Widows
Oh Deer God (2017)
Notthingham nem csak Robin Hood legendája miatt érdemes a figyelemre. Ott alkot 2008 óta az Ad (ének), Kidda (gitár), Ze Big (dob) és Phil (basszusgitár) felállású négyes.
A csapat 2009-ben adta első koncertjét, majd 2010 közepén látták elérkezettnek az időt, hogy egy négy számot tartalmazó EP (Raise The Monolith) képében mutassák meg magukat előbb szerzői kiadásban, majd a Bad News Records gondozásában.
2012-ben hozták ki első teljes hosszúságú lemezanyagukat, a Death Valley Duchess-t, melyen egységesebb stoner/sludge tételek találhatók, amikből véleményem szerint talán néhány fogósabb téma hiányzik.

2015-ben egy szabadon letölthető dallal adták hírül, hogy élnek és virulnak. A bő öt perc játékidejű Blue Tina egy fuzzos, a hazai Burning Full Throttle dolgait is idéző dalban mutatkozott R.J. Chisholm basszer. Ez a nóta már előrevetíti azt, amit a 2017-es lemezükre sikerült összehozniuk.


A tavaly megjelent Oh Deer God-ra tehát sokat fejlődött a banda. Az egy dolog, hogy kicsit szerteágazóbb az alig fél órányi album, de úgy érzem sikerült fogósabb dolgokat is a dalokba csempészniük. Hogy ebben mekkora szerepe van a frissen csatlakozott Phil Emblin basszernak, nem tudni, de már a nyitó címadó dal egy erőteljes csapatot mutat. Nem véletlenül klipesítették ezt a Clutch/Crowbar jellegű dalt.



Kicsit talán túlzás, de ez annyira erős kezdés, hogy mintha ezzel majdnem el is lőtték volna a puskaporukat. Talán érdemesebb lett volna a dalt a lemez közepe felé tenni… de ezt persze talán csak én érzem így.
A punkosan rövid Caffeine and Hatred inkább a sludge/hardcore fanoknak jöhet be.
A Heresy and Venom még a Down és a Pantera dolgait is eszembe juttatja, meg talán nem áll nagyon távol a valóságtól az ukrán, hozzánk szinte hazajáró Stoned Jesus emlegetése sem.
Felkerült a lemezre - igaz rövidített formában a már említett Blue Tina is.

Az album legjosszabb tétele a jammelős, elszállós Ride To The Realm Of Coitus, amiben meg a Kyuss szelleme sejlik fel.
A Baron Greenback Blues-t a címével ellentétben kevésbé érzem bluesosnak, annál inkább a lemezt záró Germanium Buzz-t, aminek jóféle lüktetése van. Olyan jó kis utazós cucc, amit autóvezetéshez kiválóan el tudok képzelni.

Ha még néhány csapatot említenem kéne, akik beugrottak az Oh Deer God kapcsán, akkor a Monster Magnet és természetesen a Black Sabbath neve egyértelmű, de indirekt módon a The Cult is beugrott.



A bandát a már említett csapatok rajongóin kívül minden stoner, fuzz rockernek ajánlom figyelmébe. A csapat tehát egy változatos anyaggal állt elő, amit ugyan még nem lehet minden tekintetben összemérni a stílus csúcsalkotásaival, illetve az alapművekkel, de az egyértelmű, hogy az alapokat lerakták, s a fejlődés is érezhető. Minden adott hát ahhoz, hogy a vízválasztónak mondott harmadik lemezen nagyot alkossanak.
Widows_Oh_Deer_God_2017
Kiadó:
Stílus:
stoner/sludge
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Oh Deer God
2.Caffeine and Hatred
3.Heresy and Venom
4.Blue Tina
5.Ride To The Realm Of Coitus
6.Baron Greenback Blues
7.Germanium Buzz
Írta:
9000Sanyi
2018. június 1., péntek, 09:11
Facebook:
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.054 seconds to render