Ketch
The Anthems Of Dread (2016)

     Mi lehet az első, ami eszünkbe juthat egy sludge/doom zenekar láttán? Egyértelműen a sűrű, melasz szerű iszapba ragadt, nehézkes riffek és egy olyan hangzás, melynek segítségével könnyedén a falnak veri a fejünket egy kemény pofonnal úgy, hogy sütőlapáttal kelljen levakarni. A nemrég nálam landolt kolorádói Ketch zenekar gond nélkül megfelel ennek a nem túl magas követelményrendszernek, de mint tudjuk, ezt is lehet jól, meg igen hulladék módon művelni. Szerencsére a 2013-ban, tapasztalt zenészek összmunkájaként alakult banda a jobbak közé tartozik, noha még csak egy bemutatkozásról van szó. A lemezre nagyon rányomja a bélyegét az is, hogy ezeket a már meglévő tapasztalatokat milyen közegben szedték össze, mert ennek köszönhetően sikerült egy elég sajátos zenei egyveleget összekalapálniuk a The Anthems Of Dread névre hallgató pusztulatra. Először is itt van nekünk David Csicsely, aki death/black metalos múltja mellett a The Flight Of Sleipnir állandó ütőse. Ő hozza a súlyos, agresszív dobjátékot és valószínűleg azt a fajta kiszámíthatatlanságot is, amit egyébként bekategorizálhatatlan fő zenekara nyújt a hallgatóságnak. Mellette Zach Salmans énekest érdemes még kiemelni, mivel ő is a black metal környékről érkezett ebbe a brigádba, hörgéseivel, károgásával és egyéb beteg hangjaival a Stoic Dissention zenekart erősíti a Ketch berkein túl. A két zenész több projektben is dolgozott már együtt, Dave (basszus), Jeremy (gitár), Clay (háttérvokál, gitár) viszont friss húsként csöppentek bele a rutinos rókák játékába. A közös utak és eltérő zenei világok keveredésével így került a Ketch zenéjébe a death metal, az időnkénti black metalos hangulat, valamint a hardcore, mindennek tetejébe pedig a pszichedelia. A zenekar a lemezt egy, a bandáról elnevezett EP után rögzítette, ,viszont először csak limitált, szerzői kiadásban tudták összehozni. Most azonban az Aesthetic Death jóvoltából új köntösben sikerült nagyobb tömeg elé tárni személyes perverziójukat, ráadásul a kiadó a lemezen szereplő 6, összesen 38 percnyi dalhoz hozzádobta a korábbi EP dalait is, így létrehozva egy igen masszív mocsárjárást. No nézzük akkor, mit is tartogat nekünk az egyébként ügyetlenségéről elhíresült középkori angol hóhérról elnevezett banda…
    A kivégzésre ugyebár illik ráhangolódni, mint rendes munkásembernek a napi teendőire, ezt a célt szolgálja a Fertile Rites By Sacrifice, legalábbis a dal első perce, ami kellemes pszichedelikus andalgással nyit. A mélyebben megdörrenő gitárok és a tipikus sludge hangulat azonban gyorsan átveszi a hatalmat, a kissé morbid, acsarkodós ének pedig utat nyit az agresszió számára. A kezdés nyolc perc feletti, mégis gyorsan elrepül változatos gitárszólóinak, tördeléseinek köszönhetően. A Distant Time már nem tartalmaz annyi nyugtató jellegű részt, death közelibb vokalizálása, zakatolása jóval elmebetegebb hangulatot eredményez, amiből 6 perc bőségesen elég. Az En Nomine Eius hallatán még a funeral doomot sem szabad kifelejteni, mint hatást, de ez itt most nem egy pozitív párhuzam. A dal hosszú, a második felében bekövetkező vérengzés pedig kissé későn érkezik ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba. A The Monsters Of This World valamivel vadabbul fut neki még egyszer ennek a képletnek, megtörténik a valódi gyorsulás is, ami igazán jól áll a zenekarnak, akár többször felpöröghetnének. A rövid, instrumentális Estranged amolyan fura hangok gyűjteménye, gondolom az eredeti lemezt záró majd 10 perces monstrumnak, a Detached And Conquerednek szánták előfutárként. A zenekar úgy néz ki, ekkor talált rá igazán a saját hangjára, mert a záró darab lett a legjobb az egész kiadványon, hossza ellenére sem unatkoztam beteges sikoltozásainak, izomgörcs gyártotta gitárhangjainak köszönhetően.       Ezek után jönnek tehát a bónusz dalok, mint a Shimering Lights, Counting Sunsets, Chemical Despondency, 13 Coils, amik egytől egyik nehéz falatok, de sajnos arról már nem gondoskodtak, hogy legalább a hangzásuk hasonlatos legyen a többi dalhoz. Mélyre hangoltságuk, érezhetően pár évvel korábbi mivoltuknak hála tényleg csak bónuszokként vehetők figyelembe, amik igazából nyugodtan le is maradhattak volna, mert inkább rontottak az összképen. A szívemet leginkább a Counting Sunsets fájdította, mert egy kicsivel jobb hangzással leszakította volna a fejemet és messze a legjobb dal lehetett volna az egész kiadványon.
    Nem a hóhérkodás magas iskolája végezetül ez a lemez, de egy próbát mindenképp megér a műfaj kedvelőinek. Hiába az évek és a rutin, nem mindig érezni az átgondoltságot, az elemek arányos elrendezését a szerzeményekben, ahol időnként felüti a fejét az unalom is. Fel-felbukkannak ötletek, jó megoldások, de egy ilyen tagságból álló halálosztagnak többet kellene letennie az asztalra ahhoz, hogy kiemelkedjen az mocsárból. A nyuszi ott van a kalapban, csak elég bátornak kellene lenni, hogy előhúzzák...


Ketch_The_Anthems_Of_Dread_2016
Kiadó:
Stílus:
sludge/death/doom
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Fertile Rites By Sacrifice
2.Distant Time
3.En Nomine Eius
4.The Monsters Of This World
5.Estranged
6.Detached and Conquered
7.Shimmering Lights
8.Counting Sunsets
9.Chemical Despondency
10.13 Coils
Írta:
boymester
2017. január 30., hétfő, 17:16
Facebook:
Nailblack - Envied (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 18., szombat, 10:51
Professor Emeritus - Take Me To The Gallows (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 17., péntek, 19:16
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 14., kedd, 18:30
Anatomia - Cranial Obsession (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 11., szombat, 17:23
Spectral Voice - Eroded Corridors Of Unbeing (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 11., szombat, 15:17
Altarage - Endinghent (2017)
Kritika, Weide @ 2017. október 24., kedd, 23:55
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
Fekete Zaj 2017 - Tél
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
Seasons of the Black Tour Part I. Europe
január 14., 18:00,
Collosseum Club
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.029 seconds to render