Úgy kezdődött, hogy azt hittem, szenvedés lesz az előttem álló majd' 3/4 órás anyag, aztán meglepően gyorsan elröppent. Ennek oka pedig a változatos és hangulatos dalok voltak. Kapnak még esélyt úgy érzem.
Egyetértek Balthazaarral, annyi különbséggel, hogy az én hajam hosszú.
Nem nekem zenélnek, ráadásul túl sötét is az egész. Ez persze nem lenne baj, de nem sikerül felfedezni ezen kívül semmilyen hangulati többletet sem. Számomra fontos lenne a dalok valamilyen szintű megjelenése, de ez csak egy massza, ami hosszas hallgatás után talán megnyílna, de nem érzem, hogy több esélyt kellene adnom nekik.
Annak ellenére, hogy kevés fogódzót érzek benne, mégis viszonylag erős anyagnak tűnik. Én viszont nem érzem a késztetést, hogy ismét elővegyem. Bocs! Hangulat és türelem kell hozzá, a beavatottaknak sokat adhat.
A változatossága, kidolgozottsága képes feledtetni a hosszát.
Az epikus doom valahogy nem tud elkapni. Ennek ellenére ez elég erősnek tűnik.
Az ismertetőben elolvashatjátok.
A lemez második felét érzem erősebbnek a témák tekintetében (Paragon, Mechanical Gods). Egyébként indokolatlanul hosszú és egyet kell értenem azzal is, hogy a témahalmozás, az átgondolatlan váltások nem tesznek jót az összképnek.
Nekem meg pont nincs gondom a dallamos énekkel. Azt persze nem mondom, hogy mostantól megveszekedett rajongójuk leszek, de kellemes perceket szereztek.
Túl hosszú, és nekem is unalmas. Bár ez a Koyaanisqatsi - Kizökkent világ (eredeti címe: Koyaanisqatsi) című Godfrey Reggio kultikussá művének új, vagy alternatív(?) filmzenéje. A filmet nem ismerem, lehet, hogy azzal együtt hatásos volna...
Nem mondom, hogy nem voltak rajta egészen jó pillanatok, mondhatni hallgatható részletek. Persze innovatív, meg minden... de ez legalább annyira fogja lázba hozni a kedves zenerajongót, hogy hirtelen felindulásból más lemezek után nézzen. Az elképelés természetesen nem rossz, inkább a megvalósításon bukhat nagyot a zenekar. Számomra inkább tűnt idegesítőnek, mint sem igazi iparosmunkának. Kár érte... Mert ami utat a Gojira már ezelőtt bejárt azt később mástól hallgatva - persze újabb köntösben - már kevésbé tűnik izgalmasnak, vonzónak.
Atya ég! Nagaarum valahogy előre látta... Nekem elég volt végigkínlódni. Ami nem azt jelenti, hogy rossz zenéről lenne szó, csak... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááá... - Még jó, hogy rövíd a hajam. Sajna a funeral doom és én köszönőviszonyban SEM állunk egymással ... (Ne is nézzétek a pontszámot.)
Számomra ez egy nehezen értelmezhető káosz, beoltva némi dallam foszlánnyal. - Így hát elnézést is kérek minden atmoszférikus black metál, avantgárd és ambient hivőtől, akiknek számára ez mana.
Nekem az ilyen mennyiségben előforduló doom és sludge elem összevegyítése már sok. - Még külön-külön talán működkhetne is. - Alapos türelem és tolerancia bejátszik az arra érzékeny fülűeknél. :) - Ezerszer egy depresszív BM valahonnan a tajgáról, mint ez a siránkozás. Csak beavatottaknak.
Meglepődtem az eredményen, pedig csak egy egyszerű groove-death zenekarra számoltam. Erre olyan black-death-folk katyvaszt kaptunk, hogy a fal adja a másikat. Mintha nem is olyan régen "vendég" volt itt a HP-n a szingapuri Rudra. No, akkor képzeljetek el valami hasonlót, csak több egy még modernebb, néhol agyonszaggatott, hatalmas groovokkal megtépázott black-death katyvaszra orosz stílusban és minőségben. :) - Elsőre kicsit tömény lehet, de ha hagy neki időt az ember, akkor komolyan addikt lesz tőle. Nos, aki pedig rajong a koncept lemezekért, és szereti a kiváló hangszeres játékot, az ne is keressen tovább. Könnyen lehet, hogy ha nem is az év meglepetésére, de egy profi albumra talált így az év vége felé. (A Durga Puja remélem minden szkeptikust meg fog győzni...) - Ja, köszi az ajánlónak, soha rosszabbat, oltári refrének vannak benne. :)
Egész pofásra sikeredett zene. Habár itt alapjában véve epikus doomról van szó, mégis nem kevés heavy/power momentumot véltem felfedezni amelyek így kétségtelen színesítik a nótákat. Anders Engberg hangjával meg szerintem amúgy is mindent el lehetne adni. Ráadásul végre jó szólókat is hallhat az ember... Azokra mostanában ki vagyok éhezve. (El vagyok telve már nagyon ezekkel a neoklasszikus virgákkal.) - Epikus doom hívőknek csemeg, a többieknek pedig végre egy nyugodt kis sziget, ahol kicsit megpihenhet az ember. - Már csak egy kérdésem van, miért az ember ötvenes évei körül kell k*urvajó lemezeket írni?! :D
Biztosra veszem, hogy sokan irigykednének a zenészek közül, ha az elsőként megjelenő albumuk legalább ilyen minőségben kerülne kiadásra. Amin pedig legelőször megütköztem, az volt, hogy a leírásokban szereplő melódikus black/post metal nem elég jól megközelítő kifejezés a zenekar számára, mivel jócskán összetettebb annál. - Nagy valószínűséggel elég jó átiratokat is tudnának készíteni a 80-as évek pop korszakából. :) - Viccet félre téve, amit egyébként komolyan mondtam, ez nem több kellemes hallgatnivalónál, amit valószínűleg többször is meghallgathat az ember. A zenei túlzsúfoltság szerencsére itt kevésbé idegesítő, hiszen minden felvonuló stílus ellenére sikerült az arányokat jól eltalálni. Kár, hogy csak elektronikus formában létezik a 'Znoi' ... Köszönet az ajánlónak! - Közben kikacsintok, hogy Sanya látja-e. :D - P.S.: ... hát, ez eteti magát! :)
Számomra nem igazán voltak meggyőzőek, bár az irány jó. Emlékezetesebb riffek nem ártottak volna, talán növelnék az újrahallgathatóságot. Sebaj, majd a következő albumon. Szerintem nem elveszett ügy az övék, de azt hiszem épp' elég volt belölük ennyi egy albumra. No igen, a néhai Death jó kis ugrópontnak tűnik, de sajnos ettől némileg negatív irányba tértek el a fiúk. A szolók néhol egész jónak értékelhetőek, bár az is igaz, hogy az nem viheti el az egész albumot. - Még valami, ez a hörgés rendesen hazavágta a produkciót. (Ami pedig a váltásokat illeti... Hmmm.. Nem igazán lehet kiszámítani őket. :D A hirtelen meg-megtörő elemekkel nagyon mellé lehet nyúlni, ez ebben a produkcióban pedig ilyen.) Más:a core-os elemeket tűzzel kellene kiírtani... Pfej!!!
Tökéletes iskolapéldája annak, hogy miképpen kell egy teljesen jól felépített zenei képet egy oda nem illő ócska hörgős énekessel tökéletesen hazavágni. - Az ausztrál csapatok mindig is különös öszhatást tudnak kelteni, ezzel sincs ez most másképp'. Számomra bőven elég ehhez a zenéhez a "nyávogós" ének és a hegedű is. Tökéletes köröket futnak, ráadásul a basszus kivételesen be is tölti a neki szánt szerepet, nem tűnik el az agyontorzított gitár mellett, s nem is lebeg céltalanul máshol az éterben. Nem kicsit összetett, talán kicsit túl is tolták. De soha rosszabbat. :) - A srácokra tuti nagy hatással voltak Devin Townsend bácsi és Ihsahn mester.
Leginkább rendszeridegen filmzenés prüntyi. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. :)
Hat ez kicsit HC kicsit djent kicsit ipari, de leginkabb zajos, nem igazan tudtam elvezni, szerintem a kevesebb neha tobb, jot tenne nekik.
Ahhoz kepest hogy funeral doomrol beszelunk, eleg lenduletes az anyag, es nehol szinte vidam pillanatok is felfedezhetok.Ezt leszamitva viszont zsenialis anyag.
Szereem a formacio munkait, ezt most nem annyira, nem volt szukseg erre az albumra, es szerintem nem is volt ez keszen, nemtom milyen nyomasra adtakki ezt, de hiba volt, be kellett volna fejezni.
Csatlakozok az elegedettek tarsasagahoz.
Elsore nem tetszett, aztan masodjara erdekes volt, most meg nemtom hanyadszor hallgatom. Nagyon komplex lemez, ido kell neki, nem lehet feluletesen hallgatni.
Nagyon profi es feelinges, de borzaszto hosszu, igy elunom es nincs kedvem ujra hallgatni.
Huha, hat nemtudom mi ez ?! De nagyon szines. TTeljesen hulye mufaj megnevezes, gyagyi borito, hulye zenekar nev, egyebkent ha tul lepek a kulsoosegeken akkor is gagyi a produkcio.
Szeretem a Death metalt a technical death metalt is, ez egyik sem. Ez valami grooves-coreos zajongas, az meg egyenessen sertesnek veszem hogy a Death zenekarhoz hasonlitsa ezt barki.
Kellemesen atlagos, semmi fele fajta rosszat nem tudok es nem is akarokra mondani, de ugyanez van a jo dolgokkal is.
boymesterrel ertekeggyet.
Volt szerencsém látni is őket koncerten egy hónapja és az valami egészen lehengerlő volt. Számomra így bevillannak onnan események, hangulatok, így talán jobban értem, hogy mi minden történik a lemezen. A Pelagic kiadó erősen szereti az ilyen lendületes, de kiállásokkal/hangulati elemekkel tarkított, zsigeri erőket megmozgató bandákat, mint amilyen a Lo! is. Lendülete őszinte, megoldásai ha nem is minden esetben eredetiek, de jól összerakottak. Több hallgatást igényel, még ha elsőre nem is tűnik úgy.
A több, mint 8 perces "intro" azért elég rendes felütése az albumnak. Itt azért még én is kicsit kétségbe voltam esve, feleslegesen. Merthogy éppen úgy játssza a stílust, ahogy a keretek azt engedik és megkövetelik. Pont addig nyújt, ismételget egy témát és egy hangulatot hogy még ne legyen fárasztó, vagy unalmas. Jól vált tiszta ének és hörgés között (ami még változatos is), jól vált tempót és hangulatot. Átgondolt, érezhetően sok munkával összerakott lemez. Köszi szépen az ajánlónak, nagy meglepetés volt!
Simán beérhet még a 10 is. Pörgetem már jó ideje és egészen le vagyok döbbenve, mert nagyon nem erre emlékeztem a csapattól, majd rájöttem, hogy soha nem csináltak még két egyformát. Ez most közel teli találat nálam. Zenei horror esszencia. Artikuláltan mocskos csoda!
Az élő fellépések alkalmával előadott felkoncolás nekem bazári és túltolt. Így kívülről biztosan. Sajnos a vokállal is ez a bajom, amióta léteznek. Merthogy mindig kapnak lehetőséget. A srác hangja pont azon a frekvencián rikácsol, amit nem tudok dekódolni, ráadásul számomra a zenétől is elüt, így meg borul az egység, a harmónia. A most felmutatott tiszta ének viszont csudi jó! Lehetne akár csak erre is váltani a következőre. A zene önmagában nekem tetszik, még ha nem is hibátlan.
Fülessel kell hallgatni, akkor sok apróság előjön. A djent párosítása indiai zenével érdekes kísérlet, ami hol sántít, hol zseniális. Az én szívemnek igen kedves az indiai klasszikus zene és bár itt konkrét rágák természetesen nem üthették fel a fejüket, a tálák is egyszerűek, könnyen társíthatóak - zömében ügyesen használták a betéteket. A lemezt viszont erősen túlírták. Ahogy látom az előző is hasonló terjedelemmel rendelkezett. 40 perc ebből éppen elegendő lett volna, és nem fáradna el a fül és az agy a végére. Nagának igaza van, hogy dinamikátlan az egész, ezért is fárasztó többek között. Összességében jó, de nem kiemelkedő, közép részen beülős anyag.
A mélyebb doom alkotásokat kedvelem. Az ilyen félig elmerült, félig felszín felett mocorgó lemezek nem hoznak lázba. Nincs katarzis élmény, még ha igénnyel is lettek összerakva a dalok.
Amikor kijött a June video, akkor sem éreztem, hogy sokkal többet kellene velük foglalkoznom, mint hogy nyomok egy X-et a jobb felső sarokban. Az album se ütötte meg jobban az ingerküszöböm, mint az az egy nótácska.
Az egyik zenész erre, a másik meg a arra, a harmadik meg ki tudja, hogy éppen merre jár. Nem szokott bajom lenne a sok réteggel, de itt eléggé úgy vannak egymásra hányva, hogy hol eltalált az ötlet, hol meg értelmezhetetlen, vagy tucat. Ezek se tudták, hogy mi is akarnak csinálni pontosan az is biztos. Fárasztó ez a sokféleség.
Számomra az előzőek sem voltak etalon számba véve, ezt pedig még az előzőekhez képest is gyengébbnek tartom. A dallamos tiszta énekkel nem szokott bajom lenni (lásd Leprous), de ez a hangszín zavaró. Ámbár a hörgés sem tetszett. A zene meg túltolt, túlgondolt, magamutogatásba átfordult progresszió vagy mi.
Langyos lábvíz. Nem lenne ez rossz, de ilyen terjedelemben és a kilengések ilyen mértékű visszafogottságával még egy roadtriphez is veszélyesen álmosító lenne. Egy kávézóba tudom elképzelni háttérzenének. A második fele kicsit jobban sikerült, de itt is olyan elfojtottság van, hogy alig jön át valami kis élet a hangjegyek között.
Gépies szaggatás már megint...újfent rángatózhat a szemhéjam. Egy átlagos Lo! dal összetétele arányaiban: 70% teljesen standard vokál gépies szaggatással és monoton hangon előadott szöveggel, gyakorlatilag megkülönböztethetetlenül, 15% valamivel átlag fölé nyúló gitártémák ugyanazzal a kutyaugatással és 15% ötlet, amire érdemes felfigyelni. Ehhez képest jószívű voltam...
Igazán amatőr hangulatot kelt a hegyekbe ültetett oszlopsor, amiről nekem Mória Roppant Csarnoka jutott eszembe és az egy személyes projekt sem túlzottan biztató egy funeral doom lemez esetében, mivel burjánzik e téren a háztartási minőségű lemezek sokasága. De, szerencsére a Nordlumo egy átlagosan jó minőségű lemezt tett le elénk, időnként változatossága ellenére is indokolatlanul hosszú dalokkal. A Devotionban például semmi nincs, amit érdemes volt 20 perc fölé nyújtani,ugyanakkor a Scripts zongorajátékát némi kísérteties gitárral karöltve sokáig el tudtam volna még hallgatni, tehát lehetett volna még itt agyalni rajta bőven. A tiszta ének nagyon sokat dobott rajta, simán a Dreamwalker a legtöbbet érő dal miatta az albumon. Mindemellett én várnék némi nyomasztást, sötétséget, pokol tüzét...de itt csak pislákol a parázs, ami felett olyan lassan sülne a hús, mint a legutóbbi forgács találkozón a nedves fának köszönhetően...
Továbbra is az idegesítően művészkedő és izgalmas ötletek határvonalán ugrándoznak, a lemez második fele pedig már-már egészen hallgathatóra sikerült. Egy ötlet nálam akkor emelkedik ki, ha elkülönül, kiugrik a közegéből, egy vödör zöld trutymóba helyezett sárga trutymó színétől függetlenül ugyanaz marad...
Lásd: kritika
A gépies szaggatástól többnyire rángatózni kezdenek a szemem körüli izmok és veszett ásításba kezdek a pillanatokig tartó kezdeti érdeklődés után. Itt ezt a tünetegyüttest remekül el tudták fojtani a fel-felbukkanó, ötletesen beépített folk elemekkel és a zene finomságai jobban megragadtak. A ízlésemet figyelembe véve a 8 pont az ő zenei mennybemenetelük:) Még párszor nekiugrok majd.
Lásd: kritika
Érdekes, különösen magával tud sodorni, de ugyanakkor bőséggel elég belőle ez a valamivel több, mint fél óra.
Már korábban próbálkoztam vele. Elsőre érdekesnek tűnt, másodjára elment, harmadjára felfedeztem az összes gyengeségét...többször már nem merem meghallgatni, hátha a jó emlék is odalesz. Korrekt, de néha túlgondolt anyag.
A Citadel fárasztóan hosszú tételein faragtak kicsit, változatosabbak a tempók és igazán kellemes hallgatni is. Számomra a nagybetűs DAL hiányzik még tőlük, ettől függetlenül egy nagyon érett, zeneileg hibátlan prog metal lemez lett újfent az eredmény. Az ének időnként túltolt, de a magas hangokon kívül nem sok irritáló van benne, valamint a második fele valóban erősebb a lemeznek.
Páromnak jó lesz rajz óra aláfestéseként, amikor mindegy, mi szól, csak zörögjön valami. Ezek után már csak a lounge, chill out és deep house van lejjebb. Kellemes egy kávézóban, egyébként meg tök felesleges a puszta léte is az ilyen anyagoknak. Legfőképp egy alapvetően metal zenékkel foglalkozó oldalon.
Nem ismertem eddig őket, jóféle energikus sludge / hc / metal, amit játszanak, zömében középtempóban, néhány gyorsulással. Egészséges, kerek a hangzás is (basszus se tűnik el), tetszett.
Önszántamból kb. 10-15 éve hallgattam utoljára ilyesmi zenét, amikor a stílussal ismerkedtem. Azokhoz a funeral doom zenékhez képest ez jóval kevésbé szorítja be magát a stílus skatulyájába, vannak rajta "tempósabb" részek, már-már változatosnak mondható, és nem is annyira sötét/komor. Egyedüli bajom vele (ami a stílus sajátossága), hogy ilyen hosszban nem nagyon tudja fenntartani az érdeklődésem maga iránt, inkább háttérzenének jó (nekem).
Én nem érzek ebben semmi kaotikusat, simán csak direktben arra törekednek, hogy ne legyen a megszokott értelemben véve zenei a produkció. Van, akinek ez bejön, nekem nem.
Sokat hallgattam már, számomra az év egyik legjobb lemeze. Van benne anyag, erő, energia, hangulat, tartalom. Jó példa arra, hogy nem az eljátszott hangok mennyiségétől és bonyolultságától lesz valami súlyos. Az eddigi albumaik közül ezt érzem a legsikerültebbnek. Volt szerencsém élőben is látni őket, tetszik a zenéhez való hozzáállásuk. Tovább nem magasztalnám, olvassátok el boymester ismertetőjét.
Nekimentem vagy hatszor, nappal, este, háttérzenének, odafigyelve - de minden alkalommal a 3-5. track környékén eluntam... A koncepció mondható érdekesnek, keleti témák keverése dzsidzsivel, a "népzenés" hangulatok és a gyors részek nagyjából tetszettek is (de nem mert különösen jók, hanem csak mert szeretem a gyors zenét), a dzsidszizős részek viszont számomra teljesen semmitmondóak voltak, kvázi időhúzásnak hatottak. Ebből a 73 percből lehetett volna csinálni egy erős 40-et.
Sokkal jobban tetszik, mint az előző körben a Forsaken, ennek oka valószínűleg az, hogy egyrészt számomra is értékelhető módon énekel az énekes, sőt, kifejezetten jó hangja van, másrészt hogy a zene olyasmi, mint egy belassított / középtempós heavy metal, nem az a (számomra) rossz vánszorgós doom. A epic heavy/doom stílus híveinek erősen ajánlott, nekem már kevésbé.
Érzek benne némi kamufaktort és túlzott kitaláltságot (hívhatjuk akár rokkerpukkasztásnak) a témaválasztás és design tekintetében, de engem szórakoztatott a lemez, akkor meg miért ne adnék rá jó pontot. Szerintem olyan zenei egyveleg, ami a változatosság ellenére is kiad egy egységes lemez. Logikus lépés lenne a következő albumon feldolgozni a többi hónapot. Minden más olvasható Sanyi ismertetőjében, amivel lényegében egyet tudok érteni.
Korrekt, modernebb felfogású death metalt tolnak a kanadai srácok, amit egy halom más stíluselemmel tűzdelnek: van itt kevéske blackes gyorsulás, groove metal lassulás, "akusztikus" hangulatkiállás, meg némi core-os elváltozás. Az énekes mellett a zenekar többi tagja is vokálozik, így a tisztább énektől a standard hörgésen át a softpigsquelig van minden, tovább növelve az eklektikát. Alapvetően nem rossz, amit csinálnak, ami problémám van vele, hogy valahogy a sokféleségből nem áll össze egy egyedi, markáns karakter. Valamint nem értem, hogy ha valaki belerak egy halom időt, hogy megtanuljon zenélni, dalokat írni, összepróbálni, felvenni, akkor miért nem áldoz arra, hogy valami normális kinézetű borítót csináltasson valakivel. Ez a mostani botcsinálta grafikusi szemmel nézve baromi ronda, a piros-fekete gradiensével, a gagyi 3D bevel ps effekttel a logón és a full digitális algoritmus-generálta nemtommivel. Ilyen borítók első demóknak szoktak kerülni, amikor valamelyik, számítógépet már látott tag sufnituningol valami szart, pedig nekik ez már többedik kiadványuk (igaz mindegyik előzőnek ízléstelen volt a borítója).
Lehetne ez jó, ha: nem lenne benne tiszta ének (vagy legalábbis nem ilyen és kevsebb), másképp lenne benne használva a hegedű, és kimaradnának belőle a teátrális színházat/mjuzikelt eszembe juttató részek. Amúgy profi.
Alapvetően kedvelem a post rock stílust, ahova ez a lemez is sorolható, ennek ellenére egyáltalán nem tetszett. Miért? Egy Hofi idézettel tudnám érzékeltetni: "Milyen hosszan mondta, és milyen keveset." A kellemes hangzáson kívül semmi pozitívumot nem tudok mondani, nincs benne semmi érdekes, váratlan de főképp semmi katarktikus megoldás. Vagy 4-5 dalig reménykedtem abban, hogy na, hátha, majd most amit szépen felépítgettek, az kitör és és és... aztán jött egy újabb tök visszafogott semmirevaló szöszmötölés. Időpazarlás volt végighallgatni...
Nem könnyű darab: súlyos, tüskés, barátságtalan. Nem alapmű, de jól összerakott album, amin azt értem, hogy tud hatásos lenni, vannak jó ötletek benne, megvan a hangulata, de a mellbevágó csúcspontok hiányoznak.
Csendesen elcsordogált, nem zavart, nem bántott, és az állóvizet sem kavarta fel, csak úszott a víz tetején. Az utolsó dal tetszett a legjobban, az valamelyest hívogatóbb volt, illetve a tiszta énekből tényleg lehetett volna több.
Iszonyat nyomasztó anyag! Solmyrral értek egyet, ez már tényleg maga a téboly, ami itt elhangzik. A repetitív zene mögött komoly elgondolás van, egyenesen művészi ez a káosz, és rendkívül hatásos. Nem lehet ép elméjű az, akiben ilyen zene fogalmazódik meg. Engem teljesen magával sodort.
Ezt biztosan 7-8-szor meghallgattam ebben a két hétben. A szürke égbolt alatt, a hűvös utcákon igazán hatásos volt, nagyon megfogott! Van ereje, magával ragadó ötletei, szinte azonnal ható hangulata, az énekkel pedig időközben megbarátkoztam.
Eléggé skizofrén lettem ettől a lemeztől. Bizonyos részeknél konstatálom, milyen szép és hangulatos, máskor, hogy mennyire darabosan Meshuggah-s (akiket nem kedvelek). Aztán ismét mély és összeszedett, amíg el nem érkezik valami sekélyes, idegesítő felületes refrénhez. Közben keleties motívumok kúsznak bele a képbe, hol jobban, hol kevésbé illeszkedve a közegbe. Néhány perc után megállapítom, mennyire erőteljes, progresszív, technikás és ötletes, amivel ismét felkapaszkodom a hajóra velük. Jön egy nagyon jó refrén, hogy aztán megint beköszöntsön valami egészen lelombozó: modern alapokra fektetett keleti danolászás, bazári zenékre emlékeztető felületességgel. A hullámvasút tovább folytatódik, én pedig több hallgatás után is úgy érzem magam, mint aki mindent kipróbált a vidámparkban és forog vele a világ.
Igazán minőségi anyag, jó dalokkal. Lehet, nem talál rám éppen annyira, mint egy Candlemass lemez, de élvezet nívós epikus doomot hallgatni, az biztos!
Ezt nem nagyon tudom hová tenni. A Koncz Zsuzsásra sikerült borítóba valami egészen furcsa, post-pop-black egyveleget sikerült belepréselni nyári megközelítéssel. Összeférhetetlenséget érzek, nem érzem a mélységét a produkciónak. Mintha csak azért vállaltak volna fel valamilyen megközelítést, mert olyan még nem (nagyon) volt. Nem akarok a lelki szemeim előtt tengerparton napozó jegesmedvéket elképzelni, szóval, nálam ez a summer blackgaze egyáltalán nem működik.
Groove-os, dallamos deathcore-szerűség. Semmi, ami lekötné a figyelmemet. Az énekes a szokásos idegesítő rikácsolásban hisz, ami nem könnyíti meg az anyag végighallgatását.
Elméletileg tetszenie kellene nekem. A Citadelt többször is meghallgattam, ez most nem akar annyira átjönni. A Between the Buried and Me-hez hasonlítható igényessége továbbra is szimpatikus, és próbálkozom is vele, de úgy érzem, mintha magamra akarnám erőltetni a lemezt, mert magától nem talál utat hozzám. Nem kiemelkedőek a dalok? Velem van a gond? Nem vagyok kellő hangulatban hozzá? Nem tudom, miért nem működik annyira, mint számítottam.
Ezen semmilyen nyírbálást nem eszközöltek. Valakik valahol nagyon belemerültek a zenélésbe, nyílván átszellemülve, csukott szemmel játszanak végeláthatatlanul, és csorog rajtuk az érzelem. Az egészet felvették, és tessék, itt a lemez. Na, hagyjatok békén!
A kör meglepetése a Kartikeya mellett, fülessel valóban letaglózza az embert rendesen az ausztrálok alkotása.
Ez se azok közé a funeral doom lemezek közé tartozik amik elnyerik a tetszésemet.
Valahol igaza van Nagának, hogy ez a lemez teljesen a káoszról szól, de ez így frankó....a 777-es sorszámmal ellátott lemezeik pedig a post-metalos megoldásoktól érik el azt a hatást amit itt a kaotikus hangvétellel oldottak meg.
A Mass sorozat VI. lemeze is maximális pontot ér, ahogy a többi is. boymester meg mindent leírt a kritikába.
Rengetegszer meghallgattam, mert van bennük potenciál bőven, de mi a fenének kellett erre az albumra 14 dalt felpakolni főleg a minőség rovására...az album fele 10 pontos kiválóak a djentes, groove-os megoldások a keleti elemekkel egyárant...a másik fele meg átlagos melodikus death metal nálam. Jóindulatú a pontszám remélem a következő albumra kialakul a helyes irány a pozitív oldal felé.
Már megint a vokál vágja haza nálam az egészet...
Vannak rajta jó megoldások, de a giccses hipster megoldások elég rendesen lerontják a lemez hangulatát nálam.
Vannak ennél idén sokkal jobb technikás halál metál zenék bőven...
Ezekkel a progresszív metálba kevert blackes megoldásokkal zeneileg még mindig megállnák a helyüket, de a vokál csapongása a tiszta és a hörgés között rendkívül idegesítő...ráadásul az énekelgetős részek nem is tetszenek annyira.
Az első hallgatás kiütött. Muszáj lesz még egyszer nyugisabb körülmények között. Egyelőre viszont csak ennyi. A hangzása viszont brutál jó. Másodjára hallgatva felment 8-ra. Tényleg alaposan át kell hallgatni.
Türelmetlenek ezzel kínlódni fognak, az tuti. Közel tökéletes. Ráadásul egyszemélyes zenekar a sarkkörön túli Oroszországból. Kár, hogy csak egy dalban énekel dallamosan a srác, mert nagyon jól süt az összképben.
A 777 Trilógia életem meghatározó sarokköve, ahogy a Memoria Vetusta II is, a Cosmosophy óta kiadott anyagok viszont fárasztanak. A nagy büdös káoszt hallom, amire nem tudok, és nem is akarok rákapni. A néha felbukkanó Vindsval védjegyek még mindig tetszenek, de sajnos kihalóban vannak azok.
Van ami jó benne, van, ami halálosan gyenge...
Kétségkívül vannak benne nagyon magával ragadó ötletek, de ezt a 8 húros djentelős vonulatot továbbra sem tudom befogadni. A szétvasalt szétkompresszorozott abszolút dinamikátlan hangzást meg főleg. 7 pont, mert elismerem, de hallgatni nem fogom, az 100... Negyed óránként -0,5 pont. Vissza lehet számolni, hogy honnantól kezdett tökéletesen az idegeimre menni az egész úgy, ahogy van.
Kimondottan hangulatos, jó fajta heavy - doom klón.
Milyen világ az, ahol én kezdek a Sanyival egyetérteni egy post metal lemez pontszámában? Az ennél is furább, hogy a stoner / doom lemezeknél is kezdek vele egyetérteni :-D
Érdekes, hogy a Vader is death metal meg ez is.
Tökre úgy érzem, mint Balthazar. Az előző lemez sokkal jobban tetszett, de lehet, hogy már az sem ütne akkorát nálam.
Ha most gonosz akarok lenni, azt mondom, hogy a Bandcamp-jükön lévő bandafotóból kitaláltam, hogy milyen zene lesz ez. Nekem ez a muzsika túlzottan sznob. Nameg eco-wallet (papírtokos - zsebes) CD formátumért 15 eurót kérni? Bátor!
Ennek nem igazán kellene tetszenie nekem, de mégis kellemesen szórakoztatott
Tipikus, megint csak a túltelített piacot gazdagítják.
Nehezen emészthetö anyag, örulök, hogy több esélyt adtam neki. Eléggé hasonlít a tavalyi Altarage album legbetegebb pillanataihoz. Tetszik, hogy nem csak a vastag gitárhangokhoz ragaszkodnak, hanem vékonyabb, magas hangokat is bátran kevernek a sötét masszába. Célja szerintem sem sok van az efféle zenének, de ha a megefelelö hangulatban hallgatom, akkor meglehetösen hipnotikus élményt nyújt. Azért komplexitásban az idei Pyrrhon albumot nem überelik.
Zeneileg még néha kivillantanak érdekes témákat, de a hisztiző vokállal engem csak felidegesítettek. A végére már inkább csak türelmetlenül vártam, hogy lejárjon a lejátszási lista. Ők is ugyanabba a hibába esnek, mint a terület többi képviselője. A post elemek erőszakosan akarják meglebegtetni, pedig azoknak saját maguktól kellene a levegőben maradnia. A merengés érzése nehezen akart megtalálni, amikor pedig sikerült, akkor a vonyítás azt tönkre is tette.
Ez aztán a kihagyott lehetőség! Szerintem is a 8 húrosokkal cseszték szét, a djent elemekkel földhöz verték a kiváló témákat. Minden alkalommal, amikor a 8 húrosok lebegő harmóniái előjönnek, akkor azok kisajátítják a teret. A pörgős részek és amikor tiszta ének van, az viszont annyira erős, hogy inkább csak mérges lettem az album végére. Az album a 10 pont és a 5 pont között mozog, sokszor még egy számon belül is.
Az album első fele nagyon konvecionális lett, így semmi többre nem volt hívtott, mint a háttérben brummogni. Azonban a hanganyag második felére már hegyeznem kellett a fülemet, mert egészen bólogatós dallamok következtek. Nem hinném, hogy még gyakori vendék lesz a jövőben, de a banda híveinek biztos több örömöt okoz, mint nekem.
A borító engem is eléggé zavar, de szerencsére a zene sokkal jobb. Bár még ígyse érte el az igerküszöbömet.
Megfelelési kényszeres stréberek. Nem csodálkoznák, ha a nagymamájuknak is megmutatták volna a friss albumot, hogy eggyel több fejsimogatást zsebeljenek be. Techinkásnak próbálnak látszódni, de ez többnyire csak a Death-től való lopkodásban merül ki. Felesleges váltásokkal van telitűzdelve minden szám, ezek mindig indokolatlanul és nagy zökkenések közepette kerülnek elő.
Valamiért nem érzem természetesnek az újítási szándékot. Nagyon szépen előre megkomponálták a progresszívnek ható elemket...és persze túlzásba is estek.
Hogy milyen érzést maradt hátra ez a zene után? Pontosan ilyen: "Az életből túl sok jutott, A születés korán a világra hozott. Nem kell már a falat kenyér, Nem jut már a sliccemre tenyér. Behúzom a függönyt, a sötétítőt. Lehúzom a rolót, a fény elnyelőt. Nincs kedvem fölállni, nincs kedvem kimenni, Nincs kedvem letolni, nincs kedvem kivenni. Fáradt vagyok, hulla fáradt, Tesztel az élet, tesztel a század. Nem akarom ezt a testet, rút a kéznek, rút a szemnek Belém fulladt az elfojtott szó, Hogy már veled se jó Ennyi volnék csupán? Vagy csak álmodom egy nem létező kapualjban, talán"
Ütős zene az tuti. Szerintem teljesen korrekt, akármi is akar lenni, bár számomra nem kiemelkedő.
Zeneileg teljesen rendben van, de számomra ez már nagyon hosszú.
Hitetlenül beteg hangulatú zene, már-már maga a téboly.
Frissítés: több újrahallgatás után egyre jobban tetszik, nagyon beteg hangulata van. A vokál megszokható, de tényleg ront az összképen.
Nagyon jó lett az új Kartikeya. Akárcsak a korábbi albumokat, úgy ezt is sokat fogom hallgatni. Bár a groove-os témák nem kifejezetten az én világom, de ide illenek és azok által is válik különlegessé a zene. Továbbá úgy érzem, hogy a korábbi albumokhoz képest erőteljesebb lett a hangzás és technikásabb a zene. A keleti témák tökéletesek. Nagyon eltalálták az orosz srácok az ízlésemet.
Jól összerakott minőségi doom metal, az biztos. Csak az a baj, hogy ez nem igazán az én műfajom, így nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Az előző körben szereplő Forsakentől jobbnak érzem.
Már a külsőségek kifejezetten taszítóak számomra (rózsaszínbe burkolózás, "hipster black metal", albumborító valamelyik női ismerős igazolványképével). A zene se tetszett túlzottan, hiába van hangulata, de az olyan is. Vagyis émelyítő. Olyan, mint a cukrozott méz. Akad néhány jó téma, de igyekeznek utána mindig valamivel elrontani. Egyetlen pozitívuma a viszonylagos rövidsége. Nagyon nem az én világom.
Nem igazán tudott lekötni, számomra ez teljesen középszerű.
Hallatszik, hogy tudnak zenélni, de amit ezzel a tudással felépítettek, azt a borzalmas, idegesítő, nyávogó énekkel sikeresen lerombolták. A hegedűs részek tetszettek.
Nagyon hosszú és nagyon unalmas.
Stílusilag a "Kösz, de nem" kategóriába esik az album, viszont azt alá kell írnom, hogy baromi egyedi módon gyúrták össze a Vestigialt. Tele van kiugró, meglepő részekkel, ugyanakkor nagy része számomra monoton és fárasztó. A hangzás remek, és érződik az egészen, hogy időt és energiát nem sajnálva érlelték össze a stílusokat a srácok, de engem még így sem győztek meg. Update: Többszöri hallgatás után én is adok neki plusz egy pontot. Talán az egyedisége miatt leginkább, de valahogy hallgattatja magát egy idő után. Amúgy MA-n rögzítettem őket, remélhetőleg elfogadják majd a modok.
Kellemes, jól összerakott, igényes, hangulatos, változatos(!) funeral doom, ínségesebb időben jobban harapnék rá, csak hát idén volt nekünk egy Slow, egy Mesmur, egy Fuoco Fatuo és egy Loss is, amit így utólag visszatekintve méltatlanul pontoztam alá. Ja, az új Bell Witch-t nem is említettem... Szóval tök jó anyag, de egy leheletnyivel gyengébbnek érzem, mint az előbb említett bandák idei alkotásait. Majd talán a hosszú, téli estéken beérik egy 9-10 pontosra. :) Update: Lehet nem kell várni a hosszú téli estékre, hogy szívemhez nőjön a lemez.
Félelmetes, kaotikus muzsika, melyben megtalálható minden olyan elem, amit a BAN a fennállása során összehordott az előző lemezein. Valahova az Altarage idei lemeze mellé helyezném (fogom is fizikailag, höhö), hiszen mindkettőt erősen átjárja az a fajta kusza disszonancia, amely enyvként fogja össze a black-, death-, doom elemeket. Az átkötő szösszeneteket éreztem egyedül feleslegesnek, de talán egy kis szusszanásnyira jók voltak a sok súlyos téma közepette. Nagy levegőt aztán hajrá, megéri elmélyedni az anyagban!
Érdekes házasítása a stílusoknak. Mondjuk én sem a hardcore, sem a sludge elemeket nem igazán éreztem dominánsnak, ellenben maga a post dallamvilág olyan szinten telepedett rá az egész albumra, hogy jószerivel megfojtotta a többit. Nascence jól fejezte ki magát, én is erőszakosnak, erőltetettnek érzem azt, ahogy a post hullámok szétterpeszkednek az albumon és magukba zárják az egész művet. Az énekkel nekem semmi bajom, Eeckhout tiszta vokálja is jól passzolt a dalokba, ellenben hangulatilag számomra a Mass VI sehol sincs mondjuk az idei Ghost Bath vagy DWEF lemezhez képest (ha már post- akármiről beszélünk). Erőltetett és művészieskedő, de abszolút nem kellemetlen vagy rossz anyag. Engem szimplán nem talált meg.
Alapból nem vagyok oda az ilyen tömény groove-ért, viszont basszameg, olyan ügyesen és stílusosan oldották fel az oroszok megannyi más zsánerben, hogy komolyan élveztem minden percét. Persze nem könnyű anyag, irgalmatlanul sűrű és hosszú, nem is olyan egyszerű ráállni, viszont idén talán ez okozta az egyik legnagyobb meglepetést számomra itt a HP ajánlások közül. Modern, heavy, telve megannyi felfedeznivalóval. Köszönet az ajánlónak, még érlelgetni fogom, az tuti. Update: Sajnos ez nem fogja kiállni az idő próbáját...
Hát... fene se tudja. Hangzásilag, zeneileg egy nagyon patent, összeszedett album, de hangulatilag abszolút nem érintett meg. Az előző körös Forsaken atmoszférája sokkal könnyebben és gyorsabban elkapott, mint a Sorcerer. Az énektémákat nem érzem annyira erősnek és szuggesztívnek amúgy. Minden bizonnyal hamarabb fog előkerülni bármelyik Candlemass vagy Below album, mint a "Tűzkirály megkoronázása".
Érdekes stíluskeverék, korrekt dalokkal, megfelelő játékidővel. A legnagyobb gondom az, hogy nincsenek benne igazán emlékezetes elemek, dallamok, konkrétan semmilyen érzést, hangulatot nem hagyott maga után az album. A google translate-nek hála a szövegek egysíkú, banális mivoltába is betekintést nyerhettem. Hurrá. A szám végi orosz szövegelések amúgy kifejezetten irritálóak voltak, azt a csekély atmoszférát is totálisan kiherélték, amit nagy nehezen fel tudtak építeni. Debüt albumnak amúgy tényleg korrekt tákolmány lett ez, de a probléma szerintem itt is az, mint mostanában sok bandánál, hogy túl sok minden próbálnak markolni, de pont emiatt keveset fognak. El kéne dönteni, mit is akarnak itt játszani, azt milyen műfajban prezentálni, és hogy az egész merre is haladjon valójában. Mert ez így csapongó és túlságosan ingadozó. Update: Vissza-vissza kívánkozott tegnap a lemez, úgyhogy kap még egy pontot, de ettől függetlenül is tartom magam a már leírtakhoz. Minél többet hallgatom, annál jobban tetszik.
Nem találták fel a spanyolviaszt a srácok, de egész kellemes arányban vegyítik az elemeket, a progresszív hatások szerintem kifejezetten jól vannak beépítve a számokba. A változatos vokalizálás és szakadozott ritmusváltások is érdekes hallgatnivalóvá teszik az anyagot számomra. Nem lesz egy gyakran előkerülő lemez, az tény, de azért jó, ha kéznél van a részemről. A borítóval nekem nincs nagy bajom, szerintem illik a lemezhez, magán viseli azt az eklektikát, amit a zene közvetít, ellenben a logó valóban szörnyen gagyi.
Egy újabb "tipikus" Ne Obliviscaris anyag az ausztráloktól, a rájuk jellemző tipikus hangzásvilággal és dallamszerkezetekkel. Őszintén szólva Tim tiszta vokálja ilyen töménységben engem kifejezetten fárasztott, egyszerűen irritál ez a fajta ének. Minden más rendben van, mint írtam, nem árulnak zsákbamacskát, viszont az újrahallgatási faktora az albumnak részemről a nulla felé konvergál. Élőben szívesen megnézem őket bármikor, mert az tényleg felér egy tök jó és érdekes élménnyel, de az biztos, hogy az Urnt nem igazán fogom előkapni unalmas óráimban, inkább maradok a régebbi anyagaiknál. Amúgy a lemez második fele szerintem az erősebb, a címadó dalok sikerültek a legjobbra.
Maximum háttérzenének, de még annak is sivár és erősebb ingereket nélkülöző alkotás. Én egy Emil Cioran idézettel társulnék be a pontozók táborába; "Az unalom: ok nélküli szenvedés." Akárcsak ez az album hosszútávon.
Nekem mostanában bejönnek ezek a post metál csapatok bár új divat metál műfaj,de nem mindegyik az igazi.Ez a csapat is nem a leggyengébbek közé tartozik azért próbálnak keményen játszani,de néha van ezekben a csapatokban némi metalcore hatás is,de nem az a lényeg ha nem az hogy jól tudják játszani ezt a műfajt.Bár ez a műfaj keveredik a metalcore-al meg a sludge metallal( bár ez csak az én véleményem).Azért nem rossz ez az album csak így tovább.
Egy újabb post metal.De nekem a Lo! jobban bejön mint ők.Nagyon kásás hangzás és torz minden.Lehet sok embernek ez bejön,de nekem nem igazán,de vannak jó részek is a zenében.Szóval azért egyszer elmegy egynek.
Elég jó eltalált zene én a stilusát Meshuggah-ra hasonlítanám olyan Mathcore zene az egész,de jól zuznak a srácok vannak jó döngölös részei na arra lehetne jó tombolni.De a 10. dalban még a Nile gitáros is játszik.Szóval azért nem rossz zene,csak ezt már eljátszották már sokan.Lehet még belölük ismertebb csapat is.
Elég jó post rock zene bár kicsit hosszú,de nagyon jó és hallgatható vannak benne kemény részek is ,de azért elég nyugis kis rock zene.
A giccses, bazári borító remek muzsikát rejt.
Annyira nem jó, hogy feledtesse a nyilvánvalóan szándékoltan emészthetetlen hangulati körítést :) Persze a szar design miatt nem pontoznám le, bár engem tényleg zavar az ilyen, de a zene is csak elsőre tűnik érdekesnek.
Van egy csomó jó zene, ami nem metál. De ide rendszerint nem olyan kerül be.
Igen ez most picit megint más, de mégis annyira BAN. Nem a legerősebb lemezük, viszont kiváló ez is. Csak szúrós, kaotikus, rideg... Mint a korai kiadványaik. Nem bánom, hogy nem kezdtek tovább puhulni, finomodni, habár azért több kapaszkodó elfért volna megmászni a tüskés, kopár sziklaperemeket.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 350. 351. 352. 353. 354. 355. Full screen Vertikális nézet
2017. november 11.
9000Sanyi Balthazaar Belial BlackZone boymester ensomhet farrrkas Kriss Nagaarum nascence Solmyr Weide thomas_lord ∑:
1. ensomhet
Amenra
Mass VI
7 6 10 7.5 10 10 9 10 7 7 8.5 7 6 8.3
2. Solmyr
Kartikeya
Samudra
8 9 9 8 8 6 6 8.5 6 7 10 7 7 7.7
3. Kriss
Blut Aus Nord
Deus Salutis Meae
6 5 5 9 6 5 9 10 7 9 10 9   7.5
4. Nagaarum
Nordlumo
Embraced by Eternal Night
6 6 9 9 8 7.5 7 5 9.5 6 8 9   7.5
5. boymester
Sorcerer
The Crowning Of The Fire King
7 8 7 7 9 7.5 8.5 6 8 7.5 7 7   7.5
6. BlackZone
Lo!
Vestigial
7.5 5 5 9 6 8 7.5 9 8 8 8 7 6.5 7.3
7. ladislove
Ne Obliviscaris
Urn
7 7 6 6 8.5 6 7 7 7 7 6 6   6.7
8. 9000Sanyi
Haze of Summer
Znoi/Зно ...
7.5 9.5 3 6 7 8 4 7 7.5 7 3.5 8   6.5
9. Weide
Inverted Serenity
As Spectres Wither
6.5 5 1 6.5 6 7 5 6 5 6 6 8   5.7
10. banya07
We Stood Like Kings
USA 1982
6 7 2 6 3 3 3 2 4 0.5 3 3 7.5 3.5
∑:
6.9 6.8 5.7 7.4 7.2 6.8 6.6 7.1 6.9 6.5 7 7.1 6.8 6.8
Weide 2017. november 12., vasárnap, 16:45
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 561
Válasz Nagaarum üzenetére:


Ja, ami azért fura, mert annak idején az Oaken beküldésemet elutasították, mondván a banda azt hirdeti magáról, hogy ők egy dühös HC brigád. Ennél meg egyenesen odateszik műfaji jelzőnek, hogy HC. Fő a következetesség... (bag)
Mindenesetre gratulálok, úgy látom, te valahogy ráéreztél a varázsszerre! :-D


Az Oaken visszautasítását én sem értem. A Lo! is eléggé a határmezsgyén mozgott, valamiért mégis elfogadták. Ha kijön az Oaken egy új anyaggal, akkor azzal újra bepróbálkozok. Hátha. =D
Nagaarum 2017. november 12., vasárnap, 13:43
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2231
Válasz Weide üzenetére:

A Lo! felkerült az MA-ra! ;-)

Ja, ami azért fura, mert annak idején az Oaken beküldésemet elutasították, mondván a banda azt hirdeti magáról, hogy ők egy dühös HC brigád. Ennél meg egyenesen odateszik műfaji jelzőnek, hogy HC. Fő a következetesség... (bag)
Mindenesetre gratulálok, úgy látom, te valahogy ráéreztél a varázsszerre! :-D
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
Weide 2017. november 12., vasárnap, 12:02
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 561
A Lo! felkerült az MA-ra! ;-)
9000Sanyi 2017. november 11., szombat, 06:18
9000Sanyi
Csatlakozott:
2005. március 17.
Hozzászólások: 1705
Válasz Balthazaar üzenetére:

Valami hiba lehet a mátrixban... Soha sem volt ennyi látogatom, mint most...


Dettó! Nem tetszik ez nekem... :-/
--
9000Sanyi
Balthazaar 2017. november 10., péntek, 19:01
Balthazaar
Csatlakozott:
2017. július 9.
Hozzászólások: 195
Valami hiba lehet a mátrixban... Soha sem volt ennyi látogatom, mint most...
--
Stay mötal! - Adopt a goat like Baphomet! :-p
Weide 2017. november 10., péntek, 17:34
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 561
Lehet csak valami megszállott rajongó. (hrhr)
nascence 2017. november 10., péntek, 17:24
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 744
Válasz McFrost1977 üzenetére:

off:
Alig bírtam bejelentkezni, az itthoni gépemről ment, csak a melós gépemről nem. Most nézem, hogy a profilom 15 percenként megtekintve egy vendég által, gondolom ez valami program lehet. Másnál nem?


engem is hasonló gyakorisággal lesett valakit, pedig általában nem vagyok ilyen népszerű (whistle)
Weide 2017. november 10., péntek, 14:25
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 561
Válasz McFrost1977 üzenetére:

off:
Alig bírtam bejelentkezni, az itthoni gépemről ment, csak a melós gépemről nem. Most nézem, hogy a profilom 15 percenként megtekintve egy vendég által, gondolom ez valami program lehet. Másnál nem?


Hmm, nálam szinte percenként. -.- Mindenesetre az oldal nem tűnik lassabbnak.
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.038 seconds to render