The Crowning Of The Fire King (2017)


   Meglehetősen hányattatott sorsú zenekarként indult Stockholmban 1988-ban az epikus doom metalt játszó Sorcerer, melynek alapító tagjai sem igazán helyezték előtérbe a bandát. Johnny Hagel basszer a Tiamat kedvéért vált meg tőlük, Tommy Karlsson dobos felszívódott az éterben, akárcsak Peter Furuid gitáros, akit gyakorlatilag az indulás után Mats Liedholm váltott. Anders Enberg szerencsére nem pocsékolta el tehetségét, bár igazán átütő sikerek nem vártak az énekesre (Dreams Fall, Speaking To Stones, Lions’s Share, Section A). Nem nagy újdonság egy sikertelen indulás, a Sorcerer esetében azonban nagyon sok kiéhezett zenerajongó maradt a semmit markolászva, mivel a rövid élettartam alatt a banda rögzített két, majdnem albumnyi hosszúságú demót, amiben olyan esszenciális epikus doom metalt hozott össze a társulat, amire mellettük ebben az időben a Candlemass és a szintén induló Solitude Aeturnus volt képes. Nem is véletlen hát, hogy még John Perez bandája is elismerően csettintett a kiadványokra és segítették annak újbóli kiadását. A kult státuszba kerülő, folytatás reménysugarával sem rendelkező demókat sokan ölelték keblükre, a rajtuk szereplő dalokból pedig két nagyobb volumenű válogatás is napvilágot látott, amik szintén felértek volna egy hivatalos albummal.


(Far Beyond, 1989)

    2010-ben pedig megtörtént a csoda, a Sorcerer feltámadt hamvaiból, ráadásul az eredeti tagok többségének felvonultatásával. Ebből a legfontosabb véleményem szerint Anders, akinek orgánuma bőven odatehető a műfaj legjobb énekesei mellé. A nagy összeborulást azonban sokáig csend követte, a rajongóknak így is 2015-ig kellett várniuk a visszatérésre, amihez az In The Shadow Of The Inverted Cross album szolgáltatta a zenei aláfestést. A lemez azonban jóval közelebb volt az Anders féle power/heavy metal csapatokhoz hangulatban, mint amit elvárhattunk tőle, de így is egy nagyon minőségi produkció született, a hangpróbán is összehozott magának egy teljesen megérdemelt 7 pontos átlagot. A több évtizednyi várakozást most szerencsére csak két éves szünet követte és már itt is a The Crowning Of The Fire King, amire most már tényleg azt mondhatjuk, hogy megérte várni rá, mert biztos vagyok benne, hogy a doom metal kedvelői erre vártak már jó ideje és többet fog forogni elődjénél. Ennek legfőbb oka, hogy végre megkapjuk a várva várt himnuszokat és áriákat, ugyanakkor a Sorcerer megtartotta gyökereiben a klasszikus heavy metalt is, amitől egyedivé tudott válni. A bónusz dalokkal egy óra fölé tornázott epikus doom zuhatag pedig már csak hab a tortán, ami után elégedett vigyorral nyalogathatjuk ujjainkat és végre egy fokkal kevesebbet panaszkodhatunk a Candlemass eltűnése és a Solitude tetszhalottsága ellen.
    Ha már Leif társaságát emlegetjük, ők szoktak hasonlóan erős dallal és nagy lendülettel nyitni, mint ahogy most a Sirens teszi. Súlyos menetelés középtempóval, természetesen hibátlan énekkel és az emlegetett power/heavy metalos vonalra emlékeztető, csordamódra prezentálható refrénnel. A Kristian Niemann, Peter Hallgren gitáros páros munkájára sem panaszkodhatunk, bár pont a nyitó dalban hallható némi áthallás a remek szólók ellenére.


   A doom körökben meglehetősen kulturáltnak és mértéktartónak nevezhető öt perc után már a kemény mag kapja meg a magáét a Ship Of Doom segítségével. Nagyon hangulatos, finom megoldásokkal operáló szerzemény, de ahogy annak idején a hírek között is írtam, sajnos különösebb csúcsponttal nem rendelkezik és van néhány igazán érezhető hatásvadász eleme. A kissé középszerű dal majd tíz perces és mikor először hallottam, már elkezdtem elkönyvelni a lemezt egy újabb mellényúlásnak, ami a „becsületből meghallgatom” kategóriát erősíti majd. Szerencsére azonban nem ez történt, sőt, még a Ship Of Doom is működni kezdett valamennyire. A dolgokat az Abandoned By The Gods húzós, valódi epikus doom slágere billenti helyre igazán, ami az idei Below lemezre is igazán felférhetett volna, de hangulatában megidézi valamelyest az Atlantean Kodex remek pillanatait is. Véglegesen a kórusokkal, rengeteg emelkedett pillanattal rendelkező The Devil’s Incubus tudott meggyőzni ötletes megoldásaival és egy olyan gitárszólóval, amiből hasonló minőséget manapság keveset kapunk doom metal lemezen. Nagyon csúcs formában érzik magukat, úgyhogy a szokásos „lemez legjobb dala” díjamat természetesen ez a szerzemény kapja.
 

   A kiadvány közepére tett rövid akusztikus Nattvaka szerencsére nem tudja megakasztani a lemezt, persze egy alapvetően lassú kiadvány esetében ez természetes. Ettől függetlenül nem szeretem az ilyen középtájon megjelenő semmiségeket, mert gyakran juttatja eszebe az ötlettelenséget és képes megijeszteni a folytatást illetően. Szerencsére erről most nincs szó és az izmos Crimson Cross képében kapunk egy újabb elveszett, a banda által megtalált Candlemass slágert. A produkció azért még egészen távoli vége felé jönnek a jól megérdemelt megatonnás málházások. Ebből az első a The Crowning Of The Fire King, Erős darab a címadó, ugyanakkor nem könnyű falat, kell hozzá az edzettség, de ugyanez igaz az Unbearable Sorrowra is, ami hosszúságban a Ship Of Doom testvére lehet. Ez után két bónuszként feltüntetett dalt kapunk, az egyik a Disciplines Of The Dark, a másik a Bringer Of Mistery. A két hat perc feletti tétel bónusz mivoltát nem egészen értem, ugyanis a kiadvány minden verzióján szerepelnek, ráadásul szerves részét képzik a végeredménynek, mivel mindkettő remek szerzemény. Ugyanúgy ontják a zenekar sajátos melankóliáját, a súlyos riffek fölé ugyanúgy tornyosulnak a technikás, hangzatos, neoklasszikus ízű gitárszólók.
    Hossza miatt nem egyszerű a The Crowling Of The Fire King, de aki szereti a stílust, annak cseppet sem fog nehezére esni a lemez végig hallgatása, akár újra és újra. A merész játékidő kezelésen túl talán a hangzásba tudnék belekötni kissé, mert nem mindig éreztem elég keménynek, sötétnek, amitől több remek téma is veszített lehengerlő mivoltából, de ez már csak ízlés kérdése. Aki idén nem tudott betelni a szintén svéd Below lemezével és hasonló élményekre vágyik, az mindenképp tegyen egy próbát a Sorcererrel. Az ehhez szükséges első lépést megtehetitek egy kattintással
 
Sorcerer_The_Crowning_Of_The_Fire_King_2017
Kiadó:
Stílus:
epikus heavy/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Sirens
2.Ship of Doom
3.Abandoned by the Gods
4.The Devil's Incubus
5.Nattvaka
6.Crimson Cross
7.The Crowning of the Fire King
8.Unbearable Sorrow
9.Disciples of the Dark
10.Bringer of Misery
Írta:
boymester
2017. október 21., szombat, 10:52
Facebook:
Professor Emeritus - Take Me To The Gallows (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 17., péntek, 19:16
Anatomia - Cranial Obsession (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 11., szombat, 17:23
Spectral Voice - Eroded Corridors Of Unbeing (2017)
Kritika, boymester @ 2017. november 11., szombat, 15:17
Amenra - Mass VI (2017)
Kritika, boymester @ 2017. október 21., szombat, 14:27
Sons Of Crom - The Black Tower (2017)
Kritika, boymester @ 2017. október 17., kedd, 20:08
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
Angerseed, Nigromantia, Nemere
december 9.,
T-Boy Rock Klub
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.022 seconds to render