Kolp - Leiru
Split (2015)

Az egészségesre duzzadt hazai black metal színtér nagyrészt hagyományosabb vonalon operáló csapatokból áll, és ez alól a Kolp sem kivétel. Ez a split kazi, ami Knot saját kiadványa, talán annyiban lóg ki a sorból, hogy a Leiruban hallhatunk dallamos éneket is, és bontottabb megközelítésű a zene is.
Knot nem egy fenekén ülő zenész amúgy, az eddigi mintegy 15 év praxisa közben találkozhattunk vele a Witchcraftban, a Veérben, a Purulent Ritesben, a Vérzivatarban is. Ugyanez elmondható Jim Jonesről is, a Metal Archivesen feltűntetett zenekaraik száma pont megegyezik.
A kazettán érkező kiadvány tehát két csapat, a Kolp és a Leiru splitje, mindkét társaság 3 dalt sorakoztat fel.


A Satisfaction no more dal elején azt hihetnénk, hogy az eddigi zenei elemeket fogja hozni a duó, de nem, másfél percnyi lassú felvezetés után itt bizony blastelésbe kezd Knot. A sebesség ezután is változik valamennyit, de a három nótára összességében a gyors tempó jobban jellemző, mint az eddigiekben. A depresszív él azonban maradt, így éles váltásról nem beszélhetünk. Főleg, mivel Jim Jones kínzókamrákat idéző nyöszörgése védjegyszerűnek számít, ez az a hang, amit ezerből felismer a hallgató. A másodjára érkező I'll be buried, I know némileg postos bontott gitárakkorddal indul, enyhén pszicho-rockos a hatás, majd Jim hangja helyreteszi az egyensúlyt, rombol. Jim témáiban egyébként az a jó, hogy mikor már kezd fülsértően egyhangú lenni a nyöszörgése, jön egy másik hang a torkából, ami megszakítja a monotóniát.
A Decompose talán a kedvencem a három új szerzemény közül. Magas hangokkal szépen megtömött gitárjáték jellemzi, sivítanak a témák. És az alaphangokkal is többet játszik Knot, mint egyébként...
Tavaly láttam élőben a Purulent Ritest, amiben szintén Jim a torokköszörű, és akkor őszintén meglepett, hogy milyen tartalékai vannak még. Ezt akkor szóvá is tettem Knotnak. Ő csak annyit mondott, hogy direkt kérte tőle, hogy a Kolpba ezt a megkínzott üvöltözést szállítsa. Bár magasabb a hangfekvése, mint Nocturno Cultoé, mégis a hangszerek és az ének összhangzása a Darkthrone Panzerfaustját idézi számomra egy kicsit.
A hangzás is hasonló az eddigiekhez, viszont egy kicsit vastagabb. A gitár szőrös éle megmaradt, de van vaskossága is. 


A Leiru produkciója eléggé más, mint a Kolpé. Először is az összhangzat abszolút eltérő. Ők ügyelnek a sztereó hangképzésre például. A Kolpnál ezen lehetne még javítani. Mivel minden inkább középre húzva szól, eléggé klausztrofób hatás jön át, nem tudom, ez mennyire tudatos. A black metalban semmi sem meglepő ugyanis...
Viszont a produkció összeszedettsége ennek ellenére nem olyan jó itt, illetve elsőre úgy tűnik. 2005. óta létező formációról beszélünk, mégis a Kolp zenei és vokális témái tűnnek letisztultabbnak. Ami viszont meglepett, és üdítő, az a dallamos énektémák bevetése. Nagyon jó énekhangja van a duó nevét adó úrnak, akár popzenében is megállná a helyét (nem bántásból mondom, én hallgatok popzenéket is).
Bár raw black metal van megnevezve stílusként a Metal Archives oldalon, hangzásilag ez affölött áll szerintem bőven. A Hazatérsz dalban gitárszóló is van például és szintetizátor(???). Egy apróság viszont elrontja egy kicsit az összhatást. A basszus teljes hiánya a hangspektrumból. Az első dalnál még komolyan megfordult a fejemben, hogy talán nincs is a dalokban basszusgitár???
A Kilépsz közepén hallható álló harmóniák mondjuk nagyon ötletesek, szeretem ezeket a megoldásokat, sokdimenzióssá teszik a zenét.
Aztán végülis a találó című Ma dél felől kelt a napban derült ki, hogy van basszusgitár bevetve... És itt ennél a pontnál világlott fel a számomra, hogy nincs gond a dalok összeszedettségével sem, csak bizony a medve hangszerének hiánya miatt tűnt úgy elsőre. Ez azért műhiba, mivel az álló harmóniák lényege a basszusgitár. Ha eldugjuk, azok pont nem lesznek érzékelhetők.

Szeretem azt, amikor nem kell egy kiadványt hosszasan hallgatva, önmagamat megerőszakolva pozitívumokat kutatni, majd így jobb pontot kiizzadni, csak hogy ne legyen a csapat megsértve (igazából nem is nagyon csináltam még ilyent - mondom NEM IS NAGYON, szóval de... sajnos...). De itt a két banda dalai elsőre betalálnak, nagyon jó a hangulatuk, ötletesek, bár nem bontanak le műfaji korlátokat, mégis megbízható és durván izgalmas black metal zenét hallhatunk.
Aki igényli a kazetta kiadványt, az írhat a losthorizonproductions@gmail.com címre. 33 perc.
 


Kolp_Leiru_Split_2015
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Kolp: Satisfaction no more (3:45)
2.Kolp: I'll be buried, I know (6:38)
3.Kolp: Decompose (5:45)
4.Leiru: Hazatérsz (4:45)
5.Leiru: Kilépsz (6:32)
6.Leiru: Ma dél felől kelt a nap (5:41)
Írta:
Nagaarum
2015. április 17., péntek, 07:32
Facebook:
Interjú: A Kolp hangszerese Knot lett kifaggatva
Interjú, Nagaarum @ 2017. május 21., vasárnap, 08:20
Kolp - Cured but not healed (2017)
Kritika, Nagaarum @ 2017. május 12., péntek, 09:35
NHD 10 - Egy emlékezetes szülinap!
Koncertbeszámoló, emp @ 2015. december 8., kedd, 20:00
Veér - 27 (2015)
Kritika, Nagaarum @ 2015. július 9., csütörtök, 09:19
Kolp interjú
Interjú, Nagaarum @ 2015. április 28., kedd, 19:52
Koncertek
XI. Zorall Sörolimpia 2018
augusztus 22.,
Pelso Camping
Kaltenbach Open Air 2018
augusztus 23.,
Spital Am Semmering
XXXII. Rockfesztivál a kápolnáért
augusztus 24., 16:00,
Sitkei Kálvária Kápolna
20 Years of Desecration Europe Tour 2018
augusztus 28.,
S8 Underground Club
Pain of Salvation, Kingcrow
szeptember 5.,
A38 Hajó
Rock On! Fest 2018
szeptember 8.,
Barba Negra Track
Abbath, Baest
szeptember 10.,
A38 Hajó
Blood Offerings Over Europe 2018
szeptember 11.,
Dürer Kert - Room 041
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.039 seconds to render