Amikor Varg Vikernes és Øystein Aarseth (Euronymous) harcából előbbi került ki élve, volt még egy személy a helyszínen. Az úr neve Snorre W. Ruch, akire a tipikusan „rosszkor volt rossz helyen” esete állt fel, illetve azt is figyelembe véve, hogy nem tett azonnal bejelentést a rendőrségen, a kockatörvények miatt bűntárssá is vált. 94-ben végülis 8 évet kapott, ami Vikernes büntetésének nagyjából a fele lett.
Snorre Trondheimből származott, és tulajdonképpen egy rövid időre tagja volt a Mayhemnek is, mint másodgitáros. Mikor Bergenbe költözött, Vikernesnél lakott egy ideig, és egy Euronymoussal folytatott telefonbeszélgetése során, Vikernes a saját fülével is hallhatta, amint Euronymous azt ecseteli, megöli őt. Azonnal útrakeltek ketten Oslóba (Euronymous lakásához), hogy felmondjanak vele mindennemű szerződést (A Deathlike Silence volt akkoriban a Burzum kiadója).
Snorre első bandája a 89-ben megalakult Stigma Diabolicum volt, és az a Faust dobolt benne, aki az Emperorban is. Faust vidékről 
származott, és egy ideig Euronymous lemezboltjában, a Helveteben dolgozott a pult mögött, és roppant büszke volt rá, hogy a black circle tagokkal barátkozhat. Hellhammer nyilatkozta egyszer, hogy Faustnak szemlátomást jót tett, hogy komolyan veszik, és ők is kedvelték a társaságát. Aztán 1992 augusztusában meggyilkolta Magne Andreassent, amikor a homoszexuális férfi szexuálisan próbált közeledni hozzá.
Miután Snorre szabad lábra került, rögzítve lett a debüt album.
Itt aztán van minden. Tulajdonképpen a zenei sablonok szét vannak rúgva-verve. Az űr-ambient találkozik a monoton necro-black metallal, a harcra hívó menetdobokkal időnként. A szintetizátorok nagyon fifikásan vannak belevegyítve ebbe az apokaliptikusan beteges, időtlen lánctalpasba. Helyenként ipari effektek zúdulnak a nyakunkba, mintha valami pokolkalapácsok döngenének a háttérből. A dobokat Hellhammer kalapálta az anyagba, akit nem kell bemutatnom a műfaj híveinek. Ő ugyebár a Mayhem dobosa, de emellett olyan bandákban kezelte a dobot, mint például az Arcturus vagy a Dimmu Borgir.
A torokmunka egy részét Satyr eszközölte a Satyricon hangja/pengetőse. A másik hangemben Bjørn „Lord Aldrahn” Dencker volt az egykori Zyklon B-ből (volt egy splitük a Mayhemmel), illetve a három lemezt és két EP-t megélt A Traitor Like Judas nevű death csapatból. (Ezen kívül neki az egyik legnagyobb munkássága a Dodheimsgard-ban volt, azon belül a 666 International is egy alapmű! Nagyon beteg zene, ajánlom azt is! – Perszepeta).
Minden másért (basszus, gitár és programozás) Snorre a felelős, és mondhatom nagyon alapos munkát végzett.
Nehéz kiemelni itt bármit is, de azért az Underneath the Universe kétrészes filozófikus, blackes lávafolyam mindenképen szót érdemlő alkotás, pontosabban számomra a black metal egyik alapműve. És itt hozzátenném, hogy a black metalra ne mint behatárolható stílusirányzatra tessék 
gondolni, hanem egy olyan hozzáállást megnyitó eszköztárra, ami jogot ad a fémzene határainak kiterjesztéséhez. Ezt valahogy egyszer Olav „Ravn” Bergene, az 1349 pacsirtája is szavakba öntötte egy, a Metal Hammernek, illetve Milán Péternek adott interjújában. A rossz értelemben „trú arcok” nem feltétlenül kell hallgassák a Thornst, hiszen nem fogják érteni.
Húsba vágó a befejező Vortex című tétel is, azzal a villanásszerű szintieffekttel. Sosem hallottam még ehhez hasonlót máshol. A World Playground Deceit málházós, lépegetős döngölése a maga egyszerűségével és nagyszerűségével is nagyon konkrét hangulatot teremt.
A lemez 2001 március ötödikén látott napvilágot a Moonfog gondozásában, amely kiadót még Satyr alapította 1993 körül. A felvételeket Mike Hartung vezette, a keverésbe és a maszterbe viszont masszívan beledolgozott Satyr és Snorre is.
A folytatás azonban eléggé elakadt, már ami egy újabb lemezt jelentene, hiszem 2008-ban bejelentették azt, mégsem kerekedik a dolog azóta sem. Akkor Snorre 10 dalt jelzett előre, aminek 2009-ben kellett volna megjelennie.
Egy önmagát nyitott egyéniségnek tartó black metal rajongónak én ezt a lemezt ezennel kötelezővé teszem. Fenriznek (Darkthrone) volt egy nagyon jó benyögése egyszer, és őneki ugye megbocsájtjuk az ilyesmit… Szóval azt ecsetelte, hogy elvárja, hogy az illető legalábbis ismerje azokat a zenéket, amiket ő hallgat, mielőtt érdemi társalgásba elegyedne vele. Én nyilván ilyent nem mondhatok, hiszen abban a pillanatban közröhej tárgya leszek, úgyhogy csak annyit, hogy mielőtt arról nyilatkozik Ön, hogy mi is a black metal, hallgassa meg ezt a lemezt. Mire a végére ért, tudni fogja mire gondolok. Ha meg nem, akkor Ön véleményem szerint rossz helyen jár, mikor erre keres választ.
Itt most nem linkelek YouTube videót. Érdemesebb végigmenni az egész anyagon.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
