Smicivel beszélgettünk
- Menjünk rögtön vissza az időben és kezdjük a legutóbbi jelentős változással, a tagcserével! Úgy tűnik zökkenőmentesen zajlott. Pár szóban összefoglalnád? Budai Béla most már teljes jogú tagnak tekinthető?
- Hofinak annyira megsokasodtak a session munkái és egyéb elfoglaltságai, hogy a koncertek nagy részén nem tudott jelen lenni, már évek óta helyetesítéssel oldottuk meg a hiányát. Végül Péter döntött úgy, hogy a saját ügyeire koncentrál és a stafétabotot átadja valaki másnak, aki állandó tagként tud résztvenni a zenekar munkájában. Béla azóta számtalan koncerten játszott velünk és sikeresen beilleszkedett a zenekarba. Nemcsak a koncerteken, hanem a stúdióban is bizonyított, hiszen az újra felvett Kegyetlen évek dobjait már ő ütötte fel.


- Tavaly év elején egy széleskörű szakmai szavazáson az Ugass kutya lett a “Legnagyobb hatású magyar metal album” és a jelölések alapján ti vagytok a második “Legnagyobb hatású magyar metal zenekar”. Mit jelent ez számotokra?
- Többek között sajnos azt, hogy már nem vagyunk fiatalok, de nem éltünk céltalanul és sikerült letennünk valamit az asztalra.
Óriási dolog, hogy így tekintenek vissza a munkásságunkra és ez bizony jó érzés.

- Tavaly volt 35 éves a zenekar. Milyen élmény volt a jubileumi koncert?
- Egy jubileumi koncert mindig felemelő élmény, mi is, a közönség is egy különlegesen felfokozott hangulatban van.
Sokan voltak, jól szóltunk, lehengerlő volt a hangulat a nézőtéren, óriási buli volt!

- Az Ugass kutya! Újrakiadott változata még csak remasztert kapott. Milyen visszajelzések jöttek rá? Hogy fogadták?
- Mindenki örült neki, szépen is fogyott.


- A Kegyetlen évek újrafelvétele, mint tudjuk kényszerhelyzetből született, hiszen nem sikerült megszerezni az eredeti jogokat a felvétel újrakiadásához. Mégis milyen jogi akadályok merültek fel?
- Nem a mi tulajdonunkban vannak a kiadási jogok, hanem egykori lemezkiadóink, illetve jogutodjaik rendelkeznek a korábban kiadott albumaink felett. Megoldás lehetne, ha lemondanának róla, vagyis nekünk adnák, vagy egy jelképes összegért átadnák, mert komolyabb összeget nem tudunk ebbe belefektetni, hiszen a CD eladás nem egy jövedelmező vállalkozás.


- A fórumokon nézelődve, illetve az ismerősökkel folytatott beszélgetések során több bírálattal is találkoztunk a tiétekhez hasonló újrafelvételeket illetően. Sokan megkérdőjelezik ennek a – jogi akadályok megkerülése érdekében meghozott lépéseken túli – létjogosultságát. A rajongók felőli leggyakoribb visszajelzés az, hogy bár az új felvétel ütősebben szól, mint a régi, a zenész általában nem érzi, nem gondolja ugyanazt, amit huszonévesen, ezért kevesebb tűzzel, de több profizmussal készül el így a lemez. Ti, hogy látjátok? Mi a véleményetek ezekről a felvételekről általánosságban?
- Ezt a logikát követve felmerül a kérdés, hogy a koncerteken se létjogosult játszani a régi dalainkat, mert már idősebbek vagyunk és már biztos nem ugyanaz a feeling? Miért ne vehetnénk fel a régi dalokat újból? Mindenkinek megvan a joga, hogy kialakítsa a saját álláspontját, de nem érdemes ezen mélyremenően vitázni. Akinek nem érdekes egy újravett kiadás, az hallgassa a régit.
Az újravett Kegyetlen évek nem a régi lecserélése végett készült, hanem egy hiánypótló kiadvány. Az anyag régóta beszerezhetetlen, a fiatalabb rajongókhoz csak az internet vagy másolás útján jutott el, most meg fizikai formátumban is birtokolhatják, feltehetik a polcra a gyűjteménybe.
Sokan meg annak örülnek, hogy jó hangzással hallgathatják ezeket a klasszikus dalokat. Nyilván ők is előveszik majd a régi, klasszikus albumot is, lehet éppen az új hatására. Mindegyik változatnak meg van a maga feelingje, értéke és érdekessége.

- Szerintetek ez az újrafelvett változat hozzáad a Kegyetlen évekhez, vagy különösebben nem változtatja meg az albumról eddig is kialakított képet?
- Az anyag szinte pontról-pontra ugyanaz, csak erőteljesebben, a mai fül számára megszokottabb minőségben, a kor elvárásainak megfelelő hangzással szólal meg. Pontosan ennyit, nem többet szándékoztunk a régi anyaghoz hozzátenni.

- A hangzáson kívül belenyúltatok esetleg valamibe, vagy inkább a gyökerekhez való hűség volt a cél? Egyáltalán, hogy emlékeztetek vissza a negyedszázaddal korábbi stúdiózásra?
- Minimális változások vannak a hangszerelésben itt-ott, szinte észrevehetetlen, ez se mind szándékos. Koncepció volt a klasszikus anyaghoz való lehető, legnagyobb hűség. A régi Kegyetlen éveket Budapesten az E-Stúdióban vettük fel és nagyon élveztük, hogy egy komoly stúdióban dolgozhatunk.

- Igazán figyelemreméltó, hogy modernizált hangzás mellett a grafikai munkára is külön figyelmet fordítottatok, természetesen itt is megőrizve az eredeti irányt. Ebben mennyire volt konszenzus a csapaton belül, illetve mennyire szól ebbe bele a kiadó?
- A kiadó mindenképpen új borítót akart arra hivatkozva, hogy tulajdonképpen ez egy "új" anyag, nem újrakiadás. Ez teljesen elfogadható indoklás és javaslat volt a számunkra, de a teljes kép érdekében a régi klasszikus borítót is megjelenítettük a booklet belső oldalán.

- Idén lesz 20 éves a "Tisztítótűz" album. Bár az a lemez sok vitát kavart, tervezitek-e, hogy esetleg egy-két dalt leporoltok róla a koncerteken? Esetleg ez is megjelenik újra, de érdekelne az is, hogy várható még további anyagok esetében is hasonló újrakiadás? A Körhinta sem beszerezhető már, ha minden igaz.
- Ha mindent megcsinálnánk, lehet nem lenne olyan érdekes és másra nem is jutna időnk, hiszen nem kis munka és energia egy újrafelvételt tető alá hozni. Elképzelhető, hogy lesz folytatás, ezt majd eldönti az idő. Régen vagy koncerten egyáltalán nem játszott dalokat egészen biztos fogunk majd elővenni!

- Nem gondoltatok arra, hogy további extraként valami kiadatlan dalt vagy koncertfelvételt hozzácsaptok, ahogy az Ugass kutya! esetében?
- Koncertfelvétel szóba került, de a kivitelezésre nem volt elég idő, így ezen túl sokat nem is agyaltunk.

- Úgy tűnik elég alaposan meg is turnéztatjátok a lemezt. Mintha a hőskort idézné? Milyen hasonlóságot/különbséget éreztek a Kegyetlen évek kiadása óta eltelt negyedszázad során a koncertek tekintetében?

- A hőskorban azért kicsit másképpen zajlottak a turnék, hétfőtől vasárnapig minden este és egy teljes hónapig egyfolytában. Évente kétszer, tavasszal és ősszel! Ez ma elképzelhetetlen, de most igyekszünk több helyre eljutni, mint a korábbi években.


- Számos külföldi zenekarral, köztük olyan példaképekkel is együtt játszhattatok, mint a Kreator, a Slayer, a Sepultura. Ki lenne az álomzenekar számotokra, aki előtt szívesen fellépnének és még nem valósult meg?
- Metallica

- Tavaly felléptetek az Arlóban megrendezett Hellness hétvégén, ami egy afféle családias fesztivál. Milyen helyeken kényelmesebb nektek játszani, kis vagy nagy fesztivál vagy klubkoncert esetleg valami nagyobb helyszín?
- Minden koncertnek meg van a maga varázsa, az a jó hogy van ilyen és olyan is. A kis klubbuli közvetlen, hiszen közel van a közönség, izzik a levegő a színpad és nézőtér között, a nagyszínpados bulik meg látványosak, általában jobb a technika, nagyobb a felhajtás és emiatt több nézőt vonzanak.

- Mindenképpen szeretnék kicsit kitérni a hazai thrash helyzetére, mert ezt sokan, sokféleképpen látják. Úgy tűnik, hogy rajtatok kívül nincs a színtéren magyar nyelven zenélő, aktív lemezszerződéssel rendelkező csapat. Egyáltalán, mennyire fontos szerintetek ma egy lemezszerződés?
- Albumot kiadni lehet lemezszerződés nélkül is, de akkor minden költség és munka rád hárul. Lemezszerződéssel, illetve egy kiadóval a hátad mögött nyilván nagyobbak a lehetőségek. A siker azonban nincs kiadóhoz vagy szerződésekhez kötve.

- Angol nyelven több thrash csapat is működik a hazai undergroundban, akik úgy tűnik, hogy határainkon kívül sikeresebbek, mint idehaza. Mit gondoltok, ez az angol nyelvű szövegeknek köszönhető, vagy inkább annak, hogy a hazai közegben nem népszerű ez a műfaj?
- A siker relatív, messziről jött ember meg azt mond amit akar. Nyilván külföldön angol nyelven könnyebb boldogulni, de ott sem kolbászból van a kerítés! Aki kitartó és átütő zenét játszik, itthon is tud sikereket elérni. Tudomásul kell venni, hogy ez egy kis ország, kicsi felvevő piaccal, így a sikereket is ehhez mérten kell elfogadni. Ha kapna a műfaj némi médiatámogatást, fél év alatt csodákat lehetne felmutatni, de nagy tömegek nem fognak metalkoncertekre járni és ezalatt most nem az egy-egy komolyabb bulit vagy fesztivált értem, amire mindenki összegyűlik.


- Én személy szerint nem gondolom azt, hogy a hazai bandák népszerűtlensége az angol nyelvhasználatban rejlik, hiszen több külföldi banda is nagyon népszerű a hazai thrasherek körében, gondoljunk csak a Kreator-ra. Szerinted mit kellene tenniük a magyar bandáknak ahhoz, hogy hazai szinten a Moby Dick-hez hasonló sikereket érjenek el?
- Az angolul vagy magyarul mindig visszatérő kérdés, de az élet számtalan példával igazolta, hogy itthon magyar szövegekkel könyebben eljutsz a közönséghez. A külföldi és világsztár zenekarokat teljesen másképpen kezelik és tekintik. Egy Metallica-tól természetes, hogy nem várja el senki, hogy magyarul énekeljen, de a hazai csapatoktól itthon fontos. A dalszöveg teremti meg egy zenekar körül az ideológiát, ami az egyik legfontosabb kötődési pont. Ez majd szépen lassan változni fog, ahogy egyre jobban belekerülünk a világ körforgásába, de ez nem egyik napról a másikra megy. A nyelvoktatásban és -tanulásban is gyökeres változások és eredmények kellenek, hogy ez változzon.
Engem soha nem zavart, sőt kifejezetten élveztem, hogy magyarul énekelhetek! Nyilván aki külföldi karriert szeretne építeni, annak elengedhetetlen az angol nyelv.

- Ha már említettem a Kreator-t! Mit gondolsz a Destruction, a Kreator és a Sodom új lemezeiről? Hitelesek ők még számodra? Azt tudom, hogy a Sodom rátok például jelentős hatással volt.
- Inkább a Kreator-t tekintjük számunkra meghatározó zenekarnak, de persze jártunk Sodom koncertekre is és hallgattuk a lemezeiket, ahogyan sok mást is. Nem úgy vettem észre, hogy ezek a zenekarok veszítettek volna fényükből vagy inkább úgy fogalmaznék, egy ideje újból egyre fényesebben ragyognak! Mille Petrozza számomra ugyanaz a frontember, aki volt, ha meglátom a színpadon ugyanaz az érzés fog el, mint huszonévesen!

- Friss anyagra mikor számíthatunk?
- Remélhetőleg 2018-ban eljutunk odáig!

- A 35 év mutatja, hogy a csapat jól tud működni. Mi a titok?
- Zenekarban játszani hosszútávon bonyolultabb, mint egy párkapcsolat. Meg kell tanulni és elfogadni az "együttélés" szabályait, a tolerancia nagyon fontos, hiszen nem vagyunk egyformák. A közönség is értékeli, hogy a Moby Dick zenekarban alig volt személyi változás, hogy a nehézségeken is túljutva kitartunk egymás mellett!

- Mi jelent inspirációt, mi hajt még titeket ennyi év után, hogy lemezeket készítsetek és koncertezzetek?
- Produkciót létrehozni és színpadon állni jó dolog. Még mindig szeretünk zenélni!
Smicivel_beszelgettunk
Írta:
9000Sanyi
2017. május 15., hétfő, 22:52
Facebook:
Moby Dick - Kegyetlen évek (2016)
Kritika, 9000Sanyi @ 2017. augusztus 29., kedd, 14:43
Slayer, Moby Dick koncert - Volt fesztivál, július 2
Koncertbeszámoló, farrrkas @ 2016. július 6., szerda, 01:34
Moby Dick - Földi Pokol (2014)
Kritika, emp @ 2014. november 16., vasárnap, 11:02
Eye Beyond Sight - The Sun and the Flood (2011)
Kritika, haragSICK @ 2011. május 29., vasárnap, 12:15
Moby Dick - Interjú Mentes Norbival
Interjú, thrashing @ 2009. március 23., hétfő, 22:38
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
Angerseed, Nigromantia, Nemere
december 9.,
T-Boy Rock Klub
december 29.,
Dürer Kert
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.013 seconds to render