Arktis. (2016)
 
Ihsahn 2013-as lemezét a mai napig nem tudtam megemészteni és a túl sok öncélú, elvont tétel miatt talán sosem leszek képes rá. Úgyhogy megörültem, amikor az új album kapcsán dal-és dallamközpontúságot ígért a legendás Emperor agytrösztje. De nem gondoltam volna, hogy az Arktis. ennyire fogós lesz. Szerintem egyértelműen az eddigi legkönnyebben emészthető alkotása ez a még mindig fiatal (40 éves) művésznek. Azon már meg sem lepődhetünk, hogy Einar Solberg ezúttal is feltűnik az egyik nótában, hisz a Leprous-hoz fűződő baráti viszonya közismert. A blackjezz-es Shining Jørgen Munkeby-je is szerepelt korábban hősünk mellett. A Trivium-főnök Matt Heafy vendégeskedése annál meglepőbb, hisz az ő bandája nem épp underground. Ennek fényében komoly alázatra vall tőle, hogy csupán háttérvokálozik az egyik szerzeményben, a show-t meghagyja Ihsahn-nak.
Ugyanis szokás szerint a dob kivételével minden hangszert ő játszott fel. Az ütőmunkát ezúttal is a volt Leprous, jelenleg Shining muzsikusra, Tobias Ørnes Andersen-re bízta.

Rutinmelóként indul a Disassembled, a héthúrosán riffelget Ihsahn, hozza a rá jellemző gégemetszett vokált, ami miatt érzésem szerint nem fenyegeti az a veszély, hogy valaha is szélesebb tömegek körében népszerű legyen. Aztán a refrén szinte poposan fogós, az azt követő témázgatás pedig megidézi a ’80-as éveket. Apropó nyolcvanas évek! Már megszokhattuk, hogy a ’60-as, ’70-es évek zenéi, megoldásai, hangzása visszaköszön a mai muzsikákban. Viszont úgy tűnik ugyanez a sors vár a következő évtized soundjára is. Speciel ha a Matt Heafy-vel megerősített Mass Darkness esetében elvonatkoztatunk az extrém vokáltól és a modern hangzástól, zeneileg egy heavy metal nóta marad alapként. Később akadnak glames, AOR-os témák is. Tegye fel a kezét, aki gondolta volna, hogy valaha ilyeneket is lehet hallani egy aktuális Ihsahn korongon! Na ugye! Én többek között amiatt kedvelem, tisztelem ezt az ürgét, mert mindig képes valami teljesen váratlant/meglepőt húzni. Öntörvényű pali, kiszámíthatatlan, mégis a keze alatt minden (még a teljesen stílusidegen elemek is) ihsahnossá válnak! Nagy favoritom a South Winds, aminek a verzéi roppant hangulatosak, a refrénje slágeres, aztán a mélyen brummogó groove már-már diszkós. Engem nem zavar az itt-ott djentbe hajló gitározgatás, meg a zenei eklektika sem. Sőt! A több stílusból, korszakból való merítés Ihsahn-nál nem egyenlő a kohézió nélküliséggel. Kiválóan meg lettek komponálva a friss számok, nem össze-vissza témahalmozásokról beszélhetünk. Mindegyik dalnak van eleje, közepe, vége. És mindegyikben akad valami fogódzó. Refrének, emlékezetes, hosszú távra berögzülő énekdallamok tekintetében az Arktis. az eddigi legerősebb alkotása. A totál ’80-as éveket időzően induló Until I Too Dissolve hallatán minden Van Halen hívő szíve megdobban, még a gitársípoltatások is teljesen autentikusak. Persze később érkezik a fekete leves, de a nóta vidám, felszabadult jellege végig megmarad. Gyorsan megjegyzem Devin Townsend is írt már korábban ehhez hasonló, egyszerre retrós, de mégis korszerű nótákat, amiket tőle is imádtam.



A leginkább black metal közeli tétel a Pressure. A refrénje a lemez egyik csúcspontja, de a felénél beiktatott szimfó-black vágta sem piskóta! Itt azért kísért a múlt (jelen, jövő?) és felrémlenek a császári idők. Az akusztikus gitárral nyitó, majd valami groteszk, elektrós játszadozásba torkolló Frail a lemez egyik legérdekesebb színfoltja. A refrén, a gitárszóló, és az alatta hallható akkordbontások engem a Hail Spirit Noir dolgaira emlékeztetnek. Igazi avantgárd csemege! A Crooked Red Line szaxofon szólamai miatt nyilván kapott egy jazz-es élt, a záró Celestial Violence pedig Einar közreműködése végett válhatott többek kedvenc dalává.

Számomra zenei, hangulati, művészi, egyszóval minden téren rendben van az Arktis. Mivel alapvetően vonzódom a dalközpontú, színes, változatos, kevésbé elvont zenékhez, így a friss Ihsahn megvett kilóra!

Ihsahn_Arktis_2016
Kiadó:
Stílus:
Extrém prog. metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Disassembled (05:02)
2.Mass Darkness (03:52)
3.My Heart Is of the North (04:43)
4.South Winds (05:34)
5.In the Vaults (04:09)
6.Until I Too Dissolve (05:24)
7.Pressure (06:04)
8.Frail (03:39)
9.Crooked Red Line (04:16)
10.Celestial Violence (05:24)
Írta:
oldboy
2016. május 7., szombat, 11:05
Facebook:
oldboy 2016. május 23., hétfő, 09:05
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1856
Válasz alcapone üzenetére:

Nagyon jó a cikk Oldie! A lemezre meg nincs is szó, hogy mennyire kibaszottul jó!


(yes) \m/
alcapone 2016. május 22., vasárnap, 19:49
alcapone
Csatlakozott:
2008. augusztus 3.
Hozzászólások: 1167
Nagyon jó a cikk Oldie! A lemezre meg nincs is szó, hogy mennyire kibaszottul jó!
--
Map of Metal
farrrkas 2016. május 8., vasárnap, 14:12
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 412
Jobban egyet sem érthetnék az itt leírtakkal. Kiváló lemez!
Koncertek
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
A Nordic Symphony '18
október 28.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.068 seconds to render