Sepulchral
Back from the Dead

(Great Dane Records • 2016)
farrrkas
2017. augusztus 6.
0
Pontszám
8

Nehezen tudnék ennél a kiadványnál földalattibbat elképzelni. Egyrészt azért, mert a francia Sepulchral (vigyázat, van egy spanyol is, ugyanebben a stílusban!) sosem adott ki nagylemezt, három demót és egy split anyagot leszámítva sosem léteztek, ráadásul demóik még a 90-es évek elején korhasztották az alvilág koporsóit, soha nem érintkezve az élőkkel – mostanáig. A lemez nélküli csapat 1993-ban feloszlott, és 23 évnek kellett eltelnie, hogy a halott zenekar csontjai ismét érintkezzenek a felszínnel.

A tízszámos kompiláció teljes egészében tartalmazza az 1991-es Internal Decomposition, az 1992-es Obscurum per Obscurius című demókat eredeti hangzásukkal, valamint egy 2016-ban rögzített próbatermi felvételt, amely többnyire a demós számokról húzza le a halotti leplet, hogy az új, vastagabb hangzással még az eredetinél is rothadóbban szólaltassák meg ezeket az eleve oszlásnak indult szerzeményeket. A Putrefying Mass című altalaji szeánsz így három különböző verzióban is hallható. Az első négy dal a 2016-os felvételt tartalmazza, a következő három a ’92-es demó szerzeményei, az utolsó három pedig a ’91-es anyag.

Már a borítóról is sejteni lehet, hogy sírkamrákban megbúvó hullazabálókkal van dolgunk, akik minden bizonnyal élnek-halnak (de inkább halnak) az Autopsy korai munkásságáért. Áporodott, hullagőzös old-school death metalról van tehát szó, és nem kell nagy képzelőerő, hogy az ember az élőholtak orrfacsaró bűzét is érezze a korong hallgatása közben.

Nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy az itt hallható penészes, kéngőzős, féregrágta death metal nem más, mint az emberalkotta mesterséges világ elé tartott tükör, amelyben a globális hazugság és képmutatás addiktív leple már rég szertefoszlott, és nem maradt más, csak a puszta valóság fekélyektől eltorzult ábrázata. Legyen az a fekély az ember összes rejtett perverzitása, gyarló mivolta, gonoszsága, vagy a dolgok mögött rejlő egyszerű igazságok, amelyekkel kényelmetlen szembenézni. Mert amit ezen a korongon találunk, az mentes minden elvárástól, érdektől és álruhától. A kompiláció ocsmány arca első látásra viszolygást keltő, de ugyanakkor velejéig romlott jellemében ott az őszinteség, az egyenesség, ami csalogató. 

<a href=”http://greatdanerecords.bandcamp.com/album/back-from-the-dead”>Back from the dead by SEPULCHRAL</a>

Persze, távolról sem beszélünk mesterműről, szuperlatívuszokkal sem élhetek, de a dalok bűnös, korhadt riffjeire, remek old-school témáira azonnal rá lehet hangolódni, főleg, ha valaki szereti az effajta csemegéket ízlelgetni. Primitívsége végig pozitív jelenség, a hangulata pedig kriptaibb, Sam Raimisebb (Evil Dead) nem is lehetne. A hörgés többször is átvált földalatti zugokból előtörő, húst marcangoló, túlvilági acsargásba, morgásba, amilyenekkel a Carcass Reek of Putrefactionjén találkozunk. A ’92-es demó gitárhangzása halványan emlékeztet a korai Deicide hangzására, csak sokkal amatőrebb kivitelezésben, de ezt nem rossz értelemben gondolom. Nem látom értelmét, hogy kivesézzem ezeket a témákat, dalokat, az ilyesmire fogékonyak a leírtakból is értik, mire kell számítani.

Ez a kiadvány fényévekre van mindentől, ami a mai világot jellemzi, ezer méter mélyen dohog a föld alatt, ahová csak azok jutnak el, akik levetkőzték a felszín cukormázba csomagolt rothadását, hogy a bomlást meztelen valójában, minden ocsmányságával együtt tapasztalják meg.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.