Revelations of Reckoning Day (2008)


 Nehéz úgy írni kritikát, hogy az ember hallgatja az anyagot heteken át, úton és otthon, reggel és este, fülesben és nagy cuccon, és minden egyes alkalommal ugyan az történik. Ami kimerül egy idő után, a frusztráló „semmi” képében. Nem lenne ez nagyon nagy gond, ha nem kéne írnom róla szépeket és jókat, meg rosszakat is, hogy a serpenyő mindkét oldalát megtöltsük ízes pro és kontra észrevételekkel. Persze nyúlhatnék a kézenfekvő mismásoláshoz, hogy a norvég kéttagú csapat 2005-ben alakult és jelen album a második nagylemezük és ennyi meg annyi tagcseréjük volt, háromszor étkeznek naponta és minden bizonnyal kocsival járnak munkába… Ez az amitől én speciel falra mászok és ha túl hosszú ez a maszlag, akkor el sem olvasom az adott kritikát, vagy csak az összegző utolsó bekezdést.

 Azért megpróbálok valami kis képet lefesteni az érdeklődők számára. A Revelations Of Reckoning Day egy tipikusan mai, modern melodikus black, olyan Old Man’s Child és szinfónikusoktól mentes Dimmu Borgir vonalon. Kellemes a megszólalás, a néhol heavy-s, thrash-es, akár húzósnak is mondható témák jó arányban keverednek a blastbeat-es pörgetésekkel. A vokál olyan kicsit semmilyen szürke károgás, de a nem zavaró fajtából, szépen belenyomva a zenébe. Szóval úgy igazából minden rendben van, csak éppen nálam nem működik az anyag. Valahogy a húzós részek annyira nem ragadnak magukkal, a szép részek annyira nem szépek, a kerek számok valahogy mégsem annyira kerekek. A sok esetben kimondottan tetszetős témák nem állnak össze tetszetős egészekké. Kivétel a Journey To Hel, aminek sikerült szerkezetet is varázsolni a témahalmazai mögé. Valahogy mindig azon veszem észre magam, hogy három szám után elkezdek olyanokon gondolkodni, hogy el kéne vinnem a kocsit a szervizbe, meg hogy megint mennyi a mosatlan a kanapén. Mindeközben elzörög az anyag, senkit nem bánt, rossznak egyáltalán nem rossz, néha még a fülem is hegyezem egy-egy ötletesebb megoldásra, de aztán megint jön az, hogy „a zsidó, a német és a pápa bemennek a kocsmába. Megvan?”

 Na mindegy… Úgy döntöttem, hogy nem pengetem tovább az idegek húrjait. Hallgassa meg mindenki, akinek van némi agykapacitása a harmincezredik közepesen jó, de semmiképpen sem rossz melodikus black anyagra, mert lehet, hogy valakinek pont ez fog bejönni. Aki meg süpped a selymesen sündörgő, semmitmondó sünzenék sivatagában, az várja meg a friss Old Man’s Child érkeztét!


Iskald_Revelations_of_Reckoning_Day_2008
Kiadó:
Stílus:
melodikus black metal
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Ruin of Mankind
2.A Breath of Apocalypse
3.Warriors of the Northern Twilight, Part II
4.Endtime
5.The Orphanage
6.Det Stilner Til Storm
7.Tartarus
8.Journey to Hel
9.Dommedag
Írta:
emp
2009. április 6., hétfő, 13:25
Facebook:
emp 2009. április 6., hétfő, 13:59
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
:-D Csak képletesen írtam, hogy akár viccet is mesélhetnék, annyira nincs mit írni róla. (borzasztóan rossz viccmesélő vagyok és egyébként is a viccmesélés a társalgás halála. (hrhr) Tényleg nem rossz, de nem is jó. Ami néha a legrosszabb kombináció...
haragSICK 2009. április 6., hétfő, 13:40
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Hát őszintén szólva én nem olvadtam el az anyagtól, nem rossz, de hallottam már jobban is a műfajban!

„a zsidó, a német és a pápa bemennek a kocsmába. Megvan?" Nekem nincs, tell me pls :}
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
Koncertek
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
A Nordic Symphony '18
október 28.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.071 seconds to render