The Empire (2016)

     1977-ben kreativitással pofozgatva a pénzhiányt és időhiányt megjelent a végtelen űr rockoperája, ahol R2D2 már lazán megelőzve korát nyomatta a dubstepet, míg a sötétség és gonoszság ura, Darth Vader bevezetett minket a death metal vokalizálásának őskorába. Baromira elcsépeltnek hathat az ötszáz valahányadik Vader lemeznek felhozni egy ilyen párhuzamot, de véleményem szerint ez most időszerűbb, mint valaha. A zenekar tagjai évtizedekkel ezelőtt hol a death, hol pedig a thrash metal ősanya melléből szívták magukba az éltető nehézfémet és ugyanúgy kreativitásra és ösztönökre támaszkodva alkották meg lemezeiket, amik a maguk idejében is némi csúszással ugyan, de habozás nélkül odatehetőek voltak a polcon egy-egy Slayer, Sepultura vagy Entombed lemez környékére unaloműzőnek. A színvonalat megtartva, de idővel a zsigeri zenélésről áttérni a profizmusra az ő tapasztalatukkal, múltjukkal nem szégyen, újdonságot várni egy ilyen elhivatott bandától pedig egyenesen badarság. Most megjelent, The Empire c. lemezük már a sokadik fénykorát mutatja a zenekarnak, amit azonban csak azok tudnak értékelni, akiknek nem okozott fennakadást az Ébredő erő megtekintése sem, ahol egy immáron feminista világhoz igazodott kiválasztott indult el gyakorlatilag egy az egyben azon az úton, ahol évtizedekkel ezelőtt még Luke Skywalkert bámulhattuk a moziban agyunkat és értelmünket kikapcsolva, átadva magunkat a gyerekkorunkból fakadó mesehallgatás örömének. A meglehetősen alacsonyabb ingerküszöb miatt fenyegetően és gyomorforgatóan magasodott fölénk az (akkor még) egyetlen Halálcsillag, ami egy olyan világban, ahol a mindenséget fenyegető fegyver, a nukleáris háború érzete kézzel tapintható volt, egyszerű tekegolyóból a halál megtestesítőjévé vált. Ugyanez a folyamat lezajlott a 80-as évek második felében, a 90-es évek elején a metalban is, a death és thrash bandák kő egyszerű, de bitang kemény témákkal csapkodtak pofon minket és köpködték a világra fenyegető, nyughatatlan zenéjüket, amit a káoszba torkolló, ösztönvezérelt szólókkal tettek még hatásosabbá. A Vader is szépen kivette a részét a hullámból és nagykanállal habzsolta a koncertszervezők által felkínált lehetőségeket a néppel együtt történő zúzásra, de mára ezek az eszközök már úgy csúsznak le a torkunkon, mint nagyapa házi pálinkája, amitől 10 évesen még belső égést szenvedtünk, ma pedig már természetes emésztéssegítő. 
    Itt van tehát egy mindent elért, tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő banda, akik mellesleg ezelőtt újkori albumaik legjobbját produkálták Tibi Et Igni címmel, hogyan is mehetnek tovább? A válasz egyszerű, ha nem megy előre a szekér, akkor hátra kell húzni, a lényeg a lendület és a haladás. Az előzmények sikerén felbuzdulva, hasonló dalírási felfogásban, dalszerkezetekben gondolkodtak, de jobban visszaugrottak saját gyökereikhez és jóval több bőrszerkósnak örömet okozva, több középtempóval és thrash elemmel dolgoztak az új lemezen. A viszonylag rövid tételekből (2-3 perc) is épp annyit kapunk, hogy ne ülje meg senki gyomrát, aki még képes jóízűeket bólogatni fél órán keresztül, aminél alig hosszabb a kiadvány. A hangzásba természetesen nehéz lenne belekötni, szól, mint az atom, a témák megkapják a nekik járó tiszteletet, hogy rendesen szakíthassanak. A Genocidius c. darálásba még egy, Vader nagyúrra emlékeztető témát is bedobtak önmaguk szórakoztatására, meg a hallgatókéra. Rajongóként egyszerűbb szemet hunyni a giccses borítóra, könnyebb elfogadni, hogy Peter már csak véletlen botlásoknak köszönhetően tud eltérni egyetlen hangszínétől, ami egyébként meg tökéletes lenne, de így is unalomba fullad a lemez második felére...
    Kétélű fegyver tehát a Vader új lemeze, aminél hallottunk már jobbat tőlük, változatosabbat másoktól, mégis el tudunk fogyasztani zokszó nélkül.   Minden attól függ, hogy kíváncsiak vagyunk-e egy újabb Halálcsillagra, érdekel-e minket még a Birodalom sorsa, mert modern thrash/death lemezként a Vader alig lépne az átlagos produkciók fölé, ha a messzi-messzi galaxist megunhatatlannak tartjuk, akkor pedig az év legjobb lemezei között a helye. A legfontosabb különbség viszont az új filmek és a zenekar anyaga között, ami pozitív irányba billent, hogy itt nem éreztem magam becsapva, azt kaptam, amit vártam. 

Hallgasd, ha eddig bírtad őket.
Ne hallgasd, ha eddig sem, de sohase próbáld...
 


Vader_The_Empire_2016
Kiadó:
Stílus:
thrash/death metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Angels Of Steel (02:16)
2.Tempest (02:41)
3.Prayer To The God Of War (02:47)
4.Iron Reign (04:37)
5.No Gravity (04:08)
6.Genocidius (02:59)
7.The Army-Geddon (04:10)
8.Feel My Pain (03:24)
9.Parabellum (02:28)
10.Send Me Back To Hell (03:32)
Írta:
boymester
2016. december 27., kedd, 17:46
Facebook:
ZolixiusRex 2016. december 28., szerda, 14:47
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Válasz boymester üzenetére:


Persze, hogy ideológiailag semmi közük egymáshoz, nem is arra próbáltam utalni, hanem az időközben megváltozott hallgatóságra, amiben vannak nagy öregek valamint rajongók, akik ugyanazért most is odáig lesznek, meg az ellentábor...ettől függetlenül a lemez maga jó.


(yes) (cool)
--
In Grind We Trust!
boymester 2016. december 28., szerda, 08:18
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3251
Válasz ZolixiusRex üzenetére:

A Tsillagok háborgója hasonlat nem igazán összeegyeztethető a Vader által viselt szubkulturális ideológiával, de hát kinek a pap, kinek a papné. - (Nekem inkább, a Sultz Gizi.)
Mindenesetre az új album tökéletes death/ thrash stb. kivetülés, ha már most nem lehetett végképp' 100% halálfém. - Kicsit hiányoltam róla azt az igazi Vader brand által képviseltetett stílust is. - Ezért, s csak ezért nem tökéletes opusza a zenekarnak. - Nálam így csak 9,5/10.

Persze, hogy ideológiailag semmi közük egymáshoz, nem is arra próbáltam utalni, hanem az időközben megváltozott hallgatóságra, amiben vannak nagy öregek valamint rajongók, akik ugyanazért most is odáig lesznek, meg az ellentábor...ettől függetlenül a lemez maga jó.
--
Youtube csatorna
Armand 2016. december 28., szerda, 07:58
Armand
Csatlakozott:
2016. május 7.
Hozzászólások: 79
Meghalt a Hercegnő, oda az ellenállás… és így lett mindenki Ossi-János.
ZolixiusRex 2016. december 28., szerda, 06:24
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
A Tsillagok háborgója hasonlat nem igazán összeegyeztethető a Vader által viselt szubkulturális ideológiával, de hát kinek a pap, kinek a papné. - (Nekem inkább, a Sultz Gizi.)
Mindenesetre az új album tökéletes death/ thrash stb. kivetülés, ha már most nem lehetett végképp' 100% halálfém. - Kicsit hiányoltam róla azt az igazi Vader brand által képviseltetett stílust is. - Ezért, s csak ezért nem tökéletes opusza a zenekarnak. - Nálam így csak 9,5/10.
--
In Grind We Trust!
Belial 2016. december 28., szerda, 01:09
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 703
A SW-os hasonlatodtol agyhugykovet kaptam, de ertem, asszem :-)
Mindenesetre egesz jol osszefoglaltad a lenyeget. Nekem az album 10 pontos, az uj SW film meg nulla 0, de ez most nem fontos.

\m/

Carrie Fisher R.I.P.
O volt mindenidok legszexibb Leia hercegnoje.
--
A hit erőt ad...az isteneknek.
boymester 2016. december 27., kedd, 20:59
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3251
Most tudtam meg, hogy Carrie Fisher is az Alderaan romjai közé költözött...nyugodjon békében!
--
Youtube csatorna
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.036 seconds to render