Passage
Passage (2005)
 

   Azt hiszem legkevésbé sem nevezhetnénk korlátoltnak a kanadai kettőst, név szerint Sébastien "Roby" Robitaille énekes, gitáros, mindenest és Luc Gaulin dobos, billentyűst. Ők ketten működtetik a 90-es évek óta elég komoly underground sikereket elért progresszív metalos Moonlyght zenekart és a kellően fagyos hangulató black metal formációt, a Sorcier Des Glacest. Mindkét zenekar igényes albumokkal szállt be a zenebizniszbe, bár nagy visszhangot sosem váltottak ki. 2001-ben a páros úgy gondolta, ennél több is van bennük, így nekiláttak doom metal projektjüknek, a Passage zenekarnak. Mint ahogy a többi projekt, ez is lassan, ráérősen ért be, aminek meglett az eredménye, véleményem szerint kiadták 2005-ben az év egyik legjobb doom lemezét. Manapság hetente futok bele Sabbath és Candlemass utánzatokba, többnyire igencsak vegyes végeredménnyel, unalomig ismételt klisékkel és megoldásokkal, azonban ezeket a Passage kapcsán el lehet felejteni. Ez egy igen modern album lett a maga módján, úgy alkalmazza a tradícionális elemeket, hogy eszünk ágában sincs az említett alapvetésekre asszociálni a megoldásokból. Epikus hangulató melodikus doom metal lemez lett a debütálás, néhol gótikus elemekkel fűszerezve, gazdag érzelemvilággal és változatos dalszerkezetekkel. Érzékenysége egyedül az Anathema modern kori munkáit juttathatja eszünkbe, de tényleges hasonlóságról nem igen beszélhetünk. Egyedi hangulat és egyszerűség, szerénység jellemzi az egész produkciót, ami nem azonos az igénytelenséggel. A black metalos háttér igencsak érződik a magas hangulati faktor megjelenésében, a dalok megkomponálása pedig a progresszív vonalról kapcsolódik a történetbe, de itt inkább okos megoldásokról beszélhetünk, semmint technikásról. Roby kellemes hangja hosszú utakat képes bejárni, dallamos riffjei, akusztikus elemei és Luc elszállós billentyűi, zongorafutamai egyszerűen állnak össze, mégis hibátlan egyveleget alkotnak a dalokban, amelyek hosszuk ellenére úgy folynak át rajtunk, mint a homok az ujjaink között. Ritkán használom ezt a jelzőt, de azt hiszem erre a lemezre igaz, hogy dinamikával rendelkezik. A nyolc dalból álló bemutatkozáson egyedül az énekhang tud kisebb sebeket ejteni, ami inkább a fura angolságnak köszönhető, mintsem technikai hibának. Az epikus hangulat ellenére a dalszövegek is az egyszerűség, hétköznapiság jegyében születtek, nem csatákról, hősökről szólnak, inkább a hétköznapok viszontagságai, az érzelmi hullámvasutak és az életképek uralják ezt az egyedi birodalmat.


   Igaz ez már a nyitó Perfect World c. dalra is, vagy az őt követő No Dawn Again c. tételre egyaránt, mindkét dal igazi doom metal sláger a maga módján. Őket a legepikusabb dal követi A Death In Autumn néven, ami a kezdetekhez képest keményebben dörrenő riffel működik. Az It's Gone Too Far női énekhanggal emel még egy fokot a hangulaton és válik a melankolikus lassulás egyik legjobb példájává, a nagyrészt akusztikus The Burden sötét dallamai pedig ismét a black metalos alapokat idézhetik meg a hallgatóknak. Az Only Pale Souvenirsben a billentyűk válnak dominánssá, a Last Broken Dream pedig már-már gótikus rock slágerként definiálja önmagát. Személyes kedvencemmé a záró, közel 11 perces Coma vált, ami funeral doomos lassulással, végtelenül bánatos vonaglással, szenvedéssel nyit és az élettől való búcsúzással, ugyanilyen szívfájdalommal ér véget.
   A kanadaiak 57 percet képesek kihasítani az időnkből anélkül, hogy komolyabb gondot okozna a lemez végighallgatása, a színvonal végig adott és a gyakori tempóváltások, a stílustól szokatlanul összetett dalok nem hagynak unatkozni senkit, aki egy kis lazulásra, nyugalomra vágyik. 2011 óta ígérgetik a folytatást, ami egyenlőre egyszerűen csak II. néven fut, állítólag a dalok nagy része már rögzítésre is került, de ahogy ez náluk már megszokott, majd csendben és váratlanul befut az új lemez és csak az ismerheti meg, aki utánajár. Normális képet is alig találni róluk, ahol nincsenek feketére festve, információval pedig végképp nem árasztanak el senkit. Nagyon kíváncsian várom, hogy sikerül-e megtartaniuk ezt az egyediséget, mert ez nem egy tökéletes világ, de a debütálás közel áll hozzá.
Passage_Passage_2005
Kiadó:
Stílus:
melodikus, epikus doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Perfect World
2.No Dawn Again
3.A Death In Automn
4.It's Gone Too Far
5.The Burden
6.Only Pale Souvenirs
7.Last Broken Dream
8.Coma
Írta:
boymester
2013. augusztus 12., hétfő, 22:48
Facebook:
Crypt Of Silence - Awareness Ephemera (2016)
Kritika, boymester @ 2017. július 19., szerda, 17:00
Self-Hatred - Theia (2016)
Kritika, boymester @ 2017. július 16., vasárnap, 11:53
Isten - Ave Infernum (EP) (2016)
Kritika, nascence @ 2017. július 15., szombat, 18:05
Fuoco Fatuo - Backwater (2017)
Kritika, Weide @ 2017. június 5., hétfő, 18:13
The Bloody Earth - Inevitable (2017)
Kritika, boymester @ 2017. június 1., csütörtök, 16:51
The Ruins of Beverast - Exuvia (2017)
Kritika, boymester @ 2017. május 23., kedd, 18:46
Koncertek
Total War Fest 5.
július 28., 17:00,
Rába Szabadidő Centrum
20. Fezen Fesztivál
augusztus 2.,
MÁV Pálya
DBE 2017 - No Fear of Infinity
augusztus 3., 18:30,
Grădina Termală
Wrekmeister Harmonies, Ueum
augusztus 4.,
Robot
Purcy Dance Party 2017
augusztus 7.,
Dürer Kert - Room 041
22. Brutal Assault
augusztus 9., 14:00,
Josefov Erőd
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.021 seconds to render