Tisztességgel kísérleteznek, de a zseni hiányzik az egészből.
Egy ilyen gyűlöletbombának pont ez az időkeret a megfelelő. Sőt, néha még sok is. A megjegyezhető témák mentik a dolgot.
Nálam még mindig a Rabies Lyssa a csúcs, itt kevesebb dologra kaptam fel a fejem.
Ezt szívesen elpostáznám a kör többi indulójának, hogy valami bátorral is találkozzanak. Itt lehet felkapni a fejet, nincs agyoncsattogtatva, mint a katonai körlet (Hideous Divinity), van előremutatás (Nexdeus) és hagyomány is! Persze, azért azoknak nem fog bejönni, akik arra esküsznek, hogy black metalt csak diktafonnal és macskabajusz húrral készült gitáron lehet rögzíteni... Egye fene, megkapja a maxot, mert még többször fogom hallgatni.
Fincsi, izgalmas zenei egyveleg, a Blutmond többszöri említése azonnal megadta a kedvemet is a hallgatáshoz...de sajnos maradt a hatásvadászat és az igazán jó dalok utáni hiányérzet.
Lásd: kritika
Király borító, előre beígért kőkemény hentelés...de aztán 15 perc után ismétlődő témák és unalom. Egysíkú ének és egyenletes, gyorsan kiégő hangulat. Egy-két lassulás tetszett még a lemez második felében, de a lendületes nyitás az egyetlen, ami emelt a pontszámon.
Enciklopédia szerint progresszív...na ne már. Ennél még Halász Judit is merészebbeket húzott a pályafutása alatt. Ez egy átlagos iparosmunka annak a közegnek, akik szerint a hatásvadász, bazári zongoratémák még újszerűek. Én nem vagyok az újdonságok nagy erőltetője, de szeretem felemelni a fejem és azt mondani, ez igen, de jó ötlet, de friss. Ezt még egy heavy metal album is előcsalhatja, egy prog/black meg nem képes rá? Néha az a vád ér, hogy szigorú vagyok, pedig a fenét. Sok az átlag lemez, amihez valakit, legtöbbször az ajánlót, szép emlék, vagy egy adott hangulat fűz és többet jelent neki. Megértem, mert gyakran ajánlok ez alapján én is, mielőtt valaki rossz néven venné, és időnként bejön a dolog, addig meg csak a látómezőnk szélesedik...
Unalom, végtelen unalooom...
Tuc-tuc-tuc-ticituc, majd, hogy technikás legyen: tuciticituc. Erős ötös, mert hangszereik mesterei, ami erény a metal stílusban, a többi pont meg akkor, ha megtanulnak legalább egy maradandó hangot eljátszani, mert a harmadikként érkező, némileg kézzel foghatóbb Passagesig gyakorlatilag úgy hányják egymásra a megoldásokat, mint paraszt a szénát. Ráadásul a gitárhang is lepkefing ahhoz, hogy bárhol kiugorhasson, megfogjon.
Ez meg mi megin'. Jó lehet ez annak aki szereti ezt a stílust nem vitatom. Egyébként elég dallamos,csak nem eladták magukat.
Eleve nem bírom a grind lemezen a magas énekhangot.Én a Terrorizer, Defecation első lemezén éltem ki magam. De itt azért többről van szó szerintem mint grind.A középtempót is jól küldik. De semmi érdekes.Stílusában megy a pontszám. Inkább Gutalax, ha már mostani.Nem mondom néha tetszetős dolgok ütik fel a fejüket.
Szerintem itt nagyságrendekkel érezhető a fejlődés hangzásilag is.Ízlésembe talált.Telitalálat nálam.
Szerintem a Door Into Emptiness-hez hasonlít. Ami nem baj, érdekes zene. De még fejlődhet. Nem tudom hova, de még na dalírás terén.
Én szeretem a furulyáz(tat)ást. Hoppá. A black részek átlagosak voltak. Amúgy ez tök jó zene. Szerintem ez sima átlag lenne black lemezként. Érezték ezt ők is.Azért furulyázgattak. Nem rossz ez gyerekek, csak még nem jó.
Profin előadott, kissé lélektelen doom. Az én doom listámba 41 lemez szerepel. Ez nem férkőzik be. Kellemes hangzást tekintve egész jó. Azért ezek a fordulatok már voltak nemegyszer szerintem.
Ez meg olyan mint mindegyik mostanában. Se nem rossz, se nem jó.
Nem szeretem ezt a dobhangzást. Valami jó zene nem jelent meg? Divatsemmik próbálnak itt zenélni.
Keveset tudok befogadni prüntyögésből. Tud Ő jobbat is.
Én nem szeretem az ilyen dobhangzást death metal lemezen. 48 perc se egy nyerő ilyen zenéből. Egyáltalán nem zavaró, csak olyan tucat. Inkább Sinister Első lemez. "Alec fuck you"
Férfiasan bevallom, én már az első 2,5 perc után elvesztettem a fonalat. Kicsit talán öncélú, s sznob, de még a Dream Theather féle zenei fitymacsattogtatástól távol áll. - Valaki közben igazán elmagyarázhatná, hogy mi az a Technical/Avant-garde Death Metal, mert ez a zenekar egyikbe sem igazán sorolható a percekig tartó üresjárattal. - Kár érte, mert egyes elemek nagyon jó témákból táplálkoznak. Olyan igazi olyan se ez, se az zene, vagy de?! - A basszusgitáros is elélvezett párszor, mert hallani őt is külön a sávokon keresztül. :D
Közel tökéletes. :) Érezni azért, hogy a többi stílust is elég jól ismerik.
Az egész eddigi Nagaarum életmű számomra olyan, mint egy mai magyar alternatív színház. Minden egyes dal egy-egy felvonás része. Persze, az egyes zenei megoldások miatt kissé nehezen emészthetőnek nevezném ezt az albumot. (Ezért is gondolkozok el rajta sokszor, hogy milyen lenne a produkció, ha az egész mögött nem CSAK egyetlen ember állna.) A Fémforgács kollégája által megszületett alkotás számomra a talán mindenki által jól ismert Neurosis Trough Silver Blood-jával mutat némi párhuzamot, kövezzetek meg érte, de ez akkor is vitathatatlan. (Azt viszont sajnálom, hogy a magyarul íródott szöveget néha nagyon nehezen veszem ki, ettől függetlenül számomra ez a Nagaarum sorozat eddig legjobb része. )
Városi blekk metál depresszív és szuicid hangulattal. Nem semmi, csak ajánlani tudom. Egyébként elég nehéz ezzel a zenével kapcsolatban értelmesen megfogalmazni bármit is. Talán csak annyit: Beteg. :D Amúgy eléggé rendszeridegen, szóval csak kellő szoktatás után érdemes vele próbálkozni. Akár az Elffor, ez is tökéletesen jó filmzenéhez. :) A "Don't keep me waiting"-re tessék rendesen odafigyelni.- Re: Minél jobban haladok a zenében előre, annál jobban beszippant annak a világa. Jó kis anyag ez.
A post-black metal elnevezéssel kapcsolatosan mindig az a bajom , hogy mindig valamely alapelem rovására emelkedik ki a mondanivaló. Az ukránok esetében azonban bajban voltam, pedig próbáltam stopperrel mérni, hogy az adott témák mekkora százalékban töltik ki a külön stílusjegyekre vonatkozó időt. :) - Nem, nem LEAN-ről van szó, és minőségügyről. :D - Igazából, ez egy szemfényvesztés... Semmi köze a black-hez, inkább csak a stílus hatásaival dolgozó fúziós zene, semmi több. - Az egészet úgy képzeljük el, mint amikor a borsólevesbe is erős paprikát teszünk, mert már megszoktuk.... (Ha hangulatában nem is, de hangzásában már vérprofi anyag. A srácokat is inkább hallgatnám meg más stílusban.)
Nagyon hiányzott már ez ebben az ínséges időkben. Előnye ennek a stílusú zenekarnak, hogy nem csak otthon a lejátszóban érdemes rá időt szakítani, de el kell csípni élőben is amennyiben az embernek lehetősége van rá. - Nálam már csak a zenekari hangzás is egy 10. :D - Szóval, köszönet az ajánlónak, mert már rég hallottam ilyen szóló orgiát is egyben. :) - Doomsterek, gyülekező! :D - Niklas Stalvind hangja pedig... Égbe emel.
Jó kis death/black anyag, bár közel sem annyira tetszetős és sötét, mint a nemrég bemutatott Tyrant Goatgaldrakona Horns in the Dark albuma. - Nyár esti záporokhoz és kerti grillezéshez azonban kitűnő. :)
Kliségyár vol. 28324! - Ez a károgás meg 20 évvel ezelőtt egy blekk albumon is "gázos" volt már.
Filmzenének tökéletes, nem is értem miért került a 'forgácsra. :) Attól, hogy a borító olyan blekkes, nem lesz az. Mindenesetre szép próbálkozás ez a rendszeridegen ajánlat.
Kár, hogy az A-ra, B-re (szerintem duplazsére) hangolt gitárok mellé így széjjel triggerelték a dobot, számomra így vesztett a hitelességéből. Egy élőbb dobhangzás jobban passzolna a zenekarnak, mert van benne potenciál. A témák viszont ütősek. :) - Aki a Nile, Behemoth, Hour of Penance stb ... zenei világot szereti, az itt jó helyen keres. :)
Úgy érzek ezzel kapcsolatban, mint emp. Az utóbbi időben megnövekedett a HP-n a modernkori zord, disszonáns, rideg black metal, amiből nekem pár lemez elég is évente. Minden ilyen korong egy nagy megmérettetés, 4-5 hallgatásnál kevesebb lepörgetés alatt esély sincs arra, hogy kiismerjen valaki egy ilyen lemezt, addig viszont szúrós, száraz falat. Az efféle anyagoknál sokszor azt érzem, mintha a zenét kifordították volna a fonákjára, és azt játszanák. Én egy idő után telítődök ettől, de akinek erre vannak kalibrálva a műszerei, biztosan venni fogja az adást. Korrekt album, egyébként.
Grindcore... messze-messze elmaradva attól, ahogyan azt az Antigama nevű vérfrissítés játssza.
Lásd lemezismertető.
Én nem érzem ezt olyan rossznak, mint a 3-assal osztályzók, de annyira erősnek sem, mint a 10-essel jutalmazók. Néha kicsit erőltetettnek tűnik ez a sok fúzió, és nem minden téma elég erős ahhoz, hogy különösebben felkapjam a fejem rá. Mégis, vannak jól összerakott, szépen egymásra építkező elemek, kellemes és hangulatos részek is. Érdekes anyag, de annál nem több.
Nagyszerű lemez. Niklas Stalvind hangját nagyon szeretem (legyen már új Wolf lemez!), Leif Edling szintén minden alkalommal olyan fogós dalokat ír, hogy nem tudok tőlük szabadulni (nem is akarok). Erős 9-es ez, az utolsó dal pedig hatalmas 10-es.
Az ezerszer hallott panelek mellett itt-ott van egy kis érdekesség is, de minimális. Stílusgyakorlat, a műfaj szemléltetése, semmi izgalmas megoldás.
Nem nekem zenélnek a fiúk. A Dimmu Borgir ezt már ezerszer jobban megcsinálta, nem érzem semmi szükségét ennek a csapatnak (ahonnan én nézem a dolgokat). A vokál pedig hosszú távon kimondottan fárasztó.
Egy epikus film zenéjeként elmegy, de film nélkül, önmagában hallgatva semmilyen élményt nem nyújt, azaz dehogynem: elálmosodom és elalszom.
Akárki akármit mond, ezt a műfajt pontosan így kell jól játszani! Ezzel a hangzással és, bármennyire is hihetetlen, fogós témákkal. Ami az ilyen professzionális szinten előadott technikás brutális death metalt elkülöníti a hasonszőrű, felejthető társaiktól az az, hogy 5-6 hallgatás után (és nem hamarabb - kivéve, ha a füled csakis erre van beállítva) a riffek mögül, mint a sorok között olvasva, előjönnek az album sava-borsát, erejét, velejét jelentő finomságok, rejtett dallamok és maga az erő, mindaz, ami dalokká, megjegyezhetővé teszi a szerzeményeket. Az erre való fogékonyság azonban kell hozzá! Micsoda év lesz ez! Új Origin, új Dying Fetus (inkább hozzájuk hasonlítanám a Hideous Divinity-t) és bónusz ajándéknak itt az Adveniens lemez.
Ez nekem már túl modern és öncélú. Szeretem a komplex zenéket is, de az Ulsect valahogy nem jött át. A metal archives Technical/Avant-garde Death Metal-ként aposztrofálja őket ami szerintem baromi nagy hülyeség.
Jó kis grind. Se több, se kevesebb.
Egyezik a véleményem a White Ward lemeznél leírtakkal, csak itt még a vokál is idegesít.
Az a baj a több műfajt keverő zenékkel, hogy a legtöbb esetben nem jön létre a valós fúzió. Most is ez történik, ugyanis a jazz-szerű részek rendkívül amatőrek, a black metal-szerű részek meg egysíkúak. Ennek ellenére ügyes próbálkozás.
Jó kis doom lemez. A hangzás nekem kicsit túl tiszta lett, de amúgy minden rendben.
Már nagyon vártam ezt a lemezt ééés nem is okozott csalódást! Igazi erőszakos, minőségi Black/Death pofán verés.
Jaj, könyörgöm...
Nem rossz, de akadnak jobb lemezek is ebben a stílusban.
Soha nem látjuk egymást viszont.
Hangzattanilag ad érdekességet, de nem feltétlen az ilyen élményért hallgatok zenét.
Szerintem ez gyenge próbálkozás, sem a vokál, sem a témák, sem a hangulat nem üti meg még a közepeset sem...
Erre az anyagra én is felfigyeltem, tényleg izgalmasnak számít a mai, tágabb értelemben vett black metal / post metal felhozatalban. Néhol még a Blutmond neve is beugrott.
Semmi meghökkentő, csak szimplán kellemes.
Inkább csörömpölés...
Szerintem nem oly' tragikus...
Gyalázatosan gagyi.
Ez nem rossz, de nagyjából ugyanabban a szindrómában szenved, mint a legtöbb hangjegy-halmozós brutál/technikás death metal anyag; Semmi megjegyezhetőség, és daloknak is csak távolról lehet a nyomát lelni. Mindamellett rohadtul fárasztó...
Aki szereti a grindot nem fog csalódni benne. Jól tették, hogy kikacsingatnak a műfaj szabta határokon túlra. Csak kevés volt az újítás, és inkább maradtak a recept szerinti alapmasszánál. Nem akartak túl messzire menni a tűztől.
Nagaarumtól eddig csak a D.I.M. albumot hallottam, de ahhoz képest ez határozott előrelépés. Tetszik, hogy sok helyen a súlyos alapokra finom dallamokat fektet, bár a csemegék inkább a háttérben szólnak, az előtérben inkább döngölés folyik. A hatások közt azért észrevenni ezt-azt: Myrkur, Celtic Frost, de ez nem hat zavarólag, inkább színesíti a dalokat. A vokál lehetett volna jobban kidolgozott, és én is el tudtam volna viselni némi tiszta hangot. Az elvhű és a Dolgunk végeztével c. számokat érzem a csúcspontoknak, de a viszonylag egységes hangulat jót tesz az albumnak, nincsenek a sorból kilógó dalok. Szép munka!
Hiába a sok ötvözet, nem sikerült elvarázsolnia a sokszínűségével, kevés itt a bűbáj. Érdekes kísérletezés, nem több.
Ugyanaz és mégis más. Itt legalább vannak fogós témák, még akkor is, ha nem tud mindegyik magával ragadni. A See You Tomorrow minden egyszerűsége ellenére tetszetős, a The Silence pedig fölfele húzza a produkciót, így nem kell félpontoznom.
Biztosra mentek, nem úgy, mint a Nexdeus. A minőség ennek ellenére ugyanaz: közepes.
Fiúk, nem áll jó nektek a fekete, öltözzetek át! (Nem sikerült kiderítenem, ki a felelős a zongorajátékért, de ezt a mutatványt én is letagadnám).
Múltkor a youtubeon hallgattam ilyen-olyan 1 órás zenéket. Fantasy, középkori, erdei, meditációs stb. Ez is közéjük illeszthető, annak ellenére, hogy csak 46 perc időtartamú. Filmzenének is elmenne, de azért ne ezzel akarják megnyerni az Oscart. Viszont stressz oldásra lehet hogy egyeseknél beválna.
Próbáltam memorizálni, szétválasztani a számokat, de nem ment, összefolyt az egész. A dobhangzással meg azt is szétcsapták, ami reményt adhatott volna. Ebben a műfajban pont a kapaszkodók lennének a fontosak, amit Nile-ék olyan jól csinálnak.
Hallom, hogy jó, de még így is túl sok ebből ennyi.
Az elején megijedtem, hogy ez is egy jó zene hisztis vokál kombó lesz, de hamar rátaláltak a helyes útra, onnantól kifejezetten élvezetes, változatos zene
Szerintem felesleges külön értékelni a black és a szaxofonos részeket, mert önmagában egyik sem kiemelkedő, de a kettő együtt egészen sajátos hangulatot teremt ami miatt újra és újra szívesen hallgatom.
Általában nem szeretem ezt a fajta orgánumot, de most többnyire tűréshatáron belül maradt. A sok közhelyes megoldás között azért találtam néhány lelkesítő gyöngyszemet is. Az utolsó szám tényleg nagyon jó.
A felesleges és gagy i intró után azt hittem kisül belőle valami, de mintha ugyanazt a számot hallgatnám végig. Ugyanaz a ritmus, ugyanaz a vokál, semmi változatosság. Untam.
33 perci tűrtem, ez pont 33 perccel több mint amit szabad lett volna rászánnom. Most komolyan emiatt nem került be pl Fleshdoll?!?!?!
Nagyon jónak indult, de elég hamar belefáradtam.
Nem rossz, de most nagyon kiégtem ezektől a posztos zajos tekergős undormányoktól.
Vagány Crust-Grind.
Zoli kommentje telitalálat. Kerestem a jó hasonlatot napok óta, de ez a legtalálóbb. A Nagaarum projekt Gábor alternatív színháza. Annak minden bájával és időnként esetlenségével, ami ugyan úgy része és talán nem is mindenkinek ugyan az a pillanat tűnik esetlennek, vagy semmi, vagy minden. Hát valahogy így viszonyulok Gábor lemezeihez. Jó dalszerzőnek gondolom, egyedi is, de talán néha az önfejűség képes egyfajta kolontári gátat is felépíteni maga köré. Az biztos, hogy egyedi színfolt és lemezről lemezre fejlődik. Nem tudom. Talán ez az alternatív színház lényege. Az, hogy inkább kérdéseket tesz fel válaszadás helyett.
Na, most azért van itt sok ténybeli tévedés és félreértés. Az én értelmezésemben ez nem black metal. Mint ahogy nem jazz lemez és nem indusztriál, holott mindegyik irányból bővelkedik hatásokkal., Ettől még egyik sem lesz. Egyfajta fúziós kísérleti zene ez. A másik, hogy azért aki az urbánus elektro - black - jazz fúzió vonalán járatos, az tisztában van vele, hogy ennek alapjait a Blutmond a Thirteen Urban Ways-en már 2010-ben kimaxolta, szóval a kor megelőzése maximum náluk játszhat. A borítóval kapcsolatosan is érdemes megjegyezni, hogy a Voices - 2014-es London c. lemeze nem csak külsőségekben, hanem belbecsben is ugyan ezen az úton járt, annyi különbséggel, hogy az extrém metal vonalról ők adaléknak a death metalt választották, nem a blacket, illetve az alapvetően a death metalból kacsintgat kifele, de a vízió hasonló. Szóval jó ez, izgalmas és érdekes, azonban érdemes ismerni a "környezetét" is. Egyébként meg az Ulver az én lelki Indiám szent tehene így nevét a számra hiába nem veszem éspedig ezen lemez kapcsán teljesen hiábavaló az idecitálása.
Nem érzem igazán erősnek. Ebben a fúziós világban a Blutmond, a Todgelichter és a régebbi Solefald is erősebb tud / tudott ennél lenni. Vannak kellemes megoldások, jó ötletek, érdekes húzások, de összességében mégsem érzem különösen jónak.
Ez szerintem valóban ott és úgy működik, ahogy fiúmester leírta. Ehhez kell valami szentimentális nosztalgia. Én ezt a vonalat még a fénykorában sem hallgattam. Annyira dagályos, annyira túltömjénezett giccs, ahogy a nagy acsarkodás után a zongora elkezdi nyomni a vámpírsiratós melódiákat. No, mindegy, én nem ezeket a hangulatokat keresem a metal extrémebb közegében.
én már kimásztam a barlangból
Ennyit adtam a Dodecára is, ez sem nyűgözött le, mint ahogy az sem.
Szerintem az ilyen izéket nem kéne erőltetni, mert ez nem zene és számomra értékkel nem bír! Akkor is marad a fél pont és pont! Csömöröm van az átlagban 50 másodperces "számokat" produkáló "zenekarokból". És le lehet szakadni rólam!
Ez egy modern black metal, talán még meg is előzte a korát. Egyáltalán nem rendszeridegen, nagyon is itt a helye. Új utakat nyit a black metal-nak, amit jól csinál! A borító az megtévesztő, azt hittem megint egy motorama-szerűséggel lesz dolgom, de nem. Meglepett! Szeretem az ilyen újításokat, legalábbis nekem újítás, így upgrade. Mostanra a borítóval is megbarátkoztam, hiszen egy ilyen modern black anyaghoz nem illene egy középkori vár, vagy erdős borító. Elég sötét és vészjósló ez a borító is és jól tükrözi napjaink világát.
Az "inkább csörömpölés" hasonlaton behaltam, de valóban, ez még a tucatnál is gagyibb, így harmadszorra meghallgatva és például egy Hdeous Divnity után ez egy semmi... Egyelőre 3 pont de kitudja?
Na ez már döfi! Jóféle muzsika. Mondjuk banya07 ízlésében még nem csalódtam. Rossz helyre írtam, hogy upgrade bocs. Ha jól emlékszem 7.5 pont volt eredetileg.
Kellemes kis filmzeneszerűség, de semmi különleges.
Az igen!!! Na ez átment rajtam mint egy úthenger. Nem tudok mibe belekötni. Aki őszintén szereti ezt a stílust az nem fog csalódni. Köszi az ajánlónak!
A grind stílus határain belül mozgó igényes és minőségi lemez, jól szól, a borító is rendben van, tükrözi a belső színvonalat! Örülök, hogy törekedtek a témák megjegyezhetőségére, és nem egy zajhalmazt kaptunk. Azzal sem gázoltak a lelkembe, hogy a disznó röfögés elmaradt. Néha beugrik egy hardcore vagy black részlet, de nincs ezzel gond, belefér a stílusba ennyi változatosság.
A Rabies Lyssa óta követem Naga zenéjét és a metalos cuccai tetszenek, az ambient albumaival viszont nem tudok mit kezdeni továbbra sem. A D.I.M. megjelenése óta talán még egy év sem telt el, máris itt az új album, a gyorsaság viszont minőségi ugrást hozott minden téren: külcsíny, megszólalás, összeszedettség, érettség. Naga zenéje, annak megszólaltatása, orgánuma mind-mind duzzad az eredetiségtől! Az ampullát a kezünkben fogva pedig megtestesül a valóság....
Húha! Megpróbálom megfogalmazni a gondolataimat majd, bővebben, de egyenlőre nehéz! Leesett az állam! Azt gondolom, röviden: hogy az Ulvernek kellett volna ilyenné válnia! Hosszabban: Nascence meglátásait osztom maximálisan. Annyit még, hogy a gitár monoton zúgása, mintha Vikernes-től jönne, egyszerű mégis hatásos, Ő képes ilyen ismétlődő fogós futamokra, tökéletes példa erre a Don't keep me waiting, ami szaxofonnal megtoldva zseniális! A lemez azzal válik kerek egésszé számomra, hogy nem kirívó, nem polgár pukkasztó. Köszönöm az ajánlónak, már tegnap este meg is vettem!
Üde színfolt a szaxofon a metalban, szeretem az ilyen próbálkozásokat. Néhol túl erős a határ maradt vagy hirtelen ugrás következett be az agresszívebb és a finomabb részek között, nem sikerült mindenhol átgördülni egyikből a másikba zökkenőmentesen. Összességében pedig erős lemez hiába klisés blackes részek!
Érzem rajta a minőséget, a stílus iránti fanatizmust és a profizmust, viszont a kritikáknál szereplő új Below lemezt pedig a hozzászőtt szenvedély miatt többnek érzem ennél. Ezeken túl pedig nem vagyok a stílus híve, már említettem sokszor, de ez nem rossz zene.
youtube-on hallgatom, és nem tudom, hogy ilyen zajos lett a feltöltés vagy maga az egész koncepció ilyen zajos, a cin kifejezetten idegesítő. A műfaj "térhódítása" előtt is unalmasnak és semmit mondónak számítana ez a 36 perc, nem, hogy ma! Lehet ezt jobban csinálni, még úgy is ha nem váltjuk meg a színtér bűneit...
Nem vagyok ebben (sem) beavatott, de a Die Verbannten Kinder Evas 95-ös lemeze az amit ebben a stílusban sokat pörgettem, és az ettől sokkal változatosabb, a figyelmet jobban fenntartja és nem kell attól tartanunk, hogy őrségben elszundítunk a bástyán állva és lehuppanunk a mélybe. Tavaly voltunk kirándulni a szigligeti várban, és ott a romos várfalon üldögélve egy borongós, száraz őszi napon a Balatont bámulva, lehet működne ez az Elffor.....
A grind műfaj sosem jelentett számomra a megváltást. Többnyire csak az idétlen cséphadarásra építik fel a "dalokat". Ezek srácok azonban igazi dalokat hoztak. Jobbnál jobb témák sorakoznak itt, amik még sokszor meg is jegyezhetőek, sőt bólogatásra invitálnak. Számomra is külön öröm, hogy nem a befőttes üvegben kuruttyoló békát használták vokalistaként. Az album vége felé található majdnem három perces számok kitünő indikátorai annak, hogy ha több ilyen lenne, akkor sokkal hosszabb távú barátságot kötnék velük. Az album záró tétele témáit tekintve pedig kifejezetten a többi fölé emelkedik.
Azt hittem, mar egyedul leszek az Ulverrel kapcsolatos fantaziaimmal (köszi McFrost, most megnyugtattal). Ennek a sracnak sikerult az Ulver modernkori vízióit megfejelnie egy erös black metalos alappal, ami pedig tagadhatatlanul visszanyul az Ulver és a többi, 90-es evek masodik generacios black metal gyökereihez. Az "urbanus" black megnevezes nagyon megkapo volt szamomra, mivel az Ulver ujkori popzeneire en is az "urbanus" jelzövel szoktam hivatkozni. Valojaban mar az intro utani elsö dal, az "Everything's Fine" levett a labamrol. Csak ezt ötször hallgattam meg egymasutan, mert a szigoru tempoju black alapba beleszött zongora futamok nem akartak elengedni az agyamat. Az album közepe mar nyugodtabb tempot vesz fel, többnyire a szinti-pop uralkodik. Az "Underneath my words the ruins of yours" és az azt követö "Live with it" az Ulver "Perdition City" albumanak legszebb perceit idezi meg. A következö szamokban pedig nemcsak a multbol taplalkozo, ujhullamos dalfolyamokat kapunk, hanem valami egeszen egyedit. Kulön dicseret, hogy nemcsak az elödök farvizen kepes elevezni. Ez az egyediseg talan a "Could've, should've would've" remekmuben csucsosodik ki, ami szamomra a harmadik legerösebb tetel a "Everything's Fine" és a "Live with it" mellett. A srac hangja is meger egy dicseretet. Maximalisan alazatteljes es egyben modern, igazi avant-gard alkotas szuletett ezzel az albummal. Tovabbra is muszaj kiemelnem, hogy megint megörvendeztetett az a teny, hogy a black metalnak nem az undorito es gyötrö oldala kerult a napvilagra...nem ugy, mint ezer masik albumnal. Ev lemeze gyanus szamomra a Netra Ingrats albuma.
Többnyire csak felfújt művészkedés. A kép nekem sehogysem akart összeállni, a metált kiegészítő...már-már jazzes hangszerelés nagyon elüt a többö hangszer keltett hangulattól. Sokszor az az érzésem volt, mintha két lemezt hallgattam volna egymás mellett.
Egészen jó dalok születtek, és az énekes is nagyon hasít. A Never Machine szám akár a Juda Priest akármelyik albumán is elfért volna. Egyetlen bajom van ezzel az albummal, mégpedig a hangzás. A gitárok nem dörrennek kellő erővel, pedig a dalokban ott van a potenciál. Mindig azt éreztem, hogy éppen jönne a csúcspont, de soha nem jött el a katarzis pillanata, mert a hangszerelés dinamikája végig ugyanolyan volt. Ettől függetlenül még elő fogom venni a jövőben.
Az elsö ket szamnal meg elkapott a sodro lendulet, de az album közepe elegge jellegtelenre sikeredett. A szerzemenyek többsege rock & roll alapu blekk metal. Sajnos a dalok nagy resze tulzottan hasonlo zenei temakra van raepitve, ezert kicsit farasztoak is hosszutavon. Összesegeben azert elvezheto oldschool garazs blacket hoztak össze.
Régen osztottam már ehhez hasonló alacsony pontot....Ilyen unalmas és zeneileg visszamaradott lelkinyomort nehéz lehetett megszülni. Minden bizonnyal azzal a szintetizátorral követte el a lelkiállapotának hangjegyekbe történő erőszakolását, amit még az anyukájától kapott a 12. születésnapjára. De azt is el tudom képzelni, hogy valamelyik középkori mágus-világban játszódó számítógépes játék zenei ópuszait halljuk plagizált verzióban (bocsánat, cover-t akartam írni). Emlékeim szerint a Diablo II-ben ennél messzemenőkig ötletesebb zenék voltak. A legmegváltóbb rész az volt, amikor a youtube lejátszás közben benyomott valami reklámot és nem vettem észre. Meg is lepődtem, hogy végre valami izgalom...de végül kiderült, hogy csak az új Alien film reklámja. Basszus...véletlenül Naga lemezéhez kezdtem el ezt írni...xD
Amennyire a The Doomsday Kingdom-nál hiányoltam a hangszerelésben rejlő dinamikát és megfelelő hangerőt, itt pont annyival tolták túl. A "modern death metált" játszó bandáknál egy rossz berögződés eredménye lehet, hogy mindig a hangzással próbálják kompenzálni a dalírásbeli hiányosságaikat. Persze azok be is veszik ezt a fajta "újítást", akik nem hallgattak eléggé sok oldschool death metált. Tudom, most úgy okoskodok, mintha nem én lennék az egyik legfiatalabb itt, de engem akkor sem vernek át az ilyen ál-modernizálással. Valamiért ezek az újítások mindig az amcsi-death mezőnyt próbálják majmolni vagy a Bolt Thrower-féle hagyományokat lovagolják meg. Kiváncsi leszek, hogy ez a trend mikor éri utol a thrash színteret. Vajon lehet-e thrash metált játszani ilyen hangzással?..vagy talán újra kellene a régi, jól bevált death metál albumokat masterelni? Valami hasonló történt amúgy a Nevermore Enemies of Realty albumánál, ami eredeti verzióban még death metál volt (Warrel Dane vokáljától eltekintve), de a renoválás után az új hangzás tönkretette az addigi hangulatot. Ugyanígy a Hideus Divinity-féle bandáknál sem érzem, hogy death metált hallanék, a hangulatot nem találom sehogysem...csak a magamutogató technikásságot és az ezer napnál is fényesebbre polírozot hangzást.
Dodecahedron Soft Version.
Rohadtul nem szeretem az 1 perc kornyeki teteleket, viszont ebben a mufajban ez messze kiemelkedik, a hosszabb szamok kifejezetten jok.Ha 45 perces lenne az album 12 szammal, kapna 9 pontot, igy viszon rengeteg albumra elegendo intro es outrot hallhattunk az pedig nem kaphat tobbet mint 6 pont.
Nem vagyok lenyugozve, meg fogom meg hallgatni parszor ha idom engedi, de egyelore 2 hallgayas utan nekem ez a semleges kategoria.
Egy idoben kifejezetten vadasztam a black-death dolgokat mondvan hogy szeretem a stilust, de mostanra oda jutottam hogy azon gondolkozok, valoban szeretem en ezt? volt valaha olyan ebben a stilusban aki tenyleg tetszett? vagy inkabb csak en akartam hogy legyen? Nah mindegy, ez is langyosra sikerult.
Valoban nem a legerosebb a vonalon amit kepvisel, lehet hogy gyenge e nem tul emlekezetes produkcio, viszont nem ereztem egy pillanatig sem az erolkodest. Korai Mortiis, Summoning biztos hogy nagy hatassal volt a sracra. Szerintem lesz ez meg jobb is.
Nem erzem kulonosebben kiemelkedonek, vannak benne jo otletek de nekem valahogy nem allt ossze ez a lemez.
A pár másodperces töredékekkel továbbra sem tudok megbarátkozni, viszont a hosszabb dalokban vannak egészen emlékezetes témák, különösen az album vége felé.
Szerintem ez szörnyű, nem is bírom egyben végighallgatni, pedig elég jól tűröm a különleges kombinációkat, tényleg...
A csörömpölés tényleg találó kifejezés, az utolsó 2 dalt egy hajszállal jobbnak érzem, az előzőeknél, egyébként többet aligha fognak előkerülni.
Nekem ez elég unalmas, mindazonáltal ennél sokkal vacakabb cuccok is kapnak magas pontszámot a hangpróbán. :-)
Ezt a műfajt csak akkor érdemes csinálni, ha Nile szintű dalszerzési képességekkel rendelkezik a szerző... ráadásul ez az állandóan kerregő, szanaszét triggerelt, műanyag dobhangzás villámgyorsan az agyamra megy.
Ritka műfaj manapság nálam, de ez egy izmos próbálkozás lett. Bár elég vegyes a felhozatal, azért néhány igazán korrekt dal is megbújik a sorban. Pl. az erősen napalmos 11-es track, ami a kedvencem a lemezről.
Ez kell fizikai valójában is....kiváló lemez, méltó társa a DIM-nek.
Post-black? Prog-metál? Valamiféle fúziós zene? Minden esetre nagyon elkapott mind a hangulata, mind az egyedisége. Érdemes időt adni neki, nem egy szimpla anyag!
Minőségi hobbizenekar, mint minden, ami Leif nevéhez köthető. (Persze az eredeti Candlemass kivételével. Az nálam az abszolút kedvenc epikus doom közegben. Épp a múlt héten hallgattam meg az első négy lemezt!)
Sosem hallgatom meg többször, de rosszat sem mondanék rá. Talán csak annyi, hogy egy hosszú éjszakai autózásra nem ezt választanám.
Szilaj, sűrű, ugyanakkor kevés maradandót rejtő lemez. Hangzás, borító rendben.
Valószínűleg elég sokan meg fogják említeni a Dodecahedront a lemez kapcsán, úgyhogy én is hadd viszonyítsak hozzá, legalább annyiban, hogy míg a Dodeca' lemezét úgymond erővel kellett elemeire bontanom, türelmesen figyelnem, értelmeznem, kielemeznem, amíg szépen lassan beért, az Ulsect rögtön a padlóra küldött. Itt egyből megvolt a hatás, a szikra, amit vártam, és hiába a komplexitás, szinte rögtön teljesen magaménak tudtam érezni az albumot. Kíváncsi vagyok, innen hova tovább...
Én és a grindcore elég ritkán találkozunk, ha mégis, akkor inkább a kevert műfajt szeretem ebből a zsánerből (Benighted, Anaal Nathrakh, stb.), és hát a Wormrot nem esik ebbe a kategóriába. Ami tetszett, azok a beleszőtt dallamos részek, ott éreztem némi érdeklődést, de hát ez kevés, főleg ilyen hosszúságú számoknál. Tudom, ez a grindcore egyik jellemzője, de ezzel sosem tudtam kibékülni. Nem tudok mit kezdeni 1 perces számokkal, hát még ezekkel a mikrodalokkal. Nem az én műfajom.
Nem azt mondom, hogy az év egyik legjobban várt albuma volt nálam, hanem az egyik, ami a legjobban érdekelt. Érdekes anyag, rengeteg potenciállal, de nekem a jazz-es részek túl harsányak voltak, a szaxofon (néhány helyen) a kelleténél jobban lógott ki ebből a közegből. Úgymond nem jött létre tökéletesen ez a "fúzió", mert néhol tök jól megtámogatta a zenét, máshol meg teljesen külön életet élt. Ráadásul az újdonság erejével sem volt képes hatni, hallottam én már elborultabb doom-jazzt, példának okáért. Minden más viszont rendben van. Az ismerkedés folytatódik, az biztos.
A többiek már mindent elmondtak erről. Korrekt, de hamar egyhangúvá vált. Háttérzenének amúgy abszolút megfelelő.
Nem éppen egy kiemelkedő dungeon synth, de a háttérben szépen elprüntyögött magában. Filmzenének ez nagyon gyér lenne, meglátásom szerint, de ha olyan hangulata van az embernek, akkor azért elő lehet kapni. Ha már filmzene, inkább hallgassatok bele az új Arthur király OST-jébe, szuper jóra sikeredett!
Brutális cséphadaró. Engem már az előzetesen közzétett dalokkal is teljesen lenyűgöztek, de szerencsére a lendület és változatosság kitartott az egész albumra. Nagyon érzik ezt a stílust az olaszok, ráadásul itt a keverés is baromi jó lett szerintem. Tömény, súlyos, döngölő és mázsás. Ott a helye a Hour of Penance idei lemeze mellett a polcon.
Vártam. Nagyon. Csalódtam. Hol van itt a Dodecahedron megoldástengere, az a mérhetetlen, sziporkázó kreativitás? Az ének engem határozottan bántott egy idő után. Kifejezéstelen, egysíkú. Az utolsó tételnél a Maundernél, ahol a Dodecahedron énekese is besegít ordít, hogy mennyire új torokért kiált a társulat. Amúgy a záró tételből kellett volna több. A gyors témák ugyanis szétesnek szerkezetileg, míg a lassabbakat és az átkötőket szépen egyben tudják tartani. Iszonyú erő van az anyagban, csak van egy filter köztem és a lemez között, ami megakadályozza, hogy ez maradéktalanul át is jöjjön. Talán majd a következő nekifutás...
Elég sok minden van itt a műfaji keretek megtartása mellett. A lemez eleje még fent tudja tartani az érdeklődést, majd ez közép tájon erősen lanyhul és a végére a hosszabb darabok és lassulások egészen izgalmas és értelmes dolgokat hoznak a felszínre. Amennyire én ismerem a műfajt és amennyire ritkán ugyan, de jól esik, ahhoz képest ez egy közepesen derekas intermezzohalom.
Nagyon nem tud lázba hozni ez a kliséhalom. Nem szeretek unatkozni és fejet vakargatni. farrrkas leírta a többit, csak én pontozásban vagyok szigorúbb.
Alapjában véve leginkább egy se nem bántó, se nem kiemelkedő iparos meló. 15 éve lett volna kb újszerűnek ható, de még akkor is csak követte volna a nagyokat.
Ha már Belial emlegette a Summoningot, mint hatást, akkor megteszem én is. Ahhoz képest ez szerintem rém gyenge. A témák, az összeszereltsége, a kiteljesedés tökéletes hiánya. Lehangoló.
Az év lemeze címért verseng a Dodecahedron-nal. (Bár a dobogóra nagy a tolongás idén.) Tökéletes!
Folyamatos a fejlődés, zeneileg is érdekes, ötletes. Az utóbbi split lemez talált be nálam nagyon, de ez is hasonlóan erős lett!
Innovatív, lebilincselő. Kísérletezős, mégis ZENEI, kerek egész kiváló ötletekkel. Főleg a lemez 2. fele szippantott be, rögtön újrakezdtem, és rájöttem az elejétől nagyon jó! Műfaji meghatározási irányt amit találtam rá egész helytálló: Electronic Jazzy and Post Rock Black Metal. Ui: Teljesen ráfüggtem, nálam ez 10-et ér.
Korai Mortiis jutott róla eszembe, amit régen viszonylag sokat hallgattam. Akkor is erősen hangulatfüggő közepesnek gondoltam, ma meg még inkább. Elffor dettó, eléggé egysíkú, relaxáláshoz meg találok érdekesebbet.
Nile hasonlat valóban helytálló, technikai tudás megvan, maguk a dalok kissé még alulmaradnak. Jófajta, de azért ennél vannak jobb lemezek is.
Az olyan tételek, mint a Shallow Standards vagy a Buried the Sun mentik meg attól, hogy elintézzem azzal, hogy "csak egy grindcore lemez". Nem vagyok szakértő, de azt így is meg tudom állapítani, hogy a stílus alapjainál többet tudnak és akarnak megmutatni a szerzeményekben.
A Cipellők elszállása a csúcs. Nekem az extrém vokalizálás időnként kicsit sok. Jól esne némi megjegyezhető dallamos énektéma is. A feszültség fokozása viszont tanítani való a Dolgunk végeztével utolsó harmadában.
Srácok, mi a bajotok a gyötrő, undorító, polgárpukkasztó zenékkel? :) Nem gondolom, hogy ha egy zene black metalos elemeket is tartalmaz, akkor az black metal. És azt sem gondolom, hogy a Netra black metal. Persze ettől függetlenül egy kiváló lemez, remek hangulattal, kiforott előadásmóddal, levetkőzte teljesen az előző anyag betegségeit. Az ára is vállalható, szerintem én is rendelem.
Ez kérem Dungeon Synth, Elffor módra. A korábbi anyagaiban van több-kevesebb metal, ebből most kimaradt. Nyilván hangulat kell hozzá, nekem sokszor van ilyen :)
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 336. 337. 338. 339. 340. Full screen Vertikális nézet
2017. május 27.
boymester Sekhet_Hetep ZolixiusRex farrrkas Hades insomnium srppk banya07 emp Jasmin McFrost1977 nascence Belial Pistike66 ∑:
1.
Nagaarum
Homo Maleficus
8 10 7 9     8.5   8   10     9 8.5
2.
The Doomsday Kingdom
The Doomsday Kingdom
8 6.5 10 9 7.5 6.5 8 7     7 8.5     7.8
3.
Netra
Ingrats
10 9 10 7 6 3 5 8 9 9 10 10 5 3 7.7
4.
White Ward
Futility Report
6 7 7   7 9   8 7   9 6.5     7.7
5.
Ulsect
Ulsect
8 6 7 7 5 6     7 5     7   7.2
6.
Hideous Divinity
Adveniens
5 6 8 9 6 4.5 6 7   10   6 6 5 6.9
7.
Wormrot
Voices
7 7.5 10 6 8   7 5 10 0.5 10 8 6 7.5 6.8
8.
Possession
Exorkizein
5 5 7 6 10 5 5 6   3 5 7 5 5 5.7
9.
Nexdeus
Long Since Forgotten
5 4 5 5 4 6 5   4 7.5         5.3
10.
Elffor
Dra Sad
1 6 7 5 7 1 4 0.5 3 5 6 0.5 6 5 4.5
∑:
6.3 6.7 7.8 7 6.7 5.1 6.1 5.9 6.9 5.7 8.1 6.6 5.8 5.8 6.7
nascence 2017. május 23., kedd, 09:57
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 605
Válasz ZolixiusRex üzenetére:



No, ez még eszembe jutott, mert később visszaolvasva csak hiányzott számomra valami. :-D - Ez az, ha hirtelen reflektál az ember. :-D

Szóval, Loomis bácsi Zero Order Phase és Plains of Oblivion albumai azért egyetlen, ráadásul gitárosi aggyal gondolkodó embertől véve nem is olyan rosszak. :-) Sőt... (8)



Ezt el kell ismernem. Ezt az albumot mai napig szoktam meg hallgatni, azonban egeszet tekintve nem tartom annyira jo albumnak, a vegere kifarad. Ezert is irtam, hogy szerintem egy egesz albumra nem eleg önmagaban Loomis zsenialaitasa (egy felre talan igen (w00t) )
ZolixiusRex 2017. május 23., kedd, 06:55
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1754
Válasz nascence üzenetére:

Loomis meg tenyleg eszmeletlen jo gitaros, de a többi Nevermore tag nelkul szerinem nem ir jo dalokat, legaläbbis egy egesz albumra valot...


No, ez még eszembe jutott, mert később visszaolvasva csak hiányzott számomra valami. :-D - Ez az, ha hirtelen reflektál az ember. :-D

Szóval, Loomis bácsi Zero Order Phase és Plains of Oblivion albumai azért egyetlen, ráadásul gitárosi aggyal gondolkodó embertől véve nem is olyan rosszak. :-) Sőt... (8)
--
In Grind We Trust!
ZolixiusRex 2017. május 22., hétfő, 11:57
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1754
Válasz nascence üzenetére:




Szerintem a Nevermore munkåssågaånak leglabb a fele death metalnak minösithetö lenne, ha nem oldanå Warrel Dane hangja a brutalitåst. A The Politics of Ecstasy es az Enemies of Reality albumukra maximalisan jogosnak gondolom a death cimket, a többi albumon pedig elszorva vannak olyan szamok, amik nagyban utik a mai "modern death metål" szintjet. Loomis meg tenyleg eszmeletlen jo gitaros, de a többi Nevermore tag nelkul szerinem nem ir jo dalokat, legaläbbis egy egesz albumra valot...

(yes)
--
In Grind We Trust!
nascence 2017. május 22., hétfő, 10:29
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 605
Válasz ZolixiusRex üzenetére:

Kicsit OFF: Nascence! Ha már szóba került a Nevermore "death metal"-ja, még megtoldanám annyival, hogy Loomis eddigre már "7 húros gitárlovaggá" lett ütve. :-D Ez az az irgalmatlan elán pedig szerencsére mind a mai napig tart nála, - a későbbi munkáin is hallani, hogy nemhiába hallgat őkegyelme Cannibal Corpse-ot. :-D



Szerintem a Nevermore munkåssågaånak leglabb a fele death metalnak minösithetö lenne, ha nem oldanå Warrel Dane hangja a brutalitåst. A The Politics of Ecstasy es az Enemies of Reality albumukra maximalisan jogosnak gondolom a death cimket, a többi albumon pedig elszorva vannak olyan szamok, amik nagyban utik a mai "modern death metål" szintjet. Loomis meg tenyleg eszmeletlen jo gitaros, de a többi Nevermore tag nelkul szerinem nem ir jo dalokat, legaläbbis egy egesz albumra valot...
Necron 2017. május 22., hétfő, 10:27
Necron
Csatlakozott:
2011. november 4.
Hozzászólások: 269
Egyetértek, hogy Elffor új albuma nem talált célba. Klasszikus Dungeon Synth, a stílus jellegzetességével:-). Megértem, hogy metal rajongók számára nem a legizgalmasabb hallgatnivaló. Jó magam kedvelem a stílust (alkalmanként, háttérzenének) és Eöl mester eddigi munkái közül a leggyengébb radab. Nem értem ezt a visszalépést, mert a black metal/dungeon albumai teljesen rendbenvannak. Annak ellenére, hogy szeretem Eöl munkásságát, teljesen egyetértek az adott pontszámokkal, én sem adtam volna többet, unalmas és gagyi.
ZolixiusRex 2017. május 22., hétfő, 01:49
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1754
Kicsit OFF: Nascence! Ha már szóba került a Nevermore "death metal"-ja, még megtoldanám annyival, hogy Loomis eddigre már "7 húros gitárlovaggá" lett ütve. :-D Ez az az irgalmatlan elán pedig szerencsére mind a mai napig tart nála, - a későbbi munkáin is hallani, hogy nemhiába hallgat őkegyelme Cannibal Corpse-ot. :-D
--
In Grind We Trust!
nascence 2017. május 21., vasárnap, 19:27
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 605
Válasz Sekhet Hetep üzenetére:

Aki ilyet tud ne prüntyögjön.


Hát igen, ez több, mint korrekt...
Sekhet Hetep 2017. május 21., vasárnap, 19:24
Sekhet Hetep
Csatlakozott:
2016. június 3.
Hozzászólások: 144

Hasonló és jó.
--
Fekete Péter. Az evolúció legalja. Úgyis kell kezelni.
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.036 seconds to render