Everything is Fire (2009)
Az Ulcerate ha nem is ismeretlen, de eleddig kevesek által járt ösvényre lépett második nagylemezével, az Everything Is Fire-el. A módosított irányvonal amellett, hogy már nem írható le fontos momentumok elhallgatása nélkül pusztán komplex, technikás death metalként, markáns ismertetőjegyeivel egyben új perspektívákat enged láttatni az új-zélandi banda számára, mind a zenei továbblépés, mind az őket megillető figyelem felkeltése terén.


 
Az Of Fracture And Failure jogosan érdemelte ki a manapság divatossá vált, majd’ mindenre ráaggatott (azaz többé-kevésbé tartalmát vesztett) komplex és technikás jelzőket, annak a lemeznek a szanaszét tördelt tömény riff- és témaáradata, klinikai precizitása hallatán értelemszerűen vetődött fel a merre tovább problematikus kérdésköre. Az új-zélandi metalosok egy elegáns huszárvágással oldották meg a kihívást; a riffek számát nem csökkentették, de rengeteg disszonáns akkorddal töltötték fel zenéjüket, izgalmasabb alapokra fektették a dalszerkezeteket, a váltások, témahalmozások terén szigorítottak még egy fokot a minőségi szűrőn, s jottányit sem engedtek az intenzitásból. Emellett az addigi egyetlen valós gyenge pontjuknak számító énekesi poszton is jó irányba történtek változások; a félelmetesen rossz hangú Bentől megszabadultak, feladatát pedig a basszusgitáros Paul Kelland vállalta magára. Mindez pedig szinte egy új irány kijelölésével volt egyenértékű; nemcsak, hogy nekik valóban sikerült túlszárnyalni az eddigi teljesítményüket, de egyben friss dimenziókat is nyitottak maguk előtt. Az Everything Is Fire komplexitásban méltó utódja a már idézett lemeznek, de ahhoz képest új elemeket is tartalmaz, előremutatóbb, s rendelkezik egy olyan komor, rideg hangulati többlettel, ami korábban nem volt jellemzőjük. Az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb albumkezdését produkáló Drown Within hat perc alatt akkora utat jár be, mely másoknál a teljes életművet felöleli; gördülékenyen követik egymást a jobbnál jobb riffek, pörgetések, az egyre felkavaróbb momentumok, míg a berobbanó mély, erőteljes hörgésnek már csak learatnia kell az alaposan előkészített terepet. A kultikus kanadai death metal banda, a Gorguts játszott pályafutása vége felé hasonló disszonáns témákat, mint amilyeneket Michael Hoggard és Oliver Goater gitárosok integráltak az új dalokba, illetve a Deathspell Omega házasította utolsó nagylemezén némiképp hasonló módon ugyanezt a black metallal – a rokon elképzelések nyomai hallhatók pl. a Soullessness Embracedben. Az Ulcerate kreativitását dicséri, hogy a non-stop témaáradat ilyen fokú komplexitás mellett sem válik céltalanná és jelentésnélkülivé; a részletek aprólékosan kidolgozottak, az ötletek közt nincs olyan, ami logikátlanul lenne elhelyezve, s emiatt megbontaná az album jéghideg egységét, a váratlan törések, a behozott groteszk diszharmóniák pedig félelmetes atmoszférát keltenek. Nem egyhamar befogadható, vagy könnyen megemészthető hallgatnivaló, nem rendelkezik túl sok kapaszkodóval, sokadszorra is csak egyes témák találnak utat hozzád; ez a lemez nem egyhamar, s nem direkten, inkább hátulról, észrevétlenül ejt rabul, s mutatja meg értékeit.

Egyes részletek, riffek esetében a Visceral Bleeding, illetve a Gorod neve ugrott még be, de inkább csak nyomaiban; ellenben olyan katartikus belassulást, mint a We Are Nilben hallható, vagy olyan nyomasztó atmoszférát, mint amivel a The Earth At Its Knees rendelkezik, legfeljebb az Immolation tudott zenébe önteni még fénykorában. A banda tehát nem előzmények nélküli, kétségtelenül rendelkezik hatásokkal, de ezek kreatív hasznosításával egyben biztosította saját egyéniségét is; ez az elsöprő erejű markáns, előremutató, messze nem tipikus album pedig így méltán érdemel maximális pontszámot.

Ulcerate_Everything_is_Fire_2009
Kiadó:
Stílus:
technikás death metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Drown Within (06:43)
2.We Are Nil (05:42)
3.Withered and Obsolete (06:11)
4.Caecus 06:27
5.Tyranny 05:23
6.The Earth At Its Knees (05:46)
7.Soullessness Embraced (06:37)
8.Everything is Fire (07:52)
Írta:
butch
2009. május 26., kedd, 09:53
Facebook:
butch 2009. május 28., csütörtök, 10:43
butch
Csatlakozott:
2008. augusztus 25.
Hozzászólások: 610
Egyébként ez a világmegváltás-dolog is csak egy semmit nem jelentő klisé, ugyanúgy, mint az, hogy eredeti-e a zene, vagy sem, minden stílusnak megvannak a maga jellemzői, amelyek behatárolják, innentől fogva ilyen alapon semmi nem az.
butch 2009. május 27., szerda, 07:12
butch
Csatlakozott:
2008. augusztus 25.
Hozzászólások: 610
Válasz zemial üzenetére:

Kíváncsivá tettél, meghallgattam! Én valahogy nem érzem az új dimenziókat, és a disszonanciák terén sem kaptam azt amit vártam. Egy bitang erős lemez, ami felett biztosan átsiklottam volna. A világot nem reformálták meg, de amúgy 8/10 (gun)
Az új dimenziókat maguk előtt, a saját zenéjükre értem, arra a változásra, ami ez és az előző lemez közt hallható. Nem váltanak világot, írtam, hogy nem előzmények nélküli, amit csinálnak és vannak hatásaik is. De a 8/10-ből ha jól veszem ki, azért tetszett neked is.
zemial 2009. május 26., kedd, 21:14
zemial
Csatlakozott:
2006. március 26.
Hozzászólások: 123
Kíváncsivá tettél, meghallgattam! Én valahogy nem érzem az új dimenziókat, és a disszonanciák terén sem kaptam azt amit vártam. Egy bitang erős lemez, ami felett biztosan átsiklottam volna. A világot nem reformálták meg, de amúgy 8/10 (gun)
--
Only DEATH is real
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
Seasons of the Black Tour Part I. Europe
január 14., 18:00,
Collosseum Club
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.042 seconds to render