Nehéz, tömény, helyenként túl tömény. Többszöri hallgatás után sem tudom befogadni.
Hallom, hogy jó, de még így is túl sok ebből ennyi.
Helyenként elkapott a hangulata, de még úgy látszik nem vagyok elég érett erre.
Az elején megijedtem, hogy ez is egy jó zene hisztis vokál kombó lesz, de hamar rátaláltak a helyes útra, onnantól kifejezetten élvezetes, változatos zene
Szerintem felesleges külön értékelni a black és a szaxofonos részeket, mert önmagában egyik sem kiemelkedő, de a kettő együtt egészen sajátos hangulatot teremt ami miatt újra és újra szívesen hallgatom.
Általában nem szeretem ezt a fajta orgánumot, de most többnyire tűréshatáron belül maradt. A sok közhelyes megoldás között azért találtam néhány lelkesítő gyöngyszemet is. Az utolsó szám tényleg nagyon jó.
A felesleges és gagy i intró után azt hittem kisül belőle valami, de mintha ugyanazt a számot hallgatnám végig. Ugyanaz a ritmus, ugyanaz a vokál, semmi változatosság. Untam.
Nem értem mitől olyan sz@r ez. Lehet hogy nem túl eredeti de én kifejezetten élvezem.
33 perci tűrtem, ez pont 33 perccel több mint amit szabad lett volna rászánnom. Most komolyan emiatt nem került be pl Fleshdoll?!?!?!
Nagyon jónak indult, de elég hamar belefáradtam.
Dodecahedron Soft Version.
Rohadtul nem szeretem az 1 perc kornyeki teteleket, viszont ebben a mufajban ez messze kiemelkedik, a hosszabb szamok kifejezetten jok.Ha 45 perces lenne az album 12 szammal, kapna 9 pontot, igy viszon rengeteg albumra elegendo intro es outrot hallhattunk az pedig nem kaphat tobbet mint 6 pont.
Nekem allapvetoen 2 problemam van a Naga munkassagaval, 1; nem dalokat es albumokat keszit hanem inkabb performancokat, szindarabokat. Ez nem feltetlen baj, de nekem nem tetszik. 2; egyedul csinalja az alkotasokat, igy nincs balance nincs kompromisszum nincs feedback, ez rohadt kenyelmes es nagyon jo abban az esetben ha csak maganak zenel. Viszont nem igy van mert akkor nem jelentetne meg a munkait, ebben az esetben viszont szukeg van a masodik tagra. Ha pedig az a valasz hogy "marpedig en egyedul is kepes vagyok alkotni es tessek ezt elfogadni igy hallgatni" aaakkor ne csodalkozzunkk a nem megertett muvesz cimken, mert szamomra ezek a produkciok megnemertett versek inkabb mint mondjuk metal notak.
Nem vagyok lenyugozve, meg fogom meg hallgatni parszor ha idom engedi, de egyelore 2 hallgayas utan nekem ez a semleges kategoria.
Hat alapban nem rajongok a fuvos hangszerekert, a saxofon meg plane nem tetszik mert 3 dologhoz tudom kotni es egyik gagyibb mint a masik. Az elso regi filmekben amikor kurvakemenybunyos csavo bepial es hajnalig ul a kocsmaban a barpultnal es az elcseszett ifjiusagat siratja, aztan a retro pornokban ahol meg megprobaltak storyt kesziteni a kurashoz ott voltak az alafestozenekben ezek a hangszerek, ill kamasz koromban volt egy csavo aki ilyen kalyhacsoveket fujkalt es akkor rohadt meno volt, a szomszed oregasszony mindig azt bomboltette, en meg valami blacket vagy akkor inkabb meg lehet Panterat. Nah kb ezt lehetett hallani a lepcsohazban. Hehehe, nah mindegy SZVSZ ez langyos muveszkedes, a blackes reszek nem igazan kimagasloak a saxis reszek meg unalmasak.
Vastagabb hangzassal, es egy kicsit melyebb hangu enekessel egy jo eros kozepes semmi kulonos de hallgathato kategoria lehetett volna. Igy viszont egy nagyon megfaradt nagyon eletunt Iron Maiden hangulatu valami lett.Csak a Maiden meg ilyen allapotban is nagyobb notakat irna, mondom ezt ugy hogy nem szeretem a Maident.Nekem ez egy vegetnemero, szenvedesekkelteli maszturbacionak tunt.
Egy idoben kifejezetten vadasztam a black-death dolgokat mondvan hogy szeretem a stilust, de mostanra oda jutottam hogy azon gondolkozok, valoban szeretem en ezt? volt valaha olyan ebben a stilusban aki tenyleg tetszett? vagy inkabb csak en akartam hogy legyen? Nah mindegy, ez is langyosra sikerult.
Rossz, nagyon rosszzzz.
Valoban nem a legerosebb a vonalon amit kepvisel, lehet hogy gyenge e nem tul emlekezetes produkcio, viszont nem ereztem egy pillanatig sem az erolkodest. Korai Mortiis, Summoning biztos hogy nagy hatassal volt a sracra. Szerintem lesz ez meg jobb is.
Nem erzem kulonosebben kiemelkedonek, vannak benne jo otletek de nekem valahogy nem allt ossze ez a lemez.
Tisztességgel kísérleteznek, de a zseni hiányzik az egészből.
Egy ilyen gyűlöletbombának pont ez az időkeret a megfelelő. Sőt, néha még sok is. A megjegyezhető témák mentik a dolgot.
Nálam még mindig a Rabies Lyssa a csúcs, itt kevesebb dologra kaptam fel a fejem.
Ezt szívesen elpostáznám a kör többi indulójának, hogy valami bátorral is találkozzanak. Itt lehet felkapni a fejet, nincs agyoncsattogtatva, mint a katonai körlet (Hideous Divinity), van előremutatás (Nexdeus) és hagyomány is! Persze, azért azoknak nem fog bejönni, akik arra esküsznek, hogy black metalt csak diktafonnal és macskabajusz húrral készült gitáron lehet rögzíteni... Egye fene, megkapja a maxot, mert még többször fogom hallgatni.
Fincsi, izgalmas zenei egyveleg, a Blutmond többszöri említése azonnal megadta a kedvemet is a hallgatáshoz...de sajnos maradt a hatásvadászat és az igazán jó dalok utáni hiányérzet.
Lásd: kritika
Király borító, előre beígért kőkemény hentelés...de aztán 15 perc után ismétlődő témák és unalom. Egysíkú ének és egyenletes, gyorsan kiégő hangulat. Egy-két lassulás tetszett még a lemez második felében, de a lendületes nyitás az egyetlen, ami emelt a pontszámon.
Enciklopédia szerint progresszív...na ne már. Ennél még Halász Judit is merészebbeket húzott a pályafutása alatt. Ez egy átlagos iparosmunka annak a közegnek, akik szerint a hatásvadász, bazári zongoratémák még újszerűek. Én nem vagyok az újdonságok nagy erőltetője, de szeretem felemelni a fejem és azt mondani, ez igen, de jó ötlet, de friss. Ezt még egy heavy metal album is előcsalhatja, egy prog/black meg nem képes rá? Néha az a vád ér, hogy szigorú vagyok, pedig a fenét. Sok az átlag lemez, amihez valakit, legtöbbször az ajánlót, szép emlék, vagy egy adott hangulat fűz és többet jelent neki. Megértem, mert gyakran ajánlok ez alapján én is, mielőtt valaki rossz néven venné, és időnként bejön a dolog, addig meg csak a látómezőnk szélesedik...
Unalom, végtelen unalooom...
Tuc-tuc-tuc-ticituc, majd, hogy technikás legyen: tuciticituc. Erős ötös, mert hangszereik mesterei, ami erény a metal stílusban, a többi pont meg akkor, ha megtanulnak legalább egy maradandó hangot eljátszani, mert a harmadikként érkező, némileg kézzel foghatóbb Passagesig gyakorlatilag úgy hányják egymásra a megoldásokat, mint paraszt a szénát. Ráadásul a gitárhang is lepkefing ahhoz, hogy bárhol kiugorhasson, megfogjon.
Nem rossz, de most nagyon kiégtem ezektől a posztos zajos tekergős undormányoktól.
Vagány Crust-Grind.
Zoli kommentje telitalálat. Kerestem a jó hasonlatot napok óta, de ez a legtalálóbb. A Nagaarum projekt Gábor alternatív színháza. Annak minden bájával és időnként esetlenségével, ami ugyan úgy része és talán nem is mindenkinek ugyan az a pillanat tűnik esetlennek, vagy semmi, vagy minden. Hát valahogy így viszonyulok Gábor lemezeihez. Jó dalszerzőnek gondolom, egyedi is, de talán néha az önfejűség képes egyfajta kolontári gátat is felépíteni maga köré. Az biztos, hogy egyedi színfolt és lemezről lemezre fejlődik. Nem tudom. Talán ez az alternatív színház lényege. Az, hogy inkább kérdéseket tesz fel válaszadás helyett.
Na, most azért van itt sok ténybeli tévedés és félreértés. Az én értelmezésemben ez nem black metal. Mint ahogy nem jazz lemez és nem indusztriál, holott mindegyik irányból bővelkedik hatásokkal., Ettől még egyik sem lesz. Egyfajta fúziós kísérleti zene ez. A másik, hogy azért aki az urbánus elektro - black - jazz fúzió vonalán járatos, az tisztában van vele, hogy ennek alapjait a Blutmond a Thirteen Urban Ways-en már 2010-ben kimaxolta, szóval a kor megelőzése maximum náluk játszhat. A borítóval kapcsolatosan is érdemes megjegyezni, hogy a Voices - 2014-es London c. lemeze nem csak külsőségekben, hanem belbecsben is ugyan ezen az úton járt, annyi különbséggel, hogy az extrém metal vonalról ők adaléknak a death metalt választották, nem a blacket, illetve az alapvetően a death metalból kacsintgat kifele, de a vízió hasonló. Szóval jó ez, izgalmas és érdekes, azonban érdemes ismerni a "környezetét" is. Egyébként meg az Ulver az én lelki Indiám szent tehene így nevét a számra hiába nem veszem éspedig ezen lemez kapcsán teljesen hiábavaló az idecitálása.
Nem érzem igazán erősnek. Ebben a fúziós világban a Blutmond, a Todgelichter és a régebbi Solefald is erősebb tud / tudott ennél lenni. Vannak kellemes megoldások, jó ötletek, érdekes húzások, de összességében mégsem érzem különösen jónak.
Viper hangja szerintem sokkal jobban hasít a tökös Wolf-ban. Kicsit üres a hangzás is. Nem kapott el a hangulata. Uncsi. Majd a friss Avatarium enyhíti "kínjaimat".
Nincs semmi baj a stílussal, ellenben ezzel a lemezzel már annál több. Ez egyszerűen ötlettelen. Kár rászánni az időt, mert ez üres. Nincs itt semmi a felszín alatt sem.
Ez szerintem valóban ott és úgy működik, ahogy fiúmester leírta. Ehhez kell valami szentimentális nosztalgia. Én ezt a vonalat még a fénykorában sem hallgattam. Annyira dagályos, annyira túltömjénezett giccs, ahogy a nagy acsarkodás után a zongora elkezdi nyomni a vámpírsiratós melódiákat. No, mindegy, én nem ezeket a hangulatokat keresem a metal extrémebb közegében.
én már kimásztam a barlangból
Nekem ez határozottan tetszik. Már az első dal is fogós és végig gyilkol. Ezt a vokált kimondottan szeretem death metalban.
Úgy érzek ezzel kapcsolatban, mint emp. Az utóbbi időben megnövekedett a HP-n a modernkori zord, disszonáns, rideg black metal, amiből nekem pár lemez elég is évente. Minden ilyen korong egy nagy megmérettetés, 4-5 hallgatásnál kevesebb lepörgetés alatt esély sincs arra, hogy kiismerjen valaki egy ilyen lemezt, addig viszont szúrós, száraz falat. Az efféle anyagoknál sokszor azt érzem, mintha a zenét kifordították volna a fonákjára, és azt játszanák. Én egy idő után telítődök ettől, de akinek erre vannak kalibrálva a műszerei, biztosan venni fogja az adást. Korrekt album, egyébként.
Grindcore... messze-messze elmaradva attól, ahogyan azt az Antigama nevű vérfrissítés játssza.
Lásd lemezismertető.
Én nem érzem ezt olyan rossznak, mint a 3-assal osztályzók, de annyira erősnek sem, mint a 10-essel jutalmazók. Néha kicsit erőltetettnek tűnik ez a sok fúzió, és nem minden téma elég erős ahhoz, hogy különösebben felkapjam a fejem rá. Mégis, vannak jól összerakott, szépen egymásra építkező elemek, kellemes és hangulatos részek is. Érdekes anyag, de annál nem több.
Ez nem tűnt erős próbálkozásnak, semmiképpen sem, hiába hagytam neki egy kis időt. Meglehetősen átlagos black metalhoz tapad a szaxofon, de nem organikusan, hanem ragasztószalaggal odaerőltetve.
Nagyszerű lemez. Niklas Stalvind hangját nagyon szeretem (legyen már új Wolf lemez!), Leif Edling szintén minden alkalommal olyan fogós dalokat ír, hogy nem tudok tőlük szabadulni (nem is akarok). Erős 9-es ez, az utolsó dal pedig hatalmas 10-es.
Az ezerszer hallott panelek mellett itt-ott van egy kis érdekesség is, de minimális. Stílusgyakorlat, a műfaj szemléltetése, semmi izgalmas megoldás.
Nem nekem zenélnek a fiúk. A Dimmu Borgir ezt már ezerszer jobban megcsinálta, nem érzem semmi szükségét ennek a csapatnak (ahonnan én nézem a dolgokat). A vokál pedig hosszú távon kimondottan fárasztó.
Egy epikus film zenéjeként elmegy, de film nélkül, önmagában hallgatva semmilyen élményt nem nyújt, azaz dehogynem: elálmosodom és elalszom.
Akárki akármit mond, ezt a műfajt pontosan így kell jól játszani! Ezzel a hangzással és, bármennyire is hihetetlen, fogós témákkal. Ami az ilyen professzionális szinten előadott technikás brutális death metalt elkülöníti a hasonszőrű, felejthető társaiktól az az, hogy 5-6 hallgatás után (és nem hamarabb - kivéve, ha a füled csakis erre van beállítva) a riffek mögül, mint a sorok között olvasva, előjönnek az album sava-borsát, erejét, velejét jelentő finomságok, rejtett dallamok és maga az erő, mindaz, ami dalokká, megjegyezhetővé teszi a szerzeményeket. Az erre való fogékonyság azonban kell hozzá! Micsoda év lesz ez! Új Origin, új Dying Fetus (inkább hozzájuk hasonlítanám a Hideous Divinity-t) és bónusz ajándéknak itt az Adveniens lemez.
Ez nekem már túl modern és öncélú. Szeretem a komplex zenéket is, de az Ulsect valahogy nem jött át. A metal archives Technical/Avant-garde Death Metal-ként aposztrofálja őket ami szerintem baromi nagy hülyeség.
Jó kis grind. Se több, se kevesebb.
A koncepció teljesen rendben van. A szövegeken lehetett volna még csiszolni, egy-két helyen nevetségesen hat. A hangzás totál szintetikus, köszönhetően a vst dobnak meg az erősítő szimulátoroknak (ha jól hallom). Az utóbbi tényező miatt nem is tud igazán ütős lenni egyik riff sem, ami nagy kár. A Celtic Frost - Monotheist hatást egyenesen túlzásnak tartom, ahhoz még sokkal jobb gitártémákat kellene tudni írni.
Egyezik a véleményem a White Ward lemeznél leírtakkal, csak itt még a vokál is idegesít.
Az a baj a több műfajt keverő zenékkel, hogy a legtöbb esetben nem jön létre a valós fúzió. Most is ez történik, ugyanis a jazz-szerű részek rendkívül amatőrek, a black metal-szerű részek meg egysíkúak. Ennek ellenére ügyes próbálkozás.
Jó kis doom lemez. A hangzás nekem kicsit túl tiszta lett, de amúgy minden rendben.
Már nagyon vártam ezt a lemezt ééés nem is okozott csalódást! Igazi erőszakos, minőségi Black/Death pofán verés.
Jaj, könyörgöm...
Nem rossz, de akadnak jobb lemezek is ebben a stílusban.
Soha nem látjuk egymást viszont.
Hangzattanilag ad érdekességet, de nem feltétlen az ilyen élményért hallgatok zenét.
Szerintem ez gyenge próbálkozás, sem a vokál, sem a témák, sem a hangulat nem üti meg még a közepeset sem...
Erre az anyagra én is felfigyeltem, tényleg izgalmasnak számít a mai, tágabb értelemben vett black metal / post metal felhozatalban. Néhol még a Blutmond neve is beugrott.
Semmi meghökkentő, csak szimplán kellemes.
Inkább csörömpölés...
Szerintem nem oly' tragikus...
Gyalázatosan gagyi.
Ez nem rossz, de nagyjából ugyanabban a szindrómában szenved, mint a legtöbb hangjegy-halmozós brutál/technikás death metal anyag; Semmi megjegyezhetőség, és daloknak is csak távolról lehet a nyomát lelni. Mindamellett rohadtul fárasztó...
Ennyit adtam a Dodecára is, ez sem nyűgözött le, mint ahogy az sem.
Szerintem az ilyen izéket nem kéne erőltetni, mert ez nem zene és számomra értékkel nem bír! Akkor is marad a fél pont és pont! Csömöröm van az átlagban 50 másodperces "számokat" produkáló "zenekarokból". És le lehet szakadni rólam!
Nem ismerem a korábbi anyagokat, de ez teljesen rendben van. Egyedi, különleges és elképesztő hangulata van, nem is beszélve a tökéletes hangzásról. A vokált éreztem itt-ott kicsit gyengébbnek, de a zene szerintem abszolút rendben van.
Ez egy modern black metal, talán még meg is előzte a korát. Egyáltalán nem rendszeridegen, nagyon is itt a helye. Új utakat nyit a black metal-nak, amit jól csinál! A borító az megtévesztő, azt hittem megint egy motorama-szerűséggel lesz dolgom, de nem. Meglepett! Szeretem az ilyen újításokat, legalábbis nekem újítás, így upgrade. Mostanra a borítóval is megbarátkoztam, hiszen egy ilyen modern black anyaghoz nem illene egy középkori vár, vagy erdős borító. Elég sötét és vészjósló ez a borító is és jól tükrözi napjaink világát.
Én is azt éreztem mintha két eltérő stílusú lemezt hallgatnék, ami nem tetszett. Ez így ebben a formában nem jól van kivitelezve.
Hát nem estem hanyatt tőle. Az előző hangpróbán pontozott görög Mahakala sokkal jobb volt. A The Doomsday Kingdom-on egy biztonsági játékot hallok, szinte nincs benne olyan tétel, amit már ne hallottam volna máshol. Jól bejáratott panelek sorakoznak, semmi újítás, merészség, szokatlan dolog. Az énekes hangja sem tetszik, de itt alapvetően a zenében nem látok semmi különlegeset, ami a magasabb pontszámot indokolná.
Az "inkább csörömpölés" hasonlaton behaltam, de valóban, ez még a tucatnál is gagyibb, így harmadszorra meghallgatva és például egy Hdeous Divnity után ez egy semmi... Egyelőre 3 pont de kitudja?
Na ez már döfi! Jóféle muzsika. Mondjuk banya07 ízlésében még nem csalódtam. Rossz helyre írtam, hogy upgrade bocs. Ha jól emlékszem 7.5 pont volt eredetileg.
Kellemes kis filmzeneszerűség, de semmi különleges.
Az igen!!! Na ez átment rajtam mint egy úthenger. Nem tudok mibe belekötni. Aki őszintén szereti ezt a stílust az nem fog csalódni. Köszi az ajánlónak!
Újabb remekmű Hollandiából...a minőségen hallatszik a múltbeli Textures és a Dodecahedron tagság.
Vegytiszta grindcoreból kevés együttes van akiket szeretek.
Jó kis lemez lett Naga, de rengeteg idő kell, hogy kiismerje az ember szóval a pontszám nőhet majd a jövőben.
Simán bekerül az év végi toplistás lemezek közé valószínűleg...
Nagyon vártam a teljes lemezt a belga srácoktól....de rohadt nagyot csalódtam...monoton black/death a javából
Szimfonikus black metal Dimmu Borgis és Cradle Of Filth módra...azokat se szeretem.
Nem az én világom ez a prüntyögés....
Korrekt lemez, ebben a stílusban viszont az átlagos kategóriában a helye nálam.
Úgy vagyok mint emp, az utóbbi időben túl sok ehhez hasonlatos album született, amit a töménysége és sokrétűsége miatt nehezebben tudok befogadni. Hallgattam az elejétől a végéig, aztán onnét vissza fele, majd a közepén 1-1 számot, a tanulság nálam: zeneileg profi, kivitelezése profi, tudásuk profi. Óriási negatívum számomra ez a jellegtelen deathcore-os vokál, teljesen karakter mentes üvöltés. Egy mélyebb, öblösebb torok jó irányba lökné tovább a gárdát. Amúgy kitűnő debüt album!
A grind stílus határain belül mozgó igényes és minőségi lemez, jól szól, a borító is rendben van, tükrözi a belső színvonalat! Örülök, hogy törekedtek a témák megjegyezhetőségére, és nem egy zajhalmazt kaptunk. Azzal sem gázoltak a lelkembe, hogy a disznó röfögés elmaradt. Néha beugrik egy hardcore vagy black részlet, de nincs ezzel gond, belefér a stílusba ennyi változatosság.
A Rabies Lyssa óta követem Naga zenéjét és a metalos cuccai tetszenek, az ambient albumaival viszont nem tudok mit kezdeni továbbra sem. A D.I.M. megjelenése óta talán még egy év sem telt el, máris itt az új album, a gyorsaság viszont minőségi ugrást hozott minden téren: külcsíny, megszólalás, összeszedettség, érettség. Naga zenéje, annak megszólaltatása, orgánuma mind-mind duzzad az eredetiségtől! Az ampullát a kezünkben fogva pedig megtestesül a valóság....
Húha! Megpróbálom megfogalmazni a gondolataimat majd, bővebben, de egyenlőre nehéz! Leesett az állam! Azt gondolom, röviden: hogy az Ulvernek kellett volna ilyenné válnia! Hosszabban: Nascence meglátásait osztom maximálisan. Annyit még, hogy a gitár monoton zúgása, mintha Vikernes-től jönne, egyszerű mégis hatásos, Ő képes ilyen ismétlődő fogós futamokra, tökéletes példa erre a Don't keep me waiting, ami szaxofonnal megtoldva zseniális! A lemez azzal válik kerek egésszé számomra, hogy nem kirívó, nem polgár pukkasztó. Köszönöm az ajánlónak, már tegnap este meg is vettem!
Üde színfolt a szaxofon a metalban, szeretem az ilyen próbálkozásokat. Néhol túl erős a határ maradt vagy hirtelen ugrás következett be az agresszívebb és a finomabb részek között, nem sikerült mindenhol átgördülni egyikből a másikba zökkenőmentesen. Összességében pedig erős lemez hiába klisés blackes részek!
Érzem rajta a minőséget, a stílus iránti fanatizmust és a profizmust, viszont a kritikáknál szereplő új Below lemezt pedig a hozzászőtt szenvedély miatt többnek érzem ennél. Ezeken túl pedig nem vagyok a stílus híve, már említettem sokszor, de ez nem rossz zene.
youtube-on hallgatom, és nem tudom, hogy ilyen zajos lett a feltöltés vagy maga az egész koncepció ilyen zajos, a cin kifejezetten idegesítő. A műfaj "térhódítása" előtt is unalmasnak és semmit mondónak számítana ez a 36 perc, nem, hogy ma! Lehet ezt jobban csinálni, még úgy is ha nem váltjuk meg a színtér bűneit...
Én inkább az angol vonalat említeném totális hatásnak: COF, Hecate Enthroned és Bal-Sagoth hűséges követői az amcsi fiúk. Egyetértek abban, hogy minden ötletet és eredetiséget nélkülöz a zenéjük, de amellett nem tudok elmenni szó nélkül, hogy ez a debüt lemezük, kiadó nélkül sikerült megvalósítani a terveiket, és azt tisztességgel meg is oldották, hol van ehhez az Et Malvm például?
Nem vagyok ebben (sem) beavatott, de a Die Verbannten Kinder Evas 95-ös lemeze az amit ebben a stílusban sokat pörgettem, és az ettől sokkal változatosabb, a figyelmet jobban fenntartja és nem kell attól tartanunk, hogy őrségben elszundítunk a bástyán állva és lehuppanunk a mélybe. Tavaly voltunk kirándulni a szigligeti várban, és ott a romos várfalon üldögélve egy borongós, száraz őszi napon a Balatont bámulva, lehet működne ez az Elffor.....
Idővel majd a "nagyok" nyugdíjba vonulnak, és akkor ők képesek lesznek átvenni a helyüket, feltéve ha kitart a minőség és a színvonal, meg persze a lendület. Jó témákkal dolgoznak, amik szerencsére könnyen rögzülnek, hal el a cucc a technikai villongásban. Az újkori technikás death zenekarok között nekem továbbra is a német Deadborn a favoritom, ez a produkció az övékénél 2 ponttal gyengébb.
Ez most nem jön át...
Nem rossz ez.
Nekem pont azok az erősségek, amit Belial nem szeret. Szerintem kontroll nélkül sokkal érdekesebb dolgok születnek, szeretem az egyszemélyes projekteket. Azt sem tartom bajnak, ha egy dal több akar lenni önmagánál. Hangulatában nagyon erős, visz magával az anyag, egyedül az éneket érzem gyengébbnek az összetevők közt.
Srácok, mi a bajotok a gyötrő, undorító, polgárpukkasztó zenékkel? :) Nem gondolom, hogy ha egy zene black metalos elemeket is tartalmaz, akkor az black metal. És azt sem gondolom, hogy a Netra black metal. Persze ettől függetlenül egy kiváló lemez, remek hangulattal, kiforott előadásmóddal, levetkőzte teljesen az előző anyag betegségeit. Az ára is vállalható, szerintem én is rendelem.
A DB kiadványival óvatos vagyok, mindegyik valami nagy dolog akar lenni, aztán néhai tényleg az néha nem. Ez tetszik.
Imádom.
Szeretem az IB kiadványait, de ez most nem a legerősebb. Nagyon egysíkú és a hangulat sem vitte el. Mert nincs neki?
Volt régebben pár banda, akiket csak én bírtam a társaságból, ilyen cof klónok voltak, Hecate Enthroned, Mystic Circle, ezek jutottak eszembe. Ezeket mai napig beteszem néha, szeretem a múfajt, de ez a lemez szerintem is a gyengébb eresztésből van.
Ez kérem Dungeon Synth, Elffor módra. A korábbi anyagaiban van több-kevesebb metal, ebből most kimaradt. Nyilván hangulat kell hozzá, nekem sokszor van ilyen :)
Meghallgatnám én többször, hogy átjöjjenek a finomságok, de belefájdul a fejem.
Eredetileg én akartam beajánlani, de valaki megelőzőtt. Talan az idei év egyik legnagyobb várakozása volt számomra ez az album. Az előzetes kiadott számok levettek a lábamról, azonban amikor egyben meghallgattam az egész albumot, akkor nem találtam a egységet, sőt a kapaszkodókat sem. A Dodecahedronnál tökéletes összahang volt a technikásság, a hangzás és a dalok szerkezete között. Már 7-edjére próbáltam végig hallgatni, de még mindig nem tudtam egészben megtenni, pedig nem mondható hosszúnak az album. Vannak itt kiváló megoldások...lehet én is csak kifáradtam a technikás brutalitástól...
A grind műfaj sosem jelentett számomra a megváltást. Többnyire csak az idétlen cséphadarásra építik fel a "dalokat". Ezek srácok azonban igazi dalokat hoztak. Jobbnál jobb témák sorakoznak itt, amik még sokszor meg is jegyezhetőek, sőt bólogatásra invitálnak. Számomra is külön öröm, hogy nem a befőttes üvegben kuruttyoló békát használták vokalistaként. Az album vége felé található majdnem három perces számok kitünő indikátorai annak, hogy ha több ilyen lenne, akkor sokkal hosszabb távú barátságot kötnék velük. Az album záró tétele témáit tekintve pedig kifejezetten a többi fölé emelkedik.
Zoli szinhazas hasonlata nagyon telibe talalt. A Rabies Lyssa-n egyertelmuen a szinhazi volt a közles modszertananak a legföbb eszköze, de mostani albumon sincs maskent. Mintha minden tetel vegen leereszkedne a fuggöny, majd amikor ujra fejemelkedik, kapunk egy ujabb törtenetet, monologot, amely lazan kötödik az egeszhez. Ennek ellenere, mindig egy egesze allnak össze a fejezetek. Tulajdonkeppen elegge egy sötet tonusu impresszionista iranyvonalhoz köthetö, ami Naga albumain hallhato az utobbi idöben. Az emberi gyarlosag es önzes evangeliumaikent (söt intkabb anti-elötag illene ide, mert ezek nem örömhirek forrasai) boritja a hallgatosag nyakaba a mostanra mar hangszeresen es hangzas tekinteteben kiforrot dalokat. Egyelöre a Rabies Lyssa marad meg mindig az abszolut kedvencem minden hibajra ellenere, de a Homo Maleficus most nagyon megközelitette az abbol arado hangulatot. Talan erösnek hathat a következö kijelentsem, de szerintem Nagaarum mostanra tanult meg rendesen gitarozni. A hangok mar nem bizonytalanul követik egymast, hanem a gitaroktemak folytonoson atmenetekben szövik tovabb a harmoniakat. A szöveket most is nagyon illeszkednek es hangszerek keltette sejtelmes kinyilatkoztatasokhoz. A Vassal neveltnek a lebegö hurosok keltette futamai pedig csodalatosra sikeredtek. Erdekes, hogy a hangzasrol egyertelmuen felismerheto az alkoto kilete, igaz a gitarokat meg most is neha tompanak talalom, de ehhez az elkent, ködben uszo hangulathoz talan nem is illene mas.
Azt hittem, mar egyedul leszek az Ulverrel kapcsolatos fantaziaimmal (köszi McFrost, most megnyugtattal). Ennek a sracnak sikerult az Ulver modernkori vízióit megfejelnie egy erös black metalos alappal, ami pedig tagadhatatlanul visszanyul az Ulver és a többi, 90-es evek masodik generacios black metal gyökereihez. Az "urbanus" black megnevezes nagyon megkapo volt szamomra, mivel az Ulver ujkori popzeneire en is az "urbanus" jelzövel szoktam hivatkozni. Valojaban mar az intro utani elsö dal, az "Everything's Fine" levett a labamrol. Csak ezt ötször hallgattam meg egymasutan, mert a szigoru tempoju black alapba beleszött zongora futamok nem akartak elengedni az agyamat. Az album közepe mar nyugodtabb tempot vesz fel, többnyire a szinti-pop uralkodik. Az "Underneath my words the ruins of yours" és az azt követö "Live with it" az Ulver "Perdition City" albumanak legszebb perceit idezi meg. A következö szamokban pedig nemcsak a multbol taplalkozo, ujhullamos dalfolyamokat kapunk, hanem valami egeszen egyedit. Kulön dicseret, hogy nemcsak az elödök farvizen kepes elevezni. Ez az egyediseg talan a "Could've, should've would've" remekmuben csucsosodik ki, ami szamomra a harmadik legerösebb tetel a "Everything's Fine" és a "Live with it" mellett. A srac hangja is meger egy dicseretet. Maximalisan alazatteljes es egyben modern, igazi avant-gard alkotas szuletett ezzel az albummal. Tovabbra is muszaj kiemelnem, hogy megint megörvendeztetett az a teny, hogy a black metalnak nem az undorito es gyötrö oldala kerult a napvilagra...nem ugy, mint ezer masik albumnal. Ev lemeze gyanus szamomra a Netra Ingrats albuma.
Többnyire csak felfújt művészkedés. A kép nekem sehogysem akart összeállni, a metált kiegészítő...már-már jazzes hangszerelés nagyon elüt a többö hangszer keltett hangulattól. Sokszor az az érzésem volt, mintha két lemezt hallgattam volna egymás mellett.
Egészen jó dalok születtek, és az énekes is nagyon hasít. A Never Machine szám akár a Juda Priest akármelyik albumán is elfért volna. Egyetlen bajom van ezzel az albummal, mégpedig a hangzás. A gitárok nem dörrennek kellő erővel, pedig a dalokban ott van a potenciál. Mindig azt éreztem, hogy éppen jönne a csúcspont, de soha nem jött el a katarzis pillanata, mert a hangszerelés dinamikája végig ugyanolyan volt. Ettől függetlenül még elő fogom venni a jövőben.
Az elsö ket szamnal meg elkapott a sodro lendulet, de az album közepe elegge jellegtelenre sikeredett. A szerzemenyek többsege rock & roll alapu blekk metal. Sajnos a dalok nagy resze tulzottan hasonlo zenei temakra van raepitve, ezert kicsit farasztoak is hosszutavon. Összesegeben azert elvezheto oldschool garazs blacket hoztak össze.
Korrektul előadott szoptatós black metal. Közepes minősegű anyatej-pótléként megfelelő lesz az új panda nemzedék számára. Csak aztan a fogatlan kispandák nehogy ráguglizzanak a Catamenia és a Dimmu Borgir kulcsszavakra, mert onnatól a hűtlenség keserű arcképével kell szembenéznie a Nexdeusnak.
Régen osztottam már ehhez hasonló alacsony pontot....Ilyen unalmas és zeneileg visszamaradott lelkinyomort nehéz lehetett megszülni. Minden bizonnyal azzal a szintetizátorral követte el a lelkiállapotának hangjegyekbe történő erőszakolását, amit még az anyukájától kapott a 12. születésnapjára. De azt is el tudom képzelni, hogy valamelyik középkori mágus-világban játszódó számítógépes játék zenei ópuszait halljuk plagizált verzióban (bocsánat, cover-t akartam írni). Emlékeim szerint a Diablo II-ben ennél messzemenőkig ötletesebb zenék voltak. A legmegváltóbb rész az volt, amikor a youtube lejátszás közben benyomott valami reklámot és nem vettem észre. Meg is lepődtem, hogy végre valami izgalom...de végül kiderült, hogy csak az új Alien film reklámja. Basszus...véletlenül Naga lemezéhez kezdtem el ezt írni...xD
Amennyire a The Doomsday Kingdom-nál hiányoltam a hangszerelésben rejlő dinamikát és megfelelő hangerőt, itt pont annyival tolták túl. A "modern death metált" játszó bandáknál egy rossz berögződés eredménye lehet, hogy mindig a hangzással próbálják kompenzálni a dalírásbeli hiányosságaikat. Persze azok be is veszik ezt a fajta "újítást", akik nem hallgattak eléggé sok oldschool death metált. Tudom, most úgy okoskodok, mintha nem én lennék az egyik legfiatalabb itt, de engem akkor sem vernek át az ilyen ál-modernizálással. Valamiért ezek az újítások mindig az amcsi-death mezőnyt próbálják majmolni vagy a Bolt Thrower-féle hagyományokat lovagolják meg. Kiváncsi leszek, hogy ez a trend mikor éri utol a thrash színteret. Vajon lehet-e thrash metált játszani ilyen hangzással?..vagy talán újra kellene a régi, jól bevált death metál albumokat masterelni? Valami hasonló történt amúgy a Nevermore Enemies of Realty albumánál, ami eredeti verzióban még death metál volt (Warrel Dane vokáljától eltekintve), de a renoválás után az új hangzás tönkretette az addigi hangulatot. Ugyanígy a Hideus Divinity-féle bandáknál sem érzem, hogy death metált hallanék, a hangulatot nem találom sehogysem...csak a magamutogató technikásságot és az ezer napnál is fényesebbre polírozot hangzást.
Ezt a zenei világot szeretem, de a dalok lehetnének meggyőzőbbek is. Egye fene, a záró Maunder miatt kap még egy pontot, az kitűnő lett, és ugye minden jó, ha a vége jó. :-)
A pár másodperces töredékekkel továbbra sem tudok megbarátkozni, viszont a hosszabb dalokban vannak egészen emlékezetes témák, különösen az album vége felé.
Egyetlen nagyobb gondom az énekkel van, főleg az, hogy nagyon hátra van keverve, nemigen értem a szövegeket így, egyébként nagyon jó lemez lett ez.
Szerintem ez szörnyű, nem is bírom egyben végighallgatni, pedig elég jól tűröm a különleges kombinációkat, tényleg...
A csörömpölés tényleg találó kifejezés, az utolsó 2 dalt egy hajszállal jobbnak érzem, az előzőeknél, egyébként többet aligha fognak előkerülni.
Dimmu Borgir ultra light... nem olyan vészes, csak minek?
Nekem ez elég unalmas, mindazonáltal ennél sokkal vacakabb cuccok is kapnak magas pontszámot a hangpróbán. :-)
Ezt a műfajt csak akkor érdemes csinálni, ha Nile szintű dalszerzési képességekkel rendelkezik a szerző... ráadásul ez az állandóan kerregő, szanaszét triggerelt, műanyag dobhangzás villámgyorsan az agyamra megy.
Ez meg mi megin'. Jó lehet ez annak aki szereti ezt a stílust nem vitatom. Egyébként elég dallamos,csak nem eladták magukat.
Eleve nem bírom a grind lemezen a magas énekhangot.Én a Terrorizer, Defecation első lemezén éltem ki magam. De itt azért többről van szó szerintem mint grind.A középtempót is jól küldik. De semmi érdekes.Stílusában megy a pontszám. Inkább Gutalax, ha már mostani.Nem mondom néha tetszetős dolgok ütik fel a fejüket.
Szerintem itt nagyságrendekkel érezhető a fejlődés hangzásilag is.Ízlésembe talált.Telitalálat nálam.
Szerintem a Door Into Emptiness-hez hasonlít. Ami nem baj, érdekes zene. De még fejlődhet. Nem tudom hova, de még na dalírás terén.
Én szeretem a furulyáz(tat)ást. Hoppá. A black részek átlagosak voltak. Amúgy ez tök jó zene. Szerintem ez sima átlag lenne black lemezként. Érezték ezt ők is.Azért furulyázgattak. Nem rossz ez gyerekek, csak még nem jó.
Profin előadott, kissé lélektelen doom. Az én doom listámba 41 lemez szerepel. Ez nem férkőzik be. Kellemes hangzást tekintve egész jó. Azért ezek a fordulatok már voltak nemegyszer szerintem.
Ez meg olyan mint mindegyik mostanában. Se nem rossz, se nem jó.
Nem szeretem ezt a dobhangzást. Valami jó zene nem jelent meg? Divatsemmik próbálnak itt zenélni.
Keveset tudok befogadni prüntyögésből. Tud Ő jobbat is.
Én nem szeretem az ilyen dobhangzást death metal lemezen. 48 perc se egy nyerő ilyen zenéből. Egyáltalán nem zavaró, csak olyan tucat. Inkább Sinister Első lemez. "Alec fuck you"
Ahogy hallottam itt a technical death metal és az avantgarde metal házasságkötési ceremóniájába csöppentünk. Persze az avantgarde metal igen tág fogalom, és általában olyan zenékre mondják, ami túl sok stílust foglal magába, és/vagy máshova nem tudják besorolni, hanem csak ebbe a kategóriába. Szóval, jobb lett volna, ha valamelyik műfaj a másik kárára fölénybe kerül, valami alá-fölérendeltségi viszonyba. Ez így, hogy két lovat próbálnak meg egy fenékkel megülni, nem igazán működik. Úgy tűnik, mintha a zenészek csak a saját zenei vonalukon haladnának, hogy aztán néhol összekapcsolódjanak, majd ismét szétváljanak. Persze aki unja a kommersz megoldásokat és szeret elmerülni egy zenei örvényben, annak ez az album megfelelő táplálékául fog szolgálni.
Aki szereti a grindot nem fog csalódni benne. Jól tették, hogy kikacsingatnak a műfaj szabta határokon túlra. Csak kevés volt az újítás, és inkább maradtak a recept szerinti alapmasszánál. Nem akartak túl messzire menni a tűztől.
Nagaarumtól eddig csak a D.I.M. albumot hallottam, de ahhoz képest ez határozott előrelépés. Tetszik, hogy sok helyen a súlyos alapokra finom dallamokat fektet, bár a csemegék inkább a háttérben szólnak, az előtérben inkább döngölés folyik. A hatások közt azért észrevenni ezt-azt: Myrkur, Celtic Frost, de ez nem hat zavarólag, inkább színesíti a dalokat. A vokál lehetett volna jobban kidolgozott, és én is el tudtam volna viselni némi tiszta hangot. Az elvhű és a Dolgunk végeztével c. számokat érzem a csúcspontoknak, de a viszonylag egységes hangulat jót tesz az albumnak, nincsenek a sorból kilógó dalok. Szép munka!
Hiába a sok ötvözet, nem sikerült elvarázsolnia a sokszínűségével, kevés itt a bűbáj. Érdekes kísérletezés, nem több.
Valamikor a szaxofon volt a szememben (fülemben :) ) az utált hangszer, amit nehezen viseltem el metal vagy más műfajban egyaránt. De az idő előrehaladtával, az én ízlésem is változik, és elérkeztem arra a pontra, hogy most rajongani tudok a szaxofonért, még akkor is, ha az ukránok kicsit túlzásba is vitték a használatát. Az album eleje, még lassan indul be, de egy fokozatos hangulatkeltésnek lehetünk fültanúi, ami a mű végén, a címadó számban éri el tetőfokát. Kevés volt ez az alig 40 perc! Elviseltem volna még 1-2 számot levezetésnek.(Utólagos módosítás: Beérett, megkapja a maximumot.)
Ugyanaz és mégis más. Itt legalább vannak fogós témák, még akkor is, ha nem tud mindegyik magával ragadni. A See You Tomorrow minden egyszerűsége ellenére tetszetős, a The Silence pedig fölfele húzza a produkciót, így nem kell félpontoznom.
Biztosra mentek, nem úgy, mint a Nexdeus. A minőség ennek ellenére ugyanaz: közepes.
Fiúk, nem áll jó nektek a fekete, öltözzetek át! (Nem sikerült kiderítenem, ki a felelős a zongorajátékért, de ezt a mutatványt én is letagadnám).
Múltkor a youtubeon hallgattam ilyen-olyan 1 órás zenéket. Fantasy, középkori, erdei, meditációs stb. Ez is közéjük illeszthető, annak ellenére, hogy csak 46 perc időtartamú. Filmzenének is elmenne, de azért ne ezzel akarják megnyerni az Oscart. Viszont stressz oldásra lehet hogy egyeseknél beválna.
Próbáltam memorizálni, szétválasztani a számokat, de nem ment, összefolyt az egész. A dobhangzással meg azt is szétcsapták, ami reményt adhatott volna. Ebben a műfajban pont a kapaszkodók lennének a fontosak, amit Nile-ék olyan jól csinálnak.
Az igyekezet és a hangzás elismerést érdemel, a szerzői véna még épül/kerestetik.
Ritka műfaj manapság nálam, de ez egy izmos próbálkozás lett. Bár elég vegyes a felhozatal, azért néhány igazán korrekt dal is megbújik a sorban. Pl. az erősen napalmos 11-es track, ami a kedvencem a lemezről.
Ez kell fizikai valójában is....kiváló lemez, méltó társa a DIM-nek.
Az extrém ének erős nekem, de egyébként finom anyag. Óriási témák sorakoznak helyenként.
Post-black? Prog-metál? Valamiféle fúziós zene? Minden esetre nagyon elkapott mind a hangulata, mind az egyedisége. Érdemes időt adni neki, nem egy szimpla anyag!
Minőségi hobbizenekar, mint minden, ami Leif nevéhez köthető. (Persze az eredeti Candlemass kivételével. Az nálam az abszolút kedvenc epikus doom közegben. Épp a múlt héten hallgattam meg az első négy lemezt!)
Első teljes anyagnak elmegy. Zavarni nem zavar, hatása nincs rám. Még a 7 nóta is sok belőle.
A "nagy" elődöket sem hallgattam, ezt sem fogom magamtól elővenni...
Sosem hallgatom meg többször, de rosszat sem mondanék rá. Talán csak annyi, hogy egy hosszú éjszakai autózásra nem ezt választanám.
Szilaj, sűrű, ugyanakkor kevés maradandót rejtő lemez. Hangzás, borító rendben.
Férfiasan bevallom, én már az első 2,5 perc után elvesztettem a fonalat. Kicsit talán öncélú, s sznob, de még a Dream Theather féle zenei fitymacsattogtatástól távol áll. - Valaki közben igazán elmagyarázhatná, hogy mi az a Technical/Avant-garde Death Metal, mert ez a zenekar egyikbe sem igazán sorolható a percekig tartó üresjárattal. - Kár érte, mert egyes elemek nagyon jó témákból táplálkoznak. Olyan igazi olyan se ez, se az zene, vagy de?! - A basszusgitáros is elélvezett párszor, mert hallani őt is külön a sávokon keresztül. :D
Közel tökéletes. :) Érezni azért, hogy a többi stílust is elég jól ismerik.
Az egész eddigi Nagaarum életmű számomra olyan, mint egy mai magyar alternatív színház. Minden egyes dal egy-egy felvonás része. Persze, az egyes zenei megoldások miatt kissé nehezen emészthetőnek nevezném ezt az albumot. (Ezért is gondolkozok el rajta sokszor, hogy milyen lenne a produkció, ha az egész mögött nem CSAK egyetlen ember állna.) A Fémforgács kollégája által megszületett alkotás számomra a talán mindenki által jól ismert Neurosis Trough Silver Blood-jával mutat némi párhuzamot, kövezzetek meg érte, de ez akkor is vitathatatlan. (Azt viszont sajnálom, hogy a magyarul íródott szöveget néha nagyon nehezen veszem ki, ettől függetlenül számomra ez a Nagaarum sorozat eddig legjobb része. )
Városi blekk metál depresszív és szuicid hangulattal. Nem semmi, csak ajánlani tudom. Egyébként elég nehéz ezzel a zenével kapcsolatban értelmesen megfogalmazni bármit is. Talán csak annyit: Beteg. :D Amúgy eléggé rendszeridegen, szóval csak kellő szoktatás után érdemes vele próbálkozni. Akár az Elffor, ez is tökéletesen jó filmzenéhez. :) A "Don't keep me waiting"-re tessék rendesen odafigyelni.- Re: Minél jobban haladok a zenében előre, annál jobban beszippant annak a világa. Jó kis anyag ez.
A post-black metal elnevezéssel kapcsolatosan mindig az a bajom , hogy mindig valamely alapelem rovására emelkedik ki a mondanivaló. Az ukránok esetében azonban bajban voltam, pedig próbáltam stopperrel mérni, hogy az adott témák mekkora százalékban töltik ki a külön stílusjegyekre vonatkozó időt. :) - Nem, nem LEAN-ről van szó, és minőségügyről. :D - Igazából, ez egy szemfényvesztés... Semmi köze a black-hez, inkább csak a stílus hatásaival dolgozó fúziós zene, semmi több. - Az egészet úgy képzeljük el, mint amikor a borsólevesbe is erős paprikát teszünk, mert már megszoktuk.... (Ha hangulatában nem is, de hangzásában már vérprofi anyag. A srácokat is inkább hallgatnám meg más stílusban.)
Nagyon hiányzott már ez ebben az ínséges időkben. Előnye ennek a stílusú zenekarnak, hogy nem csak otthon a lejátszóban érdemes rá időt szakítani, de el kell csípni élőben is amennyiben az embernek lehetősége van rá. - Nálam már csak a zenekari hangzás is egy 10. :D - Szóval, köszönet az ajánlónak, mert már rég hallottam ilyen szóló orgiát is egyben. :) - Doomsterek, gyülekező! :D - Niklas Stalvind hangja pedig... Égbe emel.
Jó kis death/black anyag, bár közel sem annyira tetszetős és sötét, mint a nemrég bemutatott Tyrant Goatgaldrakona Horns in the Dark albuma. - Nyár esti záporokhoz és kerti grillezéshez azonban kitűnő. :)
Kliségyár vol. 28324! - Ez a károgás meg 20 évvel ezelőtt egy blekk albumon is "gázos" volt már.
Filmzenének tökéletes, nem is értem miért került a 'forgácsra. :) Attól, hogy a borító olyan blekkes, nem lesz az. Mindenesetre szép próbálkozás ez a rendszeridegen ajánlat.
Kár, hogy az A-ra, B-re (szerintem duplazsére) hangolt gitárok mellé így széjjel triggerelték a dobot, számomra így vesztett a hitelességéből. Egy élőbb dobhangzás jobban passzolna a zenekarnak, mert van benne potenciál. A témák viszont ütősek. :) - Aki a Nile, Behemoth, Hour of Penance stb ... zenei világot szereti, az itt jó helyen keres. :)
Valószínűleg elég sokan meg fogják említeni a Dodecahedront a lemez kapcsán, úgyhogy én is hadd viszonyítsak hozzá, legalább annyiban, hogy míg a Dodeca' lemezét úgymond erővel kellett elemeire bontanom, türelmesen figyelnem, értelmeznem, kielemeznem, amíg szépen lassan beért, az Ulsect rögtön a padlóra küldött. Itt egyből megvolt a hatás, a szikra, amit vártam, és hiába a komplexitás, szinte rögtön teljesen magaménak tudtam érezni az albumot. Kíváncsi vagyok, innen hova tovább...
Én és a grindcore elég ritkán találkozunk, ha mégis, akkor inkább a kevert műfajt szeretem ebből a zsánerből (Benighted, Anaal Nathrakh, stb.), és hát a Wormrot nem esik ebbe a kategóriába. Ami tetszett, azok a beleszőtt dallamos részek, ott éreztem némi érdeklődést, de hát ez kevés, főleg ilyen hosszúságú számoknál. Tudom, ez a grindcore egyik jellemzője, de ezzel sosem tudtam kibékülni. Nem tudok mit kezdeni 1 perces számokkal, hát még ezekkel a mikrodalokkal. Nem az én műfajom.
Van itt minden a black-től, darkwave-en át egészen Kavinsky/Cliff Martinez-féle synthwave/ambient hatásokig, ami egy tök jó dolog, mégsem dobtam hátast az egésztől. Jól simulnak és olvadnak egymásba a különféle műfajok, de a katarzis elmarad, nem érzem ki az egész mögül az unikális jelleget. Pedig nem mondhatnám, hogy találkoztam volna már ilyennel. De legalább a kedvemet meghozta, hogy benyomjam a The Knick OST-jét.
Nem azt mondom, hogy az év egyik legjobban várt albuma volt nálam, hanem az egyik, ami a legjobban érdekelt. Érdekes anyag, rengeteg potenciállal, de nekem a jazz-es részek túl harsányak voltak, a szaxofon (néhány helyen) a kelleténél jobban lógott ki ebből a közegből. Úgymond nem jött létre tökéletesen ez a "fúzió", mert néhol tök jól megtámogatta a zenét, máshol meg teljesen külön életet élt. Ráadásul az újdonság erejével sem volt képes hatni, hallottam én már elborultabb doom-jazzt, példának okáért. Minden más viszont rendben van. Az ismerkedés folytatódik, az biztos.
A többiek már mindent elmondtak erről. Korrekt, de hamar egyhangúvá vált. Háttérzenének amúgy abszolút megfelelő.
Engem is átjárt egyfajta nosztalgikus érzés, amolyan belépő-lemez ez a melodikus black műfajába, anno én is ilyenekkel (is) kaptam rá a műfaj ízére. Persze azóta sokat változott, "fejlődött" az ízlésem, ha nem is gyermetegnek, de kifejezetten jónak, érdekesnek abszolút nem érzem ezt a lemezt. Már nincs ilyenekre igényem, de amúgy abszolút nem zavart hallgatás közben. Még a lelkesedést is meg tudom érteni mások részéről az album kapcsán.
Nem éppen egy kiemelkedő dungeon synth, de a háttérben szépen elprüntyögött magában. Filmzenének ez nagyon gyér lenne, meglátásom szerint, de ha olyan hangulata van az embernek, akkor azért elő lehet kapni. Ha már filmzene, inkább hallgassatok bele az új Arthur király OST-jébe, szuper jóra sikeredett!
Brutális cséphadaró. Engem már az előzetesen közzétett dalokkal is teljesen lenyűgöztek, de szerencsére a lendület és változatosság kitartott az egész albumra. Nagyon érzik ezt a stílust az olaszok, ráadásul itt a keverés is baromi jó lett szerintem. Tömény, súlyos, döngölő és mázsás. Ott a helye a Hour of Penance idei lemeze mellett a polcon.
Vártam. Nagyon. Csalódtam. Hol van itt a Dodecahedron megoldástengere, az a mérhetetlen, sziporkázó kreativitás? Az ének engem határozottan bántott egy idő után. Kifejezéstelen, egysíkú. Az utolsó tételnél a Maundernél, ahol a Dodecahedron énekese is besegít ordít, hogy mennyire új torokért kiált a társulat. Amúgy a záró tételből kellett volna több. A gyors témák ugyanis szétesnek szerkezetileg, míg a lassabbakat és az átkötőket szépen egyben tudják tartani. Iszonyú erő van az anyagban, csak van egy filter köztem és a lemez között, ami megakadályozza, hogy ez maradéktalanul át is jöjjön. Talán majd a következő nekifutás...
Elég sok minden van itt a műfaji keretek megtartása mellett. A lemez eleje még fent tudja tartani az érdeklődést, majd ez közép tájon erősen lanyhul és a végére a hosszabb darabok és lassulások egészen izgalmas és értelmes dolgokat hoznak a felszínre. Amennyire én ismerem a műfajt és amennyire ritkán ugyan, de jól esik, ahhoz képest ez egy közepesen derekas intermezzohalom.
Nagyon nem tud lázba hozni ez a kliséhalom. Nem szeretek unatkozni és fejet vakargatni. farrrkas leírta a többit, csak én pontozásban vagyok szigorúbb.
Alapjában véve leginkább egy se nem bántó, se nem kiemelkedő iparos meló. 15 éve lett volna kb újszerűnek ható, de még akkor is csak követte volna a nagyokat.
Ha már Belial emlegette a Summoningot, mint hatást, akkor megteszem én is. Ahhoz képest ez szerintem rém gyenge. A témák, az összeszereltsége, a kiteljesedés tökéletes hiánya. Lehangoló.
Az év lemeze címért verseng a Dodecahedron-nal. (Bár a dobogóra nagy a tolongás idén.) Tökéletes!
Folyamatos a fejlődés, zeneileg is érdekes, ötletes. Az utóbbi split lemez talált be nálam nagyon, de ez is hasonlóan erős lett!
Innovatív, lebilincselő. Kísérletezős, mégis ZENEI, kerek egész kiváló ötletekkel. Főleg a lemez 2. fele szippantott be, rögtön újrakezdtem, és rájöttem az elejétől nagyon jó! Műfaji meghatározási irányt amit találtam rá egész helytálló: Electronic Jazzy and Post Rock Black Metal. Ui: Teljesen ráfüggtem, nálam ez 10-et ér.
Korai Mortiis jutott róla eszembe, amit régen viszonylag sokat hallgattam. Akkor is erősen hangulatfüggő közepesnek gondoltam, ma meg még inkább. Elffor dettó, eléggé egysíkú, relaxáláshoz meg találok érdekesebbet.
Nile hasonlat valóban helytálló, technikai tudás megvan, maguk a dalok kissé még alulmaradnak. Jófajta, de azért ennél vannak jobb lemezek is.
Az olyan tételek, mint a Shallow Standards vagy a Buried the Sun mentik meg attól, hogy elintézzem azzal, hogy "csak egy grindcore lemez". Nem vagyok szakértő, de azt így is meg tudom állapítani, hogy a stílus alapjainál többet tudnak és akarnak megmutatni a szerzeményekben.
A Cipellők elszállása a csúcs. Nekem az extrém vokalizálás időnként kicsit sok. Jól esne némi megjegyezhető dallamos énektéma is. A feszültség fokozása viszont tanítani való a Dolgunk végeztével utolsó harmadában.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 338. 339. 340. 341. 342. 343. 344. 345. ... 346. Full screen Vertikális nézet
2017. május 27.
banya07 Belial boymester emp farrrkas Hades insomnium Jasmin Kriss McFrost1977 mike666 nascence Pistike66 ∑:
1. 9000Sanyi
Nagaarum
Homo Maleficus
7 5 8 8 9 5 7 8 8 10 9 10 9 8.1
2. nascence
Netra
Ingrats
8 5 10 9 7 6 3 9 10 10 9.5 10 3 7.8
3. farrrkas
The Doomsday Kingdom
The Doomsday Kingdom
7 4 8 6 9 7.5 6.5 5 6 7 9 8.5 7 7.2
4. viribusunitis
White Ward
Futility Report
8 4 6 7 6 7 9 4.5 7 9 8 6.5 7 7.2
5. emp
Wormrot
Voices
5 6 7 10 6 8 8 0.5 4 10 7 8 7.5 7
6. Kriss
Ulsect
Ulsect
6 7 8 7 7 5 6 5 10 8 5 8 8 6.9
7. Weide
Hideous Divinity
Adveniens
7 6 5 9 9 6 4.5 10 7 8 4 6 5 6.7
8. banya07
Nexdeus
Long Since Forgotten
9 2 5 4 5 4 6 7.5 5 7 6 6.5 6 5.5
9. Hades
Possession
Exorkizein
6 5 5 3 6 10 5 3 5 5 4 7 5 5.4
10. mike666
Elffor
Dra Sad
0.5 6 1 3 5 7 1 5 3 6 9 0.5 5 4.4
∑:
6.4 5 6.3 6.6 6.9 6.6 5.6 5.8 6.5 8 7.1 7.1 6.3 6.6
McFrost1977 2017. június 10., szombat, 12:51
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 734
A héten megjött a Netra cd, köszönöm nascence, hogy beajánlottad!
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
ZolixiusRex 2017. május 31., szerda, 03:42
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Válasz mike666 üzenetére:



Pedig itt kevesebbet adtál rá (6)

http://www.femforgacs.hu/index.php?op=hangproba&hpdate=316&language=hu


És? ;-)
--
In Grind We Trust!
mike666 2017. május 30., kedd, 15:56
mike666
Csatlakozott:
2009. május 19.
Hozzászólások: 435
Válasz ZolixiusRex üzenetére:


Azért ez egy kicsit jobban sikerült, mint a mostani Dra Sad. :-)


Pedig itt kevesebbet adtál rá (6)

http://www.femforgacs.hu/index.php?op=hangproba&hpdate=316&language=hu
ZolixiusRex 2017. május 30., kedd, 15:06
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788


Azért ez egy kicsit jobban sikerült, mint a mostani Dra Sad. :-)
--
In Grind We Trust!
Nagaarum 2017. május 27., szombat, 19:12
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2173
Köszönöm a pontokat és a véleményeket! :-)
19 x (b)
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
Perszepeta 2017. május 27., szombat, 14:05
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1244
Válasz nascence üzenetére:




Csinálhatnánk egy Youtube csatornát és streamelhetnénk mindeki örömére :-D

ELnézegetném :-D De a mostani prezentációt nem tudom befejezni.
nascence 2017. május 27., szombat, 12:57
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 667
Amúgy ez most a megosztó albumok köre volt, meglehetősen diverzek a kiosztott pontok. Ami igazán érdekes, hogy ez az első 4 helyezettre igaz legfőképp.
nascence 2017. május 27., szombat, 12:52
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 667
Válasz farrrkas üzenetére:


Méghozzá úgy, hogy a pontozott zenekar által képviselt műfaj ismereteiből készít egy átfogó 100 kérdéses tesztet, amelyet kitöltet a pontozókkal, és az eredmények föggvényében súlyozza mindegyik pontszámot.



Csinálhatnánk egy Youtube csatornát és streamelhetnénk mindeki örömére :-D
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.083 seconds to render