Akinek 2017-ben még olyan vámpírokra van szüksége, akik saját tökük szorongatásával és bőr cuccokkal akarják bizonyítani felsőbbrendűségüket, annak lelke rajta. A szólók és néhány gyorsabb tempó (a nagy része langyi lötyögés) mondjuk így is az előző lemez fölé emelte nálam. A lemez második felében van némi gonoszság és feeling, de a hatásvadászattól nem tud elrugaszkodni. Nesze nektek külföldi kritika, üdv a forgácsnál:) Erről kedvenc Dark Souls poénom jutott eszembe, amit szemfülesek a kommentek közt megtalálnak...
Na számomra ez a meglepetés:) A Spite debütálása egy gonosz, löttyedt, ráncos, alattomos kis kuki, ami besunnyogott a hallójárataimba az elmúlt napokban. Ez a félig-meddig nyers hang, az időnként ütemtelen acsarkodás teljesen elhitette velem, hogy ez nem egy lemezre készült tucattermék, hanem pár csöves szektatag, akik pusztán saját örömükre zenélnek egy elhagyatott erdő közepén, várva, hátha sikerül előcsalogatniuk valamit... Ez van.
Debütálásukat is nagyon szerettem, aztán valahogy elfelejtődött (2013), de szerencsére most eszembe juttattátok. Egyébként Balthazaar mindent leírt, hogy mitől k.jó ez a cucc! Koncepció: dögölj meg! Megvalósulási szint: 100%
Őszintén nem tettem le tőle a hajam, bár viri visszatérése és death metal iránti elfogultsága pozitív gondolatokkal ültetett neki a lemeznek. Ami 33 percben ennyire tömény és morajló, az számomra fárasztóbb, mint egy dupla lemezes funeral doom. A levegőmentes, hangulathoz hozzá nem adó sűrűségen kívül egyébként nem lehet panasz, keményen adagolják a fémzenét.
10 a rajongóknak, 5 azoknak, akik nem bot fülekkel születtek, nekem meg marad a középút, mert tetszett, érdekes volt, de többet nem hallgatom valószínűleg.
Lehetőségem volt a Hooded Menace mellett ezt is korábban megfülelni, de míg előbbiről össze tudtam szedni egy írást, addig a Druid Lord nem nagyon mozgatta meg a fantáziám. Pedig papírforma szerint nagyon szeretem az ilyen retró kripta doom kiadványokat. Lehet az volt a gond, hogy egymás után próbáltam legyűrni két hasonló falatot és erre már kevésbé voltam kapható? Nem tudom, de ezen nagyon sokszor unatkoztam a viszonylag erősebb kezdés után is.
Elsőre nem tetszet. Másodszorra sem. Aztán, ahogy háttérzeneként többször is lement, felfedeztem benne kedvemre való dolgokat is. A gitárszólók is megérnek egy misét...
Némi elektronikával megspékelt post rock, igényes dalokkal, végtelen utazáshoz vagy csak szimplán háttérzenének. Szeretem a csapat életművét, hozták az elvárt szintet. Csalódás kizárt!
Fáradt elmével nem szabad hallgatni. Egyéb esetben is kitartást, türelmet követel és nem árt egy kevés perverz vonzódás sem az extrém műfajok iránt.
Valami ilyesmit kerestem már hónapok óta. Pusztító, zsigeri death metal, remek hangzás. A hangulat pedig mindent visz!
Elismerve a kisasszony kitartását, gyorsan leszögezném, hogy ez most felemásra sikerült. Amellett, hogy a hangzás sem az igazi, még a dalok is csak éppen ütik meg a kívánatos szintet. Jobbra számítottam.
Magyar RBM. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Szeretném szeretni, de nem tudom, hogy gyökereit hol keressem? Az egyes hatások egy régi Satyriconban, vagy Mardukban épp' úgy jelen vannak, mint akár a csúcsrajáratott Mgla. - Azok ellenére, hogy egyszemélyes produkcióról van szó még a hangzás is elmegy szódával - pedig nagyon nem vagyok blekker. Én igazság szerint erről a raw irányról leállnék, s elkezdenék zenekarban gondolkozni. :) - Még mondhatnék dolgokat, de akkor "G" lehet elbízná magát. :P - Bárki mondhat rá bármit, nekem tetszik, s jobban, mint a kör "monstruma" a Primitive Man. :) - Aki szeretne esélyt adni, s támogatni a hazai RBM-et, az jó helyen kapiskál. :) - Tudom az én vesszőparipám, de én jobban eröltetném a történelmi, hazai mitológiai fonalat, mert nagyon jó dolgok kerülhetnek a felszínre.
Nő, modern, elektronikus hatások, metál. - Valamit kihagytam?
Visszagondolva, az első nóta hallgatása közben már épp' elértem a türéshatárom csúcsát, amikor azon voltam, hogy én ezt végig sem hallgatom. Hiányoltam a harmoniát, a koncepciót ami talán némi támpontott adott volna, hogy ne eszeveszetten kalimpáljak a körülöttem egyre sülyedő mocsárban. Nem akartam, hogy sírboltom legyen ez a közeg. Idegennek, s hidegnek hatott. - Sikerült a felszínen maradnom, s nagy nehezen kievickélnem a menedéket nyújtó partra. - Még mindig dideregtem a visszataszító, rettentő sötét és mély közegtől. - Csak óvatosan az egész albummal, mert a "Commerce", "Disfigured" és "Inevitable" trió maradandó károsodást okozhat kevésbé járatos zenehallgatók lelkivilágában. Ráadásul a zenekar stílusát leíró műfajok már önmagukban némi zenei előképzettséget feltételeznek: sludge, doom, noise. - Én szóltam. Ha hagyod, hogy édesanyaként átöleljen ez a zene könnyen a mocsárban rohad a lelked...
Az év meglepetése számomra, így kell halálmetált játszani. :) - Ráadásul mindehhez megfelelő játékidő és hangzás párosul. Valami készül ott a messzi délen. :)
Hát ha a középszerrel ölni lehetne, akkor az ez lenne. Egyszer már korábban nekifutottam, mert valahogy feldobta a YT, de akkor is lekapcsoltam 10 perc után
Nem ugorja meg a Tribulation aktuális lemezét. Végtelenített unalombomba ez számomra, csak valahogy próbál gonoszkodóbb lenni. Hiszen itt azért mégis csak a Patás Pajtás van a középpontban. Az ének határozottan botrányos, akár a szövegek, akár a kifejezésmód vagy technika. Ahogy haladtam előre az anyaggal úgy lett egyre fájdalmasabb minden elcsépelt pillanata.
Azt csípem az amcsikban, hogy ilyen végletesek. Van ez az ultra pozitív, hófehérre vaxolt 100$-os mosolygós mindent eladok neked attitűd, meg van, ami itt ömlik például az ember agyára a hallójáratain keresztül. Ez az a fajta letargia, kilátástalanság és nihil, amit rajtuk kívül kevesen tudnak. Ez pedig konzekvensen jön a srácokból, hiszen az előző Scorn is ugyan ezekre a megoldásokra és hangulati elemekre épült. Őszinte alkotásnak hat, de minden kétséget kizáróan megterhelő egy muzsika. Mezőnyéből kimagasló, de annál erősebben egy szűk réteg számára be- és elfogadható egy lemez. Kár, hogy az élő fellépésről lemaradtam!
Azért szeretem a BM-t, mert igen tág határok között értelmezhető és sok mindent képes befogadni magába, míg egy DM már korlátoltabb és nehezebb fuzionálni. Amikor ez a cucc kijött, akkor egészen sokat hallgattam, agyaltam is ajánlásán, de végül elmaradt. Örülök, hogy más megtette, mert érdekes, izgalmas lemez született megkapó dallamokkal és hangulattal. Azért pedig részemről jár a főhajtás, hogy női ivarral igyekszik ebben a közegben mozogni egyszemélyes project formájában. Eléggé nehézkes útja lehet és sokkal többet kell letennie az asztalra, mint egy tucat BM acsarkodásnak. Részemről sokkal inkább ez, mint a lassan minden bokorban termő klasszikusabb megközelítés, vagy ahogy én szoktam rájuk hivatkozni: hagyományőrzés.
Nem hallottam még erről, azt hittem valami norvég cucc lesz (ott is van ilyen nevű zenekar), de "csak" zeneileg az. Igazi múltidéző, dallamos raw black metal, amihez nem tudok nem elfogultan viszonyulni, mert - annak ellenére, hogy a szöveg/gondolatvilágát már leginkább zárójelbe tenném -, még mindig a kedvenc zenei stílusom... G művésznévre hallgató honfitársunk jó érzékkel nyúl ezekhez a klasszikus bm témákhoz, a gondolom házi körülmények közt készült, kissé demós jellegű EP teljesen jó annak, ami, mondhatni kellemes meglepetés!
Több helyen olvastam elismerő és figyelemfelkeltő ismertetőt a lemezről, azonban csak most hallgattam végig a hp miatt - kár volt. Az én belső világom ehhez vagy túl színes, vagy túl sivár, de 75 percnyi unalmon kívül belőlem ez semmit nem váltott ki. A két percnyi kivétel a Sterility eleje és vége, zeneileg nagyjából annyi volt belőle számomra értékelhető. Eleve nem szeretem a lassú zenéket, és úgy általánosságban azt se értem miért számít súlyosnak az, hogy le tudjuk hangolni a gitárt, meg tudunk még plusz hármat tekerni a gainen és a volumén (azon a kis gombon). A kitudományolt hangzás mellé a szimpla témázgatás helyett dalokat is tudni kéne írni. "My sad cock in the mouth of eternity" - ez a sor mondjuk aranyos volt benne :D
Nagyszerű bemutatkozó lemez ez az ausztrál csapattól, amikor először megtaláltam az OdiumNostrumon egymás után lement vagy háromszor, annyira megfogott. Nagyon érzik ezt a fajta death metalt, jól variálják a gyors és lassabb részeket, van lüktetése, a maga módján még itt-ott dallamos témák is megbújnak, a hangzás is remek, nem érthetetlen, de nincs is túlpolírozva, és a 33 perc játékidő is pont jó, nem válik unalmassá. Szerintem érdemes lesz követni a munkásságukat.
Hajlamos vagyok magam zenei téren széles látókörűnek gondolni, azonban vannak dolgok, amiket szimpátiahiány miatt nem tudok befogadni vagy komolyan venni, és ez a Myrkur produkció is ilyen. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy relatív ismertsége és népszerűsége sokkal inkább köszönhető annak, hogy egy jó grafikájú nőnemű a főszereplő, mintsem a megalkotott zene minőségének. Adtam esélyt ennek a lemeznek, mikor kiderült, hogy a Sólstafir előzenekara lesz nekimentem párszor, de általában 3-4 dal után unalomba fulladt, és élőben sem volt ez másképp, pár dal után inkább választottam a sört és a beszélgetést. Oké, hogy "black metal girl at heart", csak akkor legyen már ez zeneileg is alátámasztva, mert pl. ezen a lemezen nagyjából csak a Maneblot ilyesmi, arról nem is beszélve, hogy amennyire szép (és élőben is jó) a tiszta énekhangja, a durva pont annyira nem az. Szóval ez így nálam nem.
Egyszer lement,többször nem fog. Unalmas, lagymatag. Idegesített az egész lemez. Végig ez a langyos, érdektelen massza hömpölygött, én pedig mindig vártam, hogy a következő dal erélyesebb lesz, nem lett. Maximum, egy-két érdekes részlet volt, de ennyi.
Rég volt már, ennyire hatással rám, egy lemez. Megjelenés óta pörög, bár csak módjával, annak aki már belefülelt érthető, hogy miért. Sötét,súlyos,fojtogató,kegyetlen, nihilista gyűlölet bomba. Nascence, cunamis hasonlata, tökéletesen leírja a dolgot. Mindenki, csak is, saját felelősségre közelítsen!
Bruun kisasszony munkásságát, már az első lemez óta követem, amit rojtosra is hallgattam. Így nem is csoda, hogy tűkön ülve vártam, hogy ebben a gyűlölet viharban ami körülötte van, mihez is kezd magával. Megjött, meghallgattam, nem tetszett. Túl művészkedettnek és unalmasnak találtam, az előzőhöz képest. Most viszont, hogy újra lepörgettem, olyan szinten elkapott a hangulata, mint foxi a lábtörlőt. Ez segített átlendülni, a művészkedésen és az üresjáratokon. Idővel kiderül maradandó lesz-e, jelen pillanatban ennyi.
Mostanában, sokat próbálkozom, ilyen kriptaszagú death/doom szörnyszülöttekkel. Papíron, szinte nekem van kitalálva ez a stílus,mégis a lemezek többségénél a kezdeti nagy lelkesedés, gyorsan, ásítozós hasvakarásba csap át. Ezt éreztem a Hooded Menace-nél és ezt érzem ennél is. Hallom ,hogy jó ez, tetszik is, de gyorsan megunom. Nem érzek késztetést, hogy még egyszer elővegyem.
Jajj, tudom! Ők azok, akik a 74-es Ki mit tud hangszeres beállításaival próbálnak death metal-t játszani. Nem sikerült a produkciónak beszippantania, bár a közönség nagyon tapsol, a lányok sírva őrjöngenek körülöttem....közepes. Főleg, ha a Tiamat - Wildhoney-t vagy a Sentenced - Amok-ot veszem alapul.
Komolyan szeretnék egyszer én is a kisszobámban a semmiből egy ilyen remek témákkal megpakolt demot megalkotni a kis gitárjaim és némi elektronika segítségével. Lendületes huszonperc karcos hangzással, Darkthrone világát megidéző szellemiséggel. Nem elpocsékolt a hallgatásra szánt idő és igen, hazaisága miatt nagyvonalú vagyok.
Igazi kőbunkó, primitív metal. Agyadba vájó, péppé zúzó, csontdaráló, parazitaként élve felfaló mocsadék! Fiatal Kevin Sharp-ot idéző vokál nagyon ott van!
Miért van az az érzésem, még az első hallgatás előtt, hogy ez az egész túl van tolva, erősen reklámgyanús a produkció? Arra gondolok, hogy a sztori ki van hegyezve egy törékeny lányra, aki itt mégis világmegváltó zenei kigyetlenséget hajt végre! Vagy rosszul látom, beképzelem? Én így már eleve felemelt kezekkel közelítek. Pedig van benne fantázia, jól működik ez az erősen folk irányú, néhol black alapú zene. A lánynak kellemesen simogató hangja van, tökért kell idegtépően rikácsolnia?? És ha direkt, ha nem, de ritka gyöngén szól.
Nem rosszak a témák, de a hangulat egyhelyben toporog. Semerre sem akarnak mozdulni a dalok, középszerűen döcög az egész gépezet. Olyan ez, mint amikor egy világmegváltó gondolat jut az eszünkbe, azonban a tervezés túl sok energiát kivesz belőlünk, és ezért a tisztességes megvalósításra már nem jut elegendő energiánk.
Nem tudom eldönteni, hogy amatőr-e...vagy pedig csak ennyire szenvtelenül tolják az aljas, legatyásodott black metált. Efajta zenéknél kifejezetten a dohos mocskot szokták preferálni, azonban itt érdekesen hatott ez a tiszta hangzás, de meglepő módon nem zavart. Az Impaled Nazarene féle őszinte, beleszarós életérzés árad a dalokból.
Pontosan az ehhez hasonló ajánlások miatt szeretem a Hangpróbat! Ritka, hogy ilyen rusnyaság lásson napvilágot..., Sőt, a napfényt és ezt a zenét a megtestesült abszurditás egy mondaton belül említeni. Balthazaart teljesen megértem, ezt nem szabad csak úgy minden indok nélkül elővenni. Borzasztóan nagyívűek a hangorkán keltette hullámok... olyan, mint egy cunamit messziről szemlélni, miközben lenyűgöz a látványa, de legbelül aggódunk, hogy biztos távolásgban maradtunk-e tőle.
Egyértelmű, hogy Viribus ajánlotta. Nagyon precízen kidolgozzott hagyományőrző death metál, melynek a hangzását szinte tökéletesre csiszolták. Egyetlen bajom volt vele: a számok rövidsége. Még elhallgattam volna a morózus, hömpölygő sártengert. Tetszetős, ahogy a harangként csengő szólógitár egybefonódik a mélyebben zúgó többi gitártémával. A koncertjeik után minden bizonnyal borítékolható a nyakmerevség.
A The Horror és a The Formulas of Death nagyon nagy kedvencek. Ha a három évvel ezelőtti lemezük kihagyott ziccernek tűnt, akkor erre az aktuálisra ez fokozottan igaz. Pedig nem is tudom hány esélyt adtam már ennek a Down Below-nak megjelenése óta!
Mintha ugyanazt az egy számot hallanám végig, és az egysíkú, dobolásnak nevezett kalapálás sem tette befogadhatóbbá a lemezt. Persze nagy gond nincs, csak még az apró részletek nem kerültek a helyükre. Majd legközelebb...
Pusztulatnak pusztulat, csak az unalmas és rendkívül buta fajtából... :(
Ez annyira súlyos, hogy még az én edzett fülem is félve hallgatja :) Letaglózó! Lord Mantis volt hasonló hatással rám évekkel ezelőtt, csak itt a doom-os lassú vonszolások még betegebbé teszik. Mégsem öncélú, zeneileg is ötletes, csak aki ezt a közel 80 percet egyben végighallgatja garantált beutaló a legközelebbi pszichiátriára... A hosszától függetlenül még beérhet 10-re, mert ritkaság mostanság ennyire erős lemez.
Számomra túlságosan pszichedelikus (ha lehet ilyet mondani). A Maneblot című szám viszont úgy tökéletes, ahogy van. Ehhez hasonló megoldásokat lehetett volna erőltetni. Az instrumentális tétel az ír hangulatával is telitalálat. Amalie éneke, pedig minőség tekintetében egy lapon említhető a power dámákéval. Csak hát ő ... lady in black. :)
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 358. 359. 360. 361. 362. Full screen Vertikális nézet
2018. március 3.
boymester viribusunitis Balthazaar BlackZone ensomhet Eroen McFrost1977 nascence chipmonkey Perszepeta srppk ∑:
1.
Long Distance Callin...
Boundless
  9                   9
2.
Primitive Man
Caustic
10 9 6.5 9 5 10 9 9   9   8.5
3.
Iskald
I
    7   8.5   10         8.5
4.
Golgothan Remains
Perverse Offerings to the Void
7 10 9.5   8.5     9 5     8.2
5.
Myrkur
Mareridt
7 7   8.5 5 8 7       8 7.2
6.
Spite
Antimoshiach
9     4.5       7.5       7
7.
Druid Lord
Grotesque Offerings
7         7     4.5     6.2
8.
Tribulation
Down Below
6 7.5   5.5   5 5 6.5 6     5.9
9.
The Fundamental Wis...
Harvest Of Laments
    5                 5
10.
Crucifyre
Post Vulcanic Black
                      0
∑:
7.7 8.5 7 6.9 6.8 7.5 7.8 8 5.2 9 8 7.4
McFrost1977 2018. február 21., szerda, 06:20
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1139
Válasz nascence üzenetére:

McFros, javulsz végre, hogy két ilyen súlyos szerzeményt is sikerült lepontoznod?

Köszönöm, kezdek alakulni, de még nem az igazi, már nem lüktet az agyamhelye, ha szól a zene a fülemben.
Amiket lepontoztam, azokat már korábban is meghallgattam. Sőt a Primitive Man-t már majdnem beajánlottam egyszer, csak gyáva voltam.
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
nascence 2018. február 20., kedd, 22:04
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 826
McFros, javulsz végre, hogy két ilyen súlyos szerzeményt is sikerült lepontoznod?
Balthazaar 2018. február 20., kedd, 20:25
Balthazaar
Csatlakozott:
2017. július 9.
Hozzászólások: 298
No, a Myrkur-ra azt mondom: OMFG! O.o Erre aztán lehet könyvet, vagy forgatókönyvet rittyenteni. :-)
--
In Grind We Trust!
Balthazaar 2018. február 20., kedd, 15:16
Balthazaar
Csatlakozott:
2017. július 9.
Hozzászólások: 298
Válasz McFrost1977 üzenetére:


Ha, teszem azt, kettesével döngölöd végig az albumot, és azt mondod, hogy ez jó, mondjuk 9 pont, akkor miért lesz belőle 6,5? Elfogadom a pontod, a kritikád, nem is vitatom, csak ez most így érdekel, ha már felhoztad :-)


Ebben nem kell semmit sem keresni. A stílusoktól egyenként is feláll a hátamon a szőr, de elismerem, hogy itt vannak, léteznek. Viszont egyben már valami mást jelent... Aztán egyszerre az egyik hatás erősebb, mint a többi, s viszont. Kibillent az egyensúlyból, ami együtt jól működik, de amint túlsúlyba kerül az egyik meghatározó jelleg máris "felébredek". :-)
--
In Grind We Trust!
nascence 2018. február 20., kedd, 10:53
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 826
Válasz BlackZone üzenetére:

Engem kimondottan meglep a Primitive Man sikere. OK, hogy ez itt nem egy szokványos közeg, mármint a Forgács, de akkor is meglep itt a lelkesedés és elismerés. m/


Amíg el nem kezdődött a HP, addig meg voltam győzdőve, hogy tuti az utolsó helyen végzi, ahogy a Pyrrhon is annak idején :-D
BlackZone 2018. február 20., kedd, 09:29
BlackZone
Csatlakozott:
2013. november 23.
Hozzászólások: 187
Engem kimondottan meglep a Primitive Man sikere. OK, hogy ez itt nem egy szokványos közeg, mármint a Forgács, de akkor is meglep itt a lelkesedés és elismerés. \m/
nascence 2018. február 19., hétfő, 22:13
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 826
Ez a Primive Man úgy meglepett! Először azt hittem, megint valami nyomoruságtól telített sötét zene, ami már a 10. perc után nekrózist okoz a hallójárataimban. Hihetelnek ezek a gitártémák...szerintem legtöbben valami ilyet akarnak összehozni, amikor a legsötétebb death-doom műfajra adják a fejüket, csak éppenséggel ritkán sikerül értelmes célt megvalósítani, főleg ilyen tisztán kidolgozott formában, mint itt.
McFrost1977 2018. február 19., hétfő, 20:32
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1139
Válasz Balthazaar üzenetére:

Amúgy a Primitive Man-nél ne a pontszámot nézzétek, egyszerűen nekem ez ennyi, azok ellenére is, hogy vannak oly' perverz pillanataim, amikor nagyon is a magamévá tudom tenni a számaikat - no nem úgy :-p . Egyben - akárki akármit is mondjon - viszont embertelenül tömény, lehetetlen nem belefulladni.

Ha, teszem azt, kettesével döngölöd végig az albumot, és azt mondod, hogy ez jó, mondjuk 9 pont, akkor miért lesz belőle 6,5? Elfogadom a pontod, a kritikád, nem is vitatom, csak ez most így érdekel, ha már felhoztad :-)
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.031 seconds to render