Those Whom The Gods Detest (2009)
Nem fogom a zenészek képességeinek ajnározásával rabolni az időt, mert mindenhol az teszi ki a Nile cikkek felét, és olyan ostoba ömlengésekkel sem fogok élni, hogy „fölényesen alázzák a mezőny 99%-át”. Egy dolog azonban elvitathatatlan tőlük; nagyon kevesen képesek a hatodik lemezükön is reprodukálni azt a szintet, ahol még nem mocskolják be a nevüket. Nekik sikerült, még ha egy olyan lemezt nem is fognak már készíteni, mint az In Their Darkened Shrines, vagy a debüt.
A Those Whom the Gods Detest lényegében egy gyorsabb, intenzívebb anyag lett az Ithyphallic-hoz képest. Annak az albumnak a lassabb, doomosabb jellege kapcsán sok fanyalgó kritika fogalmazódott meg a közönség részéről, holott változatosabb lett tőle az amúgy sem egysíkú életművük, és az elemi erő sem volt hiánycikk azokban a dalokban. Akiknek nem jött be, azok most örülhetnek, ugyanis a doom hatások visszaszorultak a korábbi szintre, nagyobb teret engedve a szélvészgyors őrléseknek. Mindjárt a nyitó Kafir egy elsöprő tempójú, jellegzetesen nile-os riffelésű darab, direktebben indít, mint a monumentális, lassabb What Can Be Safely Written két évvel azelőttről, de az egész anyagon többségben vannak a gyors pillanatok. Különlegessége egy nagyon hatásos arabos énekdallam. A másodikként érkező Hittite Dung Incantation is szélvészgyors, mindkét dal tartalmaz ugyan belassulásokat, de a harmadik Utterances of the Crawling Dead fogja először vissza a tempót igazán. Sanders nagyon mély hörgése azzal a vonszolós, folyamatosan lassuló témával a harmadik perc környékén nagyon hatásos lett, a belőle kibontakozó vijjogó szóló a reszelős riffeléssel pedig igazán vaskos hatást kölcsönöz a számnak. A még hosszabb címadó viszont az akusztikus, suttogó-kántáló bevezető után ismét odalép a gázpedálra. Homokviharként örvénylő riffek, őrlő belassulások, kígyóként tekergő szólók, hangulatos betétek, egyszóval minden benn van, amiből a nile-formula összeáll, és szokásukhoz híven rengeteg dolog történik a nyolc percében. Személy szerint nem érzem benn azt a felkavaró aurát, ami pl. az Unas…-t jellemezte, de rossznak nem nevezhető. Újdonság a dallamos kórus benn, igaz, az kimerül a szám címének ismételgetésében, így túl sok plusszal nem gazdagszunk vele. A (Lovecraft-i ihletésű) 4th Arra of Dagon egy lassabb, nagyobb lélegzetvételű ősmasszívum, bár az elejével kapcsolatban olyan érzés kerülgetett, mintha az Annihilation album néhány kiugró témáját gyúrták volna át hozzá. Ugyanez a sejtés tért vissza az amúgy elsöprő erejű, gyors Kem Khefa Kheshef első pár percében is, azaz lassan kiismerhető a riffelésük logikája, vagy kezd véges lenni a trükkjeik repertoárja. Cserébe a Permitting the Noble Dead to Descend to the Underworlddel újra megmutatják, milyen az, mikor egyszerre gyorsak, dallamosak és komplexek.

A Yezd Desert Ghul Ritual in the Abandoned Towers of Silence egy metal-mentesített átkötő törzsi dobokkal, akusztikus gitárral és kántálással. A már két szólólemezt kiadott Sanders palesztin, arab és egyéb közel-keleti zenéket gyűjtött az utóbbi időben, ezeket beolvasztva árnyaltabbá és gazdagabbá, egyszersmind jóval kevésbé sötétre vette az eddig jellemző egyiptomi hangulatot. Már az Ithyphallic betétjei is harsányabbak és ünnepélyesebbek voltak – az Annihilation ugye jóval kevesebb ilyesmit tartalmazott – de most még távolabb kerültek az első három lemez fojtogató, ősi aurájától, így megszületett az eddigi legkönnyebben emészthető albumuk.

A hangzás is minden korábbinál tisztább; a rétegzettebb, koszosabb hangképpel ellentétben minden dobütés, riff és énektéma tisztán kivehető, egyetlen részlet sem bújik el a hangviharban, nem kell extra erőfeszítéseket beleölni az ismerkedésbe, talán csak a basszus tünedezett el a keverésnél. Ha nem is lett olyan erős ez a lemez, mint némely elődje, azért találni benn épp elég olyan momentumot, ami miatt érdemes lesz újra elővenni, de a csúcsteljesítményük nekem a bevezetőben említett kettő marad.
Nile_Those_Whom_The_Gods_Detest_2009
Kiadó:
Stílus:
death metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Kafir! (06:50)
2.Hittite Dung Incantation (03:48)
3.Utterances of the Crawling Dead (05:09)
4.Those Whom the Gods Detest (08:07)
5.4th Arra of Dagon (08:40)
6.Permitting the Noble Dead to Descend to the Underworld (03:32)
7.Yezd Desert Ghul Ritual in the Abandoned Towers of Silence (02:33)
8.Kem Khefa Kheshef (06:18)
9.The Eye of Ra (05:01)
10.Iskander D'hul Karnon (06:41)
Írta:
butch
2009. november 11., szerda, 08:37
Facebook:
cannibanile grinder 2010. december 19., vasárnap, 00:12
cannibanile grinder
Csatlakozott:
2010. december 18.
Hozzászólások: 386
le a kalappal ez az album elott,nagyon jo zenekar es iszonyuan jol nyomjak ezt a nile egyedi stilusu death metalt es amit albumon elo tudnak adni azt eloben,a death metal stilus errol kell szoljon,a tobbit nem reszletezem...\m/
Covenant 2010. május 21., péntek, 18:25
Covenant
Csatlakozott:
2009. július 12.
Hozzászólások: 9
Szerintem ez az új korong már cseppet sem az a brutál Nile zene, mint amivel startolt a banda. Nem ezt vártam, a Hittite Dung-on kívül egyik dal sem mutatja azt a vérből fakadó sötét fémzenét; már olyan motívumok is hallatszanak, amik mondjuk power zenében. Valami már az Ithypallic-nál is eltűnt a zenéből, az a sötét hangulat, vagy nem tudom... Persze minden profin szól, a dob mintha gép lenne, a gitár tökéletes. De már nem az az ős túrás...
--
Morbid Angel!!!
zemial 2009. november 20., péntek, 19:28
zemial
Csatlakozott:
2006. március 26.
Hozzászólások: 123
bakker, már ennyi hozzászólás van :-)
szóval az utóbbi időkben a Nile volt már a death metal megmentője (szerintem igaz), a death metal Iron Maiden-e (hááát, ha azt vesszük, hogy minden lemezen felismerhetőek és a borítók is hasonló koncepcióra épülnek), stb.
Bevallom, az új vonalas amcsi death metal zenekarok közül a Nile a kedvencem! Az első lemezükkel ismertem meg őket, és nem mondanám, hogy az nem volt komplex.
Szóljon aki már lepengette ezt:

Az új lemez kritikájával is egyet értek, nagyon jó lett, nálam is olyan 85% lenne a vége. Jobb mint az előző.
A művészkedésre meg annyit jegyeznék meg, hogy (elfogult vagyok) hogy pl. Steve Vai sem adott még ki egy "kétakkordos punk" stílusú albumot, nem is ezt várják tőle. Ha tud, akkor villantson. Az új lemez nem öncélú, tele van jó dalokkal.
--
Only DEATH is real
Peredhil 2009. november 16., hétfő, 10:01
Peredhil
Csatlakozott:
2009. május 11.
Hozzászólások: 235
Nem tudom, hogy kíváncsi ezzel kapcsolatban a banda véleményére, de pl. a Dream Theaternél is (ha már szóba került), meg azt hiszem a Nile-nak is van olyan interjúja amiben szóba kerül ez a téma a Hammerben és érdemes elolvasni. Mármint hogy mi a véleményük arról, hogy az emberek sokan csak öncélú tekerésnek veszik a dalaikat.
És nem, nem csak annyit mondanak, hogy "leszarom", hanem normális választ adnak rá.
Csak szóltam, ha esetleg valakit érdekelne a dolog abból a szemszögből is.

A lemezekről továbbra is az a véleményem amit lentebb írtam, bár tény, hogy én meg pont Annihilation albummal szerettem meg őket és onnantól kezdtem "visszafelé is, meg előre is haladni a diszkográfiájukban".
thomas lord 2009. november 15., vasárnap, 13:42
thomas lord
Csatlakozott:
2009. november 5.
Hozzászólások: 10767
Válasz Mighty Ravendark üzenetére:



Micsoda magvas, világmegváltó gondolatok. Köszönjük!

rettentő humoros vagy.elmehetnél a csillag születik műsorba.
MotherRoad 2009. november 15., vasárnap, 13:20
MotherRoad
Csatlakozott:
2006. november 13.
Hozzászólások: 1915
Válasz thomas lord üzenetére:


számomra még mindig favorít az első.az a legjobb olyat kellet volna csinálnuk.akkor jó lett volna.bár az újból csak pár számokat hallottam de nem rossz.szerintem nem tudnak már olyat csinálni mint az első.


Micsoda magvas, világmegváltó gondolatok. Köszönjük!
--
Get Stoned!!!
thomas lord 2009. november 15., vasárnap, 11:39
thomas lord
Csatlakozott:
2009. november 5.
Hozzászólások: 10767
Válasz butch üzenetére:

számomra az öncélúság vagy művészkedés valami olyasmit takarna, ha a nagy tudásfitogtatásban elvesznének a dalok, szétesne a lemez és nem lenne egységes. Ez erre a lemezre nem igaz, nagyon egyben van, és ugyan komplex, meg minden ilyesmi, mégis az egyik legkönnyebben befogadható anyaguk. Van egy-két fogós pillanata a cd-nek, ez így nehezen lenne öncélú, max már más rétegnek szól. A hangulata nem olyan, mint az első háromnak, az igaz, - nem mondom el még egyszer, hogy nálam az első és a harmadik a legjobbjuk - de mindegy, nem ragozom tovább.

számomra még mindig favorít az első.az a legjobb olyat kellet volna csinálnuk.akkor jó lett volna.bár az újból csak pár számokat hallottam de nem rossz.szerintem nem tudnak már olyat csinálni mint az első.
butch 2009. november 15., vasárnap, 10:23
butch
Csatlakozott:
2008. augusztus 25.
Hozzászólások: 610
számomra az öncélúság vagy művészkedés valami olyasmit takarna, ha a nagy tudásfitogtatásban elvesznének a dalok, szétesne a lemez és nem lenne egységes. Ez erre a lemezre nem igaz, nagyon egyben van, és ugyan komplex, meg minden ilyesmi, mégis az egyik legkönnyebben befogadható anyaguk. Van egy-két fogós pillanata a cd-nek, ez így nehezen lenne öncélú, max már más rétegnek szól. A hangulata nem olyan, mint az első háromnak, az igaz, - nem mondom el még egyszer, hogy nálam az első és a harmadik a legjobbjuk - de mindegy, nem ragozom tovább.
Koncertek
European Pilgrimage Tour Part III.
január 22.,
A38 Hajó
Gods Of Violence Tour
január 26., 18:00,
Barba Negra
British Punk Invasion
február 2., 17:00,
Barba Negra
Downfall of Gaia, Hamferđ
február 9.,
Kvlt
Fight the Plague 2018
február 18.,
Dürer Kert
Machine Messiah Tour 2018
február 25., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.029 seconds to render