Soen – Sectarian – egy dühös fickó tollából született dal
A napokban már beszámoltunk a Martin Lopez (ex-Opeth, Amon Amarth) vezette svéd progresszív rock banda, a Soen új daláról. Most a dal születésének körülményeit ismerkedhettek meg.
A Sectarian egy „éles elméjű, groove-okkal, prog-rock hatásokkal és évezred eleji alt-metal ritmusokkal teli, inspiratív himnusz„, ami a csapat jövő év február 3-án megjelenő, Lykaia című új lemezének az előzetese. Minderről Martin Lopez így beszélt:
„Amikor ezt a számot írtam, rengeteg nonszensz dolog zajlott a világban . Ilyen például a szélsőséges vallási fanatizmus, amihez azóta már hozzá is kellett szoknunk. Ettől függetlenül engem is nagyon bosszant ez egész. Épp ez a düh késztetett arra, hogy megírjam ezt a dalt. Arról van itt tehát szó, hogy az embereknek valamilyen oknál fogva minden esetben szükségük van egy vezetőre, egy Istenre, és az sem érdekli őket, ha ez a felsőbbrendűnek gondolt valaki beleszól az életükbe, kicsinálja őket. Én ezt egyszerűen nem értem. Persze közöttünk is vannak olyanok, akik komoly vallási háttérrel rendelkeznek, de mindez nem megy át abnormalitásba. Az a borzasztó, amikor az emberek ezen őrült ideológiák mentén élnek, és annak érdekében, hogy kielégítsék mentoruk igényeit, totális mértékben kiölik magukból az empátiát. Ez a mentor pedig a legtöbb esetben egy szellem; egy olyan lény, ami soha nem is láttak… Amit pedig végképp nem értek, az az, hogy az évek során számtalan ember áldozta fel önmaga vagy mások életét, miközben védelmezte vallását. Amikor ebbe belegondolok, teljes elvesztem minden hitem, amit az emberiségbe vetettem. Valóban ilyen gyengék volnánk? Hogy történhet egyáltalán meg ilyesmi? A Sectarian dalszövegei tehát egy dühös, felbosszantott fickó tollából születtek.„
„Amikor ezt a számot írtam, rengeteg nonszensz dolog zajlott a világban . Ilyen például a szélsőséges vallási fanatizmus, amihez azóta már hozzá is kellett szoknunk. Ettől függetlenül engem is nagyon bosszant ez egész. Épp ez a düh késztetett arra, hogy megírjam ezt a dalt. Arról van itt tehát szó, hogy az embereknek valamilyen oknál fogva minden esetben szükségük van egy vezetőre, egy Istenre, és az sem érdekli őket, ha ez a felsőbbrendűnek gondolt valaki beleszól az életükbe, kicsinálja őket. Én ezt egyszerűen nem értem. Persze közöttünk is vannak olyanok, akik komoly vallási háttérrel rendelkeznek, de mindez nem megy át abnormalitásba. Az a borzasztó, amikor az emberek ezen őrült ideológiák mentén élnek, és annak érdekében, hogy kielégítsék mentoruk igényeit, totális mértékben kiölik magukból az empátiát. Ez a mentor pedig a legtöbb esetben egy szellem; egy olyan lény, ami soha nem is láttak… Amit pedig végképp nem értek, az az, hogy az évek során számtalan ember áldozta fel önmaga vagy mások életét, miközben védelmezte vallását. Amikor ebbe belegondolok, teljes elvesztem minden hitem, amit az emberiségbe vetettem. Valóban ilyen gyengék volnánk? Hogy történhet egyáltalán meg ilyesmi? A Sectarian dalszövegei tehát egy dühös, felbosszantott fickó tollából születtek.„
