Persecutory
Towards The Ultimate Extinction (2017)
 
    A megfelel? szélirány kivárása csak a kezdet volt, mert a török Persecutory ennyivel nem érte be, inkább rakétákkal a hóna alatt lendületet véve törte rám a bejárati ajtót. Ijedtemben az asztal alá bújtam, de egy csákánnyal házasodott, született bányász finomságával ragadott bokán, lendített a magasba és csapkodott faltól falig, hogy többet ne szórakozzak vele. Az én és a ti életetek nekik semmi, mert a bemutatkozó lemezükön már a végs? csata zajai szerepelnek, az utolsó kiáltások, csontropogások, sebszakadások, miközben beköszönt a kihalás kora. Az isztambuli brigád death/black/thrash keveréke mérgez? vegyületként, sziszegve oldja a sejteket, miközben id?nként veszettül szórakoztató és pofátlanul laza tud lenni. De ne siessünk ennyire el?re, adjunk a kötelez? köröknek is, lévén debütálásról van szó. A bandát 2014-ben helyezte üzemképes állapotba Infectious Torment (Impuration)és Pervert Profanatör (Horrocious, Sarinvomit). El?bbi a gitárokért, utóbbi a vokális sávokért volt felel?s. Egy egész pofás 2015-ös EP után megolajozták világvége gépezetüket A.D.B dobos (Hellsodomy, Inhuman Depravity, Malefic Order) és Vulgargoat gitáros, háttérénekes személyével, ezzel megteremtve azt a vastag zenei leplet, amit a Towards The Ultimate Extinction albumon megtapasztalhatunk. Érdemes egyébként a zenekarnevekre kattintani, mert érezteti, mekkora szeletet képviselnek ezek a zenészek a török metal színtéren. Alapvet?en három stílus elemeit építették tehát a renoméjukba, melyeket csapkodó váltogatás helyett szépen egybegyúrtak, egymásra fektettek, így kerülhet egy elborult deaht metal aprítás hátterébe károgás, thrash metalos csordavokál mögé éjfekete black metal harmónia, de a képlet variációs lehet?ségeit szerintem teljes mértékben kimerítették. Plusz ízt adhat még a dolognak, ami szerintem kevésbé volt tudatos, de az agressziót képes id?nként az egekbe emelni, ez pedig az ének id?nként hanyagul, punkos lazasággal odaköpködése a lábunk elé.
    Olyan játszi könnyedséggel, laza mozdulattal lökik elénk a nyitó Pillars Of Dismay közel hat perces aprítását is, mint ahogy falusi kocsmákban szokták a régi öregek a padlóra applikálni az út porától jelent?s mértékben bes?r?södött sárgás-zöldes váladékot az orrukból, miközben másik kezükben a kisfröccs meg sem rezzen. A szövegvilágból pár szó kiragadása is b?ven lefedi, milyen témákkal foglalkoznak szabadid? esetén a törökök: pestis, rothadás, vérzivatar, átok, káosz… Ezek ellenére nem vonható el t?lük az az erény sem, hogy egy ilyen tüzes, szélviharként pusztító tételt képesek voltak tartalommal is feltölteni ilyen hosszú id?n keresztül. Ez a feladat még nehezebb lehetett a címadó dal esetében, ami elég m?fajidegen módon közel 12 perces játékid?vel bír. Bibliai méret? blaszfémia zajlik tehát itt, amibe a zenekar minden energiáját, kapacitását belefektette és az említett variációk sokaságát pakolta. Skizofrén hangulatú, pengeélen táncoló blast beatek, morgás, hörgés, károgás, csorda mód bekiabált jelszavak, belassulás és középtempó, a dal közepén pedig egy olyan riff és vadulás, amit?l görcsbe rándulnak az izmaink, ökölbe a kezünk. Ahogy tekereg kiszámíthatatlanul a dal, sorra ugranak be nevek is hallgatás közben, többek között ilyen volt nálam az Entombed, valamint a Mayhem.


 
    De hiába a lehet?ségek teljes kihasználása, sajnos nem szóltak rá a zenekarra a hossz miatt, ami hallgathatóság szempontjából igen nagy kár. Ha a második dal után véget érne ez az ?rület, akkor nem lehetne okunk panaszra, de a Till Relentless Salvation Comes tovább viszi a lángot, miközben mi már csonkig égtünk az els? két tétel alatt. A dalban minden megtalálható, ami eddig, pusztán ötlettelenebb kiadásban. Gonosz, de már ismer?snek ható riffek és határtalan tempó gondoskodik róla, hogy ne kapjunk egy aprócska leveg?vételt sem, a fuldoklás következtében pedig elkezdhetünk kényelmetlenül fészkel?dni, várva az ?rület végét és már a következ? tételbe helyezni bizalmunkat. Ennek örömére kapjuk az Along The Infernal Hallways cím? dalt, mely agresszióban csíp?b?l lekörözi el?djét, de legalább sokkal jobban sikerült. Változatosabb a vokál, ami eddig is nagy szerepet játszott, most még egy kripta mélyéb?l vissza-vissza köszön?, újfent köpködés jelleg? károgást is csatoltak a meglév? repertoár mellé. Nagyon hiányzott már egy kis lassulás, amit szintén megkapunk, bár van annyira súlyos és beteg, hogy továbbra se fújhatjuk ki magunkat. Hiába a lemez második felére a némileg rövidebb dalok, mint az Awakening The Depraved Era és a Hegemony Of The Ruinous Impurity, ezekb?l már csak az maradt meg, hogy egy veszett darálást valaki végig üvölt. Egészen a záró Maelstroms Of Antireligious Chaos utolsó pár percéig kell várni, hogy újra valami fogós pillanatot kapjunk.
    Rendkívül változatos, kaotikus anyagot produkált a Persecutory, ami érezhet?en távol áll minden kompromisszumtól, ugyanakkor min?ségileg hatalmas hullámzásokat tapasztalhatunk. Id?nként képtelenség nem átérezni a brutalitását és nyersességét, máskor már szinte ásításig tud untatni puszta gépszer? aprításával, melyek folyamán saját erényeit is képes hátránnyá kovácsolni. Ett?l függetlenül egy er?s debütálással lettünk gazdagabbak, amit biztosan sokan fognak élvezni, én minden esetre bízom egy valamivel érettebb, az esetenként tévútra vezet? ösztönök kordában tartásával készült folytatásban, amire már nem panaszkodhatok.


Persecutory_Towards_The_Ultimate_Extinction_2017
Kiadó:
Stílus:
black/death metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Pillars of Dismay (05:41)
2.Towards the Ultimate Extinction (11:42)
3.Till Relentless Salvation Comes (05:35)
4.Along the Infernal Hallways (05:37)
5.Awakening the Depraved Era (04:57)
6.Hegemony of the Ruinous Impurity (03:49)
7.Maelstroms of Antireligious Chaos (04:33)
Írta:
boymester
2017. augusztus 22., kedd, 15:52
Facebook:
Crowhill Tales - If I Were A Crow (2018)
Kritika, boymester @ 2018. október 20., szombat, 10:13
Owl - Nights In Distortion (2018)
Kritika, McFrost1977 @ 2018. október 14., vasárnap, 13:28
Sorcier Des Glaces - Sorcier Des Glaces (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 18., kedd, 16:24
Monstrosity - The Passage of Existence (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 13., csütörtök, 17:17
Mare - Ebony Tower (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 8., szombat, 13:51
P.H.O.B.O.S. - Phlogiston Catharsis (2018)
Kritika, boymester @ 2018. szeptember 8., szombat, 13:26
Koncertek
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
A Nordic Symphony '18
október 28.,
Barba Negra
Aphotic Visions Tour 2018
október 31.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Symphonic Metal Night 2018
november 2.,
Dürer Kert
Infected Rain, Over My Dawn
november 3.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Wolfsnachte Tour 2018
november 4.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.094 seconds to render