Snakes in Blossom (2016)
Négy év után (hogy telik az idő…) itt a friss Angertea korong, a Snakes in Blossom, amit már a finn Inverse Records adott ki. Ez már a harmadik kiadványuk, amit nemzetközi kiadónál hoztak ki.

Ha megnézem a trió pályáját, akkor a 2009-es Twenty-Eight Ways to Bleed albumtól kezdve - amivel először kerültem közelebbi kapcsolatba velük - egy egységes bandát látok, akik mára megkerülhetetlenek a hazai undergroundban. Minden anyaguk magas színvonalú és izgalmas, okos dalszerkezetekkel, s a kevesebb néha több elvét követve alkotnak.
Nem hiszem, hogy ennyi évvel a hátuk mögött még szükség van a lemezismertetőnél a bemutatásra, mint olyanra, a később érkezők is bőven találnak információt a csapatról a honlapjukon vagy a zenekari Facebook-on, így azt hiszem foglalkozhatunk a négy évvel ezelőtti Nr. 4: Songs Exhaled albumot követő friss anyag bemutatásával.

A Snakes in Blossom lemezre tíz dal rögzített a Mihály Gergely, Bárkai László, Peralta Miguel Angel felállású csapat, negyvenkilenc percben. Ahogy azt az utóbbi anyagokon megszokhattuk, vendégek is feltűnnek néhány dalban, de erről majd később.

Alapvetően továbbra is megkapjuk a csapatra jellemző hangzásvilágot, első blikkre a dalszerkezetekben se találni különösebb eltérést vagy újdonságot. Persze ezt csak az első néhány hallgatás során éreztem így. Igazság szerint jól esett, hogy a megszokott zajos gitárokon, röfögő bőgőn és kimért dobokon nyugvó hangzást kaptuk ismét, mintegy régi ismerősként.

A Snakes egy Angertea mércével hagyományos dal, ami jól vezeti át az előző lemeztől a hallgatót. Azért ebben érzek némi stonert is, hangsúlyosabban, mint korábban bármikor. Vagy helyesebb lenne talán mélyebbre ásni és a Black Sabbath-ot említeni.
A Sinking in Strain volt az első dal, amit megmutattak, s ezzel kapcsolatban többen a Tool-t emlegették párhuzamként. Tudja fene?
Az biztos, hogy a bandától nem állt távol korábban sem az experimentális megközelítés, de én nem feltétlenül neveztem volna meg Maynardékat a dal kapcsán. Igazság szerint annyira kialakult már Gergőék stílusa, hogy talán értelmetlen is párhuzamokat keresni vagy állítani...



Első - kis túlzással - meglepetésnek a negyedik tételként érkező Aquarium c. dal nevezhető, amiben Gergő a gyönyörű hangú Sarusi-Kis Flórával énekel duettet, ráadásnak pedig Csontos Peti (The Void) csellójátéka teszi még emlékezetesebbé az amúgy is kiválóan sikerült dalt. Azt hiszem, hogy stratégiailag is jól van elhelyezve, mert ez a nyugis akusztikus tétel, kiegészítve a klasszikus hangszerrel jól alapozza meg az Orange Machine-t.
Ennek nyugodtan kioszthatnánk a lemez talán “legőrültebb” száma címet is. A bólogatásra késztető alapra jön a védjegynek számító lebegős-nyúlós, elszállós ének, amit időnként aztán igencsak erőteljes és kifejező üvöltés vált fel.
A dal a lemez leghosszabbja is egyben, s ebben is találunk közreműködőket. Az Ektomorf-os Jaksa Robi perkázik, kiegészítendő Bárkai Laci dobjait, valamint ahogy az az utóbbi Angertea anyagokon megszokott, neves küldöldi zenész is tiszteletét teszi. Ebben a dalban az a Franz Stahl idegbeteg szólója hallható, akit olyan zenekarokból ismerhettek, mint a Scream vagy a Foo Fighters.



Jól is jön ezután a kicsit visszafogottabb St. Andrew’s Storm, ami meg a zenekar kicsit grunge-osabb oldalát villantja fel.

Ha már említettem korábban a Tool-t, akkor azt leginkább a The Song for Vengeance c. dal kapcsán érdemes párhuzamként elővenni. Bár fene tudja… A szaggatott riffelés miatt meg nagyon modernné teszi. Mindenképp a lemez egyik csúcspontja, ami megfilmesítésért kiált, már csak a szöveg okán is.
Az Instancy meg egyfajta lüktetős, lebegős dal, aminél mintha az énekdallamok alárendeltebb szerepet játszanának.

Az utolsó előttiként érkező nyúlfarknyi The Moon Encounter is különleges darab, amiben a Kispál és a Borz billentyűseként ismert Dióssy Ákos jelenléte is emeli a dal fényét.


A lemez zárótétele a Tisza. Mit is lehet erről elmondani? Áradó, szeszélyes, kavargó. Az új album egyik legkomplexebb dala. Visszafogottan indul, majd az ár elsodor.

Ha a szövegeket is nézzük, az album végére kicsavar, felemészt, összezúz. A veszteség, a fájdalom, az elhagyatottság mind-mind bennük van, s a zenével egymás hatását erősítik. És mégis hallgattatja magát az anyag, s minden hallgatásnál lehet találni finomságokat. Szóval ez hosszú barátság lesz.

A kiadvány kiállítása sem mindennapi. Szokás szerint Gergő műve a frontborító, ami ismét egy jól sikerült darab, az Angertea-s hagyományoknak megfelelő, de a színvilága most mintha könnyedebbnek tűnne.

Angertea_Snakes_in_Blossom_2016
Kiadó:
Stílus:
experimental metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Snakes
2.Sinking in Strain
3.Seeds of Hell
4.Aquarium
5.Orange Machine
6.St. Andrew's Storm
7.The Song for Vengeance
8.Instancy
9.The Moon Encounter
10.Tisza
Írta:
9000Sanyi
2016. március 21., hétfő, 14:19
Facebook:
Angertea - beszélgetés a nagymágocsi trióval
Interjú, 9000Sanyi @ 2016. április 14., csütörtök, 05:42
Black Tape Store - Deadly Ripe Ninjas (2015)
Kritika, 9000Sanyi @ 2015. március 31., kedd, 12:55
Angertea - Nr.4: Songs exhaled (2012)
Kritika, 9000Sanyi @ 2012. október 4., csütörtök, 08:12
Angertea - Distrust EP (2011)
Kritika, 9000Sanyi @ 2011. február 16., szerda, 22:29
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
Fekete Zaj 2017 - Tél
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
Seasons of the Black Tour Part I. Europe
január 14., 18:00,
Collosseum Club
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.044 seconds to render