Dautha
Brethren Of The Black Soil (2018)

    Elég régóta kerülgetem, nézegetem jobbról-balról a svéd Griftegard zenekar Solemn Sacred Severe című nagylemezét, ami 2009-ben jelent meg. Nagyon kevesen ismerik, pedig a svédek bemutatkozó lemeze egyszerű, mégis fenséges doom metaljával az év egyik leghangulatosabb produkciója volt. Már majdnem nekiláttam egy kritikának, gondolván, hogy legalább ne sikkadjon el az album, amikor felröppentek a hírek a folytatásról és aktualitásra való törekvésem miatt arra gondoltam, megvárom a második nekifutást. Aztán jött egy vitatható minőségű EP, újabb évek teltek el és nem érkezett más, csak a zenekar földbe állásának sajnálatos híre. A banda tagjaitól pedig már hosszú ideje vártam némi termelékenységet, mivel a Griftegard előzményeként szolgáló The Doomsday Cult, ami már 2002-ben megalakult, szintén a titkos favoritjaim között szerepelt. Az a projekt sem termelt ki magából mást, mint egy válogatást a dalaikból és úgy néz ki, a folytatás sem. Szerencsére azonban a zenekarokban szellemi kapitányként feszítő Ola Blomkvist szenvedélye a műfaj iránt csillapíthatatlan, ezért nem kellett sok idő ahhoz, hogy újabb illusztris, kipróbált társaságot csalogasson be kimeríthetetlen magányának és borúlátásának kertjébe, hogy ott letáboroztatva őket létrehozzák a Dautha nevű formációt. Mikrofon mögé állították Lars Palmqvist énekest (Scar Symmetry, Last Temptation), az Ola korábbi projektjeiben is felbukkant Micael Zetterberget pedig a bőrök püfölésére fogadták fel (Agressive Mutilator, Wardenclyffe, Terrorama). A gitár vastag hangjához Erik Önquist segít hozzá, a mély cammogásokért pedig Emil Åström a felelős (Bloodride, Forgotten Woods). 2016-ban meg is mutatták magukat egy nem túl tartalmas demó formájában, ez volt a Den Förste. Egy biztos, Ola most sem a hirtelen zsákszámra az ölébe hulló pénzért, az olvadozó női rajongókért ragadott hangszert, mivel egy esetleges debütálásnak még hírét sem találni a világhálón, nemrég azonban mégis landolt a promós fiókomban egy üzenet, miszerint rávethetem magam az egyébként március 16-án megjelenő Brethen Of The Black Soil című nagylemezre.

    Nemcsak a tagok, de a témakör is nagyot változott a lemezen az előző projektekhez képest: míg a The Doomsday Cult napjaink problémáira fókuszált, a Griftegard bibliai méretű történetekben gondolkodott, a Dautha viszont a középkor olyan eseményeire összpontosít, melyek miatt méltán maradt meg emlékezetünkben „sötét” időszakként. Ugyan nem újdonság a pestis, a szegénység és egyéb szörnyűségek emlegetése, a Dautha mindezt nagyon finoman, a kisember szemszögéből tálalja alaposan utánajárva a 12-16. század irodalmának és történelmi hátterének. Gondolok itt olyan részletekre, mint egy halott jobbágy sírján fennmaradt szövegrészlet beleszövése a dalszövegbe, a korabeli versrészletekre, a háttérben, középkori svéd nyelvezettel megszólaló kórusokra. Ettől függetlenül Ola nem bújt ki a bőréből, a zene továbbra is a legegyszerűbb, legelemibb doom metal, néha már-már Reverend Bizarre mélységekig lecsupaszítva, aminek puritánságán csupán a vendégként meghívott Åsa Eriksson-Wärnberg hegedűs dallamai képesek áthatolni és némi fényt csalni. Ugyan nem erre a lemezre vártam teljes mértékben a korábbi kedvencek után, de semmiképp nem okozott csalódást a Dautha, amit még biztosan sokáig fogok emészteni.
    Ennek legfőbb oka, hogy hithű doom anyag révén, amihez a folknak leginkább történeteiben van köze, mintsem zeneileg (semmi skót duda és ukulele, csak vastag riffek), állatira hosszúra sikerült. Ez nekem öröm, másnak pedig olyan akadály lesz, mint vak lónak a szlalompálya. A közel órás anyagon igazán könnyed szerzeménnyel nem igazán találkozhatunk, ráadásul rögtön a kiadvány első felében megkapjuk az igazi próbatételeket, ami után már eldől, hogyan viszonyuljunk a bandához. A Count Raven és ős Sabbath riffekre építő, vontatott Hodie Mihi, Cras Tibi ugyan csak 8 perccel támad ránk és egy igazán remek dal, nem egy tipikus albumnyitó sláger, amire azonnal harapni lehet, a címadó Brethen Of The Black Soil pedig zseniális, fantasztikus doom himnusz, mintegy negyed órában, kizárólag beavatottaknak. A hangulatáról annyit, hogy mikor megkaptam a dalokat, ezt indítottam el először kíváncsiságból, majd nekiálltam dolgozni, miközben elfelejtettem váltani. Észre sem vettem az ismétlődést sokáig, annyira nem zavart, reggeli utazáskor pedig már egyértelmű választásnak bizonyult újra megfülelni. Valamivel gyorsabb, de semmiképp nem könnyebb a Candlemass által is bevállalható Maximinus Thrax, a gyönyörű latin kórussal nyitó The Children’s Crusade viszont ismét megköveteli magának a türelmet, amit felfelé ívelő dalszerkezettel és remek dallamokkal hálál meg. Az In Between Two Floods önmagukhoz viszonyítva újfent tempósabb dal, amiben Lars énekel nagyon nagyokat (sokkal jobb, mint az elérhető demós verzió), akárcsak a hangulatos és ritka nyomasztó, gótikus ízű zárásban, a Bogbodies című dalban.


    A hosszúság, monotonitás sem sokat csökkentett azon, hogy újabb kedvencet avassak, méghozzá ténylegesen váratlanul, a semmiből. Remélem, hogy a Dautha lesz az a formáció, ahol végre révbe érnek Ola ötletei és tényleges zenekarként kezdenek el tevékenykedni, nem csak egyetlen lemez erejéig.
Dautha_Brethren_Of_The_Black_Soil_2018
Kiadó:
Stílus:
epikus folk/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Hodie Mihi, Cras Tibi (8:01)
2.Brethren Of The Black Soil (15:39)
3.Maximinus Thrax (7:36)
4.The Children's Crusade (11:40)
5.In Between Two Floods (7:46)
6.Bogbodies (6:50)
Írta:
boymester
2018. január 26., péntek, 20:49
Facebook:
Solitude Aeturnus - Through The Darkest Hour (1994)
Kritika, boymester @ 2018. február 9., péntek, 20:10
Hooded Menace - Ossuarium Silhouettes Unhallowed (2018)
Kritika, boymester @ 2018. február 8., csütörtök, 08:16
Towards Atlantis Lights - Dust Of Aeons (2018)
Kritika, boymester @ 2018. február 6., kedd, 06:29
Mozgásban a MONOLITHE - Bepillantás a nagy, fekete kő alá
Interjú, McFrost1977 @ 2018. február 3., szombat, 12:04
Monolithe - Nebula Septem (2018)
Kritika, boymester @ 2018. január 18., csütörtök, 16:39
Koncertek
Fight the Plague 2018
február 18.,
Dürer Kert
Machine Messiah Tour 2018
február 25., 18:00,
Barba Negra
Amenra, Boris
február 26.,
A38 Hajó
Winter Assault Tour 2018
március 1., 20:00,
Dürer Kert
Mutilated And Assimilated Tour 2018
március 6., 20:00,
Dürer Kert
Rhapsody 20th Anniversary Farewell Tour
március 8.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.048 seconds to render