Kellemes anyag és meglepett, hogy hazai. A post rockos hangulatok elég erősek ahhoz, hogy kiemeljék a mezőnyből.
Erős hetes. Egyetértek farrrkas kollégával. Azzal egészíteném még ki, hogy nálam az ének hiányán túl az áthallások, zenei párhuzamok is csökkentették a tetszés indexet. Filmzeneként is megállná a helyét. Vagy akként állná csak meg igazán... ?
A zene korrekt, még post rock hatásokat is érzek benne. A vokalizálás sajnos eléggé egysíkú (és akkor még lehet, hogy finoman is fogalmaztam...). Értem én, hogy a stílus ezt "kívánja", de határokat lehetne/illene(?) feszegetni. Kicsit dallamosabb énekkel befogadhatóbb lenne az egész. A címadó tételben érzem a legnagyobb ellentétet a zene és az ének között. Nem vagyok instrumentális zene párti, de itt az "ének" időnként kifejezetten zavart.
Meglepődtem! Kellően változatos és bátor minden téren. A punkos, death 'n rollos dalok jobban működnek nálam. A Jaques Chirac Ugaren On Musique, a Station és az A Ghost három kiemelkedő tétel.
Hamarosan elolvashatjátok...
A heavy metalos meg az itt-ott felbukkanó post metal ízű témák sokat dobtak az anyagon. Egyébként átlagosnak érzem. Ha már Seattle, akkor én továbbra is más csapatok közül választok... ;-)
Az utóbbi időben az Amorphis lemezek elmentek mellettem. Ez most eltalált. Bennem még a ELegy - Tuonela - AM Universum emlékek is előjöttek.
Az a fajta, ami nem a kedvencem. Van hangulata, de ilyet/hasonlót sokat találni. Kapaszkodót viszont nekem nem nyújtott. Háttérben elmegy, odafigyelve számomra időpazarlás volt.
Továbbra sem az én zeném. Az Aura Anathema-t idéző hangulata viszont tetszett.
Belegondolva, sosem hallgattam Immortal-t, talán egy-két számot, ami nem hagyott nyomott bennem. Tudom, nem vagyok true. Nem is a kedvencem a black metal, ez az old-school meg pláne nem. Ennek és a címadó nóta erősségének ellenére tudtam élvezni a lemezt, a Gates to Blashyrkh meg még tetszett is.
Akik a depresszív black metalt (na jó, nevezzük atmoszferikusnak) kedvelik, és hagyják, hogy különösebb csúcspontok nélkül hasson rájuk a magány érzését keltő, fájdalmat sugalló hangfolyam, próbálkozzanak a Haenesy aktuális lemezével.
Működőképes, nyughatatlan, energikus instrumentális prog. metal lemez, változatos, fogósságra törekvő dalokkal. A Phoenix IV: Levitation egy eszement darab, jó értelemben. Az ének hiánya mindig téma, és fel is adja a leckét az összes instru. bandának, de a Night Verses szerintem jól hidalta át ezt az akadályt. Főleg, hogy itt-ott beszédfoszlányok is tarkítják az egyébként is színes zenei tartalmat. Tetszik, hogy meg tudnak állni néha, vissza tudnak venni, és a hallgatót nem nyomja agyon az anyag.
Ez a zene messzemenően nem az én világom. Számomra elviselhetetlen ez a vokál, túlságosan negédesnek, túlcifrázottnak, mesterkéltnek, álköltőinek tűnnek a szövegek, a zenei alapba pedig semmilyen szinten nem tudtam kapaszkodni. Úgyhogy elengedem, hátha más többre értékeli.
Megvan ennek a punkos, enyhén humorba mártott grindcore-nak is a maga helye a spektrumon. A Harvester of Souls kezdő témáin meglepődtem, nem számítottam ilyen komoly tónusú dalra, kimondottan felüdülés volt. Sajnos a legtöbb dalban nem elég jók a az ötletek. Felbukkannak erősebb témák elvétve (Ordinary Issue, Dr. Foodfuck), de ezek csak a többihez képest nevezhetők jónak.
A megfelelő pillanatot meg kell találnom, hogy erre a gótikus rockra igazán rá tudjak hangolódni, de ez most akaratom ellenére, teljesen véletlenül sikerült is. Elsőre csupán egy kellemes hangulatú anyag volt, aztán egy csendes reggel, a falnak nekidőlve az ágyon, kávézgatás közben észrevettem, hogy ez több, mint korrekt anyag. A Bloodwaters, a Leda and the Swan Pt 1, a Spiderqueen, de legfőképpen az utolsó dal nagyon tetszenek. A Somebody Super Like You énekdallama szintén roppant szimpatikus. A fickó hangja nem mindig jön ki jól (például a Flocksban), de összességében erős, igényes album!
Kulcsszavak: dallamos black metal, panelek/sablonok/bevett sémák, ötlettelenség, szürkeség, unalom, fárasztó, semmitmondó. Nem kellene mindenkinek lemezt kiadni, csak mert tud hangszeren játszani.
Oldboy kritikája után egyszerre féltem tőle, és kíváncsi is lettem rá. Az előző lemezhez képest végül jóval izgalmasabbnak érzem az újat, sőt, merészebbnek is. Amitől pedig féltem ("mulatós" dallamok), azt ízlésesen tálalják. Nem igazán álltam soha közel ehhez a bandához, a klasszikusokat sem a maguk korában, hanem csak hosszú évekkel később hallgattam meg, és az előző lemez is elment mellettem, de ez most meglepetésemre, tetszett. Elismerem, néha sok nekem a bombaszt, óriási túlzásokba mégsem esnek. Élvezettel hallgatom!
Ez az atmoszferikus jelző mögé bújt andalgós, kissé egysíkú black metal nem tartozik a kedvenc műfajaim közé. A lengyel nyelvet sem szívesen hallgatom zenében (kevés kivétellel), ahogyan a magyar nyelv sem hangzik a fülemnek jól a black metalban (akad kivétel). De hát ez már az ízlések és pofonok kategória.
Lásd lemezismertető.
Jó ötletnek tartom, hogy Demonazék kettesben folytatták, és reménykedtem, hogy a számomra hitelét elvesztett Abbath nélkül az Immortal ismét komolyan vehető lesz. De hogy Demonaz szerint miért jó az, hogy foggal-körömmel kapaszkodik az összes Immortal klisébe, azt nem tudom. Ennyire durván felhasználni már elsütött ötleteket kétségbeesett erőlködésre vall, hogy megmutassa mennyire Immortal lett az új lemez. A számcímek mindenképpen erre készítenek fel, de a hangulatosnak szánt fagyos kiállások is szenvednek a globális felmelegedéstől. Pedig nem rossz az új anyag, nagyon jól szól, gyenge dal nincs a lemezen, de a diszkográfiához nem sokat tesz hozzá. Bíztam benne, hogy nem a bevált receptet keverik újra, de nem így történt. Bármennyire idegesít is Abbath viselkedése, egyelőre az a véleményem, hogy valamivel jobban csinálja, mint Demonazék. Mindenesetre, javaslom, hogy a következő Immortal lemeznek Frostbitten Winterdemons legyen a címe, olyan dalokkal rajta, mint Nebular Raven Kingdoms, Mountains of Mist vagy Blizzards in the North.
nem győztek meg, semmi kiemelkedő
Nekem hiányzott a vokál, de egész jó volt.
Sűrgősen javaslok egy énekescserét, mert az valami borzalom, pedig a zene jó!
A Doomed és a Night Verses után ez nevetséges...
Nem egy 69 Eyes-Paris Kills.
Nekem tetszett, kell ez, kösz az ajánlónak.
Na, egy régi banda aki tudott haladni a korral és nem ragadt le a 90-es években. Példaértékű! Kitűnő lemez. Köszi az ajánlónak!
Ez nagyon vérszegény volt. A vokál csak rontott rajta.
Minőségi hallgatnivaló, remek lemez.
Bár a zene nagyszerű, ezért jár a pont, de valahol igaza van Zoolixius-nak. Én például felvoltam és felvagyok háborodva hogy az Immortal nevet nem Abbath kapta meg, aki a jelen tagokhoz képest sokkal innovatívabb és aktívabb muzsikus. Kíváncsi leszek, hogy mikor és mennyit fognak koncertezni a következő albumról már nem is beszélve...
Megragadott a hangulata, tetszett a minimalista vokál ami nem tette egysíkúvá a lemezt, jól sikerült a hangzás és illik hozzá a borító.
Prog/tech világbajnokság szerenkénti döntői halljuk. Nagyon jó háttérzene utazáshoz, sportoláshoz, szekrény összeszereléshez és még ezer más cselekvéshez. Nem hiányoltam az éneket, teljesen mégsem tudott lekötni.
Zenei oldala: OK; vokális oldala: KO!
Buli van! Igazi örömzene, hatásos elegye ez a HC/death metal-nak. Örülök, hogy az énekes helyett a basszus röfög állat módjára! A jövőben több húzósabb téma kell gitáron is, hogy ne csak a dob adja a lendületet. Meg persze szüksége lesz a bandának, hogy több nagyobb banda megtúrnéztassa a zoroszokat, hogy szerezzenek több rutint és legyenek egy rutinos banda!
Új Amorphis-hoz tudnám hasonlítani stílusilag, kissé lágyabb és szellősebb, na meg persze nincs benne egy deka hörgés sem (na jó a Somebody Super Like You-ban van némi károgás foszlány), de egy tőről fakad a finnekkel, ellenben kevesebb megfelelési kényszert is tartalmaz. Nem nekem készült, érződik benne a törődés és profin van össze hegesztve.
-.-
Tiszta szívemből örülök, hogy még ma is létezik az Amorphis, hogy túlléptek tizenéve az akkori gótrock divaton és vissza tértek a karcosabb irányba. Azt is el kell mondanom, hogy nagyon kiszámítható lett, mintha lemezek óta ugyan azokat a dalokat hallanám, körbe körbe mennek, mint Conan a malomba, csak éppen elsöprően erősek nem lesznek tőle, mint a Thousand Lakes vagy az Elegy. Én Kalevalás meséket, népzenés metaljukat imádtam. Mára az a jellegzetességük is eltűnt, ahogyan a kettő gitár külön életet élt, az egyik hozta a ritmust, a másik pedig a f@sz@ dallamokat.
Nem nehéz utána nézni a csapatnak: 97-ben indultak, pont akkor mikor a fénykorát élte a szintén lengyel Hefeystos, akik talán először nyitottak ebbe a black/dark/avantgarde irányba hazájukban, és én nagyon bírom az első 3 kiadványukat. Tehát zeneileg egész hasonló, sőt a bandák logoinak betűformái is igencsak egyformásak, szóval így 20 év után akár Hefeystos folytatás is lehet, mivel a Kły tagok nevét nem ismerjük, így nem fogjuk megtudni mi az igazság, Mulder meg szabin van :) Ez az album is zeneileg tetszik nekem, viszont vokálban gyengus.
Nem lesz a gyűjteményem része, egyik lemezük sem az. Nem fogom agyon hallgatni, az Annát sem tettem, de el kell ismernek, hogy minden részletében minőségi! Kritikájában farrrkas nagyon jól leírta, köszönet neki! Ezt a doom/death metal bírom nagyon, bármikor jöhet belőle, bármennyi.
Én ilyen Immortal-t akartam és megkaptam! Jellegzetes sound + jellegzetes szövegek + jellegzetes nóták = Immortal
Az első szám kicsit feladta a leckét, de mivel úgy éreztem, hogy ez a nagy vízválasztó nyugodtan végigültem. A dalok leginkább csak hosszukban térnek el, tematikailag nincs túl nagy meglepetés... Az árnyként aposztrofálható vokál pedig inkább idegesített, mint elvarázsolt. A szövegkönyvre is rászánnék pár percet, - már, ha van - mert komoly hibának veszem, hogy a számomra értelmezhetetlen visításból, susogásból vagy károgásból - nevezzük akárminek - nem értettem semmit. Szóval biztos jó, de a "feketében járók" közül óva inteném a Mayhem-vonal elkötelezett hívőit, a többiek nyugodtan kísérletezzenek. (No, de ebben a pontban minden jóindulatom benne van.)
Azért egy ilyen anyaghoz nem ártott volna egy aranytorkú énekes, ráadásul sokkal jobban kiteljesedett volna az egész album. Fincsi prog zene az igényes zenehallgatók számára.
A melodic hardcore/post-rock/metal kereteit teljesen mértékben kihasználó banda, s úgy kb. ennyi. A hangzásvilág pedig korrekt. Jöhetnek az angol nyelvű szövegek - már ha gondolkodik ebben a zenekar. - Szóval, nem egyszerű a stílus, de a most "érkezőknek" talán elég jó alapozást nyújthat, hogy az extrémebb stílusok felé is kikacsinthassanak. :)
Sajnos épp' előttük hallgattam Jig-Ai-t... Nagyon messze vannak tőlük. Aki azonban szereti a grind-core-t, vagy csak ismerkedik vele annak talán jó kezdés lehet, egyébként felejthető.
Első hallgatáskor szépen elhelyezkedtem a kanapén egy jó kis keresztrejtvény újsággal, hogy milyen jól fogok szórakozni, de bevallom a második nóta közben abbahagytam a rejtvényfejtegetést és inkább átadtam magam ennek a dark/gót stb. "szörnynek". Rég vártam már egy ilyen albumot, ami nem akar annál több lenni, mint ami valójában. Jól elszórakoztam rajta, s többszöri meghallgatás után azt kell mondjam, hogy ez függőséget okozó anyag. - Nem nem akarok kitérni, hogy mit, meg hogy kellett volna. Ez így jó, ahogy van. - Egyszerűen csak hagyni kell, hogy átáramoljon rajtad.
Azt hiszem ez egy teljesen jó időutazós album lett. Az összes klasszikus black metal nótát hallottam már vagy 20 évvel ezelőtt. - Szóval véletlenül sem gyetva az egész, csak épp' egyáltalán nem egyedi, nagyon nem.
Kilóra megvettek, sokadszorra is.
Nem egyszerű, de leginkább nehéz, elgondolkodtató zenei anyag. Atmoszférikus black metal lengyelhonból. Azt hiszem mindent elmondtam róla.
Zeneileg ez az album a stílus tíz pontosai közé tartozik, de számomra ezzel a hörgéssel tarkítva elveszti minden báját. Egy aranytorkú énekessel ez a produkció viszont komolyabb eredményt érhetett volna el, nálam. - Persze, a stílus ezt diktálja, de kicsit a határokat feszegetni sem esne rosszul, mert lenne benne potenciál. - A zenekar barátai tuti lenyakaznak, de hát na... (Ami tagadhatatlan, qrva jól szól az album.) - Azok a dalok amiben van ének jobban szakítanak.
Nos, a zeneipar megkapta amit akart. Számomra ez semmi több, mint múltidézés, visszakanyarodás. - Személyes véleményem szerint Abbath nélküli Immortal márpedig nem létezik. Konklúzió? Minek... Sikerült önmaguk tribute zenekarává válniuk.
Nem igazán tudok mibe belekötni, teljesen korrekt módon összetákolt mezei atmoszferikus black. Szerencsére semmilyen hazai- és gyermekbetegségtől nem szenved a lemez, ami dicsérendő, viszont igazán semmilyen erényét sem tudom kiemelni. Plusz pontot én nem dobálok csak azért, mert valami itthoni. Nincs igazán meg bennük sem az egyedi színezet, sem az unikális jelleg, így minden bizonnyal hamar emlékét fogom veszíteni a Katruzsának.
A sok magas pontszám végett előre túlhypoltam magamban a lemezt, így egy-nagyon-nagyon enyhe csalódás fogott el a lemez vége után, ugyanis többet vártam. Persze jó ez, szeretem is a stílust, most nem is zavart a vokálnélküliség; meg tudták tölteni tényleges tartalommal a játékidőt torok nélkül is... mégis, sokszor eszembe ötlött a hallgatása alatt, hogy mikor páran fröcsögtök a zenei maszturbáció végett egyes lemezeknél... vajon most miért nem? Mert valljuk be, nem kevés helyen durván túl van tolva ez is. De az biztos, hogy fogom még hallgatni, mert izgalmas cucc. Ja, azt még ki kell emelnem, hogy a dob brutálisan kurvajó, imádom!
Nem fogok messzemenő barátságot kötni az albummal, mert nem igazán vagyok oda ezen vonulatáért a műfajnak, de a maguk közegében vizsgálva ez szerintem egy teljesen rendben lévő, erős lemez. Nincs túl bő lére engedve, feszes, intenzív, telve van szuper témákkal. A vokál meg ilyen, engem fikarcnyit sem zavart, ehhez a lemezhez ez dukált. A szövegek milyensége persze más tészta; ha nem is kínosnak, de néhol kegyetlen erőltetettnek hatottak... MI AZ HOGY 'VÁGYÁLMAK'? MI A F...??
Sosem csíptem az efféle direkt poén bandákat, mivel semmilyen szinten nem tudok azonosulni azzal, amit képviselnek. Viszont minden ellenszenvemet félredobva, objektíven vizsgálva az oroszok disznólkodását, találhatóak azért itt értékelhető dolgok. Sőt, néha még meg is mosolyogtatott pár szám. Vagyis akármennyire is nem kenyerem a dolog, működik a ruszkik módszere! Egy biztos; sem a merevlemezen, sem a polcomon nem fog helyet foglalni a Zoebeast zenéje semmilyen formában, de ha egyszer úgy hozza az élet, élőben simán eltombolnék rájuk részegen a haverokkal. :D
Egyetértek Zolival, legalábbis olyan téren, hogy valóban erős a "múltidézés-faktora" az albumnak. Számomra a kellemesen nosztalgikus kategóriába esik, ugyanis kb hasonló zenét játszó zenekarok voltak anno számomra a "kapudrog" a metal zsánernek sötétebb fertályai felé. Manapság nagyon kevés hasonló zenét hallgatok, éppen ezért volt egyrészt kellemes a Hoth anyaga, másrészt rendelkeznek egy egyedi stíllel és hangulattal, ami kiemelte őket számomra a többi hasonszőrű banda közül. Nem egy bonyolult, elgondolkodtató, megterhelő anyag, hanem egy egyszerű, hangulatos, dallamos, igényes mű, ami könnyedén folyik le az ember hallójáratain. Persze lehetne mibe belekötni, legyen szó a sokszor önismétlőnek ható dobtémákról, vagy a kicsit sem egyedi riffekről és dallamokról, de nem érzem szükségét fennakadni ezen aspektusokon, ha összességében baromira szórakoztat az amcsik asztrális nekromanciája.
Egyszerűen lehidaltam ettől a lemeztől, annyira tökéletesen összerakott, profi, élvezetes... A 'The Bee' szerintem az év dala; ha egyetlen dalt hallgathatnék csak életem végéig, simán ezt választanám. Igen, van benne némi giccs, és "túltolt magasztosság", de hát ez így tökéletes. Olvassátok el oldboy ismertetőjét, az teljes egészében lefedi az én gondolataimat is. Amit még kiemelnék, hogy a balanszot perfekt módon sikerült belőni az album egészét illetően.
Mélázgatós zene, ami igyekszik kikeveredni a stílus kereteiből, akár még újítani is a bevett paneleken, de sajnos semmi olyan pluszt nem pakol hozzá a zsánerhez, ami ténylegesen érdekessé, kirívóvá tenné az anyagot. Bandcamp-en valaki a Furiához hasonlította őket; na ez utóbbi őrült polákok sikeresen tudtak újítani és szórakoztatni, akár elgondolkodtatni is. A Kly-nek csak untatni is altatni sikerült.
Valszeg megint én vagyok fordítva bekötve, de megmondom az őszintét, én ezt egy üres lufinak tartom. Semmi innovatívat, semmi kiemelkedőt nem hallok én ebben, pedig jó párszor végigfüleltem. Az első dal, ami megfogott valamilyen szinten, az a Touched volt, az tényleg olyan hangulattal bír, ami könnyen lehoz az életről. A Reason (és az azt követő Insignificant) funeralos dörgései is tetszettek, de félúton aztán az a dal is elúszott, és utána nem is igazán bírt magára találni. Őszintén szólva én itt baromi nagy kontrasztot érzek ki az elérni kívánt hangulat és az aktuális dallamvezetések között. Nem azt mondom, hogy lelketlen a produkció, mert biztosan nem az, de atmoszférateremtésben számomra -a fent felhozott példákon kívül- egy nagy, üres lufi. De megígérem, hogy valami rideg, komor téli estén újra előkapom egy próba erejéig, általában akkor hatnak nálam igazán az efféle zenék. :)
Sosem voltam nagy Immortal fan, igazán sosem kötődtem egyik albumukhoz sem... számítsanak bármennyire is alapműnek a zsáneren belül. Ehhez a lemezhez is hasonlóan semleges érzelmek fűznek. Oké, meghallgattam párszor, jó volt, korrekt volt, +1 lemez az Immortal diszkográfiájában, hurrá. Egy újabb Abbath lemezre sokkal jobban rá lennék pörögve (függetlenül attól, hogy baromira nem érdekelt a szétválásuk körüli huzavona, meg az egész ezzel járó arcoskodás). Szóval eltekintve a lemez előzményeitől és születésének körülményeitől, számomra ez egy tisztességgel összerakott black, amibe nincs miért belekötni, de nincs is miért az egekbe magasztalni. Lehet, akiknél képes beindítani a nosztalgia-mámort, azoknál jobban és hatékonyabban működik.
Kellemes hallgatnivaló, Weide össze is foglalta az én gondolataimat is. Pozitív, hogy mentes a szokásos hazai (idegesítő) berögzülésektől. Viszont semmi különlegeset vagy egyedit nem tud mutatni. Egy korrekt stílus lemez, ami hamar feledésbe fog merülni nálam.
Első hallgatás után: Amilyen izgalmas egy egyik fele, olyan unalmas a másik. Második hallgatás után: Amilyen izgalmas a 2/3-a, olyan unalmas a maradék 1/3-a. Harmadik hallgatás után: Ki volt az a hülye, aki azt mondta hogy ez unalmas???
A hazai modern hc bandák közül magasan kiemelkednek. Ehhez a kijelentéshez nekem elég volt annyi, hogy nem csak a jól ismert sablonok minőségi variálgatása van. Elkezdték a határaikat feszegetni. Ennek az eredménye pedig egy változatos, jól átgondolt, csipetnyi post és black metalal fűszerezett, nagyon élvezetes, bő 20 perc lett. Remélem ezen a bátor vonalon fognak tovább haladni ezután, esetleg az éneken javítanak kicsit. Van bennük potenciál bőven.
Végtelenül jó pofa örömzenélés. Annyira szórakoztató volt, hogy egymás után kétszer is lement. Ha legközelebb sikerül kidolgozni a az ötleteiket, amikben nem szenvednek hiányt, még több is lehet.
Korábban mar találkoztam velük, akkor sem tettek rám mély benyomást. Csak a nagyon menő nevük és logójuk miatt, nem felejtettem el őket.
Nem minden arany ami lengyel,érdektelen és unalmas szüttyögés.
Nem vagyok egy death/doom hívő,mégis tudott még nekem is, kellemes pillanatokat szerezni a lemez. Hangulatos tök jó témákkal, a hossza se volt zavaró, annyira változatos, végig fent tudja tartani a figyelmet. Barátok nem leszünk de elismerésem.
Olyan ez a lemez, mint egy régi, jó barát fagyos ölelése. Rég nem láttuk egymást, az évek során mindketten változtunk.Tudjuk jól, hogy már nem lesz ugyanolyan, mint amikor még a csattogós lepkét tologattuk a fagyos lankákon, ősi istenek himnuszait dúdolgatva. De örülünk egymásnak és egy-egy sört, csak megiszunk majd néha.
Féltem tőle, instrumentális progresszív metál, de ami jó, az jó. Első hallgatásra ennyi.
Istenem, azok a szövegek... no mindegy, nem az én világom, de nem tudok rá semlegest adni, mert utáltam.
Nincs vele gond...
Jópofa.
Ebben a bandában az a szép, hogy több, mint húsz évvel a fénykoruk után is a fénykorukat élik. Kortárs klasszikus.
Jó lehetne ez, de olyan unalmas, hogy felidegesített.
Nálam az Anna a kedvenc, de ez is üti a mércét.
A címadó dal nagyon erős lett, bizakodásra adott okot, de a többi csak úgy elmegy. Persze nem rossz, de hát ez az Immortal!
Tök jó dolgokat hallani ezen a lemezen, szerintem itthon ez még újszerűnek is nevezhető akár.
Javarészt csak idegesített, ilyesmit nem is szívesen hallgatok...
Igényes, minőségi munka, jó dalokkal.
Zoolixius véleményét szóról szóra a magaménak érzem.
Ugyanúgy fogy el a szufla az Amorphisból, mint az előző éra végén, az Am Universum és Far from the Sun idején. Vérfrissítés kéne, mert ugyanazokat a köröket futják az akkor még zseniálisan erős Eclipse és Silent Waters óta, csak mostmár egyre gyengébb kivitelben.
Gondolom velem lesz a baj, hogy ezt a zenekart, illetve a zenéjüket nem tudtam megkedvelni, pedig mostmár ez a 6. sorlemez amit hallok tőlük.
Ez egy kegyetlen erős lemez lett, Immortal-os léptékkel nézve is, meg önmagában is.
Fejhallgatós zene, mint általában a progresszív muzsikák, de itt különösen figyelni kell az apró részletekre, mert rengeteg mindennel lehet találkozni ezen a lemezen. Külön kiemelném a dobos munkáját, mert kiváló alapokat szolgáltat a gitáros által ránk zúdított effekt dömpingnek. Az ének hiánya szerintem csak jót tett az albumnak, mert elvonta volna az amúgy igen tömény hangszeres zenéről a figyelmet. A gyors matekozás és a lassú hangulatos részek is magas fokú minőségről tanúskodnak. Eddig nálam ez az album az év meglepetése.
Mókás oroszok disznólkodnak. Death, grind, punk egyveleg. Fesztiválra, sörsátorba vele...
Túlságosan rádióbarát lett ez a mű, az unalomig ismételt refrénektől pedig futva menekülök. A gitáros időnként jó témákat villantott, és az utolsó szám is tetszett. Egyébként a női éneket többre tartom, kár hogy kevésbé érvényesül.
Nem tudom, hogy hallottam-e már ennél "slágeresebb" black metalt.
Az tetszett, amikor párszor átmentek Therionba, aztán vissza. Nálam, ha szóba kerül az Amorphis, akkor mindig Pasi éneke ugrik be. Az annyira egyedi és karakteres volt. Tomi sokkal kiszámíthatóbb, és felszínesebb. A Message In The Amber dallamai azért beültek a hallójárataimba.
A hörgés nekem se jött be, és a tiszta ének se az igazi. A Touched viszont megérintett, ezenkívül nem sok örömömre szolgált a lemez.
Az évek során engem az Immortalnak csak a fagyos szele érintett, így sok összehasonlítási alapom nincs a korábbi műveikkel. Ez az album leginkább a zenekar passzivitása által létrejövő űr betöltésére való törekvésnek tűnik. Az Into Battle Ride One by One féle riffjének kivételével nem sok mindenre kaptam fel a fejemet. Ez még kevés az üdvösségzhez...
Valaki adhatna nekik kölcsön egy jó metal lemezt, hátha kedvet kapnak a műfajhoz, ha már gitárt ragadtak. Továbbra sem bírom a hisztit, amit ez a vonal sugároz magából, egy két jó témát (Foszlányban van egy kis bólogatás) azért találtam rajta.
Legegyszerűbb lenne idemásolnom Naga hozzászólását, szóról szóra egyet értek vele és így gondolom. Némi giccs befigyel, de a profizmussal nem tud birokra kelni.
Mindig félve nyúlok egy-egy Doomed lemezhez, azt gondolva, hogy előbb-utóbb elfogy a projekt zsenijének üzemanyaga, de ez hatodjára is működik. Fantasztikus brigáddá nőtte ki magát Pierre kezdeményezése.
Nagy Amorphis fan voltam az Elegy - Tuonela - Am Universum idején. Akkor azt hittem, hogy ez a banda nekem mindig kedvemre való lesz. Majd jött egy megzuhanás részükről jellengtelenebbnél jellegtelenebb lemezekkel. Az előzőnél kezdtem reménykedni, és bár nincs meg az a hatás, mint a Tuonela esetében, azért a saját védjegyeik most ismét benne vannak, amik levesznek a lábamról. Kicsit szentimentális, és giccses, de baromi jók a harmóniák, és az a fűszer is ott van, ami csak az Amorphisé. Nem tudom, hogy a régi basszer visszatérése mit tesz ehhez hozzá, mert egy hallgatás után ezt még nem tudom, de nagyon bírtam anno a jól megválasztott álló harmóniáit. Az Amorphis a Metal Archivesen az egyes IDjű banda, vagyis ezt vitték fel legelőször.
Kiváló, de ezt most 2 hallgatás után nem érzem 10-nek, mint az Anna-t, pedig változás minőségben most sincs.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 368. 369. 370. 371. 372. Full screen Vertikális nézet
2018. július 21.
9000Sanyi farrrkas Husky McFrost1977 Zoolixius Weide Eroen mike666 chipmonkey srppk boymester Nagaarum Perszepeta ∑:
1.
Amorphis
Queen Of Time
8 8 10 6 9 10   10 5 7.5 9 9   8.3
2.
Doomed
6 Anti-Odes to Life
7 9 9.5 10 7 5 7 9 5.5 7 10   9 7.9
3.
Immortal
Northern Chaos Gods
7 7 8.5 10 6 7 7.5 7 10 7       7.7
4.
Night Verses
From the Gallery of Sleep
7 8 8.5 7 7 7 9 8 4 10       7.6
5.
Martyr Lucifer
Gazing At The Flocks
8 8 6 6 9       9 6       7.4
6.
Hænesy
Katruzsa
7.5 6 5 9 7 6 7   8.5         7
7.
Hoth
Astral Necromancy
6 4 10 7 5 9 6.5 8 5 5       6.6
8.
Zoebeast
Zoebeast
7.5 5 2 8 7 6 7.5 7   5       6.1
9.
Kły
Szczerzenie
6.5 5 5 7 7 5 5 4           5.6
10.
Anchorless Bodies
Testet Ölt
6 2 4 5 7 6 9 2     4     5
∑:
7.1 6.2 6.9 7.5 7.1 6.8 7.3 6.9 6.7 6.8 7.7 9 9 7
Weide 2018. július 19., csütörtök, 17:03
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 908
Válasz McFrost1977 üzenetére:

Jó, hogy valaki elhintette ezt az "önmaga tribute zenekara" kifejezést! Ennyi erővel minden 15, 20 + éves banda az! :-D

Ha ilyen minőségű tribute bandákkal lenne tele a szcéna, talán érne is valamit. (knifed)
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
McFrost1977 2018. július 17., kedd, 10:40
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1415
Jó, hogy valaki elhintette ezt az "önmaga tribute zenekara" kifejezést! Ennyi erővel minden 15, 20 + éves banda az! :-D
--
És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem,
nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem.
Zoolixius 2018. július 13., péntek, 20:27
Zoolixius
Csatlakozott:
2018. április 23.
Hozzászólások: 72
Válasz Weide üzenetére:

Bazzeg, folyik a könnyem, hallgatom a Kly-t, mellettem a lengyel munkatársam unott arccal, monoton, színtelen hangon fordítja a szöveget, amit ért belőle.
Lángok között.. lángok... valami tűz... lángot fogok okádni... lángok. :-D


Szinte magam előtt látom... Mint egy amatőr lengyel fekete-fehér filmszatíra a rendszerváltás idején... Adja. (hrhr)
Nagaarum 2018. július 13., péntek, 12:46
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2350
Válasz Weide üzenetére:



Magyarul. Tökéletesen beszéli a nyelvet. (cool)

Vagány! ^^
--
>>> NGC Prod kiadó Bandcamp<<<
Weide 2018. július 13., péntek, 12:43
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 908
Válasz Nagaarum üzenetére:


Hát nekem is folyna. És magyarul mondja, vagy angolul? (w00t)


Magyarul. Tökéletesen beszéli a nyelvet. (cool)
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
Nagaarum 2018. július 13., péntek, 12:34
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2350
Válasz Weide üzenetére:

Bazzeg, folyik a könnyem, hallgatom a Kly-t, mellettem a lengyel munkatársam unott arccal, monoton, színtelen hangon fordítja a szöveget, amit ért belőle.
Lángok között.. lángok... valami tűz... lángot fogok okádni... lángok. :-D

Hát nekem is folyna. És magyarul mondja, vagy angolul? (w00t)
--
>>> NGC Prod kiadó Bandcamp<<<
Weide 2018. július 13., péntek, 11:00
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 908
Bazzeg, folyik a könnyem, hallgatom a Kly-t, mellettem a lengyel munkatársam unott arccal, monoton, színtelen hangon fordítja a szöveget, amit ért belőle.
Lángok között.. lángok... valami tűz... lángot fogok okádni... lángok. :-D
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
Weide 2018. július 12., csütörtök, 09:42
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 908
Lengyel munkatársamnak már elege lehet ezekből a polák metal cuccokból (jelen esetben a Kly), mert amint valaki benyom egyet HP-ra, mindig megyek hozzá, hogy fordítsa már le legalább a számcímeket. (hrhr)
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.115 seconds to render