Ha Bakos Attila neve elsőre nem mond semmit, Kedves Olvasó, akkor segítek egy kicsit: ő felelt a tiszta/dallamos énekért az utolsó két Thy Catafalque lemezen. Kezded már kapizsgálni? Na ugye! Egyébként underground körökben valószínűleg nem ismeretlen Attila, hisz az ő nevéhez köthető a Descend és a Woodland Choir is. És természetesen a Taranis, mely formációt 1999-ben alapított, az atmoszférikus black metal ötletei kifejezésére. Az eredetileg egyszemélyes zenekarnak indult Taranis soraiba aztán mégis csatlakozott Erik, aki az extrém vokalizálás személyi felelősévé avanzsált, így Attila tudott koncentrálni a tiszta ének fejlesztésére. 2000-ben meg is jelent első kiadványuk, In Days of Yore címmel, majd a zenekar feloszlott. Bár Attila még abban az évben megírt egy albumnyi dalt, ezekkel 11 éven át nem foglalkozott.
Viszont a Kingdom-ot érdemes több szempontból is a helyén kezelni! Hiszen nem egy friss albumról, mai zenéről van szó. Valószínűleg a következő Taranis lemez, már nem pont ilyen lesz, ének tekintetében biztos, ugyanis Attila elárulta, hogy a továbbiakban csak tiszta éneket fog prezentálni. És gondolom mai fejjel zeneileg is kicsit másképp állna hozzá a dolgokhoz… Mindenesetre röviden kifejtem a véleményem a Kingdom dalairól. A Storm a maga 13 percével a lemez leggrandiózusabb monstruma, a kezdő énektémák, dallamok és Attila orgánuma kapcsán egyből ICS Vortex és Vintersorg neve ugrik be. Amit nagyszerűen ellensúlyoz az extrém vokalizálás. De tempók tekintetében is változatos ez a tétel, vannak gyorsulások és atmoszférikus leállások, betétek. Mondjuk a dalszövege is ennek a nótának a leghosszabb, a bookletben 2 oldalt foglal el, míg a többi szerzemény csak egyet, ennek ellenére úgy érzem a 13 perc kicsit sok. Magyarán nem történik annyi minden a Storm-ban, hogy ezt ilyen sokáig kéne húzni. Túl vannak nyújtva a témák, 4-5 perc lenyesése után is ugyanilyen kerek lehetne a „történet”. Legalábbis szerintem. De ami a hossznál is jobban zavar, ráadásul az album egészére vonatkoztatható: folyamatosan szól a szinti! És hangszín illetve témák (az Ideas első két albumán vannak hasonlók) szempontjából sem túl változatosan. Például a vége felé, ahol Attila Hansi Kürsch-t megszégyenítő módon énekli azokat a szívbe markoló sorokat, én a capellára vettem volna a figurát! A Dominion egy menetelősebb riffre épít, akár Nevergreen is lehetne és vannak benne ügyes gitárdíszítések, amikből még ennél is többet el tudnék viselni! Az ének ezúttal is ötletes, okos! De a sűrű szintiszőnyeg miatt a riffek nem ütnek akkorát, mint amekkorát üthetnének, hisz a billentyűk felpuhítják a hangzást. A Glory-t hallgatva meg van egy kis hiányérzetem: annyira adnák magukat a rézfúvósok, leginkább a kürt és a harsona! Tudom, nem egyszerű dolog ezt megoldani, bár a zenei szempontból is párhuzamba állítható Sear Bliss-ékkel érdemes lenne tárgyalni ez ügyben! Azért a nóta zongorás, „fuvolás” középrésze így is ínycsiklandó. Az Origin akár iránymutató is lehet a következő Taranis kiadványt illetően, mert minimális extrém vokalizálást tartalmaz. Viszont új színként csatasorba áll az akusztikus gitár és a fuvolázós részek mellett itt már hallható egy kísérlet a rézfúvósok használatára, amik a vonósok keltette alappal remek elegyet alkotnak! Talán ez a kedvenc nótám a lemezről…Szóval alapvetően tetszetős dalokat tett le az asztalra, pontosabb porolt le és öntött végső formába Attila és ha a következő Taranis lemez kevesebb/nem folyamatosan szóló szintit és több élő hangszert (akár vendégmuzsikusok közreműködésével) vonultat föl, akkor új kedvencet fogok avatni! De addig is érdemes ismerkedni hősünk munkásságával, és kutakodni egy csöppet a honlapján, ahol többek között a Kingdom is meghallgatható!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
