Black Lord
Black Ritual Forest (2015)

   A mexikói Black Lord sikeresen nyújtotta be pályázatát a legklisésebb zenekarnév, borító és albumcím pályázatunkra, a banda témavilága és dalcímei pedig már csak rátesznek erre egy lapáttal a biztos győzelem érdekében. Jól látjátok, még a kettes szorzó szabályszerűségeit is nehezen felismerők előtt sem lehet rejtély, milyen zenében utazik a 2010 óta működő duó, melynek tagjai Black Lord (újabb meglepetés) és Astarot (mint ha már hallottam volna ezt is…). Aki esetleg még mindig a kételyek puha mohaszőnyegén tipegve nem tudja, merre kell keresgélnie, annak lelövöm az év poénját, ez bizony black metal lesz, méghozzá a jól ismert megszállott, sufni verzió. Általában itt nehezedik meg egy firkász dolga egy ilyen albummal kapcsolatban, mivel véleményem szerint ez az a vonal, ahol a komoly, önkifejező elmebajokat és műveket gyakorlatilag egy vékonyka hajszál választja el önmaga paródiájától. A határ pedig nagyon széles skálán mozog, mert előfordulhat, hogy amit valaki komolyan vesz, arra én csak kikényszerített mosollyal tudok reagálni, az én kedvencem pedig ugyanezt a reakciót képes kiváltani másokból. Ráadásul a duó képes majd öt percig bennem hagyni a kételyt is az irányt illetően, mivel lemezük egy hangulatos, de teljesen feleslegesen elnyújtott Intróval kezdődik. De nézzük csak, mit is tartogat számunkra ez a sötét, bizonytalansággal átitatott erdőség, amit a mexikóiak valószínűleg csak képeslapon ismernek és ezzel, valamint saját lemezükkel hűtik magukat a forróbb napokon.
   Ezt jól is teszik, mert egyszerű, nyers, őszinte zenéjük kiválóan alkalmas ellátni egy mélyfagyasztó leselejtezése után keletkezett űrt. A zene pont olyan, mint a kettős egész koncepciója, érzéketlen, fagyos és sötét, amit egyértelműen alázat és megszállottság vezérel. Black Lord felel minden hangszerért, kivéve a nagy teret kapó dobokat, ami valahogy több szerepet is kap ezen a kiadványon néhány árnyalattal, mint azt megszokhattuk. Nagyszerűen élő, lélegző black metal lemez indul ténylegesen a Spiritual War folyamán, aminek kezdése ugyan a Candlemass Black Stone Wielder riffjére hajazott, de csak rövid ideig, mert utána elgurul a gyógyszer és beindul a gépezet. Okkultizmus, reménytelenség, sötétség bugyognak a thrash metal alapokat is megidéző témaáradatból, ezt teszi még kilátástalanabbá, elszigeteltebbé a feneketlen kút mélyén visszhangzó, sikolyoktól sem mentes vokál. Az időnként depresszív black metalra hajazó éles kiáltások, suttogások mellett kapunk mindenféle torz hangot, még ha nem is a műfaj krémjéből, de a zenéhez tökéletesen passzoló hangulatban. Az erős, mint mondtam, időnként thrash metalba hajló témák között érdekesek a gitárszólók, vagy inkább gitárszóló szerűségek, melyek pont úgy sírnak, sikongatnak, mint énekesünk. Ez a Lord Of The Night lassabb haláltáncában még feltűnőbb, mint a kezdésben, a Black Birdben pedig már szinte az énekre válaszolgatva tűnnek fel. A jóval agresszívebb Dreaming Into The Eternal Forest egy maró méreg, forró kátrányként tekeredik be a hallójáratokba disszonáns szaggatásaival, minimál, mégis működőképes megoldásaival, amiről leginkább a Darkthrone, valamint a texasi Absu juthat eszünkbe. A Moonlight talán még ennél is egyszerűbb, de még bőven élvezhető. Ehhez természetesen szükséges a hangzás is, ami megint egyénileg megítélhető a műfajban. Én személy szerint azt kedvelem, amikor a próbaterembe beszűrődött szomszéd Mari néni fűnyírójára nem kell ráfognom, hogy karcos és kásás, hanem maguk a hangszerek adják a sötétség velejét. Ez utóbbinak tesz eleget szerencsére a Black Lord, mivel pont annyira morbid és sötét, hogy az ne menjen magának a produkciónak a kárára. Ennek megfelelően már-már demós recsegéssel, de húsba vágó rozsdás kés módjára jön a Sometimes Sacred fura, skizofrén hangulatával, a 80-as évek végére visszakacsintó Coldblood fagyos károgásaival és eszement tempójával, valamint a kiadvány egyik legjobb, legerősebb tétele, a Spell Of Darkness, árnyalatok és variációk nélküli, puritán sötétségével. A lemezt a kezdésnél szerencsére rövidebb Outro zárja némi varjúkárogással és orgona hangokkal, de ez már csak hab a tortán…
   Ugyan nem friss lemez, de kiadó segítségével csak nemrég öltött magára sötét leplet és lépett ki a másolt kazetták világából CD formátumba a Black Ritual Forest, a régi sulis black hívőknek mindenképp megér egy próbát a meghallgatása. Semmi reform, egyediség, bármiféle újítási szándék, de ezen a vonalon ez így van jól, mert itt a hangszeres tudást, a drága stúdiót helyettesíti az elhivatottság.

Black_Lord_Black_Ritual_Forest_2015
Kiadó:
Stílus:
raw black metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Átlagos
Dalok:
1.Intro (04:30)
2.Spiritual War (03:50)
3.Lord Of The Night (03:25)
4.Black Bird (03:51)
5.Dreaming Into The Eternal Forest (04:02)
6.Moonlight (04:00)
7.Sometimes Sacred (03:40)
8.Cold Blood (03:45)
9.Spell Of Darkness (03:49)
10.Outro (01:34)
Írta:
boymester
2017. augusztus 10., csütörtök, 14:08
Facebook:
Weakling - Dead As Dreams (2000)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 15., kedd, 11:17
Opus Inferii - Ancient Mysteries Unveiled (2012)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 2., szerda, 14:18
False Reality - End Of Eternity (2016)
Kritika, boymester @ 2017. július 19., szerda, 10:21
Time Lurker - Time Lurker (2017)
Kritika, boymester @ 2017. július 17., hétfő, 12:55
Isten - Ave Infernum (EP) (2016)
Kritika, nascence @ 2017. július 15., szombat, 18:05
Koncertek
Inner Awakening Festival IX.
augusztus 18.,
Supersonic - Blue Hell
22. Hellness Hétvége
augusztus 18., 16:00,
Suvadás Liget
Jomsviking European Tour 2017
augusztus 23.,
Barba Negra Track
Rock On! Fest 2017
szeptember 2.,
Barba Negra Track
Rock Fesztivál Budapest 2017
szeptember 8., 14:00,
Kincsem Park
Salting Earth Euro Tour 2017
szeptember 13., 20:00,
A38 Hajó
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.017 seconds to render