A kispatak által említett számon kívül ebben semmi jó nem volt.
Legkedvesebb Anathema albumom az "Eternity" hangulatát vélem felfedezni a dalokban. Most kb. 5 hallgatás után nagyon bele vagyok esve az albumba, aztán a hp végéig majd meglátom, hogy csökken-e az érzés. :)
Nem sok panasszal tudok élni az album kapcsán, mert igényes zene, és az énekesnő is jól teljesít végig. Mondjuk én a lágyabb, "gótikusabb" orgánumot kedvelem jobban, de ezt már úgyis tudjátok... :) A "The Chameleon" miatt jár plusz fél pont, szerintem az album legjobbja.
Igencsak megörültem mikor láttam, hogy van új Ataraxia, mert sok régi albumát ismerem és mind magas színvonalú kellemes muzsikát tartalmaznak. De ez...ez valami botrányosan szar. Végig idegesítő, francia (!) női ének teszi számomra 1x hallgatásossá az albumot. A hülye zajok, kutyaugatás, meg cirkuszi hangulat csak hab a tortán. :(
A számok annyira kemények (a 4. főleg), hogy akár egy disco-ban is elmennének. Köszi ezt a remek ajánlatot Dj. cucka! :D
Inkább nem mondok semmit. :|
Voltak kellemes részek rajta, de valahogy ezek nem tartottak túl sokáig.
Remek kis higanykoktél. Bejár minden járatot, majd angolosan távozik, metáncsíkot húzva maga után. Régi hangulat, ötletesség, feszültségoldás mesterfokon.
Sivár.
A csigatúladagolás tipikus esete. Nem mixtúra, hanem tökéletesen illeszkedő alakváltás, Arcana-módra, csupán más irányba. Kár érte.
A nyáltól csöpögő dallamvezetésen és a zenei összekacsintásokon túl egyéntől függő nyalánkságok tárháza. A szűk látókörűeknek pedig csak álljon fel nyugodtan a szőr a hátukon!
A zenekar már rég az útja végére ért. Repetázni csakis élőben látom értelmét, az újracsomagolás számomra helytelen út.
Seggbekuki-metál.
Nagyon sűrű hc/metal. Nem az én asztalom...
Hosszú, mindent jól megrágós, körbejárós zene néhány érdekes pillanattal.
Marha jó az énekes csajszi, meg úgy a zene is. Kár hogy a hangzás csapnivaló. :(
A korábbi lemezeik jobban tetszenek. Ez - az egész párizsi hangulattal - mehet a lecsóba.
Ez most komoly?!
Hát ez a verzió is hagy némi hiányérzetet... megint csak az ének terén.
Combos hangzású, jóféle prog.power Tomas Vikström énekével a Tad Morose/Veni Domine vonalon. Élvezetes hallgatnivaló. :)
Érdekes, hogy csomó agyondícsért magyar rock/metál zenekar lemezéről 10másodperc alatt kiderül, hogy hazai, ezt pedig simán oda lehet rakni bármelyik amerikai lemez mellé. Ezt leszámítva nem hallgatnék ilyet önszántamból.
Nem rossz, de ennél azért sokkal királyabb doom zenék is vannak.
Hát nagyon erőlködnek, marha komolyan veszik magukat, de rohadt unalmas az egész, egy normális refrén nincs a lemezen. A helyzeten csak ront a végig jelen lévő abszolut felesleges és marha igénytelenül kivitelezett szintiszőnyeg.
Mi a szar ez a cirkuszi nyivákolás?
Akinek nem tömítette még el a hallójáratait a sok láncinges-bőrgatyás metál zene, annak azért le fog esni, miről van itt szó. Érdekes, színes zene ez, már azoknak akiknél nem okoz kék halált egy-egy laza, diszkós pillanat. Progreszívitásban megeszi reggelire az egész fényesre nyalt seggű progmetál mezőnyt. (oké, túloztam, van néhány jó progmetál zenekar is). Előző lemezük egyébként jobban tetszett.
Teljesen átlagos lemez, béna szövegekkel.
Tucat.
Ha egyszer tudnak olyan dal is írni mint a Lost In Time akkor vajon a többi miért ilyen gyenge? :(
Szép kis album csak kicsit hosszú
Egy nagyon jó melodikus hard rock/metal lemezt sikerült összehozniuk és ezt még a női énekkel sem sikerült elrontaniuk :D
Ha van amit még a német nyelvnél is jobban utálok akkor az a francia szóval nálam igen nagy hátrányból indult az album. Zenének csak nagy jó indulattal tudnám nevezni amit hallottam.
Már azon voltam hogy valami vödröt ide hozok a hangfalakhoz… ultragagyi nyálzene :’(
Ahogy az előző albumnál most is csak egy szám volt ami tetszett (Szertartás).
Nekem olyan érzésem támadt hogy profi zenészek innen-onnan megmaradt témákból összedobtak egy albumot.
Nem kedvencem a műfaj, azért találni itt is csemegézni-valót. Dallamos és brutális, hc-s elborulások teszik izgalmassá a lemezt. Izgalmas, sok újat Ők sem hoznak, azért próbálnak változatosan játszani. Az első hallgatáskor például szokatlanul "sűrűnek" találtam a hangzást, de a későbbiekben már hozzászoktam, és elválaszthatóvá vált minden hangszer. Szép munka, bár emészteni kell.
Ugyanaz, mint a Shiva-nál. Jó, jó, de nem fog meg.
Nem varázsoltak el. Nincs vele semmi gond, csak egyszerűen nem ez az album, amit hallani szeretnék máskor is. Pedig minden megvan rajta, ami egy jó albumhoz kell.
Nem tudom megmagyarázni, nem is akarom, de jó hallgatni. Az már elsőre is lejön, hogy koncept anyagról van szó. Többször is eszembe jutott a Celtic Frost "Tristesses de la Lune" című száma, már csak a francia nyelvhasználat és az énekesnő hangja miatt is. A hangulat pedig igazi Párizs-i, valamikor a századelőről. Magam is meglepődtem magamon :-)
Két nótában is felfedezhető némi Kyuss/Queens Of The Stone Age koppintás, ennek ellenére ez sem különb a többi britpop sz@rtól. Ha már mindenképpen elektronikus zenére vágyom, akkor a svédek üdvöskéit, az Apoptygma Berzerk-et forgatom a lejátszóban. Nem mellesleg a Satyricon "Megiddo" EP-jén ők követték el a "The Dawn Of A New Age" remix változatát. Szóval éljenek a skandinávok! :-D
KÖVETELEM, HOGY GUBÁS TIBI BÁCSI MENJEN VISSZA AZ OMEN ZENEKAR KÖTELÉKÉBE ÉS ÖRÖKÖS ÉNEKESKÉNT EZENTÚL MINDEN LEMEZEN Ő ÉNEKELJEN!!!!!!!
Nem jobb és nem is rosszabb a többi symphonic/tökömtuggya rock/metal bandáktól. Nekem pont az énekes hangja nem tetszik. Idegesítő nyavajgás, nem illik a zenéhez, pedig egészen jó hangzású album ez. Részleteiben gazdag és szép, ám egységében szürke és semmitmondó.
Megpróbálnak mindent beleadni a zenéjükbe, talán sokat fejlődtek is az elmúlt évek alatt, de én nem találtam semmilyen meglepő dolgot az új csodájukon.
Érdekes kis zene, szomorú hangulat, ami nekem alapból bejön. Kevés ének, plusz valami arctépés:)
A csaj egész jól tud énekelni, a zene is OK, megvan a saját varázsa.
Elkezdtem hallgatni a Paris Spleen-t az első szám után, azt mondtam, hogy nagyon nagyot alkottak megint. Aztán gyorsan elszálltak a kétségeim és be kellett látnom, hogy ez sajna csak egy középszerű lemez lett.
Talán az érzéseket próbálták az elektronikával egybekeverni. Érzelmes elektronikus muzsika, szívmelengető énekkel:)
Az új énekessel már sokkal jobban sikerült az Omen album. Érdemes meghallgatni.
Modern szomorkás zene, kellemes énekhanggal, nem rossz, de nem fogom sokat hallgatni:)
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. ... 347. Full screen Vertikális nézet
2006. december 23.
Sheol Acme Caayn cucka kispatak maniac NorthWar ∑:
1. Sheol
The Prophecy
Revelations
10 7 7 7 8 7 8 7.7
2. kispatak
Shiva
The Curse of the Gift
8 5 7 4 9 7 8 6.9
3. Acme
Blind Myself
Ancient Scream Therapy
5 10 4 8 6 7 6.5 6.6
4. maniac
Omen
Agymosás
4 6 7 5 6 10 7.5 6.5
5. Caayn
7days
The Weight Of The World
6.5 5 9 5 6 6 7.5 6.4
6. cucka
Muse
Black Holes And Revelations
3 9 1 9 3 5 7 5.3
7. NorthWar
Ataraxia
Paris Spleen
3 7 4 2 3 7 7 4.7
∑:
5.6 7 5.6 5.7 5.9 7 7.4 6.3
The Butterfly Effect - Final Conversation of Kings (2008)
Kritika, emp @ 2015. szeptember 22., kedd, 23:02
Blind Myself - Budapest, 7fok, eső (2009)
Kritika, thrashing @ 2009. április 3., péntek, 11:41
Blind Myself - Ancient Scream Therapy (2006)
Kritika, Acme @ 2007. január 16., kedd
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.017 seconds to render