Magma (2016)
Nagyon úgy tűnik, hogy a Magma a Gojira eddigi legmegosztóbb lemeze. Egyesek tudják, hogy őket miért taszítja, frusztrálja ez az anyag. Mások próbálnak objektívnek látszó okokat fölsorakoztatni, de szerintem tudat alatt őket is az zavarja, ami a többieket. És vannak az ellenek, akik pont azért hajtanak már megint fejet a francia zsenik előtt, mert nem hogy frusztrálná őket az őszinteség, a személyes hangvétel, hanem egyenesen többletként élik meg ezeket az érzéseket. Ugyanis a Magma a Gojira eddigi legszemélyesebb, legérzelmesebb, legsúlyosabb lemeze. Nyilván ebben komoly szerepet játszott a Duplantier tesók édesanyjának halála, ami miatt a dalszerzést is szüneteltették egy ideig, és ez a tragédia erőteljesen rányomta a bélyegét a korong hangulatára.

Sok szempontból a visszafogottság, a letisztultság jellemzi a friss nótákat. Sőt, előtérbe került  a direktebb fogalmazásmód is, ami azt eredményezte, hogy a Magma az eddigi legrövidebb lemezük. Más részről viszont olyan újdonságok jelentek meg a muzsikájukban, amik feljogosítanak arra, hogy továbbra is a szó eredeti értelmében progresszívnak titulálhassuk őket. Nyilván nem játszanak drasztikusan mást, mint ezelőtt, természetesen merítenek a múltjukból, de mégis alapvetően új utakat keresnek, előre, nem pedig hátrafelé tekintgetnek. Az elsőként nyilvánosságra hozott szerzemények (Stranded, Silvera) is tartogattak meglepetéseket, de számomra az igazi "mélyütést” a nyitó nóta, azaz a The Shooting Star jelentette.



És mint később kiderült az ebben is érezhető spirituális töltet domináns az album egészét nézve. Joe szinte spoken word stílusban mantrázza a versszakokat, engem Kevin Moore minimálénekére emlékeztet leginkább, amit itt produkál. A „you are higher in the sky” sortól, vagyis ahogy azt kiénekli magából a hideg ráz. Természetesen több dalban is akadnak elég konkrét szavak, melyekkel édesanyjuknak üzennek. További újdonság, hogy már rögtön a kezdő tételben hallani egy gitárszólót. Nem a villantós fajtát, hanem kb. olyasmit, mint amilyenekkel Naga szokott próbálkozni a lemezein.
A lendületes, zeneileg atom Silvera pedig egy tappinges szólót vonultat föl. A The Cell gyors, mechanikus kezdése Meshuggah ízű, majd az azt követő lassú, pusztító groove azok előtt is nyilvánvalóvá teszi, akik netán eddig nem tudták, hogy Joe anno együtt bazsevált a Cavalera tesókkal. A Pray nyitánya is hasonló ’shuggah/Fear Factory típusú nyomulás.



Az elsőként megismert Stranded nekem kapásból bejött, a mai napig imádom. Mario kezdő lassú cinezése, majd a lábdob ritmusai parádésak. Ilyesmiket a sokak által savazott Lars ütött a fekete albumon, meg a Load-on... A gitártémák a lazán rockostól a keményen, metalosan aprítósig terjednek. Bár ebben a nótában Joe morózusabban hozza magát, a „Leave the moment alone” sort újfent éteri módon adja elő. A Yellow Stone egy instrumentális átvezető. Persze, persze, elég sabbathista, de csak nekem ugrik be a torzított basszusgitár miatt Cliff Burton? És az első három Metallica lemez instru szerzeményei? A címadó a legnagyobb "lelkifröccs”! A torzított üveghangos téma állítólag nagyon emlékeztet a tibeti torokéneklésre…
Nem csodálkoznék, ha valóban onnan vették volna az ihletet a franciák. A dal refrénje az album lélektani csúcspontja:
 
„You are now, high
in the sun, burn
you're away, alive
on the moon, round”


Az Only Pain a legmodernebb sujtás, picit a KoRn, a kései In Flames, vagy épp Devin Townsend hatását is érzem benne. Jean-Michel bőgője meg hogy szól már?!
A Low Land töredezett lüktetése, fátyolos éneke a kezdő nótáéval rokon. Zárhatták volna ezzel a korongot. Ehelyett egy akusztikus gitáros, perkás, instrumentális lazulás tesz pontot ennek a spirituális utazásnak a végére.

Atmoszféra, lelkület tekintetében a Tool Lateralus-ához tudnám hasonlítani a friss Gojira opuszt. Ez a mű is túlmutat (az amúgy fantasztikus) zenén és olyan szellemi-lelki pluszt ad az arra fogékonyaknak, amit kevés CD hallgatása közben élhetünk át.
Viszont akik kevésbé fogékonyak az ilyesmire, azoknak valószínűleg ez egy kényelmetlen lemez lesz.

Egy biztos, engem minden alkalommal kimozdít a komfortzónámból, így megadom rá a maximumot.


 
Gojira_Magma_2016
Kiadó:
Stílus:
Több, mint zene!
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.The Shooting Star (05:42)
2.Silvera (03:33)
3.The Cell (03:18)
4.Stranded (04:29)
5.Yellow Stone (01:19)
6.Magma (06:42)
7.Pray (05:14)
8.Only Pain (04:00)
9.Low Lands (06:04)
10.Liberation (03:35)
Írta:
oldboy
2016. július 5., kedd, 19:08
Facebook:
ZolixiusRex 2016. július 7., csütörtök, 05:10
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
10/10 (yes)
--
In Grind We Trust!
farrrkas 2016. július 6., szerda, 01:36
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 343
Válasz Pistike66 üzenetére:

Nagyszerű kritika, egyet is értek minden szavával.

Csak csatlakozni tudok! Nagy a kísértés, hogy a 9-esemből a végén mégiscsak 10-es lesz. Nem tudok leszállni a lemezről.
oldboy 2016. július 5., kedd, 22:42
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1825
Válasz Pistike66 üzenetére:

Nagyszerű kritika, egyet is értek minden szavával.


Köszi! ;-) (yes)
Pistike66 2016. július 5., kedd, 21:39
Pistike66
Csatlakozott:
2008. június 17.
Hozzászólások: 3408
Nagyszerű kritika, egyet is értek minden szavával.
Koncertek
Total War Fest 5.
július 28., 17:00,
Rába Szabadidő Centrum
20. Fezen Fesztivál
augusztus 2.,
MÁV Pálya
DBE 2017 - No Fear of Infinity
augusztus 3., 18:30,
Grădina Termală
Wrekmeister Harmonies, Ueum
augusztus 4.,
Robot
Purcy Dance Party 2017
augusztus 7.,
Dürer Kert - Room 041
22. Brutal Assault
augusztus 9., 14:00,
Josefov Erőd
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.055 seconds to render