Mielőtt keresztre vetnének csak annyit szeretnék mondani, hogy az ilyen megközelítésű folk és metal stílusok összeházíasítását főcsapásként maguk elé tűző zenekarokat nem tudom másként egyszerűen jellemezni, mint a fémzene mulatósai. - Korszakalkotó megoldásokat nem hoznak fel a bárdok. Különös bája talán a kevésbé megszokott népi hangszerek feltűnése okozza, de ha mindezt lecsupaszítjuk, nem kapunk mást, mint egyszerű, ezerszer eljátszott zenei alapokat, amelyek már évtizedek óta keringenek a zenei világban. - Hallgatása közben eszembe jutott a Tengger Cavalry, bár gondolom ez nem annak a hatása, hogy az említett zenekar dobosa is játszik a zenekarban. Azért az se semmi, hogy egy ilyen független produkciót simán "összehegesztenek" Pekingben. Zárójelben. (Jó lesz vigyázni, mert most még ugyan háttérzene, de lehet később komolyabb hatások is feltűnek majd rajta. Ha ezek kiismerek a piacot, az angolnyelvű - közkívánatra - albumok is simán kaphatóak lesznek, s akkor már nem lesz több Koorpiklani, Ensiferum, Turisas, Alestorm stb. banda.) - A hegedű és a Morin khuur hangja néhol nagyon a magyar népdalokéhoz hasonló témákat játszik. Egyszóval nem tűnik ez annyira idegennek. (Hushuu Child)
Nem egyszerű ezt az instrumentális albumot pontozni egy death metal zenekartól. A koncepciót próbálom érteni, mert nekem sajnos ezekből a nótákból valahogy hiányzik a vokál. (Tudom, nekem semmi se jó. :D) - Aki pedig nyitott az instrumentális koncept albumokra annak bátran ajánlom figyelmébe. Aki pedig még a miértekre is kíváncsi az próbálkozzon a zenekar régebbi albumaival, igérem nem fog csalódni. - Ráadásul pont csak annyira progresszív, hogy ne unjunk el magunkat közben. :)
chipmonkey véleményével teljes mértékben egyetértek. :) Talán egyesekből Mikus Tamás "jellegzetes" orgánuma egyfajta nem kívánatos ingert szabadíthat fel, én ennek ellenére megbírkoztam vele, s tudom, hgy Ő már ezen nem is igazán fog változtatni. Egyfajta védjegy. :) - Valószínűleg sokakból az ellenszenv abból fakad, hogy mer magyarul énekelni, köh... előadni. :)
Kicsit irritáló volt a dobgép, de arányaiban véve nem jelentett problémát. Néhol kicsit túlgondoltnak tartom a dallamvezetést, de valószínűleg ez volt a cél: gondolkodni. Nem egyszeri hallgatást igényel, s aki nyított a fekete fém eféleképpen tolmácsolt mondanivalójára annak ez igazi csemege lehet. Néhol a váltásoknál égnek állt a hajam, de ezt máshol egy jól szituált szolóval feledtetni tudta a csikó csapat. Felemás érzéseim vannak, mert abban amiben erősnek tűnik a csapat, abban tényleg elég korrektül teljesít, de máshol egy kicsit túl művészínek tartom a zenei megfogalmazást. Mindenestre elérték, hogy jobban odafigyeljek rájuk. - Az elszálós részek nagyon addiktak. :)
Nos, Culto bácsi és Berglie apó jól egymásra találtak. Anno, a Vorunah lemezen csak kipipáltam, hogy egy újabb black project nagy nevekkel, s minden fenntartásom ellenére az idő mégis az alkotókat igazolta. Nos, ha a csikócsapat a Viige Urh-on nem is blackened thrash-t játszik (fúj már ez a megnevezés) de jó adag egyébb hatást is bepakoltak a nótákba. Talán a túlnyomórészt középtempósra vett nótaszerkezet ad némi monotonítába fúló hangulatot a daloknak, s ezen még Cultó apó Lemmy-s orgánuma sem tud váltztatni. :D - Egyik-másik számot akár a Motörhead is írhatta volna. :D - (A középtempóra visszakanyarodva: hosszú távon ez azért akkor is fárasztó. :D) - Takaros iparosmunka, semmi több.
Pont, mint a langyos lábvíz. Már csak azt nem értem, hogy eből hogyan kerekedett progresszív dallamos death és doom metal, ha szinte a végtelenségig alkalmazott filmzenés megoldások mellé hozzávágnak egy-két komolyabb progger témát alteros énekkel. :O
Huh, szerencsére nem vagyok metál náci, s a reggeli műzlire sem szórom bőszen a fémreszeléket, s sör helyett is csak teát iszom. :P Nem is értem igazán a fanyalgást. :) A zene tökéletesen svéd, s folytatja a korábbi albumokon már bejárt utat. Üde színfoltja a HP-nak, bár nem garantálom, hogy itt oly' sokan lennének nyítottak erre az avant-garde zenei csemegére. (Párhuzamokat nem merek írni, mert itt tuti kiverné a biztosítékot.) A lényeg: svéd, vidám, és mintha egy tökéletesre csiszolt rock-operát hallanánk. Aki nyított is egy kicsit, annak bátran ajánlom a zenekar korábbi albumait is. :) - Köszönet az ajánlónak. :)
Ilyen ramagyul triggerelt dobot rég hallottam már - talán a The Berzerker albumokon. Egyébként elsőre leszakadt a fejem, de aztán a kezdeti lelkesedés elég hamar alábbhagyott. Nem értem, hogy miért kell az amúgy teljesen élő death metalba deathcore-os hatásokat belekeverni, amikor azok a legkevésbé sem emelik a produkció színtjét. A szólók nem mentik meg a lemezt, mert az egészet egy Mich Lucker féle hangszínnel teljesen hazavágják. (Azon sem csodálkoznék, ha egyes hangmintákat sziplán csak felhasználtak volna... Köh.) - Szóval a kezdeti fellendülés után egy elég nagy ívben történő mélyrepülést okozott a csapat. Azonban van egy végtelenül nagy előnye a lemeznek: rövid.
Aljas módon eldöntöttem, hogy majd jól agyonsavazom a zenekar legújabb albumát, s majd mindenbe jól belekötök. Mostmár így utólag bevallom, hogy rendesen pofára lettem ejtve. Minden várakozásomat felülmúlta a Hatodik Kihalás... Finoman eteti magát. (Lehet, hogy mindez történt azért is, mert semmiféle várakozásnak nem kellett eleget tennie a zenekarnak.) A death, doom, stb. stílusokon jóval túlmutat a Nadir zenéje, s mindezek tetejébe teszi ezt egy remekbe szabott hangzással, ahol az arányok megfelelőlek, nincsennek alá, felé rendelt hangszerek, vokálok, stb. Köszönet az ajánlónak, hiszen ezen album nélkül tuti kevesebb lett volna mindaz amit a világból eddig csak megtapasztalhattam. Mindezek mellett elgondolkoztató, s többszöri meghallgatást igénylő album lett az új Nadir korong. (Ami pedig a riffekket illeti, a zenekar olyan harmóniákkal operál, ahol végre nem csak a sebességen múlik a zenei extremitás.)
Tök király volt végighallgatni a már 90'-es évek közepétől folyamatosan agyunkat bombázó MM és NIN dalokat. :) Nem vészes, csak épp' ezt már Manson és Reznor bácsi tökélyre fejlesztette. - Háttérzenének amúgy kiváló, s legalább annyira rádióbarát, hogy sem a szomszédok nem jönnek le, a gyerekek sem futnak be hirtelen a szobába, hogy mi ez a csörömpölés de még az asszony kajabálását is meguszhatjuk a konyhából, hogy "Kapcsold ki!". Aki a fenti zenekarokon nött fel, azoknak valószínűleg manna ez. Nem provokátor, s nem is akar annak látszani. Ahogy már említettem ez csak rádióbarát, na. :) - Ha nem is tartja fent az érdeklődést, de barái beszélgetések alatt még hasznos is lehet. Értsd. tudunk legalább figyelni egymásra. :) Meg amúgy is, ez a mezőny nagyon nehéz, már csak a nagy nevek miatt is. Nem irigylem az amúgy profi zenészeket emiatt, bár gondolom munkájuk van elegendő. :)
Csatlakozom a tobbiekhez.
Ebben a mufajban, KELL a vokal, igy nem tetszik.
A Polkadotal megeggyezo szinvonal, csak eppen a magyar, igy meg talan kicsit rosszabb.Mar 96 kornyeken is utaltam ezt az amator szinvonalat a magyar "metal" palettan.
Megnem mondtam volna hogy mexikoiak, nem volt rossz, de stilusaban atlagos semmi extra.Viszont a mostani korben eddig a legszorakoztatobb volt szamomra.
Az idei szemelyes TOP 10 listamon tuti rajta lesz, kiegyensulyozott, magabiztos, "szines" blekk.
Olyan szinten unalmas hogy az mar buntet.Azert az Agregatornal jobb.
Hat se a swinget se a mulatos zenet nem szeretem, ezek az orchestrak nem szoktak erdekelni, egy kivetel van, ami ugye csak erositi a szabalyt , ez pedig az Emir Kusturica & The No Smoking Orchestra.Na de a DSO tobbet nem jut el a hallojarataimba ha rajtam mulik.
Borzaszto kozepszeru, semmi elmeny faktor nem volt benne.
Kellemes meglepetes volt, ajanlom mindenkinek.
Szintelen, szagtalan, izetlen, es semmi koze a rock vagy a metal zenekhez.
Ez hajmeresztően szörnyű volt.
Sokat nem dobott volna rajta a vokál..
Szerintem rendben van ez, sosem játszott az Agregator lényegesen másmilyen zenét. Bizonyos tekintetben küzdenek a szokásos magyar metalzenei betegségekkel, ezt el kell ismerni sajnos, de attól ez még egy szerethető album.
A kiadó az ami mexikói... Kiszúrtam ezt a lemezt már én is nemrég, egész minőségi post-blackerkedés.
Nem egy világmegváltó anyag, ahogy egyik korábbi Sarke album sem.
Unalmas, eseménytelen, izgalommentes. "Nincs semmi mondandóm, de azért csinálok egy nagylemezt" típusú zene.
Egyéni és messziről felismerhető a banda zenéje. Ebben a körben már önmagában ez a tulajdonság aranyat érne.
Borító alapján valami izgalmasabbra számítottam.
Túl meglepőt nem húztak a srácok az elmúlt 10 év fényében, csak mennek előre a kijelölt úton, maximális hitelességgel!
Viccnek jó, 2 percig.
A német-ír házaspár fiúgyermeke nőül veszi a finn-mongolék leánygyermekét, majd az ifjú pár leszerződik a Nulcear Blasthoz, esetleg a Napalm Recordshoz. Tulajdonképpen szórakoztató, de az én fülemnek sokkal inkább tűnik európainak, mint mongolnak.
Instrumentális szoftdetmetál, ami nálam kb. 10 perc után unalomba fullad - valószínűleg énekkel sokkal jobban tetszett volna, mert így olyan félkésznek tűnik számomra, mintha csak lementek volna a terembe, hogy összedzsemmeljék az ötleteiket, hogy aztán majd dalokat írjanak belőle. Amúgy ügyesek, profik, meg minden, lehet zenészek számára érdekes hallgatni való, bár annyira nem tűnik extrém kreatívnak. Logójukismilyen... bár ebben az körben szinte az összes bandának gagyi logója van :)
Némileg elfogult vagyok a zenekar iránt, kezdetek óta követem pályafutásukat, és nagyon sok kellemes koncertélmény kötődik hozzájuk. Nálam nagyon működik az a keserédes, szomorkás, lemondó, de valahol mégis optimista elegy, amit a szerintem kifejezetten jó szövegekkel és jobb híján dallamos death metalnak nevezhető zenével létrehoznak. Ugyanígy az is szimpatikus, hogy pártíz ember számára is ugyanolyan őszinte lelkesedéssel játszanak, mint többszáznak. Az aktuális sorlemez a zenekart ismerők számára nem tartalmaz meglepetést, hasonló témákkal operálnak mint eddig. A hangzás szerintem most először van teljesen rendben náluk, kerek, egységes, ellenben a szövegek terén érzek némi visszalépést, hülye jelzővel élve némi "elossziánosodást", de összességében szerintem még mindig bőven rendben van - az a bizonyos szekunder szégyen sokkal inkább ordítana ki sok "remek" külföldi produkcióból - ha értenénk és figyelnénk a szövegeket... Szóval szerintem ez egy jó lemez.
Megint egy olyan zenekar, ami esetében a legtöbb "izgalmat" a nevük balfasz írásmódja hordozza, azon kívül viszont egy minden tekintetben átlagos, sablonos, csúcspontmentes post bm rutinmunkáról beszélhetünk. Legalább a hangzás korrekt. A viszonylag magas pont csak azért jár, mert alapvetően a stílust kedvelem.
Meglepve láttam, hogy ez már az ötödik Sarke album, és jöttem rá, hogy ezt Nocturno Culto miatt ismernem kéne, és mégsem. A lemezről bennem kialakult kép elég felemás, voltak részek, amire elismerősen bólogattam (jellemzően a tempósabb és/vagy dallamosabb/húzósabb részek), míg más témáknak eléggé töltelékszagúnak éreztem. Nem rossz ez a blackthrashrock, amit csinálnak, de úgy tűnik a lassú/középtempó továbbra sem az én világom.
Pár nekifutás után úgy érzetem, hogy a kiadó promószövege a lemezről és a bandáról érdekesebb, mint maga a kiadvány, azonban mikor kellően odafigyelve még egyszer meghallgattam, akkor feltárultak az előnyei. Minőségi, kidolgozott zene, a progresszív jelzőt annyiban érzem indokoltnak, hogy változatos, nem túl triviális témákat hoznak, többféle hangszerrel és hangszínnel építik a hangulatot. Olyanoknak tudnám ajánlani, akiknek bejön a régi + új Anathema keveréke, némi középidős Opethel vegyítve, ráadásul még a létezés és körforgás témáját boncolgató szövegekre is vevők. Összességében egész jó lemez, ami lassan mutatja meg magát, más kérdés, hogy a mai irdatlan albumdömpingben kinek van ehhez türelme - nekem mondjuk nem annyira.
Ez az, amire legszívesebben nem adnék semmilyen pontot, mert az efféle cirkuszi zenebohóckodás és a zenei igényem diszjunkt halmazok, ettől függetlenül objektíven nézve nem szar és nem is nagyon irritáló, amit csinálnak, mindössze elpazarolt időnek érzem minden ráfordított másodpercet. Ha nagy ritkán mégis valami hasonló "mókára" vágyok, akkor inkább előtúrok valami SKA-P-t, vagy régi hulladék magyar punkot vagy Excrementory Grinfuckerst. Másfelől meg így 2017-ben ne kelljen már hasra esni attól, hogy valakik stílussztenderdeket vegyítenek...
A borítóra pillantva nem volt nehéz rájönni, hogy a zenekart Lovecraft világa inspirálja, azonban ez - ellentétben mondjuk a The Great Old Ones-al - a zenét hallgatva nekem sajnos egyáltalán nem jött át, nem éreztem benne semmi sötét és/vagy misztikus töltetet, hangulatot. Modernebb hangvételű death metalt művelnek a srácok, némi melodeath(?) beütéssel, magasabb/mélyebb hörgéssel, korrekt szólókkal. A dobhangzás, khm, "nem a legsikerültebb". Szerencsére nincs túltolva/túljátszva, összességében korrekt, szórakoztató bemutatkozó lemez (bár rövidsége miatt majdnem inkább EP), azonban nem látom benne azt, hogy a másodvonalból ki tudnának majd törni...
A Nadir azon formációk közé tartozik, akik régóta a "köztudatomban" vannak (konkrétan ők Dark Clouds koruk óta), azonban zenéjükkel mélyebb ismeretséget mégsem sikerült kötni, mely oka valószínűleg az, hogy az általuk játszott lassabb/középtempós death/doom nem pont a kedvenc műfajom, bár nincs vele semmi bajom. Az új lemez is ezt az utat követi, itt-ott némi gyorsulással, erős témákkal, fasza hangzással és persze továbbra sem az élet napos oldalát bemutatva. Jó album, ami szerintem a nemzetközi színtéren is megállja a helyét.
Tizenkettőegytucat rágógumi MTV metálrock - ha valaki valamiért jártasabb ebben a stílusban, az biztos tudná sorolni, hogy melyik téma épp honnan ismerős. Nekem a Zeromancer, Deathstars és főleg a System of a Down neve ugrott be (mivel ezeket ismerem), de hozzájuk képest jóval gyengébbek, arctalanabbak Polkadot szerzemények. Koratizenéves arcok számára lehetne kapudrog normálisabb zenék felé, de addikciót és elvonási tüneteket biztos nem okozna.
Mulatós, táncolós folk metal, csak éppen itt keleti szelek fújnak. Hallgassa, aki szereti. Engem nagyon messzire el lehet kergetni az ilyesmivel.
Zeneileg tényleg jó fajta death metal hallható itt, de sajna, én is úgy érzem, hogy még hátra lenne a vokál felvétele... Hiányérzete van az embernek közben.
Ez nem az a szint, amelyet pozitívan tudnék értékelni. Az olcsóbb minőségű hazai termékek jutnak eszembe erről, nagyon sajnálom.
Három-négy hallgatás után tényleg fejlődést mutat a korong. Sőt, utoljára már pár dal túllépett a "korrekt" jelzőn is, és jó volt hallgatni (pl. The Hiding, The Decision). Persze, maradtak sablonos részek az anyagon bőven, de nem bántam meg a rászánt időt.
Brutálisan jó a hangzása a lemeznek! Nocturno Culto hangja kellemesen karcos és karakteres, a zene pedig őszinte (még ha történt némi újrahasznosítás is innen-onnan), és roppant hatásos! Görcsölés nélküli, lendületes és hangulatos anyag.
Nem érzem rossz anyagnak, csak éppen nem emelkedik ki különösebben. Vannak kimondottan kellemes momentumai, Riverside ízű témák nagy számban felbukkannak, de annál sokkal sötétebbek is. Egyedi ötletek terén egy szinttel mégis kevesebbnek érzem az ukránokat a lengyelekhez képest, de hangulatos korong ez.
Nascence jól megfogalmazta a dolgot, valóban fájdalmat okozott a meghallgatása. Ensomhethez hasonlóan én se szívesen pontoznám, mert semmi közöm az ilyen zenéhez. Bár akadnak néha olyan musicalek, amelyek tetszenek (filmben vagy színházban), azonban erre a bombasztikus partyzenére nem vagyok vevő.
A dob hangzása szinte élvezhetetlen. A középszerűnél is gyengébb, sőt, inkább idegesítő death metal anyag.
Lásd lemezismertető.
Ahogy a Dog Fashion Disco sem okozott kellemetlen perceknél többet, ezt a katyvaszt sem képes az agyam befogadni. Nem vagyok célközönség, ennyi.
Ezen a lemezen megvan az a hazai folklór, amiről mindig említést teszek és hiányolok egy-egy "egzotikus" metal országból érkező bandánál, és ezt díjazom! Üdítő és frissítő hallgatni a mongol népzenét ezeken a napokon, mikor már 4 órakor sötét van. Ha elkapja az embert az első dal hangulata, simán végig lehet bólogatni az egész albumot! Kár, hogy a gitárjáték elég sablonosra sikeredett, legközelebb ott kell erősíteni.
Idén 25 éves banda váratlan és meglepő dolgot cselekedett: instrumentális lemezt jelentetett meg. A legutóbbi igen jól sikerült Farseeing the Paranormal Abysm c. album zenei világát viszik tovább, nyolc év várakozás után, több mint egy órán keresztül. Nem titok az, hogy én szeretem ezt a Mexikóból indult formációt, a rájuk jellemző "pattogó" thrashbe hajló death metaljuk miatt. Most is ezt kapjuk: gyors és lendületes nóták érkeznek egymás után, amire az ember feje egyből bólogatni kezd, ám a jó időben érkező váltások meggátolnak abban, hogy kirázzuk az agyunkat a helyéről. Amiért különösen lelkes vagyok az az, hogy bár nincs ének, de mégis van, a tagok ennek hiányát gitárokkal és szinti futamokkal kívánták megoldani, szerintem sikeresen. Hangzás terén is fejlődtek, sokkal erősebben és dinamikusabban szólalnak meg, még sem érződik semmiféle modern kütyü használata. A phase 1 a címben folytatásra enged következtetni, amit én kíváncsian várok, énekkel vagy anélkül, tök mindegy!
"Átment rajtam", kárt nem tett bennem, nem is nyűgözött le. Stílus adta határokon belüli biztonsági játék zajlott, a vendég énekeseknek köszönhetően került némi izgalom a történetbe. Magyar szöveggel kicsit érdekesen hat ez a fajta hörgés. Pontomat a Nadirhoz mérten adom: a minőség-erő-hangzás triót(persze most ide sok mindent fel lehetne sorolni) hogyan oldották meg annak fényében, hogy mindkét csoport "önfenntartó".
Első lemezes Opeth és Katatonia ugrott be sokszor, helyenként sokkal agresszívebb tálalásban, mint amit a skandinávok valaha is toltak. Még annyira az érzelmekkel nem tudnak bánni, de ez egy erős kezdet, és elérhetőnek látom nekik azt a szintet, hogy meghatározó bandává váljanak. Csak ne menjenek át rockerbe....
Hagyományos norvég alapokon nyugvó black metal, a mai korhoz maximálisan hozzá igazítva. Közepes tempóban zakatoló, színes (női ének, szinti, akusztikus gitár,stb.), változatos fél órát kapunk a Sarke-től. Most először gondolkodom olyanon, hogy túl rövid lett egy album? Ebből a minőségből + 2 simán felfért volna! Komoly meglepetés így év végére ez az album, pontszám még nőhet, mert van benne tartalék is.
Elszállós, melankolikus, jó sok Opeth és Katatonia hatást magába szívott banda ez is. Sajna Ők már nem az említettek korai szakaszából "idéznek", hanem egy későbbi fázisból, ami számomra az ellágyulás útjának kezdeti lépései. A kemény él még meg van, de a felszín alatt ott burjánzik az atmoszferikus rock, ez a következő lemezen még több elszállást hoz és csak is tiszta éneket.
Kíváncsi voltam rá, ha már így elővezettétek, hát ez igazi házibuli zene! Vagy egy kiherélt Trollfest, esetleg elkvrwult Finntroll :D A Szigeten tuti aratnának, több ezer ember csapatná rá a port tutira, sőt, talán egy színházban mjúzikel formájában, fehérre meszeltképű mádámok is tapsikolnának rá elégedetten.
A tipikus tisztességes iparos munka iskola példája. Idén ez a techdeath kategóriában középszer, sokkal nagyobbat kell villantani, hogy meglegyen a továbbjutás a "főtáblára"! A lábdob droidhangzása összeráncolta a szemöldököm, a core-os vokáltól továbbra is áll a szőr a hátamon, borzasztó! Hiába, nincs mindenki Kevin Sharp-i torokkal megáldva, nincs mindenkinek szögesdrótból a hangszála. A szólók viszont dicséretet érdemelnek.
Ott veszi fel az új album a fonalat, ahol a Ventum Iam ad Finem Est-nél letették. A Nadir gépezete gőzerővel dohog előre, nincs megalkuvás, nincs sallang, nincs kegyelem, csak modern death metal, ami letépi az arcod! Kevesebb tér jutott a doom-os fortyogásnak, több az egyszerűbb s könnyebben megjegyezhetőbb témáknak, mégsem lett lágyabb vagy lazábban befogadhatóbb a főzet, finom szintivel fűszerezve. A hangzás tiszta, minden a helyén és nagyot dörren. Kiváló hazai! A lemez "csomagolása" hasonlóan magas színvonalú, mint a tartalma!
Tipikus amerikai MTV zenekar, széles sávban nyomatva az amcsi fiataloknak. Ha tv-ben látod egy számukat, megnézed és tovább mész, emlékfaktora 0, élménye 1, színvonala 1. Na de itt 1-nél több dal van.....System of a Down, Limp Bizkit, Marilyn Manson, egykutya. Nu metal, metalcore, djentcore, távozz tőlem!
Kissé pityókás keletiek zenélgetnek. Tőlem ez nagyon távol áll. Biztos stílusában jó, de én magát a stílust nem szeretem. A pontom az egyéni ízlésemet takarja. Számomra ez borzasztóan rossz. Lagzi Lajcsi gitárral.
Az előző lemez tetszett. Ez kissé félkésznek tűnik ének hiányában. Bár a hangzás kedvemre való és a témák se rosszak. De így ének nélkül nem hiszem, hogy fogom hallgatni. A Carcariass jutott eszembe, ott is sok volt az instru, de legalább néha "megszólaltak". Egyébként az is hasonlóan jó zene.
Annak idején a Semmi ágán nagy kedvencem volt. Én örülök, hogy úgymond nem változtak. Csak annyiban, hogy a hangzás és a szólók jobbak. Biztos primitív vagyok, de én kedvelem ezeket a magyar szövegeket. Ráadásul semmi hibát nem vélek felfedezni a szövegekben. Mi a faxért kéne angolkodni? Mé kik azok? Primitív tuskó népség. Jön egy új világrend akkor meg a kínai lesz a hivatalos nyelv. Akkor meg majd mindenki maradi lesz aki nem kínaiul énekel az országban.
Túl sokat nem lehet mondani róla.Teljesen átlagos stílusán belül. Minek mély hang black lemezen sose értettem.
Lemezről lemezre egyre jobbak. Hiába voltak rövidek a lemezeik kissé unalomba fulladtak eddig. De ez szinte maximális teljesítmény.
Már az előző lemez is nagyon tetszett mert semmi újat nem nyújtottak mégis volt egy semmihez nem hasonlítható melankóliája a lemeznek amit nagyon szerettem. Itt ugyanaz tapasztalható bár nem annyira metalos formában. De még így is nagyon tetszik. Kár, hogy ritkán adnak ki lemezt mert szívesen hallgatnék tőlük évente valamit.
Már az elején jót nevettem a deszkalapok verésén. Kb. Banderast tudtam elképzelni ahogy izzadtan vonaglik valami buzibárban. Sokszor szeretem a metal idegen dolgokat, de ez ez ez valami szörnyű volt számomra.
Mindig reménykedek mikor meglátok egy kék lemezborítót, hogy valami jó kis Dissection tribute zenekar lesz. Vazze, hogy várok egy jó kis Thulcandra új lemezt. Hát ez nem lett az. Az egész egy ramatyimatyi a hangzás főleg. Egyedül a néha felbukkanó szólók tetszettek.
Hasonló az előző lemezhez, az valamiért mégis jobban tetszett. Már csak ilyen a zene, nem tudom megmondani miért. De ez még így is kiemelkedő.
Hangzásilag jó. Én nem ismerem akikre állítólag hasonlítanak. Bár semmi jót nem véltem felfedezni. Monnyuk olyan rossznak se találtam. Néha meghallgatom a Mordred The Next room lemezét mintha kissé arra hasonlítana de az azért jobb.
Nagyszerű mongol folk metal. Olyan, mint a Tengger Cavalry csak jobb.
Ez az első instrumentális death metal album amit eddig hallottam. Picit fura. Nem rossz, de mégis van hiányérzetem. Kíváncsiságból belehallgattam a régebbi zenéjükbe, ahol még volt ének, de számomra nem azon múlt. Szóval nem feltétlen a vokál hiányzik, hanem olyan számok, amelyek hosszabb távon is lekötik a figyelmemet.
A zenéje elég középszerű, bár a szólók nem rosszak és a hangzás rendben van. Mondjuk sok más pozitívum nem jut eszembe. A dob számomra néhány helyen fura, az ének nem tetszik. A szövegeket meg időnként jobb lenne, ha nem érteném. Nem a magyar nyelv zavar, sőt jobban szeretem azt hallgatni, mint az angolt, hanem a béna szövegek nem tetszenek, amiket sajnos magyarul sokkal hamarabb ki lehet hallani.
Teljesen korrekt post black metal. Kiemelkedőnek nem mondanám, de első kiadványnak elég jó.
Számomra ez nagyon vontatott. A thrash részektől azt vártam, hogy majd felpörgetik a zenét, de ez csak néha jött össze. Nem tetszenek a szinti témák és a női ének sem. Valahogy nem tudott lekötni.
Zeneileg nincs vele gond, háttérzajnak elmegy. Van néhány jobb pillanat, de hosszú távon nem tud lekötni és ez az album nagyon hosszú nekem ebből a fajta zenéből.
Idegesítő, borzalmas és ráadásul még fizikai fájdalmat is okoz. Nagyon rossz volt végigszenvedni. Még viccnek is rossz, ha pedig komolyan gondolják, annál nagyobb a baj. Úgy hallom, hogy nem tehetségtelen zenészek készítik, de ez súlyosbító tényező.
Nem igazán az én világom ez a fajta death metal, de végül is elmegy. A szólókkal nincs különösebb gondom, ennyi belefér számomra. A kiadvány hossza pont megfelelő. Összességében elég átlagos.
Korábban már hallottam a Nadirról, de mindig lusta voltam, hogy meghallgassam. Most végre eljutottam ide és úgy érzem, hogy érdemes volt meghallgatni. Nagyon ütős zene, meglepett picit, hogy van itthon ilyen. A pontszám még változhat, most ennyinek érzem, de még biztos meghallgatom párszor.
Az elején nem tűnt vészesnek, de hallgatás közben kijöttek a gyengék. Borzasztóan gagyi futószalagon gyártott tucatzene. Semmi pozitívat se hallottam az albumomon, de legalább idegesítő.
Hangulatos kis folk prüntyögés, bár nem sikerült mélyebben megérintenie. Valahogy az évek során eltávolodtam ettől a stílustól, maximum a régi nagy kedvenceket veszem elő, újakat nem igazán keresek, amikbe pedig belefutok, nem tudnak olyan hatással lenni rám, mint az öreg favoritok. De annak nagyon örülök, hogy legalább itt, a HP-n fel-felbukkan jó pár folk móka, érdekes színfoltként mindenképpen értékelendő. :)
Nagyrészt egyetértek ensomhet véleményével, ha már az instrumentális megközelítését választották ennek a műfajnak a mexikói jóemberek, elvárná az ember, hogy megfűszerezzék a számokat valami kiugró, figyelemfelkeltő elemmel, mert ilyen töménységben és mennyiségben ez a fajta zenélés hamar unalomba fullad. Nem feltétlenül/csak az ének hiányzik (bár biztosan sokat dobna a lemezen), hanem valami olyan plusz, ami miatt szívesen venné elő az ember újra és újra. A már a lenti kommentemben előcitált Dark Matter Secret anyagot hoznám fel példának, ahol annyi manír, érdekesség, meglepetés van az albumon, hogy az ember nem tud unatkozni. A The Chasm esetében sajnos ez nem áll fent, maximum háttérzeneként működik számomra.
Szerintem első lemezes bandaként is kenterbe ver jó pár hasonló műfajban operáló zenekart az elmúlt körökből. Hangulatilag és dallamvezetésileg nálam mindenképpen, érdemes lesz odafigyelni rájuk a jövőben. Tessék többször áthallgatni, szépen lassan bontja ki magát a hallgató előtt. A logójukba pedig nem lehet belekötni. :D
Bazzki, amennyire tartottam ettől a körtől, annyira jó meglepetések érnek! A riffek baromi jók, a női ének is remek kis pluszt ad az albumhoz, és teljesen vállalható időkeretbe tudtak megfelelő mennyiségű érdekességet pakolni (remek szólók, remekül aláágyazó felbukkanó szintifüggöny), hogy ne lehessen ráunni. Mondjuk egy fokkal gonoszabb, mélyebb vokált el tudtam volna viselni Ted-től, ilyen téren kissé egysíkúnak éreztem a lemezt.
:D :D Hát ez kurva jó! Mondjuk nem igazán tudom bekategorizálni ezt a neo-swinges bulizenét, de egyszerűen jó kedvem lett tőle, mikor hallgattam. Komplexitása és hangulata bőven feledtette velem elvont "zagyvaságát". Kösz a beajánlását, hatalmas fun ez a muzsika! :D
Eléggé felemás lett az album, mert bár a stílusok ilyen szintű mixelése részemről rendben van, sőt, arányait tekintve kifejezetten ésszerűek voltak fertőzött barátaink, de a témákat nézve nem igazán véltem felfedezni semmi kiugrót. Én látok bennük potenciált, vannak itt érdekes elképzelések, alaptematika, korrekt stílusismeret, már csak az egyedi hangulat és valami igazán figyelemre méltó extra hiányzik. Ezzel nem fogják Cthulhut felébreszteni hosszú álmából.
A feleségem nem engedte, hogy többet adjak rá 4 pontnál...Mind a zene, mind a hangzás már 15 éve is lejárt lemez lett volna. Ennek tükörében az alábbi sorok meglepően hatnak: "modern and melodic metal sound is guaranteed by the innovative work of Leander Köteles". Ez pont annyira hatott modernnek, mint a Leander arcára már 10 éve kirakódott önelégültség. A magyar szöveg és a vokál meggyőzött, hogy a feleségemnek adjak igazat. Könyörgök, hogy az alábbi sorokat senki nem fordítsa le angolra, mert akkor olyan szekunder szégyen fog manifesztálódni bennem, amitől kezdve csak instrumentális zenét leszek képes hallgatni: "Miránk is Pont annyi vár 'mit a vak tyúk Megtalál". Szóval köszönöm a zenekarnak, hogy csak magyarul énekelnek...
Metálos szemmel nézve nyilván sokaknak fájdalmat fog okozni, azonban mint világ-zenei alkotás, nagyon is erőteljes és egyedi, friss színfolt a palettán. Főként balkán zenei világot elegyítenek swinges elemekkel, néhol még egy kis metálos gitárdörrenés is belefér a hangulat fokozásba. Magyarok közül a Beshodrom világára hasonlítanak, csak ezen vígan túl is nőnek. Sokszor már-már giccsbe hajlik a műfajok keverése, de engem ennek ellenére nagyon jól szórakoztatott. Jó látni és hallani, hogy egyes zenészeket nem befolyásol saját és mások fantáziájának korlátoltsága, persze sok esetben ez nem feltétlen sül el jól, de itt most sikerült kiegyensúlyozottan összegubancolni az eklektikába hajló zenei ötleteket.
Egyenes út vezet az elöző albumtól a The Sixth Extinction-ig. A kettőt együtt tekintve, mintha egy albumot hallgatnék, annyira hasonlítanak egymásra. Talán letisztultabb itt az összkép, több a középtempós, deathmetálos téma, mint az előzőben. Mindig szerettem, hogy a Nadir nem tol a képünkbe 1 órás játékidőt mert nagyon tömény a lemezek tartalma. Ismét az idei év egyik legjobbját hozták. A The Debris Archipelago és a Mountains Mourn nagy kedvenceim lettek már pár hallgatás után is. Remélem, hogy héten a kezembe is vehetem a CD-t.
Semmi mást nem fogok ebben a körben pontozni, csak ezt. Az év hazai metál anyaga. Ha jól emlékszem nem volt más ilyen hatással rám ebben az esztendőben itthonról.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 353. 354. 355. 356. 357. 358. 359. 360. ... 372. Full screen Vertikális nézet
2017. december 23.
Balthazaar Belial chipmonkey ensomhet farrrkas McFrost1977 Sekhet_Hetep Solmyr Weide nascence BlackZone ∑:
1. farrrkas
Nadir
The Sixth Extinction
10 8 7 8 10 10 8.5 9   10 10 8.8
2. Belial
Sarke
Viige Urh
7.5 10 5 7 8.5 9 9 4 8     7.5
3. Weide
N█O
Adrestia
7 6 8 6.5 7 8 6 8 9     7.1
4. McFrost1977
The Chasm
A Conscious Creation from the ...
8 4 5 5.5 7 10 8 7 4     6.8
5. chipmonkey
Agregator
Semmiből, a Semmin át
8 1 8 8 4 6 9 5   4   6.1
6. Sekhet_Hetep
Odradek Room
A Man of Silt
6 2 3 7 7 7 10 7       6.1
7. thomas_lord
Infected Dead
Archaic Malevolence
6 3 5 6.5 4 6 4 6 7     5.1
8. Solmyr
Nine Treasures
Wisdom Eyes
7 2 2 7 2 7 2 10 6     4.9
9. Balthazaar
Diablo Swing Orchest...
Pacifisticuffs
9.5 2 9 2.5 2 4 0.5 1 9 9   3.8
10. nascence
Polkadot Cadaver
Get Possessed
6 1 3 3.5 2 2 4 2   9   2.9
∑:
7.5 3.9 5.5 6.2 5.4 6.9 6.1 5.9 7.2 8 10 5.9
Weide 2017. december 23., szombat, 17:00
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 908
Nem fogom befejezni ezt a kört. :'S
Balthazaar 2017. december 23., szombat, 02:19
Balthazaar
Csatlakozott:
2017. július 9.
Hozzászólások: 305
(hrhr)
--
In Grind We Trust!
boymester 2017. december 18., hétfő, 19:45
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3490
Nem nehezítettétek meg túlzottan a Nadir dolgát az ajánlásokkal. |-D
--
Youtube csatorna
Weide 2017. december 18., hétfő, 09:45
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 908
Válasz Nagaarum üzenetére:


Ensomhet bontott vele... x|


Azt hittem ez is valami emelkedett Agregator dalszövegből van. (knifed)
Nagaarum 2017. december 18., hétfő, 09:28
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2350
Válasz Weide üzenetére:



Ezt hol olvastad? :-D

Ensomhet bontott vele... x|
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
Weide 2017. december 18., hétfő, 09:07
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 908
Válasz Nagaarum üzenetére:

"Köztudatomban" (w00t)
Jóvan, ez a hónap szövege-he-he-he-he.


Ezt hol olvastad? :-D
Nagaarum 2017. december 16., szombat, 20:27
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2350
"Köztudatomban" (w00t)
Jóvan, ez a hónap szövege-he-he-he-he.
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
ensomhet 2017. december 16., szombat, 11:22
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2247
Az énekkel ellátott dalok teljesen rendben vannak, ilyen 8-9 pontra jók lennének nálam.
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.123 seconds to render