Álmok temetője (2016)
Nagyon megörültem, amikor tavaly első ízben hallottam erről a fiatal thrash csapatról. Az Inhalator-ral kapcsolatban megfogalmazódó első reakcióm az „Ez fasza!” felkiáltás legalább harmincszor kergetett bele abba az őrületbe, aminek következtében a tudatalattimba ivódó dalok mérgező zúzdájától a bemutatkozó kislemez rabjává váltam.
Természetesen ennek megfelelően tűkön ülve vártam a folytatást, viszont arra végképp nem számítottam, hogy ilyen rövid idő alatt megírják, felveszik, sőt ki is adják azt a bizonyos első nagylemezt. Az ilyen szélsebes munkatempó ugyanis általában komoly kérdéseket vet fel: Sikerült tovább fejlődniük, vagy elkapkodott alkotást jelentettek meg az Álmok temetője képében? Mindössze ennyi aggályom volt.
 

Sajnos miután az előzetesen közzétett Álomgép című dalukkal a legkevésbé sem sikerült megbarátkoznom, úgy éreztem, hogy a negatív megérzésem beigazolódni látszik. Kétségeim borús fellegei azonban hamar szertefoszlottak, mert az első három nótát követően felbukkanó, korábban már is rögzített (a lemezre újravették a dalt) Paranoiától kezdve az album fokozatosan bontakozott ki előttem, magasra ívelő pályát bejárva ezzel.
A szerzemények ugyanis a beígért, közel egy órás játékidő ellenére sem laposodnak el, nem süppednek bele a klisék posványába. Nem másolni, utánozni vagy megfelelni próbálnak, hanem borzasztó kreatív módon megközelítve a thrash alapköveit, akarva akaratlan, de kőkemény fejrázásra késztetik a hallgatót.
Az amerikai hatások mellett bátran nyúlnak a német vonalhoz is, szegről végről egy-egy riff képében érintve a death-es, black-es ízesítésű súlyosabb thrash hordákat, valamit kikacsintanak sokak hazai kedvence, a Moby Dick felé is.
Ezek a megoldások szélesebb eszköztárral ruházzák fel a srácokat, akik ebből fakadóan bátrabban bólogatnak ki más műfajok felé is. Így fordulhat elő, hogy némely szóló vagy gitárfutam a klasszikusabb heavy metal bandákat juttatja eszembe, sőt helyenként még modernebb riffeket is felvonultat a csapat. Teszi mindezt kiváló érzékkel, az arányokra való odafigyeléssel, a felvállalt régisulis thrash iránti legmélyebb tisztelettel. Nehéz elhinni, hogy nem egy tapasztaltabb csapat lemezét hallgatom épp!
 

A felvállalt magyar nyelvű szövegek miatt úgy tűnik, hogy a győri srácok szintén nagyra tartják a csodálatos anyanyelvünket, ennek megfelelően igazán nem értem miért kell az „exitáláshoz” és a „szkepszishez” hasonló nyelvi merényletekkel mérgezniük magukat, illetve a hallgatóikat… Persze, ez már csak szőrszálhasogatás egy olyan fickó részéről, aki egyébként is allergiás az olyan förtelmes latinizmusokra, mint az „akceptál” és a „dekád”… Ezt a megjegyzést egyáltalán nem a mondanivaló hiánya mondatja velem, a thrasherek fiatal koruk ellenére ugyanis jól hallható módon nyitott szemmel járnak a világunkban.

Ki merem jelenteni, hogy minden kétséget kizáróan az Inhalator a hazai underground egyik legreménytelibb thrash alakulata! A lemez megszólalása lehetne ugyan ütősebb, – gondolom itt elsősorban az anyagiak szóltak közbe – és egy gyári CD-n kiadott korong is sokkal jobban illene ehhez a kiváló dalcsokorhoz, de ezen és az első három nóta töltelék jellegén kívül semmibe nem tudok belekötni. Hajrá fiúk!
Inhalator_Almok_temetoje_2016
Kiadó:
Stílus:
Thrash Metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.Gehenna/Hanyatlás
2.Hóhér előtt
3.Álomgép
4.Paranoia
5.Passzív exitálás
6.Fantazmagória
7.Enigma
8.Szkepszis
9.Testtelen tánc
10.Felfestett töltények
Írta:
pzoltan
2016. július 13., szerda, 10:28
Facebook:
Koncertek
The Necrobreed Alliance Tour 2017
április 24., 19:00,
Dürer Kert - Room 041
Coming Home Tour 2017 - Part II.
április 25.,
Barba Negra
Confessions Tour 2017
április 30.,
Kvlt
Head Job European Tour 2017
május 7.,
Dürer Kert
Lacuna Coil, Infected Rain
május 7.,
A38 Hajó
Darkened Nocturn Slaughtercult
május 13.,
Supersonic - Blue Hell
Bornholm, Nothgard
május 20.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.025 seconds to render