Elég elvont zene ez, az biztos. A lendületes és a hörgős részek pofásak voltak, de a merengős, elszállós pillanatokat szívesen kihagytam volna.
Vannak nagyon jó számok ezen az albumon. Pl.: A Végvári Rockerek, Magyarországról Magyarország.., Legyen Még. A legnagyobb kedvencem furcsa módon éppen a bonus track, a Hegedűs Anna Balladája. Csodálatos folk nóta ez, habár ez is fölöslegesen hosszú, mint az egész album. A szám elején és végén hallható ének valami zseniális, tényleg egy más kor hangulatát idézi. Sajnos vannak az albumon olyan dalok amik egyáltalán nem tetszenek, ezért is a viszonylag alacsonyabb pontszám. Rondo Ungaro, ez a szám pl. idegesített rendesen. :(
Rég hallottam már ilyen kellemes doom albumot. A Candlemass legszebb pillanatait idézi. Mint mindíg, most is sajnálatomat fejezem ki, hogy ennyire kevés ilyen stílusban fogant album jelenik meg. Az utolsó szám végén lévő elektronikus zenét nem tudtam mire vélni, de mivel egy hosszú szünet után következik, én nem tekintettem az album szerves részének, így nem is vontam le érte pontot. Amúgy meg jó lesz hangrendszert tesztelni, vagy a metalt nem kedvelő ismerősöknek hallgatnivaló gyanánt. :D
Tényleg nagyon jó zene ez. Tetszik, hogy az ember sosem tudja mi fog következni. (Pláne az első néhány hallgatáskor.) Viszont voltak olyan dalok, nem is dalok, inkább részletek, amik nem jöttek be annyira. Meg azért az utolsó szám is baromi unalmas, mégha van is egy sajátos atmoszférája, meg illeszkedik a lemez mondanivalójához stb. Kedvenc szám: Crater of the Valkyries
Ez a nyávogó ének nagyon nem tetszett, na nem mintha a zene tetszett volna. :|
Dallamos, jól szól, kellemes, fülbemászó. Talán túlságosan is. Meghallgattam a hp miatt, és meghallgatom majd máskor is....de lelkesedni nem tudok érte.
Olyan igazán sótlan zene volt ez. Unalmasan csordogált az elejétől a végéig.
Tipikus tucat power metal, tök egyforma számokkal. Unalmas az egész.
Igényes doom muzsika. Ismét egy magyar album, amire lehet büszkének lenni.
Sötét, fagyos atmoszférájú zene hallható a korongon, egyfajta doom/black metal. Egészen kellemes hallgatnivaló.
Aranyos kis lebegős prog. cuccos. Ezek a 70-es évekbeli hangulatok mindig is szíven ütöttek.
Meglepően jó! De azért meg kell jegyezni, hogy a doom másodvonalához mérten.
Míg az előző lemezek inkább külön dalokról szóltak, ez egy egységesebb anyag, az első másodperctől az utolsóig egyazon magával ragadó hangulattal. Az Arcturus miatt elhullajtott könnyek tökéletes felszárítója úgyamúgy.
Az első pár szám hatására minden egyes hallgatáskor feldobódik az ember, majd zavaróvá válik a nóták egyformasága, az énekes hangja és a túlságos Ozzy-majmolás.
Ez az album még viccnek is rossz.
Pütypürütty. Utolsó korszakos ToT-kópiákból bármikor bármennyit!
Kell ez nekünk?! Meg sem érdemelné az album, hogy szót vesztegessen rá az ember. Ha választani kéne a ShyGys és a Power Quest között, az előbbi kiütéssel nyerne.
Holdampf Gabesz hangját szokni kell, akár King Diamond-ét, de ha ez megvan, onnantól minden dal egy csoda. Közép-Európa vezető doom metál bandája. Mit mondjak még?!
Jegesnek jeges, de hiányzik a mélység.
Művészkedős, entellektüell stíluskavalkád, valódi érzések nélkül.
Minöségi rockzene, a zenekarnak is riszpekt, de tőlem ez nagyon távol áll zeneileg.
Bár nem túl fiatal zenekar, ez az első lemezük. Sajnos túl sok a candlemass nyúlás, ráadásul így egyből feltűnik, hogy Messiah-hoz képest milyen gyenge az énekes hangja. Sajnos a lemez hangulata sem az igazi, nem ragad meg semmilyen érzés a hallgatóban.
Zeneileg leegyszerűsödtek, nyoma nincs az előző lemez hangkavalkádjának, ennek ellenére nehezen befogadható mű. Megéri időt szánni rá, az év egyik legjobb lemeze.
Az egyéniség hiánya és a rettenetes énekhang tönkrevágja a lemezt.
Bodoméknál meredeken esik a színvonal, kezdenek önismétlésbe fulladni. Hol van már ez a zseniális, mai füllel hallgatva is friss Hatebreeder-hez képest...
Az modernkedős elektronikus pittyegések nem kompenzálják a dalszerzői véna hiányát, és az énekhang nélküli énekes teljesítménye sem válik a lemez javára. A borítóképekért viszont nagy piros pont jár.
Naiv és egyszerű. Legtöbb dallamuk simán beférne mosópor reklámba háttérzenének.
Wall Of Sleep-ék úgy játsszák a doom-ot, ahogy azt csak a legnagyobbak tudják. Negatívumot nem tudok mondani a lemezről. Kiváló dalok, hibátlan hangzás, és hatalmas feeling. A pontszám nem kérdéses.
Lassú, hideg és befordulós black metál. Nagyon hangulatos, de egy-két kiugró téma jót tenne neki. Első lemeznek mindenesetre bíztató, érdemes lesz rájuk odafigyelni.
A Solefald mellett egy másik teljesen egyéni muzsika, talán hangyafasznyival még jobb is mint az említett csapat..............
egyszer sem birtam elejétől a végéig meghallgatni.......
Nem rossz, bár nem is estem hasra tőle..............
Nemrossz a lemez, bár annyira nem is jó, hogy három 10-es álljon a neve mellett......
Az énekes emberkét hamar elkéne küldeni, amugy a zene nekem rendben van............
Ettől a zenekartól talán kicsit komolyabb albumot várna az ember.......
Lásd ismertetők......
Melodikus heavy/power metal ezerszer eljátszott témákkal....................
Le a kalappal a srácok előtt, példaként kell hogy szolgáljon minden magyar zenekarnak, lehet minőségi zenét csinálni itt Európa közepén is.............
Hideg, fagyos, sötét, gonosz album , csak a hangzása lenne jobb..............
Metalnak kevés, rocknak túl sok. Kellően eklektikus és szerintem simán lealázta a mostani Solefaldot.
Remélem mindenki vágja, hogy ez ugyanolyan zene, mint a Voga-Turnovszky, csak vicc és élvezeti érték nélkül. Magyarság, óó jeeee.
Háttérzenének se kiváló alkotás. A végén bonusként tálalt c64-es szintű zene pedig hab a tortán.
Na majd a második rész.
Tény, de kit érdekel, hogy Ozzy klónok? Mondjuk 3 szám után már tényleg unalmas.
A hangzás egyszerűen hibátlan, de maga a zene...sosem hallgattam őket, ezután se fogom.
I tried it but it's all failed.
Ez egy iciripicirit könnyebben megtalálta az utat a zordon szívem kőfalakkal körülvett atombunkeréhez, mint a múltkori mesezene.
Számomra nem túl változatos zenét játszó, valószínűleg sosem preferált zenekar maradnak ők a továbbiakban is.
Ha világot nem is váltanak zenéjükkel, attól még remek és kellően metsző hangulatos zenéket írtak erre a lemezre mókás kinézetű fiatalok.
Talán írok majd egy kritikát róla.
Az ungra bungra is jó, tessék szépen megbarátkozni vele.
Türütüpptürü
Megvan valakinek az utolsó vers fordítása?
Az ének valóban idegesítővé teszi a lemezt már néhány dal után :(
Rockandroll sztárok ezek :-(
Unalmassá válik idő után...
Tökéletes alkotás.
A címadó nóta igazi sláger, a többi nóta viszont nem lett jóbarátom. A lemez viszont teljesen korrekt, ebből a kettősségből született a 8 pont.
Néha azért voltak jó részek is.
Na ezt aztán jó sokszor megkellett hallgatni de nagyon megérte fantasztikus album(főleg a lemez második fele).
Sajnos van egy két szám ami nem teccik és ennek köszönhetően az általam hallott eddigi Kormorán albumok közül ez a leggyengébb.
Mindenegyes meghallgatás után egyre jobban tetszett az album. Vannak azért hibái(pl.: nekem nem mindenhol jön be az ének és a lemez utolsó pár percét se tudtam feldolgozni).Egy erős 8asra gondoltam de a Forever című mestermű miatt megkapja a 9-t.
Zeneileg bármennyire is szép ez az album a szinte végig borzalmas éneket ez sem tudja ellensúlyozni.
A Born II Rock a Hellfueled második albuma és számomra pont ugyanolyan idegesítő mint az első volt.A felelős most a kis Ozzyimitátor Andy aki képes volt egy hangon végignyöszörögni ezt a lemezt.Szörnyű!
Már az előző CoB album se tetszett és ez sem igazán pedig a régi albumokat nagyon szeretem.
Dolmen ismertetője alapján úgy véltem ez nekem nagyon nem fog tecceni azonban kellemes meglepetés ért. Azért az elektronikus bizbaszokat kilehetne venni meg lehetne picit rövidebb is az album.
Gyenge dalok, vékony hangzás, egérszürke énekes de legalább nem idegesített úgyhogy a 6 pontot benyomom :)
Csak a címadó dal teccik a többi könnyen felejthető.
Hangulatos black metal lemez de lesz ez még jobb is.
Ez is egy sablonszöveglesz: köszönöm Gandi a lemez ajánlását, mert bizony összekevertem a zkr-t, és ha nem küldöd, elszaladt volna mellettem. Van pár kísérlet, különféle zenei stílusok-elemek beültetésére a rockzenébe, ez nem sokszor hoz igazán jó eredményt, de itt most nagyon elkaptak valamit. Az ilyen progosabb, meg fúvós-hegedűs részekkel színezett zenét mindig is szívesen hallgattam, itt is ezek a részek tetszenek igazán. Nagyon szórakoztató-kikapcsoló album, a szó jó értelmében. Sokszor fogom hallgatni...
Nem egy "egyszerű" könnyen, azonnal befogadható album, nagyszerű dallamai ellenére sem. Belemerülve, a szövegeket is átérezve, ha elkap a hangulata (amihez nekem jópár hallgatás kellett) akkor magával tud ragadni. De amúgy meg, csak nyugtatóként, pihenésként nálam "ez" a nyugalom szigete, mint ami Nektek volt az Antimatter a múlt hp-n. Nem emelek ki dalt, mert ez úgy kerek, ahogy van....
A különbség: a Candlemass egy "született tehetség", ők meg leginkább rajongó követők, és messze járnak még tőlük. Van egyfajta hangulata azért az albumnak, nem is rossz ahogy nyomják ezt az epikus doomot (nálam az énekes is jó/közepes osztályzatot kap), szóval azért tetszett, de az idei Candlemass magasan veri. Nekem a The Sinner a kedvenc.
A dalok sorrendjében a benyomások: 1. gyönyörű-felkavaró 2. sűrű massza-egyszerre idegtépő és nyugtató 3. nyomasztó (már a címe is) 4. egy kis egyszerű pihenő 5. szépszomorú 6. kissé monoton de nagyot "robban" 7. megkapó, furcsa, de abszolút ide illő 8. ELKÉPESZTŐEN JÓ DAL!!! 9. a korona az albumon (10. ???bonusz)....Röviden: ezt az albumot nekem írták, ott a helye a Primordial mellett.
Én elvagyok velük tulképp, de az első négy dal után eléggé ellaposodik a produkció. Az első két dal, meg a Friend ac. gitár betétje azok igazán jó pillanatok, az Old viszont a lemez rossz pontja. Zenészekkel semmi probléma, az Ozzy-klón viszont néha igencsak túlnyújtja-nyávogja a témákat. Szóval nekem nem gáz a lemez, de jobban el tudnám őket képzelni Ozzy tribute band-ként, 1-2-3 igazán fogós saját dallal, mert igaz, hogy optimális a lemezhossz, de ebből az anyagból max 3 dalnyi igazán minőséget lehetne szerintem csinálni...
A jól megszokott, korrekt COB album, bár ahogy a kritikákat olvasgattam mindenfele, eléggé megosztja a bandát szeretőket. Mindenesetre nekem bejön, különösen a lassabb, nem kapkodós-örlős részek.
Bocs Dolmen, de ez nekem egy semmitmondó album, egyetlen perce sem fogott meg...
Akkor tudnám icipicivel jobban élvezni, ha erősebb hangú lenne az énekes és ennél sokkalta vastagabb a hangzás, így nem. Amúgy ugyanaz, mint a Nigtscape, tehát itt is megvannak a jól megszokott, ismert dallamok, dalszerkezetek, de előbb leírt hiányosságok miatt a produkció nem élvezhető. Azon meglepődtem picit, hogy a zenekar gyökerei Angliába vezetnek vissza...
Jól nyomják ezt a zenét. Már a Mood-ot is bírtam, itt meg egyenesen folytatják azt az utat. (sajnos az előző lemezüket még nem hallgattam, ha az is ilyen mint ez, bizony hiba volt kihagynom.) Mégegy: sokan hányják a szemükre, hogy mért nem magyarul, de sztem jobb ez így. Kedvenc dalok: első kettő, meg a The River, de végül is mind okés.
Naaaaaa....Megvan a hangulata, okés hangzás, jók a kis zenét megtörő betétek benne, optimális lemezhossz, ki tudok emelni kedvenc dalokat (Kvele Seg, Brent Tre), elég ennyi, vagy dícsérjem még tovább??? Sőt, még jóindulatú is leszek, mert a hatésfél reálisabb lenne, de bonusz +0.3-el megtoldom az énekes csajszi miatt...
Ez valami eszméletlen nagy muzsika!!!! Nagyon régen hallottam ilyen zseniális lemezt! Köszönöm gf!
Nehéz dolog egy olyan zenekar albumáról bármit is írni, akik az itthoni zenei színpadon ilyen régóta jelen vannak és folyamatosan minőségi anyagokkal rukkolnak elő. Érzelmekkel átszőtt, érzéssel előadott folkos rock zenéjüket talán a Jethro Tull-hoz tudnám leginkább hasonlítani, de a Kormorán igazi hungarikum. Minden percét élvezettel hallgattam.
A Candlemass valóban nagy hatással lehetett a srácokra, de azért egy igazán becsületes albumot hoztak létre. Egy kicsit leül az anyag a közepe felé, viszont utána minden oké. Kivéve azt a förmedvényt a végén. Az minusz 1 pont.
Nagyon nehezen talált meg ez az album. 6- 7 alkalommal is meg kellett hallgatnom, mire valamennyire is ráéreztem az ízére. De minél többet hallgatom, annál jobban tetszik.
Szerintem egy hatalmas fanatizmussal rendelkező csapat tökéletes hard rock albuma ez. Hogy tiszta Ozzy? Pont ezért jó :)
Lehet, hogy bennem van a hiba, de annyira tartom ötletesnek a zenéjüket, mint a nevüket. Néha olyan érzésem volt, mintha egy begyorsított, bedurvított Alice Cooper albumot hallgatnék, az öreg kései, populárisabb lemezei közül.
Nekem túl hosszú és unalmas. A hangzás rendben, a hangszerelés is elég jó, viszont nulla izgalom.
A "Hold on to Love" és a "Children of the Dream" dalok egész jók lettek, még ha nem is egyediek. Ezek azért tetszenek, mert itt nem feküdt rá a dobos a duplázóra, hanem kellemes középtempóban nyomják végig a nótákat. Szerintem az énekes hangja is jobban érvényesül ezekben, mint a többi "leénekelemkisketéskotipeltot" stílusú darabban.
Elfogult vagyok a csapattal. Ismét bizonyítottak. Kevesebb pontot még akkor sem tudnék adni, ha lenne rajta üresjárat. De nincs!
Egész jó témákat pakoltak fel a lemezre. Sokszor fogom még hallgatni.
Bevallom mindössze egyszer hallgattam, de az tetszett, szóval azt hiszem megelőlegezem neki a 8 fölötti pontszámot
Valahogy nem kapott el ez a retró hangulat.
Candlemass hatás egyértelmű, de jóval többet kéne felmutatni hogy ismertebbek legyenek.
Kellemes zene, bár az előző album komplexitásával nem ér fel. Hangszerelés nagyjából hasonló, meg van bennt a Solefald íz is, de mégsem az igazi. Azért a nagy szürkeségből ígyis bőven kiemelkedik.
Nem igazán értem miért jó Ozzy hangján végignyomni egy egész lemezt. A dalok sem éppen átlagon felüliek, mondjuk nem is rosszabbak, dehát az énekes hangja igencsak rányomja a másolat bélyeget a zenekarra.
Kicsit mintha kifogytak volna az ötletekből, mondjuk gondolkodhattak volna még úgy egy évet ezen az anyagon. Más, eddig ismeretlen zenekar esetén kitűnő bemutatkozás lenne, na de hát Bodomékról van szó...
Első hallgatás után a múlt hp-n szereplő End of Green tucatgóthrokkja ugrott be, de mint a későbbiekben számomra egyértelműen kiderült jóval több van ebben a lemezben...valódi érzelmek, valódi zenével párosítva.
Miközben egyes zenekarok majd belehalnak hogy eredetit, újat, ötleteset nyújtsanak ebben a stílusban, addig mások (mint a Power Quest) töretlenül és biztosan hozzák azt amit mások nagy erőkkel kitaláltak :D. Az elmúlt 10 év legjobb dallamai csendülnek fel ezen a fantasztikus lemezen, kitudja, lehet még az időbeli sorrend is meg van. Semmiképp ki ne hagyjátok a csapat cuki weblapjának megtekintését :)
Párszor végigfutottam rajta, folyton kicsit az volt az érzésem mintha valami belassult hard rockot hallgattam volna, kicsit még dolgozni kellett volna ezen, de összességében nem rossz anyag.
nem talált meg magának az a lemez pedig én próbálkoztam...
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. ... 351. Full screen Vertikális nézet
2005. október 29.
Sheol Acme cucka Dolmen EnGrave godfucked kispatak kopi maniac Rely ∑:
1. godfucked
Subterranean Masquer...
Suspended Animation Dreams
7 9 6 8 9 10 10 9 10 8.5 8.7
2. Acme
Solefald
Red For Fire (An Icelandic Ody...
9 10 10 8 8 9 5 10 8 9 8.6
3. cucka
Wall Of Sleep
Sun Faced Apostles
8 9 10 9 7 8 6 8.5 10 7.5 8.3
4. kispatak
Kormorán
Rockuiem
7.5 8 8 5 6 10 9 9 10 6.7 7.9
5. Sheol
All Souls' Day
Into The Mourning
10 8 6 7 5 9 9 8 8 7 7.7
6. EnGrave
Malsain
They Never Die 2005
8 7 8 7.5 8.2 6.5 7 6.8 8 6.5 7.4
7. kopi
Children of Bodom
Are You Dead Yet? - 2005
8 6 5 7 6 8 7 8 6 7 6.8
8. Dolmen
EverEve
Tried And Failed 2005
6 8 5 9 5 7.5 8 5 6 8 6.8
9. maniac
Hellfueled
Born II Rock - 2005
4 7 4 6 7 6 4 6.5 10 5 6
10. Rely
Power Quest
Magic Never Dies - 2005
6 4 3 6 5.1 5 6 6 7 8 5.6
∑:
7.4 7.6 6.5 7.3 6.6 7.9 7.1 7.7 8.3 7.3 7.4
Tuska Open Air 2016 - 2016.07.01-03.,Suvilahti, Helsinki
Koncertbeszámoló, andiprkl @ 2016. július 13., szerda, 09:06
Tuska Open Air 2016 - 2016.07.01-03.,Suvilahti, Helsinki
Galéria, andiprkl @ 2016. július 12., kedd, 11:27
Diesear - Ashes Of The Dawn (2013)
Kritika, boymester @ 2016. január 21., csütörtök, 19:15
Beszélgetés Cselényi Csabával - a Wall Of Sleep dolgairól
Interjú, 9000Sanyi @ 2015. április 16., csütörtök, 14:43
Wall Of Sleep - No Quarter Given (2014)
Kritika, 9000Sanyi @ 2015. február 4., szerda, 15:14
Tuska Open Air Metal Fesztivál - 2014.6.27-29, Helsinki, Suvilahti
Koncertbeszámoló, andiprkl @ 2014. július 10., csütörtök, 22:44
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.058 seconds to render