Nem szeretem, amikor ennyire kiszámítható és lényegében ötlettelen valami. Mondanám, hogy tisztességes iparos meló, de mivel nálam megrekedt háttérzenének, ami egy DM lemeznél eléggé kiábrándító, így a pontot is ennek megfelelően adom.
Vannak jobb pillanatok, csak kevés. A többiben elcsordogál szépen, de mély nyomot nem hagy. Sajnos minél többször lement, annál jobban előjöttek a sablonos megoldások. Lengyelesen rendben van, de arról a vidékről azért jönnek izgibb cuccok is.
A borító szép. A többit most nincs kedvem savazni.
Nem sokban tér el az ebben a körben taglalt Obscura magamutogatásától. Máshol vannak a hangsúlyok, de a végeredmény ugyan olyan hidegen hagy, vagyis inkább idegesít.
A dallamvezetése nekem több helyen is megakad. Hiányzik mellőle egy szerzőtárs, aki egy kis színt vinne ebbe az egészbe, mert ebből a gyászos ködből nem sok minden sejlik fel sajnos. A tapinthatóan amatőr megoldások sem sokban segítették a barátság kialakítását.
Kellemes dalok és hangulat. Nem, nem ők lesznek a BM új mérföldkövei, de az átlagot rendesen megugorja a lemez. Dőreség lenne nem figyelni rájuk, mint ahogy az előző anyagaik sem voltak a sor végén, mint ezt most megtudtam ezen lemez kapcsán.
A korábbi anyagaikat jobban kedveltem, pedig a hangzás itt az igazi ehhez az elmebajhoz. A jazz ilyen szintű vegyítése a metállal eddigi ismereteim szerint példa nélküli. A megdöbbentő, szórakoztató megoldások keverednek itt az érthetetlen és felfoghatatlan, öncélú részletekkel. Iszonyatosan nehéz falat ez. Ugyan kicsit körtét almához, de a Dodecahedron anno ugye megkapta, hogy túltolt végletesség és a zeneiség teljes hiánya uralkodik el rajta és csak foszlányokat told egymás után hanyagul. Szerintem meg pont hogy erre a lemezre igaz ez az állítás, míg a kwintessens csak más rendszert használ, mint a megszokott, de használ. Szóval nem renget meg semmit, inkább érdekes, mint egy tanulmány, mint sem kimagasló. Maradok a korábbi lemezeknél.
Idegesítenek, mint ahogy eddig is. Lelketlenül egymásra hányt témák hangszermaszturbációval előadva. Hangulatmentesség kimaxolva. Jelzem az is egy hangulat, ha valami olyan rideg, mint egy pince legsetétebb, nyirkosabb zuga, vagy az űrben a vákuum fagyosságát is vissza lehet adni, de ez semmit nem közvetít. Nekem biztosan nem.
A stílus ezen megközelítését kevéssé kultiválom, de el kell ismerni, hogy húzósak a dalok és igencsak dalközpontú ez az egész lemez. Nekem már túl slágeres mondjuk, de ez nem az album hibája, hogy nekem a morózusabb megközelítés fekszik jobban. Magamtól elő nem veszem soha az sicher, lepontozni viszont ezért vétek lenne.
Rengeteg jobb death metal cucc jelenik meg ennél. Borító alapján valami elborultabb anyagra számítottam.
Probléma, ugyanakkor izgalommentes anyag lett, ami sajnos még hosszú is. A nyitó dalt egy az egyben lehagytam volna, valami borzalmas, ahogy elkezdődik... A folytatás viszont nem olyan gyászos. The Agony Of Breath még tetszett is.
Nekem sem az űr témával, sem a gitárral és károgással nem akadt gondom, ellenben lehet ezt izgalmasabban, még hangulatosabban előadni. The Density Parameter eléggé bejött, máshol azonban rettentően unalmas volt.
Bőven hangulatosabb, mint az Obscura, viszont kevesebb az érdekes megoldás.
Én kifejezetten élveztem, hogy amatőr szagú a lemez. Teljes mértékben személyes indíttatásból készült, este fejhallgatóval pedig igazán hangulatos.
Nem ver túlzottan nagy hullámokat, de én egész jól elvoltam vele. Ha ez lenne az átlag, akkor nagyon boldogak lehetnénk.
Nagy reményekkel ugrottam neki a lemeznek, végül a zeneiség helyett az öncélúság emelkedett felül sajnos. Érdekes ez a sok improvizációnak tűnő jazz betét, de ezek még a metaltól távol sem újszerűek.
A gépiesre torzított vokál vazelin nélkül bszta meg a fülemet ebben a techno-death borzalomban. Érzés nélküli fitymacsattogás a köbön, ami mögött a hangszeres tudást tudom maximum értékelni.
Nekem sem kenyerem a stonerkedés, de ez egész jól hallgattatta magát.
Egy ideje, elég kevés death metalt hallgatok. Hát nem ettől az anyagtól fogom, újra keblemre ölelni a stílust.
Könnyen fogyasztható avantgardeszerű black. Az ének tetszett de a néhány érdekesebb pillanatot kivéve, nem hagytak bennem mély nyomot. Talán majd legközelebb.
Mesarthim, más néven a az űr hideg szépsége hangjegyekbe foglalva. Egyedi és különleges hangulat világot kölcsönöz a zenéjüknek az, hogy a gitár és billentyű szerepét felcserélték. A gyönyörű borító és a morse kódos promo, meg már csak hab a tortán.
Nem több és nem is kevesebb, mint az Obscura.
Zoli tanácsát megfogadva, sajnos rajongója nem vagyok a stílusnak, így marad ennyi.
Nincs itt semmi érdekes, semmi nagyot akarás, csak piszok jó dalok. Mindez nyakon öntve, egy olyan sötét hangulattal, mint az ördög nagyanyjának segglyuka.
A legszomorúbb az egészben, hogy ez a jazz-es,noir-os,trombitás dolog akár még zseniálisan jó is lehetne, ha nem ilyen disszonáns, öncélú macskazenével járna kéz a kézben.
Verik rendesen a fitymát a gitárhoz. Sajnos ennyiben ki is merül a tudomány, a hangulat a nullával egyenlő, a dalok úgy szintén. A legbunkóbb, primitívebb hc zene egy percében, több lélek van, mint az egész életművükben. Buksi simit megérdemlik, mert ügyesek, oszt ennyi.
Én se ezt a a válfaját kedvelem a stílusnak de nem lehet elmenni szó nélkül a mellet, milyen jó dalok sorakoznak itt. Az ének nagyobb részt kifejezetten tetszett, néha egy enyhe mastodonos ízt is véltem kihallani. Viszont a károgós részek nem, hogy hozzá tettek, engem személy szerint inkább csak kizökkentettek.
Elsőre több potenciált éreztem ebben a földalatti death metalban. Még Warrel Dane ajánlotta őket a forgácsos interjúban, de azt hiszem, harmadik nekifutásra nem tudok már igazán lelkesedni. Tömény, súlyos death metal, de több ötletre lenne szükség. A harmadik tétel gitártémái mentén kellett volna kezdeni valamit, mert az a nóta tényleg jól sikerült. Korrektnek korrekt, de ebből többet ki lehetett volna hozni. (És igen, a dob hangzása sem az igazi.)
Nagyon is kiemelkedő, nívós anyag ez! Jobbnál jobb ötletek, riffek, dallamok, témák, apró nüánszok ütik fel a fejüket minden dalban. Nem hallgattam őket korábban, szóval ez az első ismerkedésem velük, és mondhatom, nagyszerű meglepetés. Köszönet az ajánlónak!
Ez a háttérben elmosott varjúkárogás két perc alatt lefáraszt bármilyen lemezen, a zenének nagyon meg kell fognia, hogy elviseljem, de ez itt messze áll attól, hogy megfogjon. A szintitémák nekem eléggé idétlennek tűnnek, ehhez a vokálhoz meg egyáltalán nem passzolnak. Erről ennyit.
Minőségre utazik az Augury, és nem is vallanak szégyent. Technikás death metal komoly megközelítéssel. A jobbak közé tartozik, a kiugróan fogós témák talán csak egy lépésnyire vannak innen.
Egyre több doom metal lemezzel találunk egymásra az utóbbi években, de a Fretting Obscurity-ből hiányzik az, amiről BlackZone is írt. Szimpatikus a hozzáállás, de meglehetősen unalmasra sikeredett az anyag.
Nem elvetendő próbálkozás, de én is úgy gondolom, hogy nem igazán lobbantja lángra a parazsat. Komoly és összeszedett, de nem elég magkapó, vagy kirívó. Ennek ellenére hallgatásra mindenképpen érdemes lemez.
Musicanta bolygó - Mézga Aladár kalandjai. Abszolút ez jut eszembe erről a zenéről. Csak káoszbrigád-tagoknak és extrém free jazz vadászoknak.
Nekem az előző lemez egy picit jobban tetszett, de az talán annak az egy igazán kiemelkedő dalnak volt köszönhető. Továbbra is jónak tartom őket. Ebben a lélektelen, hangulatmentes prog. death metalban mindenképpen a jobbak közé tartoznak, és meg is hallgatom az aktuális új lemezt párszor, amikor kijön, de én jobban szeretem, ha egy zene érzéseket kelt.
Micsoda fogós dalok! A vokálról nekem a Mitch Harris-féle Menace jutott eszembe. Persze, a Mastodon is felsejlik. Itt egy újabb bizonyíték, hogy nincs a stoner metallal az égvilágon semmi baj (pedig volt, hogy azt hittem), csak nagyszerű dalokat kell írni, ahogy az ASG. Az ajánlónak köszönet!
A jellegtelen death metal lemezek népes táborát bővíti.
Ez tetszett, nem az a 12 1 tucat, a károgó vokál meg amúgy is a gyengém.
Az első szám elején felcsillant a szemem, hogy na, ez nem semmi, profi progresszív hangulatos zene, aztán jött a hidegzuhany, hogy ez is csak 1 a millió hasonló zajtornádó közül, színtelen szagtalan céltalan csörömpölés. A tehetséget így elkótyavetyélni...
Hát ez baromi lassú.
Jó zene.
Ezt a fajta metalt továbbra sem értem.
Nagyon kiszámítható szóval a harmadik szám után dögunalom....pedig mostanában több halál metált hallgatok, mint fekete fémet...
Weide mellé állok a bandával kapcsolatban, rendben van, hogy nem passzol a szintetizátor kifejezetten ehhez a stílushoz, de baromi hangulatos elegyet sikerült összehozni a használatával....valahogy úgy tudom a legjobban elképzelni az aktuális helyet a hallgatásához, hogy kilöknek az űrbe egy szkafanderbe és maradt még 48 perc oxigéned...nekem is tetszik na...
Az utóbbi időben baromi rákattantam a technikás death metal-ra azon belül is a progresszív elemekkel oltott változatra. Tavaly az Inanimate Existence volt ami le vett a lábamról és szerencsére idén se szenvedek hiányt a jobbnál jobb bandák halmazában. A The Artisan Era pedig garancia a minőségre.
Továbbra is maradok annál a pár zenekarnál amiket nagyon szeretek hallgatni a doom műfajból....
Nagyon silány sajnos a black metál felhozatal az utóbbi időben, szerintem idén amik kifejezetten tetszenek azokat egy kezemen meg tudnám számolni....ez is beáll a sorba a többi átlagos lemez közé, amit meghallgatok, ha nincs jobb....szerencsére van.
Nagy elvárásokkal kezdtem el hallgatni a lemezt, aztán jó nagy pofára esés lett a vége egyenlőre, baromi öncélú...helyenként már idegesítő, hogy mennyire disszonáns zenét akartak lerakni az asztalra...
Lehet őket szeretni és utálni is, én minden lemezüket imádom szerencsére. Vártam az új lemezt és nem csalódtam. Még akkor se, ha progresszív elemeket időnként túlságosan erőltetik, de nekem ez nem probléma.
Vannak benne ötletes megoldások, de továbbra sem kötök örök barátságot a stoner műfajjal...
Sötét, mocskos, dohos, de sajnos valóban kiszámítható és újdonságmentes lemez. A borító alapján én is valami elborultabb cuccra számítottam. A szövegekbe sem fektettek sok energiát, az a megérzésem.
Akármennyire is igyekeztek változatos dalokat összekotyvasztani, nagyrészt inkább untam a lemezt. Nem volt annyi jó és kiugró ötletük, hogy ilyen hosszúságú számokat értelmesen meg tudjanak tölteni. Az, hogy néha-néha felüti a fejét egy szuper dallam sajnos még nem emeli meg érdemlegesen a mű nívóját. A programozott dob is szörnyen halk és szörnyen hektikus néhol. Az eltérő vokálstílusok sem tetszettek igazán.
Gáz, nem gáz, de nekem ez nagyon adja. Imádom, mikor a szinti adja a fő motívumokat, mostanság kevés metalban van ez így. Plusz én alapból könnyen megvehető vagyok a kozmikus cuccokkal, és ez itt nagyon erősen átjön. A gitár ugyan lehetne kimunkáltabb; inkább csak egyfajta background zajfüggöny szerepe van az egésznek, de számomra nem irritáló és nem is tűnik gáznak.
Az a jó a The Artisan Era-ban, hogy aki szereti a progresszív, technikás death zenéket, az magabiztosan válogathat a kiadóhoz igazolt zenekarok közül, biztos, hogy egy igényes, kimunkált zenébe fog belefutni. Ez is a baja a kiadónak, nem igazán árulnak zsákbamacskát, nagy meglepetés nem fogja érni az embert. Az meg már csak az egyén ízlésén múlik, hogy az x banda közül éppen melyek jönnek be jobban, s melyek kevésbé. Anno már párszor meghallgattam az Illusive Golden Age-et, de nem tettek rám olyan mély benyomást, mint mondjuk az Inanimate Existence, vagy az Inferi idei albuma. Most újra elővéve pedig nem érzem magam eléggé rápihenve erre a zenére. Szóval a stílus hívei tuti nem fognak csalódni, erős anyag, mint amilyet az ember elvár a kiadótól. Nekem viszont annyira nem áll közel a szívemhez.
Bár a dalok szerkezeti felépítése tetszik, néhol nem ártott volna valamivel kicsit megbolygatni a poshadt állóvizet, valami extrém színesítőelemet bedobni. Nem tudok haragudni az albumra, mert tök jó annak, ami lenni akar, de ha objektíven vizsgálva melléállítunk valami komolyabb funeral doom/death bandát, akkor ezért már messziről látszódnak a gyermekbetegségei az FG-nek. Egy kissé eltérő szemlélettel rendelkező zenésztárs tényleg nem ártott volna.
Nem semmi utazásra viszik el a németek azt a bátor kalandort, aki hajlandó velük rátérni erre a bizarr ösvényre, amit jelen lemezük nyújt. Számról számra egyre sötétebbre és mélyebbre kalauzol az album, boncolgatva a halál, lélek, túlvilág témaköreit, megfűszerezve az egészet egy kis lovecrafti, outer space horror hangulattal. Bekategorizálni is nehéz a lemezt, mert több ez, mint black metal, de mégsem hívnám sem kísérletezősnek, nem avant-garde-nak. Egyedi, túlvilági black. A Thalassophobia kiemelkedően zseniális!
Így a kör végén bevallom, hogy félig-meddig kísérleti jelleggel ajánlottam be, hogy lássam, melyik pontozóból mit vált ki. Rosszabbra számítottam amúgy az értékeléseket illetően. A dekadens, hanyatló és kiüresedő hangulatot zseniálisan hozza a lemez, viszont nem megfelelő moodban képes simán csak idegesíteni is. Az a lemez, amihez szerintem egy hónap sem elég, hogy teljességében megfejtsd. Élőben viszont nagyon szeretném egyszer látni őket.
Van egyfajta magamutogató, túlgondolt jellege az albumnak, ez tagadhatatlan, de basszameg akkor is bitang erős számokat tudtak írni, amik pár hallgatás alatt belekúsznak az ember fejébe, majd kényelmesen leülepednek ott. Az Ethereal Skies pedig csúcspontként ágaskodik az album közepén, tökéletes módon. A régebbi albumaikról csak 1-1 számot hallgattam mindig, de ez most egészében tetszik úgy, ahogy van.
Nem lenne ez rossz, de alapból nem kenyerem annyira a stoner műfaj, másrészt vannak olyan mellékhajtásai ezen zsánernek, amik közelebb állnak a szívemhez. Nekem ez igazából túl lágy, túl slágeres és néhol túl unalmas. Inkább ilyen lazulós, chillelős másnap reggeli félkómás kávézgatás tudom elképzelni, hogy halkan szól a háttérben, de amúgy nem hiszem, hogy valaha is hallgatnám.
Nagy meglepetésre ne számítson senki a zenekarral kapcsolatban, csak a stílus által már csontig rágott dolgokat kapjunk a pofánkba: halál (ez már csak természetes egy death-metal zenekarnál), gyilkosság, kereszténygyűlölet. Mindezt pedig egy olyan masszába burkolva a tengeren túlról, amit már az Immolation, Morbid Angel ezerszer az arcunka tolt... Az album szerencsére gyorsan végigszalad az emberen, mint a romlott tej, szóval nem kell utána órákig tusolni, szájat fertőtleníteni, hajat vágni, stb. Amolyan igazi 6-7-es album, persze a jobbik fajtából. Kár érte, mert a stílusban sokkal több innováció rejlik, mint azt sokan elsőre hiszik. Ezeket az "ősembereket" kéne már megreformálni. Ugyanis, pont az ortodox, vegytiszta dolgok válnak így felejthetővé, unalmassá. - A dob pedig pocsék, unalmas, mint egy pártkongresszusi 10 órás monológ.
Biztos jók, meg teljesen beizgultam, hogy ez egy ilyen avantgárd black csapat. Szerencsére jó nagyokat is aludtam rajta. Minden esetre aki kíváncsi rá, annak lelke rajta, hallgassa csak meg. - Egyes részek pedig kifejezetten tetszettek, de ez sem menti meg a teljes zenei anyagot, hogy részemről a feledés homályába vesszen. Majd legközelebb.
Lehetetlenné torzított gitárok, s gépdobok sűrű ködjén áttetsző szintiszönyegek ostromolják a hallójáratainkat, hogy ódákat zengjen/károgjon - szintén agyontorzítva - a létről, s valóról a zenekar arca. Igazából aki szeret jógázni (otthon, klubban, természetben, stb.) és tud is, az tehet vele egy próbát. Amolyan meditációs fekete fém... Szóval, ha van felesleges háromnegyed órád, s nem zavarnak az elfutó vagy rád csodálkozó állatok a tisztáson, akkor ez a neked való választás. (Házibuliba nem a leginkább megfelelő választás, de lehet, hogy őszi magányos esti sétákra kiváló döntés lehet, s valószínűleg jobban is működik.)
Death metal-ba oltott zenei maszturbáció. A zenei tudás maximális, de ez sajnos kiöli a hangulatot. Egy nótában annyi ötlet s megoldás van, hogy az egyetlen albumra is elég volna, kevés kapaszkodót hagynak a kanadaiak. - Amúgy, ahogy az előbb jeleztem tényleg profik a srácok, de nem ez lesz az album amit végighallgatok többször is. - Ja, itt minden hangszert külön hallasz, szóval gyönyörködni (is) lehet. :D
Egy ukrajnai doom death rajongó egész estés albuma arról, hogy Ő miként is képzeli el a stílust. Csak rajongóknak.
Meglepően rosszabbra számítottam. Ennek ellenére kaptam egy jó hangulattal és zenei megoldásokkal bíró fekete fém albumot. Pont annyira kaotikus, és technikás ami nem rémiszti el a műfajjal most ismerkedőket sem. Kifejezetten tetszett az albumon, hogy a gitáros tudja és használja is a hangszerét, végre. Ami pedig a jövőt illeti, próbálok hinni bennük. :) - A Thalassophobia szólója (vagy bármelyik másik nótáé) elvarázsolt, ami pedig nagy szó ebben a stílusban. - Jó lesz ez.
Úgy mondom, hogy az amerikaiak is értsék: bullshit. - A fúvósokat leszámítva a hangzás elég gyetva, a hangulat pedig a zérus határát súrolja.
A fretless basszus hangja és Steffen Kummerer erőltetett, agyoneffektezett kozmikus vokálja nagyon idegesített, a többi szódával elment, mert végre próbálnak nótákban gondolkozni a németek. Persze itt is mindenki megmutatja a saját hangszerét, s szépen el is játszik rajta, mint ahogyan a felnőtt filmeken illik, csak épp' mindenféle hangulat nélkül... - Soha többet fretless bassz, mert az felbasz.
Átlagos nyóóócas stoner/rock. Nagy probléma nincs vele, de a károgás számomra rendszeridegen volt. Nem igazán tudtam hova tenni... Talán az énekes magasabb hangfekvése a megoldás. Talán öröm autókázás közben, de az se mostanában lesz, bár lehet egy-két nóta bekerülhet a válogatásba, ha épp' hosszú útra kell menni. :)
Bunkó leszek, előre szólok. Ezt a szart komolyan kiadta az Avantgarde Music??? Ami értékelhető belőle az is Lunar Aurora koppintás, a többi meg egy nagy semmi, gyalázatos hangzással. Ez nem a jó értelemben vett sufnituning, hanem a tömény amatőrség. A témák is gagyik. Rossz hallgatni.
Mindenben egyetértek Farrrkassal. A God Knows We óriási!
Szembeötlően gyenge és ötlettelen cucc.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 371. 372. 373. 374. 375. 376. 377. 378. ... 379. Full screen Vertikális nézet
2018. szeptember 1.
BlackZone boymester Eroen farrrkas Husky kopi Kriss Weide Zoolixius Nagaarum chipmonkey ∑:
1. BlackZone
Ascension
Under Ether
8.5 8 8 7.5 8.5 7.5 6 8 8     7.8
2. kopi
ASG
Survive Sunrise
8 8 7.5 9 6 7.5 6 6 8 9   7.3
3. Femforgacs_HP
Obscura
Diluvium
5.5 5 5 7.5 10 6 10 9 7     7.2
4. McFrost1977
Misanthropic Rage
Igne Natura Renovatur Integra
7 6 7 9 9 6 9 5 6     7.1
5. Eroen
Mesarthim
The Density Parameter
5 6.5 9 3 9 4.5 9 9 7 2.5   6.9
6. Kriss
Augury
Illusive Golden Age
5.5 7 5 7.5 5 6.5 10 7 7     6.7
7. farrrkas
Drawn and Quartered
The One Who Lurks
6 6 6 7 5 5 6 6 6.5   4 5.9
8. boymester
Fretting Obscurity
Flags in the Dust
6.5 8 5 6 4 3.5 5 6 5     5.4
9. Weide
Imperial Triumphant
Vile Luxury
6 6.5 4 5 4 5 6 6 5     5.3
∑:
6.4 6.8 6.3 6.8 6.7 5.7 7.4 6.9 6.6 5.8 4 6.6
Weide 2018. szeptember 1., szombat, 16:48
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1015
Naga, Chipmonkey!
Van rá sansz, hogy végigcsináljátok a kört, vagy indíthatom az újat?
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
Eroen 2018. augusztus 29., szerda, 18:54
Eroen
Csatlakozott:
2012. február 4.
Hozzászólások: 149

Hónaljmankós F... 2018. augusztus 28., kedd, 14:40
Hónaljmankós F...
Csatlakozott:
2018. január 22.
Hozzászólások: 128
Még aszongyák a netről minden letölthető pl. az Iudicium - May Will Be September The Onset compilation sehol nincs. A Dark Creation - In The Name Of Torment-tel együtt. Még szerencsére a Calvary - In solitude meglett nagy nehezen. A Calvary - ...and you die is csak youtube-ről de az is valami. Mivel nem nagyon ismerek sok lemezboltot esetleg ez a felül említett kettő megvan valakinek? Ha nincs akkor be kell izzítani a kazettás magnót.
Zoolixius 2018. augusztus 25., szombat, 19:14
Zoolixius
Csatlakozott:
2018. április 23.
Hozzászólások: 148
Válasz Weide üzenetére:


Aztán majd jön a postás és mondja, hogy gyorsan tolj le 3 Dominus Satanas-t, különben nem adja át a csomagot. :-D


(hrhr)
ensomhet 2018. augusztus 25., szombat, 11:06
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2267
Válasz Eroen üzenetére:
Nekem mostanában még a Behemoth promója tetszett, mikor imádkozni kellet, ha hallani akartad az új dalt :O

És akkor helyezzük ezt át porngrind kontextusba :-p
Weide 2018. augusztus 25., szombat, 06:39
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1015
Válasz Zoolixius üzenetére:



Pfff... Inkább megrendelem. :-D

Aztán majd jön a postás és mondja, hogy gyorsan tolj le 3 Dominus Satanas-t, különben nem adja át a csomagot. :-D
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost
Zoolixius 2018. augusztus 25., szombat, 05:54
Zoolixius
Csatlakozott:
2018. április 23.
Hozzászólások: 148
Válasz Eroen üzenetére:



Nekem mostanában még a Behemoth promója tetszett, mikor imádkozni kellet, ha hallani akartad az új dalt :-O


Pfff... Inkább megrendelem. :-D
Eroen 2018. augusztus 24., péntek, 19:17
Eroen
Csatlakozott:
2012. február 4.
Hozzászólások: 149
Válasz Weide üzenetére:



Szerintem ez a promó ötlet simán 10/10 :-D


Nekem mostanában még a Behemoth promója tetszett, mikor imádkozni kellet, ha hallani akartad az új dalt :-O
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.096 seconds to render