The Night Flight Orchestra
Amber Galactic (2017)

 

Pár nap múlva fog megjelenni a The Night Flight Orchestra új nagylemeze, pedig alig több, mint egy év telt el a zseniális Amber Galactic óta. Úgy látszik a srácok nem csak zenéjüket tekintve nyomulnak retróban, hisz anno a ’70-es, ’80-as években még inkább az évenkénti, sőt egy éven belül akár több album kiadása számított normálisnak, míg manapság 2-3 esztendő is eltelik a legtöbb zenekarnál a korongok megjelenése között.
Fura, hogy eddig még nem írtam a tavaly májusban megjelent Amber Galactic-ról, ugyanis ha jobban belegondolok, ez a lemez pörgött nálam legtöbbet 2017-ben.
És a mai napig rendre előkerül, mert annyira szórakoztató!

Az első két Orchestra lemez sem rossz, de ezen a harmadikon nagyon elkapták a fonalat a jobbára fémzenei múlttal/jelennel is rendelkező muzsikusok!
Ilyen minőségi, kifejezetten slágeres pop/rockot ritkán hallani manapság. Meggyőződésem, hogy ha az Amber Galactic mondjuk a ’80-as évek elején, közepén látott volna napvilágot, akkor simán elment volna belőle vagy 15 millió példány.

A Midnight Flyer-rel veszi kezdetét az utazás, a rájuk jellemző röpke női szövegelés indítja a járatot, majd szépen beköszön az összes hangszer, egy baromi arányos, dinamikus hangzásba pácolva kényeztetik hallójáratainkat.
Sharlee D’Angelo basszusfutamai így maximálisan érvényesülnek, ha csak az ő játékát figyelné valaki végig a lemezen, akkor sem unatkozna. Persze a többi hangszeres is ízléssel muzsikál, Björn "Speed” Strid pedig legendás rockénekeseket megszégyenítően énekel. Az egy dolog, hogy a kissé rekedtes, szőrös orgánuma is markáns, de valami eszelősen fogós dallamokkal operál. A verzék és refrének is ülnek, szinte első hallgatás után vele énekli az ember!
A Star of Rio refrénje is mekkora már!
Azokkal a magas, Bee Gees-típusú háttérvokálokkal! Aztán később női háttéréneklés is zajlik.
A perkás/kongás színesítés szintén pazar!
Hatalmas sláger ez, csakúgy, mint kb. az összes többi szerzemény a lemezen.
A Gemini olyan gitáreffektel indít, ami alapján a KFT ugrik be elsőként.
És legnagyobb slágerük, az Afrika.



Ha már Afrika, akkor az ugyanilyen című világslágerrel rendelkezdő dallamos rock/AOR kultzenekar, a Toto szelleme is végig ott kísért a korongon.
De visszatérve a Gemini-re, miket penget már itt is D’Angelo!
Imádom a játékát!
De az összes nóta annyira finoman, igényesen hangszerelt, hogy az csúcs!
David Andersson gitározása nem a virgákra épül, hanem az érzésre, persze azért megereszt 1-2 tekerősebb szólót is. Jonas Källsbäck dobolása sincs túlbonyolítva, annyit üt, amennyit ehhez a fajta zenéhez kell, de azért akadnak ügyes díszítései és álomszerűen szól a hangszere.
Richard Larsson billentyűi legalább annyira hangsúlyosak, mint a húrosok, szerencsére nem egysíkú a játéka, hol a zongora dominál, hol a Hammond, hol egyéb analóg szintis hangszín.
Sebastian Forslund nem főszereplő, de mégis sokat ad a dalokhoz konga és perkajátéka, illetve gitáron is kisegíti néha Andersson-t.
A Jennie de frankó témázgatással indít már!
Nem kicsit a Queen-re emlékeztet ez a fajta játékosság.



A Domino az abszolút kedvencem a lemezről, olyan, mint egy kiadatlan Toto sláger!
Annyira finoman, ultraigényesen van hangszerelve, Speed meg akkorát énekel benne, hogy ihaj!
Én a hazai rádiók szerkesztői helyében sűrű rotációban játszanám!
A mai rádióslágerek a nyomába sem érnek ennek a fantasztikus DALnak!
Ez a szám és úgy ánblokk az egész lemez az igényes szórakoztatás Alfája-Omegája!

Egyébként abban is hasonlítanak a Toto-ra, hogy Steve Lukather-ék is előszeretettel adtak dalaik címének egy-egy női nevet.
És itt is ott volt a Jennie, aztán meg a Josephine.
Mondanom sem kell, ez is sláger a javából!
A Space Whisperer egy tempósabb dal, a kezdő riff is keményebb, aztán a refrén poposan megadallamos, fogós, és valahogy himnikus.
A leállós középrész, a női narrációval, a space-es szintitémával, gitárszólóval, majd perkás felpörgetéssel a legszebb prog. rock hagyományokat idézi!
Sharlee bőgőzéséről nem is beszélve.
Zseni a fickó!
A Something Mysterious valóban rendelkezik egy misztikus lüktetéssel, meg egy újabb kitörölhetetlen refrénnel.
Bársonyosan simul hozzánk a standard kiadást záró Saturn in Velvet, hogy aztán a lemez leghosszabb, legepikusabb tételévé nője ki magát. A zongora és a refrén kórusa miatt az ABBA neve is óhatatlanul beugrik e nagyszerű dal hallatán!

A digipack verzió tartalmaz még egy bónusz nótát, nevezetesen Mick Jagger Just Another Night-jának feldolgozását, melyben Martin Lindqvist egy hatalmas szaxofonszólót ereszt meg.

Mondjuk e nélkül is tökéletes a lemez, úgyhogy kíváncsian várom, hogy a jövő héten megjelenő friss opusz, a Sometimes the World Ain't Enough föl fog-e érni az Amber Galactic szintjéhez.

Egy biztos: nem lesz könnyű űberelniük ezt a dalcsokrot!


 
The_Night_Flight_Orchestra_Amber_Galactic_2017
Kiadó:
Stílus:
Ultraigényes slágerrock
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Midnight Flyer (06:07)
2.Star of Rio (04:34)
3.Gemini (04:18)
4.Sad State of Affairs (04:50)
5.Jennie (04:32)
6.Domino (05:01)
7.Josephine (04:41)
8.Space Whisperer (04:35)
9.Something Mysterious (04:10)
10.Saturn in Velvet (07:26)
Írta:
oldboy
2018. június 24., vasárnap, 11:53
Facebook:
The Night Flight Orchestra - Internal Affairs (2012)
Kritika, 9000Sanyi @ 2012. július 27., péntek, 08:01
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render