Ghost Bath
Starmourner (2017)
    Érdekes, megosztó zenekar a Ghost Bath, amit mi sem bizonyít jobban, mint a mítosz, amit az évek során maguk köré építettek. Lényegében a semmiből tűntek fel 2013-ban a zenekar nevét viselő EP-jükkel, amit egy évvel később a Funeral című nagylemezük követett. Ekkoriban még semmit sem lehetett tudni a bandáról, akik nem is bocsátkoztak mélyebb interjúkba, nem adtak koncerteket, csupán homályos utalásokat tett a beszédes nevű Nameless énekes.


    A kínai neveket viselő tagok és a kínai Pest Productions kiadónál megjelent albumuk arra engedett következtetni, hogy ténylegesen egy ázsiai banda áll a Ghost Bath mögött, mígnem a második, Moonlover címet viselő nagylemezük viszonylag hangos médiafogadtatása után egy interjú alkalmával végül fény derült arra, hogy a banda Észak-Dakota államából származik. Ettől kezdve még jobban megerősödött a banda kettős megítélése, egyrészt sokan silány Deafheaven-utánzatnak kiáltották ki a zenekart, amire az áthallásos lemezcímük is ráerősített, másrészt olcsó marketingfogásnak tartották a kínai eredetet, amit a média tényként közölt, a banda pedig nem cáfolta. Erre az énekes, legfőbb dalszerző Dennis Mikula csak annyit reagált, hogy nem ált szándékukban kijavítani az embereket, mivel nem akarták, hogy konkrét arcokat társítsanak a zenéjükhöz. Egyszerűen, mint zenekar kívántak kapcsolódni az emberekhez, függetlenül attól, kik is ők valójában. Bármennyire is visszásnak hangzik a történtek után, ezt a fajta távolságtartást és anonimitást félig-meddig a mai napig megőrizte a banda. A zenekar tagjairól –Mikulától eltekintve- a kínai álnevükön és amerikai keresztnevükön kívül lényegében semmit sem tudni. Kicsit olyan a banda, mint egy entitás, amit sosem tudsz teljesen megérteni, megérinteni, egészében felfogni, csupán érezni és befogadni azt, amit közvetíteni akar. És számomra ténylegesen ebben áll a Ghost Bath legnagyobb ereje, hogy képesek olyan hangulatokat és érzéseket átadni, amikhez nem igazán tudsz társítani semmilyen egyszerű, egyértelmű, világi dolgot. Ráadásul ezt a fajta hozzáállást élőben is tökéletesen át tudják vinni. Első, személyes találkozásom a bandával pont nemrégiben, a Dürer Kertben megrendezett koncertjük alkalmával esett meg, ami valami egészen elképesztő élmény volt az eddig leírtak tekintetében. Szinte minimális kommunikációt sem ápoltak a közönséggel, mégis érezni lehetett, hogy nem csak maguknak, de mindenkinek játszanak a teremben. Ráadásul a koncert vége sem volt szokványosnak nevezhető, a zenekar tagjai egyesével „léptek ki” a zenéből, tették le hangszereiket, majd szó nélkül távoztak a teremből, keresztül a nézők tömegén. Miután a dobos is leütötte az utolsó taktust és a gitáros is pengetett egy végsőt, üres maradt a színpad, viszont még szólt a záró számuk, a Golden Number előre felvett, gépről játszott zongoratémája, ami jó 2 percen keresztül ölelte körül a némán álló közönséget, majd mikor az utolsó hang is elhalkult, hatalmas ováció fogadta az immáron üresen álló színpadot. Megvallom, kissé furán éreztem magam, de tudtam, nem a zenekarnak tapsolok, hanem a zenének, és annak az érzésnek, aminek a része lehettem az este folyamán. És ilyen szempontból egyet tudok érteni azzal, hogy lényegtelen, ezt az érzést egy kínai, vagy amerikai bandától kapom-e. Még az is érdektelen, hogy konkrétan kitől/kiktől kapom ezt az élményt. Számomra ez tükröződik vissza a zenekar hozzáállásából, és megértem, hogy ez másoknak visszatetsző lehet, részemről abszolút érthető és elfogadható.


    Úgy érzem, sikerült valamennyire bemutatnom, mennyire érdekes és megosztó banda a Ghost Bath. Ezen a fonalon maradva bizton állíthatom, a jelen kritika tárgyát képező Starmourner albumuk is legalább ennyire érdekes és megosztó lemez lett. Nem hazudok, mikor azt állítom, hogy a depresszív/post-black metalból táplálkozik alapvetően az album, viszont abban is biztos vagyok, hogy a legtöbb hallgató nem pontosan ilyen zenére számít, amikor meglátja a műfaji besorolást. Ugyanis a Funeral és Moonlover után a banda a sötét, depresszív apátiából egy új irányba terelte muzsikájuk esszenciáját, ami az extázis, az öröm és a bánat egyfajta fura keverékeként ölt testet. Nincs rá jobb szó, de néhány gitárdallam egyszerűen boldogságot sugároz, míg az egyedi, artikulálatlan visítós ének (ami miatt szintén sok kritika éri a bandát) mérhetetlen fájdalmat és keserűséget képes magával hozni a zene forgatagába. Tökéletes példa erre a Seraphic számuk, ami egy kifejezetten kellemes, mondhatni vidám melódiával nyit, ami szépen lassan a dob ütemével egyre inkább átalakul egy keserédes, kínzó dallammá, mígnem az énekkel az egész átfordul az öröm és őrület egyedi fúziójába. A zene végül is ezt a vonalat viszi tovább, szinte pillanatról pillanatra képes teljesen különböző érzelmek végleteibe taszítani a hallgatót.


    Nem csak érzelmek, de állapotok széles skáláján is magabiztosan lavíroz a banda, legyen szó post-os, elszállós részekről, vagy akár kemény, döngölő dallamokról. Ilyen számomra az Ambrosial, aminek a hallgatása során néhol úgy érzem, én is egyfajta renyhe révületbe kerülök, mikor csak lágyan hullámzik a testem és lelkem a zenével együtt, utána pedig majd szétrepeszt az a feszültség, ami szám kétharmadánál belépő agresszív, repetitív, végletekig elnyújtott riffelés kelt bennem.


    Itt jegyezném meg, hogy például ez a dal élőben sokkalta keményebbnek és erőteljesebbnek érződött, nem egy embert késztetett átszellemült fejrázásra, míg fejhallgatóval hallgatva valahogy elveszik ez a fajta ereje. Az inger persze megmarad, amit kelt, de valahogy az agresszió, a kraft sokkalta jobban átjött a koncert alatt, mint utólag hallgatva a zenét. És ez lényegében igaz a többi számra is, mintha a keverés tompította, egybemosta volna az album pengeként hasító, szemérmetlenül meredező, kirívó részeit az elszállós hömpölygéssel. Sokkal dinamikusabbnak tűntek a dalok élőben, amibe nagyban közrejátszhatott a zenészek látványa, akik tényleg teljes odaadással, hatalmas beleéléssel, szinte extázisban nyúzták a húrokat, irgalmatlan erővel verték a dobokat vagy éppen kínozták a hangszálaikat. Ez a fajta lendület hiányzik nekem kissé az album újra- és újrahallgatása során, ami amúgy nem von le semmit az értékéből, csupán ugyan azon számok élőben és lemezről hallgatva képesek teljesen más oldalukat mutatni és más impulzusokat kelteni a hallgatóban.

   Végszóként szeretnék visszakanyarodni pár alapgondolathoz, ami tökéletesen kivetíthető az album egészére. A Moonlover óta a zenekarnak lényegében nincsenek dalszövegei, ami kissé szokatlan lehet, viszont ezáltal rákényszerül a hallgató, hogy másra összpontosítson. Mert végül is nem a szöveg a fontos, hanem az az atmoszféra, az a lelkiállapot, amit képes megidézni az album. Teszi ezt csodás képekkel, amik a booklet részét képezik, és amik amúgy elérhetőek nagy felbontásban a zenekar honlapjáról is. Egyszerűen csupán ezek az alkotások képesek iszonyú erős benyomást tenni az emberre, a zenével együtt pedig csak hatványozódik az erejük. Ehhez társulnak még a hosszabb-rövidebb történetek, amik lényegében a dalszövegeket váltják ki, telve szimbolizmussal és szürrealista képekkel, keserűségről, reményről, álmokról, kétkedésről, bukásról, felemelkedésről, életről, halálról.

    A Ghost Bath képes volt újítani, egyrészt saját történetének is mérföldköve ez az album, másrészt pedig a post-black metal zsánerén is képes volt csavarni egyet, új elemeket adni a fekete főzethez, pozitív dallamokat, örömöt vegyíteni a keserű, végtelen sirámba. Számomra megkérdőjelezhetetlenül ott a helye az albumnak az év végi listán, és kíváncsi vagyok, innen merre vezet tovább a csungkingi/minoti brigád útja.


Ghost_Bath_Starmourner_2017
Kiadó:
Stílus:
Post-Black Metal/Blackgaze
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Astral (03:20)
2.Seraphic (05:50)
3.Ambrosial (08:30)
4.Ethereal (06:54)
5.Celestial (08:14)
6.Angelic (05:23)
7.Luminescence (06:08)
8.Thrones (06:20)
9.Elysian (05:22)
10.Cherubim (04:26)
11.Principalities (06:14)
12.Ode (04:28)
Írta:
Weide
2017. június 27., kedd, 14:24
Facebook:
Solmyr 2017. július 3., hétfő, 14:30
Solmyr
Csatlakozott:
2016. december 9.
Hozzászólások: 71
Válasz Weide üzenetére:



Köszönöm szépen. Tavaly és idén is turnéztak hazánkban, úgyhogy ha megtartják jó szokásukat, jövőre talán elcsípheted őket. Az albumukat pedig bármelyik metalshop-ból be lehet szerezni. :-)



A tavalyi turnéról nem hallottam. Mondjuk akkor az együttest se ismertem. Az ideiről hallottam, de nem volt rá lehetőségem elmenni. Remélem igazad van és jönnek jövőre. A cd-t meg mindenképp megrendelem, csak még nézelődöm, hol mennyiért lehet kapni. :-)
Weide 2017. július 3., hétfő, 14:25
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1015
Válasz Solmyr üzenetére:

Nagyon jó kritika lett. És picit irigyellek, hogy láttad őket élőben és meg is van az album eredetiben! :-)


Köszönöm szépen. Tavaly és idén is turnéztak hazánkban, úgyhogy ha megtartják jó szokásukat, jövőre talán elcsípheted őket. Az albumukat pedig bármelyik metalshop-ból be lehet szerezni. :-)
Solmyr 2017. július 3., hétfő, 13:51
Solmyr
Csatlakozott:
2016. december 9.
Hozzászólások: 71
Nagyon jó kritika lett. És picit irigyellek, hogy láttad őket élőben és meg is van az album eredetiben! :-)
Weide 2017. június 30., péntek, 17:24
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1015
Válasz Belial üzenetére:

Jo kis banda/lemezismerteto lett, gratula.
Nem hallottam roluk korabban, vagy csak nem emlexem a mostani dompingben, mondjuk az amit ezzel a Nameless-Faceless baromsaggal muvelnek/muveltek egyaltalan nem tetszik.Viszont a zene kifejezetten franko, es tele van otletekkel,mubkaval, jelenlegi HP-n 3 jo lemez van szerintem ez messze a legizgalmasabb. (yes)


Köszi szépen, örülök, hogy tetszik. (yes)
Belial 2017. június 30., péntek, 13:52
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 725
Jo kis banda/lemezismerteto lett, gratula.
Nem hallottam roluk korabban, vagy csak nem emlexem a mostani dompingben, mondjuk az amit ezzel a Nameless-Faceless baromsaggal muvelnek/muveltek egyaltalan nem tetszik.Viszont a zene kifejezetten franko, es tele van otletekkel,mubkaval, jelenlegi HP-n 3 jo lemez van szerintem ez messze a legizgalmasabb. (yes)
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.115 seconds to render