Theories of Flight (2016)

 

Úgy tűnik a Fates Warning kezd visszaállni a gyakoribb lemezkiadásra…
Harmad annyi idő telt el a friss mű és az előző korong megjelenése között, mint anno a Darkness in a Different Light és elődje esetében. Számszerűsítve kilenc helyett három. Ennek ellenére szerencsére nem egy gyorsan összetákolt album lett a Theories of Flight! Bár Frank Aresti csak pár szóló erejéig tudott hozzájárulni a munkálatokhoz, legalább annyira gitárcentrikus lett a "repülős” lemez, mint a borítója alapján szintén szárnyaló Darkness
Melyért megjelenése idején kimondottan lelkesedtem, de nem 100%-osan állta ki az idő próbáját. Mondjuk még ma is erősnek tartom, csak épp nem 10, hanem inkább 8,5-9 pontosnak. Ha FW, akkor az én ízlésemhez, lelkivilágomhoz az A Pleasant Shade of Gray, Disconnected, Fates Warning X hármas áll legközelebb. Azok maximális teljesítmények számomra.
Különleges, sötét atmoszférájukhoz nagyban hozzájárult a samplerek, billentyűk bátor használata. Ezeket a megoldásokat hiányoltam a legutóbbi korongról és sajnos a Theories of Flight-ról is gyakorlatilag száműzve lett az elektronika.

Persze ez legyen a legnagyobb gondom! Ugyanis ha a nóták jók, akkor mindegy, hogy milyen eszközökkel érik el a jóságot. A From the Rooftops olyan hangulatos témával nyit, ami igazi FW esszencia.



Jarzombek finom dobolása tanítani való, Ray érzelmes dallamai viszont nem. Technikailag nyilván utánozható/megtanulható, de csak ő képes ekkora lélekkel énekelni! Ráadásul ezúttal jóval több a fogós, slágeres refrén. Sőt, rég hallhattunk már ennyi háttérvokált náluk. Szerintem pályafutásuk legpopulárisabb lemezét, az 1991-es Parallels-t idéző megoldásokkal van teli a friss opusz. A Seven Stars és az SOS zenei és vokális téren is slágeres, fülbemászó. De Alder mindegyik szerzeményben hatalmasakat dalolászik.
Gondolom, nem leszek egyedül véleményemmel, miszerint a The Light and Shade of Things a valaha írt egyik legerősebb daluk. Egyértelmű Pink Floyd ihletettségű, a kezdése és a zárása Gilmour-ék legszebb hagyományait idézi. De a lendületes középrész sem piskóta. Ray meg mekkora refrént hoz már! Zseniális, 1000 pontos! Nekem az olyan sorok ugyancsak szimpatikusak, mint a kezdő versszak:

„You confess a lot of things
But you confess alone
The absense of a person brings
The burning question home”

De a komplett dalszöveg nagyon rendben van! A végére olyannyira túlcsordulnak az érzelmek, hogy felüti fejét a giccsveszély. De mielőtt ez megtörténne, visszatérnek a floydiánus vonalhoz, és olyan szépen ér véget a nóta, mint ahogy elkezdődött. A White Flag prog. power metalja jóval kevésbé hat meg, a másik 10 perc fölötti monstrum pedig a kelleténél több Dream Theater párhuzamot tartalmaz.
A kettő közötti Like Stars Our Eyes Have Seen is egy fémesebb, lendületes szám, viszont a refrénje szinte poposan simulós, rögtön rögzülő fajta. A töredezett témák miatt ezt mondanám összességében a legmodernebb hangszerelésűnek.
Az utolsó, címadó tétel egy valóban szárnyaló, roppant hangulatos instrumentális darab. Méltó zárás.


Paradox módon gitárszerető emberként pont a gitárokkal nem vagyok kibékülve. A szintén Ray Alder vezette Redemption új lemezén is sokalltam a hathúrosokat, itt ugyanaz a helyzet. Hiába, hozzám közelebb áll a már említett triumvirátus szellősebb soundja. És az ott hallható visszafogott pengetések. Az A Pleasant… és Disconnected albumokon alig akad 1-2 szóló. DE!!! Pont emiatt élményszámba mennek Matheos ujjgyakorlatai. Szinte alig várom, hogy felcsendüljenek, jellegükből (nem virgázós, hanem dallamos, lassan előadott témák) fakadóan hangulati csúcspontokat jelentenek az ominózus korongokon. De a FWX is jobban bejön ebből a szempontból, pedig ott már szinte minden nótában van szóló. De másmilyenek, mint a Darkness… és a friss CD-n találhatók.
Jahhh, és Joey Vera bőgőjét én a helyükben előrébb kevertem volna.
Persze ezek teljesen szubjektív érzések.

A Fates Warning továbbra is komoly minőséget képvisel, csak rám már nem gyakorolnak akkora hatást, mint régebben. Ezzel együtt van olyan jó a Theories of Flight, mint az aktuális Redemption, úgyhogy a 9 pöttyöt bevésem.

u.i.: Ray Alder egy kincs!


Fates_Warning_Theories_of_Flight_2016
Kiadó:
Stílus:
Prog. metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.From the Rooftops (06:52)
2.Seven Stars (05:33)
3.SOS (04:34)
4.The Light and Shade of Things (10:14)
5.White Flag (05:20)
6.Like Stars Our Eyes Have Seen (05:13)
7.The Ghosts of Home (10:31)
8.Theories of Flight (04:00)
Írta:
oldboy
2016. július 7., csütörtök, 17:31
Facebook:
insomnium 2016. július 7., csütörtök, 19:08
insomnium
Csatlakozott:
2008. január 14.
Hozzászólások: 200
Én nálam vastagon 10-es ez a lemez! A DT meg egyenesen elszégyellheti magát. :-]
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.046 seconds to render