Jo lesz ez, ha kesz lesz, mert ez csak egy felkesz alap az albuhoz.Eddig 4 mert mutatja a hangulatot, szoljatok ha a kesz muvet is meglehet hallgatni.
Gagyi, nem koll....
Ez mi a bubanatos himbilimbim-Jancsikam-kukim?? Megint trollkodik valaki??
12 egy tucat.
Nem ismertem korabban, de nagyon megtetszett, semmi eztrat nem nyujt, de vegig elveztem a lemezt.
Amikor meglattam , hogy black e doom, nagyon megorultem, de aztan ez az orom hamar elmult. Egyreszt nem talaltam a doomos hangzast, lacknek meg egy jo, de nem kiemelkedo lemez ez.Egyekent tetzett , csak kevesebb volt mint amit igert.
BlackZone hozzaszolasa nagyon tetszik, es van benne igazsag boven, csak mig o ezeket a dolgokat negativumkent elte meg en elveztem, na jo a vegen en is mosolyogtam.
Egyertelmuen a kor legjobbja, erdekes, neha meglepo elemeket tartalmaz, meg hallgattam a korabbi munkaikat is ezen felbuzdulva.Mindnkeppen janlot meghallgatni, tobszor odafigyelve, de hatter zenenek is kivalo.Szamomra a leghasznosabb ajanlasok kozt van az idei evben.A 10 pontot pedig a komplett munkassaguk kapja.A zenekar kore keritett baromsaggal nem erdemes foglalkozni, viszont ettol fuggetlen Weide irasat erdemes elolvasni, remek lett.
Ez is, mi ez ?? Komolytalan, ertekelhetettlen. Csak zugnak bugnak, mitol folk ez?? Hagyjuk inkabb , nem is akarom tudni.
Nah, ez egy fasza lemez, annak ellenere hogy nem rugaszkodtak el nagyon a biztonsagos megoldasoktol, azert voltak benne meglepetesek, fogom meg hallgatni, sokat.
Amikor egy 30 perces EP esetén az első 11 és fél percben szinte semmi nem történik, akkor az mi??? No nem mintha utána olyan nagyon sok minden kavarogna. A Triangle esetében is ment a felesleges időhúzás rendesen, de ott még elnéztem. Egy ilyen rövidebb anyagnál már háborgok. Megy a feszkókeltés, de nincs kiteljesedés, feloldás, csak ködösítés, de az nagyon. A képlet valahogy úgy néz ki, hogy 10 perc maszatolásra jut 5 perc játék. Nem szeretem, amikor hülyének vagyok nézve. Még a Chimerical Hope sem mentette meg a lemezt. Ha csak az értékelhető részeket nézném kapna 7-et, de így...
Számomra soha nem sikerült kiemelkedniük a tömegből. Náluk érzem azt, hogy nem csuklóból jönnek a témák (pedig igen), hanem erőlködésből. Kellemetlen a fülnek és az agynak is. Az egész lemez olyan, mint egy elnyújtott szorulás a fajanszon görnyedve.
Mi ez a demós dobhangzás? Mi ez a katyvasz? Erőtlenség van és nem feltétlenül jól párosított témák az eltérő stílusok között. Lehetne ezt sokkal okosabban és élvezhetőbben is csinálni. Az énekes pedig tovább húzza a mélybe az amúgy sem az egekben szárnyaló produkciót. Ha a Dying Fetus esetében azt írtam, hogy kellemetlen, akkor ez egyenesen fájdalmas.
Az énekes ugyan abban a lágéban nyomja, mint a Brujeria dalnoka. Ehhez jön még a spanyol nyelv használata én meg vakarom a fejem, hogy mi ez a mix? Amikor angolra vált oda is a varázs amúgy. Persze a két zenekarnak éppen semmi köze nincs egymáshoz. Ahogy farrrkas is írta meglehetősen unalmasba tolják a srácok. Nincs itt kérem semmi látni való, tessék szépen tovább ballagni!
Háttérzene egy kocsmába. Kicsit sem emelkedik ki a mezőnyből. Annyira elcsépelt, hogy már unalmas. A thrash mellékzönge pedig nálam nem jó pont.
Ha azt írom, hogy elmaradt a katarzis élmény, akkor finom voltam. Számomra a tiszta ének erőtlen és pontatlan, bár ez utóbbit lehet, hogy csak én hallom és majd a fejemre koppintanak a jobb fülűek. A zene egyhangú és nem nagyon hallom a karakterét. Vontatott, időnként egy kis pörgés, durvulás, tempószaporítás nem ártott volna, mert így hamar jön az ásítás. A dalok túl hosszúak, nem sikerül megtölteni őket kellő tartalommal. Amúgy több alkalommal volt My Dying Bride utánérzésem a gitártémák, harmóniák terén, csak ott minden erősebb.
Röviden: Sok izgalmat nem tartogató fekete zajongás fritz honból. Hosszabban: "Spiritus Satana, Amen Satana" Szóval a kliséket messzire elkerülik. Ja, nem! Majd ezek után harmadik(!) track egy laza 6 perces baromirafelesleges átkötő. Csak ha eddig nem unatkoztunk volna esetleg. Ezek után egy kis időutazás a 25 évvel ez előtti szintitémákhoz. Amikor már azt hitted, hogy rosszabb nem lehet, megfejelik a korábbi 6 perces átkötőt egy tíííízenhét perces fehér zajnál nem több maszlaggal. Itt már éreztem, hogy a Schammaschnak azért még bőven van hová fejlődnie lufifújásban. Azt hitted, hogy ennyi volt? Lóf.szt, most jön a java a kettős vokállal és a női kórussal-kántálással. Érezni, ahogy szummoningol az ívöl. Ezek után már eldobtam a fülest és inkább kapcsoltam egy kis indiai klasszikus zenét. Nem tudom ki ajánlotta (neki biztosan tetszik), de az ilyen kiadványok veszik el a kedvem a metal színtértől.
A következő albumra én szeretnék a szövegírójuk lenni: wáááhh wáwá-wááá hhháá, majd verzé!! Azért megnézném azt a komoly arcot, mikor tényleg megírja a srác a szövegkönyvet. Persze a felvételeket is, ahogy feljajongja. Minden más szempontból pedig úgy elteltem a csípősen savanyú izzadságszagig túltolt gonoszkodással, hogy elkezdtem olasz popzenét hallgatni. Nagyon nem az én utam, ami itt hallható black metal címszó alatt, vagy legyen ez bármi is.
Egysíkú, kiszámítható, de ebben a körben tiszta felüdülés. Nekem is beugrott a korai Amorphis, meg az is, hogy azért az izgibb volt. Szerintem ez tisztes iparos meló. Helyt állnak minden hibájuk ellenére.
A kör egyetlen anyaga, ahol törekedtek az építkezésre, gondolkodásra és zenecsinálásra. Kár, hogy nem sikerült a saját és a stílus korlátainak se az elhagyása, se a megugrása. Kicsit vérszegény ez is, de még ebben a körben ez a legjobb. 7.5 ponttal a legjobb. Betyáros egy válogatás ez a mostani na!
Contradiction annak idején egész jó volt, most meg szép lassan belefulladnak saját művészi taknyukba...ennek ékes bizonyítéka ez az egy-két dal, meg a húsz percnyi hatásvadász körítés.
Nincs ezzel gond, de a hossza miatt a háttérzene színvonal fölé nem tud emelkedni.
Időnként egészen frappáns zenét hallhatunk, de ez az arab folk és manírjai inkább idegesítenek.
Hangulatos, de többnyire kiherélt death doom.
Én kifejezetten élveztem a túlzott újítás teljes hiánya ellenére és ez ritkaság ebben a körben.
Én a tiszta éneket is bírtam benne, ráadásul ennek a hossza sem zavar. Remek stíluslemez.
Vérlázító a semmi albumba öntésének efféle módja.
Na ezt ki ajánlhatta...igazi rejtély. De a hatására még Weide is írt kritikát. Zeneileg izgalmas és érdekes a hangulatok egymásra építése, viszont ehhez már annyira nem passzol a vokál, hogy 3 dal után pihenőt kellett tartanom...aztán van, amikor fájdalmasan megakad a szalag és azért leszek depresszív, mert úgy érzem, sosem lesz vége. Ehhez jön hozzá az óra feletti játékidő...
A lemez néhány külföldi értékelését figyelembe véve úgy érzem, kivetett magából a folk metal világa, mert az egyébként valahonnan már ismerősen csengő, rutinszerű megoldásokon és hangulati elemeken kívül nem igazán tudott lekötni. Lehet, ha hibernálva töltöttem volna az elmúlt húsz évet, tudnám még értékelni a lemezt, de sajnos itt voltam végig és hallottam rengeteg hasonlót. Arra jó az ilyen próbálkozás, hogy elővetessen velem egy Falkenbach, Moonsorrow, esetleg elvetemültebb pillanataimban egy régebbi Ensiferum lemezt. Azért annyi haszna volt, hogy videómegosztó bedobott egy általam kedvelt, de gyakorlatilag elfeledett dalt (Crom - Vengeance Part II)
Ez a valaha kiadott legbiztosabb hetesem.
Harminc percben is tökéletesen felépített és magával ragadó hangulat, ilyen egy igazi EP. Jobbnál jobb ötletekkel és mélységgel bíró, lepelszerűen az emberre telepedő atmoszférával rendelkező anyag. Ezt így kell csinálni! Ismét bizonyítottak.
A Reign Supreme nálam megfejelhetetlen, hatalmas 10-es, de az új lemez sem marad el nagyon sokkal attól. Én 40 percnél megálltam volna (ahogy az új Origin tette), azonban a dalok nagyon jók, és a legtöbbjük igencsak fogós. Fel kell benne fedezni a nüánszokat, mert minden hallgatással egyre több mutatkozik meg.
Elsőre egy black metalosabb Akela jutott róla eszembe, aztán meg egy elfuserált System of a Downra hasonlított jobban. Nem mondom, hogy nem szórakoztam rajta az első néhány percben, de ahogy haladt előre a lemez, úgy idegesített egyre jobban. Kivétel az Egwaa. Bár tipikus dallamok, mégis messze ez a legjobb dal.
Sablonok egymásra építkezésén kívül nem sok minden van itt. Meglehetősen unalmas fajta doom-death.
Teljesen korrekt black metal lemez a nagyok nyomán, a melodikusabb fajtából, némi nosztalgiával és hagyományőrzéssel keresztezve. A kézzelfogható, metalosabb riffek a legtöbb helyen jót tettek az anyagnak. Az utolsó számból lehagyhatták volna azt a Slayer riffet, mondjuk...
Egyetértek BlackZone véleményével. Csak megrögzött doom fanatikusoknak ajánlanám!
A hangulat nem lenne rossz, az utolsó számra pedig fel is kaptam a fejem, de nagyon sok a blöff ebben az anyagban, amit nem lehet hová tenni. A black metalos részekben pedig nem sok izgalmat érzek. A sátánizmus témája sem dobja meg a pontszámot, ugye... Ahhoz nagyon jó és fogós dalok kellenek, hogy a sátánista szövegek ne ronthassák el! (Dread Sovereign, Spiritus Mortis, Behemoth... hiába sátánisták a szövegeik, a dalok annyira jók, hogy az embert ígyis-úgyis leveszik a lábáról... engem legalábbis.)
Soha véget nem érő szenvedés ez a lemez, hallgatni is. Idegesítő vajúdás postos, blackes hömpölygésekre. Weide minden bizonnyal jobban érti, érzi ezt a műfajt, szóval, aki az album érdemeire kíváncsi, olvassa el az ismertetőt, mert én nem sok értékelhetőt találok benne.
Eléggé szürke és átlagos, nehéz rá végig figyelni, ez az enyhén fárasztó kategória.
Nagyon komoly hozzáállással előadott és megírt, remek hangulatú black metal lemez. Szép dallamokban éppúgy nincs hiány, mint erőben és jó témákban. A szép dallamokat a leheletfinom, cseppet sem tolakodó jelzőkkel lehetne illetni, amelyek komoly hangvétele növeli a mű drámaiságát. Én leginkább ezzel a megközelítéssel szeretem ezt a műfajt.
Köszönöm az ajánlónak!
Hát voltak már ennél sokkal jobb lemezeik. Jelenleg semmi extrát nem tettek le az asztalra.
Én ezzel nem tudok mit kezdeni. Eleinte még viccesnek tűnt, de később már inkább fárasztott.
Korábbi munkásságuk jobban bejött.
Mekkora hype! A borító azért szép.
A tavalyi tripla lemezzel együtt lenyűgöző. A Schammasch ott van a mai extrém metál mezőny abszolút krémjében.
Sosem kedveltem a bandát, bár a korai években volt tőlük egy-két pofásabb lemez, de a pár évvel ezelőtti the Reign Supreme is tűrhető volt. Ez az új nekem fájóan ötlettelen, egyik dal totálisan olyan mint a másik. Az 54 perc játékidő meg egyenesen vicc kategória, amikor 20 percnyi mondanivaló sincs.
Csak valahol az amatőr, a pocsék, és a hitvány között félúton...
A pártján állok a csapatnak, illetve az általuk játszott zenének, de nekem ez a lemez nagyon jellegtelennek tűnt. Hoznak egy szintet, de semmi kiugró, de figyelni fogom a továbbiakat tőlük.
Középszerű epigonok ők. A Non de Hac Terra borítója - Necrolord - azért kellőképpen látványos volt.
Mint extrém metal zene, számomra ez a lemez / zenekar totálisan komolyanvehetetlen.
Szerintem folkból ez még a komolyabban vehető fajta. Más kérdés hogy nekem nagyon jellegtelen, nincs egy kiemelkedő pillanat sem.
Sosem értettem ezt a véget nem érő agonizálást egy zenében. Iszonyú vontatott filmzeneszerű, monoton zene. A hangszerek megszólalása nehezen kivehető, el van az egész maszatolva, ami felveti nálam a hangszeres tudás hiányát! Lehet itt szuper hangulatra hivatkozni, de a hangulat nálam nem jelent semmit, ha nem hallom mellette a hangszeres és zeneszerzői profizmust, már pedig nem hallom. Az éneknek nevezett monoton szavalás meg milyen már? Gagyi! Hát ez még a tucat kategóriát sem éri el nálam. Unalmas...végtelenül unalmas...
Sokan szeretnének ilyen hangszeres tudásra szert tenni, meg ilyen zenészekre, hiszen szerény véleményem szerint ehhez a zenéhez, hogy jó legyen ez elengedetlen. Már az első szám sziporkázó részeivel megvett, az azt követő tételekkel együtt pedig egy olyan professzionális zenét tárnak a hallgató elé amit csak nagyon kevesek képesek elérni, vagy egyáltalán megközelíteni. Ez természetesen sokakból (főleg zenészekből) előhozza az irigységet, és akkor jönnek a nem megindokolt fanyalgások. Egyébként ezt a zenét többször meg kell hallgatni és minden újabb hallgatás során új dolgokra lesz figyelmes az ember. Ez a zene véleményem szerint a műfaj egyik legjobbja, izgalmas, összetett, különleges. A hossza fel sem tűnt, mivel a jóból sosem elég. A számok felépítése is kiváló. Összegezve 2017-ben számomra ez a nagybetűs DEATH METAL! Abszolút felnőttek a XXI.század kihívásaihoz, sőt talán még meg is haladták azt! Olyan magasra tették azt a bizonyos lécet, hogy a hasonló csapatok zöme nem is látja, nemhogy meg tudná ugrani azt. Nos ezek után még a 10 pont is kevés, de ha csak ez a maximum akkor csak 10 pont. Aki ért valamit a death metalhoz, annak ez a zene el kell hogy nyerje a tetszését, mert ha ez nem jó, akkor mégis mi...
Meglepődtem ezen a zenekaron, hogy abban a kultúrkörben is van egyáltalán metal zene, metal zenekar. A zene bizonyos elemei tetszettek, mint például a keleties hangzásvilága, de a vokál meg taszított, meg a hangzás is messze elmarad egy professzionális zene hangzásától. Az egyedisége miatt adok neki 4 pontot, a teljes jelenlegi HP felhozatal megismerése után ez ennél többet nem ér és még ez is csak nagy jóindulattal annyi amennyi.
Van benne potenciál, csak a vokállal kéne valamit csinálni, mert nagyban lerontja a zenei összhatást. A hangszeres teljesítmény megfelelő és jól hallható, egész jó atmoszférát sikerült teremteniük. A vokál annyira rossz, hogy downgrade. Kár érte...
Elég érdekesen próbálták megoldani a black és a thrash fúzióját, olyannyira hogy fúzióról nem is beszélhetünk, csak a két stílus elemeinek egymástól jól elkülönült egymás mellé rakásáról. A black-es részek az Immortal leggyengébb pillanatait idézik, aztán egy hirtelen váltás és máris szól egy thrash banda. Mintha két banda vette volna fel a lemezt az egyik black-et nyom a másik thrash-t. Ez így ebben a formában nem tetszik, tessék a két stílust autentikusan ötvözni, de már az olyan zenékből is van egy rakás.
A melodikus zene és az extrém vokál olyan remekül kiegészíti egymást, hogy a végeredmény nagyon tetszetős. Na ennek a lemeznek van hangulata, egyszerre szép és brutális. Azt hiszem ezt meg kell köszönnöm az ajánlónak. Fülbemászó harmóniák és az a földöntúli ének nagyon nagy!!! A lemez hangzásáról sok zenekar példát vehetne!
Rossz hangzás, rossz vokál, gyenge hangszeres teljesítmény. Létjogosultságuk megkérdőjelezhető!
Ez volna korunk nagy üdvöskéje?!?! Ez már-már Baby Metal kategória... A zene egy tucat, nincs benne semmi amit már ne hallottam volna máshol, vagy amit akár egy haknibanda ne tudna a kisujjából kirázni. Az "ének" jobban mondva valami artikulálatlan valami, mert szöveget nem tartalmaz meg egyenesen minden idők legjobb zenekarává teszi. Ja mégsem! Aztán azok a nyálas gitárok itt-ott, vagy ABBA-szerű szinti prüntyik, meg heavy metalos részek. Ez egy szörnyszülött, a Baby Metal-lal tudnám párhuzamba állítani. Hades-el nem sokban értünk egyet, de most a pontszámának igazat adok, pont e miatt vettem górcső alá az albumot. Egyszerűen rémisztő hogy egy ilyen borzadály egyáltalán bekerül egy metal webzine-re és még a fél pontnál nagyobb pontokat, sőt maximális pontszámokat kap. Egyszerűen nem hiszem el!!! A pinceajtós hasonlat tetszett. Ez a zene bántja az ember fülét, ha valaki ki akar gyógyulni a metal zenéből, az hallgassa sokat! :D
Nálam az ilyen melodikus zenéknek mindig van helye. A lemez hellyel-közel jó lett, kellemes volt hallgatni, de nem esett le az állam. Sokat tépelődtem hogy 7 pont vagy 7.5 vagy 8, de aludtam rá egyet és ez bizony 7 pontnál nem ér többet, de még az is a jó kategória, úgyhogy sokat nem vesztett, de mondjuk az új Wolfheart-hoz képest messze elmarad.
Lehet hogy bal lábbal ébredtem, sőt biztos, de ez a zenekar nem érdemli meg, hogy már most az ölébe hulljon a korona, ahhoz még nem tett le az asztalra annyit. Egy második, vagy harmadik hely nekik bőven elég, az irány jó, de a hangzással komoly problémáim vannak. Amíg a Graveyard of Souls-t minden idők egyik legrosszabb vokálja tette tacsra, addig ezt a rossz hangzás. Jobb stúdió és/vagy egy jó hangmérnök sokat segítene!
Megértem a kisebb pontszámokat, ez teljesen más milyen mint eddig volt. Sokkal több ambientes tétel de úgy gondolom van súlya ezeknek a daloknak is bőven és tökéletesen felépítik az utolsó 2 nótára a hangulatot amik elhozzák az igazi katarzist legalábbis nálam.
Sose voltam oda értük, de ma eljutottam odáig hogy végig hallgassam az albumot és baromira bejött a hangulat, de tényleg hosszú.
Az arab zenei elemek keverednek itt a black és a thrash metallal csak az arányokkal vannak elég nagy problémák.
Az előzőnek sokkal jobban elkapott a hangulata ez most csak háttérzenének volt jó.
Ezt a tiszta énekes doom zenét nem nekem találtál ki, a 6 pont a blackes számomra "hangulatosabb" részekért jár.
Nem olyan rossz ez csak azt a 17 perces nótát baromira nem kellett volna erőltetni.
Nekem ez leginkább fárasztó...harmadik neki rugaszkodásra sikerült letolnom, túl sok mindent gyúrtak itt össze a vokálról meg ne is beszéljünk.
Nincs itt világmegváltás, de legalább jól nyomják a nem klisé mentes black metalt, a hangzás is nagyon rendben van. Fog még pörögni.
Pont annyi élvezeti érték van benne, mintha egy tacskó a kislábujjamat marcangolná. A Dying Fetus mindig is egy sokadrangú death banda volt és nem bírt kiemelkedni a saját posványból (ez sajnos most sem sikerült), bár még mindig jobbak a Six Feet Undernél. Sokat fejlődtek a skálázgatás terén. A gitárszólónak nevezett közösség elleni izgatásoktól pedig kifejezetten zavarba jövök, akárcsak nyártájon a melltartó nélkül tömegközlekedő öreg néniktől. Végülis, kolbász- és hurkatöltéshez kiváló háttérzene.
Ilyen egy böszme zenét! Nagyon sok hibája van az Al Namrood építményének, de ez egy velejéig őszinte, sodró lendületű cséphadarás. A mai thrash zenék többségén túlmutat, az keleti témák nagyon megdobják a hangulatot. Farrrkasnak igaza van az Akela hasonlatával. Olyan, mintha egy arab bazárban menetelve állandóan a képünkbe nyomnának egy Akela számot. A végére már engem is fárasztott a zene, talán 2-4 számmal kevesebb elég lett volna. Amellett a tény mellett viszont nem mehetek el, hogy zeneileg fejlődtek. 3-4 éve már szerepletek a hangpróbán, szóval várható volt a mostani fogadtatásuk is.
Műfajon és az albumon belül sem ugorják meg a saját maguk korlátait. A többiek által említett vokalizálás szerintem kifejezetten kellemes. Hangszeres játék terén korrektnek mondható, de a harmadik szám után már unalmas ugyanazt hallgatni. A spanyol hordák extrémebb metál műfajokban eddig jobban teljesítettek...
Meglepő volt, hogy a thrash elemek lendítik a középszerűség fölé ezt a zenét. A sűrű death-black masszát mindig jókor puhítják fel a thrash metálos közjátékok. Újítást ettől az albumtóls sem kell várni, de ebben a körben messzemenőkig ötletesebb a mezőny 70%-nál.
A sok szirup-máz rákaramellizálódott a hallójárataimra, mire 3 részletben végighallgattam. Úgy szól az album, mint valami végetnemérő sirató. Blackzonenak adok én is igazat. Nincsenek hangulatváltások, egyfolytában felfokozott temetési hangulatot áraszt. Nincs fejlődés, nincs íve a daloknak. Hangszeres és doom témák tekintetében is egész jók, de a dalírási hátrányukat ez akkor sem ellensúlyozza, az album hosszát pedig végkép nem.
Mostanában egyre gyengébb és unalmasabb albumokat hoz ki az Iron Bonehead kiadó. 3-4 éve még kifejezetten szerettem keresgélni náluk. A Khasham is csak ezt az előítéletemet erősíti. A hangszeres játékkal szerintem itt semmi probléma nincs. A hangzás kifejzetten illik ehhez a zenéhez. Az albumnak csupán az a gondja, mint a többi bandának: képtelenek dalokat írni. A témahalmozás ma már az egyszeri, laikus hallgatót sem elégíti ki. Jobban tetszettek azok a részek az albumon, amikor nem szólt a gitár, hanem csak az ambient részek burjánztak.
"Ez is mi ez ?? Komolytalan, ertekelhetetlen. Csak zugnak, bugnak, mitol black ez?? Hagyjuk inkabb , nem is akarom tudni." Vagy mégis...? Akkor jöjjön a vélemény! Nem hallják az insturmentális részeket játszók, hogy a pincében ennyiszer a lábára csukta valaki az ajtót az album feljátszása közben!? Ez már igazi perverzió, ami itt vokalizálás címén történik. A zenekar tagjainak a rövidtávú emlékezete is néha egy aranyhaléra emlékeztet, mert amikor rátalálnak valami igazán érdekes gitártémára, akkor azt az elkövetkező 3-4 percben mindig újrafelfedezik, és nem bírnak szabadulni tőle. A lemez egésze számomra olyan, mintha a zenekar abba vetette volna a hitét, hogy a black metálban legfőbb ismérve a monoton ismételgetés. Valóban vannak kiváló témák 1-1 percben egy számon belül, de semmi dinamika nem párosul hozzájuk, nem alkotnak ívet. Ez az album kiválóan jeleníti meg a post metál berkeiben elbúrjánzott betegséget. Ez az irányvonal nagyon hasonló a mai "modern" metálzenék többségénél: depresszív, kamasz hisztivel átitatott érzelmekkel és letisztult hangszeres játék fúziójával próbálják kijelölni az új ösvényeket. Megjegyzem, hogy ilyet már láttunk: pontosan így avanzsálódtak a büdös punkok eszményei "emo-rock" zenévé.
Nekem is az Amorphis ugrott be, csak itt a fenkölt hangulat megteremtésére több energiát fordítottak. Ha nem lenne ez a dinamikátlan hangzás, akkor talán még jobban is élveztem volna. Olyan mintha, túl akarták volna polírozni a megszólást, csak éppen ez nem jött össze. Egyes hangok szálkásak, mások meg túl sterilek. Ennek köszönhetően nem tud magával ragadni a zene. Persze ötletesség terén sem erőltették túl magukat, de a korrekt kategóriánál kicsit jobbak.
A címadó dal kivételével szinte csak unatkoztam az album hallgatás közben. Egyre jobban kezd körvonalazódni bennem, hogy legtöbben nem is azért zenélnek, mert az alkotási vágy hajszolja őket. Csupán ösztönszerűen arra vágynak ezek az emberek, hogy legyen egy saját, korrekt termékük. Ugyanezt a helyzet a hétvégi borászok között is, a saját egó tuningolása érdekében muszáj valamit "alkotniuk", majd nagy elégedettség közepette elfogyasztani. Persze sok esetben, mint itt is egyáltalán nem mondható rossznak a végeredmény, de nem is próbálja megdöngetni a műfaj alkotta határokat. Az önboldogításon kívül pedig bezsebelnek néhány elismerő fejbiccentést. Az ínyenceket pedig egyre kellemetlenebb helyzetbe hozzák, mert egy vastag, egyre kevésbé áthatolható, kultúrálisan "korrekt" gátat hoznak létre, megnehezítve ezzel az igazi progresszor, sötétben megbúvó elemek felkutatását. Az utóbbi 3-4 évben egyre többet kell lomiznom a különböző anyagok között, mire végre én is elismerően bólinthatok.
Az utolsó két nótát tudtam értékelni!
Az új Suffocation lemez után ez is csalódás!
Úgy cifrázásként szeretem a metálban az orientális keleties dallamokat,de ebben a tálalásban nem!
Fogalmam sincs mi az az ambient meg raw meg djent meg a többi mi a f@szom skatulya, ez doom ezt vágom mégha spanyol is!
Ahhoz képest hogy 2003 óta léteznek jól elkerültük egymást!Nekem kicsi szerény produkció!
Régebben szerettem az ilyen zenéket...régebben! Ha ilyesmire vágyok ma csak My Dying Bride jöhet szóba!
Annyira nem volt fájdalmas hogy alul értékeljem,meg nem volt viszonyítási alapom sem! Nem az ilyen zenék képezik a napi metál bevitelt!
Nem nekem kellemeskedtek,de a biztos velem van a baj ha a Nuclear a kiadójuk!
dzsü dzsü-dzsü-dzsü-dzsü dzsü dzsü-dzsü-dzsü-dzsü dzsü dzsü-dzsü-dzsü-dzsü hangutánzószavakkal jellemezném a gitártémák vezérfonalát!Van pár szép ciráda amit sikerült rádobni!
Változatosan gonoszkodnak,a többi hp anyag előzetes belehallgatása után nálam ez még akár hp győztes is lehet!
Volt rajta kb. egy szám, a többi valaminek a háttereként elmenne. Vagy akkora művészek, hogy én ezt már nem érthetem. Egyébként se tetszik ez a zenekar, a többi lemezén se mert nem az én stílusom.
Na ez pont az a zene ami napestig szólhat nem zavar, de semmi érdekeset nem találok benne. Nem rossz, de hogy kedvencem legyen és rendszeresen hallgassam kevés. Annak idején jó volt a kritikája a Killing on Adrenaline lemeznek a Hammerben. Még nem volt mp3, meg kellet venni ha hallani akartam. Lemezbolti elfekvőben vettem, de itthon is ugyanott végezte idővel. Ha belegondolok a kétezres évek elején mennyit költöttem másolt cd-re amit már rég nem hallgatok. Inkább elittam volna vagy vehettem volna egy jobb autót.Nade így jár az aki zenebuzi.
Nem díjazom az arab folkot. A kígyót inkább a csajok bűvöljék. A hangzás az énekhanggal megteremtette az idegtépő hangulatot. Az is igaz van egyéni íz mert ilyet még nem hallottam. Most már tudom van ilyen is. De nem tetszett. Néha annyira szarul groteszk, hogy az már jónak számít?
Kedvenc újkori death doom zenekarom. Annyira hangulatosnak találom minden lemezüket, hogy bármikor szívesen hallgatom. Van már 2017-es lemez is.
Az előző lemez jobban tetszett hangzással, énekhanggal és a kissé Thulcandra-s borítójával. Az ízlésemhez közelebb álltak azzal az atmoszférával. Ez se rossz, csak kár volt "vastagítani" a hangzáson, plusz az énekhangon mélyíteni. Persze ez csak egyéni ízlés kérdése mert maga a zene bejön. Az előzőt gyakran hallgatom. Ez nem templom de azt hittem az új lemez ugyanazzal a hangzással de még jobb számokkal fog szakítani. Enyhén csalódott vagyok.
A végére elég sok lett belőle.Valami miatt nem nagyon hallgattatja magát, egyébként nem rossz lemez.
Az első két szám igencsak tetszett. Azt én se értem azt a hat majd tizenhét perces semmittevést, hogy gondolták. Az utolsó két szám már nem tetszett annyira mint az első kettő. De az egészet annyira nem találtam rossznak. Közepesnek elment.
Ilyen zenéhez ilyen ének megyen kérem szépen. Ennek is a hossza akadt meg a torkomon.
A hosszához képest nincs elég ötlet, de tetszett.
Sok érdekeset ebben se találtam. Hallgatható de minek kategória.
Van hangulata, csak az a baj, hogy lassan indul be és mire beindulna már vége is.
Brutális és pusztító. Saját műfajában szerintem teljesen jó. Egy bajom van csak: egy death metal album ne legyen hosszabb 35-40 percnél.
Szinte a kezdetektől követem a zenekar munkásságát és hát pályájuk elején azért jobb albumokat készítettek. A zenéjük elég eredeti és különleges. Igaz vannak rajtuk kívül is közel-keleti zenét a metallal ötvöző előadók, de arab nyelvű talán csak ez. Ez utóbbi dolog szerintem kifejezetten jó, hiszen elég unalmas, hogy mindenki angolul nyomja, akárhonnan is jött. Maga a zene hasonló az eddigi albumokhoz, de most mintha több lenne a tisztább ének. Mondjuk Humbaba hangján volna még mit csiszolni és a hangzás is lehetne jobb, mivel már a 6. albumnál tartanak, de nyilván arra felé ezt macerásabb megoldani. Ja és az új logó elég gagyi, maradjanak inkább a réginél!
Nem vagyok járatos a death-doom zenékben, így nem tudom mihez hasonlítani. Szerintem ez egy egész jó album az atmoszférikus részeknek köszönhetően.
Alapból átlagosnak mondanám, de a thrash metalos részek javítanak rajta valamennyire.
Nagyon hangulatos. Kár, hogy a tiszta ének rontja az összképet.
Hiába indult jól az album, már a második szám végére unalmassá vált. Utána 6+17 perces időhúzás. Na meg egy tök fölöslges feldolgozás. És komolyan erre elpazaroltak egy LP-t?! Az EP részén legalább történik valami, bár ha kimaradt volna az életemből azt se bánnám. 12 egy tucat a zene, már amikor hajlandóak valami olyasmit csinálni. Az első szám megér egy pontot, meg még egyet az EP.
Számomra a kör legjobbja. Akárhányszor hallgatom, hibát nem találok benne. A hangulata magával ragad. Weide írt róla egy nagyon jó hosszú kritikát, aminek a mondanivalójával maximálisan egyetértek. És nem csak a zene nagyszerű, hanem a borító is elképesztően szép! Bárki ajánlotta be, annak nagyon köszönöm. Pont az ilyen albumokért érdemes hangpróbázni!
Átlagos.
Unalmas tucat black metal. Bár az utolsó két szám már jobb volt, olyanokat kéne készíteni.
Először nagyon nem tetszett, merő időhúzásnak éltem meg az egészet. Újrahallgatva viszont tökéletesen leképezi a jelenlegi hangulatomat, de tudom nem lesz mindig így, és később nem fogom ennyire kedvelni. Tipikusan az a lemez, ami jó, ha ott van a polcon, viszont ritkán fog kelleni, de akkor nagyon.
Profi hangzás, szaggatott és nyakatekert riffek, szuper hörgés. Mindezek ellenére hamar unalmassá válik.
Az amúgy sem szokványos zenét Humbaba (találó név!) torokhangokkal megtoldott bizarr éneke még tovább sodorja valami teljesen rendhagyó irányba. Néha perverz örömömet találom benne, de néha teljesen kiakaszt.
Néhány hangulatszálba bele lehet kapaszkodni, de ezen kívül nem sok érdekességet tartogat ez a lemez.
Nem mértem le, de a thrash legalább annyi részt foglal a lemezen, mint a black metal. Lendület és a tempó megvan, de ezen kívül nem sok pozitívumot ad a zene. A lassabb részeknél próbáltak dallamokat belecsempészni, de meddő módon. Hallatszik, hogy ez nekik idegen terep, szerencsére nem vitték túlzásba. A dobos rendes munkát végzett, de ez inkább fizikálisan értendő, mint zeneileg. Átlagos black-thrash dübörgés.
Csak karcolgatott, pedig ilyen zenének mély barázdákat kellene vágnia a súlyával. Az ének sem hatott meg, akár tiszta volt, akár nem.
Két nyitó és két demó jellegű záró tétel fogja közre az ürességet, ami közepén kis szigetként emelkedik ki a réges-régi Emperor feldolgozás. Szóval van keretes szerkezet, teljes a szimmetria, de a tartalom hiányzik. Vagyis van, csak nagyon amatőr. Az első nóta teljesen középszerű, ilyenből lehetett volna több, és akkor kaptunk volna egy átlagos kiadványt. De nem, ők 19-re lapot húztak. Próbáltak a műfaj stílusjegyeivel variálni, de a puska visszafele sült el, és nevetséges lett az egész. Jó példa erre a 6. tételben a "szirének" éneke, ami ahelyett, hogy vonzana, csak taszít. Szerencsétlen megoldása az is, hogy címadónak az abszolút semmitmondó 17 perces dalt tették meg (ezzel minősítik önmagukat). Belefüleltem a korábbi műveikbe, de azok is csak megerősítik a véleményemet. Ez a lemez, azokhoz képest is visszalépés, lejtő. Úgy érzem, nem tudnak, vagy nem akarnak továbblépni erről a szintről, pedig a 4. albumra már illene többet felmutatni.
Pozitív hangulatú zene és fájdalmas sikolyok, ordítások groteszk elegye.
Az olyan megoldásokból kellett volna több, mint amit a Crowned in Flames közepén hallhatunk, akkor ez a produkció többet is érne. Így viszont túl kiszámítható volt az egész. Ráadásul a hangzás is elég maszatos, nem jöttek ki igazán az ízek.
Technikailag nincs itt semmi új, de a hangulat az lebilincselő: sivár, komor, zord, rideg. Tetszik, hogy az éneket nem tolták előre, hanem a hangszerekkel egy szinten szól. Minőségileg és hangulatilag is homogén a lemez, bár a végét kicsit erősebbnek érzem a címadó és a záró tétellel.
Kissé egysíkú album, bár nem feltétlenül rossz értelemben mondom ezt. Szeretnék úgy tekinteni erre az EP-re, mint egyfajta hangulati felvezetőre, ami a következő nagylemeznek ágyaz meg.
Ez a brutal/technical death metal éve, komolyan mondom, és még csak július van. Megannyi izgalmasabbnál izgalmasabb anyag, amikkel nem bírok betelni. Új Benighted, Hour of Penance, Hideous Divinity, Suffocation, Origin, Decrepit Birth (de várom már!)... és most ugye a friss Dying Fetus. Gondoltam, hogy összevetem a DF új lemezét pár, az előbb említett anyaggal, de igazából nem látom értelmét belemenni egy ilyen egybevetésbe, annyira egyedi és markáns az összes album. Kicsit mintha haloványabban pislákolna ugyan a jelen kör kiszemeltje a többi lemez között, de mint minden, ebbe a műfajba tartozó brutálkodásnak, ennek is több időt kell hagynom. Egyelőre csak elismerően tudok bólintani, mivel kifejezetten változatos, súlyos és kegyetlen albumot tett le az asztalra a baltimore-i brigád. Remélem, a többi, említett album is megmérettetik majd az eljövendő HP-kon, akkor talán majd mélyebben fogok tudni értekezni erről az LP-ről is. Viszont az mindezek ellenére megjegyzendő, hogy istentelenül hosszú anyag lett ez, ami nem kifizetődő ilyen töménység esetén.
Egyedi, az hétszentség. Hogy mennyire élvezhető és érdekes... az már egy más kérdés. Párszor újrahallgattam, és igazából néhány alkalom után elég könnyen ráhangolódom erre a pattogós énekre, ami először leginkább zavart. Még mindig fura és idegen kissé ez az egyveleg, de már nem bántóan.
Az elcsépelt, kissé bárgyú dalszövegektől eltekintve szerintem semmi baj nincs ezzel a lemezzel. Nem kell minden albumban a műfaj világmegváltó újításainak esszenciáját keresni. Ezzel az anyaggal is ez a helyzet, nem ad hozzá semmit a zsánerhez, de korrekt, élvezhető, kicsit sem görcsös módon prezentálja azt, amire én vágytam. Ráadásul egyenletes színvonalúnak érzem az albumot az elejétől a végéig. A catchy riffekért jár a plusz pont.
Engem ez a sablonos, banális, standard BM szövegvilág nagyon hamar le tud zsibbasztani, legalább valami minimális eredetiséget próbálnának csiholni bele. Ezen túltekintve sem vagyok lenyűgözve. Elismerem, jót tesznek az albumnak a beépített thrash-es elemek a lángoló sötétségben, de sehol sem tudtam igazán elismerően bólintani. Stílusán belül persze teljesen rendben van a lemez, de nálam maximum a "néha előveszem háttérzajnak" kategóriába esik.
Hiába a kellemes, borongós dallamok, nem tudott mélyebben megérinteni ez a zene, pedig alapvetően vevő lennék erre a műfajra. A tiszta ének meg néha kifejezetten kellemetlen, bántó... valami tényleg nem klappol itt.
Milyen meta a borító, lényegében egy hatalmas reflexió arra, mit érez az ember, miközben a címadó számot hallgatja. És igazából nem is azzal van a bajom, hogy ambient, mert imádom ezt a műfajt, sokat is hallgatok, de így, ebben a formában semmi keresnivalója nincs a lemezen. Na de ettől függetlenül, akármennyire is "esetlen" ez az album, a változatossága számomra menti a menthetőt. Még hangulatilag is rendben van, úgy érzem. Sőt, háttérzenének számomra tökéletes lemez is lehetne.
Kedvenc kínai bandám. :) Lásd kritika.
Ismerős, agyonhasznált panelekből áll össze az egész album, igazából szinte bármelyikőtök kritikájából idézhetnék. Ha ilyen zenét kívánok hallgatni, biztos, hogy nem a Duskmourn-hoz fogok hozzányúlni. A borító mindenesetre impozáns.
Stílusgyakorlat, de a jobbik fajtából. Vannak benne kifejezetten élvezetes részek és megoldások, de háttérzeneként jobban működik nálam.
Engem igazán nem győztek meg korábban, ez a sötét, ambientes valami sokkal jobban tetszik.
Jó ez, ezzel a hosszal felfogható dupla albumként :)
Gondolom a logo utal a punkosabb irányra. Igazából mindegyik lemezükbe belehallgatok, mert érdekesség, de elég rossz bandának tartom őket. Kifejezetten kellemetlen a zenéjük.
Határozottan jobb, mint a 2015-ös lemez.
Azért nem olyan rossz ez, de tény, hogy talán a 17 perces dark ambient tétel nem a legerősebb, az Empreror feldolgozás hallgatható, de minek, inkább csak elvesz az eredetiből. Viszont sok pillanatát meg szívesen hallgattam, pl a kántálós dal abszolút bejön :) Na, egy jóindulatú 7.
Szeretem a madártejet, meg a rántott húst is, de mégsem öntöm össze őket. Valami ilyesmi történik itt, ráadásul elég közepes és sótlan hozzávalókból. A kezdeti felhördülés után elég hamar eluntam az egészet. Nem jött át és öncélúnak érzem. Nekem fura, hogy ez az ének kiakaszt titeket :) Én napi szinten hallgatok valami olyat, amiben így nyomják, egyszerű dsbm vokalizálás.
Hm. Érdekes, mert hallom, amit a többiek is, hogy lehetne kissé változatosabb, erdetibb a cucc, de mégis tetszik. Viszont ez a folk metal dolog megtévesztő, én egyáltalán nem hallom benne, nem is értem. A zenét valahogy a korai Amorphis és Dissection háziasításaként írnám le, persze jóval izgalommmentesebben muzsikálnak, mint a fent említett klasszikusok. Viszont a hangulat, a hangzás tetszik, szóval fogom még hallgatni.
Hibátlan,ütős anyag.
Ahhoz képest hogy ismert banda és Death Metalt játszik mostani albumuk kicsit mindha technikásabb lenne bár nem a kedvenceim,de azért megjár nekik egy erős 5-ös.
Nem rossz csapat.Olyan post Black Metal zenét játszik,de egészen jól.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 341. 342. 343. 344. 345. 346. 347. 348. ... 351. Full screen Vertikális nézet
2017. július 8.
Belial BlackZone boymester farrrkas Hades insomnium Jasmin Kriss nascence rudolftor Sekhet_Hetep Solmyr srppk ∑:
1. boymester
Darkflight
The Hereafter
7 6.5 10 6 6 9 10 6 6 5 7 9.5 6 7.1
2. McFrost1977
Beltez
Exiled, Punished​.​...
8 7.5 7 8.5 7 6.5 5 8 6 8 7 5 8 7
3. Belial
Infinity
Hybris
9 6 9 7 7.5 4 6 7 7.5 6 9.5 5.5 6 6.9
4. Kriss
Schammasch
The Maldoror Chants: Hermaphro...
4 5 4 9 7.5 10 2 10 10 6 3.5 7.5 8 6.6
5. farrrkas
Dying Fetus
Wrong One to Fuck With
1 6 8 9 5 4 10 9 4 6 7 8.5 7 6.6
6. Sekhet_Hetep
Graveyard of Souls
Todos los caminos llevan a nin...
6 6.5 6 5 6 6 5 6 6 7 10 8 6 6.5
7. Necron
Duskmourn
Of Shadow and Flame
3 7 5 6 6 5.5 7 6.5 6 6.5 8 5 6 5.9
8. Weide
Ghost Bath
Starmourner
10 4.5 6 3 0.5 4 0.5 4 5 6 7 10 4 5.3
9. Solmyr
Al Namrood
Enkar
0.5 4 5 5 3 3 4 3 8.5 5 4 9 5 4.6
10. Hades
Khashm
Asmodeus Rising
7 2 2 5 8 3 2 4 5 6 5 2 3 4.3
∑:
5.6 5.5 6.2 6.4 5.7 5.5 5.2 6.4 6.4 6.2 6.8 7 5.9 6.1
Jasmin 2017. július 8., szombat, 20:38
Jasmin
Csatlakozott:
2016. október 19.
Hozzászólások: 49
Mike666 és brigante ha lennétek szívesek végigpontozni annak örülnék! (G)
Jasmin 2017. július 5., szerda, 23:48
Jasmin
Csatlakozott:
2016. október 19.
Hozzászólások: 49
Válasz Weide üzenetére:



Én reménykedem, hogy addigra kijön egy új Babymetal album, amit be lehetne ajánlani, mert a legutóbbi sajnos már kicsúszott az ajánlhatóság intervallumából. :'S


Kicsúszott biza he-he! (6)
BlackZone 2017. július 5., szerda, 20:52
BlackZone
Csatlakozott:
2013. november 23.
Hozzászólások: 153
Válasz boymester üzenetére:

Ötletek a következő nyári HP-ra.

Szombatonként reggel van a Tiloson a Nippon Groove. Az teli van hasonló csemegékkel. Időnként egészen finom cuccok is vannak, csak nyitottnak kell lenni. (knifed)
Weide 2017. július 5., szerda, 16:58
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 431
Válasz boymester üzenetére:

Ötletek a következő nyári HP-ra.


Én reménykedem, hogy addigra kijön egy új Babymetal album, amit be lehetne ajánlani, mert a legutóbbi sajnos már kicsúszott az ajánlhatóság intervallumából. :'S
boymester 2017. július 5., szerda, 16:17
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3132
Ötletek a következő nyári HP-ra.


--
Youtube csatorna
Weide 2017. július 3., hétfő, 16:38
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 431
Válasz boymester üzenetére:


Pedig milyen tökéletes fúziós megoldások sorakoznak benne...metal és ázsiai csajok, pop és az a tipikus keleti feeling. Technikailag meg mindenki örülne (aki főleg olyan hangszeres tudással bír, mint én, ha olyan szólót nyomhatna, mint ami a 2:20-nál kezdődik. A profi előadás és ahogy a közönség az akaratuk szerint reagál. Ez kérem az elit, az év baby metal lemeze, már aki ért a baby metalhoz. A többi süket:)


(hrhr) (hrhr)
boymester 2017. július 3., hétfő, 16:36
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3132
Válasz Jasmin üzenetére:

Na jó, lapozzunk! Mert még a Babymetal lesz a következő kör üdvöskéje. Már így is olyan reklámot kapott... (bag)

Pedig milyen tökéletes fúziós megoldások sorakoznak benne...metal és ázsiai csajok, pop és az a tipikus keleti feeling. Technikailag meg mindenki örülne (aki főleg olyan hangszeres tudással bír, mint én, ha olyan szólót nyomhatna, mint ami a 2:20-nál kezdődik. A profi előadás és ahogy a közönség az akaratuk szerint reagál. Ez kérem az elit, az év baby metal lemeze, már aki ért a baby metalhoz. A többi süket:)


--
Youtube csatorna
Dina Ivory 2017. július 3., hétfő, 15:25
Dina Ivory
Csatlakozott:
2015. augusztus 6.
Hozzászólások: 1300
Válasz farrrkas üzenetére:

Hogy lehet az, hogy ami nekünk annyira tetszik, másnak egyáltalán nem, és fordítva?

Nos, léteznek a témában kutatások, elméletek, magyarázatok, több cikket, videót is találni a neten, de összességében el lehet mondani, hogy a számunkra kellemes zene (akárcsak a szex, bizonyos ételek, drogok… stb.) hatására az agyunk örömközpontja dopamint szabadít fel, amivel örömérzetet, jóleső érzést kelt bennünk.

De mi határozza meg, mi a számunkra kellemes zene?

Egyesek úgy tartják, hogy az agyunk bizonyos zenemintákat raktároz el és halmoz fel életünk során, és ez a memória az egyik viszonyítási alap, amikor új zenét hallunk. Minél több death metal minta halmozódik fel, annál valószínűbb, hogy az agy hamarabb/jobban „ért” meg egy-egy új death metal anyagot. Mindehhez hozzájön a tapasztalni vágyás, a nyitottság (ami fiatal korban a legmeghatározóbb), a személyiség, pszichológiai tényezők/jellemzők (például, mennyire neurotikus valaki), a temperamentum, az intelligencia, a kognitív funkciók és készségek fejlettségének mértéke, a komplexitás befogadásának mértéke, a kor, a hely, a szociális és családi háttér, személyes élmények és ahhoz köthető érzések, sérelmek, a hangulat, az időjárás, az évszak, a napszak, a barátok és csoportok befolyása, elvek, és még lehetne sorolni, mi mindenből tevődik össze a tetszés vagy nem tetszés érzete.

A lényeg az, hogy ez a konglomerátum minden egyén esetében teljesen személyre szabott, és minél több a közös pont két emberben, annál valószínűbb, hogy a zenei ízlésben is nagyobb hasonlóság mutatkozik. A legegyszerűbb, ha ennek tudatában elfogadóbbak vagyunk egymás ízlését illetően, és elismerjük, hogy más (vagy más arányú) összetevők más érzetet eredményeznek.



Ízlésekről tényleg nem érdemes vitatkozni.Nagyon jól körülírtad a témát,szépen megfogalmazva.Érdekes tényleg ezek a dolgok.
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.036 seconds to render