Lucifer
Lucifer II. (2018)

Kongjanak hát a templomi harangok, zengjenek a harsonák - vagy csak ünnepeljen csendben ki-ki a maga módján - hiszen fájdalmasan hosszú idő után végre itt egy újabb női vokalistával felvonuló stooner/doom metal zenekar. (Gyorsan meg is csíptem magam, netán álmodom e.) Szerencsére a valóság ennél sokkalta kézzel foghatóbb, illetőleg hallhatóbb. Ráadásul, a stílust jól ismerőknek a német származású Johanna Sadonis neve is nagy valószínűséggel ismerősen csenghet. – Igen, Ő az a szőke ciklon, aki Linnéa Olsson-nal közösen karöltve hozta össze a The Oath azonos című albumát még a 2014-es évben. (Nagy valószínűleg el is csavarták pár zenerajongó fejét…)

Mielőtt azonban rosszalló módón arról kezdenék összeesküvés elméleteket gyártani, hogy Sadonis kisasszony miért is vált szinte „érthetetlenül” a Lucifer fő mozgatórúgójává, s félresöpörnénk az egész produkciót azzal, hogy ez a zenekar sem több, egy egyszerű női vokállal megtámogatott Avatarium kópiánál, szögezzünk le már az elején egy dolgot. A svédek zenéjével ellentétben itt egy nemzetközi „zenekarról” beszélünk. Ráadásul az avatottabbak számára már kilométerekről hallani, hogy a Lucifer zenéjét inkább a 70-es évek rockja és annak pszicheledikus hatásai színesítik, nyakon öntve nem kevés Sabbathizmussal. - S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy itt a fő hangsúly az okkultizmuson van. (No, persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a zenekar tagjai kőkemény Baphometisták, csak úgy nőiesen, kellő bájjal és boszisan.)



Aki veszi a fáradtságot, s nem által meghallgatni a Lucifer második albumát, annak biztos, hogy jól működő mechanizmusokat szabadít fel az agyában ez a zene. Elég csak megemlíteni a vokállal kapcsolatosan, hogy jó helyen alkalmazzák a már unalomig ismert kiegészítőket - egy-egy lágyabb megoldást a gitáron, illetve a zongora/billentyű használatát. Persze Sadonis kisasszony nem sáfárkodik a hangjával, mindazok ellenére, hogy sokkal-sokkal több van benne, amint az elsőre halljuk. – Sokszor olyan érzésem támadt a lemez hallgatása közben, mintha az Abba és a Black Sabbath közös szerelemgyermeke lenne ez az album. Erre pedig a legjobb példa a Reaper on Your Heels nóta.

A fő témákat játszó gitárok is éppen csak túl vannak vezérelve, végig egyfajta organikus hangzást képeznek az albumon. Ráadásul érezni a zenekaron, hogy folyamatosan törekedett arra, hogy a hallgató figyelme cseppet se lankadjon, s ne csak egyetlen, az unalomig ismétlődő és kiismerhető tempóban pörögjenek le a nóták egymás után. Szerencsére a Lucifer ezt az akadályt is minden gond nélkül megugrotta, s varázsolta mindezt úgy lemezre, hogy még véletlenül se legyen egyetlen egy dalnak se „ikertestvére”. (Unalomfaktor teljes mértékben kizárva.)



Személyes kedvencemet a lemezről, az Aton-t billentyűs megoldásai és pulzáló basszusjátéka teszi szerethetővé, amelyet nem kisebb kaliberű dobos, mint, Nicke Andersson (Entombed) támogat. - A banda stílusának ellenére is kihallani klasszikussá vált dobjátékát, megoldásait. (Én ráadásul voltam eléggé gonosz, s újrahallgattam miként veri a cint sorra azokon az albumokon, ahol zenei pályája során csak meg fordulhatott.) Ami pedig a gitáros, Robin Tidebrink soft-light gitárjait illeti, még jobban az ember elé vetítik azt az élő 70-es évekbeli gitározást, amit talán csak a korabeli lemezekről, videókból ismerhetünk. Igazából meri vállalni a „másodhegedűs” szerepét, aki hirtelen a sötétből lép be a reflektorfénybe, s lecsap egy lágy gitárszólót pont úgy és ott, ahol azt éppen kell. (Időközben a zenekar öttagúvá nötte ki magát, Alexander Mayrde bögőssel és Martin Nordin gitárossal, de az ő játékuk még nem hallható a lemezen.)

Nos, aki elkötelezett híve a némi boszorkánysággal is meghintett, és mélyen a 70-es évekből táplálkozó hardrock, doom zenének az ne is keresgéljen tovább. Számára a tökéletes választás eddig 2018-ban a Lucifer legújabb albuma lesz.

9 / 10
Lucifer_Lucifer_II_2018
Kiadó:
Stílus:
Heavy/Doom Metal/Rock
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.- California Son
2.- Dreamer
3.- Phoenix
4.- Dancing with Mr. D (The Rolling Stones cover)
5.- Reaper on Your Heels
6.- Eyes in the Sky
7.- Before the Sun
8.- Aton
9.- Faux Pharaoh
Írta:
Zoolixius
2018. október 7., vasárnap, 19:08
Facebook:
Armand 2018. október 8., hétfő, 07:32
Armand
Csatlakozott:
2016. május 7.
Hozzászólások: 102
Jó kis ABB/SABBATH lett ez az album.
Zoolixius 2018. október 8., hétfő, 06:06
Zoolixius
Csatlakozott:
2018. április 23.
Hozzászólások: 148
Itt pedig álljon egy "boszis" feldolgozás az eredeti Scorpions nótáról. :-)


--
- In Grind We Trust -
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.075 seconds to render