Vannak jo pillanatok, hangok, hangulat foszlanyok, egy egy szam meg le is mehet a hatterben, na de ennyi egyszerre?!Oszesegeben szamomra ez egy erdekes buntetes volt.
Komolyan mondom elfaradtam mire vegeztem ezzel a korrel, ez egy szr faraszto HP volt.Remelem a kovetkezo jobb lesz, ja a lemez meg , hat sajnalom de normalis eselyt sem kapott mar.
Egyertelmuen a kor legjobb albuma , szerintem szepen felvan ez epitve.Az intro valoban hossabb a kelletenel, de en mas hibat nem talaltam.
Egyaltalan nem nyugozott le.Siman hozza amit kell, tobbet nem.
Hat ez nagyon altatott....
Hat ez nagyon gyenge produkcio.
Szerintem se nem jobb se nem rosszabb a tobbinel, elfogult vagyok mert minden albumot rendszeresen hallgatok kb 5-6 death metal zenekartol es a Vader is koztuk van.
Semmi fele-fajta elvezetet nem nyujtott.
Kifejezetten kellemes hallgatni valo, viszont 7-8 hallgatas utan unalmassa valt.
KB emp-el ertek egyet.
A pontszám inkább a jóindulatom jele. Nem elég izgalmas, változatos. Ha egy tételt hallottál, akkor kb hallottad az egész lemezt. Háttérzenének klassz, de egy vezetéshez nem merném betenni, mert bealudnék.
A borító rettenetes. A zene sem sokkal haladja meg. A névválasztás kicsit túlzó. Olyan bárdolatlan az egész, pedig szofisztikáltnak próbálják előadni, ami kellemetlen.
Nem érte el az ingerküszöböm.
Nem múlhat el kör svédek nélkül. Ez a hígabbik erőlevesek egyike.
Korrekt, de semmi kiemelkedőt nem hoz. Olyan "öngyisen", kedvesen szomorkodós. Nem elég mély érzelmileg.
Nem titok, hogy korábban én dobtam be ezt körön kívül. Az Oranssi Pazuzu zeneiségében más megközelítéssel bír, de mindkettő a hangulatra teszi a hangsúlyt. Itt több a rádiójáték, a természeti hangminták használata. Lassan építkezik, nem direkt módon kommunikál. Filmzenés, Tarkovszkij és Jeunet erős képei, beállításai ugranak be többször. Akinek nem vizuális a zenehallgatása, az minden bizonnyal nem fogja megérteni ezt a lemezt.
Vader nagyúr szerintem már jó ideje megél a legendából amit maga köré épített. Fáradtnak hat és ötlettelennek. Persze az is tény, hogy az öregekre mindig nagy terhet rónak az elvárások. Nekem ez kényelmes egy helyben topogás.
Míg a Vader fáraszt, untat, ásítozom és azon jár az agyam, hogy miért nem hallgatok valami testesebbet, addig itt azt érzem, hogy megérkeztem. Számomra ez az, ami feszes, amiben energiák vannak. Stílusgyakorlat ez is a maga módján, mert pont ugyan olyan eszköztára van, mint a legtöbbnek, de az összerakottság elvitathatatlan. Az a kis elektronika, amit használnak jót tesz a végeredménynek. Edzéshez aláfestő zenének remek mulatság lesz ez a kedves kis dalcsokor.
Nem kívánkozik vissza. Van erősebb amit lehet hallgatni.
Lerágott csontkupac. Szépen, esztétikusan összerendezett kupac. Ha a '90-es évek környékén jön ki, akkor egész más lenne. De ezeket már sokan és sokszor eljátszották.
Lásd: kritika
Lásd: kritika
Lásd: kritika
Lásd: kritika
Lásd: kritika
Lásd: kritika
Lásd: kritika
Lásd: kritika
Lásd: kritika
Lásd: kritika
A hossza tényleg indokolatlan, de szerintem hangulatos, jóféle cucc.
Hű, ritka idegesítő zene. Nem is számítottam jobbra.
Annyira azért nem rossz... A lelkesedésem megvolt, aztán szépen alábbhagyott.
Rájuk is igaz, hogy kezdetekkor azért fílingesebben tolták.
Ha nagyon nincs más death/doom zene a spájzban akkor elcsúszik, de a műfajhoz hozzá nem ad semmit.
Nem az én pályám. Nem is igen szoktam értékelni ezt a zenei vonalat. Mondjuk semmi értékelhetőt nem találtam benne amúgy sem.
Vader mércével nem kiemelkedő, de azért gyalul most is.
Műfajbemutató... kevés zeneiséggel.
Ez egy igényes, kidolgozott lemez. Amilyen rettenetek jelennek meg manapság black címke alatt, ahhoz képest felüdülés.
Hát, jól megtanulták a leckét, a felmondás már elég sótlan lett.
A Pet Shop Boys énekért és a hosszért extra bünti jár. A hosszt nem is tudom hogyan gondolták. Ez amit művelnek, nagyjából a negyedik számnál kifut, meghal, elfogy. Tényleg bárki úgy érzi, hogy ebből kell 19 dal?
Számomra fárasztó. Mivel a nosztalgiafaktor hiányzik, így nem nagyon tudom érdemük fölé pontozni.
A zene jó lenne, de ez az "ŰŰŰ"-zés, "ŐŐŐ"-zés ás "ÁÁÁÁ"-zás ami ének címszó alatt történik, az valami botrányosan csapnivaló.
Persze, semmi extraság, de a Witchery sosem szólt arról, viszont a maguk keretén belül kiválóak a dalok és bizony az első két lemezük korszakát erősen megidézik. El is morzsoltam egy könnycseppet. Kiváló, feszes, könnyed, szórakoztató. Mi kell még év végére?
Harmadvonalas unalombomba. Remélem még hátra van vagy 5 doom tempójú csodalemez... :/
A második szám kétharmadánál nem gondoltam volna, hogy képes leszek, de sikerült! SIKERÜLT! Végighallgattam! Piszok unalmas volt.
A Vadertől nekem egyedül a Litany volt eddig maxpontos, az összes többi lemezük elment szódával. Magam lepődtem meg a legjobban, hogy a friss lemez nem kötelező körös lett, hanem rendszeresen visszatért és idővel csak egyre erősebbnek érzem.
Amelyik metal albumon breakdown szerepel, az nálam alapból kiesett a pixisből, itt azonban ez még fel is lett vértezve totális jellegtelenséggel.
A nagyon gyenge év végi felhozatal simán hozott ennek a stíluslemeznek plusz egy pontot. Megváltás volt a négy előbbi album után.
A stílus követelményeinek és a "mindent megeszek ami melodic doom" rajongótábor elvárásainak maximálisan megfelel a lemez. Ergo közhelyes, paneles, arctalan, teljességgel érdektelen (számomra).
Néha különösen nehéz megmagyarázni, miért tetszik, vagy nem tetszik valami. Az álomszerű vokál és en-block az éteri jellege a zenének megkapó. A csontomig hatol az, ahogyan azt a Casualties of Cool csinálja (a Hevydevy Records által kiadott 2 CD plusz DVD-s digipak változat az év egyik legjobb vására volt!). Kezd szilárdulni bennem a meggyőződés, hogy a metal felől közelítő zenész érzelemvilága, hozzáállása kiérződik még akkor is, ha nem metalhoz nyúl. Egy illékony, megfoghatatlan réteget képez a zenében. Ez érvényes a Sólstafir bizonyos elemeire, megoldásaira is (de tudnám sorolni). A Klimt 1918 pedig mintha máshonnan érkezne, ezért, bár mély és komoly a végeredmény (ami szimpatikus), idegennek hat. Mintha távol állna tőlem, mintha keresnék egy láthatatlan szálat, amelyet nem tudok sem megnevezni, sem rátalálni, ezért kényelmetlenné válik a lemezen hallható hangulatfolyam. Kivétel az utolsó, közel tíz perces dal. Azt, mint egy szélfútta ismerős illatot, magamba tudom szívni.
Lázba nem hoz, pedig rossznak, nem rossz. Az ének engem kicsit fáraszt, de hangulattól függ.
Ez nagyszerűen sikerült! Minden dal egyre többet és többet nyújt. Rettentően érzik a srácok, miből mennyi kell, és hogyan lesz belőle egyetlen kerek egész. Az ajánlónak köszönet jár!
Becsületes black-thrash anyag. Kíméletlen, céltudatos és eredményes. Nincs sok mellébeszélés.
Nem túl izgalmas, régi vágású, dallamos doom-death muzsika. Egy a sok közül.
Iszonyú nehéz hallgatnivaló, azonban sem rossznak, sem gyengének nem nevezném. Vannak elképesztően félelmetes részek benne. Csak bátraknak ajánlott!
Egyértelműen remek formában a lengyel csapat! Élőben is, albumon is mindig nagyon erősnek éreztem a csapatot, de nem minden lemezük fogott meg annyira, mint ez (nálam is a Litany forgott a legtöbbet). Igazán vérpezsdítő vitaminbomba ez a death metalban keresztelkedetteknek. Kiemelkedő, még Vader mércével is.
Mint egy termékminta. Ilyen a brutális death metal. Nem nagyon találom a fogós nótákat, mert inkább magát a stílust játsszák, de azt legalább á la carte.
Black metal by the book. Az a szál, amelyről McFrost1977 is említést tesz akár csodákat is tudna tenni, ha jelen lenne. Egyébként nagyon korrekt munka.
Jó doom-death anyag, kellemes pillanatokkal.
Nem volt aggályom a cuccal kapcsolatban attól eltekintve, hogy nagyon nyomott, tompa, egyhangú zene, a terjedelme pedig gyilkos, és sajnos nem a jó értelemben. Az ének viszont kimondottan tetszett. Amúgy én évekig abban a hitben éltem, hogy ők valami német indusztriál metal csapat...
A '92-es Not to be... és a '94-es Pleasuredome kedvelhető anyagok voltak, de ma már ez a zenei felfogás szerintem nem annyira állja meg a helyét. Vagy lehet hogy megállná, csak a kivitelezés nem elég jó...
Nyugi, az Urfaust-tal sem foglalkozik a kutya sem. :) Szerintem színvonalas kiadvány.
Izgalommentes iparosmunka, svéd profizmus. Intenzív aprítás az van, de tényleg semmi extra. Már a közepe felé nagyon fárasztott.
Ötödik nagylemezként csak ennyi? Jó, nem vártam nagy előretörést tőlük, lévén hogy az eddigi anyagaik sem tartalmaztak semmi kimagaslót. Pedig a finn csapatok zsigerből érzik a death/doom stílust...
Anno valaki még a tavasszal, vagy a nyáron ajánlotta itt ezt az albumot az Oranssi Pazuzu kapcsán. Hááát, nagyon más ligában focizik ám a két formáció a minőséget tekintve.
Speciel úgy érzem, hogy az utóbbi sok-sok év egyik legfáradtabb, legötlettelenebb Vader albuma ez. Csalódás...
Embertelen az intenzitás. Egy a bajom, hogy zene az nyomokban sem található meg, a dalok sorrendje gond nélkül felcserélhető egymással, és talán azt sem venném észre, hogyha minden dalt hátulról kezdenének el játszani, annyira nem érzem benne a struktúrát, dalszerűséget.
A dallamos, tradicionálisan európai gyökerű black metalban én szeretem azt, amikor azt kapom, amit várok, ráadásul olyan szinten előadva, amit idén mástól nem nagyon hallottam.
Tisztességesen megírt lemez, különösebben nagy pillanatok nélkül, ami betudható akár annak is, hogy debütről van szó.
A Pet Shop Boys-ra felkaptam a fejem, de az ennél jobb. Már a Sólstafír-től is nehezen viselem az efféle útirányt, 2-3 dal még csak csak lecsúszik, de 20? Áhh, nem!
90-92 környékén Ausztriában is, mint a világ többi pontján, burjánzott/virágzott a death metal. A sógorokra jellemző volt egy vékonykás/reszelős gitár hangzás. 3 badára emlékszem élénken (biztosan volt több is): Pungent Stench (bizarr és extrém módon közelítették a death metal); Disastrous Murmur ( ők beleztek rendesen, miközben térdig álltak a hulladarbok között) és volt a Disharmonic Orchestra. A DO hamar kinőtte a vérfürdős megközelítést és egy progresszívebb irányba lépett. Ezáltal én nem igazán hallgattam őket, mert abban az időben mindenem oda adtam volna 2 vödör vérért, hiába a fiatalság.... Vissza kanyarodva ide, nem is gondoltam én sem, hogy Ők még léteznek. Meg is lepődtem amikor bele botlottam egy új nótába valahol, de elsőre tetszett, sosem gondoltam volna! Ahogy boymester írta kritikájában, nincs itt sem semmi új a nap alatt, egyszerűen nekem tetszetős jó dalok vannak, amik visszarepítettek abba a kazetta másolgatós ifi koromba. Külön becsülöm, hogy a pálya társaikkal ellentétben nem adták fel a harcot. Azt pedig sosem értettem, hogy ezt az osztrák triumvirátust miért emlegetik oly ritkán a mai bandák, ha a hatásaikról van szó.
Vannak azok a youtube videók, amikor egy-egy kutyának nyomatnak valami zenét, az meg szegény elkezd rá vonyítani, és már egyből mekkora sztárnak gondolják. Na pont így van itt is! Vikernes meg teljesen szétcsapatva is különb zenét nyomat egyszál nájlonhúros gitárján....
Örülök neki, hogy ismertebb arcok nem vették lazán a stílust, hanem keményen odatették a minőséget!
A 90-es évek doom/death korszakát megidéző album, azon belül is talán az angol PL-MDB-Anathema vonalon. A hiba ott lehet, hogy a The Perfect Cut c. nótát a lemez közepére tették és ez megtöri a lendületet, mert ez roppant unalmasra és vontatottra sikeredett, egyértelműen a leggyengébb dal. Mert amúgy a keretek között eléggé változatosra sikeredett a lemez.
Én is azt mondom, hogy ez egy nehéz hallgatni való, ennek nem lehet csak úgy lendületből neki ugrani. Apránként működik a dolog, de egyben már embert próbáló. A The Waylayer (A Great Spring Hunger)-t hallgattam a legtöbbször, az igen jól sikerült.
Nem okozott csalódást!
Intenzív és brutális, szerencsére nem rontották el disznó röfögéssel, de sokkal több megjegyezhető, azonnal ható gitár téma kell! A Gutted köröket ver rá!
Miután itt felmerült a HP-n a banda neve, sokat hallgattam. Európából táplálkozó black metal az övék, a legnagyobb bánatomra nem kapunk semmiféle csílei folklórt. Viszont amit kapunk azok az azonnal rögzülő, remek témák tömkelege, nekem nagyon tetsző hangzással, 50 perces sodrásban.
Egységes, jó album. Pici Clouds/Wildhoney korszakos Tiamat-ot én még hozzá hallok, de vitathatatlan az angolok hatása, ahogy boymester is írta kritikájában. Soha rosszabbat ebben az ágazatban!
Feleslegesen hosszúra csinálták. Többnyire élveztem a két lemezet, de könnyedén össze tudnék válogatni 7-8 dalt róluk, amire önmagában legalább 9-10 pontot adnék. A stílusuk szerintem teljesen egyedi: olyan kis nyomorult, lassan andalgó nyöszörgés. Annak idején 2006-ban találkoztam először a bandával, mint a Katatonia előzenekara. Ott igencsak mély benyomást tettek rám az akkori Dopoguerra albumukkal. Azt kifejezetten szeretem és arra tényleg 9-10 pontot adnék. Az új anyaggal viszont úgy vagyok, hogy ez is megérte...mert van rajta elég sok jó szám, hogy összeválogassam róla magamnak a hallgatnivalót. Azonban itt az egész albumot kell pontozni, ami meg többet nem ér számomra 7.5-nél
Többnyire csak a basszeros játéka dobja fel a középtempósan cammogó klisét. Az énekes bemondogatós szavalása a legfárasztóbb az egészben. Valójában csak megrekedtek a 10-15 évvel ezelőtti szinten. Az albumnak nem tudnék mondani egy emlékezetes pillantát sem.
A közepe valóban sokkal érdekesebb lett. Első nekifutásra nem nagyon tetszett. Mivel a zene hipnotikus hangulatot áraszt, ezért tényleg valami meditatívabb pillanatban érdemes hallgatni. A burzumus jellegek pedig letagadhatatlanok.
Ha nem néztem volna a nevüket, könnyedén a Heartwork korszakos Carcassnak gondoltam volna. Ez egyrészről pozitív, másrészről semmi extrát nem hoznak.
Engem is untatott. Erre a körre többnyire csak az újrahasznosított termékek jutottak.
Néha a zseniális és néha pedig az unalmas kategória valamelyikében mozog. A kedző és az Of Bone And Sinew számok nagyon hangulatosak lettek, a többi vagy feledésre méltó, vagy pedig csak szimplán bealudtam rajta.
Profi, de számomra baromira unalmas, amit a Vader művel. Tucat-témák halmoznak egymásra, a gitárszólokat is erőltetettnek hallom. Továbbá túl van polírozva, ezt profi anyagnak szánták, és persze az is lett.
A borítója sajnos jobban tetszik, mint a zene. A szokásos death grind-on nem sokban lépnek túl. Azért a hasonló műfajbéli társai mellett egészen jónak mondható, néhány szám még szórakoztatott is.
Ennél korrektebb black albumot nem is lehetne csinálni. Nagyon a helyén van minden, csak éppenséggel már nem tud érdekelni a századjára is profin eljátszott copy paste zene. Azért a Sight Of The Oracle című szám eléggé élvezehető lett.
Végre egy doom album, amin nem unatkoztam. Sikerült megtalálni a doom és a death elemek kellemes arányú keverékét. Kellő súllyal döngöli a hallgatót a földbe és végre nem két percbe kerül, hogy kipengessenek egy hangot....és hogy első lemezes banda, na az nem semmi egy ilyen kezdéssel.
Tetszene a HANGULATA! A hossza ami valóban indokolatlan, bár még ez sem lenne akkora gond, ha fel lennének "töltve" a dalok, nem csak ugyanazok a körök újra meg újra. Az ének tényleg Pet Shop Boys :) Egy ideig nem zavart, aztán már idegesített.
Fárasztó, sőt néhol idegesítő lemez. A korábbi munkásságukat bevallom nem ismerem, de nem is vágyódom mostanság pótolni a mulasztást.
Picit más lett, mint az előző lemez. Intro után korai-Burzumosan indul, de aztán előjönnek a finomságok is. A cím részben megtévesztő: aki csépelésre, tekerésre vágyik ne itt keresse, de nem is meditációs zene. Kedvencem a III, főleg IV, az már-már hipnotikus, mint pl. Massemord - The Madness... album esetében. Azért nem 10 pont, meg a végét nem érzem már olyan erősnek.
Korrekt, megmozgatott.
Hiába játsszák az egyik kedvenc stílusomat, ez gyenge lett.
Megjelenéskor párszor lepörgött már. Nagyon sötét, nyomasztó zene, ami nem is működhet akármikor. Tetszenek a zajok/effektek, azok egyediek (próbálnak lenni) ez bőven kiemeli a középszerűségből.
Welcome ütős volt, Tibi-t szinte el is felejtettem, ez szimplán nagyon jó. Nem vagyok vérbeli Vader rajongó, számomra messze nem ők a death metal legjobbjai, de ez az én "bajom".
Stílusgyakorlatnak tökéletes. Tömény sound, változatos is amennyire a műfaj engedi, de semmi emlékezetes téma. Sport metalosoknak ajánlott mondjuk futáshoz :)
Nem egy világmegváltó black metal, viszont annyira jól esett, főként a dallamai miatt, hogy +1 pont.
jófajta doom/death.
Gustav Klimt művészete jobban bejött,mint a zenekaré!
Anno még az első kazettáikkal sokkoltuk egymást a haverokkal,már azon is csodálkoztam hogy még létezik!
A pontszámon csak 5.nóta tudott javítani!
Jók a nóták,de engem már csak a régi klasszikus thrash zenekarok piszkálnak meg egy kicsit!
Sebesség mániás vagyok,a lassúzás nem az esetem!
Hal a tortán....nem éreztem jól magam Goatspalmnál,úgyhogy négy pontot tudok erre adni!
Mióta ez a Spider gyerek csatlakozott,és hozzáteszi az ízes szólóit,azóta jobban komálom!
Ebben én semmi éredekeset nem hallottam!
Dél-Amerika nem szerepel a metál térképemen,nem is igen szoktam rákattintani az onnan érkező anyagokra...de ezzel nem csalódtam!
Gyűjteménybe be nem kerülős!
Emp megmentett mert nem tudtam mire hasonlít az ének.Tényleg Pet Shop Boys-os. Pár szám hangulatilag egész jó. Na de ilyen mennyiségben, csak maguk újrajátszása egyre gyengülőbb kivitelben.
Az egész úgy jó ahogy van, nekem tetszik itt minden csak kissé sótlan. Nem indul be az egész gépezet valahogy. Mikor várnék valami gyorsulást mindig alapjáraton marad.
Két szám volt az életművükben amit szívesen hallgatok, de ez fájdalmasan béna lemez.
Elszórakoztatott ez a "vicsori". Egész jól nyomják azt amit szeretek.
Ördöngős hangzás, jó témákkal. Mintha ízlésesen beépített stoner témákat is hallanék. A billentyű hangszíne is kiváló számomra. Az eddigi zsenge lemezek után nagyszerű a fejlődés. Nekem a kör meglepetése.
Az elképzelés jó is lehetett volna csak zsenge lett. Az utolsó két szám számomra hallgathatatlan.
Megmondom őszintén annak idején az első Vader lemezen is gyorsan túladtam. Azóta se kötöttünk barátságot. Meghallgatom ezt a lemezt is de nem érdekel, átlagos, steril.
Elhallgattam, bár egy emlékezetes pillanata nem volt amiért újra hallgatnám. Marad a süllyesztő.
Az efféle énekhangot már megúntam. Se nem ilyen, se nem olyan. Csak van. Zeneileg se kiemelkedő,bár nem rossz. Szeressük,bár nem annyira.
Ez olyan mint a Sol Sistere csak doom-ban. Szeressük, bár nem annyira.
Bocs, de ezt nem tudom végighallgatni. Nagyon idegen nekem.
Én a NODMH (Nagy Osztrák Deathmetál Háború) kérdésében mindig inkább Pungent Stench párti voltam, de el kell ismerni, ez most nem rossz a riválistól. Nem számítottam már lemezmegjelenésre tőlük....
Nekem ez nem jön be. Nem is értem a magas pontokat.
Megbízhatóan hozza a minőségi anyagokat a csapat. Nálam ez csak egyszeri hallgatást ér most is.
Nincs itt semmi látnivaló, kérem haladjanak tovább...Teljesen középszerű zene, csak a stílus iránti szimpátiám nyomja kicsit felfelé a pontot.
Kevés értékelhető momentumot találok. Nagy önfegyelem kellett a végighallgatásához.
Vérprofi, de nem hozott igazán lázba. Szerintem túl vannak a "paroxizmusukon"
Ahogy öregszem, egyre kevesebb ilyen zenét hallgatok. Régebben-évekkel ezelőtt- többet adtam volna. Durva, sötét, kíméletlen sorscsapás. Edzetteknek.
Ugye ez is Chile....!...és debüt! Van pár percnyi felesleges tartalom, de a java pazar, kimagasló minőség.
Már többször megállapítottam, hogy a legjobb latin-amerikai zenekarok Chiléből érkeznek. Most sincs ez másként. Igényes death/doom ez, mázsás, horzsoló riffekkel, ólomsúlyú témákkal a legnagyobbak nyomdokain. A névválasztás miatt figyeltem fel rájuk. Ez az első teljes lemez, mi lesz itt később.....?!
Nem igazán vagyok otthon a Klimt által játszott stílusban, szinte sosem hallgatok shoegaze/alt-rock zenéket, de ennyivel nem is merném leírni a teljes stílusukat, hisz rengeteg elegy vegyül a zenéjükbe. Ami biztos, hogy valami mégis koherensen összetartja ezt a melankolikus, búvalbaszott muzsikát. Nagyon tömény a hangulat, nagyon tömény a dupla lemez hossza, kicsit egybeolvadósak a számok, mégis vannak kimagasló tételek (The Hunger Strike, Lycans, a hozzászólásokba posztolt számok és még sorolhatnám), és igazából bármeddig el tudnám hallgatni. De hiányolom a keretet, hiányolom, hogy nem tudom érzékelni az album ívét. Elvileg ez ugye két különálló lemezből álló anyag lenne, mégsem tudom meghúzni azt a teoretikusan létező határvonalat, mert ha össze-vissza játszanám le a számokat, akkor is ugyan így érezném. Az biztos, hogy sosem leszünk életre szóló cimborák, de ahhoz képest, mennyire távol áll tőlem ezt a stílus, eléggé tetszett ahhoz, hogy kapjon egy magasabb pontszámot és merjem is "ajánlani".
Az én értelmezésemben egy avant-garde metal albumnak az lenne célja, hogy újítson, kísérletezzen, próbálja tágítani és formálni a műfaj kereteit. Ehhez képest ez az album se nem progresszív, se nem experimental és legkevésbé sem avant-garde. Voltak benne jó témák, néha még bólogattam is rá, de műfaján belül harmatgyenge. Persze baromi széles spektruma van ennek a műfajnak, elég csak összevetni mondjuk a Thy Catafalque-ot, az Akercocke-ot és Sigh-t. Mindegyik zenekar közös zenei műfajon belül alkot, mégis rendkívül távol állnak egymástól, teljesen egyedi hangzással és stílusjegyekkel operálnak, amik tökéletesen kiszolgálják ezt a műfajt. Ez a fajta úttörés, sajátosság sajnos nem adatott meg az osztrákoknak.
Ahhoz képest, hogy egy csipetnyi metallal megfűszerezett ambient albumra számítottam, kifejezetten változatos anyagot kaptunk, ami valami elképesztő atmoszférával rendelkezik. Én is közepe táján -III, IV, V- éreztem igazán erősnek az albumot, de amúgy nagyon jól van felépítve az egész. Pluszban a borító is nagyon bejön.
Csak egyet tudok érteni a 6-7 pontos HP pontozókkal, nagyon nem is tudok mit hozzátenni. Korrekt, hozza amit kell, de nem izgalmas annyira, hogy újra elővegyem a jövőben.
Teljesen korrekt doom anyag volt, néhol talán feszesebbre vehették volna a figurát, de összességében szórakoztatott. A szintetizátor témák jót tettek a számoknak, még tuti elő fogom kapni ezt az albumot.
Barátkoztam már ezzel az lemezzel még év elején, de csak ímmel-ámmal, úgyhogy ideje volt már egészében átrágni magam az albumon. A szövegek valóban elég depresszívek, de aki igazán sötét és nyomasztó zenére vágyik, az csapasson pár Lustmord albumot, ez ahhoz képest egy vidám kis lemez. Amúgy szerintem ügyesen mosták össze az ambientet a drone/doom metallal és képesek voltak kifejező hangulatokat megidézni, mint mondjuk a sötét rituálét a második számban. Nem egy könnyű anyag, de szerintem megéri jobban belemélyedni a sötét, sűrű, ingoványos borzalmába.
Jó volt ez, de nekem a végére elfáradt. Pár újrahallgatást még eszközölni fogok, aztán meglátjuk, hogy alakul.
Mostanában kegyetlen módon rákaptam a technical/brutal death-re, ezért aztán szívesen meghallgatok mindent, ami csak szembe jön. Viszont, valljuk be, a legtöbb ilyen tőről fakadó zenekar azért tizenkettő - egy tucat zenét játszik, így ha nincs valami, ami kiemelné az adott lemezt a többi közül, hamar megy a süllyesztőbe. Lehet az bármi; az album koncepciója, hangulata, a szövegvilága stb., lényeg, hogy megfogjon. Ilyen téren az olasz duónak sikere volt nálam, elsőre betaláltak a debütalbumukkal, és ha ilyen jóra sikerült a kezdés, nagyon várom, mit tartogat még a zenekar a jövőben. A lemez hossza is kifejezetten barátságos ennél a műfajnál.
Azt hittem, hogy egy tipikus "egyszer meghallgatom, akkor jó, s ennyi" albumot fogok hallani, de ahhoz képest ez kifejezetten jól esett. Működik azon a szinten, amikor ténylegesen zenét hallgatok, de tökéletes háttérzenének is a munkához. Figyelni fogok a jövőben a chilei srácokra, mert ha maradnak ezen a zenei vonalon, engem megvettek.
Rég hallgattam már doom lemezt, úgyhogy ilyen szempontból jól esett, viszont ettől függetlenül erőtlennek éreztem sok esetben. Az énekkel nem vagyok kibékülve, ahogy a keverés sem az igazi. A témák középszerűek, úgy érzem van még hova fejlődni. A címadó szám viszont nagyon jól sikerült.
Jó ez annak, ami. - Próbálok közöbös maradni. :)
Kicsit vékonyka - habár a triplázások és a bassz még rendben is volna, de ez a vokál és gitár valahol eltűnik az éterben.
Nos... Nem találtam azt amitől ez működne nálam, ámbár egy "vacak" Perihelion máris utazásra késztet. Az nyerőbb.
Van benne kraft, még akkor is, ha mások fanyalognak tőle. - Haters gona hate. - Szóval, akkor inkább ez. :) -
Huh, én szeretem a doom-ot, de a High On Fire féle irányvonalat... Ez inkább este, szigorúan paplan fölötti kezekkel áldomásos, bár... Azért a szólókra még dobok egy + pontot...
Mekkora pofátlanság egy albumtól, hogy több ezer elvesztegetett perc után is keresem, hogy hol van igazából a zene. - Bár ezt az egyet tuti jól csinálja.
Nem tökéletes, valószínűleg nem is annak szánták, de azért ez egy takaros kis album. - Bár az az igazi Vader-es fémes íz, most kicsit hiányzik, na...
Ez inkább unalmas, mint brutális... HA még csak egy normális grind elem lenne, de ez annak minden nemű megcsúfolása lenne. - Elegem van a 7-8 húros huh de kemények vagyunk, meg szarrá triggereljük magunkat zenéből. - A brutalizálás kifejezése nem itt leledzik, tessék meghallgatni egy Carcass vagy Napalm Death, Lock Up albumot... - Ja, s azt 6 húrral játszák....
Annyira azért nem ragadott meg. Hamar túltettem magam ezen a "trve" albumon. - Egy aprócska észrevétel: az egész a klasszikus európai blekk stílusra hajaz, próbálnak "rágyúrni" az atmoszférikus részekre, de így még inkább válnak számomra hiteltelenebbé. - Kellett volna egy kis folkról onnan ahonnan ez az album származik...
A hörgős doom annyira nem kedves stílus nekem, de ez az ízesen összerakott "válogatás" lemez szép emlékeket idéznek. :)
Egy cseppet sem zavart, néha kellemes volt, de elköszönök.
A monotonság nem baj, csak ha fantáziátlansággal párosul. Úgy, ahogy itt. Nagyon túlértékeltnek érzem. Ettől százszor tehetségesebb bandákkal a kutya nem foglalkozik. A végére tökre átverve éreztem magamat.
Eddig a 2017-es év legjobb lemeze :-D
Nem hat rám.
Ugyanazt mondom, mint az Urfaustnál, csak ez egy kicsit fantáziadúsabb... De alapjában véve ez is a kamura épül.
Extrát tényleg nem tartalmaz, viszont a színtiszta gyilok hangulat megvan. Fasza anyag, igazi lengyel minőség...
Droöwwoördzsoöwoöeördröeoö... Hangnemek semmi... Számomra annyi zeneiséget hordoz, mint egy kohászati üzem.
Hihetetlenül kiszámítható és szögletes. Az a fajta, mikor minden hangot előre hallasz.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 328. 329. 330. 331. 332. 333. 334. 335. ... 346. Full screen Vertikális nézet
2017. január 7.
Belial BlackZone boymester Critical_Message emp farrrkas insomnium McFrost1977 nascence Perszepeta rudolftor Sekhet_Hetep viribusunitis ∑:
1. ZolixiusRex
Vader
The Empire
10 7 8 8 10 9 6 10 6.5 8 9 6 8 8.1
2. insomnium
Sol Sistere
Unfading Incorporeal Vacuum
7 7 7 8 8 7 10 9 7 7 6.5 6 9.5 7.6
3. emp
Witchery
In His Infernal Majesty's Serv...
6.5 6 7 7 9.5 7 6 8.5 8 8 6.5 9 7.5 7.4
4. viribusunitis
Mourners Lament
We All Be Given
5 7 8 5 5 7.5 7.5 8 9 8 6 6 10 7
5. Perszepeta
Urfaust
Empty Space Meditation
10 4 6 6.5 5 9 8.5 4 8.5 9 4.5 3 6.5 6.4
6. boymester
Ordog
The Grand Wall
4 7.5 7 6 5 6 4.5 8 6 5 7 10 6.5 6.4
7. McFrost1977
Disharmonic Orchestr...
Fear of Angst
4 6 5 4 5 6.5 6 10 6 5 6.5 8 7 6
8. Weide
Xenomorphic Contamin...
Colonized from the Inside
3 8 7 3 5 6 4 6.5 7 6 5 5 8 5.8
9. BlackZone
Goatpsalm
Downstream
3 9 5.5 3 4 7 3.5 7 6.5 7 4 3 5 5.2
10. nascence
Klimt 1918
Sentimentale Jugend
4 7 4 9 2 6.5 5 4 7.5 4 3 5 3 5.1
∑:
5.7 6.9 6.5 6 5.9 7.2 6.1 7.5 7.2 6.7 5.8 6.1 7.1 6.5
Weide 2017. január 7., szombat, 14:27
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 326
Szerintem kifejezetten jó volt ez a kör, a diszharmonikus osztrákokon kívül lényegében az összes többi ajánlás tetszett annyira, hogy megérte végighallgatnom a lemezeket. Ez mondjuk a pontozásomon is meglátszik.
Kurva jó dolog ez a HP! (yes)
Kíváncsi vagyok 2017 milyen lemezeket tartogat a számunkra...
Nagaarum 2017. január 6., péntek, 17:33
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2173
Válasz emp üzenetére:



Csak ismételni tudom magam :-)

"Ha a videóból nem jött le, akkor a lényeg annyi, hogy 1-2 hangos staccato kiállás a zene alaptempójának felében, vagy kétszer lassabban"

Köcsög tanult zenész!!! (w00t)
Ereszkedj már le hozzánk! :-)
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
emp 2017. január 6., péntek, 13:33
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2493
Válasz insomnium üzenetére:



És manapság miért gondolják a zenekarok azt, hogy ezt elengedhetetlen alkalmazni? Ezzel akarják leplezni az alkotói fantáziátlanságukat? Vagy sima izmozás? Az ilyen zenéket én is kinyomom a túróba.



Szerintem ezek olyan stílusjegyek, amit a középszerű csapatok alkalmaznak szükségszerűen. Mint ahogy mondjuk egy középszerű prog lemezen kötelező az arpeggios gitárszóló, vagy mittomén, mondjuk a calipunk-ban ez az ugrálós, felütésre hangsúlyozás, de biztos találnánk példát szinte mindegyik stílusban. Számomra ezek alkalmazása egyet jelent azzal, hogy az adott zenekar csak és kizárólag az adott közönséget szeretné kiszolgálni. De ez csak az én véleményem. Egyébként meg a breakdown most menő dolog. Trendi...
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Weide 2017. január 6., péntek, 13:08
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 326
Válasz insomnium üzenetére:



És manapság miért gondolják a zenekarok azt, hogy ezt elengedhetetlen alkalmazni? Ezzel akarják leplezni az alkotói fantáziátlanságukat? Vagy sima izmozás? Az ilyen zenéket én is kinyomom a túróba.


Én úgy vagyok vele, hogy ha ügyesen van beépítve a zenébe, akkor nem hat idegennek a belassulás és a ritmusváltás. Nem mondom, hogy ettől keményebb lenne a zene, de számomra nem is von le az értékéből. A Xeno esetében úgyis olyan darálások vannak, hogy nyakcsigolya törés nélkül nem lehet rá ütemre bólogatni. Erre jó a breakdown. Ott lehet. :-D \m/
insomnium 2017. január 6., péntek, 12:34
insomnium
Csatlakozott:
2008. január 14.
Hozzászólások: 197
Válasz emp üzenetére:



Csak ismételni tudom magam :-)

"Ha a videóból nem jött le, akkor a lényeg annyi, hogy 1-2 hangos staccato kiállás a zene alaptempójának felében, vagy kétszer lassabban"


És manapság miért gondolják a zenekarok azt, hogy ezt elengedhetetlen alkalmazni? Ezzel akarják leplezni az alkotói fantáziátlanságukat? Vagy sima izmozás? Az ilyen zenéket én is kinyomom a túróba.
ZolixiusRex 2017. január 6., péntek, 12:26
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Válasz emp üzenetére:



Csak ismételni tudom magam :-)

"Ha a videóból nem jött le, akkor a lényeg annyi, hogy 1-2 hangos staccato kiállás a zene alaptempójának felében, vagy kétszer lassabban"

(yes)
--
In Grind We Trust!
emp 2017. január 6., péntek, 10:59
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2493
Válasz Nagaarum üzenetére:

Tehát mi az a breakdown?


Csak ismételni tudom magam :-)

"Ha a videóból nem jött le, akkor a lényeg annyi, hogy 1-2 hangos staccato kiállás a zene alaptempójának felében, vagy kétszer lassabban"
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Nagaarum 2017. január 6., péntek, 10:49
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2173
Tehát mi az a breakdown?
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.058 seconds to render