Én leszek aki megtöri itt a népünnepélyt. Minden bizonnyal a nem megfelelő hangulat okolható, hogy most ez nekem nem működik. Korábban is így lehetett, mert nem kerültek eddig reflektorfénybe nálam. Nem vagyok elég prog arc. Nem is horzsol, nem is érinti meg a beteg lelkem. Ügyesek azt hallom, csak éppen nem érdekel.
Védelmembe kell vennem! Kocsikázáshoz, mélázós esős napokra szerintem teljesen rendben van. Amikor nem arra vágyik az ember, hogy valami leszakítsa a fejét, hanem nyugisan habot akar fújni csak a nyálából, mint egy másfél éves gyerek, akkor príma mulatság tud lenni.
Közel sem tökéletes, de izgalmas lemez született. Nagy utat jár be a lemez, keretes szerkezetű, átgondolt motyó. Tetszettek a fogós témák és a dobon ízesen előadott játék. Ami nem annyira tetszett, ahogy többször a kelleténél tovább ragadnak bele egy-egy témába. Amikor sóhajtok, hogy na haladhatnánk az nem jó. Nehezen adja meg magát, időt és odafigyelést igényel.
farrrkas leírta...
Majd ha bejön a vacak idő, akkor tuti fejbe kólint. Most csak szimplán jó.
Egyedi, összetéveszthetetlen hangulat. Igazi underground hangzás és megoldások. Határozottan büszke lehet rá az alkotó!
Vannak jó pillanatok, de nem akkorák és nem annyi, hogy ennél többet tudjak adni. Az Opeth munkásságától azért szerintem pár lépéssel ez visszább van.
Zeneileg sem érzem olyan nagy megfejtésnek, de a srác hangja kimondottan bántott. Szerintem a jó grind elég ritka. Olyan vékony a sáv, ami elválasztja a magot az ocsútól, hogy nem is csodálkozom ezen. Ez ocsú.
Féltem tőle, hogy egy tipikus black klón lesz, ami futószalagon jön most már. Nos hát nem. Lehet, hogy semmi újat nem hoznak, de van hangulata! Kisütött a nap és mégis jól esik, mert jó az, amit csinálnak. Igen a dobos kiemelendő, de úgy az egész nekem rendjén van.
Ez egy alulról nyalogatott hetes, mondjuk 6.75. Nem tudtam megjelenés óta megbarátkozni vele. Önmagában is próbáltam letolni a torkomon, de mint egy rossz falat. Legnagyobb szerencsétlenségére a jútyúb a lemez lejárta után rögtön elkezdte lejátszani a Koi No Yokan-t. Kegyelemdöfés ennek a mostani próbálkozásnak. Olyan felüdülés az előző anyag a mostani ványadtságához mérten, hogy már szinte nekem kellemetlen.
Nem rossz ez, már csak egy olyan énekes kell, aki karakterrel rendelkezik és képes fogós refrént hozni, meg egy plusz ember, aki a megfelelő időben rájuk szól, hogy most már lépjetek tovább, mert ez már uncsi. Sosem szerettem őket, ez most sem változott. A magas pont a hangzásnak és tudásuknak szól.
Milliomodik unalmas ambient lemez, pfff...háttérzenének nem rossz, de inkább hallgatok mást.
Kell neki még idő...szóval biztosan előkerül még.
Ez a lemez csak úgy lepörgött...nem fog még egyszer.
Folyamatosan tartja a minőséget a zenekar, immár eltávolodva a funeral doomtól, de még mindig teljesen magával tud ragadni.
Időnként valóban fantasztikus ötletek kerülnek feláldozásra a kásás black szerűség oltárán, kár értük. Nálam az ének tette hallgathatatlanná. Tök jó, hogy magyar a szöveg, jó lenne érteni. Gyakorlatilag az a hang megy végig, mint amit tavaly produkáltam egy tüskébe lépés alkalmával.
Nagyon adja magát a párhuzam és az Opeth nyugdíjas klub alapítása óta van is erre kereslet. Viszont kópiának nem érzem, és ez nagyon sokat dob a dolgon. A hossza miatt viszont nem egyszerű beletemetkezni a hallgatásba.
Kínszenvedés volt végighallgatni. Komolyan mondom, néha a hp-hoz is kell az elkötelezettség.
Fagyos hangulatból én a melegben sem mondok le, sőt,kifejezetten jólesik, de azért változatosnak nem mondanám...
Legjobban én lepődtem meg, hogy tetszett, pedig sosem voltam a zenekar nagy ismerője, kedvelője.A mélyre hangolt gitárok végigszántják a sivatagot is.
Nagyon szép lemez. Továbbra is az élmezőnyben!
Gondolom, mindenkinek megvannak a kedvenc Ulver lemezei. A korai mesterművek mellett nálam a Childhood's End okozta a legnagyobb döbbenetet, a szó legpozitívabb értelmében. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy az utóbbi négy év talán legtöbbet hallgatott lemezéről beszélek, ami bőven 100-on felüli hallgatást jelent, és könnyen lehet, hogy keveset mondtam. Az azt követő Messe I.X-VI.X ahhoz képest alig ment le ötször-hatszor. Ez a mostani pedig Garmék LSD tripje lehet, nehéz ráhangolódni. Amikor kijött, azonnal meghallgattam, majd félre is tettem, és azóta odázom, várom a megfelelő pillanatot. Örülök, hogy előkerült a HP-n, így kénytelen voltam megkeresni a megfelelő pillanato(ka)t, hogy jobban megismerjem a lemezt. Igenis tud kellemes lenni és képes bizonyos láthatatlan érzékszervek megbolygatására. Főleg annak örülök, hogy Garm hangja is hallható rajta, még ha csak nagyon kevés ideig is.
Adjatok neki időt, mert ez olyan, mint egy kaktuszokkal benőtt kőszikla, amelyet puszta kézzel kell cipelned a sivatagban, ráadásul miután napszúrást kaptál. A klip és a The Summer's Drone nagyon összhangban vannak egymással, de a teljes lemez kiemelkedik az idén kiadott súlyosságok közül. Ami az Inverloch lemeze idén a doom/death metalban, az az Inter Arma a southern sludge/post/doom metalban (vagy nevezd, ahogy akarod). Izzasztó, kínzó, szinte süppedsz bele a homokba, már látomásaid vannak (ahogyan a klip is sugallja), mégis át tudod adni magad neki. A borító pedig a lemez koronája. Ahogy megláttam, tudtam, hogy ez nekem eredetiben fog kelleni.
Ez az észt banda pontosan megmutatja, milyen az, amikor valakik egyszerűen nem érzik a lényeget. Vannak riffek, vannak köztük jók is, megvannak a (pseudo-)progressive metalra jellemző gyakori téma és tempóváltások, akusztikus részek, miegymások, keménykedő témák, de legtöbbször nincs átfogó kép, olykor kínlódásnak tűnik, sőt, a legtöbb dal nem több átlagos megoldások felsorakoztatásánál. A Queen-Machine, mondjuk, nagyon jó kis riffel indít, jó lenne a vokáltéma is, de az énekhang tönkreteszi még azt is. Az énekeseknek semmi rátermettségük nincs hozzá. Nem igazán tudják azt se eldönteni, hogy kemények vagy dallamosak legyenek. Az előbbihez nincs elég erejük, az utóbbihoz tehetségük. Összességében elég felesleges hallgatnivaló ez.
Az előző lemezen az első dal, ezen az utolsó dal lett a kedvenc. Továbbra sincs az állam a padlón, de határozottan jó, amit csinálnak.
Egyedi és különleges. Nálam egy adott határon túlra nem jut el Astru zenéje, de azt értékelem, hogy az alkotási folyamatot semmilyen megfelelési kényszer nem zavarta. Őszinte munka!
A vokál valóban messze-messze elmarad Akerfeldt hangjától, de nem is szeretném tovább hasonlítgatni. A zene kifejezetten jó, tényleg nem kis falat megemészteni. Több egyértelmű fogódzkodóval, könnyen kiemelkedő dallammal biztosan sokan felfigyelnének rájuk. Nekem összességében tetszett, összeszedett, komoly teljesítmény ez, de több érzelem átadására képes énekkel átütőbb lenne.
Nem hallgathatatlan, vészesnek sem nevezném zeneileg, de számomra ez teljesen érdektelen. A hangzás sem tetszik, a dalok sem mutatnak többet egy gyenge átlagnál, és BlackZone-nak igaza van, a fickó hangja idegesítővé teszi az egészet, szétkerregi-acsarkodja a fejemet. Az extrém vokálban is mennyire számítanak az árnyalatok, hangszínek!
Fredrik Widigsnek nem elég a Marduk, meg másik nem tudom hány banda, kellett még egy, amelyben éppen ugyanazt játszhatja. A fanatikus! Mindenesetre ez egy tisztességes black metal korong a Marduk vonalról. A recepttől nem térnek el, de sok jó téma felbukkan, így izmos anyagról beszélhetünk. Az utolsó nótába szőtt dallamok különösen tetszettek.
Jobban tetszett, mint vártam, de nagy barátságot továbbra sem kötünk. Nem az én asztalom.
Tökéletes minőségű munka, nálam az első négy Redemption albumot idézi...
Hűha. Szerintem totál tévúton az Ulver már jóideje, bár én ezt eldönteni nem szeretném, ez legyen az ő zenészi szabadságuk. Viszont idestova 20 éve lesz annak hogy bármi is tetszett volna tőlük igazán.
Biztos jó lemez ez alapvetően, de én már nagyon egyformának érzem ezeket a sludge/post-metal csapatokat. Már meguntam a sémát, és már nem hallom ki se a rosszat, se az átlagost, na meg a kiemelkedőt sem...
Nem tetszett. Pont olyan lett a végeredmény, mint amilyennek az ember elképzelne látatlanban egy észt progmetál lemezt...
A Monolithe III óta ismerem a munkásságukat, azóta viszont hibátlan az életmű...
Egész jó, bár vissza nem kívánkozik.
Próbál minőséginek és változatosnak tűnni, több-kevesebb sikerrel.
Hobbi szintű próbálkozás... csehek, lengyelek, szlovákok általában elkötelezettek az eféle stílus iránt, de nagy élvezeti értéke nincs ennek a zenének.
Rutinmunka. Zenei üresség kiváló hangzás mögé rejtve...
Borzasztó lagymatag nyűglődés...
Lehet velem van a baj, de sose fogom lehet megszeretni az ilyen szintű progresszív zenét.
Ezt nem nagyon tudom értékelni....
Rendkivül súlyos zene, kellett neki idő, de a fülessel való hallgatás feltette az i-re a pontot.
Zenei megoldások terén igen hangulatosra sikeredett produkció, de az éneken bőven van mit csiszolni.
A The Barren Depths nagyon sokat emel nálam az összképen.
Sokat gyötrödtem a pontszámon, de végül nem leszek szőrös szívű és nem húzom le az ének miatt, mert azt jó lenne érteni, zeneileg viszont tökéletes.
Grind...már megint a nehezen befogadható fajtából
Nagyon kedvelem alapból a Marduk féle zenéket és Fredrik Widigs itt is baromi jól "kalapál".
Jarzombek jól beszervült a Fates Warningba - sajnos. Legalább olyan idegesítő a játéka, mint Mike Portnoynak. Boymesterrel értek egyet, annyi különbséggel, hogy engem a hangzásuk és a tudásuk sem érdekel...
Ugyan már! Ez teljesen jó! :-)
Farrrkas pontozási rendszerét használva is 10. A legutóbbi 'forgács találkozónál megtanította nekem, hogy kell pontozni. Eddig azt csináltam, hogy a tökéletes a 10. Mostantól a tökéletes a 9. A 10 pedig az, amit ráteszek az mp3 lejátszómra és elindulok a városba, csak azért, hogy halljam. Mindent kizárva... Ez olyan lesz.
Ja!
Mivel nem hallgattam újra az előző lemezüket, nem is emlékszem rá, nem tudom eldönteni, hogy ők változtak-e vagy én. Mindenesetre erre nem adok annyit mint arra.
Az ország egyik legkreatívabb zenésze ez az egy személyes formációt működtető arc.
Én nem hallom ebben a korai Opethet.
Semmit nem tudok hozzáfűzni.
Isten bocsássa meg nekik. Kifüleltem, hogy sztárdobos osztja itt a szögeket... Fredrik Widigs pofátlanul fiatalon tanult meg állat módra dobolni...
A Koi No Yokan után ez elég gyenge... A lemez végére kerültek a jó dalok... Még lehet, hogy hammeresen jóra hallgatom.
Lásd kritika!
Egyértelmű hangulatzene. Háttérnek szinte mindig megteszi, hisz 90%-ban instrumentális, de ha odafigyelve hallgatja az ember, akkor nem mindegy, hogy milyen passzban van, milyenek a körülmények. Nekem néha a Korai Öröm neve is beugrott, akiket egyetemi éveim alatt, egy frenetikus koncertélménynek köszönhetően sokat füleltem...
Maximálisan csak a Potomac, a címadó és az utolsó nóta, a maga egyszerűségével, tisztaságával jött be. A többiben is akadnak tetszetős részek, de számomra semmitmondók is. A lemez első fele inkább Morbid Angel, míg a második Neurosis rokon. Több hallgatást követően, pár hét, hónap múlva talán jobban beérne, de valószínűleg akkor sem gyakorolna rám akkora hatást, mint mondjuk egy Through Silver in Blood...
Amatőr. Báj nélkül. Tudnak játszani a hangszereiken, csak az érdekes témák kreálása, hangulatok keltése nem megy még nekik. Jahhh, és az éneklés. A leggázabb dal, amiben női háttérvokált is hallani, és tökre félreviszi egymást a két fickó és a csajszi, így full hamisan tolják mindhárman. :( Még a Nerville-nél is bosszantóbb lemez.
Az már jelent valamit, hogy miután meghallgattam, leteszteltem az előző albumot, ami gyakorlatilag ennek az első része. Az sem rossz, viszont ez a korong a tiszta énekes utolsó dalnak köszönhetően jobban tetszik. A gitárszólók is figyelemre méltók, a hangulat is ott van. A sok instrumentális rész miatt, azoknak is bejöhet, akik nehezen viselik az extrém vokált. A 3-ból 2 nóta számukra is bátran fogyasztható! :)
Ha már kreatív, egyedi, 1 személyes hazai formáció, akkor én a Nagaarum-ra szavazok! :) Amúgy nem rossz lemez, néha még Tool-os témázgatás is felüti a fejét. Viszont a dob olykor nekem fura. Mintha nem lenne összhangban a zenével...
Nem mind arany, ami lengyel! Szerintem nem az Opeth hatása a legerősebb, bár tény, hogy a rájuk hajazó részek jönnek be legjobban. Viszont a tiszta és extrém vokál minősége köszönőviszonyban sincs az Akerfeldt által prezentálttal. Amúgy inkább a modernebb death/thrash bandák (Soilwork, Scar Symmetry) dolgai jutnak eszembe, vagy épp az alternatív vonal (Mudvayne). Továbbá a honfitárs Blindead is viszonyítási alapnak tekinthető. Bár a náluk tapasztalható mélység, hangulat a Nerville-nél csak nyomokban lelhető fel... Nekem szemfényvesztésnek/parasztvakításnak tűnik ez az album, ami ráadásul baromi hosszú. Néha kimondottan irritált a The Grand Design, de egyes részek, dalok miatt megérdemelnek egy erős közepes osztályzatot.
Még azt sem mondhatnám, hogy végig csak gyors zúzás megy. Persze nagyrészt ez a szitu, de ott van pl. a 3. dal akusztikus, perkás kezdése, ami kifejezetten hangulatos. Vagy épp a hatos track southern/sludge metalos riffelése sem rossz! Nekem is alapvetően a vokállal van gondom. Egyrészt a srác hangja erőtlen. Még csak igazán extrémnek sem nevezném. Másrészt elég egysíkúan hadovál. Harmad részt engem az anyanyelv használata is zavar. Mondjuk a szláv nyelvek nagy többségét nehezen viselem rock/metal környezetben, ezért húzom a szám, amikor 1-1 lengyel, amúgy frankó zenét játszó, és angolul éneklő banda bónuszként elhelyez pár anyanyelvű dalt aktuális lemezén, amit történetesen nekem kell ismertetni... Nyilván pontot sosem vonok emiatt, max. szóvá teszem, hogy nekem a világnyelves megoldás jobban bejön. :)
Több tempó-és hangulati váltást is elviseltem volna! Úgy tűnik a vegytiszta black metal továbbra sem nekem szól...
Lásd kritika!
Igazán szép munka, szerencsére eszük ágában sem volt elveszni egy céltalan, magamutogató hangjegyáradatban (mondjuk ez nem igazán volt jellemző rájuk eddig sem), hanem igazi, kiváló dalokat írtak.
Semmi kedvem nincs most ilyen merengős zenét hallgatni, egyébként minőségi, és megfelelő hangulatban nagyon betalálhat..
Csatlakoznom kell a dicsőítőkhöz. Lenyűgöző, nehéz tőle szabadulni.
Nem rossz, ha a fickónak jobb hangja lenne (a tiszta ének szörnyű, szerencsére viszonylag kevés van belőle), akkor még többre is értékelhettem volna.
Nem tudok belekötni.
Szeretem Astru dolgait, érdekesek, kreatívak és egyediek.
Nem rossz, de a vokál nem tetszik.
Számomra pontosan ennyi az élvezeti értéke.
Újat nem hoz, de ami van, az jó. :-)
Az előző lemez 4 pontot kapott tőlem, akkor ez még annyit se kap. Amellett, hogy nagyon nem az én zeném, még idegesített is, ezért semleges sem tudok maradni.
Kissé langyos, bármennyire nagy zenészek. De az igazat megvallva soha nem hallgatok ilyet. Az ének meg az agyamra ment. De biztos jó annak aki szereti az ilyet. Rájuk vár az elemzés.
He-he. Ez meg minek? Már úgyértem nekem.
Insomnium véleményével egyetértek. Ezt a fajta zenét mostanában nem bírom megemészteni, főleg Nasty Savage diéta után.
Nem vagyok ének szakértő, ezért nem zavart az énekteljesítmény. Zeneileg viszont elsőosztályú.
Szódával elmegy, de hallottam már jobbat is.
Az előzőnél sokkal jobb számomra. Másokkal egyetértve sajnálom,hogy nem értem a szövegeket. Mindenesetre hangulatos a lemez, és egyedi. Csak így tovább. Lesz ez még tíz pont is.
Nálam ez már kifutott, sőt soha nem volt kedvencem. Ha még háromnegyed órában lerendezték volna akkor se tetszene, de így meg végképp középszerű. Sőt néha kissé buzuskás énekdallamokra is felfigyeltem.
Ez karaj ebben a körben.
A hangzás idegesített, meg nem mondom miért. Az ének jó semmitmondó. Black-ben ez számomra harmatos. Szoktátok mondani, hogy maradt volna a garázsban. Számomra ez ilyen.
Ez mi a nyüglődő szar?
A Perfect Symmetry óta várok egy ilyen kaliberű albumot. Ilyen gyorsan elment közel 30 év?! Úristen!
Alkalmanként nagyon hatásos hallgatnivaló. Jó is, de vannak itt a hp-n - most is - jobb lemezek.
Lassan kibontakozó, sok türelmet igénylő hallgatnivaló. Eddig jutottam vele. (Van rá esély, hogy idővel jobban beérik.)
Betudom az ifjonti hév fellángolásának. Kevéske ez még!
Sokkal inkább érzem post metálnak, mint funeral doomnak. De, hogy marha jó, az biztos!
A szövegek tetszenek és néhány jó téma is felbukkan, zeneileg viszont nem jön be.
Egy kiadatlan Opeth album az ezredforduló környékéről. Csak a név nem egyezik...
Nem rossz ez! Csupán csak a csehül csaholó csávót csapnám csipán! (...és kérem, hol az irodalmi Nobel-díj?!?)
Ez egy stabil kilences. Úgy tolják a black metált, ahogy azt manapság szeretem. Fagyosan, változatosan, rendes hangzással.
Továbbra is kerülöm, ha egy mód van rá....!
Kevésbé szórakoztatott, mint a hasonló stílusba vedlett bármely más zenekar. Nem arctalan, még csak nem is rosszul megkomponált, s nem is szól rosszul. Egyszerűen csak nem úgy működnek a dalok, ahogy azt a zenészek megálmodták. Ennyi. Többet nem is veszem elő.
Nehezen tudom értelmezni, de pálcát sem akarok törni felette. - Nem leszünk barátok, az már biztos.
Az An Archer in the Emptiness-ről hitelen a Morbid Angel jutott eszembe. - Szerettem volna, ha végig ilyen lett volna végig az album, aztán a háttérben "megpihenő" vokál, s hosszú témafelvezetések, folyamatos belassulásoknál elszakadt a cérna nálam. Az egész vackot a Potomac nóta tudta velem felejteni, az egy magában 9-10 pontos.Végül is innentől javul a zenekai összkép, de még így is borzasztó hosszúak a nóták. Wáááááááá... Ha összeszedték volna magukat, még tetszene is.
Hagytam neki esélyt, és elég jól el is szórakoztatott. :)
Nos, az a zenekar, amely képes 15 perces számaival végig lekötni a figyelmemet, az méltán érdemelheti meg a 10 pontos bizalmat. - Már csak egy kérdés. Ez hol funeral doom?!
Akár egy éjféli lidércnyomás. Egyszerűen kellemetlen. (Megizzadtam vele rendesen.)
No, ez a tipikus leülsz, s jól meghallgatod zene. Ajánlott, aki szereti a durvulástól sem mentes progresszív zenét. - Ja, és ha a lengyelek ezen a porondon is ilyen teljesítményt nyújtanak, jó lesz "félni". - Megnyugtatok azért mindenkit, nem nyálas rádióbarát zene, azok ellenére sem, hogy néhol nagyon jól szólnak. :) - Köszönet az ajánlónak.
Anyanyelven előadni mindig kockázatos. Ez többszőrösen is igaz lehet, ha még a grind műfaját is választja az ember. - Bár a "Zločinná mysl" tétel inkább hasonlít black/punk keverékre. - Szóval nem rossz ez, csak ilyen mértékeket használva. Ráadásul a "Řekl vrah" egy marhajó agyansavazott stoner/southern átírat, de nem ilyen idegesítő vokállal. - Már, ha nem ez volt a fő cél. - Szóval van valami, csak ez kevés. (Még szerintem is.)
Egy black csapat első albumával van dolgunk. - Persze, nem mondom, hogy megváltják a világot, de ha egy debüt album ilyen vastagon szól, s jó megoldások is vannak rajta, akkor én vevő vagyok az ilyenre. :)
Miután sikerült Chino Moreno eléggé jellegzetes hangján túltennem magam, egy eléggé élvezetes kis albumot kaptam cserébe. A refrének amúgy b@szott nagyot ütnek ám. - Számomra az y-ra hangolt gitárok azért több kört is futhattak volna, lett volna még bennük bőven potenciál. - (Chino személyét sokkal jobban eltudnám képzelni egy igazi stoner/doom bandában. :D)
Meg kell adnom a kilencest, mert annak ellenére, hogy szinte soha nem hallgatok ilyet és most is azt vártam, hogy két szám után soha többet, végig bent maradt, sőt, lementettem a hallgatom mégek közzé a play zenében.
Mivel mostanság korábbi önmagamhoz képest brutál sok ambient anyagot hallgatok (ilyen hangulatom van már pár hónapja), ezért könnyen fogadtam ezt is, sőt, igazából fent ragadt a telón, rendszeresen lejátszódik.
Ennél sokkal jobb grind albumok vannak. Rövidsége ellenére is fárasztóan unalmas.
Dark Funeralhoz hasonlít, de még annál is unalmasabb.
Túl estem ezen is.
Ne untass.
Amit januárban leírtam az Epsilon Aurigae lemez kapcsán, ugyanazt tudnám mondani most is.
Hangulatos zene, jó szövegek, sablonosság nélkül, mindezt kis hazánkból. Ez most megérdemel egy jó pontszámot.
Aú... az a vokál...
A White Pony lemez anno nagy kedvenc volt (gondolom mások is így vannak vele), azóta viszont nem követtem figyelemmel a munkásságukat, így az előző két-három albumukhoz nem tudom hasonlítani. Én egyébként sem szeretem a virágkori művekhez mérten értékelni a csapatok friss munkáját, és itt sem fogom megtenni. Nekem tetszik, és ennyi. Én nem is vártam egy újabb klasszikust.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 316. 317. 318. 319. 320. 321. 322. 323. ... 347. Full screen Vertikális nézet
2016. július 23.
BlackZone boymester farrrkas insomnium Kriss Nagaarum nascence oldboy Pistike66 Sekhet_Hetep viribusunitis ZolixiusRex mike666 ∑:
1. boymester
Monolithe
Zeta Reticuli
8 10 8 9.5 8 8 7 8 9 6 9.5 10   8.4
2. BlackZone
Inter Arma
Paradise Gallows
8.5 9 10 5 10 10 10 7 10 4 8 6.5   8.2
3. Nagaarum
Astru
Az Egy Álmai
9 6 7.5 7 9 9 8.5 6 9 9 6 5   7.6
4. Kriss
Nordjevel
Nordjevel
8.5 8 8 6 9 9 7 5 8 5 9 8 5 7.5
5. viribusunitis
Nerville
The Grand Design
7 8.5 7.5 6 6 7 8.5 6 7 5 9 9   7.2
6. farrrkas
Fates Warning
Theories of Flight
6.5 6 9 10 5 5 6 9 9 3 9.5 7 9 7.1
7. nascence
Ulver
ATGCLVLSSCAP
8.5 4 8 4 3 8.5 9 7 7 3 7 4 9 6.1
8. Sekhet_Hetep
Dreadpin
Reclaiming Harmony
5 5 5 4 7 6 7 5 7 9 5.5 7.5   6.1
9. ZeroVoid
Deftones
Gore
7 8 6 3 4 7.5 6.5 8.5 3 1 4 8 4 5.5
10. ZolixiusRex
High Purity
Mínus 13 lumenů
4 2 5 3 3 5 4 4 1 9 7 7 3 4.5
∑:
7.2 6.7 7.4 5.8 6.4 7.5 7.4 6.6 7 5.4 7.5 7.2 6 6.8
Nagaarum 2016. július 29., péntek, 21:40
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2173
Válasz nerville üzenetére:

Hi,

This is Nerville from Poland.
Didn't expect that you will like our album this much.

Thanks and regards to all forum users!

Hails to Poland, and thanks for the many good albums are coming from your country!
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
farrrkas 2016. július 29., péntek, 18:15
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 343
Válasz nerville üzenetére:

Hi,

This is Nerville from Poland.
Didn't expect that you will like our album this much.

Thanks and regards to all forum users!


Greetings! :-)
We're glad to see you here, and that you've noticed our so-called Soundcheck section. Cheers to Nerville, and to Poland's metalheads! Lots of good music from there keeps popping up at our site.

Best wishes!
nerville 2016. július 29., péntek, 14:56
nerville
Csatlakozott:
2016. július 29.
Hozzászólások: 1
Hi,

This is Nerville from Poland.
Didn't expect that you will like our album this much.

Thanks and regards to all forum users!
Dina Ivory 2016. július 25., hétfő, 08:08
Dina Ivory
Csatlakozott:
2015. augusztus 6.
Hozzászólások: 1234
Válasz boymester üzenetére:



:-) Nem rossz a Fates, elismerem, de még műfajában sem szerettem őket soha túlzottan. Ha meg prog, akkor nekem a 70-es évek a nyerő (Camel, Gong, Yes, Pink Floyd, Genesis, ELP, Jethro Tull...már folyik a nyálam mint Homer Simpsonnak a fánk láttán)...
No meg a neo-progot is bírom, nem tudom, lenne-e rá igény néha az oldalon (pl. Marillion, IQ, Pallas...)


"No meg a neo-progot is bírom, nem tudom, lenne-e rá igény néha az oldalon (pl. Marillion, IQ, Pallas...)" Marillion és IQ minőségi muzsika ;-)
Dina Ivory 2016. július 25., hétfő, 08:06
Dina Ivory
Csatlakozott:
2015. augusztus 6.
Hozzászólások: 1234
Válasz Pistike66 üzenetére:


Igen sok jó lemezt ismertem meg a hangpróba által, már akkor is, amikor nem vettem még benne részt (egyébként a Hammer hangpróbája által is régebben), úgyhogy nem tudok egyetérteni azzal a véleménnyel, hogy értelmetlen lenne. :-)



Én két okból sem hangpróbázok:
1.Elolvastam a szabályzatot " Az oldal profiljába illeszkedő albumot ajánlj, azaz legfőképpen metalt.
Ha mégis szeretnél ettől eltérni, kérdezz rá a fórumban, vagy írj privát üzenetet Pistike66-nak vagy Nagaarumnak." Oké néha -néha elvétve--visszanézve korábbi HP-kat találtam nekem való főleg hardrock/aor/prog lemezket.De nem akarom ezzel fárasztani az itteni társaságot.
2."Csak akkor ajánlj, ha vállalod, hogy végigpontozod az adott forduló mind a 10 lemezét." Hát öööö ezt baromira nem ígérhetem...:D

Azért ettől függetlenül én jó dolognak tartom ezt a hp-t :-)
Pistike66 2016. július 24., vasárnap, 18:49
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Válasz Mindenholottlevo üzenetére:

"Komolyan mondom, néha a HP-hoz is kell elkötelezettség" Hát nekem sok mindenhez van, de pont a Hangpróbához nincs. (6) Én már a Hammernál is értelmetlennek tartottam. De pl. a Deftones-t megdobtam volna egy 10-essel, kicsit talán feljebb is csusszant volna a ranglétrán. :-]

Igen sok jó lemezt ismertem meg a hangpróba által, már akkor is, amikor nem vettem még benne részt (egyébként a Hammer hangpróbája által is régebben), úgyhogy nem tudok egyetérteni azzal a véleménnyel, hogy értelmetlen lenne. :-)
Mindenholottlevo 2016. július 24., vasárnap, 18:09
Mindenholottlevo
Csatlakozott:
2013. március 24.
Hozzászólások: 329
"Komolyan mondom, néha a HP-hoz is kell elkötelezettség" Hát nekem sok mindenhez van, de pont a Hangpróbához nincs. (6) Én már a Hammernál is értelmetlennek tartottam. De pl. a Deftones-t megdobtam volna egy 10-essel, kicsit talán feljebb is csusszant volna a ranglétrán. :-]
9000Sanyi 2016. július 21., csütörtök, 13:07
9000Sanyi
Csatlakozott:
2005. március 17.
Hozzászólások: 1689
Válasz boymester üzenetére:



:-) Nem rossz a Fates, elismerem, de még műfajában sem szerettem őket soha túlzottan. Ha meg prog, akkor nekem a 70-es évek a nyerő (Camel, Gong, Yes, Pink Floyd, Genesis, ELP, Jethro Tull...már folyik a nyálam mint Homer Simpsonnak a fánk láttán)...
No meg a neo-progot is bírom, nem tudom, lenne-e rá igény néha az oldalon (pl. Marillion, IQ, Pallas...)


Régebben kaptunk ilyen cuccokat a Metal Mind-tól (Arena, IQ)
--
9000Sanyi
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.038 seconds to render