A Dream of Poe
A Waltz for Apophenia (2016)

Edgar Allan Poe, a detektív és horror novellák atyja, a Holló (és megannyi más vers) költője legalább annyira beleillik a metal univerzumba, mint H. P. Lovecraft, és a metalon belül is talán a gótikus doom az, ahol igazán életre kel a művei által felépített titokzatos, félelmetes, mégis fölöttébb vonzó és érzelemmel teli világ. A portugál Miguel Santos és vendégzenészei az A Dream of Poe nevű zenekarral állítanak emlékművet az amerikai író- és költőóriásnak már tizenkét éve. A 2011-es The Mirror of Deliverance és a 2015-ös An Infinity Emerged lemezek egyenes folytatásaként, és a trilógia befejező részeként, idén az A Waltz for Apohenia című albummal foglalják zenébe, képletesen szólva, a bő 150 éve elhunyt Lenore iránt érzett gyászt.


Nem mondhatom, hogy sok minden változott volna a skót székhelyű zenekar háza tája körül a 2015-ös anyag óta. A borongós, melankolikus, lassú gótikus doom stílus alig módosult Santos kezei között, a fennkölt szövegvilág is maradt, amilyen eddig is volt, viszont a dalok változatossága, fogóssága sokkal tapinthatóbb, mint korábban. Az egyébként szerethető An Infinity Emerged lemezre legalább egy lapáttal rátett az A Waltz for Apophenia (az apophenia az a jelenség, amikor valaki mintákat vél felfedezni véletlenszerű adatokban; ennek egyik fajtája a pareidolia, amikor valaki alakokat, arcokat lát különböző felületeken, felhőben… stb.) A 2016 végén megjelent lemezen anélkül sikerült fejlődnie a csapatnak, hogy bármin is változtattak volna. Egyszerűen jobb, befogadhatóbb dalokat írtak.

Az A Dream of Poe is jó példa arra, hogy a doom lemezekkel nagyobb türelemmel kell viseltetnie minden zenehallgatónak, legyen az a műfaj akármelyik melléknyúlványa. Bár a portugálból lett skót projekt nem a legnehezebben befogadható doom örvények találkozásából jött létre, dallamos énekével a könnyebben megközelíthető osztályba tartozik, mégis kell neki négy-öt figyelmes hallgatás, amíg a témák kerek dalokká érnek. A sekélyes „belehallgatás” nem fogja előhozni az album igazi értékét.


Ha már az előbb említést tettem a pareidoliáról, akkor kiemelném a jelenséggel azonos című dalt, amelyben fogós, jó értelemben vett vánszorgó riffek taposnak mázsás súllyal, mintha magukon hordoznának valamilyen lelki terhet. A dallamok enyhíteni próbálják a belső nehezéket, amitől csak még szívszorítóbbá válik a dal. Ebben a szellemben folytatódik a Vultos II című tétel is, ahol talán még annál is bánatterhesebb dallamok kúsznak a néha feltörő, kétlábdobbal megtámogatott kemény alapra. Az Abyss, the Destroyer című nóta az egyik legsúlyosabb nóta a korongon, vissza-visszatérő földbedöngölő riffekkel, a tiszta éneket váltó hörgéssel. Hasonlóan súlyos pillanatokat az A Valsa Dos Corvos dal kellős közepén és végén élhetünk át, amelyek nagyszerűen ellensúlyozzák az amúgy dallamos, szomorkás zenét. Kitűnő nóta ez is! A kedvencem azonban a lemez zárótétele. A hibátlanul eltalált drámaiság az egymásra építkező melodikus, búskomor részek és súlyos témák tökéletes arányában rejlik. Az énekes dallamai és a hörgés adta páros is ebben a szerzeményben csúcsosodik ki, és még egy Iron Maiden-ízű heavy metal riffet is sikerült a dalba csempészni.



Aki nem hallotta még a zenekart, tudnia kell, hogy az éneken sok múlik egy A Dream of Poe lemezen. Kaivan Saraei énekes hangja valamilyen szinten rokonságban van Aaron Stainthorpe hangjával érzelmek kifejezése terén, ugyanakkor Kaivan több színpadiassággal adja elő érzelmeit. Való igaz, néha túl mézes-mázosak, kissé melodrámaiak a dallamai, a The Voice of Fire jó példa erre, de azért nem lépi át a jó ízlés határait. Aki minimális mennyiségben sem képes a vágyakozással és ábrándozással együtt járó romantikát befogadni, annak itt-ott meggyűlik majd a baja ezzel a lemezzel is, viszont a legtöbb dalban kifejezetten szépnek és fülbemászónak találom a vokáltémákat, és a jó daloknak köszönhetően hamar meg lehet barátkozni vele, sőt, amint a jelen ábra is mutatja, meg is lehet szeretni.
Módfelett érdekes és jóleső érzés átélni egy lemez kibontakozásának természetes folyamatát, főleg ha az anyag fokozatosan egyre többet nyújt a hallgatójának, és nem ütközik félúton a középszerűség falába. Szerencsére az A Waltz for Apophenia erős dalai áttörik ezt a falat, és maguk mögött is hagyják. Elég annyit mondanom, hogy ha a Solitude-tól nem kaptam volna meg az egyébként igényes promó CD-t, akkor is biztosan beszereztem volna.
A_Dream_of_Poe_A_Waltz_for_Apophenia_2016
Kiadó:
Stílus:
gótikus doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.La mort blanche (06:30)
2.Abyss, My Lover (08:17)
3.Pareidolia (08:33)
4.Vultos II (The Apotheosis of Deliverance) (07:25)
5.Abyss, the Destroyer (07:45)
6.The Voice of Fire (06:33)
7.A Valsa dos Corvos (10:52)
8.World's End Close (06:20)
Írta:
farrrkas
2017. március 19., vasárnap, 17:56
Facebook:
A Dream of Poe - valcer a halállal
Hír, Armand @ 2016. december 8., csütörtök, 11:00
A Dream Of Poe - egy trilógia vége
Hír, boymester @ 2016. november 30., szerda, 21:00
A Dream Of Poe - szöveges videó doom rajongóknak
Hír, Lew @ 2015. december 12., szombat, 10:01
A Dream of Poe - portugál doom Skóciából
Hír, 9000Sanyi @ 2015. október 19., hétfő, 11:43
A Dream of Poe - letölthető
Hír, godfucked @ 2009. október 11., vasárnap, 00:03
Koncertek
Master of Light Tour 2017
március 31., 19:00,
Dürer Kert
Dragons And Witches Tour 2017
április 2.,
Barba Negra
Ill Nino - Revolution Tour 2017
április 4., 18:00,
Barba Negra
Bringer of Pain Over Europe 2017
április 5.,
Barba Negra
Forbidden Territories World Tour 2017
április 7.,
ShowBarlang
Vienna Metal Meeting
április 8., 14:00,
Arena
IV. Engulfing the Void
április 9., 18:00,
Dürer Kert - Kisterem
De Mysteriis Dom Sathanas - Europe 2017
április 15., 19:00,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.013 seconds to render