésemre csoda történt. Ez egy igencsak élvezhető, stílusos anyag lett. Itt igazi dalok vannak és egyiknek sincs izzadtság szaga...egytől egyig súlyos doomos core muzsika a javából...és ami a legjobb, hogy ez nem az ótvar oldschool vonalat követi, hanem teljesen friss, modern. Valamiért itt a core-os hatásokat is megeszem, pedig azokkal soha nem voltam jóban. Újra azt érzem mint annak idején, amikor kijött az említett első albumuk, sőt ez sokkal jobb annál.
Idegesítő...ahogy próbálják bebizonyítani, hogy ők igenis képesek kocka alakú narancsot szarni...elég sokszor az újkori Opeth köszön vissza, főleg mikor az eklektikus témák alább hagynak...és lassabb tempóra váltanak. Egyszerre tetszik és idegesít...
Itt aztán se híre se hamva innovációnak...elzenélgetnek maguknak...
Egészen élveztem a műfaj ellenére is....
Giccs és még több giccs. A szintit szokásosan bénán használják...a metálos részek legalább csak középszerűek.
Minden szadista művésznek gondolja magát...
Nem is unalmas ez annyira, csak egyre többen mozognak ebben a stílusban. Az Oath című szám még Isis dalnak is beillet volna. Igazi lebegős, merengős zene...néha még a régi Katatoniát is megidézi
Gyilkos, a szavatossági idejében egyelőre nem vagyok biztos, egyelőre működik.
Emp és nascence elmondtak erről mindent, amit gondolok; külön-külön jó dolgok vannak itt, egyben viszont emészthetetlen, és mivel az egészet kell értékelnem, ennél többet nem tudok neki adni. Nem is nagyon értem, hogy gondolták ezt, de ez legyen az ő bajuk... Amúgy én is jól bírom a megalomán lemezeket, adott esetben indokoltnak is tartom, de ez nem az az eset.
Súlyos, elszállós, kiválóak a merengős, lelassuló részek. Kedvemre való muzsika.
Kiválóan megszólaló, kiváló dalokat tartalmazó lemez, elismerésem.
Hát relatív, hogy kinek, mi idegesítő, én mindvégig nagyon izgalmasnak és érdekesnek találom. Franciás, talán ez a legnagyobb dicséret, amit mondani tudok.
Hogy nem túl izgalmas, az nagyon enyhe kifejezés, én inkább a baromi unalmas megfogalmazást használnám. :-) Sokan csináltak már sokkal jobbat ebben a műfajban.
A The Stones of the Timeless 1000 pontos (Greg Chandler az isten, nagyon tudnék díjazni egy új Esoteric lemezt :-)), a többi átlagosabb, de számomra kellemes hallgatni való.
Ezzel könnyű a dolgom, sokat hallgattam már, az utóbbi idők kétségtelenül legizgalmasabb, legtechnikásabb death metal lemeze, amelynél ugyanakkor egy percig sincs olyan érzésem, hogy puszta témahalmozás lenne. Egyértelmű 10 pont.
Egész biztatóan indult, de aztán hamar alábbhagyott a lelkesedésem. Egy picivel azért jobban tetszett a Blaze of Sorrow-nál.
Ez tipikusan az a muzsika füleimnek, amit simán elhallgatok bármikor, ha valaki más benyomja, de magamtól soha nem nyúlnék hozzá.
Év albuma esélyes nálam. Sosem voltam különösebben a rajongójuk, mégis pár száz órát eltöltöttem már a muzsikájuk társaságában. Bármikor lenyelem ezt az albumot napostul mindenestül.
Édesapám férfiasságára! "Na mi a fene ez?"-nek indult, aztán öt perc után szétfolyt minden testnedvem minden irányba. És durván izzadós típus vagyok.
Minőségi, ez tény, viszont dicsfényük nálam az évek során egy picit már megkopott.
Jó. Nálam a jó egy hatos, igen.
El lehet ezt hallgatni, meg minden... de elhallgatni bármit lehet, attól még nem fogja az ember se szeretni, se élvezni. Ez már az a kategória számomra, ami megy, oké, de remélem minél hamarabb vége lesz. Nem szenvedés, de pont elég kellemetlen ahhoz, hogy Freddy Kruegerhez imádkozzak megváltásért.
Kétféle doom létezik számomra eddigi tapasztalataim szerint (ami nyilvánvalóan elenyésző a jelenlévőkéhez képest). Az egyik a lelket kettészelő hangulati mestermunka, a másik az, ami bármennyire jó, vagy rossz, abszolút hidegen hagy. Ez az utóbbi.
Indiai gyártmány. Ha meglátom az ország nevét, mindig belém fagy a szar, mert a rohadék főnököm is ott jött létre. Szóval már jó nem lehet! A viccet félretéve, annyira átlagos, hogy ennél átlagosabb nem is lehetne. Mínusz fél pont a főnököm miatt.
Roppant mód érdekes, és kellemes meglepetés... Az nem tudom mennyire számít furcsának, ha hallgatás közben a Dream Theater, a Sepultura, és még tíz másik banda ugrott be FOLYAMATOSAN, de megtörtént.
Nem szörnyű, nem hallgathatatlan, egyszerűen csak ebben a körben minden más legalább kétszer ilyen jó volt (eddig). Inkább foglalkozom velük.
Lehet, hogy most túl szigorú leszek, de nem elég gonoszak, most komolyan. - Ha több mocsok került volna ide, szívesen felmostam volna magammal a padlót. Minden esetre ebben az ínséges időkben ez egy nagyon is vállalható modern death metal album. A stílus rajongóinak pedig igen is kötelező.
Végtelen hosszúra elnyújtott, véget nem érő petting. Ennyi.
Á, inkább hagyjuk... Naggggggggggggggggggyon innovaív, csak én vagyok maradi. :)
Gondoltam benézek, hogy mi a felhozatal, erre meg itt ragadtam. - Kedvemre való album ez, de úgy látszik nem csak nekem. - El is morzsolok el fél könnycseppet. :)
Olyan ez, mint amikor a világzene (jaj, de nem szeretem ezt a szót) "beleesett" volna a Distorsion-be. :D
Néha úgy éreztem az albumot hallgatva, hogy egy középszerű punk banda izgalmasabbat alkot. Azt hiszem ennyi pont elég.
Funeral doom, értem? - Nem lesz könnyű, de szerencsére nem is akar az lenni. :)
Hiteles, mint az indiai black metal. :D - A legkevésbé sem előrehaladó irányvonal a BM esetében ez az unalomig mocosztatott keresztényellenesség... Meg amúgy általában... Annyira giccses, hogy a fülemből s egyébb testrészeimből is csöpög a méz. No, meg ott vannak az arányosságok... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá... Az énekről pedig nem is beszélve. - A 94'-es For All Tid is szebben szól.
Jó ez, csak lelkiállapot kellhet hozzá, mert minden percében nem igazán működik. - Kicsit furcsa is, amikor egymásnak ereszted a Death féle alapokat (zene és ének) az olasz "kult" horrorfilmek és az afrikai törzsi zenék hangulatával. - Ha van acid jazz, akkor hiszem, hogy van death-jazz is. :)
Langyos lábvíz, semmi több. - Hoppá, ki is hűlt időközben, sebaj, virágokat öntözni még megteszi... - Kezd már elegem lenni az ilyen semmi zenékből, még csak a célját sem értem, mert csak jól felhúzom magam az egész produkción.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 300. 301. 302. 303. 304. 305. 306. 307. ... 355. Full screen Vertikális nézet
2015. december 12.
9000Sanyi arallu72 banya07 BlackZone boymester emp farrrkas insomnium kopi Kriss mike666 Nagaarum nascence ∑:
1. nascence
Nadir
Ventum iam ad finem est
8 10 7 9 10 10 9 9 6.5 10 10 10 10 9.1
2. Kriss
Otargos
Xeno Kaos
7.5 8 9 7 8 9.5 8.5 5 5.5 8.5 8 4 8 7.3
3. Nagaarum
Void Paradigm
Earth's Disease
7.5 6 7.5 7.5 7 10 8 5 5 6 6.5 10 7 7.3
4. emp
Sadist
Hyaena
6.5 9 7 7.5 6 10 6.5 4 6.5 8 6 7 5 7.1
5. mike666
Ennui
Falsvs Anno Domini
7.5 6 5 9 8 6 7 9 7 5 9 6 8.5 7
6. BlackZone
The Canyon Observer
FVCK
7 2 7 9 6 8.5 9 7 3 4 8 10 8 7
7. farrrkas
Swallow the Sun
Songs From The North I, II & I...
6 6 5 7 6 4 10 7 7 7 8 7 6 6.6
8. banya07
Protolith
Dark
7.5 10 8 5 6 6 6.5 8 5 5 8 8 8 6.6
9. boymester
Blaze of Sorrow
Eremita Del Fuoco
7 7 6 6 7 7 6 3 5.5 5 5 6.5 6 5.6
10. 9000Sanyi
Diabolus Arcanium
Path of Ascension
7 8 6 4 5 7.5 5 2 4 6 5 6 5 5.3
∑:
7.2 7.2 6.8 7.1 6.9 7.9 7.6 5.9 5.5 6.5 7.4 7.5 7.2 6.9
farrrkas 2015. december 12., szombat, 11:48
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 361
Válasz emp üzenetére:

Csak ehhez be kell fejeznie mindenkinek a kört! :-)

Akkor hajrá Naga! :-)
emp 2015. december 12., szombat, 10:56
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Válasz farrrkas üzenetére:

Utoljára február 7-én végzett valaki első helyen a HP-n nagyobb pontszámmal, mint a Nadir. Akkor is a Solaris volt az 9.2-vel, azaz szintén egy magyar zenekar. :-)



Csak ehhez be kell fejeznie mindenkinek a kört! :-)
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
farrrkas 2015. december 12., szombat, 10:52
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 361
Utoljára február 7-én végzett valaki első helyen a HP-n nagyobb pontszámmal, mint a Nadir. Akkor is a Solaris volt az 9.2-vel, azaz szintén egy magyar zenekar. :-)
emp 2015. december 11., péntek, 22:27
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
nascence, én nem vallom be. Melyikek voltak a hasonlók? Hátha lemaradtam valami nagy jóságról!
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
nascence 2015. december 5., szombat, 11:58
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 745
Válasz Nagaarum üzenetére:

"..kocka alakú narancsot szarni..."
Köszönjük Nascence, ez megér egy sert, nesze: (b)


ennél eklektikusabbat nem tudtam elképzelni (gpig)
Nagaarum 2015. december 4., péntek, 22:48
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2232
"..kocka alakú narancsot szarni..."
Köszönjük Nascence, ez megér egy sert, nesze: (b)
--
Nagaarum YouTube Csatorna
insomnium 2015. december 4., péntek, 18:40
insomnium
Csatlakozott:
2008. január 14.
Hozzászólások: 200
Válasz arallu72 üzenetére:

Így kell berobbani a zeneipar piacára, nem évekig demózgatással pöcsölni mire kijön az első lemez. |-D m/
http://www.metal-archives.com/bands/Legion_of_the_Deceased/3540404495


Igazából én azon gondolkodtam hogy miért jó ha egy metálcsapat Sieg Heil címet ad bármely lemezének. Kicsit ruppótlan. :-#
farrrkas 2015. december 4., péntek, 16:13
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 361
Válasz arallu72 üzenetére:

Így kell berobbani a zeneipar piacára, nem évekig demózgatással pöcsölni mire kijön az első lemez. |-D m/
http://www.metal-archives.com/bands/Legion_of_the_Deceased/3540404495

Biztos vagyok benne, hogy mind a hét idén megjelent nagylemezük jól átgondolt és minőségi zenét tartalmaz. (w00t)
Viszont sehol sincsenek Bucketheadhez képest. (knifed)

https://en.wikipedia.org/wiki/Buckethead_discography
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.035 seconds to render