Stridens Hus (2014)

A Taake és maga Hoest emblematikus része a klasszikus norvég black metal szcénének. Ha a Taake előzenekart a Thule-t is beszámítjuk, akkor Hoest fekete miséje immáron 22 éve töretlenül tart. Engedjétek meg így pár héttel 2015 előtt a felfele kerekítést. Hoest kétségtelenül emblematikus karakter a stíluson belül, aki most hatodik nagylemezéhez érkezett a Taake-val. A csapat kifejezés igazából már nem bír valódi értelemmel, hiszen az öndefiniáló 2008-as Taake című negyedik nagylemezzel kezdve Hoest egymaga képviseli a "csapatot", koncerten kiegészülve session zenészekkel. Manapság ez egyáltalán nem meglepő húzás, illetve hát a radikális és sokszor zavaros eszméket valló kreatív zenészek gyakori útja ez. Elég csak Hoest értelmetlen horogkereszt-festéses német koncertjére gondolni. Főhősünk azt a szokásos keresztényellenességet, norvég mitológiai kötődést, a sötét szolgálatát és a többi blablablát tűzte zászlajára ami az alapelvek mellett annyi féle egyéb felhanggal bír. A végeredmény szinte minden esetben zavaros és az elképzeléseit túl komolyan vevő zenészek emberi elszigetelődéséhez vezet. Már alapvető buktató a sátánizmusban, hogy a sátán maga a keresztény kultúrkör szerves részét képezi, így a sátánizmus maximum elvekben lehet ellenpontja a jézusi kereszténységnek, de nem tagadhatja magát a vallást. Aki a vallást tagadja, az meg ugye nem lehet sátánista, hiszen sátánka csak egyszerűen egy másik szereplője a keresztény kultúrkörnek, nem tagadása annak... Erről egy külön cikket is lehetne írni. Na szóval félre téve a logikai bukfenceket a black metal ideológiai hátterében, itt van nekünk a Stridens Hus.

És ha minden maszlagot lerántunk a Stridens Hus-ról, akkor marad egy zenei utazás a klasszikus norvég black csapatok alapjaira felépítve, de erősen sajátos zenei megoldásokkal megáldva. Mert bizony Hoest rendelkezik eredeti elképzelésekkel, mi több, erős és működőképes zenei víziókkal, amik a Taake-t kiemelik a nagy fekete maszlagból. Elég csak a Noregs Vaapen-en hallható benjo szólóra!!! gondolni, de kiemelhető a Stridens Hus számtalan apró finomságának számító "black idegen" zenei megoldásai is. Ilyenek a wah pedál használata, és a klasszikusan '70-es éveket idéző szólóhangzások is. Bár most akkora pofont nem kap a zeneileg túl komolyra hangolt black tábor, mint amit a benjo szóló képviselt, azért a 44:56-tól induló lovagló tempót a háttérben kopogtató dobverők ismét egyfajta fricskát, intelligens zenei humort képviselnek (fülessel hallgatva jól kivehető). Természetesen ezek a zenei finomságok nem fedik el azt az egyértelműen klasszikus és tradicionális black alapot amire az egész zenei monumentum felépül. A gyakori középtempós blastok, az élesen csattogó basszus, a rideg gitárhangzás egyértelműen és tagadhatatlanul black, ami hangzásképében leginkább a Carpathian Foresttel és a Darkthrone visszatérése környékén művelt dolgaival rokon, de megemlíthető akár a Satanic Warmaster is. A felhánytorgatott csapatok koncentrált zenei gyűlöletén felül azonban a Taake erősen táplálkozik Quorthon hagyatékából is, hiszen a fel-fel bukkanó "óóó"-zós viking háttérkórus és a merengősebb, dallamosabb megoldások kétségtelenül a Bathory epikusabb pillanatait idézik meg. Mind e mellett a hangulatoknak minden eddiginél nagyobb teret engedve megjelent egy olyan enyhe melankólia is, ami számomra a kései Shining szintén egyre zeneibb megjelenésére hajaz.

A 2008-as Taake lemezzel a már egymagában útnak induló Hoest zenei víziója most már a harmadik lemezéhez érve határozottan megmutatja azt az utat, amit a Taake képvisel. Vagyis maga Hoest, hiszen az utolsó három lemezen igen egységes és a korai albumokhoz képest sokkal zeneibb interpretációja hallható az annyira jellegzetes északi black metalnak. A jellegzetességet pedig a klasszikus paneleken felül emelkedő, számtalan gyökérből táplálkozó színtisztán zenei megoldások jelentik. Ez lehet, hogy a vaskalapos black fanoknak nincs ínyére, én azonban üdvözlöm ezeket a változásokat, hiszen a jó black metal csapatok közül kiemelkedve a Taake egy egyéniséggel és egyedi megoldásokkal operáló jelenséggé nőtte ki magát az évek alatt, aki még így is vastagon black metal. Semmit sem tagad meg a múltjából. A hangzás ismételten kristálytiszta és kellemesen "meleg", közérthető és szellős, ami minden kis zenei megoldást és részletet enged érvényesülni és kibontakozni. Erős számokkal teli, könnyen hallgatható és szórakoztató zenei utazás a Stridens Hus ami számtalan csemegét rejt magában az egyszeri hallgató és a szakma irányában is.




Taake_Stridens_Hus_2014
Kiadó:
Stílus:
Black Metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Gamle Norig
2.Orm
3.Det fins en prins
4.Stank
5.En sang til sand om ildebrann
6.Kongsgaard bestaar
7.Vinger
Írta:
emp
2014. december 20., szombat, 09:57
Facebook:
Orkan - Livlaus (2015)
Kritika, boymester @ 2015. október 24., szombat, 19:59
Taake - Noregs Vaapen (2011)
Kritika, Infam @ 2012. január 18., szerda, 16:59
Taake - Taake (2008)
Kritika, haragSICK @ 2008. november 19., szerda, 22:02
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.022 seconds to render