Slowmesh
Something New (2017)
A Slowmesh zenekarral való megismerkedésem Pintér Mikinek és nagyszerű Grungery.hu weblapjának (ismét) köszönhető. Ott debütált egy interjú keretében a Masterpiece c. daluk klipje, amire felkaptam a fejem. Egyrészt a dal is nagyon jó (bár szerintem van jobban sikerült tétel a lemezen, de erről később) meg a hozzá készült szöveges klip is király, amit az a Magyar Dániel jegyez, aki az Ørdøg Sátántangó című dalához is remek videót kreált.

De nézzük miféle banda is ez a Slowmesh?
A csapat tagságát tekintve (Szabó Dávid – ének, Süle Tamás – gitár, Mészáros-Komáromy Dénes – basszusgitár, Apró Antal – dob) talán néhányatoknak beugrik négy karakter (két betű és két szám alkotta zenekarnév - VL45). Nos, mint az a fent említett interjúból is kiderül, a stoner vonalas zenekar 4/5-e alkotja a zenekart. S igazából azért alakult a csapat, mert a friss szerzemények már jócskán elütöttek a VL45 világától, mondják. Most újra meghallgatva a 2009-es Inside The Dice albumot, azt mondom van is alapja ennek. Az ott hallható stoner daloktól eltérő, jóval szélesebb spektrumot felölelő szerzemények születtek most, pedig ott sem volt egysíkú a zene.


Igazság szerint az utóbbi időben nagyon sokat hallgattam ezt a lemezt, ami az áprilisi HammerWorld Magazin mellékleteként jelent meg, de természetesen digitálisan is elérhető. Nem jelenteném ki, hogy tökéletes, nem mondom, hogy csúcsalkotás, de tele van fogós témákkal, változatos dallamokkal és még a megjegyezhető refrénekkel sem bántak óvatosan. És engem ezzel már legtöbb esetben meg lehet venni. Itt ezekben az elemekben nincs is hiány szerencsére, elég csak a már említett Masterpiece azonnal rögzülő, mégsem sablonos refrénjére, vagy a rádió/stadionrock On and On-ra, aminek a végére egy tuti szóló is került.


Pár dalról címszavakban:
A Spinning Around nem gatyázik, rögtön elkap és felráz, s megmutatja mire számíthatunk. Zúzós gitárok, nagyívű és változatos ének.
A Low'n’Slow-t megint csak a remek refrén miatt kell megemlíteni, nem elfelejtve a jól felépített dalszerkezetet sem.
A Tennessee shootout talán az a dal, ami stílusában a leginkább kilóg a lemezről. Akkora Amerika feeling van benne, hogy csak na! A háttérben hallható billentyű szőnyeg, meg a gitárok miatt még akár az Asphalt Horsemen-nek is jól állna. A poén pedig az, hogy mégis szervesen illeszkedik.


A Lava bubble kezdése tényleg a fortyogó magma képét hozza elő bennem. Úgy indul, hogy simán lehetne belőle egy gyaluló ugrálós groove metal tétel, aztán hirtelen váltással elszállósabb irányba fordulnak.
A Warning On Time megint egy olyan dal, amivel szívesen találkoznék a rádióban. Mekkorát énekel a refrénben Dávid, te jó ég!

A Win Or Lose eljén a focimeccs közvetítés részlet ötletes. A bőgővel induló modern rock tétel aztán kicsit kiszámítható groove-os téma után vált és úgy folytatódik, hogy szinte sajnálom, hogy ezek a srácok nem az újvilágban próbálkoznak, simán bennük van a karrier lehetősége. A 2:50-től felhangzó instru betétnél pedig szinte látni egy stadionnyi együtt bangelő embert. A végére meg kicsit lebegőssé válik. A narrálás pedig még karakteresebbé teszi.
Az akusztikus One Direction Way az a típusú dal, ami amúgy jól tud esni viszont itt pont nem érzem szükségét. Ezt úgy értsétek, hogy bár a dal totál rendben van zeneileg és énekileg is, mégsem hiányozna, ha épp lemaradt volna.
A szintén vizuális megjelenítéssel is megtámogatott Alice In Queue viszont pont jó helyen jön utána. Pörgős dal, ami akár a Foo Fighters-nek sem állna rosszul. Azért nem tagadják meg magukat a srácok, mert ebben érezni a stoner előéletet is jócskán.


A lemezt záró címadó az egyik erőssége az albumnak. Elszállós, de ugyanakkor elég zúzós részek is kerültek bele. Több rétegű dal, amiben a hangszeresek is tudnak finomságokkal
operálni, ráadásul a hangulatot a dinamikával is tudják erősíteni.

Az jutott még eszembe, hogy esetleg magyar szövegekkel mennyivel több emberhez juthatnának el. Persze, igazából ez így egy kompakt anyag lett, nem érzem a hiányát vagy akár a létjogosultságát a magyar nyelvnek a dalok esetében.

Amit még meg kell említeni, az a Mihalik Ábel (Drastik Putto, ex-Nomad, ) produceri irányításával készült és Sohi (Shapat Terror) által kevert anyag kiváló megszólalása, valamint a nekem nagyon tetsző, Alapi Zsolt által jegyzett borító. Erős ez az év eleje hazai fronton.
Slowmesh_Something_New_2017
Kiadó:
Stílus:
moder rock
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Spinning Around
2.Low’n’Slow
3.Masterpiece
4.Tenessee Shootout
5.Lava Bubble
6.Warning on Time
7.Win or Lose
8.One Direction Way
9.Alice in Queue
10.On and On
11.Something New
Írta:
9000Sanyi
2017. május 6., szombat, 07:03
Facebook:
9000Sanyi 2017. május 6., szombat, 08:04
9000Sanyi
Csatlakozott:
2005. március 17.
Hozzászólások: 1705
Ja, este lemezbemutató a Gozsduban:
http://www.facebook.com/events/388004521578357/
--
9000Sanyi
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
Angerseed, Nigromantia, Nemere
december 9.,
T-Boy Rock Klub
december 29.,
Dürer Kert
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.066 seconds to render