Dream Theater (2013)

Mi ez?
Az új Nightwish?
Vagy Epica?
Tettem föl magamban a kérdést a Dream Theater azonos című, sorrendben tizenkettedik stúdiólemezének nyitánya hallatán.
Jó-jó, LaBrie az előzetes nyilatkozatokban elmondta, hogy minden eddiginél szimfósabb, filmzenésebb szerzemények is születtek.
De ennek tükrében is meglepő a False Awakening Suite.
És az sem megszokott tőlük, hogy egy 3 perc alatti szösszenetet három részre (Sleep Paralysis, Night Terrors, Lucid Dream) bontsanak. Persze nem érezni hallgatás közben a részek közötti váltást, hisz egybefolynak.
Mindenesetre a keret első darabját biztosítja ez az instrumentális intro.
A lezárást pedig az öt részből (Paradoxe de la Lumière Noire, Live, Die, Kill, The Embracing Circle, The Pursuit of Truth, Surrender, Trust & Passion) álló monstrum, a 22 perces Illumination Theory.
Amiben még több vonós, filmzenés téma található.
A kettő között meg kapunk hét, tipikusnak mondható Dream nótát.


És itt abba is hagyhatnám az ismertetőt, ugyanis előző lemezükről írt, nem éppen méltató recenziómban kifejtettem, hogy pont ezekkel a tipikus, ugyanúgy végrehajtott megoldásokkal nem tudok kibékülni.
Melyek kb. a zseniális Scenes from a Memory óta olyan szinten berögződtek náluk, hogy az azóta megjelent korongjaikat erős utánérzés kategóriás rutinmunkáknak, ujjgyakorlatoknak tartom. Mindegyiken egyértelművé teszik, hogy még mindig nagyon tudnak zenélni, de a hangszeres magamutogatáson, technikázáson túl szinte semmit nem adnak az "újkori” DT lemezek. Úgyhogy nem vártam sokat a friss, előzetesen definitív Dream Theater albumnak kikiáltott műtől sem.
És nem is csalódtam bennük pozitívan.
Legalábbis az első 2-3 fülelés alapján ez is egy szokásos parasztvakító anyagnak tűnt.
Aztán láss csodát, elkezdtek működni a dalok!
Mert hogy kérem alássan újra vannak igazi DALOK egy aktuális Dream lemezen!
És van bennük lélek, érzés!!!
„Örömbódottá!!!”
LaBrie fogósabb témákat, verzéket, refréneket kreált, mint a Scenes óta bármikor.
Azért csöndben jegyzem csak meg, hogy a szólólemezein még ennél is jobb énekteljesítményt nyújt…
Visszatérve az igazi dalokra: az Images és Falling világát is megidéző, szellősebb, fantasztikus gitárszólóval ellátott The Looking Glass, az emlékezetes refrénű, Queen-es és U2-s gitártémákat felvonultató The Bigger Picture, a Jean Michel Jarre-féle atmoszférikus, space-es billentyűvel indító Behind the Veil, amelynek a refrénje és az alatta lévő gitározgatás már-már AOR-ba hajlik…
És így tovább.

Ami ez egyéni teljesítményeket illeti, nincsenek meglepetések.
Viszont örömteli módon Myung Mester nagyobb teret kapott, több dalban is vannak rövid kiállásai, ügyes témázgatásai.
Mangini bizonyítja, hogy legalább annyira technikás ütős, mint elődje.
Mivel ezúttal ő is belefolyt a dalszerzésbe, jobban rá tudta nyomni kéz-és lábjegyét a nótákra. Viszont a dobhangzással nem vagyok teljesen kibékülve, de pár hallgatás után megszoktam.
Rudi bácsi úgy tűnik nem tud kibújni a bőréből, viszont sokkal kevesebb idegesítő hangszínt kevert ki most, mint amit megszokhattunk tőle.
Az Along for the Ride szintiszólója pl. rendesen ELP-es hangzású!
A Surrender to Reason-ben pedig Matlári Miki (Nevergreen)-féle kórust csihol elő a masinából.
És Petrucci témái, szólói is emlékezetesebbek ezúttal.
És még a záró tételt sem érzem olyan semmitmondónak, mint a legtöbb tizen-huszon akárhány perces régebbi szerzeményüket.
Mondjuk a filmzenés, vonósok által uralt, a giccs határán mozgó középrész tutira meg fogja osztani a közönséget (mint ahogy valószínűleg a komplett lemez is!), de szerintem kimondottan szép, mutatós ez a szimfós betét.


Persze nem mondom, hogy tökéletes lett ez az öndefiniáló lemez.
Mert a villantási, magamutogatási kényszer ezen is jelen van.
Ha nem is sikerült teljes mértékben alárendelniük az egyéni megoldásokat/teljesítményeket a daloknak, mégis sokkal egészségesebb az összkép, mint például legutóbb.
Vagy kettővel ezelőtt.
Vagy hárommal…

Egyébként érdekes dolog ám az ízlés!
A Metal Archives-on az általam (és sok ’forgácsos kollégám által) korszakos alapműnek tartott Scenes lemez 80%-os, míg a szerintem rém gyenge Black Clouds 88%-os.
Hogy a friss opusz hol fog elhelyezkedni a csapat diszkográfiájában, azt majd az idő eldönti.
Nyilván az első öt korong elérhetetlen magasságokban van, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy utoljára a 2002-es Six Degrees első CD-jét éveztem ennyire, mint ezt az új lemezt.
Viszont van egy olyan érzésem, hogy sokan most kezdik majd el a rinyálást, a kritizálást.
Ami az előző két mű hallatán szerintem jogos volt, az újnál már nem olyan egyértelmű.
No de ugye ízlések és pofonok…

Tőlem kapnak egy teljesen szubjektív nyolcast, mert egyszerűen jól esik hallgatni ezt a Dream Theater mércével mérve rövid (68 perces) albumot!




Dream_Theater_Dream_Theater_2013
Kiadó:
Stílus:
Technical/prog. metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.False Awakening Suite (02:42)
2.The Enemy Inside (06:17)
3.The Looking Glass (04:53)
4.Enigma Machine (06:01)
5.The Bigger Picture (07:40)
6.Behind the Veil (06:52)
7.Surrender to Reason (06:34)
8.Along for the Ride (04:45)
9.Illumination Theory (22:17)
Írta:
oldboy
2013. szeptember 28., szombat, 10:36
Facebook:
Unknownsoldier 2013. október 31., csütörtök, 13:18
Unknownsoldier
Csatlakozott:
2013. október 31.
Hozzászólások: 54
Valóban jó anyag, bár nem egy újabb Images and Words, de szórakoztató! :-)
oldboy 2013. október 13., vasárnap, 17:43
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1837
Válasz boymester üzenetére:

Érdekes ez az önismétlő, a zenekar sírjából zombiként felkúszó lemez az év egyik legjobb prog lemeze után (Haken).


És a Fates Warning előtt... :-p
boymester 2013. október 13., vasárnap, 08:23
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3218
Érdekes ez az önismétlő, a zenekar sírjából zombiként felkúszó lemez az év egyik legjobb prog lemeze után (Haken).
--
Youtube csatorna
astron 2013. szeptember 29., vasárnap, 01:27
astron
Csatlakozott:
2013. szeptember 29.
Hozzászólások: 1
Sajnos számomra ez az album a leggyengébbek között (Systematic Chaos és Black Clouds & Silver Linings) foglal helyet.

Eddig ez a két album volt amiket megjelenésük óta a legkevesebbet hallgattam.De még azokban is található volt talán 1-2 olyan DT nóta amire azt lehet mondani hogy jolvan azért ez nem is annyira rossz..

de ezen hát nem is tudom O.o
számomra viszont tényleg parasztvakító anyag,súlytalan és semmitmondó dalokkal.
Talán a Behind the veil és az enemy inside még élvezetesebb a többihez képest
de ez igy elég sovány
Perszepeta 2013. szeptember 28., szombat, 23:44
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1256
Válasz bahon üzenetére:

(yes)
Az alap Scenes utániakból nálam a Train of Thought a kedvenc. Azt viszont vélhetőleg ez fogja követni...
Én a kilencest simán megadom rá, habár még mindig nem értem rá fülessel meghallgatni egy sötét szobában. De már csak felfelé mozdulhat el a skálán.
:-)

Kapcsold le a villanyt, ne várd meg az áramszünetet :-D
Na bocs nem offolok, jó cikk, bár a lemezt még nem hallottam. Valaki úgy is hozza HP-ra, addig megvár.
bahon 2013. szeptember 28., szombat, 19:21
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
(yes)
Az alap Scenes utániakból nálam a Train of Thought a kedvenc. Azt viszont vélhetőleg ez fogja követni...
Én a kilencest simán megadom rá, habár még mindig nem értem rá fülessel meghallgatni egy sötét szobában. De már csak felfelé mozdulhat el a skálán.
:-)
Redrum 2013. szeptember 28., szombat, 14:24
Redrum
Csatlakozott:
2012. március 5.
Hozzászólások: 453
Az előzővel semmi bajom nem volt, simán megbírtam hallgatni egymás után többször is, ezt viszont egyszer meghallgattam még vagy 2 hete, de azóta sincs semmi kedvem elővenni.
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
Angerseed, Nigromantia, Nemere
december 9.,
T-Boy Rock Klub
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.047 seconds to render